Kakimatyi

Tapasztalat: 875 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 875
Regisztráció: 2009. augusztus 28. (11 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 14 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1984
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Werk ohne Autor
Mű szerző nélkül
4 2020-03-21 4,4
(142)
The Irishman
Az ír
4 2020-01-19 3,8
(425)
Dolemite Is My Name
A nevem Dolemite
4 2020-01-09 3,8
(104)
Capharnaüm
Kafarnaum - A remény útja
4 2020-01-03 4,5
(140)
Kursk
Kurszk
5 2020-01-03 3,6
(131)
Gisaengchung
Élősködők
5 2019-12-21 4,3
(591)
Ballon
A hőlégballon
4 2019-12-14 3,7
(98)
Loro
Silvio és a többiek
4 2019-11-17 3,8
(92)
Phantom Thread
Fantomszál
4 2019-11-17 3,7
(280)
The Place
A hely
5 2019-11-17 3,9
(189)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Móka s kacagás! Azért van egy olyan érzésem hogy a poénok jobban ülnek eredeti nyelven, szerintem úgy érdemesebb nézni, nálam is tervben van.

Szerintem neked elég komoly problémáid lehetnek önmgaddal, tudnál esetleg bármit úgy értékelni hogy a személyes tapasztalataidat (konkrétumokkal) nem cibálod bele? Tök irreleváns abban, hogy ez vagy az filmként működik-e, értékes-e. Egy személyes dolog akkor rólam is: engem meg nem az "amerikai ember" irritál, (bármit is jelentsen ez), hanem az olyanok, akik a húderetrenetes lelkimélységek dazu magasértelmiségiek páholyából tetszelegve osztanak le filmeket a szereplő színészek mint magánszemélyek iránt érzett averzióiktól vezetve, holott ez nem más, mint másokra oktrojált személyes locsifecsi, kritikába bújtatott, kéretlen és undorító kitárulkozás, és mint ilyen, semmi, az égvilágon SEMMI köze a szóban forgó műalkotás esztétikai értékéhez. Zárójel: a film abszolút hiteles, minden értékelhető aspektusból kivételes munka, ami egyszerre emel föl és zúz le. Ahogy csak a legnagyobbak.

előzmény: somogyireka (#19)

Egy éve élek itt, Németországban. Sajnos ez a film sokkal jobban megmutatja mi zajlik egy átlag német lelkében, mint amennyire szeretnénk. Vígjáték.... hát.

2016-10-30 19:37:58 Joe (2013) Kakimatyi (2) #14

Hát... ami amocskos valóság ábrázolását illeti: hiteles, a karakterek a főhős kivételével nagyjából rendben vannak, ami annyit jelent, hogy egyszerűek, mint a faék. A főhős azonban több szempontból is gyanús... egyrészt aki ennyit piál, ritkán mard meg ilyen "jó embernek", ahogy a filmben is hivatkoznak rá. Másrészt a bekapott golyó kiszedése, a kezdő rendőr lefegyverezése, a rettentő naiv nagylelkűsége, stb... nem reális, de ami fájóbb, hogy teljesen funkciótlan is. Ha ez egy szép, stílusos és lassú dráma akart lenni, akkor meg főleg nem értem. És sajnos minden erőssége sem menti meg attól, hogy igazán kifejlődő konfliktusok hiányában dögunalmas. Persze lehetséges, hogy így hitelesebb a szellemi-anyagi-lelki nyomor bemutatása, de ettől nekünk, nézőknek nem lett jobb, egy fikarcnyival sem. A humor teljesen hiányzik a filmből, pedig sok helyen az menthetné meg. És minderre jön habként a minősíthetetlen magyar szinkron.... nem tudom milyen lehet eredetiben, de sokszor fogatam a fejem, hogy ennyire életszerűtlen párbeszédeket, ilyen idétlen, oda nem illő tonalitást rég nem tapasztaltam. Bizony ez így ebben a formájában nálam ketteske. Annyit azonban megteszek magamért, hogy megnézem eredeti hanggal is, hátha átjön valami a hangulatából.

Végre egy mozi, ami nem úgy magyar, hogy kínosan röhögünk a saját életképtelenségünkön. Vagyis de, csak mégis van benne valami elemi báj, ami megmenti az egészet. A majdnem-szexjelenet parádés, fuldokolva röhögtem már a virágos beszóláson is, de ami utána jön... sírtam. Végre egy film, ami nem patetikus nyáladzással próbálja meg bemutatni Budapest szépségét, hanem olyannak amilyen tényleg, a maga kaotikus-szemetes-telehányt szépségében. Mármint a belvárost. Végre egy film, ami ugyan bemutatja hazánkban e generáció bölcsészeinek és egyéb büfészakosainak sorsát, de nem csinál belőle tragédiát, hanem teret hagy a büszkeségünk megőrzésére. (szakad magyar - szakad póló Portugáliában :) ) Sőt. Ez a film illik ránk, nem akar túl nagy vagy túl pici lenni, nem akar túl nagyot mondani vagy túl vicces lenni, egyszerűen csak működik. Hogy mennyiből, az legyen döbbenet tárgya egy külföldinek, nekünk legyen természetes, és legyünk büszkék arra, hogy végre nagyobb eséllyel találják meg kreatív titánjaink a nem létező forrásokat. Így kerek a történet ! És így még nagyobb a kontraszt a tuggyukmivel és tuggyukikkel, csak hogy politizáljak is egy kicsit jó magyar módra.

2015-03-30 20:33:35 Nightcrawler (2014) / Éjjeli féreg Kakimatyi (5) #56

Köszike :) Előbújt belőlem a bölcsészállat egy álmatlan éjszakán.... hirtelen felindulásból követtem el, rendes "elemzést" meg nyilván lusta vagyok írni sajnos, pedig ez a film megérne egy hosszabb tanulmányt az összetett utalásrendszerével. Ha már itt tartunk, ma eszembe jutott még egy roppant fontos motívum, ami tovább bővíti az interpretációs lehetőségeinket: ez pedig a tudás megszerzésének mikéntje. Többször elhangzik a főhős szájából, hogy a guglival bármit meg lehet tanulni, "csak akarni kell". Hát, látjuk, látjuk... szinte mindent.

előzmény: Ubul (#54)

2015-03-30 03:32:53 Nightcrawler (2014) / Éjjeli féreg Kakimatyi (5) #53

Az első 15 percben úgy éreztem ez valami rettentően unalmas dolog lesz, aztán eszembe jutott hogy ilyenkor általában mi szokott történni. "És mikor már elkezdenéd szidni a rohadékot, aki átvert, egyszer csak bumm!" - ahogy Raul Duke, az újságírás doktora fogalmazott. Megítélésem szerint a kezdeti unalom ugyanolyan eszköz e szaréletű szaréletűségének bemutatására, mint amilyen pszichopata nyugalommal adagolja aztán a film a feszültséget. Egyrészt az idő előrehaladtával nekem is Patrick Bateman jutott eszembe, de én a történet (és persze Gyllenhaal) zsenialitását pont abban látom, ahogy ez az átváltozás végbemegy a kezdetben szelíd mosolyú, kvázi-fogyatékosnak tűnő főhős személyiségében. Miben is hasonlít ő Batemanre, aki a kezdetektől fogva nyilvánvalóan elmebeteg ? (egyébként a szociopata-pszichopata kérdésben természetesen előbbi szóba sem jöhet, a film végére a főhős majdnem az összes pszichopatára igaz tulajdonságot magára ölti, - konkrétan 11-13 ilyenről beszél egynémely szakirodalom - de mekkora csavarral!) Szóval szerintem a legfontosabb közös tulajdonsága e két úriembernek, hogy szájukból nem saját szavaik ömlenek. Ellis konkrét hirdetések, lemezajánlók ("művészet, hangsúlyozom, művészet!" :) ) szövegét adja Bateman szájába, ugyanakkor a mi emberünknek is van egy ilyen "hiteles" forrása. Visszanéztem, és a legelején, mikor a helyi MÉH-be tart leadni a lopott vasat, egy az autóban hallható, interjúnak álcázott reklámból egy önfejlesztő-üzleti tréning csodálatosan ismétlődő buzdítása hangzik fel. Onnan indul az átalakulás, és a főhős monológjai egyre jobban e séma szerint retorizálódnak, cselekedetei is e logikára fűződnek fel, és ezzel egyenes arányban válik egyre inkább a pszichopaták személyiségjegyeit magán viselő karakterré. Ebben az egészben az a legdöbbenetesebb, ahogy e kölcsönkapott logikát kíméletlenül a valóságra alkalmazza, és a tuti módszer működik ! Itt már Chomskynál járunk, főhősünk a hirdetésben foglalt ígéretnek megfelelően megtanult "eladni" e szép új világban, közben szükségszerűen pszichopatává válik, mindennek szükségszerű eszköze (és nem forrása) a média, ami ebben az aspektusban csak egy olyan átlátszó közeg, ahol e dialektika közvetítődik. Sokkal összetettebb, több jelentésréteggel bíró alkotás ez, mint egy szimpla médiakritika vagy pszichopatatörténet. Itt utalnék vissza arra, ahol a pszichopatává-válásra mint egy bevett narratíva felforgatására utaltam. Ugyanis a műfaj nagy és klasszikus történetei sikeresen beültették az emberek tudatában azt a közhelyet, miszerint a tényleges pszichopata rendszerint zseni, aki ördögi módon képes átverni mindenkit. Persze a kriminológiai statisztikák szerint ez nem igaz, és bár a 11 tulajdonságban benne van az átlag feletti intelligencia, mindez messze van a zsenitől. Hannibal Lechter pl. az, egy ördögi elme, és a mi főhősünk is azzá válik, de nem önerejéből, hanem azon kölcsönzött logika segítségével, ami úgy tűnik, úgy mellesleg az egész üzleti világot - és így a médiát is – mozgatja. Itt most érdemes azokra a mondatokra gondolni, amit „beosztottja” utolsóként hall. Félelmetesen logikus, szinte már mi is igazat adunk... Az utolsó monológtól pedig egyenesen kiráz a hideg, mert habár eddig szkeptikus voltam, de most már elhiszem: a siker kulcsa az, hogy hinni kell benne :) Jesszusom, annyi mindenről lehetne még beszélni... pl. a kínai éttermes jelenet, de az egész folyamat, hogy részeseivé válunk e perverz voyeaurizmusnak, (a közvetítés mechanizmusát belengő "nem hétköznapi" libidinális energiákat nem is említem..) ott lihegünk mi is a nyakukban képzelt kameránkkal, és van egy olyan érzésem, hogy sokan (így én is) azért nem tudjuk egyértelműen gyűlölni ezt az éjszakai férget, mert kíváncsiak vagyunk rá, még meddig lehet elmenni, és korántsem vagyunk hű de biztosak abban, hogy mi magunk mikor hagynánk ott a férget, és mondanánk azt, hogy "itt a határ, erre már nem vagyok kíváncsi". Nekem konkrétan az éttermes jelenetnél a torkomban dobogott a szívem, de nem azért, mert aggódtam volna bárki esetlegesen bekövetkező testképromlása miatt, :) hanem mert valamiféle kéjes szégyenérzettel fedeztem fel, hogy mennyire ott lennék a remegő kezű kolléga helyett, hogy mekkora adrenalinlöket lehet végigfilmezni (akár a szemünkkel) bármi ilyesmit. Hogy mennyire kitolódott az erőszak-ingerküszöböm, de itt és most remegek, mint a nyárfalevél, mert a kukkolót kukkolni egy egészen új megvilágításba helyezi a történetet. Ez a kritika legalább annyira szól az átlag tévénézőről, sőt, tévét nem néző szemmel és füllel rendelkező, hiperrealitásba vetett egyénről, mint a médiáról vagy a pénzvilágról. Óriási ötös !

2015-02-24 01:39:16 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Kakimatyi #21282

Nahh remek, itt is megjelentek a kényszerfasiszták, ahogy egykori kedves tanárom fogalmazott egy emlékezetes blogbejegyzésében. Drug, annyit mondhatok: köszönjük, hogy a tuskóságoddal erősíted azt a jelentésréteget, amiben a magunkfajta dekadens, félrenevelt, történelmet nem ismerő, hamis, modoros jelentéseken remekül szórakozó libsi fa*ok annyi örömet lelnek. Csak nem betalált itt-ott a "hittársak" ábrázolása ? Jesszusom, de ijesztő, hogy a fajtád ennyire terjedőben van. Iszonyat paradoxona minden kifinomult művészetnek, hogy a hozzád hasonló, elfojtásos, doxazmák által homályosított elméjű, kritikai formulákat teljesen inadekvátan felböfögő idiótákat még egy ilyen színvonalú cucc sem hatja meg... nem lenne másra szükségetek, csak "néhány kedves szóra", hogy fajtátok ellenére még "elegánsan fenntartható legyen" az a régi világ, amiben nem a hozzád hasonló idióták formálják a véleményt. Istenem, és még te sajnálkozol.... vicces. Olvasd újra ezeket a kommenteket pár év múlva, mikor betöltöd a 18-at, javaslom még megtekintésre az Amerikai história X-et (bár nem egy kiváló film, biztos hatna rád), és sokkal-sokkal több alázatot a kultúra megértéséhez. Ha pedig elnőtt korú vagy, egy pszichológust javasolnék első körben. A többektől bocs a harcias hangnemért, de felbaszott ez a pö*cs.

--
Áthelyezve a(z) The Grand Budapest Hotel topikból.

előzmény: Drug (#29)

Maga az elgondolás nem lenne rossz, de a történet annyira semmit nem tesz hozzá a nagy, szájbarágott mondanivalóhoz, hogy úgy tűnik sokszor, mintha csak egy plusz nyűg lenne a morális tanítás mellett, amit próbálnak letuszkolni a torkunkon... Számomra ez így csak egy bukott próbálkozás, ami nagy mértékben hatásvadász.

A világ legegyszerűbb története, mégis végig szórakoztató tud lenni.

Összes komment...