Victor Vance

  • 1
  • 2
  • ...
  • 7
2013-11-22 00:41:29 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #5347

[link]

Eddig is bíztam David Ayer-ben, de ezt látva továbbra sincs okom kételkedni. Schwarzi mostmár végre tényleg, úgy istenigazából oda fog csapni.

2013-09-06 12:10:09 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #5264

Ez a RoboCop trailer valami borzasztó lett. Nem írom le előre a filmet, de amit eddig láttam belőle, hát... közelébe sincs az eredetinek, és teljesen mű hatást kelt. Bízom benne, hogy a végeredmény legalább korrekt lesz.

2013-09-03 00:55:58 Flashdance (1983) Victor Vance (4) #10

A ’80-as évek egyik legfontosabb filmje, a korszak minden bájával, stílusával, és naivságával felvértezve. Voltaképp a sztori nem nagy durranás, teljesen kiszámítható, mint ahogy a forgatókönyvet sem szőtték túl csavarosra, de a feeling eladja az egészet. A halhatatlan slágerek, melyeket még ma is büszkén játszanak a rádiók remekül megteremtik az alapot, a táncok pedig hajmeresztőek, és remekül megkoreografáltak.
A film annak ellenére, hogy akkor még ismeretlen színészek játszottak benne, pofátlanul nagy siker lett, pedig nem sokban különbözik a társaitól, a történet ott is csak afféle körítés volt, amely a remek mozdulatokat, koreográfiákat színesítette még jobban. Jeleneteit még ma is emlegetik bizonyos körökben, és a média szereti megidézni, minden bárgyúsága ellenére klasszikus lett, a kötelező sziruppal, sikertörténettel, amerikai álommal, és még megannyi klisével együtt.
Az alkotás szemére vethető, hogy időnként túl gyors, sok szálat elkezd, ám út közben elvarratlanul hagy, meglepően gyors a tempója, a legutolsó táncot pedig egy legyintés hosszúságával zavarják le. Lehet hogy nem egy filmművészeti mestermű, de van hangulata, Jennifer Beals pedig akkoriban a legszexisebb nők közé tartozott. Classic.

Ha nagyon szőrös szívű akarnék lenni, akkor a legkevésbé sem mondanám rá, hogy jó film. De egy idő után annyira elkapott a ritmusa, hogy magamban dúdoltam a klasszikus, zúzós dalokat, átéreztem a tartalmukat, megjött az a bizonyos hangulat, életérzés, amit a rockzene képvisel. Scorpions, Twisted Sisters, Poison, Def Leppard, s még sorolhatnám, rengeteg ütős szerzemény, nem ciki meghallgatni egymás után százszor, és bár a színészek éneklés szempontjából nincsenek mindig a helyzet magaslatán, de még így is élvezet hallgatni, számomra itt el lett adva a film, na meg a dalszövegek köré épített helyzetek, jelenetek is ügyesen voltak megoldva.
A ’80-as éveket a rendező viszont nem érezte igazán, bután, ostobán, giccsesen lett megidézve, és talán nem volt a legszerencsésebb dolog a sztorit egy szerelmespár köré szőni. A show-t nem is a fiatal titánok, hanem a veterán motorosok nyúlják le, legfőképp Tom Cruise, aki egy az egyben Axl Rose, tökéletesen átérezte a karaktert, sokan utálják, de el kell ismerni, tud ő, ha akar. Zeta-Jones, és GIamatti hajlamos néha túljátszani a szerepét, de ők is igazi tűzzel keltették életre a figurákat, Baldwin bebizonyította, hogy nem tévesztett szakmát, ráfért volna még egy-két énekóra. A film tónusa néha olyan, mintha nem is inkább a korszak megidézésére, de annak parodizálására esküdött volna fel, de többnyire jól jelenítették meg az akkori állapotokat a zeneiparban, még ha néha el is túlozzák a poén érdekében. A négy srác láttán akaratlanul is beugrik a New Kids on the Block, és a többi fiúbanda, amik néhány kritikus szerint bizony szépen ki is nyírták azt a fajta rock-ot, és életérzést, amit a moziban látunk.
A film nem igazán tudja eldönteni, hogy mi akar lenni, néha szatíra, időnként paródia, de a nevetségesen túlírt karakterek miatt összességében egyáltalán nem akarja magát komolyan venni, és ez néha előnyére is válik. Ennek ellenére piszkosul élveztem, és elkapott a sodrása, ennek a cukormázas, giccses, sántító múltidézésnek, de a rengeteg örökzöld sláger, na meg a feeling miatt nekem sikerült eladni.

2013-08-26 02:07:05 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #5229








Úgy látszik a régi akciósztárok második aranykora kezd lassan véget érni. Persze a bevételi mutatók biztosabbak ebben, de már az Expendables második felvonásán, és Stallone jelenlegi munkáján is érződik, az amúgy pocsék múltidézésen kívül nem sokat tud adni – csak lapos karaktereket, és egy unalmas, buta sztorit. A Fejlövés egyébként csak Sly miatt működik, de az ő szerepe is olyan érdektelen, mint talán még soha karrierje során. Színészetileg sem kell nagyon megerőltetni magát, ami miatt nincs meg benne az a tűz, ami az új filmjeit emlékezetessé tette, hiányzik belőle a szív és a lélek, meg még kitudja mi.
Akciójelenetek közül talán az utolsó baltás viszi a prímet, másikra nem is nagyon lehet emlékezni, sótlan az egész, de szerencsére a buddy-szálat nem erőltették túl, a ritkán elcsepegtetett poénok működnek. Walter Hill sem olyan már, mint régen, sőt, ez a munkája csak ront az imidzsén, a lapos végeredményt látva mintha nem is lett volna olyan idő, amikor ez az ember klasszikusokat rendezett. Viszont a stílusa ugyanakkor itt is tetten érhető, régivágású mozi, csak sajnos ez 2013-ban már nagyon kevés, és a lehetőséget is elveszi, hogy sikeres legyen.
Egynek azért elmegy, de az a retro érzés, ami megvolt Sly korábbi filmjeiben, és ami megvan az új Arnie-kalandban, itt az alig észrevehető.

2013-08-17 00:28:55 The Missing (2003) / Az eltűntek Victor Vance (3) #11

Ennyi jó színésszel csak jó filmet lehet csinálni – gondolná a néző. Az az igazság, hogy a mozi valóban nem rossz, viszont a jótól kissé távol áll. Ron Howard ügyesen ágyaz meg a karaktereknek, Tommy Lee Jones magányos, nyughatatlan lelkű indiánként telitalálat (az ilyen figurák amúgyis fekszenek neki), Cate Blanchett kemény anyaként nem rossz, ahogyan az indián boszorkány sem, sőt, talán ő marad a legemlékezetesebb a szereplők közül.
Az alakításokon kívül más pozitívuma alig van a mozinak: talán a jó operatőri munka, a gyönyörű képek, amelyek nemcsak a hangulatot emelik, de már-már ihletet adnak a nézőnek, Howard jól érzékelteti ennek a vidéknek a vadságát, és az akkor uralkodó állapotokat. A csipetnyi misztikum is jól illeszkedik ebbe a világba, ugyanakkor néhol nem sikerül eltalálni az arányokat – vagy túl kevés a természetfeletti színezet, vagy túl sok. A kellő misztikusság nélkül azonban ez csak egy teljesen átlagos történet, amelyben se fordulat, se magvas gondolatok, se semmi olyan mondanivaló, ami kiemelhetné a középszerűségből.
Ráadásul a játékidő indokolatlanul hosszú, ami azt eredményezi, hogy a cselekmény ellaposodik, unalmas lesz, és így elmarad a feszültség is, amely körülvenné a végső összecsapást – az akciójeleneteket ugyan nem érheti rossz szó. A hangulatánál fogva sokkal jobb western lehetett volna ez. Néha kellően merész és brutális is tud lenni, de ez kevés, valahogy az az érzés marad meg a nézőben, hogy a rendező nem volt elég tökös ehhez a feladathoz. Ezek nélkül azonban a film sem lett az.

2013-08-13 00:47:51 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #5194

Én még ennyi melléfogás után is bízom Cage-ben. Talán végre megint elkezd jó filmekben játszani. A Joe is érdekesen hangzik([link]).

előzmény: Ninety-Four (#5193)

Clint papa rengeteg emlékezete és klasszikus filmet hozott össze – ez nem tartozik közéjük. Voltaképp egyáltalán nem meglepő, hogy mára alig emlékszik rá valaki, jó indulattal is csak erős közepes a mozi. Vígjátékként néha működik, sikerült a forgatókönyvbe belecsempészni egy-két poént, amik jórészben Eastwood-tól származnak, ő a szokásos keményfiút hozza, bár időnként majdnem elripacskodja a szerepét, és ami a mellékszereplőket illeti, nekik sikerült is.
A szerepében mindenki röhej, vagy idegesítő, a főgenya kész karikatúra, így a humoros jelenetek, amelyek alapjáraton tényleg viccesek lennének, ha jól adnák őket elő, nem működnek. Ráadásul mind ezt két órában tolják a néző arcába, túl sok egy ilyen filmnek, a cselekmény a fő száltól feleslegesen különböző mellékvágányokra terelődik – csak azért, hogy így görcsösen előre tudják gördíteni a sztorit. A feeling, ami a ’80-as évekre jellemző, persze megvan, ahogy a road movie-érzet, és a kietlen amerikai tájak, retro verdák, és füstös kocsmák, de hadd ne kelljen megszámolni hány másik mozi rendelkezik ugyanezekkel az elemekkel, és százszor jobbak is, mint a tárgyalt film.
A mozi jobb pillanataiban azért képes elszórakoztatni, de összegezve egy túljáratott, erőltetett poénokkal rendelkező munka, amely ráadásul még indokolatlanul hosszú is, és ezért a közepére ellaposodik. A végkifejlet viszont katasztrófa, nyitva hagyja a sztorit, de a sunyi módon. Ugyanis Eastwood-tól elvárható lett volna, hogy legalább néhány embert a másvilágra küld, ha más nem, legalább a teljesen sótlan, parodisztikus főgonoszt. Erre lezárásként kapunk egy korrekten megrendezett autósüldözést, de ez kevés – tekintve hogy megnézése után gondolkodni kell, hogy volt-e egyáltalán akciójelenet a filmben. Jobb rendezővel és forgatókönyvvel kilehetett volna ebből hozni egy remek kis mozit, hiszen Eastwood jelenléte már maga azt jelenthetné, hogy egy kemény beszólásokkal teli ütős alkotást kapunk, ez a Rózsaszín Cadillac esetében nem igaz.

Clint papa egyik közepes munkája, amely ugyan vállalható, képes szórakoztatni, le is köti az embert, ugyanakkor sok újat, és frisset nem nagyon visz bele a műfajba. A történet egysíkú, a szereplők A pontból B-be való eljutása sok izgalmat rejt magában, voltaképp a film nem is indul rosszul, de a közepétől fokozottan esik a színvonal. Ettől függetlenül megvannak benne az olyan elemek, melyek a szokásos Eastwood krimikre jellemzőek, tökös (viszont borzasztó közhelyes) zsarufigura, a kemény férfi, ütős beszólások, vicces egysorosok, bunyó, igazságszolgáltatás.
Az öreg a szokásos szerepkört hozza, a pillantásával képes ölni, az akciójelenet megrendezése esetében azonban nem volt a helyzet magaslatán. Látványosnak látványos azonban hiteltelen, és komolytalan, a helikopteres üldözéskor is meg-megvillan ebből a „gagyiságból”, de igazán a végső buszos akciónál nyer értelmet a közepes megvalósítás, a remek kezdés, és a vállalható továbbszövés után a lezárás gyengére, és összecsapottra sikerült. A hangulatot azonban Eastwood jól belőtte, az alkotás hemzseg a western áthallásoktól, és a buddy-feeling bevitele is a mozi jobb megoldásai közé tartozik.
Láttunk már ilyet egy párszor, Eastwood is csinált már jobb filmet, de rajongóknak természetesen ajánlott a megtekintése, klasszikus nem lesz belőle, de néhol piszok élvezetes, és Clint kőkemény, mint mindig.

2013-08-07 02:22:34 Real Steel (2011) / Vasököl Victor Vance (4) #42

Mint írtam, engem minden negatívuma ellenére lekötött, élveztem, és jól szórakoztam rajta. Bár elismerem a hibáit, megértem ha valakinek nem jön be, elvégre sok eredetiség nincs benne és hetekkel a megnézése után már gondolkodni kell hogy miről szólt.

előzmény: tomside (#41)

Rob Cohen életében, ha nem is csinált kiemelkedő, nagy értékkel bíró filmeket, szórakoztatóakat annál inkább. Ez is inkább agyat kikapcsoló, ész nélküli darab, mint időt álló klasszikus – bár több mint tíz évvel a bemutatása után sem kopott nagyon meg, az értelmet kár keresni benne. A nagy franchise-t elindító darab nem rossz, megvan a maga hangulata.
A sztori lop több más régi műből, főleg a Holtpontból, ott a karakterek a szabadság érzetét a szörfben látták, itt a felturbózott verdákban, és a végtelen száguldásban élik ki vágyaikat, na meg az amerikai álmot, amit Hollywood oly’ nagy lélekkel szeret csepegtetni. A karakterek ezt nem túl elmés dialógusokban érzékeltetik velünk, ami egy ilyen filmhez pont megfelel, az izmozás pedig néha már nevetséges, de innen látható kik voltak az igazi célközönség. Izmos hapsik, dögös, szemrevaló karosszériával megáldott csajok, a gyors verdák pedig megadják a hangot és hangulatot. Ugyanígy az akciójelenetek, amik amúgy nem hemzsegnek túlságosan, de nem kell szégyenkezniük.
A fiatal színészek megteszik, amit kell, egy hangyányival sem többet, sokuknak azért adatott ez után a film után is egy-két lehetőség, de idővel mindegyikük visszakanyarodott ehhez a karrierindító sorozathoz, nem is véletlenül. Vin Diesel a szokásos keményfiú, karizmája eladja a filmet, és a dörmögős hangja, Michelle Rodriguez a szokásos kemény, vadmacska szerepkörben tetszeleg, amiben ezután mindig is.
Ha nagyon messzire akarok menni, akkor azt is mondhatnám, hogy bizonyos körökben kultuszfilm, hiszen részt vett a tuning hullám elindításában, amit azóta nagyon ügyesen le is vetkőzött, mint az éjszakai versenyeket is, de ez már egy másik történet. Cohen rendezése egy szórakoztató, délutáni akciómozi, annál kicsivel több is. Ezért lesz többszörnézhető, és a kábeltévék egyik oszlopos szereplője.

2013-08-06 16:06:22 Real Steel (2011) / Vasököl Victor Vance (4) #40

A szokásos, előre kiszámítható sablonfilm, rengeteg klisével, és giccsekkel persze, de ez az elem már az ilyen mozik velejárója, elengedhetetlen árukapcsolás. A cselekmény előre kiszámítható természetesen, és nincs olyan monumentuma, amit már ne láttunk volna más filmben, többször is, jóllehet, rengeteg moziból lop, főleg Stallone régi klasszikusaiból, a Rocky első és negyedik epizódja, vagy a Túl a csúcson, amely bemutatásakor szinte senkit sem érdekel, később viszont kultuszfilm lett – az utókor úgy látszik nagyonis szeret meríteni belőle.
Átlagossága ellenére azonban rettenetesen élveztem, a bejáratott panelekből Shawn Levy egy szórakoztató filmet rakott össze, még ha tudtam is mi következik a következő jelenetben, vagy fél órával előre láttam, a hangulat nagyon a helyén volt, Hugh Jackman pedig rengeteget adott hozzá ahhoz, hogy a mozi nézhető legyen. Ugyan nem egy Oscar-díjas alakítás, de hozza, amit kell, a gyerekszínész, aki esetleg gyengébb, legalábbis ha a múlt alkotásait nézzük, amiben gyerkőcök brillíroztak. Színészi játék helyett azonban ott a rengeteg CGI-robot, amelyek piszok jól néznek ki, fel se tűnik az embernek, hogy számítógép alkotta őket, és a gép-gép elleni harcoknak is remek dinamikájuk van, valamint arra is jók, hogy a néha ellaposodó sztorit ellensúlyozzák. Mert jellemfejlődésnek nyoma sincs, az apa megszereti elhanyagolt fiát, és fordítva, tehát csak a szokásos amerikai receptet látjuk, és némileg az hiányzik belőle, ami megvolt azokban a filmekben, amiket másol: a szív.
De a látványos bunyó miatt erről meg tudtam feledkezni, ennek hála élvezetes alkotás volt, bár elismerem a hibáit is, s igazából, ha szigorú akarnék lenni, azt mondanám, ez nem valami jó film. Olyan, amit egyszer látsz, de hónapok múltán már nem nagyon fogsz rá emlékezni, mint egy alkalmasint elfogyasztott gyors menü.

2013-07-30 02:15:49 Insidious (2010) Victor Vance (3) #40

A film egész jól indul, az első fele ütős, hátborzongató, James Wan pedig példásan kezeli a feszültséget, még az edzettebb horror rajongóknak is jut 1-2 félelmetesebb jelenet. Sajnos amint megjelennek az „álomirtók”, a mozi úgy süllyed el a középszerűségben. Egészen addig a pillanatig minden remekül működött, de utána jön a szokásos, rendezőre jellemző gyors vágás, sejtelmes, nyikorgó zene, meg a hátborzongatónak szánt jelenetek.
Az asztrálsíkos dolog azért nem volt egy mindennapi ötlet, de talán sokkal jobban működött volna, ha azt nem tolják egyenesen a néző képébe, de nem bírtak magukkal, mindent megkellett mutatni. Viszont amit látunk, az teljesen ötlettelen, szegényes megvalósításban tárják elénk, a gyereket kísértő démon is csak addig félelmetes, amíg lerajzolva látjuk, és nem egy gagyi Darth Maul-Freddy Krueger paródiában. A mozi második fele tehát eléggé lerontja a végső megítélést, ami a legnagyobb hibája is, mert amúgy a színészek megteszik, ami tőlük telik, Rose Byrne kifejezetten bájos, de ezen, és a cselekmény első felén kívül nem sokat mutat fel az alkotás.
Pedig nem lenne rossz, de az utolsó pár perc valami iszonyatosan unalmas, a feszültség tapinthatatlan, a befejezés természetesen nem lehet nem nyitott, szépen megágyaz a második résznek, ami idén kerül bemutatásra.

A világ egyik legjobb vígjátéka. Barry Sonnenfeld rendezőként is kiváló, nemcsak operatőrként, a filmen tapintható a kifinomult komikum, és a karakterek kidolgozottsága. Tommy Lee Jones játéka remek, pedig ezen munkáját látva nem a sokrétű mimikája tűnik ki, gyakorlatilag faarccal játssza végig az egész mozit, de a feje már önmagában is egy humorforrás, komoly ábrázatán nem lehet nem röhögni.
A poénok működnek, a film csak annyira veszi komolyan magát, amennyire szabad, és a szokásos sablonok, a buddy-feeling, vagy a tapasztalt veterán, és a forrófejű újonc kliséje sem fárasztó, Will Smith remek táptalaj ahhoz, hogy Jones-al együtt ütős párost alkossanak. A titkos szervezet köré írt háttértörténet remek, ahogyan a hangulat is, minden érzés benne van, amiért szeretjük a ’90-es évek akcióvígjátékait. Vincent D’Onofrio elvetemült, minden mozdulata röhögőgörcsre késztet, a kisebb epizódszereplőkkel sincs semmi baj, az értelmiségibb humor is jót tett az alkotásnak.
Mindenféle szempontból telitalálat a mozi, és egyúttal olyan magasra tette a lécet hogy a folytatásoknak esélyük sem volt elérni azt, a remek koncepció, elmés forgatókönyv, és értő rendezés miatt elnyűhetetlen klasszikus lett a fekete öltönyösök első bevetése, amit nem elég egyszer látni, poénjai még sokadik újranézés után is megtáncoltatják a rekeszizmokat.

2013-07-20 00:43:28 Supergirl (1984) Victor Vance (1) #1

Ez a borzalom mindenképpen pályázhatna minden idők legrosszabb szuperhősfilmjének a címére. A Superman franchise spin-offjaként megszületett alkotásnak kb. semmi köze a képregényekhez a címszereplőt kivéve, nyugodt szívvel képregényadaptációnak sem nevezhetjük, mert a cselekmény egy idő után átmegy valami fantasy-s, ökörködős hülyeségbe.
A nagy legendák, mint Peter O’Toole és Faye Dunaway komplett idiótát csinálnak magukból, főleg utóbbi végigripacskodja az egész filmet, de a Supergirl-t játszó, ezután nem túl nagy karriert befutó színésznő is teljesen súlytalan, nem képes olyan mértékben érdekessé alakítani a karaktert, hogy érdemes legyen őt bámulni a két órás játékidő alatt. Gyakorlatilag mindenki ripacs, vagy csak bámul bele a kamerába, és az a szomorú hogy ezt komolyan is gondolták, ehhez társul még a rettenetes technikai megvalósítás, a ’78-as Superman mozi jobban nézett ki mint ez.
Kár, mert sok lehetőség rejlett ebben a filmben, tágítani lehetett volna, tovább építgetni a franchise-t, de a tehetségtelen stáb nem tudott élni ezzel a lehetőséggel, és egy újabb szöget sikerült beverni a filmsorozat koporsójába. Paródiának kiváló lenne, akárcsak hasonszőrű társai, a Superman 4, a Batman és Robin, de azokat talán még végig lehetett egyszer nézni, ennek az első fele viszont dögunalom, a története tele van ostobaságokkal, a filléres megvalósítások, és a campy-tónus végleg haza is vágja a produkciót. Ennél csak jobb szuperhősfilmek léteznek.

Értékelhetetlen. Az ember, ha látott már mondjuk ötnél több zsarufilmet, egyből rájön mindenre, igaz a forgatókönyv nem is nagyon akarja előlünk titkolni a karakterek háttértörténetét és a nagy rejtélyt. Ráadásul dögunalmas, alig történik valami, a szereplők szinte csak vegetálnak, egy csőegyszerű sztorit annyira túlbonyolítottak, hogy pont ezért nem lehet követni, néha azt se tudni pontosan miről is beszélnek a szereplők.
Kb. félpercenként kérdeztem magamban, hogy ezt komolyan gondolták e, hogy volt bátorságuk egy ilyen semmilyen, üres sztorival előállni, amelynek talán csak a képi világa értékelhető, de az sem azért mert annyira stílusos lenne. Az időről-időre bevágott híradó adások, a terrorizmusról, 9/11-ről adni akartak valami pluszt, esetleg társadalomkritikát, vagy mi a fenét, de egyszerűen ebben a filmben olyan suta minden, hogy érthetetlen miért forgatták le egyáltalán. Channing Tatum-ot nem ezért a moziért fogjuk szeretni, a két veterán színész, Ray Liotta és Al Pacino jelenléte pedig inkább csak szomorú. Előbbié azért nem annyira, hiszen ő amúgy sem akkora színészóriás, mint itteni kollégája, Pacino részéről pedig egy ideje megszoktuk már, hogy vállalhatatlan filmekben játszik.
Nem csoda hogy minden létező értelemben megbukott ez a mozi, semmi stílus nincs benne, időt is kár volt pazarolni rá, egy pozitívum nem sok, annyit se mutat fel. Külön rossz, hogy a film ezt egy ilyen gárdával teszi, akikről az ember gondolná hogy több spiritusz szorult beléjük.

Nem nagyon bírom Sandler-t, főleg, mostanában amikor mindenféle szeméthez adja a nevét, de kétségtelen hogy néha bizony igen szórakoztató, amit művel, és ha nagyon megerőlteti magát, színészkedni is tud. Itt is az tette, a végeredmény pedig egy kellemes, nevettető vígjáték. A pályája elején lévő komikus jól hozza a szerethető, ám a szerelemben kissé naiv arcot, cseppet sem erőltetett, mint ahogy a poénos jelenetek sem azok.
Igaz az amcsi nyál most sem maradhatott ki, némelyik párbeszéd, mondat iszonyúan kínos, giccses, és kétségbeesett röhögésre készteti a nézőt, de ezt, és a – természetesen megint – előre kiszámítható sztorit feledteti a rengeteg remek pillanat, finom humor, és a színészek teljesítménye. Drew Barrymore nagyon aranyos, a kémia működik közöttük Sandler-el, Steve Buscemi pár perces feltűnése is nagyot dob a végső értékelésben.
A film remekül idézi meg a ’80-as évek miliőjét, a béna hajak, ruhák, és nem utolsósorban a jobbnál jobb zenék gondoskodnak az idilli hangulatról, az akkori popkultúrára tett utalások is betalálnak. A befejezés persze úgy kiszámítható, ahogy van, és némi érzelmi túlzás itt is megfigyelhető, de szerencsére annyira nem vitték ezt az alkotók át a giccsesség határán. Az aranyköpéseket, nagy mondatokat is sikerült némileg hanyagolni, nem is akar lényegében többnek látszani, mint ami, egy kellemes vígjáték, a régmúlt szellemében, és egy bájos korszak tökéletes megidézése.

2013-07-15 03:40:56 Snitch (2013) / Csapda Victor Vance (4) #5

Nem lesz klasszikus ebből a filmből se, de szállítja, amit a néző elvárna egy ilyen típusú mozitól. A megtörtént eseményeket feldolgozó forgatókönyv szerencsére nem sül el olyan rosszul, mint tette azt a Válogatott gyilkosok című Jason Statham-agymenés – igaz, itt nem is leginkább az akciókon volt a hangsúly. Volt talán belőle kettő igazán nagy csihi-puhi, nem lőttek le valakit másodpercenként, Dwayne Johnson sem vert péppé rosszarcú gengsztereket (sőt, épp ellenkezőleg), inkább a drámaiságra próbált rágyúrni a rendező, nem is szörnyen.
Az egykor „The Rock” becenéven futó 120 kilós kolosszus egyre jobb színész, Oscar-díjat talán sose fog kapni, de a játéka tisztességes, jól hozza a fiát megmenteni akaró, elszánt apát, karrierje során még sosem érzékeltette ennyire mennyire sebezhető és hús-vér ember, ezt a kapcsolódó jelenetek is alátámasztják. Néhány karizmatikus színésszel egybekötve jól muzsikál a film, de természetesen Johnson papa viszi főleg a hátán az alkotást. A történet persze a szokásos sablon, és a gondosan elszórt fordulatok ellenére semmi olyan nincs benne, amit már ne láttunk volna az utóbbi 50 év filmterméséből. És néha igen lapos is, de aztán valami érdekes történés ellensúlyozza, a kamionos üldözés bitang jól van rendezve, a feszültség szinte tapintható, szerencse hogy pont a legjobb jelenet jutott a végére, így szép lassan épülnek fel az akciószegmensek.
Igazából nem egy rossz film a Csapda, de a hármastól nem sok választja el, egy unalmas délutáni napon jó társaságot nyújt, a szürke hétköznapok gondjainak feledtetésére alkalmas. Igaz többre nem nagyon.

James Wan az első Fűrész-filmmel betalált, ezzel már nem annyira, bár láttunk ennél rosszabbat is. Nem olyan formabontó, és stílusos, mint amaz, de egynéhány jelenete miatt nem kell szégyenkeznie, a végső csavar pedig remek, kár hogy maga a mozi sajnos jóindulattal is erős közepes.
A kamerakezelés, a félelmetes zene és az ijesztgetések sokszor ráhozzák az emberre a frászt, ugyan a gyilkolások mérsékeltek, és bármelyik Fűrész epizódhoz mérve csak egy mesefilm, van hangulata. Donnie Wahlberg karaktere ér valamit egyedül, ennek ellenére egyébként teljesen felesleges szereplő, de valamennyire egyben tartja a filmet. A cselekmény persze semmi újítással nem szolgál, nyíltan lopkod más horrorokból, de némely esetben így is szórakoztató tud maradni.
Ugyanakkor semmi újat nem ad hozzá a műfajhoz, és néhol kifejezetten lapos. Az edzettebb nézők pedig még jóval a fordulat bekövetkezte előtt kitalálják az egészet, így tehát Wan filmje csak egy átlagos, felejthető kis alkotás marad, amely nem nagyon hagy mély nyomot a műfajban.

A szokásos DC-minőség. Az animáció szép, az akciók dinamikusak, kő kövön nem marad semmisem, a forgatókönyv se áll gyenge lábakon. Hibája talán az, hogy túl sok szálat mozgat egyszerre, a kelleténél több a történés, és a karakter, a rengeteg kitérő út viszont a film végére elveszíti fontosságát.
Néhány apró eltérés az eredeti képregénytől kissé zavaró lehet, de egyébként rendben van ez az alkotás is, bár nem kerül a stúdió legjobbjai közé, de teljes mértékben fogyasztható.

2013-07-08 00:11:14 Pacific Rim (2013) / Tűzgyűrű Victor Vance (4) #22

Ryan Johnson a Looper rendezője ezt nyilatkozta: "Go into Pacific Rim prepared to be transmogrified into a 12 year old. And then to pee your pants with joy. I love it so much."

Szerintem ez lesz az idei nyár legjobb blockbustere.

Antoine Fuqua a Kiképzés óta próbálja leverni, vagy legalább elérni azt a lécet, amit ő maga állított fel. Nem nagyon jön össze neki. Ezzel a filmmel sem váltotta meg a világot, de egy vegytiszta akciómozitól nem is lehet sokat várni. Eredetiséggel mostanában aligha vádolhatjuk meg a műfajt, nincs új a nap alatt, a spanyolviaszt ez az alkotás sem találja fel, de kétségkívül szórakoztató.
Érdekes hogy Hollywoodban ilyen sokáig kiaknázatlanul hagyták ezt az ötletet, bár tévéképernyőn volt már példa arra, hogy megtámadták a „világ legjobban őrzött épületét”, amúgy ez a filmben többször is elhangzik, ha sok értelme nem volt, legalább ironikus töltetet adott az ötlettelen forgatókönyvnek. A mozit témájánál fogva is körülveszi a patriotikus hangvétel, a pátosz, a cikis beszólások, az ilyen alkotásoknál kötelező sablonos dumák, amik nagyon nagy gyenge pontok, de legalább nem vitték túlzásba, és az amerikai zászlót sem lebegtetik ötpercenként, de azért ne legyenek illúzióink, Fuqua rendezése propaganda filmnek is kiváló lenne.
A sablonos szkripten, és a kiszámítható cselekményen a karizmatikus színészek próbálnak javítani, Morgan Freeman feltűnése minden filmben üde színfolt, Gerard Butler pedig végre nem huszadrangú vígjátékokban égeti magát, hanem fizikumának tökéletes szerepet kapott. Főhőse mégis kissé stílustalan, nem pattogtatja úgy a szellemes, és gúnyos beszólásokat, mint a régmúlt klasszikus akció-alakjai. Ettől függetlenül tökös legény, mint ahogy a cselekmény is nélkülözi a politikai korrektséget, és a sterilitást, folyik a vér, hullanak a civilek, az erőszakot egy kőkemény akciófilmhez méltóan ábrázolja a mozi.
Mindent összevetve nem rossz film, de nincs benne semmi kiemelkedő, egyszeri szórakozásnak bőven elmegy, hivatkozási alap nem lesz az biztos, viszont még mindig jobb mint a Die Hard legújabb, szégyenletes epizódja (ha már a műfajnál tartunk), tényleg szerencsésebb lett volna ha az rendelkezik ezzel az alapötlettel. És persze nem ártott volna egy hozzáértőbb rendező. De az már más lapra tartozik.

Korrekt munka. A két színész lubickol a szerepében, McAvoy talán még sosem volt ennyire badass, Strong pedig még mindig megbízható, ha egy filmbe hűvös, elegáns antagonista kell. Kettejük jelleme és konfliktusa erősíti a mozit, aminek köszönhetően szinte egy angol Szemtől szemben utánérzésben lehet részünk, a rendezés olykor kölcsön is vesz Michael Mann egyedi stílusából.
Ugyanakkor persze, ennek köszönhetően semmi eredeti nincs benne, a forgatókönyv az orrunk elég rakja minden megoldását, és ha nem jönnénk rá, a végén a szánkba is rágja. A csavarok egyébként sem hoznának semmi újat a műfajban, amit más filmben ne láttunk volna, nem is ebben rejlik a pozitívuma. Az akciójelenetek szépen koreografáltak, és egy-két ötlet tényleg működik a moziban. London sziluettje gyönyörű, de a 28 nappal később óta nem láttam ennyire kihaltnak a város utcáit, pedig az egy világvége utáni túlélő-mozi volt, ez pedig egy adrenalint pumpáló, nagyon is élő konspirációs thriller.
Összességében tipikus sablon-film, de mégis van stílusa. Jó nézni a két főszereplőt, akik hozzák a megszokottat, de ennél tovább semmi. Több stílussal, csavarral, és tisztességesebb forgatókönyvvel talán többre volna képes, de elvétve még ígyis működik. Csak éppen emlékezetes, jó felépítésű, szellemes gyöngyszem helyett marad egy egyszernézős, délutános móka, amire másnap már nem nagyon fogsz emlékezni.

2013-07-02 23:51:35 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #18885

Pont írni akartam, de Chris megelőzött: Bale-nek azért mostanában nem is volt annyi filmje. Ettől függetlenül mindegyikben jól alakított, véleményem szerint. A Terminator Salvation-ben kihozta a figurából amit lehetett, a Harsh Times minőségén pedig rengetegett javított a jelenléte. Ez a két film nélküle nem érne valami sokat, a T4 mondjuk nem is ér, de az nem az ő hibája. És akkor még a jobb filmjeit nem is említettem, 3:10 to Yuma, Prestige, Rescue Dawn, amikben egy "kaméleon" a srác.

"vele az a gond, hogy nem kap igazán jó szerepeket mostanában"

Szerintem csak arról van szó hogy jobban megválogatja a szerepeit, nem vállal el mindent amit az orra elé tolnak.

Nekem már az előzetest látva is sántított valami, de örültem volna ha többségében jó vélemények születnek róla. Annak ellenére hogy egyre jobban unom Depp-et, a film érdekel, bár valószínűleg itt is ugyanazt a figurát hozza majd, mint az elmúlt pár évben.
Bukni lehet hogy nem fog, de elég merész az a 250 millió dolláros gyártási költségvetés, főleg egy western esetében. Hozzászámítva azt hogy Depp utolsó igazán sikeres filmje a Karib 4 volt, de azt a brand is hozzásegítette ahhoz hogy kaszáljon.

Méltó folytatása az elsőnek. Sőt, dinamikájában néha még a remek elődöt is felülmúlja, feszes, tempós akciójelenetekkel tűzdelt a film, végig izgalmas, brutális, jól átgondolt – amilyennek egy második résznek kellene lennie minden esetben.
A kézikamera sokat segített a tempón, a cselekmény körülbelül háromnegyede csak eszeveszett menekülésből áll, de ez nem is baj, a mögöttes tartalmat most is könnyen észre lehet venni, maximum nem tolják annyira a képünkbe. A szokásos zombifilmes sablonokat könnyen kijátssza a mozi, rengeteg meglepő jelenet van benne, a forgatókönyv képes főszereplőket beáldozni, jóval a játékidő vége előtt. Egy-két elhanyagolható hibától eltekintve – a helikopteres darálásnál gyenge a CGI, valamint azt sem értem Carlyle mért nem támadta meg rögtön a fiát, helyette másodpercekig bámulta, majd köddé vált – tele van adrenalinnal.
Igaz nem tesz hozzá semmi érdemlegeset az előd által kitaposott úthoz, de soha jobb folytatást, egy szinten van a ma már méltán klasszikusnak nevezhető alkotással, a vége persze nyitva marad (kissé hajaz Romero mesterre), én nem bánnék egy harmadik részt.

Ennyi évvel a bemutatása után szerintem méltán lehet klasszikusnak nevezni. Danny Boyle ezzel a filmmel kissé újra is értelmezte a zombi műfajt, és ugyancsak Romero élőhalott mozijai, ezek is elgondolkodtatják az embert.
Bár Boyle rendezésében talán a „fertőzöttek” szó sokkal jobban illik azokra, akik fel akarják falni a főszereplőket, ezekben is szöges ellentétet képeznek Romero húsevőitől, nemcsak gyorsaságukban. Ugyanis itt mindenre képesek, hogy belekóstoljanak az emberekbe, fáradhatatlanul sprintelnek, erejük a kórnak köszönhetően többedszeresére növekedett. De nem is ők a lényeges monumentumai a filmnek, bár az megint elég ironikus hogy az ember az okozója a „kórnak” – ő alkotta meg, majd ő szabadította is el. A mondanivaló az emberi erkölcsökben rejlik, vagyis a bujdosó, elkeseredett katonákban, akik hajlandó az emberi mivoltukat, tartásuk feladni, vágyaik miatt. Így jön az okfejtés, hogy vajon melyikük a veszélyesebb – a vérengző, saját tetteikért nem felelős fertőzöttek, vagy maguk az emberek.
Ezért több is a film, mint egy hagyományos horror, a mögöttes tartalom, az erős forgatókönyv, és nem utolsósorban a remek szereplőgárda miatt, akik a film végére egy kis, szerető családdá nemesednek, és az őket alakító színészek is tökéletes munkát végeznek – nem lehet egyet kiemelni közülük annyira jók. Na jó, talán ha annyira muszáj lenne, akkor Cillian Murphy említhető meg, mint legjobb. Karrierje egyik legnagyszerűbb alakítását hozza, ritkán lehet látni ennél jobb formában. Az operatőri munkát is megirigyelheti rengeteg más mozi is, a kihalt London képe hátborzongató, a zöld táj pedig remek lezárást ad a filmnek. Boyle mozija sokkal több, mint egy átlagos tucathorror, már csak azért is, mert képes volt újat mutatni, ráadásul mindezt a 21. század hajnalán, amikor a műfaj képviselőiből Dunát lehetett rekeszteni.

2013-06-30 01:14:36 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #18826

Ó, dehogynem ér...

--
Áthelyezve a(z) Star Wars: Episode III - Revenge of the Sith topikból.

előzmény: Glasseye (#18825)

Nem rossz DC-alkotás ez sem, mérföldekkel jobb, mint a Public Enemies. Lényegében Supergirl eredetére és történetére koncentrál, de azért a trió (Superman, Batman, Wonder Woman) is működik, bár itt nem olyan simulékonyak, a dialógusaik sem mennek olajozottan. Superman és Batman is sematikusak kissé, utóbbinak azért akadnak nagy jelenései, a folyamatos gyanakvása, vagy a Darkseid kényszerítése.
A képi világ, és az animációk eltaláltak megint, az akciókra sincs panasz, főleg a legutolsó, ami látványos, és a legjobb az egész filmben, sok mozi tanulhatna tőle. És az alkotás becsületére válik hogy most a játékidő viszonylag rövidségét látván nem kelt bennünk hiányérzetet, pont sikerült megfelelő módon belőni a cselekményt.

Bőrpofa karakteréről úgy látszik lelehet még valamit nyúzni, bár a legendáját már sikerült eléggé megtépázni, hol van ez a franchise attól a szinttől, amit a legelső, kultikus ’74-es film felállított, minden idők egyik legnagyobb, leghatásosabb horrora, felesleges tovább ragozni az érdemeit, mert akkorák, hogy a folytatások sosem tudtak felnőni hozzá, de el sem kellett volna készíteni őket.
Ez a borzalom ha mást nem, azt eléri hogy a 2003-as remake felértékelődik mellette, és nézhető, sőt, valósággal szórakoztató munkává válik, a 2006-os prequel pedig egy eddig fel nem fedezett gyöngyszemmé. Egyszerűen érthetetlen mi játszódott le az alkotók fejében, amikor ezt kitalálták, és nem figyeltek oda az olyan nagy szarvashibákra, mint a főszereplő lány életkora, a két film közt eltelt sok évtized, de ezek a cselekmény előrehaladtával egyre megbocsáthatóbb hibákká válnak, mert a forgatókönyv mintha direkt rá akarna licitálni ezekre. A film első fele lapos, unalmas, nem történik benne semmi, csak sejtelmes jeleneteken keresztül láthatjuk, ahogyan készülődnek a vérfürdőre – legalábbis sejtelmesnek akarja látsztatni a rendező, a vérfürdő meg elmarad, valójában csak egy értékelhető mészárlást láthatunk, de az sem jobb, mint a mostani átlaghorrorkban.
A forgatókönyv rengeteg sebből vérzik, látszik rajta hogy túl nagyot akart mondani, de végül pont ezek okozzák a hibáját. Az erőltetett drámaiság pedig végképp kinyírja a filmet, az utolsó 30 perc valami borzalom, az miatt majdnem hajlottam az 1-es osztályzatra. Ezeket a megoldásokat pedig leginkább Bőrpofa sínyli meg, akit már ígyis eléggé tönkretettek a folytatásokkal, itt pedig egy semmilyen, nevetséges gyilkossá degradálják, és megpróbálják a nézőbe sulykolni, hogy nem felelős teljes mértékben a tetteiért. Ezzel együtt annyi cikis és idióta jelenet van benne, hogy felsőfokon megüti a parodisztikus hangot.
John Luessenhop rendező próbálkozott, hogy kissé más módon vigye tovább a történetet, de végül ezek lettek a mozi gyengepontjai, ez sem lett más, mint a ’74-es film újracsomagolása. És mikor azt hittem ennél már nincs lejjebb, következett a stáblista utáni jelenet. Igazi agyhalál az egész.

Ehhez hasonló történetet már láthattunk párszor a korábbi JL rajzfilmekben, mind gonosz alteregók, mind párhuzamos világok tekintetében, ennek ellenére bőven szórakoztató munka lett ez is. A történet és a dialógusok jól vannak megírva, az akciók DC-alkotásokhoz méltóan dinamikusak.
A csapaton belül is működik az összetartás, kapcsolat, senki sem sikkad el, az ellentétes oldalról viszont ez nem mondható el, Batman gonosz énje Owlman kap nagy figyelmet, az ő karaktere lett igazán elmélyítve – és az őt szinkronizáló James Woods is remek munkát végzett.

Nem olyan rossz rajzfilm ez sem, főleg a témája miatt telitalálat, a legyőzhetetlen, sebezhetetlen Acélembert végre valaki rendesen megszorongatja, és térdre kényszeríti, majd meg is öli. Ez a történet szinte üvölt egy élőszereplős mozifilm után, bár ezen adaptáció alkotói sem végeztek tökéletes munkát, főleg mert amit képregényen, több számon keresztül meséltek, itt kb. 70 percbe van sűrítve, így nem jutott mindenre elég idő.
Doomsday alig szerepel, teljesen lényegtelen figurává avanzsálódik, annak ellenére, hogy ő öli meg Superman-t, és egy-két igen lényeges monumentumot, ellenséget is kihagytak. A párbeszédek legtöbbje sótlan, de azért lényegében nem rossz alkotás, az akciók kifejezetten dinamikusak. De amilyen nagyívű sztorivonal ez a képregényekben, mozgóképen sokkal többet érdemelt volna.

Minőségében elmarad a társaitól, de így sem rossz. Superman és Batman jó páros megint, jó őket együtt látni, a kapcsolatuk is méltóan van ábrázolva a képregénybelihez, a sztorival már néhol gondok vannak, és időnként el is laposodik a cselekmény.
Hibái ellenére attól még szórakoztató, szép animációkkal, de a pozitívumokat a bugyuta konfliktusok, és a történet adta logikátlanságok igyekszenek elfeledtetni a nézővel. A két szuperhősnek ennél nagyobb kalandjuk is volt, pedig a tét pont ebben a filmben a legnagyobb, hiszen az USA elnökének megbuktatására készülnek, korábban is kellett már megmenteniük az embereket, és a világot, akkor viszont sokkal elszántabban tették a dolgukat, most mintha mindketten félgőzzel igyekeznének.
Nem olyan rossz ez így sem, egyszer meg lehet nézni, de ezúttal nem tudták velem elhitetni az alkotók, hogy tényleg komolyan gondolják, amit csinálnak. A párbeszédek néhol gyerekmese szintűek, és a Superman-Batman óriásrobot végleg meggyőzi a nézőt hogy ki is volt a célközönség.

Talán a legjobb JL-rajzfilm az utóbbi idők terméséből. A történetet remekül sikerül kibontani az elején, egyenként láthatjuk hogy kényszerítik térdre a csapat tagjait, drámai, brutális képsorokon keresztül, a zene még sosem volt ilyen jó a DC-alkotásoknál, mint itt.
Viszont itt is a legnagyobb baj a játékidővel van, egy ilyen sztori, egy ilyen produkció megérdemelt még volna minimum egy fél órát, sokkal jobban végig lehetett volna ezt vezetni, bár elvétve tényleg emlékeztetett a 10 évvel ezelőtti, máig favorit sorozatra.
Ami a szinkront illeti, megint dicséret jár a stábnak, de a vállveregetés nagy részét a karakterek kapják, és a különböző felvetések a csapattal kapcsolatban, Batman elmélete, tervei, a készítők jó alapra építettek fel egy erős, de mégsem tökéletes házat, ami szerencsére nem dőlt össze – de lehetett volna sokkal jobb is. Bár így sincs szégyenkeznivalója.

Átlagos, középszernél hangyányival jobb DC-alkotás. Az animációk megint szépek, a történet persze nagyban támaszkodik a képregényre. A megvalósítás néhol nyers, brutális, és véres, ez néhol valóban a párbeszédek kárára ment, a közepénél pedig leül a cselekmény. Akad benne néhány jó ötlet, pl. Superman ahogy legyőzi végül Brainiac-et, de ezen kívül csak egy egyszernézhetős móka, annak viszont nem olyan rossz.

2013-06-29 00:08:27 [Általános fórum] Victor Vance #4140

Igen, csak már kezdek nagyon fáradt lenni, és mikor erre rájöttem, ugrott a szerkesztés lehetősége :)

előzmény: limupei (#4139)

2013-06-29 00:01:31 [Általános fórum] Victor Vance #4138

Az AC-filmnek szerintem akkor lenne értelme, ha más történetet mesélne el a videojátékok által megalkotott univerzumban, neadjisten egy teljesen más karakter által, más korszakban.

előzmény: limupei (#4135)

2013-06-28 23:55:17 [Általános fórum] Victor Vance #4136

[link]

előzmény: limupei (#4135)

2013-06-28 23:45:19 [Általános fórum] Victor Vance #4134

Ketté ám :)

előzmény: ChrisAdam (#4133)

2013-06-28 23:44:58 Man of Steel (2013) / Az acélember Victor Vance (4) #195

Nem volt semmi.

előzmény: szkomac (#194)

2013-06-28 23:40:59 [Általános fórum] Victor Vance #4132

A Kung Fu Panda 3-at én személy szerint várom, az első kettő is tetszett. Az Ant-Man egyelőre elég bizarrnak tűnik, de ha jó lesz a megvalósítás, akkor érdekel. A Hunger Games-nak még az első részét se láttam, be van tervezve, igaz a két FF-t se, de valószínűleg nem is fogom megnézni, a reboot talán kap egy esélyt :)
Az AC-nek meg fogalmam sincs minek filmes adaptáció, igaz minden bizonnyal több értelme lesz, mint a Függetlenség napjának folytatást csinálni :D

előzmény: Hannibal Lecter (#4131)

2013-06-28 23:22:31 [Általános fórum] Victor Vance #4130

Én úgy tudom hogy Nolan sci-fije jövőre lesz.

Egyébként ezek jönnek még: Fantasztikus Négyes reboot, Assassin's Creed, Függetlenség Napja 2, Ant-Man, Hunger Games: Mockingjay 2, Kung Fu Panda 3.

előzmény: BonnyJohnny (#4128)

Némileg elmarad az előző Lantern rajzfilmes adaptációtól, de ezis átgondolt, jól megírt, szép munka. A DC másik alkotásához a Batman: Gotham lovagjaihoz hasonlóan antológia-formájú film, amely több történetet mesél el, nemcsak Hal Jordan kalandjait középpontba állítva, de ez remek ötlet, még ha a szokásos sablonokat alkalmazzák is az írók, látszik rajta a rajongás, képregényes megvalósítás.
A sok kis mese végül egy új hőstettbe nyúlik át, amely nem kulcsfontosságú, a cselekmény inkább az újoncnak elregélt történeteket tekinti gerinceként, és a végső harc foglalja keretbe.
A rajzstílus hasonló az előző Zöld Lámpás feldolgozáshoz, és az élőszereplős film ugyancsak alulmúlja, tele van remek jelenettel, egy-két ötletes kikacsintással (Sinestro-s szál).

Ez a Green Lantern rajzfilm köröket ver az élőszereplős adaptációra. Persze ez animált jellege miatt is más, amit benne látunk vásznon talán nem működött volna, ez inkább egy kozmikus, Star Wars-szerű űrkaland, lézerekkel, űrhajókkal, idegen lényekkel, a megvalósítás látványosra sikeredett, ugyanúgy a figurák ábrázolása.
Hal Jordan túl hamar találja meg a gyűrűt, és azután eléggé felgyorsulnak az események, ez betudható a szűkös játékidőnek is, az alig több mint egy óra ennyit engedett, de véleményem szerint ennél jóval többet elbírt volna az alkotás – amúgy sem értettem sose, hogy az alkotók mért szablyák ilyen szűkösre a rajzfilmjeiket, egy mozifilm hosszúságával is elbírt volna, főleg ilyen remek tálalásban.
A szinkronhangokat megint sikerült eltalálni, Lantern-t ugyan most nem Nathan Fillion szólaltatja meg, de egyébiránt a mostani hangjával sincs probléma, ahogy a többiekével sem. Maga az alkotás is közel van a tökéleteshez, kis híján egyenértékű Wonder Woman önálló kalandjával, tele van akcióval, elmés párbeszédekkel, mindazzal, amivel a 2011-es adaptáció sajnos nem rendelkezett.

2013-06-28 21:13:12 Wonder Woman (2009) / A Csodanő Victor Vance (5) #3

Meglepően jó, az utóbbi évek egyik legjobb DC-rajzfilmje. Wonder Woman karakterét rendesen bontották ki, szerethető lett, a történet pedig rengeteg elemet kölcsönvesz, és átment a képregényekből, kis túlzással egy jövendőbeli élőszereplős mozifilm is lehetne ilyen.
A jelenetek dinamikusak, görög mitológiával és fantasy-elemekkel fűszerezve szórakoztatóan eladják a filmet, a rajzok terén is szép munkát végeztek az alkotók, akárcsak a párbeszédekkel, melyek egy átlagos, gyerekeknek való alkotásnál magasabb szintre emelik az alkotást. A néhány véres, brutális jelenet is ezt bizonyítja, komolyabban veszi magát, nem a 10 éven aluli gyerekek a célközönsége, és ez kifejezetten jót tett neki, humor terén is, tele van szexista, finom poénokkal, ahol mindkét nem megkapja a magáét.
A szinkronhangokat nagyon eltalálták, talán zene terén ráfért volna még némi simítás, lehetett volna epikusabb, de még ígyis durván kiemelkedik a DC-s alkotások közül, az egyik legjobb munkája a stúdiónak.

2013-06-24 18:33:47 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #18646

Ezt a saját bőrömön tapasztaltam, de hányszor. Jövőre érettségizek, de szakiskola 10. osztálytól kezdve minden félévben, és év végén is vizsgáztunk, az OKJ-vizsga évében a szóbelik előtt kb. arról szólt minden hogy milyen nehéz lesz, a tanárok direkt rájátszottak erre, megfélemlítettek minket, a végén pedig mindenki csak nézett ki a fejéből, olyan könnyűre sikerült az egész. Idén év végén bizottságos volt, szintén mindenki parázott, sokan el is sírták magukat egy-egy felelet után hogy megbuknak. Egész évben alig tanultam valamit, de ez az idei vizsga egy vicc volt, az írásbelik első napján féltem valamennyire, utána már nevetve húztam tételt.

előzmény: critixx (#18644)

Ilyen unalmat színészek arcán rég láttam, mint amilyet a farkasfalka tagjain, a film egész játékideje alatt. Az első rész a maga nemében iszonyat nagy durranás volt, és egy remek komédia, a másodikat is tudtam hellyel-közzel röhögni, mert voltak valóban vicces pillanatok, szórakoztató volt, a remake-szag ellenére is. Az igazság viszont az hogy már a második felvonás sem kellett volna, erre a koncepcióra egyszerűen nem lehet mindjárt egy trilógiát építeni, ez az utolsó epizódra ki is derült, de még milyen csúnyán.
A történet csavarossága eddig sem volt elsődleges szempont ebben a franchiseban, de amit itt forgatókönyv néven összetákoltak, az valami borzalmas, és nem lehet eltekinteni afelett hogy ott van a címben a „Másnaposok”, főszereplőink pedig a film 98 százalékában józanok, de ez a legkisebb hibája az alkotásnak. Egy kezemen megtudnám számolni hányszor mosolyodtam el, nevetni maximum a stáblista utáni jeleneten lehet, de ezért kár volt leforgatni egy egész filmet. Az egyetlen pozitívum, hogy hamar vége – de ennek ellenére nagyon lapos, semmitmondó, erőltetett hülyeség, gyenge színészi játékkal, láthatóan mindenki unja már, nem is próbálnak életet lehelni a karakterbe, mondjuk ilyen alappal nem is lehet.
Az első két rész is tobzódott a trágár, alpári poénokban, de más volt az, és más itt állatokkal viccelődni. Itt egy leszakadt fejű zsiráf, ott néhány megfojtott csirke, a két elkábított kutyáról már nem is beszélve, Philips átlépett egy bizonyos határt, amitől fogva az ilyenek már egyáltalán nem viccesek, inkább szánalmas próbálkozások, hogy sikerüljön még valahogy eladni a filmet, egyértelműen az alkotók is érezhették a zsákutcát.

2013-06-21 23:22:53 Man of Steel (2013) / Az acélember Victor Vance (4) #112

Szerintem kezdessz egy kicsit messzire menni :D

előzmény: Glasseye (#111)

2013-05-30 21:34:46 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #18074

A hosszabb filmeket annak idején két részesként adták a mozikban. Ha megnézed a magyar plakátot ott is az van írva hogy "Csillagok háborúja I-II". Spielberg Harmadik típusú találkozása is két részesként ment. Dupla jegyáron persze.

előzmény: ChrisAdam (#18072)

2013-05-30 21:24:22 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #18071

Szerintem azért írta hogy első meg második, mert anno nálunk a Csillagok háborúját két részletben adták le a mozik.

előzmény: Jereváni Rádió (#18069)

2013-05-30 21:21:59 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #18066

Biztos nem tudott dűlőre jutni azzal a ténnyel hogy ez már az ötödik rész, és kikövetkeztetett magának valami lehetséges magyarázatot :)

előzmény: Hannibal Lecter (#18065)

2013-05-30 20:52:47 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #4969

Machete Kills Teaser:

[link]
Ez még az előzőnél is betegebb lesz :)

Erről a gameről mindig beugrik a gondtalan gyerekkor :) Mennyit nyomtam vele...

előzmény: Hannibal Lecter (#175)

Szerintem sokkal jobb ez, mint a Baljós árnyak, erre a részre inkább mondom hogy Star Wars. Bár gyerekként mindegy volt, de így újranézve már egyre inkább kitüremkednek az amúgy sem halvány hibái, a szerelmi szál, amit Lucas úgy elbaszarintott ahogy van, külön fájdalmas hogy az eredeti trilógia Han-Leia párosa után csak ennyit sikerült összehoznia, pedig ez a saga szempontjából sokkal fontosabb, mint amaz volt.
Viszont, mint Chris, úgy énsem tudom nem szeretni ezt a filmet, mert ígyis tele van néhány nagyon jó, és ütős jelenettel, amikor Anakin elindul bosszút állni a buckalakókon, Lucas remekül megidézi John Ford westernjeit, a Monument Valley-re hajazó sziklákkal, és naplementével. Az utolsó jelenetek szintén ütnek, amikor a klónkatonák sorba állnak, Yoda vészjósló mondataival, aztán néhány másodpercre Palpatine elégedett arccal tekint le a seregre, közben szól John Williams páratlan zenéje. Az ilyen pillanatok miatt nem ásom el ezt a részt, minden hibája ellenére.

2013-05-22 21:02:52 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #4952

Már az előzeteseken is látszik hogy a MoS Nolan világához lesz közelebb, amolyan szigorú osztályfőnökként álldogált Snyder mögött, persze a végeredmény még akármilyen lehet, de én látatlanban kis túlzással kimerem jelenti hogy ez inkább Nolan filmje lesz, mint Snyder-é. Ő sem rossz rendező igazából, és a képregényadaptációkban nagyon ottvan. Meglátjuk.

2013-05-21 00:54:13 Armageddon (1998) Victor Vance (4) #92

Gyerekkorom óta szeretem ezt a filmet, akkor még nem nagyon érzékeltem semmit az amerikai pátoszból, ömlengős patriotizmusból, meg a jó mély nyáltengerből, amibe majdnem bele is fullad a mozi. Azért idővel, sokadik újranézésre egyre jobban kitüremkednek ezek a nevetséges dolgok, meg én is öregebb leszek, viszont ezt a filmet még mindig nem tudom nem szeretni.
Michael Bay rendezései sosem a mély mondanivalóról, a karakterek mélyítéséről szólt, hanem hogy már az első 10 percben felrobbant valamit, teszi azt baromi látványosan, ahogy itt is, mert az Armageddon trükkjei akár még ma is megállják a helyüket. Függetlenül attól, hogy már akkoriban végigröhögtük, hogy az űrben hangok vannak, tűz lobog, pedig a NASA tudományos tanácsadó volt, ők azért nem szarral gurigáznak, de a vizuális élvezethez hozzá tartozik hogy a moziban egy-egy robbanás hangja levigye a fejed, és berepessze a dobhártyádat. A percenként felvillanó csillagos-sávos lobogó halvány mosolyra, sokadjára már röhögőgörcsre készteti az embert, de ezen kívül a karakterek is nagyon jól eltaláltak, humorosak, és nem azért mert már erőltetetten szarok, hanem tényleg, jól megírt poénok, jól eljátszott szerepek (egy-két kivételt eltekintve), karizmatikus fazonok, akik fürödnek a karakterekben, valahogy elhiszed róluk hogy ezer éve együtt dolgozó, jól összeszokott csapat, igazi amcsi faszagyerekek, akik megmentik a Földet.
Ezt ellensúlyozva rakták bele Peter Stormare orosz asztronautáját, hogy nehogy már csak amcsi-földről jöjjenek a hősök, ez jól jött, mert Bruce Willis olajfúró brigádja se semmi, de Lev Andropov a leghumorosabb karakter az egész moziban, minden mondata többször idézhető unikum lett, ha meghallod valahol, rögtön beugrik, hogy ebből a filmből van.
A végkifejlet se a színjátszás felsőfoka, de addigra már nem is érdekel, mert egyszerűen élvezet nézni ezt a csomó színészt, és Bay zúzós stílusa is székbe szegez, nemhiába, ő ehhez ért a legjobban, néha túlzásokba esik, főleg mostanában, de a ’90-es évek végén azért tudta mit hogyan kell csinálni, ezt a mozit sem a legjobb rendező Oscar-díjának elnyeréséért készítette, hanem csak simán szórakoztatni akart, ez pedig sikerült neki. Bitang agyatlan mozi, de megvan a maga bája, és hogy remekül öregszik, minden idők egyik legfaszább blockbustere, és egyik legszórakoztatóbb filmje

Tisztességesen megrendezett, igényes nyári blockbuster, egy pillanatra sem lehet rajta unatkozni, a főgonosz remek, jobb mint amilyen az előző volt, látványra persze most sem lehet panasz, és igazából a legtöbb dolog klappol benne. Viszont a klasszikus Star Trek-hez sok köze nincs, ettől függetlenül baromi szórakoztató volt, és nekem a tálalás bejött.

(Spoileres)
Kicsit olyan érzéseim vannak a G. I. Joe második részével kapcsolatban, mint anno egy éve A titánok haragjával: az első epizód sem volt nagy durranás, de jól elvoltam vele, agyatlan hülyeség volt, így hát a folytatástól sem vártam sokat. Ennek ellenére hiába a sok ismert, szimpatikus arc, és az új rendező, a 3D (aminek természetesen most sincs sok értelme), igazából már akkor bűzlött a film mikor cirka egy héttel a premier előtt elhalasztották.
Történet persze nincs, és aki várt volna, az rossz filmet választott, ha legalább ezeket a dolgokat nélkülözik, az akciók lehetnének zúzósak, de sajnos nem azok. Nincs meg a dinamikájuk, nem elég látványosak, nincs bennük egyedi ötlet, ha pedig valami tényleg kezd beindulni, az túl elnagyolt lesz. Komolyan venni végképp sem lehet, de már az előzményt sem, ott viszont megvolt a magam pergése az akcióknak, Stephen Sommers pedig egyáltalán nem az a remek rendező, de ott korrekt munkát végzett, itt maximum a két nindzsa összecsapása lehet érdekes, az is csak kis ideig. A gagyi forgatókönyv erre még rátesz egy lapáttal, a cselekménynek semmi súlya nincs, a szövegek gyakorlatilag a béka feneke alatt vannak, ahogy a poénok is, a logikai bakikról nem is beszélve, és nem tudom ki volt az aki nem fogta a fejét mikor a konferenciateremben a nemzetek vezetői egymás országaira lőttek atombombákat válaszul, nyilván valami alapszabály lehet az is hogy tárgyalni csak atomtáskával járhatnak a fejesek.
A logikai hibákat, bakikat napestig lehetne sorolni, és egyik sem az a kategória amit figyelmen kívül lehet hagyni ha kikapcsoljuk az agyunkat, mert nyilván senki sem vár egy ilyen agyatlan popcorn-mozitól feszes sztorit. De körülbelül 10 percenként lehet felröhögni a film hülyeségein, az erőltetett beszólásokon, vagy azon hogy RZA egy vak nindzsamestert alakít, és oktat az élet bölcsességeiről, némelyik vígjáték irigykedne azért a nevetőhullámért, amit ez a néhány jelenet kapott. A két akcióhős Dwayne Johnson és Bruce Willis jelenléte bizakodásra adhatna okot, a legtöbben valószínűleg miattuk is várták a mozit, de előbbi drabális kinézete és kitűnő fizikuma ellenére mintha ott se lenne, utóbbi pedig még azt az 5 percnyi szerepét is végigunja, az igazán jó arcok most sajnos nem ők, hanem Snake Eyes lett, és az egyetlen egy korrekt beszólást elpuffogtató Ray Stevenson, de azért őket sem kell nagyon felmagasztalni, csak végzik a dolgukat.
Paródiának kitűnő lenne ez a mozi, mert a végefelé tényleg kezd olyan rossz lenni, hogy már jó, de ez még az előző részhez képest is csalódás, az elég alacsony lévő várakozásokat is alulmúlta. És ezen még Rock izmai sem tudnak segíteni. Se az a baromi nagy fegyver, amivel osztja a skulókat. Se Bruce duckface-e. Az előző rész gyengeségei, és minimális elvárásai miatt lett ez az év egyik nagy csalódása, pedig erről aztán nehezen tudtam volna elképzelni hogy pofára esek miatta.

Ez a film nem mutat semmi újat, nem látunk benne olyan dolgokat, amit az elmúlt 100 év sport, vagy baseball témájú mozijaiba egyszer sem, fordulat, csavar nuku, eredetiségért sem fogjuk nagyon vádolni, cselekmény rettenetesen kiszámítható, ahogy a karakterei sem újak.
Az alkotás nálam valamiért mégis működött, és ebben nagy szerepe van az igazi amerikai, hús-vér legendának, Clint Eastwood-nak, aki a Gran Torino után tért vissza újra a színészethez, ez a filmje pedig régóta az első olyan, amit nem ő rendezett. Tisztelem és rajongok az öregért, még ha egész karrierje során durván háromféle arckifejezést tudott hozni, viszont olyan szintű munkássága van, hogy a legtöbben a filmszakmában csak álmodhatnak róla. Fából faragott arcát most is élvezet nézni, beköpései még mindig humorosak, cinikusak, sokat mondanak és nagyot szólnak, morgásainak ereje pedig nagyon hiányzott, még ha kicsit értetlenül állok azelőtt hogy miért pont egy ilyen alkotás miatt tért vissza a kamera elé az önkéntes nyugdíjazása után.
A többi színész maximum csak asszisztálhat mellé, azért jó volt régi, kiöregedett arcokat látni az ifjú titánok mellett, a történet nem lesz húzóerő, de a szokásos klisék és tanulságok, bölcsességek mellett nem lett giccses a mozi, még ha néhány erőltetett szál bele is került. Valójában egy tévéfilmnek is beillene Az utolsó csavar, ha nem játszanának benne ilyen ismert, híres arcok. De mégis egy szerethető alkotás, épp csak annyira fekszik rá a baseballra, hogy ne legyen baj annak se, aki ehhez a játékhoz egyáltalán nem ért.

Minden idők egyik legjobb képregényéből azért nem volt nehéz jó rajzfilmet csinálni, elrontani viszont annál könnyebb, de szerencsére ez nem sikerült. Nem olyan jó ugyan mint az előző rész, maximum hangyaléptekkel marad el tőle, viszont így egyberakva a két filmet egységes egészet alkot, és talán a legnagyszerűbb Batman animációs film, amit valaha csináltak.
A folytatás ugyanazt a tendenciát követi mint az előző, gyakorlatilag kockáról-kockára másolja a képregényt, a rajzstílus ugyan kicsit puritán lett, és „üresnek” érződik, az alkotók odafigyeltek rá hogy legyen valami hangulata. Az előzményt sem lehetett vádolni azzal hogy szűkölködne a vérrel és az erőszakkal, itt ez hatványozódott, csoda hogy kijöhetett ez az alkotás így, 13-as korhatárral, viszont ez az egyik erénye a műnek, az alkotók megőriztek a képregény nyersségét és brutalitását. A karakterek nagyszerűen, levakarhatatlan róluk Frank Miller írói és dráma tehetsége, volt ahhoz képe hogy Superman-ből egy saját akaratát elvesztett bábot csináljon, aki az elnök (a Reagan-paródia valami nagyszerű) házőrző kutyájaként funkcionál, úgy ugrik ahogy gazdája fütyül, enyhének épp nem nevezhető utalások történnek a hidegháborúra, a harcoló felekre, nagyhatalmakra, még ennyi évvel a régi rendszer után is hatásos tud lenni. Batman pedig Peter Weller tolmácsolásában osztogatja a pofonokat, és ütős beszólásokat, remekül, Joker hátborzongató, a szerelem alagútban lejátszódó jelenet a mozi legjobb pillanata, és akkor a csodálatos befejezést még nem is említettem.
Egyszóval nagyon egyben van ez a folytatás, de az animáció valójában egyben megnézve üt nagyot, és ad ki végeredménynek egy nagyon erős ötöst. Némelyik élőszereplő képregényadaptáció jelenthet neki, az biztos.

Spielberg az egyik legjobb rendező a világon, és személyes kedvenc, de ezzel a mozival nagyon elszámította magát. Robert Zemeckis és Bob Gale tehetséges forgatókönyvírók, mi sem jobb bizonyíték erre mint hogy összehozták a Vissza a jövőbe-trilógiát, de ezen kívül a közös produkcióikat valamiféle átok sújtotta, mert mindegyik megbukott.
A rendező az első jelenetben mindjárt legelső nagy moziját parodizálja ki, gyakorlatilag 1-2 apróbb dolgon kívül ezek a legjobb poénok, a cselekmény több szálon fut, de egyik sincs különösen kidolgozva, az egész filmben fejetlenség uralkodik. Mintha a jeleneteket egymásra hányták volna, noha valójában tényleg ez volt a cél, hogy parodisztikusan mutassák be a nyugati parton eluralkodott pánikot, amit a japán támadástól való – a moziban tényleg nem – alaptalan félelem okozott Pearl Harbor után, de a megírt alapanyag mozgóképen nem működik. A színészek nem nagyon tesznek hozzá ahhoz hogy jobb legyen az összkép, sok ismert arc, de mindegyikük csak ripacskodik, és feleslegesen túljátssza a karaktert, legtöbbjük annak ellenére hogy tehetséges és már nemegyszer remekelt karrierje során remekelt, itt sokuk kifejezetten unszimpatikus.
Mintha nem is lett volna történet, úgy követik egymást az események, ebből próbáltak valami poénos egyveleget kihozni az alkotók, de az egész erőltetett hülyeség, és még unalmas is, persze egy idő után már beleuntam hogy fél órán keresztül csak gyepálják egymást, ész és cél nélkül. Nem értem Spielberg milyen lehetőséget láthatott ebben a filmben, talán lazítani akart a Cápa és a Harmadik típusú találkozások után, de ehhez a két mozihoz képest főleg szégyen, hogy egy ilyen borzalmas, számomra nézhetetlen valamit tolt ki magából. Ennél csak jobb filmjei voltak az öregnek.

2013-05-14 23:07:57 Savages (2012) / Vadállatok Victor Vance (4) #23

Hiányzik a régi Oliver Stone. Hiányoznak tőle az olyan nagyszerű minőségű filmek mint A szakasz, a Tőzsdecápák, vagy a Minden héten háború, ami véleményem szerint az utolsó igazán jó rendezése volt. Annak ellenére, hogy a mostani próbálkozásai a legjobb esetben csak gyenge jók, az öreg két évente csinál egy új mozit, amiben sajnos csak elvétve található meg az a régi fiatalos lendület, ami körülölelte korai alkotásait.
Winslow regénye remek alap volt egy Stone-filmhez, nyers, brutális, de mégis laza, tele vagány, jól megírt karakterekkel, s egy olyan hangulattal ami a rendező stílusától sincs messze. Sajnos megint sikerült némiképp elszámítania önmagát, a forgatókönyv kesze-kusza, nem őriz meg sokat azokból a dolgokból, ami miatt az írásos alapanyag zseniális volt, ez nagyrészt a középszerű, fiatal színészek hibája, a nagy öregek mint Travolta, vagy Del Toro csuklóból lejátssza mindegyiket, pedig ők sincsenek annyira a helyzet magaslatán. Blake Lively viszont valami eszméletlen gyönyörű és vonzó teremtés, lágy, izgató hangját pedig élvezet hallgatni, a két haver karaktere viszont nem lett olyan erős hogy különösebben feltűnést keltsen a nézőben és szurkoljon nekik, az egész gyenge lábakon áll. A képi világot viszont eltalálták, szokásos Stone-módon tárul elénk, az akciójeleneteket (már amik elvétve vannak) szépen csinálták meg, és néhány jeleneten valóban érződik az a coolság, életstílus, ami egy drogos moziban elengedhetetlen.
Talán a rendező iránti elkötelezett rajongásom, vagy elfogultságom miatt gondolom ezt, de ez egy bőven nézhető mozi lett az öreg motorostól, a régi nagy klasszikusaihoz persze köze sincs, de az utóbbi 10 évben készített munkáihoz képest ez már képvisel valamiféle minőséget, ami ugyan nem lóg ki a mostani tucatfilmek közül, de aki rajong az ilyen vérgőzös, brutális, naturalisztikus, drogos filmekért, annak egyszer bőven megéri „beruházni rá”. Még ha a befejezése olyan amilyen…

2013-05-14 00:45:29 Hancock (2008) Victor Vance (3) #47

Ez a film a játékidő első felében nagyon jól működött. Will Smith jófej, nem csak egy sztár, aki alá egy százmilliós blockbustet lehet pakolni, hanem tényleg színész, bár ebben a moziban ezt az oldalát nemigen kellett megcsillogtatnia, azért tisztességesen elvégezte a dolgát.
Hancock karaktere nem az a tipikus hős, pont ezért laza, emberi, valósághűbb, mint testileg és lelkileg is sebezhetetlen „társai”, legfőképp vicces, ami elengedhetetlen egy ilyen alkotáshoz, nem is funkcionálna nélküle. Kár hogy a játékidő másik felében a forgatókönyvírók már nem tudták jól továbbszőni a történetet, ezért leül a cselekmény, sótlan ötlettelenség jellemzi, unalmas befejezéssel és szokásos amerikai cukormázzal.
Talán az egész filmet a főszereplő alkoholproblémájára és megváltozására kellett volna szentelni, addig a pontig remekül építkezett a film, onnantól kezdve viszont a bosszantó hibák lehúzzák az alkotás végső megítélését. Bár rendelkezik látványos jelenetekkel és akciókkal, a Hancock-ot nyugodt szívvel még látványmozinak sem lehetne nevezni, egy-két rövid akciótól függetlenül inkább drámáról és a komédia keverékéről van szó, az itt-ott beiktatott akciójeleneteket pedig necces minőségű CGI képviseli, és a konkurens szuperhősfilmekben látott végső nagy összecsapással szembemenve itt ilyen nincs, cserbenhagyja a látványra kiéhezett nézőt.
Rengeteg potenciál volt ebben a moziban, de végül ezeknek maximum csak a felét használták ki az alkotók, a színvonalon megint Will Smith emel, és maga a karaktere, akinek viszont elég tisztességes, na meg érdekes hátteret alkottak, de ezen kívül egy átlagos popcorn-mozinál nem nyújt többet a Hancock.

Már a premier eltolásakor érezni lehetett hogy valami bűzlik. Nézős lesz, de tuti nem moziban. Egyébként ennek a könyvnek készült már olyan feldolgozása ami jó is volt?

Ruben Fleischer-nek eddig igazából csak egyszer jött össze. A Zombielandnek köszönhető kritikai és közönségsikert azóta sem sikerült neki megismételni, s bár nekem a 30 perc vagy annyi se kifejezetten tetszett, messze van az a mozi attól amit siker címszó alatt szoktunk emlegetni.
A Gengszterosztagra viszont kezdettől fogva nagy figyelem irányult, már csak a remek színészgárda miatt is, minőségi gengszterfilmet pedig manapság egyre kevesebbet látunk, kezdtek már hiányozni a kalapok, öltönyök, és a dobtáras gépfegyverek a moziból. Ezt az űrt próbálja betölteni a film, több kevesebb sikerrel, a hangulatot sikerült eltalálni, de ez nagyrészt a díszletesek, az operatőr és a jelmeztervező érdeme, a jelenetek szépen vannak fényképezve, a ’40-es évek Los Angelesének megvalósítása miatt már eleve előnnyel indul nálam a mozi. Igaz ehhez a rendező és a forgatókönyv nem sokat tesz hozzá, mindkettő elég sótlan, a karakterek papírízűek, semmi mélységet nem kaptak, Sean Penn egyszerűen csak gonosz, mert annak kell lennie, Josh Brolin pedig makulátlan, talpig becsületes rendőr, aki maximum annyi hibával rendelkezik hogy mindig lekési az esti vacsorát, és elhanyagolja a feleségét, ez viszont régen sem volt elég.
Ryan Gosling nem rossz, de a rosszul megírt figurával ő sem nagyon tudott mit kezdeni, kettejük kémiája viszont működik Emma Stone-al, aki egyébként a legfeleslegesebb szereplő az egész filmben. A mellék-karakterek között megvillan egy-két régi, tehetséges arc, tőlük sem kell sokat várni, ahogy maga az egész cselekmény csak a már jól ismert panelekre és sablonokra építkezik, semmi eredeti nincs benne, igazából akár a gengszterfilmek összes kliséjének gyűjtőmozija is lehetne. Ennek ellenére a műfaj iránti rajongásom miatt is jól szórakoztam rajta, még ha előre ki is találtam ki hal, és ki fog élni, eltudtam vonatkoztatni a klasszikusoktól, pedig végig tudtam, hogy ez az alkotás olyan semmilyen.

2013-05-10 21:56:13 [Tévésorozatok] Victor Vance #1570

Én nagyon szerettem a sorozatot, és vártam a mozifilmet is, sajnálom hogy nem Tony Scott rendezte, meg azt is hogy végül nem lett belőle semmi. Jelenleg szkeptikus vagyok a folytatással kapcsolatban, de ha igényes gárda ül mögötte, a tempó pedig a szériához méltóan feszes lesz,akkor hajrá :)

előzmény: Hannibal Lecter (#1565)

A 21. századra a kémfilmek újabb fénykorukat kezdték élni, Jason Bourne beverekedte magát a kasszasikerek közé, James Bond és új erőre kapott, részben ezt is lovagolta meg Peter Segal vígjátéka, de az előbbi vetélytársakkal ellentétben, ő viccesre vette a figurát, és paródiát készített.
Nem mondom, voltak benne jó ötletek és jó pillanatok, egy kis múltidézés, utalás néhány régebbi Bond-mozira, egy hírhedt ellenfélre, de ezen kívül semmi olyan nincs benne, amiért eredetinek lehetne hívni, és felvenné a versenyt a többi paródiával, igazából sokszor igencsak sótlan.
Steve Carrell jó komikus és színész is, itt is vannak ügyes megmozdulásai, de nem jön össze neki ami máskor igen, ez a többi társáról is elmondható, The Rock az aki egész végig szimpatikus, kétajtós szekrény, egyre jobb színész, a karizmája most is jelen van, talán ő az egyetlen, aki nem okoz csalódást, mármint önmagához képest.

2013-05-09 23:28:01 Red (2010) Victor Vance (4) #26

Egy kezemen megtudnám számolni hogy 2000 óta Bruce Willis-nek hány jó filmje volt, sajnos inkább volt híres buktákról az utóbbi időben, mint óriási kasszasikerekről, szerencsére a Die Hard 4 valamennyire visszaállította a renoméját, és meg lett mentve a karrierje is.
A RED is a jobb próbálkozásai közül való, a film alapjául szolgáló képregény szellemiségéből ugyan állítólag nem sokat mentett át, a figyelemreméltó szereplőgárdát jó együtt látni vásznon, senki sem veszi magát túl komolyan, ezért kifejezetten poénos a gépfegyverrel hadonászó Helen Mirren, vagy John Malkovich bombával a testén, az ő figuráját sikerült a legjobban eltalálni, még ha nem is van a vásznon annyit, mint azt érdemelné. Történet voltaképp nincs, de még ezt a semmit is sikerült túlbonyolítaniuk, mintha nem láttuk volna már ezer, meg egy filmben. A humor az, amivel a mozi nem tud dűlőre jutni, mert bár egy csapat kiöregedett szuperügynököt aligha lehet komolyan venni, a film néha mégis megpróbálkozik ezzel, máskor pedig 180 fokos fordulatot vesz és minőségi humort sajnos nélkülöző önparódiába megy át, kevés alkalommal sikerül eltalálni az egyensúlyokat, és ez legjobban a legutolsó, lezáró pár másodperces jelenetben működik, akkor éreztem azt hogy az egész filmnek ilyennek kellett volna lennie.
Így sem lett csalódás a végeredmény, de ebben az ötletben, és a képregényben több potenciál volt, nem is beszélve a remek, szimpatikus szereplőgárdáról, a negatívumokra talán majd a folytatás nyújthat vigaszt, annak sikerülhet kijavítania a hibákat. Rossznak ez a mozi sem rossz, csupán egy egyszer nézhető, agyatlan móka, ami elsőre pont hogy a színészei, és kellemesebb pillanatai miatt lehet érdekes, az újranézés után pedig már idegesítőek lehetnek a dinamikátlan akciójelenetek, és fájó az hogy ebből az alapanyagból akár kultfilm is lehetett volna.

Az első jópofa, kellemes heist-mozi volt, acélos színészi gárdával. A folytatás is nagyban erre akart építeni, csak mindenből többet, látványosabbat, bonyolultabbat, ennek köszönhetően kapta meg a második rész a folytatások tipikus gyermekbetegségeit.
Ennyi jó színészt még mindig élvezet látni együtt játszani, a kis cameo-k is jól vannak eltalálva, Bruce Willis, és a szájába adott mondatok zseniálisak, azonban a sztori valami hihetetlen túlbonyolított, a játékidőből jócskán lelehetett volna faragni, nem is beszélve a hangulatról, amit most nem találtak el. Las Vegas helyett Európa, aminek meg van a maga hangulat, a felvételek szemet gyönyörködtetőek, ezzel kapcsolatban nincs is miért belekötni a produkcióba.
Az előzmény azért is volt jó, meg pörgött végig, alig volt megállás, a folytatás azonban szokatlanul lassan indul be, és leginkább az ilyen pillanatokban érezni a játékidő felesleges hosszúságát, a végső csavarról pedig jobb nem is beszélni. Fogyasztható lett a második rész, de az eredeti fényében mégis egy közepes, izzadságszagú próbálkozás, talán nem lett volna akkora baj ha nem is folytatják.

2013-05-08 00:51:38 Four Rooms (1995) / Négy szoba Victor Vance (3) #37

Ha Tarantino és Rodriguez összeáll egy kis közös mókára, az mindig jól szokott elsülni. Itt is ez történt, a másik két direktor munkája igencsak felejthető, az első szegmens érdektelen bugyutaság, a második itt-ott nagyon próbál hajazni Tarantino stílusára, vagyis hogy a semmi is izgalmas legyen, nos, nem sikerül neki, ez lesz a veszte, viszont utána jön a harmadik szoba, amely gyakorlatilag a mélypontról rántja fel a produkciót.
Az a röpke fél óra röhögő görcsökkel teli, rendkívül humoros, kitűnő poénokkal, színészi játékkal, Banderas remekel, ahogy a két gyerek színész is, nem is beszélve Tim Roth-ról, aki az első két részben valami hihetetlenül idegesítő volt, itt csak nevetni tudtam rajta, annyira jól hozza a figurát. Ha az első két szoba csak fele ennyire sikerült volna jól, már boldogan dőlhetnénk hátra. Rodriguez agymenésére az utolsó epizód teszi fel a koronát, és már csak ezért is érdemes végigszenvedni magunkat idáig, az ex-tékás csávó a nevét nem meghazudtolva tette oda magát megint.
Ez a fél óra is humoros, de persze tipikus Tarantinós stílussal, frappáns párbeszédekkel, fekete humorral és csattanóval, a cselekmény pedig egy ideig vágás nélkül zajlik. Kár hogy az összképet a másik két szegmens lerontja, az egész produkció sokkal kellemesebben maradna meg az ember emlékezetében ha ez kizárólag Rodriguez-Tarantino alkotás lett volna.

Sokan eleve kötelezőnek érezték hogy az "újfajta" ST második részében ő legyen a főgonosz, folytatva a hagyományokat. Én végülis nem bánom hogy így alakult, csak jobb lett volna erre a moziteremben rádöbbeni, eddig kerültem az előzeteseket és az infókat, ebbe az IMDB-n mégis belefutottam :)

előzmény: BonnyJohnny (#39)

Nekem végig volt egy ilyen érzésem, de úgy gondoltam, inkább jobb ha csendben maradok :)

előzmény: BonnyJohnny (#36)

Felkavaró mozi a vietnámi háborúról, és az ott átélt borzalmakról. A cím remek, egyrészt utal a vietnámi áldozatokra, ellenségre, ártatlanokra, másrészt az ott harcoló amerikai katonákra is, akiket a háború megfosztott az ártatlanságuktól, és kíméletlen gyilkológépet csinált belőlük.
A film olykor néha túl van dramatizálva, ez leginkább a lassított felvételeken látszik, ennek ellenére nem gyenge eresztés, Morricone zenéje fantasztikus, a mozit pedig Sean Penn alakítása viszi a hátán, ő jelképezi az összes rosszat, ami a katonákkal megtörténhet a harctéren, Michael J. Fox pedig sziklaszilárd ellentéte, kellemes percet okoznak még a karrierjük elején járó színészek, mint John Leguizamo, vagy John C. Reilly.
Oliver Stone Szakasza után ugyan nem sok újat tud mutatni, és az ugyanabban az évben bemutatott Született július 4-énnel sem veszi fel a versenyt, de mégis üde színfoltja a vietnámi háborús filmeknek, ami bemutatása idején nem kapta meg az őt megérdemlő figyelmet, pedig mindenképpen többet érdemel.

2013-04-22 23:26:55 Blue Steel (1990) / Kék acél Victor Vance (4) #3

Zsarufilm, amely nem mutat túl sok új dolgot a műfajban, nálam mégis egy hajszállal jobb az átlagosnál. A fegyver fallikus ábrázolása, az acélhoz, tárgyhoz való ragaszkodás, és a köré épített kultusz talán az átlag fölé emelné, de az igazán jó elemeit a mozinak nem sikerült jól kibontani.
A cselekmény egy idő után monotonitásba fullad, bár Bigelow jól rendezi a színészeit, Jamie Lee Curtis-en jól áll a kék egyenruha, erőteljes, férfias kisugárzása van, Ron Silver sem rossz, még ha néha túl is játssza a pszichopata karaktert, de félúton a forgatókönyv nem tudja hogy milyen irányba haladjon, és csak sodródik az árral, a felépített váz elkezd lassacskán szétrepedezni.
Ellenben a ’80-as évek hangulata, és a rendezés megmentik a filmet hogy belefulladjon a középszerbe, a rendezőnő pedig nagyon jól nyúlt a férfias témákhoz is.

Nemcsak vállalható akciófilm, de igazi bűnös élvezet is. Nélkülöz mindenféle sterilitást, itt bizony folyik a vér, törnek a csontok, trancsírozódnak az emberek, a végső leszámolásban pedig a főhős egy kisebb magyar falu lakosságával megegyező bűnbandát írt ki. Ray Stevenson-nak iszonyat jól áll ez a karakter, sokkal jobban mint Thomas Jane-nek (bár szerintem ő sem volt rossz, az a film nem miatta volt borzalmas), szikár, szűkszavú, kemény és elhiszed róla hogy odacsap, ha kell, lelkiismeret furdalás nélkül küldi a másvilágra az erre érdemes gengsztereket.
Az akciójelenetek tisztességesek, érdekes hogy mindezt egy női rendező vitte véghez, mindenféle romantikus töltet nélkül, ez kérem egy régimódi akciózás, ahogy a nagyok idejében csinálták. Történet persze csak nyomokban fedezhető fel, és néha a véres jelenetek, na meg maguk a karakterek is eltúlzottak, a poénok nem mindig ütnek, de ha mégis, akkor nagyon: Dominic West főgonosza ugyan nem mutat újat, némi párhuzam fedezhető fel egyébként Tim Burton Batman filmjével. De ahogy embereket toboroz, miközben a háttérben lobog az amerikai zászló, nem lehet elfelejteni, talán pont ekkor válik a film többé, mint egy átlagos akciópuffogtatás, de csak egy kis időre, hogy utána visszakanyarodjunk az addig megszokott vérpermethez.
Nem lesz hivatkozási alap ha képregényfilmről van szó, mégis tisztességesen elkészített munka, és az előző feldolgozással ellentétben, ez már sokkal közelebb van az eredeti képregény világához, karaktereihez, és a nem mindig működő fekete humor, vagy az időnként túlzott erőszak ellenére emészthető alkotás.

2013-04-22 19:08:03 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #17566

előzmény: ChrisAdam (#17563)

A második rész előtt kötelező volt megnézni ezt is, bár bemutatása idején kerültem ezt a filmet, ugyan szeretem a bugyuta, látvánnyal teli nyári popcorn-mozikat, úgy éreztem ezt mégse nekem csinálták, és megnézése után is azt gondolom, ha 7-8 éves lennék, az egyik kedvenc filmem lenne.
Sokat nem is lehet tőle várni, történet nincs, színészi játék minek, ellenben van lövöldözés, látvány, néhol igényesen megcsinált CGI, és pofás akciójelenetek, csak épp az nincs meg benne amely kiemelne egy ilyen blockbustert a tucatmunkák közül. Viszont a tempó egy percre sem ül le, néhány erőltetett poénon és pofavágáson kívül tényleg egész élvezetes akciómozi, amely cseppet sem akarja magát komolyan venni, ilyen megoldásokkal és stílussal hogyan is tehetné.
Sienna Miller jelenléte pedig csak jót tesz az alkotásnak, az utóbbi idők egyik legszexisebb negatív ellenfele, rajta kívül még Snake Eyes jelenlétére fogunk emlékezni, a nindzsák ugyebár felejthetetlenek, Channing Tatum pedig nálam egyre szimpatikusabb srác lesz, a többiek meg amolyan töltelékek, jobb-rosszabb ízben.
Egyszeri fogyasztásra bőven alkalmas, persze helyén kell kezelni, és nem kell minden logikátlanságon (mert abból bizony van egy jó pár), meg hülyeségen felkapni a vizet. Más kérdés hogy mivel az alkotás egy gyorskaja szintjén mozog, megtekintése után egy héttel talán már nem is fogsz emlékezni semmire se belőle, de amíg tart, addig leköt. Velem legalábbis ezt tette, ellenben a folytatással.

2013-04-10 19:00:49 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #17446

Az Origo szavára sose adj! Nem akarok belemenni, de akik odaírnak, azoknak legtöbbször közük sincs ahhoz a szakmához, amit végeznek.

--
Áthelyezve a(z) Oblivion topikból.

előzmény: Glasseye (#17445)

Ez valami paródia? Mert még annak is borzalmas :D
Úgy látom Pataky nem a mulatós dalokkal kezdte a lejtmenetet. De ennek a videónak kb. minden perce nevetséges, megcsúfolja az eredetit, az eredeti ruhák utánzata, a mű-Slash, vagy a végén mikor mutatják a tévében az eredeti videót... Erre hogy bólinthattak rá? :D

előzmény: critixx (#1360)

Nagyon hangulatos és stílusos heist mozi, megvan a maga bája. Stílusában inkább a régebbi klasszikusokra akar hasonlítani, vér, lövöldözés és látványos akciójelenetek nélkül. Soderbergh filmje ezek helyett az éles dialógokra, laza karakterekre, pofásan kivitelezett fordulatokra gyúr rá, nem is rosszul.
A parádés szereposztás csak plusz, a gárda tele van A-listás sztárokkal, akik egytől-egyig hozzák a formájukat, a többiek kissé elsikkadnak a színészóriások mellett, Andy Garcia pedig karizmatikus főellenfél, annak idején jó volt újra egy ilyen nagyvolumenű produkcióban látni.
Mondjuk nem lesz belőle klasszikus, de a szórakoztatási faktora igen magas, velős párbeszédei, elegáns stílusa miatt, a filmzene természetesen adott már csak Las Vegas fényes, vonzó és veszélyes világa miatt is, ez a város mozivásznon mindig is jól mutatott, pláne ilyen módon.

A 2000-es évek eleje nem éppen a minőségi akciófilmekről szólt, de azért akadt érdekesebb próbálkozás – még ha ezek nagy része nem is lett nagy kasszasiker. Dwayne Johnson leginkább arról híres hogy nem mindennapi karizmája van, robosztus méretű karjaival kisebb hadsereget tudna elintézni, de még mielőtt erre sok kerülne a zoral nézésével győzne le mindenkit.
Amiért mostanság jobban kedvelem, az a színészi vénája, remélem nem csak én figyeltem meg hogy filmről-filmre tehetségesebb, persze Pacino, vagy De Niro sose lesz belőle, de akár Stallone és Schwarzenegger méltó utódjának sem lesz túlzás kikiáltani. Az Emelt fővel egy tökös, régi hagyományokhoz ragaszkodott kemény akciómozi, előnye pedig hogy nem is akar több lenni, a szokásos drámázást, a főszereplő hazatérését, fogadását kötelezően bemutatja, utána jön a kötelező zúzás, amolyan retro módon, a rövid játékidő alatt unatkozni nem fogunk.
Nagy alakításokat ne ebben az alkotásban keressünk, de mégis egy kellemes próbálkozás, visszahozza a régi öregek mozijainak stílusjegyeit, hangulatát, Johnson pedig jól mutat a vásznon, alakja tekintélyt parancsoló, karizmatikus, róla elhisszük hogy akár a való életben is képes lenne puszta kézzel leverni egy kaszinó biztonsági szolgálatát. Egyszeri fogyasztásra tökéletes, megadja azt, amit az ember elvár egy ilyen kaliberű filmtől, a gyorskaja is tud finom lenni, más kérdés az hogy hosszútávon nem nagyon fogsz emlékezni rá. De nem is azért készítik ezeket.

2013-03-07 22:49:34 The Fan (1996) / A rajongó Victor Vance (4) #5

Ritkán szoktam ezt mondani, de szerintem kicsit alulértékelt film. Nem tartozik Tony Scott nívósabb darabjai közé, bukásának oka pedig lehet pont az volt, hogy a rendező eltért a bevált stílusától, és látványos akciófilm helyett inkább thrillert forgatott, amelyet a két főkarakterre épített.
A színészekkel nincs is semmi baj, De Niro kisujjból kirázza az ilyen szerepeket, jól játszik, partnere pedig a jobb napokat látott fekete srác Wesley Snipes is kitűnő formában van, mai munkáit nézve bizony kételkedünk benne hogy mennyi tehetség szorult belé, de például ebből a moziból is látjuk, valaha még egy halhatatlan színészóriásnak is méltó párja tudott lenni. Scott bár nem kápráztat el minket jól megrendezett lövöldözésekkel, akciójelenetekkel, a feszültségteremtés sem megy neki annyira, azért vizuális stílusát és videoklipes múltját itt is megcsillogtatja.
A történet rászorult volna még némi kidolgozásra, túl lassan, nyögvenyelősen indul be, mintha az író nem tudott volna mit kezdeni a sztori és a konfliktus gerincével, ezért direkt halasztotta az események beindulását, hogy kitöltse a két órás játékidőt. Azonban a mögöttes tartalmat nem lehet nem észrevenni, egy ember meghasonulását sorozatos csalódásai miatt, a rendező szép lassú léptekben mutatja be a karakter fokozatos összeomlását, közben a másik oldalról, a körberajongott sztár szemszögéből is láthatjuk az események érdekes láncolatát, aminek egyetlen hibája véleményem szerint az hogy talán a két főszereplő közötti kapcsolatot jobban kilehetett volna hangsúlyozni, annyit halasztják az eseményeket hogy a végkifejlett túl gyorsan zajlik le.
Hibái ellenére viszont nem rossz mozi ez, a két színész alakításával elviszik a hátukon a filmet, Scott képei, stílusa pedig mindig is félsikernek számítottak, megemlíteném még Hans Zimmer muzsikáját, itt nem alkotott olyan emlékezeteset, de mégis remek aláfestést kapott a játékidő utolsó perceiben zajló baseball meccs, és a végső leszámolás. Klasszikus nem lesz belőle, de szerény véleményem szerint többet ér, mint amennyire sokan értékelik.

2013-03-05 19:14:57 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #4797

[link]

Rohadt hosszú lesz ez a másfél hónap...

2013-03-03 23:50:20 Snitch (2013) / Csapda Victor Vance (4) #1

Egyre jobban érdekel ez a film, örülök hogy Dwayne Johnson többé-kevésbé marad a kaptafánál és tökös akciómozikat rak le az asztalra.

Jó hangulatban kapott el, iszonyatosan élveztem. Nem olyan mértékű marhulás, mint a Zombieland, és kevésbé ötletes is, de nem tudtam nem szeretni ezt a kissé rövidfilmet, az összes hülyeségével, meg persze gyengeségével együtt. A poénok nagy része sokszor kimerül az altesti dolgokban, sablonos káromkodásban, szóval semmi eredetit nem nyújt, a színészek viszont korrekten játszanak, közülük a legjobb Jesse Eisenberg, aki az egyetlen igazán ráillő karaktert hozza megint, a pancser hülyegyereket, Danny McBride-on pedig nem tudtam nem röhögni mikor „megkefélte” Jason-t, akármennyire is bugyuta jelenet volt.
Jónéhány klasszikus film is említésre kerül közben, Die Hard, Halálos fegyver, autós üldözés közben pedig a Beverly Hills-i zsaru betétdalának felcsendülése okoz kellemes pillanatokat. Az alapszituáció elcsépelt, és inkább a helyzetkomikumokra koncentrál a film, igazából nincs köztes állapot, a viccek fele nagyon betalál, a többit viszont nem nehéz elfelejteni.
A cselekmény körülbelül 80 perce miatt is nehéz lenne unatkozni ezen a filmen, és bár a vígjáték műfajában semmi egyedet nem nyújt, egyáltalán nem bántam meg a rászánt időt, Ruben Fleischer ugyan nem ismételte meg a Zombieland sikerét (szerintem egyhamar nem is fogja), de egy korrekt, szórakoztató vígjátékot szállított le.

A szokásos, B-kategóriás filmekre jellemző kliséhegy, sablonos történet, amit a fényképezés és a neves színészgárda tud csak elvinni félig-meddig a hátán. Akár a Road popcornosabb, akciódúsabb változata is lehetne ez a poszt-apokaliptikus kaland, amely nyíltan lopkod régebbi klasszikusokból, de különösebb baj nincs is ezzel, mert a hangulatot, képi világot, zenét tényleg sikerült jól belőni, de ha stílusról van szó, azt Mad Max, vagy Eastwood jobban csinálta.
Ugyan Denzel Washington jó színész, itt sem alakít rosszul, de a karakter súlyos ellentmondásokba ütközik a lentebb taglalt „fogyatékossága” miatt is, meg mert az alkotók minden áron belénk akarják magyarázni hogy ha valaki nagyon hisz, akkor a lehetetlent is letudja győzni, de a hihetetlenül izzadságszagú fordulatok sem segítenek abban hogy a mozi az átlagostól jobb legyen. Persze a címből is adódik, hogy a cselekmény során fel-felemlítődik a hit, a vallás, a kereszténység, de a logikai bakik majdnem kinyírják a filmet, ezen Gary Oldman korrekt, bár cseppet sem kiemelkedő alakítása és Mila Kunis bájai sem segítenek.
Nem rossz akciófilm ugyan, de az alkotók pontosan ott hibáztak, hogy többnek akarták a mozit, mint ami valójában, a téma és a miliő miatt pedig nincs lehetőség arra hogy új dolgokat vigyenek az ilyesfajta poszt-apokaliptikus megvalósításba, ehelyett a cselekmény csak sablonokkal és klisékkel operál, ezek viszont kevesek ahhoz hogy új klasszikus szülessen a Mad Max és más örökzöldek nyomvonalán.

Már az első pár perc is olyan élmény, amit sosem felejtesz el. Megszólal a jellegzetes, felejthetetlen zene, minden idők egyik legjobb filmes muzsikája, a tökéletes fényképezés, a szép tájak pedig úgy megragadják a figyelmed, hogy a játékidő végéig nem engednek el. Michael Mann precíz rendezése miatt a legjobb kalandmozik sorai közé kűzdötte fel magát Az utolsó mohikán, de zsenialitása nem csak a rendezőhöz köthető, hanem a kor megidézéséhez, a zenéhez, a jó forgatókönyvhöz, nem utolsósorban a színészi játékhoz, a pozitívumok során lehetne egy ideig sorolni.
Az eredeti írásos alapanyaghoz egyébként nincs sok köze, Mann-t bevallottan a ’36-os keltezésű film ihlette meg, a francia-angol háború szolgáltatta a körítést, bár nincsenek tömeges, brutalitásban bővelkedő véres összecsapások, hangulatában mégis verhetetlen ez az alkotás, mert Mann képes szinte felülmúlhatatlan miliőt megteremteni a vizuális tehetségével, ehhez pedig társul a több mint zseniális operatőri munka, és a zene, amely hallatán én is baltával a kézben rohannék csatába. Daniel Day-Lewis újabb profi alakítást jegyezhet fel magának, ez a pasi amúgyis minden filmjében zseniális teljesítményt nyújt, itt is főleg ő van középpontban, lejátszik mindenkit, néhány laikusnak talán furának is tűnhet hogy valójában nem is ő a címszereplő, ugyanis azt a történet méltatlanul mellőzi, nagy hangsúlyt az utolsó (egyébként hihetetlen ütős) fél órában kap, talán ha meg kellene neveznünk egy negatívumot az alkotásban ez lenne az, de összetennénk a két kezünket ha minden film csak ennyi hibával rendelkezne.
A szerelmi szálat nagyon szépen adagolják, nem fullad giccsbe, és felesleges habogásba, többnyire minden szó nélkül, a szereplők gesztusaival, valamint testbeszédével zajlik, a vízesésnél játszódó rész teszi fel erre a koronát, ami mellőz mindenféle nyáladzást és túlzást, ott a helye a filmtörténelem legromantikusabb jelenetei közt. A karakter nagyon rendben vannak, mindegyikük rendelkezik némi árnyaltsággal, a nem olyan hangsúlyos figurákat sem hagyták kihasználatlanul, Wes Studi alakítása pedig ominózus, egyben félelmetes is, nagyon jól hozza a brutális, bosszúszomjas indiánt, akiből már kiveszett mindenféle emberség és betegesen szomjazik ellenfelei vérére. Az utolsó fél óra pedig tökéletes megkoronázása, valamint lezárása Mann epikus művének, amely minden idők egyik legjobb kalandfilmje is, mindenféle túlzás nélkül.

Al Pacino-nak hiába voltak legendás szerepei, a mostani hülyeségeit, különösen a Jack és Jill-t egyszerűen nem tudom neki megbocsátani, remélem egyszer összeszedi magát és megajándékoz még minket zsenális alakításokkal. Másik fájó pont Kevin Costner aki a 90-es évek közepétől erős lejtmenetbe kezdett, nagyon kár érte, tekintve hogy mennyi jó filmje volt, amiben azért nem kis teljesítményt hozott. Szerintem Marlon Brando az, akivel eléggé igazságtalanok voltak, az olyan személyes kedvencek után mint A keresztapa, vagy az Apokalipszis most után valahogy nem tudok rá haragudni.

2013-02-28 23:51:56 Witness (1985) / A kis szemtanú Victor Vance (4) #7

Peter Weir mozija két világról, és két szemlélet, értékrendszer ütközéséről szól, mindezt úgy hogy egyik mellett sem foglal állást, ami még fontosabb nem ítélkezik, ami csak előnyére válhat az alkotásnak. A történet is eltér a szokásos krimiktől, a mozi felétől egyébként szépen háttérbe is szorul ez a szál, és leginkább a két főszereplő közti vonzalomra koncentrál.
Sajnos a kémia Ford és McGillis figurája között néha megbicsaklik, bár mindketten korrekten játszanak – Ford azért itt több is mint jó – Weir túlságosan eltért az első fél órában felépített cselekménytől hogy nemcsak logikai bukfenceket, de vontatott történéseket is maga után vont, viszont ezeket néhol feledtetik az amishok világának remekbeszabott bemutatása, és Maurice Jarre jellegzetes, egyedi zenéje. Jó mozi, de alaposan rányomja a bélyeget hogy Weir nem tudta eldönteni milyennek is akarja a filmjét, a krimi szál sajnos a felénél túlságosan háttérbe szorul, thrillernek túl nyugodt és néhol vontatott, a szerelmi szálban van potenciál, de nem nyer igazán teret, nem sikerült kellőképp kibontani.
Weir azonban mint legtöbb filmjében ismét bemutat – zseniálisan – egy mikrovilágot, a néző feladata hogy melyik mellett foglal állást, azonban ahogy néhány jelenetben egybemossa az amishok egyszerű életét, és a modern társadalmi beidegződést, viselkedést, kétség támadhat bennünk vajon melyik szemlélet a normális, amelyik még mindig lovaskocsin közlekedik, vagy amelyik holmi turistalátványosságnak nézi ezeket a régimódi embereket és az intim-szférájukba betolakodva fényképezgeti őket.

2013-02-28 20:27:29 [moziplakátok, filmplakátok] Victor Vance #129

Nem egy könnyen emészthető alkotás, de aki nyitott az ilyen filmekre, vagy be tudja fogadni a témáját, az cserébe egy jó mozit kap, remek színészi alakításokkal, egy feljövőben lévő DiCaprio-val, kitűnő kor-idézéssel, és megannyi olyan dologgal, amely az irodalomra, költeményekre fogékony embereknek érdekes lehet.
Bár a két főszereplő nem éppen hagyományos, vagy megszokott formában űzi a szerelem nevű „mesterséget”, ez egyébként tényleg egy szerelmi történet, az emberek többsége hiába prűd, az ókorban sem csak nőkkel ápoltak ilyen kapcsolatot a férfiak, de példákat napestig lehetne sorolni, és ha felül tudunk emelkedni ezen az apróságon, észrevehetjük az alkotás igazi erényeit.
Nem tökéletes film ugyan, a dramaturgra ráfért volna még némi csiszolás, itt-ott megbicsaklik a cselekmény, az európai hangulat azonban remek, mint ahogy a rávilágítás is a költészetre és ennek a műfajnak a szépségeire is, a karakterek monológjain keresztül ismerjük meg behatóbban ezt az érdekes világot. Mivel főleg életrajzi film, sajnos bele esik abba a hibába, mint sok hasonszőrű alkotás is, míg másfél óráig szépen sikerül felépíteni a történetet, és a szereplőket, az utolsó perceket elkapkodják, összecsapják, és így a mozi elveszti súlyát, amit addig oly’ szépen szedett össze.

2013-02-27 15:23:06 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #17088

Ha már a gagyi Star Wars plakátoknál tartunk, én az Alien-ről is találtam ilyesmit, bár nem magyar:

2013-02-26 23:09:18 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] Victor Vance #17074

Aki akkoriban volt gyerek, vagy fiatal, azokból biztosan nosztalgikus érzést hoznak elő ezek a plakátok, de számomra csak simán borzalmasak :)

előzmény: ChrisAdam (#17067)

2013-02-21 18:06:15 Highlander (1986) / Hegylakó Victor Vance (4) #25

Hát tény hogy nálam jócskán lerontaná az élményt és az osztályzatomat.

előzmény: BonnyJohnny (#24)

2013-02-20 23:05:09 Highlander (1986) / Hegylakó Victor Vance (4) #22

Igazi kultuszfilm, amelyet rengeteg borzalmas folytatás, és egy még borzalmasabb tévésorozat követett, a magam részéről nem bántam volna ha ezek el sem készülnek, csak egyszer találkozhatunk kedvenc halhatatlan kardforgatónkkal. Christopher Lambert ilyenkor még név volt a szakmában, jegyezték, alakítása sem rossz, talán az egyetlen jó karrierje során, illett rá a szerep, és jól is hozta a figurát, Sean Connery pedig tökéletes mint mindig, a forgatókönyv jól építi fel a mitológiát, nem árul el sokat a halhatatlanokról, eredettörténetet is alig kapunk, éppen annyit amennyit kell, hogy a karakterek titokzatosak maradjanak.
A számítógépes technikák ma már elavultan hatnak, ám még mindig nézhető kategória, a ruhák, és a remek Queen dalok miatt a filmre rányomja a bélyeget a ’80-as évek hangulata, annak minden bájával. A kardozós jelenetek sem olyan dinamikusak, mint némelyik mai vagdalózós moziban, de ez miatt nem vonható kétségbe az hogy Russell Mulcahy remek filmet rendezett meg, Lambert-hez hasonlóan ő sem büszkélkedhetett ezután jelentős életművel.
Clancy Brown főgonosza nem lenne rossz, azonban helyenként bugyuta, és hiteltelen, vannak érdekes megmozdulásai, de összességében rendben van a mozi, nem véletlenül emlékszünk rá még ennyi év után is. Azonban az idő próbáját nem állja ki teljesen, leginkább a gyenge koreográfia és a speciális effektek miatt. De az hogy kultuszfilm, vitathatatlan.

Dehogynem fordult elő: az első rész végén Katie - miután a falhoz vágja Mika-t, eltorzult arccal belevicsorog a kamerába.

előzmény: Rorschach (#9)

Horrorfilmeknél már megszokható dolog, hogy ha az eredeti sikeres, évente egyszer folytatást csinálnak neki, a témáról pedig addig nyúzzák a bőrt, amíg termeli a bevételeket. Ezzel a szériával se lehetett másképp, ami azonban most elérte a mélypontját.
A film másfél órás, de vagy egy óráig nem történik semmi, hol van már a legelső rész hátborzongató hangulata, esetleg a folytatás ijesztő, szívbajt-a-nézőre-hozó történései, mára eljutottunk oda hogy konkrétan egy bevásárlás is nagyobb feszültséget hordoz magában, mint ez a film. A szereplők kínzóan semmilyenek, a cselekmény unalmas, félelmetes jelenetek nincsenek, tehát egy olyan elem, szerkezet sem található meg ebben a negyedik részben, amely nagyban jellemezte az első hármat, ennél rókabőr-szagúbb folytatást is ritkán termel ki magából a filmipar.
Ehhez társul még a rengeteg egyéb hülyeség, a főszereplő lány még halálközeli állapotban is úgy tartja a kamerát, hogy mindent lássunk, a Hunter-es dolog pedig annyira erőltetett, hogy szinte érezni lehetett a forgatókönyvírók homlokáról csörgedező izzadságpatakokat. Persze lesz folytatás, mert borzongani mindig jó. Csak nem ártana megfelelő alapot építeni hozzá, mert ez így iszonyatosan semmilyen volt.

Kitűnő zsánerfilm, a ’80-as évek laza hangulatával nyakonöntve, amit bármikor újralehet nézni, remekül hozzásimul klasszikus társaihoz. A sztori, és a karakterek, fordulatok mind-mind ezerszer lerágott csont, Martin Brest rendezése viszont mégis feledteti ezt, a két főszereplőre koncentráló cselekmény miatt pedig észre sem veszi a néző hogy megint többször látott kliséket akarnak lenyomni a torkát.
Szórakoztatása pont ebben rejlik, fogyasztja magát, a karakterek esendők, tele hibákkal, nyűggel, és kidolgozottságuk miatt szívünkhöz nőnek, Robert De Niro kötekedő, cinikus fejvadásza kezdettől fogva telitalálat (az öreg most is nagyot alakít, mint általában), Charles Grodin lelkiismeretes könyvelőjén nem lehet nem mulatni, és a mellékszereplők is jól lettek kiválasztva. Őket látva alig-alig vesszük észre hogy akciójelenetek bizony nem nagyon vannak, látványügyileg sem fogják túl sokan dicsérni, mégis iszonyatosan szórakoztató road movie, tele vicces jelenetekkel, és igényesen megírt poénokkal.
Említést érdemel még Danny Elfman jellegzetes zenéje – általában ha egy filmhez ő szerzi a zenét, azt rögtön fel lehet ismerni, és a zseniális fényképezés, de ebben a moziban igazából nincs olyan dolog, ami rosszul működne. Sajnos manapság már nem tudnak ilyen alkotásokat tető alá hozni.

Minden idők egyik legjobb horrorfilmje, amit sajnos a mai generáció már nem nagyon tud értékelni. Nekik ott a Fűrész hivatkozási alapnak, az „idősebbek” viszont mindig is erre, vagy más ’70-es évekbeli kultikus mozikra fognak gondolni ha meg kell nevezni a műfaj alapköveit. Talán ma már nem is üt akkorát mint bemutatásakor, és talán ma megnézve már nem kap szívrohamot, vagy hányingert a néző, de hatását, és tökéletességét mindmáig megőrizte.
William Friedkin pályája elején meg is rendezett két nagy klasszikust, utána szinte semmi említésre méltót, de más rendező egész karrierje során nem tud ilyen műveket alkotni, amelyek ennyire hatással voltak az utókorra, és az emberekre. A film rémisztő, néhol sokkoló, és véres, számtalan oldalról mutatja be az egyházat, a vallást, a brutális szegmensek pedig annyira brutálisak, hogy el sem hisszük, ezt hogy engedélyezhettek az álomgyárban, főleg akkoriban. A feszületes jelenet láttán például el lehet képzelni némelyeknél mennyire kiverhette a biztosítékot a film, de aki először látja, valószínűleg abban is mély nyomot hagy. A színészek egytől egyig jól játszanak, Linda Blair tökéletes, először és utoljára, Max von Sydow pedig sohasem tud rosszul játszani, a hangulat, és a film helyszínéül szolgáló szoba borzongó, a megdöbbentő, naturalisztikus jelenetek pedig egymásra licitálnak.
Újranézve azért egy hangyányit csökkent az élmény, de az osztályzaton nincs okom változtatni, mivel Friedkin mozija vitathatatlan klasszikus, hivatkozási alap még ma is, amit figyelmen kívül hagyni nem lehet, nem is lenne túl okos döntés.

  • 1
  • 2
  • ...
  • 7