farkasfi

Nem értem a fanyalgást. Ennél szikárabb, majdnem csak a harccal foglalkozó filmet talán még nem is láttam. A film párbeszédeinek kb. kilencven százalékát a parancsok kiadása, azok megerősítése, a kapitánynak adott jelentések teszik ki. Itt aztán végképp nincs felépítve egy tipikus amerikai hős, nincs moralizálás, hogy "miért is harcolunk", mindenki csak teszi a dolgát. Ennélfogva nem gondolom, hogy a filmnek kifejezetten célja lett volna az amerikaiak hazafias érzelmeinek megszólítása, sőt kifejezetten visszafogott ebben a tekintetben. Az amerikai zászló is csak egyetlen egyszer kerül elő a filmben, a három tengerész temetésekor. Az a jelenet viszont kifejezetten furcsa lett volna anélkül.
A bevezetésen, és néhány, az eseményeket madártávlatból mutató jeleneten kívül az egész film a Greyhound fedélzetén játszódik, egyetlen egyszer sem "ugrunk" még a konvoj más hajóinak fedélzetére sem. Ez a megoldás kifejezetten átélhetővé teszi a történéseket, olyan mintha mi is a fedélzeten lennénk csata közben. Szerintem épp ezért nem is baj, hogy "egyoldalú" a film, sőt! Akit meg a másik oldal érdekel, nézze meg a Das Boot című filmet, mivel az ugyanennek a pár napnak a történetét meséli el német szemszögből.

Kezd untatni az, hogy azzal a narratívával jössz te, és jött Ugor is miszerint ti nem tartjátok sértőnek a jelenetet, akkor meg Mario Brothers-nek, a kínaiaknak meg nekem mi a bajom. Megismétlem harmadszor is az állításomat, amivel idáig egyikőtöknek sem sikerült foglalkozni: ha egy olyan személy lenne hasonló stílusban bemutatva akit ti tiszteltek, valószínűleg ti sem vennétek jó néven, vagy tévedek? Miért nem csinál hülyét Tarantino mondjuk Sinatra-ból, vagy bármelyik amerikai bálványból? Csak nem gyáva hozzá?
Ugor azt mondja: "Jól néztünk volna ki, ha megsértődött volna egész Japán a Kill Bill-en, egész Afrika a niggerezésen, meg a németek, a franciák, a zsidók, a kórházi dolgozó szövetsége, meg a mexikóiak, meg mindenki, aki csak groteszk módon szóba került nála."
Csak egy a baj: ez a mondat nem igazán ül. A szóban forgó jelenettel az lenne egyenértékű, ha mondjuk Miyamoto Muszasi-ból, Nelson Mandela-ból, vagy Beethoven-ből csinált volna hülyét.

Az Üvegtigris meg nem értem, hogy jön ide. Tudtommal kitalált karakterekről szól tehát felesleges hasonlítgatni a Volt egyszer egy... Hollywood-hoz. A Drakulicsot mondjuk nem láttam.

előzmény: Doc (#184)

Ha egy olyan emberről volna szó, akit te tisztelsz, és rád hatott inspirálóan, te sem vélekednél így...

előzmény: Mizi (#181)

Ezt a idézetet is ismertem, de valahogy most nem jutott eszembe. De talán tényleg ez illik ide legjobban. Úgy tűnik nagyon hasonlóan látjuk őt.

előzmény: Mario Brothers (#178)

Valószínűleg elég felületesen ismerheti a filmezésen kívüli tevékenységét.

„A harcművészet végső soron önismeret. Egy rúgás vagy ütés nem az ellenfelet fogja előled elrepíteni, hanem az egódat, a félelmeidet és a belső gátjaidat.”

„Ne azon gondolkozz, hogy kinek van igaza, ki tévedett, vagy, hogy ki jobb a másiknál!”

„Az az igazi élet, amit másokért élünk.”

Vajon ezek egy olyan ember gondolatai, mint amilyennek Tarantino festi le Bruce Lee-t?

előzmény: Mario Brothers (#175)

"Megsértette a magyar történelmet Herendi Gábor, mert a Magyar vándorban tök idiótának ábrázolta a honfoglaló vezéreket? Nem sértette meg, csak egy vacak, humortalan filmet csinált."

Te vacak, humortalan filmnek tartod a a Magyar vándort. Miért is? Mert úgy gondolod, hogy idiótákat csinált a vezérekből. Tehát sértőnek találod a humorát. Megkockáztatom, hogy mondjuk egy szlovák, vagy román nézőnek pont azért tetszene, amiért neked nem.

Ami a Krisztus utolsó megkísértését illeti, ott szerintem Scorsese egyáltalán nem gúnyolódik senkivel, inkább csak egy más megközelítésből mutatja be Jézus történetét. Mellesleg az a film az egyik kedvencem tőle (plusz az egyik kedvenc Krisztusról szóló filmem a Passió mellett), és elég nagy hatással volt rám. Mindezt tette úgy, hogy templomba járó ember vagyok.

előzmény: Ugor (#173)

Szóval ha te valamit nem találsz sértőnek, az nem sértő...Gratulálok. Szerintem igenis van gond azzal, hogy mostanában mindennel és mindenkivel szabad, sőt menő gúnyolódni. Csak az a gond, hogyha annak az illetőnek, aki ezen a véleményen van, mondjuk én találom el valami érzékeny pontját akkor ő ugyanúgy meg fog sértődni. Magával és a neki fontos és általa tisztelt dolgokkal kapcsolatban már rögtön máshogy gondolkodik mindenki.
Én Tarantino néhány filmjét kifejezetten kedvelem, de egyáltalán nem tartom nagy rendezőnek. Inkább egy ügyes forgatókönyvírónak meg jó ízlésű tolvajnak. A film által megjelenített korszakban valószínűleg ki sem tűnt volna ki az átlagból.

előzmény: Ugor (#171)

"Nekem se volt bajom Tarantino-val egészen mostanáig."
Dettó.

"korunk egyik legnagyobb rendezője"
Lehet, hogy igazad van, de akkor ez inkább a kort minősíti, nem Tarantino-t...

Ha már itt tartunk, Bruce Lee viszont minden idők egyik legnagyobb harcművésze. Rengeteg mindent köszönhetünk neki sport- és filmes vonalon is. Úgyhogy kissé több tiszteletet érdemelne szerintem.

Ha Tarantino annyira vagány gyerek, és ez a "viccelődés" a tiszteletről is szól, miért nem mondjuk Orson Welles-ből, Humphrey Bogart-ból, Charlton Heston-ból, vagy akár Gary Cooper-ből csinál bohócot? Talán azért mert ők túl nagy tiszteletben állnak Amerikában, és túl nagy felháborodást keltene?

előzmény: Mario Brothers (#169)

Ez csak egy harmadrangú kalandfilm Star Wars-os külsőségekkel.

Nekem pont az a gondom, hogy a filmben - és a többi Tarantino filmben - legtöbbször csak karikatúrákkal találkozhatunk. Ez kitalált karaktereknél nem zavaró, sőt kifejezetten szórakoztató tud lenni, de a valóságos karaktereknél sokkal inkább zavaró. És nem mindegy, hogy valakivel viccelődünk, vagy gúnyolódunk rajta. A gúny (ami szerintem itt egyáltalán nem látszólagos) meg sohasem a szeretet jele.

előzmény: Ugor (#164)

És a filmben mindenképpen nagyképű idiótaként kell majd viselkedniük...

előzmény: Mario Brothers (#162)

2018-06-16 13:23:14 Black Panther (2018) / Fekete Párduc farkasfi (2) #54

Sajnos mindenben egyet kell értenem veled. És köszönöm hogy helyettem is kifejtetted.

előzmény: Hannibal Lecter (#45)

Nekem viszont pont ez tetszett jobban, mivel sokkal több minden történik ebben a részben. Az első film inkább a címhez méltó "napfényes" hangulatával fogott meg, ott a cselekmény csak sokára pörög fel, kapunk is egy jó nagy pofont a végén. Ez a film jóval szomorúbb (nem csoda itt már zajlik a háború, és a Kotov család tagjai nem tudják mi történt valójában a szeretteikkel). Viszont ez is legalább annyira magával ragadott mint az elődje.

Az én szememben épp abban bukik el ez a film, ami az erénye kellene hogy legyen. Az ilyen kis költségvetésű időutazós filmnél azt várná el az ember, hogy mivel a látvánnyal nem operálhat, ezt a hátrányát kompenzálja azzal, hogy "okos", vagyis logikus és következetes a történetvezetés. Ehhez képest nem tudok mihez kezdeni azzal, hogyaz első időutazás után Hector úgy cselekszik, mintha nem emlékezne mit szenvedett el az időutazás előtt. Amikor efölött nagy nehezen napirendre tértem, 180 fokos fordulat következik: Hector a következő időutazást követően pont a történéseket előre ismerve cselekszik.

2016-11-04 14:57:49 Risen (2016) / Clavius farkasfi (4) #3

Nekem pont azt adta ez a film, amit vártam tőle. Kicsit talán a Pilátust és főleg a Jézust alakító színész lehetnének karizmatikusabbak, de végül is a történet Clavius igazságkereséséről szól, és szerintem Joseph Fiennes meggyőzően alakít. Azzal a véleménnyel, hogy unalmas a történet, mert a Jézus holtteste után való nyomozásról szól, egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Könyörgöm maga a tartalomleírás is erről szól, miért kell ezen meglepődni?