Rorschach

Tapasztalat: 2517 film
Kompetencia: 41 film
Súly: 3542
Regisztráció: 2009. március 21. (11 év, 10 hónap)
Kedvencnek jelölték: 68 user

Kedvencek

Rendezők: Damien Chazelle, Danny Boyle, David Fincher, Jeremy Saulnier, John Michael McDonagh, Martin McDonagh, Quentin Tarantino, Robert Zemeckis, Steven Soderbergh, Woody Allen
Színészek: Brad Pitt, Cate Blanchett, Christian Bale, Daniel Day-Lewis, Jake Gyllenhaal, Kevin Spacey, Mads Mikkelsen, Matthew McConaughey, Sidney Poitier, Tom Hanks, Viggo Mortensen
Műfajok: dráma, kalandfilm, sci-fi, szatíra
Országok: amerikai, angol, dán, ír
Korszakok: '90-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1994
Lakhely: Prága

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Never Rarely Sometimes Always
 
3 2021-01-18 3,7
(25)
Zombieland: Double Tap
Zombieland: A második lövés
4 2021-01-17 3,2
(249)
TFW NO GF
 
4 2021-01-17 ?
(1)
Luce
 
5 2021-01-15 ?
(4)
The Empty Man
 
3 2021-01-15 ?
(1)
Black Christmas
Fekete karácsony
1 2021-01-13 1,6
(36)
Kedi
Kedi - Isztambul macskái
4 2021-01-13 4,1
(94)
Sound of Metal
 
3 2021-01-12 4,3
(31)
Synchronic
 
3 2021-01-12 ?
(6)
Fury
Harag
4 2021-01-12 3,6
(549)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Az első egy óra tegye össze a két kezét, hogy emberek a merevlemezükre engedik - semmi nem működik benne, az egyik legnagyobb csőd, amit valaha láttam, igazi nulla. A vége felé viszont egész kacagtató film (addigra mondjuk már spicces voltam).

2021-01-17 11:41:44 Sound of Metal (2019) Rorschach (3) #9

Erre már nem tudok egyebet mondani, mint hogy meggyőztél :)

Határozottan jól hangzik, amit írsz, és bár nem ígérem, hogy a közeljövőben sor fog kerülni rá, de újra fogom nézni a filmet, megpróbálva onnan nézni, ahonnan neked sikerült. Meglátjuk.

előzmény: Dió (#8)

2021-01-15 18:17:25 Fury (2014) / Harag Rorschach (4) #61

A vártnál sokkal jobban élveztem a Haragot. Annyit tudtam róla előzetesen, hogy David Ayer tankos filmje, (meg, sajna, hogy Lerman kivételével mindenki meghal a végén) és talán jobb is így, mert amit nem tudtam róla, az fogott meg igazán.

Ami hamar kiderült, hogy nem szimplán a világháborúban, hanem annak alkonyán (méghozzá Németországban) játszódik, ami szerintem sokat dobott a miliőn. Szintén korán szembesültem vele, hogy itt nem nagyon lesz vizuális finomkodás: Ryan közlegény-szinten nyers és naturalista a film, hála a magasságos úristennek. Ez alól csak a főszereplők kivételek, ami sajnálatos, de érthető húzás, ez még így is egy szép méretes lépés a jó irányba. Ennek is köszönhető, hogy valami elképesztően kurva jól néz ki a múvi, különös tekintettel az akciókra, amikből kapunk bőven. Imádtam minden perc zúzást, főleg az elején, úgyhogy ide nekem a világ összes többi tankos filmjét, de legkésőbb tegnapra.

Amit még imádtam, azok a karakterek. Ayer mesterien tálalja a háborús pszichózist, ez a kis csapatnyi meggyötört félőrült baromi jól sikerült, és a színészeket sem érheti panasz.

Egyetlenegy kisiklást produkált a történet - méghozzá pont a legjobb jelenetében -, azt ugyanis nagyon nehéz elképzelnem, hogy a német kislány tíz perccel azután, hogy reszket a félelemtől, tényleg nyugodt szívvel és mosolyogva menne szobára a liberátor fiúval. Ez annyira naiv és gagyi pillanat volt, hogy szabályosan zokon vettem. Sértően együgyű, igen meredeken lóg ki a film addigi és azutáni minőségéből.

De ezzel együtt is azt kell mondjam, hiába féltem a Fury-tól, nem az End of Watch Ayer utolsó jó filmje, hanem ez. Bárcsak valahogy visszatalálna ide az öreg.

2021-01-15 17:04:15 Sound of Metal (2019) Rorschach (3) #6

Az egészségügyi része nálam azért sem működött, mert nekem is volt a Rubenéhez hasonló balszerencsém, bár enyhébb körülmények közt és boldogabb végkifejlettel. Viszont ugyanígy belső fül, ugyanígy hirtelen hallásvesztés. Annyi, hogy nekem visszajött - ami nem csoda, ugyanis az állapotfelmérés után vizsgálat jött, majd ipari mennyiségű gyógyszer, ami idővel helyrehozta. Ezért volt nekem hiteltelen az a bizonyos jelenet, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez nem így működik, de szerintem ebbe ne is menjünk bele, mert mindenki sztorija más, habitusától/lakóhelyétől függően.

Amivel kapcsolatban nincsenek saját tapasztalataim, az a heroinfüggőség, amit a film szintén pedzeget. Egyfelől érthető, amit írsz, hogy azért menekült bele a kommunába egyből, mert remélte, hogy a csoport segítségével megtalálhatja önmagában az erőt, hogy ne csináljon hülyeséget, plusz a barátnője is oda küldte. Mégis esetlegesnek érzem pont ide terelni a cselekményt. Annyi felé lehetett volna vinni ezt, nekem baromi furcsa elképzelni, hogy bárki így döntene a főhős helyében, a hallása elvesztésekor.

Azt pedig, hogy egyet kellett volna érteni Joe gondolataival, a film vége miatt gondolom. Addigra Rubenen eluralkodik a kétségbeesés, és látni rajta a haragot és elégedlenkedést, amivel a hallókészülék iránt érez (főleg a zongorázós jelenetben, amikor szerencsétlen azt se tudja, mi zajlik, és kvázi ott döbben rá, hogy ha hallani még csak-csak fog is, zenélni már valszeg csak egy másik életben).

A legvégét ennek tudatában fel lehet fogni úgy, hogy csupán a harangozás fülsiketítő dáridója miatt szabadult meg pár pillanatra a készüléktől, de szusszan egyet és mindjárt visszarakja, majd szépen fokozatosan hozzászokik, megtanul így élni, továbblép, és boldogan él a hallókészülékkel, amíg meg nem hal. Ez az én variációm, ami úgy-ahogy megáll a lábán, de nem tartom reálisnak, hogy ez következne abból, amit addig láttunk.

Viszont fel lehet fogni úgy is a zárást, hogy a srác, akit végig frusztrált a siketsége, aki foggal-körömmel ragaszkodott az addigi életéhez, barátnőstől/zenéstől/lakókocsistól, végre megtanulja elengedni a régit, és a filmben először kisimult arccal, bölcsen beletörődve elfogadja az újat. Vagyis szintén megtanul így élni, továbblép, és boldogan él mindhalálig, de immáron hallókészülék nélkül.

Félreértés ne essék, a jelenetben ott van mindkét variáció, és bizony nem gyenge rendezői teljesítmény ezt így megvalósítani. De az számomra nem kérdés, hogy merre billen a mérleg nyelve, melyik a "valószínűbb", melyik opció következik organikusabban az addig látottak alapján. És ha így nézem, akkor ahhoz ez kell fogadnom igazságként Joe szavait, hogy a lemondás az egyetlen út, amivel pedig alapvetően nem értek egyet.

Nem volt ez rossz film amúgy, a hirtelen dühömet félretéve. Azt kell mondjam egy higgadtabb eltűnődés után, hogy a rendezés tényleg acélos (főleg ugye elsőfilmes sráctól), a színészeket is úgy vezette Marder, mint az álom, a hangkeverés/vágás meg aztán tényleg tökéletes. Az egyetlen problémám a film témájával és mondanivalójával van, ami... hát, mit mondjak, nem kenyerem. Az én verziómban a játékidő felében orvosi rendelők és sebészasztalok közt pingpongoznánk, a maradékot meg a hallókészülékhez szokással töltenénk :)

előzmény: Dió (#5)

2021-01-13 11:51:37 Sound of Metal (2019) Rorschach (3) #4

Leírhatatlan boldogságot érzek, hogy a sajtó felkapni látszik a filmet Riz Ahmed játéka miatt. Elsőrangú színész a srác és örülök, hogy egy Venom-féle zsákutca után visszatalált az olyan filmek világába, ahol teret kaphat kibontakozni. Itt is jól játszik, nagyon. Meg mellette mindenki más is. És ezért nem kettes a vége.

Valami nem volt kerek. A metál se az én világom, meg - szeretném hinni, hogy - a kapitális faszságokat csinálás sem. Arra ugyanis nem találtam magyarázatot, hogy a siket kommuna (tehát a film közepe) mégis mit keres a Sound of Metalben.

Szólhatott volna ez a film arról, hogy a szabadok földjén és a bátrak hazájában mégis miért számít közel megengedhetetlen luxusnak a hallás megőrzése ilyen helyzetben. Szólhatott volna arról, ahogy egy fiatal zenész pár eladja mindenét, hogy tűzön-vizen át összetartva együtt verekedje ki magát a profilorientált egészségügy útvesztőjéből. Szólhatott volna arról is, ahogy a családjától elidegenedett fiú kénytelen mégis megbékélni a családjával és a rokonai segítségét kérni egy előre nem látható krach bekövetkeztekor. Nem mind egyedibb annál, amit kaptunk, ezt aláírom.

De mind organikusabban hangzik annál, mint ami történt. Elveszítem a hallásom, elmegyek állapotfelmérésre, aztán se vizsgálat, se gyógyszer, inkább a közösségi munka. Hogy mi van? A film látványosan telibeszarja az egészségügy működését egyébként, a továbbiakban ugyanis a néni nem a műtét előtt közli, hogy a hallókészülékkel már nem lesz ugyanolyan, nem is a műtét után, hanem egy hónappal később, a felhelyezésnél. Aha.

És ekkorra már túl vagyunk azon csodás jeleneten, melyben a bácsi a heroinfüggőséghez hasonlítja, ahogy hősünk a hallása visszaszerzéséért küzd. Ez nálam extrém gyorsasággal baszta ki a biztosítékot. Hiszen a filmet nézve nagyon úgy tűnt, hogy ez nem a "mellékszereplők beszélnek össze-vissza" kategóriába tartozik, hanem egyet kéne érteni vele. Azzal a mondattal? Biztos, hogy nem.

Álljon már meg a menet, mégis ki gondolná ezt komolyan, hogy lenne pofája bárkinek azt mondani, hogy "haver basszál a hallásodra, hiszen a siketség nem hendikep"? Elnézést kérek, de nem egy lófaszt nem. Nehogy már bűn legyen harcolni ellene.

Lehet, hogy pillangólelkű modern gyerek vagyok, és egyes vén rókáknak holmi siketség nem szabhat gátat, de soha a büdös életben nem hittem volna, hogy ezzel a gondolattal fogok egyszer filmen találkozni. Totál lesokkolt. Plusz akkora éket vert közém és a Sound of Metal közé, amit már nem lehetett áthidalni, főleg a záró shotot látva nem... bár azt megpróbálom alternatívan értelmezni, a saját érdekemben.

2021-01-13 00:17:17 Synchronic (2019) Rorschach (3) #1

A páros eddigi legmainstreamebb filmje a Synchronic, annak pedig talán úgy tíz éve, hogy ez a koktél nagyot tudott volna ütni. Szeretnék hosszabban írni róla, de nem igen van miről.

Talán Jamie Dornan szövegeit érdemes kiemelni, kapott néhány kíméletlenül erős sort, és igazából ennyi. Minden más meh.

Hiszem, hogy tehetséges és intelligens alkotók bármilyen témából képesek kihozni a maximumot úgy, hogy az átlag érdeklődő számára is érthető és átélhető legyen a végeredmény.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Queen's Gambit, ami alatt folyamatosan csontig rágod a körmödet sakkot nézve. Sakkot.

Iszonyat impozáns sorozat, az első kockától az utolsóig. Fantasztikus, ahogyan a történetet bontogatja részről részre (ez előtt pont a Danny Boyle nevével fémjelzett Trustot néztük, amiből nem ártott volna kivágni úgy három órát, itt azonban erről szó nincs - pontosan olyan hosszú a sorozat, amennyit a sztorija elbír, minden egyes jelenetében ott bujkál a konfliktus), nem kis meglepetést okozott, hogy ez fikció. Olyan valósnak tűnt a depresszív hatvanas évek ábrázolása, hogy a nyakamat mertem volna tenni az igaz történet címkére.

Muszáj leírni még, hogy Anya Taylor-Joy elsöprő. No a többiek sem vallanak kudarcot, de ez a legteljesebb mértékben az ő sorozata, és istenien játszik. Bármit is gondoltam róla a New mutants után, attól az emléktől elemi erővel fosztott most meg.

Nagyon tetszett továbbá, ahogy a sorozat a függőségről, hajlamokról beszélt. Érthetően, közvetlenül építette Beth jellemébe az alkoholizmust a nevelőanya karakterével, javarészt mellőzve a mára megfáradt (és fárasztó) fogásokat. Jó volt a párosuk, az anyuka halála pedig a legkevésbé közhelyes és megjósolható haláljelenet, amit az utóbbi időben láttam, gyönyörűen volt megcsinálva.

Még sok ilyet, szerintem a The Night Of óta a legjobb mini, amit láttam.

Nagyon jó film. Tetszett, hogy kb. kétszer hosszabb, eseménydúsabb a történet mint ahogy arra előzetesen számítottam; nem elégszik meg kevéssel a film, hanem megdolgozik a jó jegyért. A viszonylag feszes tempó és a működő karakterek miatt azt sem bántam annyira, hogy érezni egy leheletnyi amerikai közhelyességet a vége felé.

Ebben az ötletben jócskán volt potenciál - sajnos a film össze is rogyott alatta. Nem sokáig lehet annyira komolyan venni a Promising Young Womant, mint ahogy azt az író-rendező szeretné, a stílusa pedig messze nem olyan könnyed, hogy vagány bosszúfilmként lehessen gondolni rá.

A két szék közül a földre esés tankönyvi esete.

Tragikusan félrepozícionált film - írnám, ha finomkodni szeretnék.

De minek? Átbasztak.

A Midnight Sky annyira komoly sci-fi, mint a Hunger games, a Maze runner vagy a Fifth wave, csak szerelmi háromszög nincs. Míg az első felében nem értettem, miért nem történik semmi, ami építené a cselekményt, a másodikban már a fejemet fogtam, hogy bárcsak ne történne inkább semmi továbbra sem.

Ez, hogy sztori pusztán az első, illetve az utolsó öt percben van, egy igazán röhejes keretes szerkezetet ad a filmnek, de messze nem olyan röhejest, mint hogy voltaképpen mi a pék fasza az a csúnya barna szupercella, ami instant kiírt minden életet a földön.

A sci-fi címke megérne egy hosszabb misét, ugyanis dísznek van, ez egy sci nélküli fi. Az ember George Clooney-tól és egy ismertebb színészekből álló gárdától óhatatlanul is többet várna annál, minthogy jé találtunk egy élhető holdat a Jupiter körül, meg hogy most kanyarítunk egy Gravity-ripoff jelenetet, mert az űrnek épp egy felderítetlen szakaszán járunk, ahol sok az aszteroida. De nem kell félni, hiszen a törmelék javarészt lepattan az űrhajónkról, hát mi a szentséges úristen lesz még itt.

Az Ad Astra jutott eszembe, amiben szintén voltak arcpirító baromságok, de ott a szemét alatt volt egy mondanivaló, míg itt sekélyes, széteső melodrámázás van csak. Fúj.

Összes komment...