inigo

Tapasztalat: 275 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 275
Regisztráció: 2009. július 17. (10 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 5 user

Bemutatkozás

hello

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Pina
Pina Bausch 3D
3 2016-12-23 4,1
(58)
L'avenir
Az eljövendő napok
2 2016-10-29 3,1
(29)
El abrazo de la serpiente
A kígyó ölelése
2 2016-02-28 4,1
(83)
Room
A szoba
4 2016-01-31 4,3
(642)
Rosencrantz & Guildenstern Are Dead
Rosencrantz és Guildenstern halott
4 2016-01-26 4,3
(306)
Asphalte
Lépcsőházi történetek
5 2016-01-18 3,9
(62)
The Bridges of Madison County
A szív hídjai
3 2015-12-31 4,3
(462)
En duva satt på en gren och funderade på tillvaron
Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről
5 2015-12-22 3,4
(91)
Hrútar
Kosok
4 2015-12-17 4,1
(84)
45 Years
45 év
2 2015-10-05 3,5
(138)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2016-12-23 16:09:21 Pina (2011) / Pina Bausch 3D inigo (3) #6

mondja, hogy a szavakon túl jön a tánc. de a szó előnye az eljátszáshoz képest, hogy igazi. mármint, amikor nem eljátszásként használjuk. amikor leírok valamit, akkor az valahogy az, ami. nem úgy csinál, mintha az lenne. ennél az előadásbeli táncnál pedig ezt érezem, hogy eljátssza nekem. és amikor ilyen film készül erről az eljátszásról, akkor meg már a magának múzeumot emelő intézményt látom. és taszít. a szerkezet, hogy fenntartani egy ilyet az erőszakkal elvett adókból, vagy valami hasonlóból. hogy eljátsszák neked az életet és menj el megnézni milyen. és kigyakorolják, hogy ne legyen hibás. a kigyakorolt is taszít. arra gondolok, hogy nem azt látom amikor igazi, hanem azt, hogy hogyan csinál úgy, mintha először élné át, pedig minden nap ezt csinálja. és azt nézem, hogy ezt hogyan leplezi, hogyan feledkezik el róla. és innen nézve hiába való az egész építgetéscsiszolgatás, mert egyetlen mozdulattal semmissé teszi az, hogy nem érdekel a begyakoroltság. és jobban szeretem nem színpadon, csakis önmagáért. minek a színpad? mire jó?

és tudom, hogy amit itt művelek az kicsit rólam szól, a reakcióm, az amit az ilyen produkció kivált belőlem. nem értem magam pontosan. de azt hiszem fontos velem kapcsolatban ez a reakció. valahogy kijelöli, hogy ki vagyok. az, hogy ezt nem.

és arra gondolok hogyha nem néznék vajon csinálná? táncolna? vagy abban a pillanatban szétoszlana az egész? mikor hagyná abba? tudja, hogy nézik és annak szól. de így valahogy értelmét veszíti. ha önmagáért táncolna. és akkor, ha épp arra járok, ha nyitva hagyja az ajtót, vagy nem húzza el a függönyt és meglátom és kicsit nézni kezdem, úgy valahogy más, mert spontán és nem kép. de ha megsejteném, hogy amikor nem nézem, akkor ő nem is csinálja. még úgy is lehetne valami, bár egy egészen más történet. ami rólam szólna, hogy valamit akar tőlem. velem. és ezt a módot választja, hogy közölje. de itt csak annyit akar, hogy az igazát elmondja. nem nekem. bárkinek. kigyakorolta, hogy kipakolja az asztalra bárki elé és pakol rutinból. estéről estére. és ezért jár a múzeum. meg is érdemli azokat a falakat maga köré.

2016-10-29 18:17:26 L'avenir (2016) / Az eljövendő napok inigo (2) #1

Talán, mint görbetükröt tudnám értékelni. Ha azt szeretné megmutatni, hogy mennyire megmosolyognivalóan önállótlan ez a fajta ... világ. És itt a ... helyére kellene valami éles címke. Pénzzel-kitömött–külsőségekre-adó–önhitt–naiv–liberális–mű–értelmiségi–bennfentes–pozőr–magát-komolyan-vevő–tekintélyelvű–kamu-lázadó–stb. Csak, hogy éreztessem az irányt. És annak a sivár üressége, amikor könyvekből, gondolatokból csak tekintélyt parancsoló címkék maradnak, amikor díszletekké válnak életek önigazolásához, és amikor idézetek az iskolás unalom képviselői lesznek. Valami végtelen-élettelen gyerekesség hatja át a szereplőket, mind az egymásra következő generációkat. Hiába vannak itt elvben súlyos, megrázó események, az egész le van takarva egy mintha fátyollal, akik élnek nem bökik át azt sehol. Hiába van születés, válás, halál. Szóval a kérdés az, hogy a film valahonnan mégis kilát-e, arra rálát-e, vagy maga is ennek a világnak a képviselője? Inkább az utóbbi. Leginkább az életszerűtlen párbeszédekből és az olyan jelenetekből gondolom, amiket nehéz lenne nem direkten értelmezni. De igazából mindegy. Amit belőlem kiváltott a film, az valami zsigeri tiltakozás az ábrázolt élettel szemben és annak vágya, hogy ne így. És a kérdés, hogy mitől nem ilyen egy élet? Mitől böki át azt a fátylat?

A képi világ az elején Roy Andersson galambos filmjére emlékeztetett és az járt a fejemben, hogy ez most egy ilyen stílus, ez a túlfakított hétköznapiság, ez valami bejáratott eszközkészlet? És tartottam tőle tudja e ezt valamire használni vagy ez a forma maga lesz a film. De tudta.
Véletlenszerű alakok kerülnek egymás mellé és tudnak élni az alkalommal, hogy ezekben a váratlan helyzetekben valahogy kilépjenek a szokásos mindennapjaikból. Nincsenek nagy magasságok és mélységek, a bejárható távolságok aránylag kicsik, így nincs is nagy tűzijáték, csak szolidan lehet kiírni valamit, ami viszont valódi. Nem az jelzi a valódiságát, az intenzitását, hogy túltölti az érzékeket, úgy kell észrevenni, hogy nem szól a riasztó. Vagy így szól. És jó ilyen környezetben, ez előtt a fakó képi háttér előtt találkozni jól elhelyezett zenével. Megjelenik a színtelenségben és így a hang adja meg azt a erőt, ami a képi dinamika tartományba már nem férhet bele. Vagy a másik irányból. A szűk térbe beszorított hétköznapok buggyannak át egy másik síkra, felzengetve azt. És a szereplők is valami ilyesmit csinálnak azzal a nyikorgással. Kinyitják történetekké, ki-ki a saját kis mitológiája szerit.

2015-12-30 15:11:22 Citizen Kane (1941) / Aranypolgár inigo (1) #211

Ingmar Berman Orson Wellesről:
„Számomra ő csak egy vicc. Üres. Érdektelen. Halott. Van egy példányom az Aranypolgárból — minden kritikus kedvence, mindig a közvélemény-kutatások csúcsán végez, de engem untat. Mindennek a tetejébe, a színészi játék értékelhetetlen. Teljesen hihetetlen az a mértékű tisztelet, amit az a film kap.”

Nagyon szép film. Leginkább a Monty Python Az élet értelmére emlékeztet. Ül a galamb az ágon és azon elmélkedik miért nincs pénze majd elrepül haza. Legszívesebben ötöst adnék rá, mert nagyra értékelem. de mégsem szeretem. Miért csak arra adok ötöst, amit szeretek? Ez a film érdekes, van itt valaki, aki akar valamit mondani és meri is mondani. És az utolsó jelenetek megrendítőek.

Az emberkék ülnek a kis szürke színeikben és mondogatják, hogy jól vagyok, hogy örömmel hallom, hogy jól vagy. Furcsa vonzalmak. Furcsán kivitelezett szándékok, és akár nevetni is lehet, de akkor ezen kell így ahogy van, mert Poén az nincs. És hibás keresés, mert kell, hogy valaki az oka legyen. És kik ők, ki a két szereplő, ki a dühös és ki az érzékeny? Olyanok, mint valami gyurmafigurák és furcsán fehér a fejük. És egyáltalán, a világban sincsenek színek. De szép az egész. Sokszor olyanok a jelenetek, mint valami képek keretben.

Tehát itt vannak elveszve ők a kis majom krisztusukkal és akkor a legszebbek, amikor üvöltenek a fájdalomtól a történelem húsdarálójában. És nem értik, miért nem kér itt valaki bocsánatot.

Na jó ötös. Ezentúl, ha némiképp tudat módosulva jövök ki a mozikból, akkor az már ötös, ha nem is szeretem. Elég az erős hatás.

2015-12-17 19:16:26 Hrútar (2015) / Kosok inigo (4) #2

Juh meleg, ember meleg. Valami elválaszt, valamibe beleragadsz és nem tudsz tovább mozdulni, pedig nem is fontos. Valami véletlen kell, ami kilök, valami külső. Mert ha tudnád te magad, akkor nem is lennél igazán benne, igazán beleragadva. De tényleg külső, ami kimozdít? Vagy annyiban van kint, amennyiben külső hozzád képest a tudatalattid? Elkezdesz olyasmit tenni, ami felborítja a rendedet, szétveri. Ahol az összeomlásban összetörik az is ami elválaszt,szétolvad a rög, ami beragadt. És ebben a nem-rendben, amikor a dolgoknak újra nincs helyük valamit tenned kell, valamit megtehetsz. Hagyhatod, hogy továbbmozdulj, megfoghatod a véletlenből épült kapaszkodót, hogy felhúzd magad, vagy megmagyarázhatod a szabályon kívüli helyzetet és visszaengedheted magad oda ahol voltál.
Kik a juhok, akik azt a külsőt alkotják, ami fontosabb nálunk? Valami régi-régi meleg puha otthon? Akármik is, a végső jelentben a viharban és az odúban már nincsenek ott. Az ami kimozdította őket egymáshoz visszaolvad a háttérbe és csak az marad, ami körül végig forgott ez az egész, mindeddig előtérnek tűnő díszlet.

2015-10-14 16:44:43 Love (2015) / Szerelem inigo (1) #5

Elég bugyuta a sztori és a megvalósítás is. Lényegében funkciótan pornó jellegű szex jelenetek, a főhős bárgyú belső gondolatai és rövid bevágások a múltból váltják egymás. Mindez elég béna színészekkel és két óra hossz fölött. Egy idő után tényleg nézi az ember az óráját és/vagy röhögni kezd a dolog abszurditásán, hogy ez akar valami lenni. Pláne különös, amikor ez az óra nézés és röhögés a nem tudom hanyadik pornó betét közben történik meg. Az egyik szereplővel tulajdonképpen ki is mondattatik, hogy az a film lényege, hogy lehet e szerelmi szexet ábrázolni normál filmben, hogy az szép legyen. Csak az a baj, hogy egy rossz film, nem lesz ettől jó. Az egész inkább oda vezet, hogy egy negatív példa lesz, hogy szex így kerüljön a vászonra.

2015-10-14 15:48:55 45 Years (2015) / 45 év inigo (2) #5

Onnan nézve, amit írok talán nem a múltját nem tudja elfogadni, hanem azt, amit ez jelent a szemében a kapcsolatukra nézve.

előzmény: Kalevala (#2)

2015-10-14 15:46:51 45 Years (2015) / 45 év inigo (2) #4

Szerintem az a végén nem kis enyhe kín, hanem az van benne, hogy az, amit ott ünnepelni kellene az teljesen megkérdőjeleződött.

Én hinnék a fickónak. Szerintem akár a nő is hihet csak talán az az egész szint, ahol ő azt gondolta, hogy kapcsolódnak tolódott itt el és akkor mindegy milyen jó is volt.

előzmény: somogyireka (#1)

2015-10-14 15:38:50 45 Years (2015) / 45 év inigo (2) #3

Igazából nem nagyon kötött le a film, megpróbálom azért megérteni mit is akart. Talán azt próbálja megmutatni, hogy mennyire törékeny gondolatok, eszmék mentén épülhet fel egy kapcsolat. És arra mutat egy helyzetet, ahogy ez a finom szövet átértékelődhet egy látszólag oda nem tartozó eseménytől. Elvileg onnantól, hogy ők megismerték egymást semmi olyasmi nem történik, ami foltot ejthetne e mennyei házasságon. Akkor mi lehet az, ami mégis a nő kedvét szegi? Miért számít, hogy meghalt a lány, akivel a férfi ő előtte volt? Talán az eszmény sérül, hogy ők azok, akik egymás igazi párjai. A nő nem került volna képbe, hogyha a másik nem hal meg. És ettől az az eszmény, hogy őket egymásnak rendelte a sors bizonytalanodik el. A égben elrendelt dolog egy kis földi epizód lesz. Talán eszébe jut a nőnek, hogy nem azzal élte le az életét, aki neki rendeltetett, hanem valaki mással, akinek a párját elvette egy baleset. És az az élet, azok a történések, amik előtte megfeleltek neki, így már nem. A kozmikus értelemben vett másik felével bármit is csinál az értelmes, akkor is, ha az egy ilyen üres csöndes béke, mint amivel ők töltik ki az idejüket. De így, hogy az ott mellette talán valaki más, így már felmerül a kérdés, mit is csináltak ebben a 45 évben és miért.

Összes komment...