Rorschach

Tapasztalat: 3302 film
Kompetencia: 80 film
Súly: 5302
Regisztráció: 2009. március 21. (14 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 84 user

Bemutatkozás

Nem lehet minden filmet megnézni.
De a legkevesebb, amit tehetek, hogy megpróbálom.

Kedvencek

Rendezők: Clint Eastwood, David Fincher, Fábri Zoltán, Frank Darabont, Jim Cummings (V), Kristoffer Borgli, Martin McDonagh, Paul Verhoeven, Quentin Tarantino, S. Craig Zahler, Sidney Lumet, Steven Soderbergh, Woody Allen
Színészek: Brad Pitt, Jake Gyllenhaal, Julia Roberts, Kevin Spacey, Mads Mikkelsen, Matthew McConaughey, Nicolas Cage, Ralph Fiennes, Riz Ahmed, Ryan Gosling, Sidney Poitier, Viggo Mortensen
Műfajok: dráma, horror, sci-fi, szatíra
Országok: amerikai, angol, magyar
Korszakok: '90-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1994
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
God's Country
Isten országa
4 2024-02-23 ?
(4)
As bestas
Szörnyetegek
3 2024-02-22 4,1
(96)
Navalny
Navalnij
3 2024-02-22 4,0
(54)
The Zone of Interest
Érdekvédelmi terület
4 2024-02-17 3,9
(54)
Thirteen Lives
A tizenhármak
5 2024-02-08 3,9
(90)
Raging Bull
Dühöngő bika
3 2024-02-04 4,3
(670)
The Brave
A halál ára
2 2024-02-04 3,2
(88)
The Gullspång Miracle
A gullspangi rejtély
3 2024-02-03 ?
(2)
Knit's Island
A túlélő sziget
4 2024-02-02 ?
(2)
Armageddon Time
Végítélet
2 2024-02-01 2,8
(18)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-02-19 22:39:33 [Tévésorozatok] Rorschach #4387

True Detective - Night Country:

Jézus a kereszten, hát mi volt ez... Le szeretném szögezni, hogy a kialakult helyzetért a saját vállaimat is terheli némi felelősség, mert soha nem volt kötelező nézni. Pláne nem végig. Igazából már a pilot első percei után kialakult az az enyhén sarkos véleményem, hogy amit látok, az moslék. Mégis végignéztem.

Ez a dolog úgy aránylik a True Detective első évadához, amelybe görcsösen szeretne csimpaszkodni (de amúgy igazából bármelyik másikhoz is), ahogyan a Rings of Power A Gyűrűk Urához. Vagy a Covenant az első Alienhez, vagy az utolsó Star Wars az elsőhöz. Erre továbbra is pusztán annyit tudok írni, hogy pofátlanul őszintétlen, gonosz, overall gusztustalan húzás legendás filmművészeti alkotásokat ily módon, lelketlen rókabőrökkel megalázni, és ezáltal nyerészkedni a jól csengő márkával. Az Amazon és a Disney még annyival legalább tudnak takarózni, hogy ők nem a saját erejükből kinevelt címeket csesznek szét, hanem más, az övéiknél ezerszer különb alkotók munkáiba szarnak bele. Azt még megértem, hisz nincs érzelmi kötődés, de egy ilyet, hogy a HBO házon belül emel fel valami sehonnai szar szutykot, és süti rá a TD-billogot, ezt sokkal nehezebb a helyén kezelnem. Ilyet egy egyszerű állampolgári erkölccsel megáldott ember nem csinál. Ez a showbiz valami olyan mértékű korcs elsatnyulása, amilyenre nem voltam felkészülve, és a gyomrom felfordul tőle, hogy én, mint előfizető, ennyire nyomorultul kretén fogyasztónak vagyok nézve.

Nem mondanám, hogy nekem készült ez a film. Formailag furcsa és unortodox, tán még posztmodernnek is bélyegezném. Végül is, simán. Az ilyet pedig én nem nagyon szoktam szeretni.

Viszont van a forma mögött tartalom vaskosan, és úgy érzem, sikerült javarészt öncélúság nélkül megoldani a feladatot, úgyhogy én elégedetten álltam fel a moziszékből. Teljesen megérdemelten kap most hype-ot az Érdekvédelmi terület; feszült, elgondolkodtató, tartalmas film.

2024-02-06 15:20:29 [Vapiti 2023] Rorschach #20

Csak tudod, azt, hogy mi a nulla filmművészeti értékkel bíró film, nem Te, nem én, meg nem is a bizottság dönti el egy előzetes felmérésen. Hanem majd szépen mi mindahányan a Vapiti-szavazáson beárazzuk az éves termést :)

előzmény: supernadal (#19)

Én némileg másképp értelmezem a látottakat.

Nem gondolnám, hogy a cancel culture ellen megfogalmazott kiáltvány lenne a film. Emlékeim szerint a főszereplőnk pont, hogy tehet arról, hogy a társadalom kiveti magából.

Szerintem az Álmaid hőse a hírnévről, a jelenkor sztárságáról szól. Adott egy esemény, amit nem ért senki, igazából nincs rá semmiféle magyarázat, mégis rivaldafénybe emel egy random, átlagos, gyarló embert, aki a világon semmiben nem kiemelkedő, és soha nem alkotott semmi maradandót. Egy a tömegből.

Egy afféle virálisan terjedő mém.

És mint olyannak, rögtön a fejébe száll az ismertség. Elkezdi frusztrálni, hogy nem olyan kiválóságnak látja a köz, ahogyan ő hiú szemmel tekint magára. Ez a forma aztán esetlenül próbál valamiféle hasznot kovácsolni a felkapottságából, de jelleméből adódóan nyilván visszájára sül el az egész és kisül, milyen apró, szürke kisember ő valójában. A vétkei és öngyűlölete pedig rányomja bélyegét a nyilvános megítélésére is, így instant közutálat tárgyává válik, míg végül már iszonyodnak és elborzadnak tőle, valami nagy cég meg már pénzzé is tette az iránta érzett megvetés széleskörű hullámait.

Nekem ez inkább egy példabeszéd arról, hogy bölcs dolog lenne a saját házunk táján söprögetni, mielőtt formálni akarnánk a közvéleményt a csodás meglátásainkkal, vagy épp lebilincselő karakterünkkel.

Azt amúgy nem gondolnám, hogy idegesítő trottyos szar lett volna. Egész egyszerűen csak egy sebezhető, jelleg- és jellemtelen, gyáva kisegér. Egy... igazi amerikai proli, ha ez így valid kapcsolat talán? És minden respektem Nicolas Cage-nek továbbra is, amiért elvállalja az ilyen szerepeket. Ahogy olvastam, elvileg már lemelózta az összes adósságát, szóval megtehetné, hogy klasszik Oscar-baitekkel akar visszatérni a rivaldafénybe, blockbusterekből szedi meg magát, vagy akár teljesen kivonul az egész iparból. Ezzel szemben nekem úgy tűnik, töretlen munkakedvvel kutatja a neki tetsző projekteket, és készséggel beáll az akár első filmes, akár Amerikában tök ismeretlen, feltörekvő alkotók mellé, és ezt én imádom-becsülöm.

Nem tudom, mikor lett volna az Álmaid hőséből, vagy akár a Disznóból bármi az ő közbenjárására nélkül, és roppant szimpatikus számomra az, ahogyan formálja a karrierét. Isten tartsa meg a jó szokását!

előzmény: Doc (#2)

2024-01-10 15:23:42 Holy Spider (2022) / Szent pók Rorschach (3) #16

Engem több szempontból is zavarba ejtett a Szent pók, így hát kénytelen voltam utánanézni az igaz történetének, illetve megtekintettem az And Along Came a Spider című, a sorozatgyilkosságot feldolgozó dokumentumfilmet is annak reményében, hátha kirajzolódik a dolog végén egy koherens sztori.

A kuszaság, amelyet éreztem, az én saram is, ugyanis pontosan annyit "tudok" Iránról, mint az átlag magyar ember, azaz hetvenes években elsöpört szabadság, ultravállásos rezsim, háborúk minden fronton mindeki ellen, nuku tömegpusztító fegyver, no meg anyagi és szellemi szegénység. És ennyi, szégyenszemre. Azt se tudom, hogy ezek az emberek milyen nyelven beszélnek melyik háborúról a filmben, vagy egyáltalán jobbról balra írnak-e. A dolog ezen része az én szegénységi bizonyítványom.

A Szent pók működik, mert ilyen ordító hiányosságokkal is le szabad ülni elé, úgy is élvezhető lesz, sőt! Teljesen jó a film, az első tizenpár perc pedig a legtökéletesebb nyitány, amit egy ilyen tematikájú történet elejére el tudok képzelni. Büntetően zord és nyers, úgy rárúgja a nézőjére az ajtót, hogy szerencsétlen alig bír felocsúdni.

A kezdeti lendületből pedig csak lassan veszít a film, és egészen a végéig bírja a néző osztatlan figyelmét. Tanulságos, elborzasztó, szikár krimi-thriller a vége, tök jó. Első blikkre.

Csak mintha valahogy túl sima lenne ez az egész; talán túlzottan kényelmesen és egyértelműen áll össze a dolog egy nagyon egyértelmű narratívává, és némi keserű, propagandisztikus utóízt hagy maga után a kilógó lóláb.

Szóval kapirgáltam kicsit a rendelkezésre álló szűkös források közt (nyilván ezerszer több nyilvános infó lenne két kattintás távolságban, ha nem Iránban zajlik anno az eseménysor, hanem a fejlett világ bármelyik országában), és olybá tűnik, minél többet derítek ki róla, a Szent pók annál inkább szűnik meg működni. Minden morzsányi új infó billent egyet a mérleg nyelvén, míg végül a Szent pókot jelenleg egy kriminek álcázott propagandafilmnek tartom.

Írtam a saját szegénységi bizonyítványomról, hadd írjak a moziéról is, tudniillik a Szent pók gusztustalanul ferdíti az igazságot, hogy valós eseményekbe csomagolva sulykolhasson egy politikai állítást, mely szerint az iráni társadalmat gyakorlatilag állatok uralják. A film szerint Irán olyan ország, ahol a nőket sorozatgyilkoló vallási fanatikus szinte celebbé válik, éljenzi a tömeg, és nagyon úgy tűnik, a társadalom többségének támogatását élvezi. A film szerint ez a társadalom gonosz és kegyetlen.

És értem én, hogy egy Európából finanszírozott film esetében ilyen üzenetre van igény; az a manipulatív és rosszhiszemű hozzáállás, ami a filmet körüllengi, azonban talán mégsem járja. Félreértés ne essék, nem a sáriát (amúgy sária szerint ítélnek Iránban? nem tudom) védem. Az objektivitást védem, a részrehajlást és a félremagyarázást pedig megvetem. Ez egy eszes, okos fórum, ahol a tagok képesek az értő olvasásra, mégis úgy érzem, muszáj leírnom, hogy nem a big Iran lobby fizet ezért a kommentért - a lábam be nem tenném nemhogy Irán területére, de szinte egyetlen vele szomszédos országba sem.

Annyi borzalom zajlik ezen a világon, Irán határain belül is! Ha valós szörnyűségek bemutatása általi elborzasztás a cél, illetve a kiállás a nők jogainak széleskörű megtiprasa ellen, akkor a Szent pók kezdhetné azzal, hogy elregéli, miként lesz társadalmi probléma a prostitúció. Ha jogok csorbulásáról van szó, megpróbálhatna átadni egy árnyalt képet arról, mennyire hiányzik a szociális háló, az oktatás és úgy egyáltalán bárminemű jövőkép a társadalom konkrét fele mögül/alól. Ez egy fontos és kiváló téma, és mit állít a film, mi a tézise? Azt mondja, hogy Iránban széleskörű társadalmi probléma a nőgyűlölet, ami pipa, hisz ez minden bizonnyal így is van. Ám egy igaz üzenetet megmételyez, ha csúsztatások és ferdítések tömkelegével adják át.

Állítja, hogy a pók megölte a prostituáltakat, és ebben nem is téved. Azt viszont kimarad a filmből, hogy a pók nem prostituáltakkal kezdte, hanem eredetileg férfiakra támadt, csak ők túl nagy falatnak bizonyultak számára és alulmaradt, így nyargalt át a számára leginkább elérhető, egyben legvédtelenebb társadalmi csoportra: a prostituáltakra.

A film azt is állítja, hogy a pók vallási indíttatásból gyilkolt, és való igaz, ő maga is felhozta ezt mentségére. A képet azonban árnyalja, amit a film ugyan nem állít, ám a vádirat mégis tartalmazta, mégpedig hogy a pók a legtöbb áldozatát meg is erőszakolta. Ez azért némileg ellentmond a várostisztogatós magyarázatnak, de jótékonyan elsiklik fölötte a Szent pók, mert nem illik a csőlátással szuszakolt narratívájába.

Sajnos nem találtam arra vonatkozó információt, hogy a gyilkos széleskörű társadalmi megítélése mégis miképpen zajlott, és volt-e akkora szenzáció, amekkorának a film beállítja, azt viszont olvastam, hogy ezek a hardcore fanatikus siíta (siíta? így kell egyáltalán írni? nem tudom) támogató arcok simán kihátráltak mögüle, mikor kiderült az erőszak ténye. Nekem úgy tűnik, egy keményvonalasabb vallási irányzat szeretett volna népi hőst csinalni a fasziból, majd ahogy kiderültek az ő dogmáikkal össze nem egyeztethető tettei, azon nyomban levették róla a kezüket.

Nem arról van szó, hogy egy őrült nőgyűlölő társadalmi megbecsülésnek örvendett. Arról van szó, hogy egy vérszomjas beteg fasz a lebukása után megpróbált bevágódni a népe erőszakos kisebbségénél, hogy ezzel elkerülje a bitófát, de nem jött be, és felhúzták a kötélre, és puff, stáblista.

Jó szög lehetett volna az, hogy a számító és erkölcstelen, bomlott elméjű rohadék megpróbál a hazájában lappangó, nem-is-annyira-elfojtott nőgyűlöletet felhasználva társadalmi bosszúálló és istenadta tisztogató képében tetszelegni elfogása után, hátha kilobbizzák neki a félőrült szektások a szabadságot.

Ilyesmit nem állít a film, hanem megáll ott, hogy a csóka gyilkolta a nőket, mert Iránban egy férfi bármit megtehet egy nővel, és a nők élete rettegés. Példa 1: újságíró főszereplőnket férfi kísérő nélkül elzavarnák a szállodából. Példa 2: újságíró főszereplőnket hazáig követi éjjel egy motoros. Példa 3: újságíró főszereplőnket majdnem megerőszakolja egy rendőr, pusztán mert megteheti.

A miheztartás végett, az újságíró főszereplő karaktere teljes egészében kitaláció, minden fenti példa pusztán azért került a filmbe, hogy az üzenetet sulykolja. Ezek mellesleg javarészt működőképes jelenetek önmagukban, de összegyúrva egésszé a film komolyan vehetőségét csorbítják, és teszik azt jobbára ízléstelenné.


Véleményem szerint sokkal erősebb film születik, ha az alkotók nem elégednek meg a legfelszínesebb, legnyilvánvalóbb megoldással.

És én tényleg értem, hogy Irán kurvára nyomorult hely, de akkor meg mi a francért kell egy ilyen olcsó, trendi politikai üzenet köré görbíteni és butítani az igazságot? Hogy messze ne menjek, a már említett And Along Came a Spiderben (ingyen és bérmentve elérhető a doksi amúgy youtube-on, vimeón, miegymáson, angolul viszont sajnos tudni kell hozzá) előfordulnak olyan finomságok, mint pl. hogy tízéves lányt adnak el a család távoli rokonának arának, meg a tizenhármat betöltött feleséget küldi a szerfüggő férj az utcára pénzt keresni. A dokumentumfilm jóval részletgazdagabb és hitelesebb, messzemenőkig horrorisztikus képet fest arról, hol tartott Irán az ezredforduló környékén, és abból például az is kiderül, hogyan kerültek tömegével utcára nők, az ilyen pókfélék hálójába.

Végül én úgy látom, a Szent pók rólunk mond el sokat - és arról, ahogyan a film producerei az európai értelmiséget elképzelik: látom magam előtt a brainstorming sessionöket, ahol felteszik a kérdést, vevő-e a széles közönség egy realista, átfogó szociodrámára Iránról? Szinte végig sem hagyják formálódni a gondolatukat, már vágják is ra, hogy egy nagy szart! Na de vevők-e a népek egy vallási fanatikus, prostifojtogató sorozatgyilkosra? A(z egyebek mellett vallási) hergelés és megosztottság, meg a true crime sokadvirágzása közepette? Hát hogyne!

Nem tudom amúgy, miért hozta elő belőlem a fact checkert a film. Talán érdekelt annyira a téma, hogy megtiszteljem azzal, megpróbálom megismerni és megérteni annyira, amennyire a helyzetem engedi. Talán csak az átlagos trúsztoriknál jobban frusztrált, hogy milyen ügyetlenül kezelik az alkotók a valóságos elemeket. Nem is értem, mi szükség volt a megtörtént eseményekre háttérként, ha a mozi ennyire elszakad és sarkít, bölcsebb lett volna talán messzebbre rugaszkodni, és betolni az egészet a fikcióba, based on szöveg nélkül.

Azt mondják, az ember hétévente kicserélődik, ahhoz viszont három is elég volt nekem, hogy teljesen más szemmel nézzem újra a Sound of Metalt.

Igazad volt, kolléga, és azt kell írjam, hogy nem láttam a fától az erdőt.
A Sound of Metal ugyanis nem a hallásvesztésről szól, hanem a küzdelmekről és felismerésekről - arról, hogyan tanuljuk meg elfogadni a lapokat, amiket az élet osztott. Emellett útmutatóként is szolgál, hogy meglássuk és felismerjük, mely csatákba nem érdemes foggal-körömmel beleállnunk. Higgadtságra, bölcsességre, önmagunk feltérképezésére invitál, teszi mindezt elsőfilmes alkotópároshoz képest pofátlan magabiztossággal, így nagyon remélem, hogy hallunk még az író-rendezőkről.

Összességében csodálatosan érett tanulságokat ad a film egy lenyűgözően intim záróképpel és olyan, de ollllyan színészi alakításokkal, hogy mind az összes agyamat eldobom.

A főszereplő párosunk sem kutya, azt viszont, amit Paul Raci ebbe a filmbe beletett, tényleg érdemes kiemelni. Az átszellemülés non plus ultráját láthatjuk, és már csak miatta is biztosan vissza-visszajárok majd ehhez a filmhez. Egészen lehengerlő.

előzmény: Dió (#10)

2024-01-04 21:55:47 Digitális nomádom (2020) Rorschach (1) #6

Szerintem nem ás a főszereplők mélyére, és az egész nem más, mint egy anyuka kétségbeesett próbálkozása arra vonatkozóan, hogy kicsit közelebb kerüljön a lányához, miután meglátja benne a saját "szarok bele" természetét.

Én úgy láttam, hogy a lány tudatosan tartja nagyon távol magától az édesanyját, és a párjával együtt konkrétan feszengenek a kamera előtt, csak menekülnének már a picsába a drága mama hóbortja elől.

És nem tudok elmenni amellett, hogy az egész film végül nem a digitális nomád életformáról szól, hanem arról, ahogy egy iszonyatosan gazdag fiatal pár nem tud magával mit kezdeni a fene jó dolgában a világ körül, míg végül a film végén vesznek egy lerobbant szarfészket. Eközben az egész anyagi vonzata nagyon diszkréten agyon van hallgatva, pedig ez a digitális nomád-módi eredetileg arra a képzett hightech formára vonatkozna, aki programoz vagy három nyelven, és egy MacBookkal Caracastól Jeruzsálemen át Bangkokból is megkereshetné a szaktudásáért járó jó pénzt. Nem pedig a kitartott huszonéves csajokról.

Távol álljék tőlem, hogy más zsebében akarjak turkálni, de akkor vagy forgatunk egy no bullshit doksit és őszintén kicsapjuk a lapokat az asztalra, vagy bele se kezdjünk, mert ez így mismásolós, képmutató szar. Legalábbis számomra.

előzmény: lozmor (#5)

2024-01-04 20:23:00 Digitális nomádom (2020) Rorschach (1) #3

Nem értek egyet. Szerintem ez a film hazudik, de legalábbis minden igyekezetével igyekszik távolságot tartani a saját tárgyától, ezáltal elkenvén a témájában rejlő igazságait. Számomra emiatt nem csak a szereplői, de az alkotói, és az ő szándékaik is unszimpatikusak voltak, és belőlem többször is sikeresen előhozta a megvető, vaskalapos konzervatívot, pedig a lehető legnyitottabban álltam hozzá - főleg, hogy magam is ismerek néhány kallódó lelket. Igazit, igazából. Nem olyat és nem úgy, ahogy ezt itt látni.

A saját generációm problémáit és szorongását pedig nem szükséges bemutatnod, átérzem őket magamtól is :)

előzmény: lozmor (#2)

2024-01-04 00:15:36 Digitális nomádom (2020) Rorschach (1) #1

Nem értem, a 444 miért biztosít platformot ennek a filmnek, de őszintén kívánom a Digitális nomádom minden közreműködőjének, hogy leljék meg az életükben mindazon őszinteséget, bátorságot, önazonosságot és kiteljesedést, amely ebből a doksiból (és a szereplőiből egyaránt) nyilvánvalóan hiányzik.

2023-12-30 18:16:35 Past Lives (2023) / Előző életek Rorschach (3) #7

Csatlakozom. Annyit fűznék még hozzá, hogy a karakterek árnyalásának teljes hiánya nálam egy furcsa megfejtést szült a Past Lives kapcsán:
nem tudom, szándékos volt-e a készítők részéről ilyen értelmezést bujtatni a filmbe, de számomra teljes mértékig az jött le, hogy Nora és Heszung nem annyira vannak egymásba belehabarodva, mintsem a saját múltjukba. Tudom, a belehabarodás erős szó, hiszen nem beszélhetünk szerelemről, de számomra úgy tűnt (mivel vajmi keveset tudunk arról, milyen dinamikájuk volt gyerekként, illetve mi mozgatta/mozgatja őket), nem egymáshoz vonzódnak, hanem csupán ahhoz, amit a másik személye jelent, azaz visszatérést a boldog békeidőkhöz, a gyermekkor egyszerűségéhez és ártatlanságához, így szerelmi történet helyett én egy magányos férfi és egy első generációs bevándorló eszképizmusban való egymásra találását láttam.

Nem tudom, ez mennyire valid, de gondoltam idebököm, hogy ezt is ki lehet olvasni a történetből.

előzmény: ChrisAdam (#2)

Összes komment...