BonnyJohnny

Kapaszkodót? Nem tudom... A szatíra olyan, mint a vicc: nem mindenki érti, illetve valaki viccesnek találhat olyan dolgot is, amit a többség nem.
Számomra a film gagyiságairól üvölt, hogy direkt azok (kezdve a főszereplő gárdával). Ha másért nem, azért is, mert, mikor nem gagyi, akkor vérprofi, mind a rendezés, trükkök, vagy éppen a zene tekintetében. És miközben bemutatja a társadalmat, közben folyamatosan nevetségessé vagy abszurddá teszi.
Simpleton Larry pldául nem érzi benne a szatírát (ezek szerint te sem). Számomra itt pontosan olyan egyértelmű, mint a Tanúban.

Ugyebár a regény nem is szatíra. az komolyan gondolja ezt a "szép" jövőképet. És az az érdekes, hogy Verhoeven semmit sem változtatott a bemutatott világ képén, csak a tónust, ahogy azt bemutatja. :D

Rockwell minimum egy Oscar-jelölést megérdemelt volna az itteni alakításáért.
A Richard Jewellért meg még egyet. :/

Ehhez a filmhez nettó három és fél óra kell, amire nem fáradtan, garantáltan nem zavartan csupán most tudtam időt szakítani.
Sokan írták lentebb, hogy ez a film (szereplői esetében) 15-20 évet késett... és ez így van. Bár már maga, hogy elkészülhetett nagy öröm, én sem tudok nem lelkesedni a mindig mesteri Martin Scorsese és all star csapatának lenyűgöző együttműködéséhez, és örömteli, hogy (a Netflixnél) el is készülhetett a rendezői víziónak megfelelően.
DeNiro abszolút főszereplő. Az ő karaktere áll a történet középpontjában, az ő szemszögéből, az ő narrálásával látjuk filmet. Rá mostanában már nem igaz a mindig mesteri jelző, sokszor alapjáraton hoz végig egy filmet, és itt sem látunk tőle emlékezetes alakítást. Ellenben mellékszereplő társai: Pacino és Pesci brillíroznak. Előbbi (tőle nem szokatlan) túlpörgetett alakításával, utóbbi pedig nyugodt, de hihetetlen erejű jelenlétével ajándékozza meg a nézőt. A mellékszereplő gárda is remekül asszisztál a nagyágyúknak: Harvey Keitel (szintén régi Scorsese motoros), Stephen Graham, Ray Romano és a többiek.
A megjelenítés természetesen első osztályú. A díszlet és a kosztüm csapat munkája elénk varázsolja azt a Scorsese élményt, amit a mester három évtizeddel ezelőtti filmjeitől megszoktunk. Fényképezés, vágás, mind rendben van, de a zene (sem a komponált, sem a soundtrack) nem ér fel hozzá, a CGI pedig minden igyekezetére sántít, a középkorú (sőt a film egyes részeiben fiatal) szereplőket alakító dédnagypapa korú színészek mozgásánál pedig kilóg a lóláb. Mindkét dolog (a megfiatalítás és a mozgás) főleg De Niro esetében lóg ki, mivel őt látjuk legtöbbször, a legszélesebb életkor megjelenítésben, és az előbb említett alap járatú DeNiro jelenléttel pont a főszereplő egy gyengébb pontja a filmnek. (Gyengébb, mert gyengéről nyilván nem beszélhetünk, így is bőven jó, csak a két mellékszereplője mellé nem ér oda.)
A film nálam így a lelkes várakozás és pozitív hozzáállás ellenére is zseniálisról lecsúszó élményt ad. Amellett túl hosszúnak is éreztem a három órás "előtörténetet", ami az utolsó fél órának megágyaz. Persze itt van minden, a maffia, szakszervezetek, politika, pénz... talán a leggrandiózusabb Scorsese maffia opuszai közül. Szerintem Scorsese a Silence-hez hasonlóan terjengősen beszél. (Nem vagyok meggyőződve róla, hogy minden jelenetre feltétlenül szükség volt). Számomra sok jelenet túlhúzottnak hatott. Nem értettem, hogy minek a kettős keret (egyrészt az öreg Ír, másrészt az esküvőre utazás). Előbbi simán kihagyható lenne, és a narrációt a cselekmény alatt elmondani (nem pedig újra és újra megszakítani), és ugyanúgy az utazásnak sem kellene folyton megszakítani a cselekményt, hanem akkor behozni a képbe, amikor jönnie kellett volna (úgy még feszültségkeltő is lett volna... nyilván a cigiszünetek nélkül). Az utolsó fél órát ellenben nem érem elhúzottnak, a lassú elmúlás ütemének megfelelően haladt előre, és annak bemutatása is volt a célja, így rendben van.

Röviden számomra egyértelműen nem zseniális a film (ilyetén formán tulajdonképpen csalódás), de a jó azért bőven megvan.

Clint Eastwood a Gran Torino és a Mule között eltelt évtizedben sorra szállította a (számomra) langyos, valós személyeken alapuló, hétköznapi hős filmjet, amelyekben legfeljebb a színészi játék volt jó (vagy a Paris esetében az sem). Viszont tavaly a Mule mutatott valamit a régebbi filmjeinek értékeiből (ráadásul éppen saját főszereplői visszatérésével), és most a Richard Jewel is.
Eastwood utóbbi filmjeihez hasonlóan arról szól, ahogy meghurcolnak egy ártatlan (vagy bűnösségük ellenére is szimpatikus) hőst, és ezúttal érintőlegesen média és hatalom kritikával is. Sokak szerint felszínes, bátortalan, sablonos. Én sem éreztem sem eredetinek, sem túl mélynek, viszont jó karakteteket vonultat fel (Olivia Wilde kivételével), és kiváló színészi játékokat (Olivia Wilde kivételével). Sokan Kathy Bates alakítását emelik ki, de én inkább ki emelném az alig ismert Paul Walter Hausert (aki már az I, Tonyában is lopogatta a showt), illetve a mindig kiváló Sam Rockwellt (aki bizonyos beállításokban a vékony Christian Bale-re emlékeztetett).
Számomra négyesen felül tartotta az alkotást a párosuk, általában az alakítások, és a film által bemutatott érzékletes dráma (a benne rejlő kevés, de kiváló humorral együtt).

Nem tagadom, hogy felciccentem rajta (főleg a vőlegény meglepődött arcán). De attól még szar film marad.

Ami nincs még a listán:
Evil Dead 2.

R.I.P.

Furcsamód az akció a leggyengébb pontja, ami egy akciófilmtől elég nagy hátrány. Viszont a Transformers filmekből okulva mondhatom, hogy nem Michael Bay hiányzik a film mögül (vagy pontosabban nem a mostani, hanem egy húsz évvel ezelőtti Bay). Az öregek vagyunk humor sem tart ki sokáig. De ezeket a hátrányokat mérsékli a film rövidsége, illetve, hogy a végéig nincs sok akciójelent (ami rontana az értékelésen). Ugyanakkor a két főszereplő még mindig működik. Sikerült némi értelmet és érzelmet bele csempészni, és nem olyan erőltetett folytatás, mint amilyennek tűnik. Az előzményeknél (természetesen) gyengébb, de még mindig működik annyira a páros, hogy kettes fölött tartsa a filmet.
A folytatás meg... igazából jöhet. Bár a nyugdíjas (és kínosan kövér) Marcust nem tudom milyen (értelmes) indokkal hozzák vissza... és nem tudom, minek. Könnyen lehet, hogy az egy (főleg) Smith-Scipio film lesz.
Ja, és kíváncsi vagyok, hogy a script mennyit módosult a Gemini Man hatására... :D

És nincs túlhúzva, ami a túlcsavarás mellett (vagy méginkább előtt) a leggyakoribb probléma manapság.