bakocsa

A Monsieur Vincent (Maurice Cloche, 1947) című filmhez javaslom az alábbi ismertetőt:
"Ez a klasszikus, örök érvényű film Páli Szent Vince, a missziós közösségek és az önkéntesek védőszentjének kalandokban bővelkedő életét mutatja be. Már papi pályája kezdetén is sokat törődött az elesettekkel, de amikor fiatalkorában a gályarabok papjává nevezték ki, az ekkor történtek olyan mély hatást gyakoroltak rá, hogy elhatározta, további életét már teljes egészében a nélkülözők segítésének szenteli. A háborúk elől menekülők, a szegények, a betegek egyaránt számíthattak rá, ő pedig minden erejével azon volt, hogy szeretettel könnyítsen megpróbáltatásaikon. Az alkotást Golden Globe-díjra jelölték, Szent Vince alakítója, Pierre Fresnay pedig a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat."

Mélységesen humanista alkotás, amely jelenleg is nagyon aktuális (sőt!). Pierre Fresnay (A nagy ábránd Boeldieu kapitánya) remek a címszerepben.

A színészi játékot kevésbé éreztem erősnek, meg itt-ott kicsit döcög a film, de a harctéri képsorok megdöbbentően realisták és az egész alkotást áthatja egy erőteljes humanizmus.

Nagyon bejött! Elsősorban a hangulata és a frissessége miatt, végigvigyorogtam az egész filmet. Emellett pedig roppant aktuális és igaz.

Roppant erős és intenzív családi dráma (szerencsére hasonló szituációt csak közvetetten tapasztaltam meg). Az egységesen remek színészek közül a kislányt feltétlenül ki kell emelni, elképesztő az alakítása.

Remek szatirikus politikai krimi - némi erotikával fűszerezve - A rendszerváltó, köszönöm az ajánlást. Örülnék egy megfilmesítésnek.

Döbbenetes. És valóban: sajnos nagyon aktuális.

Ugyanolyan hitelesen és érdekfeszítően mutatja be a rendezőpáros az átlagember küzdelmeit, mint előző alkotásukban, A leckében. A hatás pedig szintén nem marad el, a megtekintés alatt végig egyben volt a gyomrom. Remek, elgondolkodtató film. (Viszont fura volt teljesen egyedül nézni a Toldiban ma délután...)

Éreztem, hogy tetszeni fog, de hogy ennyire... Film ritkán van rám ekkora hatással, még bő 24 órával a megtekintése után sem ereszt. A gyönyörű képek mögül, a játékidő előrehaladtával felsejlik az egyre csak fokozódó, torokszorító érzés, amely egyedülálló atmoszférát eredményez. A színészek is remekelnek (Rudolf Péterre alig ismertem rá, zseniális az alakítása), de igazából a történet az, ami nagyon megfogott és teljesen ledöbbentett.

Elképesztően gyönyörűen fényképezett természetfilm. A finn folklórról szóló narráció - szinte minden egyes bemutatott állat mitológiai története - pedig kiválóan illeszkedik a látottakhoz.