Rorschach

Tapasztalat: 3110 film
Kompetencia: 79 film
Súly: 5085
Regisztráció: 2009. március 21. (13 év, 10 hónap)
Kedvencnek jelölték: 79 user

Bemutatkozás

Nem lehet minden filmet megnézni.
De a legkevesebb, amit tehetek, hogy megpróbálom.

Kedvencek

Rendezők: Clint Eastwood, Damien Chazelle, David Fincher, Fábri Zoltán, Frank Darabont, Jim Cummings, John Michael McDonagh, Martin McDonagh, Quentin Tarantino, S. Craig Zahler, Sidney Lumet, Steven Soderbergh, Woody Allen
Színészek: Brad Pitt, Christian Bale, Jake Gyllenhaal, Julia Roberts, Kevin Spacey, Mads Mikkelsen, Matthew McConaughey, Sidney Poitier, Tom Hanks, Viggo Mortensen
Műfajok: dráma, horror, sci-fi, szatíra
Országok: amerikai, angol, magyar
Korszakok: '90-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1994
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Banshees of Inisherin
A sziget szellemei
4 2023-01-27 4,3
(189)
A Man Called Otto
Az ember, akit Ottónak hívnak
3 2023-01-21 4,0
(22)
Ghost
 
2 2023-01-02 3,6
(645)
Violent Night
Vérapó
1 2022-12-27 3,1
(52)
The Huntsman: Winter's War
A vadász és a jégkirálynő
1 2022-12-27 2,6
(148)
Glass Onion: A Knives Out Mystery
Tőrbe ejtve: Az üveghagyma
2 2022-12-26 3,4
(318)
Black Adam
 
1 2022-12-18 2,5
(130)
Hat hét
Six Weeks
4 2022-12-17 ?
(6)
The Menu
A menü
5 2022-11-20 3,7
(263)
Free Willy: Escape from Pirate's Cove
Szabadítsátok ki Willyt!: A Kalóz-öböl akció
1 2022-11-19 1,5
(10)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Ez egy nagyon jó film.

Viszont amióta véget ért, nem nagyon tudok szabadulni a gondolattól, hogy a tanár bácsi itt áll a vállam fölött és magyarázza, hogy márpedig a The Banshees of Inisherin azért kiváló dráma, mert a záróképre milyen szépen összefonja a polgárháborús settinget a mikrokozmosza cselekményével, hogy egy örökérvényű üzenetet adjon át, mindeközben pedig milyen szép klasszikus elemeket fűz a művész a cselekménybe, mint az antik görög darabokból szökött jövendőmondó boszorkány, vagy a csinos foreshadowingolt tragédia Barry Keoghan szigonyával, és...

Ez, meg a többi éles eszű megállapítás amúgy mind igaz, és értem is, meg értékelem is. Ám nekem a film teljes egészében nem sikerült semmi olyat találnom, ami számomra kirívóan értékesnek, vagy épp zseniálisnak minősül. Azt, hogy Martin McDonagh kisujjában ott van a drámaírás minden létező fortélya, nem szükséges bizonygatni tizennégy évvel az In Bruges után.

Mindemellett simán lehet, hogy bennem van a hiba, és aláírom, nem segített, hogy McDonagh száz évvel visszaugrott az időben, hogy elmesélje a történetét, de nekem a már említett In Bruges gyarlóbb és hétköznapibb meséje százszor jobban tetszett, és A hét pszichopata szép és egyszerű tanulságát is inkább a sajátomnak éreztem.

De azért még jó ez a film. Minden színész lelkiismeretesen helytáll, Barry Keoghan és Kerry Condon simán felnőnek a feladathoz, és tévesen hittem, hogy a főszereplő duón kívül mindenki más csak jelentéktelen kötőanyagnak lesz jelen. Szép a fényképezés is, nagyon autentikusnak tűnnek a szettek és a jelmezek. Vannak vicces és drámai csúcspontok, és még a mini csacsi is tök cuki. Díjszezonbeli üdvöskék közül ezerszer inkább ez a film, mint egy Avatar vagy Shape of water.

Ettől függetlenül a Banshees szerintem sem a tavalyi termésből, sem az alkotók életművéből nem emelkedik ki. Annyira azért nem jó.

2023-01-14 23:07:27 The Menu (2022) / A menü Rorschach (5) #19

Meg voltam győződve arról, hogy a hirtelen lendülettel rácsapott ötös mérséklődni fog újranézés után, de furcsamód nem ez a helyzet. Szerintem ez egy fantasztikus film, amin lehet és érdemes is elgondolkodni, valamint beszélni róla.

Én rengeteg mindent találtam a(z egyébként fenomenális) külcsín mögött, és még mielőtt kitérnék arra a rengetegre, hadd áldozzak két sort a formaságokra. A finom humor, a film gerinceként használt menü, aztán a kettő összefonódása is szimpatikus és jófopa húzás volt. Tetszett a végül a séf kihívására, ellene használt tapsolás is. A menü tételei segítettek képben maradni és haladni a filmmel, és szerintem többnyire jól használta a mozi az eszközeit, akár a hangulat fokozása, vagy épp feloldása volt a cél.

De ami a lényeget illeti: Ralph Fiennes egy isten.

Elöljáróban leszögezném, hogy amikor csak tehetem, eredeti nyelven nézek filmeket, ennek ellenére mégsem szokásom sznobkodni. Most viszont muszáj leszek, mert amit ebben a filmben minden fontos színész úgy en bloc, de főleg Fiennes a hanglejtésével művel, arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Röhejesnek tűnhet kiemelni egy ilyen, talán triviálisnak ható részletet, ám nem tudok elmenni mellette - engem totálisan lenyűgözött a séf karaktere, és Fiennes hangjában végig ott bujkált az életből kiábrándult, zseniális és mégis fásult, szuicid jellem. Mindenestől eladta a szerepet, és szerintem A menü százötven százalékban az ő filmje, hiába Taylor-Joy és Hoult a főszereplők (és játszanak amúgy mindketten kiválóan).

Tehát, a séf fantasztikus és másodszor is padlót fogtam tőle. Meg is értem meg nem is, ha valaki azt írja, hogy nem volt nagyon mély társadalomkritika a filmben, mert ez igaz, csakhogy egy percig nem is volt ilyen célja A menünek. Szerintem félreértik a filmet lent többen is. Ez itt nem cél, hanem eszköz. A motor nem a társadalomkritika, hanem annak a lenyomata, ahogy egy karizmatikus és tehetséges művész elveszti minden inspirációját, és egészen addig a pontig üresedik ki az élete, ahol a világból teljesen és visszafordíthatatlanul kiábrándul, méghozzá úgy, hogy ebben a kis mikrokozmosza összes tagja osztozik vele.

Kb. ugyanannyi furcsán szektás hangulat jön a filmből, mint amennyi társadalomkritika, avagy ott van, Fiennes el is mondja egyesével, mely karakter mely aspektusát képviseli a besokallásának, ám mégsem tudok haragudni egy percig sem a filmre ezért. Nekem ez nem volt szájbarágós.

Sőt, nekem ezt a fentebb ecsetelt összes gondolatot mind sikeresen át is adták az alkotók. Annyira brutálisan árad belőle a dekadencia és a lemondás, hogy én erre a filmre öngyilkos hajlamú embert szívem szerint be se engednék. Banyek, nem elég, hogy megvalósul a rituális öngyilkosság a zárásban, de a foglyok még meg is köszönik a "szektavezérnek" a tisztítótüzet.

...és ez mind megfér a hihihi-hahaha elegáns poénok mellett. Ezt hívják úgy, hogy kiemelkedő filmkészítői teljesítmény.

A végeredmény egy egészen furcsa, ám annál megkapóbb turmixa az Összeomlásnak, A szomorúság háromszögének, de a tavalyelőtti Disznót és még a nemrég bemutatott A látogatást is fel lehet fedezni az utolsó harmadban.


Hogy ez kinek mennyire jön be, az ugye változó. Nálam ez egy sima Vapiti-jelölést ér a mozi mellett Ralph Fiennesnak is. Nem is kérdés, számomra A menü a tavalyi év egyik legjobb filmje.

2022-12-30 08:21:51 Gæsterne (2021) / A látogatás Rorschach (4) #7

Ebbe nem igazán lehet belekötni. Tényleg rezgett a léc sokszor, és főleg a film végére már kiszakadnak azok a tipikus vérforraló "csináljatok már valamit, bazmeg!" kiáltások a nézőből, aki pedig abban a bizonyos helyzetben képes visszamenni a tetves nyusziért, az... hát majdhogynem meg is érdemli a sorsát.

Ámdeviszont. Akármennyire is frusztráló tud lenni, és akármilyen idegesítő is ezt a kínos szituáció-maratont nézni, szerintem pont az a cél, hogy amennyire égre-földre esküszik a néző, hogy márpedig ő nem tenne ilyet és már réges rég átszaladna hetedhét határon és hívná a rendőrt, az Interpolt, a jóistent, azért a végére kicsit magába nézzen és belássa, hogy márpedig ő is pont ennyire ledermedne és harapófogóban érezné magát, legalább egy bizonyos pontig.

A gondom az, hogy ez a bizonyos pont azért legtöbbünknél a gyermekünk nyelvének kivágása előtt van. Legalábbis kurvára szeretném ezt hinni. A film végi lakonikus passzivitás a szülők részéről nekem is befogadhatatlan volt egy ideig, ám jobban belegondolva nem volt egy fél pillanat sem, amikor határozottan konfrontálódtak volna bárkivel, úgyhogy azt mondom, a jellemük addigi ismeretében ez belefér.

És ez a modern embert komfortzónájából és civilizált kereteiből kimozgató és monumentális erőszakkal elborzasztó gondolat a nyugat-európai psziché fontos félelme lehet, mert emiatt lesz A látogatás a Spoorloos és Funny games gyönyörűszép fáklyahordozója, avagy ekkora gyomrost ritkán kapok filmtől. Konkrétan a torkom elszorult utána az este hátralévő részére, annyira meglepett a zárás kegyetlensége.

Nem mondom, hogy maradéktalanul átadta A látogatás, amit közölni akart, de becsülöm az igyekezetét és főleg az ambiciót, hogy nem csak egy "elmegyünk idegenbe oszt jól megesz a szörny" mozi akart lenni.

előzmény: Dió (#1)

2022-10-27 18:45:27 Barbarian (2022) / Barbár Rorschach (4) #5

"Cregger filmjében igazából a világon semmi nincs, amit ne láttunk volna korábban."

Ez való igaz, ám szerintem ezt a lécet elvárásként tartani egy Barbarian elé azért erős. Nincs benne semmi formabontó, de van benne rengeteg értelem és törődés. Amellett, hogy működik a filmben a körömrágós thriller-vonal és a rejtély is a horror mellett nagyon sokáig, láttam fantáziát a szerkezetében és a kamerakezelésében is, ezek pedig ritka kincsek így egyben. Szerintem a Barbarian feszült, érdekes és jó nézni.

Sőt! A spoilerben írtakhoz annyit fűznék hozzá, hogy
a film eleje azért is működik annyira, mert telitalálat a casting. Ha Bill Skarsgård, a.k.a. Pennywise játssza Keith-t, nyilvánvalóan gyanús lesz minden levegővétele, és külön örültem annak, hogy minden hozzá köthető elvárást kidob a film az ablakon az ominózus jelenetben. Nemcsak önmagában erős a banya felbukkanása, hiszen 1. megkapjuk a szörnyet és 2. rögtön premier plánban követhetjük, ahogyan szétveri valaki fejét, de 3. az a valaki történetesen épp az, akire eddig jobb híján nagyon ráhúzta volna a kedves néző a vizes lepedőt. Szerintem így kell sikeresen csavarni a nézői elvárásokon.

Mindemellett amit a történet lyukairól írsz, azzal javarészt egyetértek. Volt vagy három olyan pillanat, amikor ordítottam a tévével, hogy hívjuk már a rendőröket, a jelenet pedig, amikor pedig sikeresen hívják őket, hagyott némi kívánnivalót maga után. Ugyanígy nem vagyok teljesen kibékülve a film végével (ha mocskos szemét zárást kapunk, amelyben kisül, hogy Justin Long A barbár, most örömtáncot járnék), és azzal, ahogyan odáig eljutunk. De még így is adott a film annyit, amennyit vártam tőle - pedig sokat vártam -, annál pedig többet, mint idén bármely más horror.

előzmény: kaamir (#4)

Ösztönlények vagyunk mindannyian mélyen belül, így nekem is nehéz levennem a szemem a vonatszerencsétlenségekről. Ezért hát kíváncsi voltam egy olyan filmre, amit ennyire szaftos aura ölel körül.

Azonban az a baj, hogy a Don't worry darling nem szolgál rá a bulvár berkekben kialakult hírére. Ez sajnos nem egy látványosan, élvezetesen, szórakoztatóan rossz film, hanem szimplán unalmas és enervált, egy "meh."

És még csak nem is nézhetetlen. Full vállalható, rozoga hármaska a végeredmény, hiszen igényes a külcsín és a színészek is lelkiismeretesen teszik a dolgukat. Ámde aki 2022-ben
ezt a csavart, amit minden néző nemhogy az ötödik percben kitalál, de le se kell ülnie a film elé bazmeg hogy számításba vegye, szóval aki ezt a megfejtést ma egy hollywoodi büdzséből és hollywoodi sztárokkak készült mozi nagy durranásává szándékozik tenni rezzenéstelen faarccal,
annak az embernek a világon semmi keresnivalója nincs a filmiparban. Ez pedig a rendező Olivia Wilde-ra ugyanúgy érvényes, ahogyan a három sehonnai forgatókönyvírójára. Pocsék munkát végeztek mindannyian és tegyék össze a két kezüket, hogy szakmájukon belül ennyit felmutatva meg tudnak élni. Hanyagságuk kifejezetten alkalmas arra, hogy felforralja az agyvizem, úgyhogy én erre most lendületből csapom rá a karót.

2022-10-25 21:59:59 Barbarian (2022) / Barbár Rorschach (4) #1

Jajjj de jó volt. Mutassák szépen befelé nálunk is minél hamarabb, hadd üljek be rá hetven liter popcornnal felvértezve.

2022-10-15 11:23:16 Smile (2022) / Mosolyogj Rorschach (1) #4

Értetlenül állok. A szintnek nem itt kéne lennie.

Habár ugyanúgy nézhetetlent adtam az előző kettőre, ahogy most a harmadik részre, ezt nézve én visszasírtam azon mesterműveket. Túl azon, hogy silányul megírt, értéktelen film mind a három egy röhejesen túlmisztifikált gonosszal, volt annak valami proli bája, hogy az alkotók nem próbálták megváltani a világot, csak simán belerongyoltak az alacsony lécbe. Legalább folyt a vér, gyilkolt a gyilkos, bömbölt a score, pattogott a kukorica. Az most lényegtelen, mennyire buta is volt az egész. Az előző filmek legalább nem probáltak meg felépíteni egy szellemi örököst, és véletlenül sem próbáltak karaktereket árnyalni, meg mítoszt bővíteni. Mintha Greenék tudomásul vették volna, hogy bármiféle komoly történetmesélési erőfeszítéshez nagyon kevés az a gógyi, amit ők ebbe beleraknak. És milyen jó volt ez így.

Mondhatnád, hogy gonosz vagyok, amiért nem becsülöm az itteni ambiciót, de baszki, ha ez a nevetséges szutyok szint az, amire futja, akkor inkább maradjanak az alkotók a faék egyszerű slasher receptjénél - hátha úgy hetedik nekifutásra össze is hoznának egy percenkénti facepalmok nélkül is fogyasztható filmet.

2022-10-13 18:20:07 The Humans (2021) / A Blake család Rorschach (5) #1

Ahogy látom, nagyon megosztó A Blake család, és nem is jut neki rivaldafény, de nekem nagyon tetszett. Látszott rajta az első perctől, hogy maximálisan szerzői film lesz, ami nem is csoda, hiszen az író-rendező Stephen Karam a saját kamaradarabját dolgozta át a vászonra - így lett a történetből a maga érzékeny, visszafogott módján óriási film egy briliáns Richard Jenkinsszel.

Az ilyen ritka kincsek után mindig úgy érzem, megéri az árát az HBO Max.

Ja és még valami: a leírás baljós sejtetése kicsit megtévesztő lehet ugyan, de pusztán egzisztenciális boncolgatásokat tartogat a film, nem pedig Cloverfield-szörnyet. Nothing comes at night.

Sikerült megcsinálni az univerzum leglaposabb filmjét, külön gratulálok. Ugyan nem láttam még Hellraisert ez előtt, de nehéz elhinnem, hogy bármilyen sorozat egy ilyen semmilyen, blőd-kiszámítható-unalmas gagyi feltámasztást érdemelne.

Csóró cenobiták.

Összes komment...