Rorschach

Tapasztalat: 2992 film
Kompetencia: 27 film
Súly: 3667
Regisztráció: 2009. március 21. (13 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 78 user

Bemutatkozás

Nem lehet minden filmet megnézni.
De a legkevesebb, amit tehetek, hogy megpróbálom.

Kedvencek

Rendezők: Clint Eastwood, Damien Chazelle, David Fincher, Fábri Zoltán, Frank Darabont, Jim Cummings, John Michael McDonagh, Martin McDonagh, Quentin Tarantino, S. Craig Zahler, Sidney Lumet, Steven Soderbergh, Woody Allen
Színészek: Brad Pitt, Christian Bale, Jake Gyllenhaal, Julia Roberts, Kevin Spacey, Mads Mikkelsen, Matthew McConaughey, Sidney Poitier, Tom Hanks, Viggo Mortensen
Műfajok: dráma, horror, sci-fi, szatíra
Országok: amerikai, angol, magyar
Korszakok: '90-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1994
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Northman
Az északi
3 2022-05-18 3,8
(44)
The Death and Life of John F. Donovan
 
3 2022-05-18 ?
(4)
In a Valley of Violence
Az erőszak völgye
4 2022-05-10 3,2
(71)
Dog
Katonadolog
4 2022-05-08 3,4
(26)
Doctor Strange in the Multiverse of Madness
Doctor Strange az őrület multiverzumában
2 2022-05-07 3,5
(105)
Everything Everywhere All at Once
Minden mindenhol mindenkor
5 2022-05-03 4,1
(52)
Memorîzu
Memories
4 2022-05-02 4,2
(62)
The Outfit
 
3 2022-04-30 3,8
(13)
Fresh
 
4 2022-04-29 3,8
(45)
Morbius
 
1 2022-04-25 2,2
(42)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Szenzációs, hogy értő kezek között mennyi minden tud beleférni (és egymás mellett harmonikusan megférni) egy bő kétórás filmbe.

A prosztó humortól a filozófiáig, felfoghatatlan távlatoktól a legintimebb emberi viszonyokig mindent nyújt a film, mindenhol és mindenkor. Plusz biztos kezű, de teljesen megveszett rendezést és egy fenomenális főszereplő triót.

Nem mondom, hogy kimondottan az én humoromba trafált volna a mozi, de annyira minőségi, ésszel és szívvel megcsinált, tiszteletre méltó munka, hogy nem tudom nem rányomni az ötöst.

2022-04-30 11:07:31 Fresh (2022) Rorschach (4) #7

Egészen csodálatos volt, az elképzelhető legjobb péntek esti program.

A rendező videoklipes múltja mellett még valami megmagyarázhatatlan nyugalom és önbizalom is látszik a filmen (kib*szott fél óránál belőni az intrót, mekkora arcok :), amely egyébként valami rémesen egyben van. Isteni zenék, kiváló alkítások, szerepében lubickoló Sebastian Stan, amúgy pedig mindenkinek ajánlom, hogy egy másodperc utánanézés nélkül huppanjon le a Fresh elé, mert ezekre a kanyarokra vétek lenne nem menetközben rádöbbenni.

2022-04-25 23:53:08 Morbius (2022) Rorschach (1) #6

Szem nem maradt szárazon.

2022-04-17 17:25:37 X (2022) Rorschach (4) #4

Szerintem is jó cucc.

Bírtam, hogy teljesen őszintén és szögegyenesen az, ami, mégpedig egy totál szórakoztató házibulifilm szűk két orában, mindenféle felesleges gagyizás vagy képmutató ariasterkedés nélkül.

2022-04-15 21:41:58 Ambulance (2022) / Rohammentő Rorschach (3) #2

Drónos-trollkodós ámokfutás Michael Baytől. Olyan dolgok vannak benne, amik után komolyan megfordult a fejemben, hogy az egyik rendőrautó egy adott pillanatban tuti át fog alakulni Optimus fővezérré, de valahogy mégsem volt annyira láncledobós őrület, mint a Pain & Gain, plusz nem is hordoz hasonló üzenetet.

Ezzel szerintem gyönyörűen rá is tapintottál a lényegre. Más-más valóságból ültünk le a film elé, ezért ugyanúgy megértem, ha egyeseknek négyesen-ötösön landol a film, míg a hozzám hasonló tapasztalatú és világú embereknek egyes-kettesen.

Dió:
Ugyan nehéz ebbe a nyeregbe képzelnem magam, de visszacsatolnék hhgygy kommentjéhez, és azt kell mondjam, hogy ha valaki nem zökken ki a szereplők miatt, viszont együtt tud érezni velük, akkor ez a film valóban el tudja érni azt, amit szeretne. Nálam továbbra sem érte el, de látok olyan kiindulási pontot, ahonnan nézve ez bizony tényleg egy csontig hatoló, baromi jó film.

előzmény: hhgygy (#20)

Köszönöm a gyors választ mindkettőtöktől.
Kicsit előre ugranék, majd aztán vissza. Való igaz, hogy főnökből csak egyet láttunk a filmben, az pedig a telefonján lógva és abból éppencsak felpillantva közli az éveken át megbízhatóan dolgozó munkavállalójával, hogy annak felesége (aki szintén évek óta lelkiismeretes alkalmazottja) jobb lenne, ha összeszedné magát lassan, mert okés, hogy nemrég megerőszakolták, de ez egy prémium cég prémium ügyfelekkel, ahol igenis teljesíteni kell.

Ez ugye már azután történik, hogy a férj lecseszi a feleségét, amiért az nem képes pontos személyleírást adni az erőszaktevőjéről, a rendőrőrsön pedig szabályosan megsértődik a középkorú férfi kolléga, amiért a már említett feleség nem hajlandó mosollyal a száján, fennhangon és tisztán érthetően közölni, volt-e anális behatolás, vagy csak orális és vaginális. Továbbá itt már azon is túl vagyunk, hogy a férj barátairól kiderül, simán terméketlennek nézték a férjet, de sosem akarták közölni ezt vele, hiszen nem akartak nyíltan belegyalogolni a férfiasságába (mert egy felnőtt ember ezt nem képes a helyén kezelni, hanem biztos úgy reagálna, akár egy hormonoktól túlfűtött gimnazista), inkább csak egymás között megegyeztek erről.

Túl azon, hogy ezek számomra túl vannak a hihetőség határain (kifejtem mindjárt), úgy éreztem, a film folyamatosan tárja elénk a borzasztó pesszimista általánosítást, egyiket a másik után. Mintha természetes lenne, hogy ilyen minden férj, minden rendőr, minden barát, minden főnök.

Nem lenne azzal semmi problémám, ha látnánk, hogy van ilyen férj/rendőr/barát/főnök is. Az a bajom, hogy a film valóságában csak és kizárólag ilyet látunk, mintha minden szituációban keresné és felnagyítaná a lehetséges negatív végkimeneteleket és egyfajta elborzasztás-faktort. Ez szerintem annyira túlzó, hogy az nekem már sok volt.

Ha mondjuk látnánk, hogy a férj és feleség máshol dolgoznak, akkor legyen, lássam, hogy az egyik főnök ilyen karikatúra-szerű paraszt, de legyen mellette egy másik, aki közelebb áll egy hús-vér emberhez és azt mondja, hogy "baszki ember, ez egy borzasztó trauma, annyi szabit veszel ki, amennyit akarsz". Nem bánnám, hogy a férj baráti társasága simán kisusmusolja a házaspár legintimebb problémáját, ha látnám, hogy van egy másik, szorosabb csoport (vagy akár csak egyetlen személy, egy legjobb barát), aki felé megnyílnak, akik ismerik és meghallgatják a gondjaikat, akikben meg tudnak bízni. De nincs ilyen, a filmen látott baráti társaság A baráti társaság. Ezt viszont nem hiszem el. Szó szerint kilök a film önmagából, csúfosabbat hasal a suspension of disbelief-lécben, mint akármelyik megalapozatlan sci-fi, hiteltelenebbnek tartom, mint mittomén, az Alien Covenantot.

Nem lehet úgy élni, hogy az ember a legközelebbi barátainak sem nyílik meg az élete gondjairól, és nem lehet egy ilyen zsarnok főnök alatt évekig megőrülés nélkül dolgozni. Nem lehet úgy élni, hogy semmit nem vagy képes és hajlandó felnőtt emberek módjára megélni és megbeszélni a pároddal. Ilyen nincsen. Az én világommal, mindennapi tapasztalataimmal a film valósága összeegyeztethetetlen.

Itt kicsit becsatornáznám a #15-öt is, én tényleg nem tudom elhinni, hogy egy hús-vér ember valóban így reagálna a helyzetre, ahogyan a férj. Szó nincs arról, hogy valamiféle képzelt macsó ideálomba nem férne bele a reakciója, nem azt mondom, hogy nem férfias. Azt mondom, hogy nem hihető. Rengeteg számomra irreális döntése van, kezdve ettől a felesége megannyi megkérdőjelezésén át, és ezek engem folyamatosan kifelé rántottak a filmből.

Visszakanyarodva egy kicsit: láttam és értettem, hogy megpróbálták a házasság repedezettségét bemutatni a rendezők, ez viszont érintetlenül hagyott engem. Mire ez ténylegesen a film fókuszába kerül az utolsó harmadban, addigra már elvesztettek az alkotók sajnos. Minden pontosvesszővel elválasztott gondolatod tök jó, és mindről megnéznék egy intelligens, értékes filmet - egy olyat, amiben nem frusztrál folyamatosan, hogy a karakterek folyamatosan az általam józan észnek gondolt irányvonallal szöges ellentétben cselekednek két órán át.

Bizony, hogy a férfi főszereplőre gondoltam. Nem volt egyetlen olyan mozzanata sem, amely alapján érzékeny, felelősségteljes, érett embernek tűnt volna számomra. Szerintem nincs igazán karaktere, ő csak egy passzív eszköz, amit kénye-kedve szerint mozgat a film egyik szar helyzetből a másikba anélkül, hogy érdemi reakciót látnánk tőle. Lásd alább a nemi erőszak kibukásának jelenetét.

Azt pedig igen, én is tudom, hogy a film vége nem boldog, viszont a nyomozás egyértelmű és teljes happy enddel zárul, mivel konkrét, a jog előtt is megálló bizonyosságot kapunk az erőszak tényéről.

Btw furcsa, hogy úgy tűnik, teljesen, de gyökeresen más filmet láttunk (ahogy látom, azért van lejjebb, aki tud kapcsolódni a gondolataimhoz), és értem, hogy most nincs úgy kapacitásod, viszont csak rákérdeznék, hogy a film előadásmódja Neked - és hhgygy-nek is, amennyiben ezt a sort olvassa - egyáltalán nem volt túlzottan forszírozott és hiteltelen?

előzmény: Dió (#13)

2022-03-25 14:31:50 The Thing (2011) / A dolog Rorschach (3) #100

Újranézés előtt a '82-es és ez is négyesen állt, és... óriási szerencséje volt az előzményfilmnek, hogy a Kurt Russell-féle változatot évekkel korábban láttam. Vannak részei a prequelnek is, amik működnek (a kutyát leszámítva a kis kapcsolódási pontokat tök szépen beleszőtték a történetbe, a fogtöméses megoldás pedig tényleg méltó párja a vértesztnek), úgyhogy nincs itt minden veszve és messze nem ez a legrosszabb előzményfilm, viszont tesz azért is bőven a mozi, hogy ne lehessen rá túl kellemes szájízzel gondolni. Pölö páratlanul felesleges CG-maratonba torkollik a sztori, arról nem is beszélve, hogy a hangulatteremtés ég és föld a két film közt. Spoiler alert: nem e mozi javára.

Szóval ja, az eredeti felmászott ötösre, mert a mai napig csontig rágja rajta a kedves néző az összes körmét, ez pedig lecsúszott hármasra.

Ha valakit, engem aztán igazán nem nehéz helyeslő bólogatásra bírni, mikor kis hazám hiányosságait listázzák. A kulcsszó viszont, ahogy Te is írtad, a visszafogottság.

Én elhiszem, hogy elkelne egy rendőrségi reform, plusz vannak fontos társadalmi problémák és meglepő hiányosságok szerte a rendszerben, amiket érdemes filmvásznon kivesézni. Viszont semmi esetre sem így.

Nekem ez amatőr volt, filmnyelvében közelebb állt bármelyik sarkos propagandafilmhez, mint pl. Az állampolgárhoz. Az a film is mondani akart valamit, persze - de nem úgy akarta átadni az üzenetét, hogy azt két órán keresztül premier plánban belevágja a néző kis pofijába, hogy lásd, milyen csúnya lekezelő rasszista féreg minden egyes magyar ember, szégyelljétek is magatokat. Abban a filmben léteznek árnyalatok - nem egybites gonoszokat, hanem gyarló embereket prezentál, és emiatt ezerszer átélhetőbb a végeredmény.

Ezzel szemben a Legjobb tudomásom szerint egyik kulcsjelenetében, mikor a férj megtudja, mi történt a feleségével éjszaka, feláll az ebédlőasztaltól, rezignáltan kijelenti, hogy el kell menni a rendőrségre, majd visszamegy a melóba. Sokk, értem. A feleség hordja a nadrágot, értem. És ennek ellenére ide a bökőt, hogy nincs a világon olyan ember, aki, ha szeret egy nőt (de legalább egy alapvető rokonszenvvel viseltetik embertársai iránt), nem tenne meg mindent, hogy megpróbálja őt támogatásáról biztosítani, megvédeni, illetve szeretetét átadni próbálni egy ilyen helyzetben. A filmen látott reakciót én egyszerűen nem tudom elképzelni. Nincs a lehetséges opciók között, fals.

Hasonlóképpen a rendőrségi jegyzőkönyvfelvétel is a hiteltelenség netovábbja volt számomra. Pali nyilván unottan, egy csepp empátia nélkül fogja kikérdezni a láthatóan feldúlt idegroncs feleséget, ráadásul még csak nem is privátban, hanem egy zsúfolt irodában, drága tizedestársától másfél méterre fogja megtenni mindezt. Én elhiszem és tudom és láttam már magam is, hogy a rendőrség rengetgszer nincs a helyzet magaslatán, és tele van alulképzett és túldolgoztatott egyénekkel. Ezzel az állásponttal messzemenőkig egyetértek. Ám ettől függetlenül nem fog tetszeni, ha egy film ezt ennyire bután mutatja be, mértékletesség és ellenpont nélkül, ráadásul majd' megvész az igyekezettől, hogy jól bele is verje a fejembe. Az pedig, hogy az utolsó öt percben jön a fiatal rendőr és varázsütésre elhozza a happy endet, nem ellenpont, hanem egy ostoba és kényelmes fordulat.

Bazki, ne már. Ha komoly drámát nézek, elvárnék némi földhözragadtságot. Ebben a filmben azonban nincsenek hús-vér jellemek, itt minden konfliktuson belül legalább az egyik fél teljesen irreálisan viselkedik, hogy az adott konfliktus kialakulhasson, illetve fennmaradhasson.

Abban az országban, ahol filmek főhősei simán megússzák következmények nélkül a nemi erőszakot (Kojot), ez egy kurvára releváns téma és kiváló alapja lenne egy fontos és jó filmnek. Egy olyannak, ami nem olyan, mint a Legjobb tudomásom szerint.

előzmény: fempolip (#8)

Összes komment...