Rorschach

Tapasztalat: 2161 film
Kompetencia: 10 film
Súly: 2411
Regisztráció: 2009. március 21. (10 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 64 user

Kedvencek

Rendezők: Damien Chazelle, Danny Boyle, David Fincher, Jeremy Saulnier, John Michael McDonagh, Martin McDonagh, Quentin Tarantino, Robert Zemeckis, Steven Soderbergh, Woody Allen
Színészek: Brad Pitt, Daniel Day-Lewis, Jake Gyllenhaal, Kevin Spacey, Mads Mikkelsen, Matthew McConaughey, Michael Fassbender, Tom Hanks, Tom Hardy
Műfajok: dráma, kalandfilm, sci-fi, szatíra
Országok: amerikai, angol, dán, ír
Korszakok: '90-es évek

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1994
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Lazarus Effect
A Lazarus-hatás
1 2019-05-18 2,3
(110)
Pokémon Detective Pikachu
Pokémon: Pikachu, a detektív
4 2019-05-14 3,2
(22)
The Fundamentals of Caring
 
4 2019-05-06 3,4
(21)
Utøya 22. juli
Utoya, július 22.
2 2019-05-05 3,9
(109)
Norway
22 July
3 2019-05-04 3,0
(22)
Calibre
 
4 2019-05-04 3,9
(39)
Isle of Dogs
Kutyák szigete
4 2019-05-03 4,1
(323)
The Prodigy
A csodagyerek
1 2019-05-01 2,7
(22)
Ben Is Back
Egy fiú hazatér
4 2019-04-28 3,3
(12)
The Karate Kid
A karate kölyök
1 2019-04-28 2,9
(296)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2019-05-20 11:24:31 [Tévésorozatok] Rorschach #3589

Párhuzamos univerzumba csöppentem, ahol a koherens történet, jellemek és motivációk nem számítanak. Ez az igazi fantasy, ami tényleg elhiteti veled, hogy másik bolygón vagy. Igazi meta esettanulmány, vagy ha komolyan akarom venni, akkor egy röhejes moslék. Megalázó volt nézni...

Meglepően szórakoztató limonádé. Nulla elvárással ültem be, így lehet, könnyű volt megnyerni, és elég hamar sikerült is a filmnek.

Vicces, aranyos, totál élvezhető popcorn mozi, legnagyobb erénye pedig, hogy szájbarágás és megfeszített erőlködés nélkül érte el, hogy simán kíváncsi legyek egy esetleges (hahaha, nyilván tizenöt évre előre meg lesz már tervezve a bizniszmodell, mire a bevételi mutatók befutnak) folytatásra. Elvégre a Pokémonokat sose lehet megunni.

2019-05-14 08:40:59 [Tévésorozatok] Rorschach #3570

Még úgy is elég hatásos rész volt, hogy a Mad Queen teljesen megalapozatlan és az írók a seggükből húzták elő bő másfél epizódnyi (!!!) felvezetés után.

Ej be jó lenne, ha nem tizenhárom részben zárnák le a sztorit, hanem mondjuk kétszer ilyen hosszan, mondjuk másfél-két évadnyi előkészítéssel a páli fordulathoz.

Hiába a technikai tökély és a fantasztikus színészi játék, ha az írók lemészárolták az értelmes építkezés koncepcióját. Hiába hatásos, amit látunk, ha az egésznek úgy van csak értelme, ha hozzáképzeljük a jellemfejlődés oroszlánrészét, a bakik felett meg nagyvonalúan szemet húnyunk - hisz arról inkább ne beszéljünk, hogy a "főszereplő meghal, de mégsem" jelenetsor nélkül a Trónok harca nem bír meglenni a nyolcadik évadra, a skorpiók hatékonysága meg úgy hullámzik, hogy nincs az az egyenlet, ami leírná.

All in all meg tudom érteni azt is, akinek tetszett a rész, de az biztos, hogy az a néző más kvalitásaiért nézi a sorozatot. Sokkal inkább meg tudom érteni azt, aki szerint ez egy vállalhatatlan moslék. Persze, hogy az, hiszen félkész, csiszolatlan a teljes finálé. Erre kellett a másfél éves szünet, mi...

2019-05-06 10:47:56 [Tévésorozatok] Rorschach #3525

GoT 8x4: az előző rész a jéghegy csúcsa volt, rohamtempóban száguldunk a HIMYM és Dexter típusú sorozatzárás felé.

2019-05-01 00:59:32 [Tévésorozatok] Rorschach #3497

Ultimate GoT 8x3 - The Long Night namajdénjólmegmondom incoming:

Hadd lőjem le a legfontosabbat az elején: nagy tévén, HD-ben, sötétben, meg az anyám kínjában néztem, úgyhogy egy fél másodperces apró nüansztól eltekintve láttam mindent.

De komolyra fordítva a szót, ezt egy kicsikét elbosszúállózták. Párat aludva rá az a végső Endgame-verdiktem, hogy a "cél szentesíti az eszközt" örökérvényűből kiindulva a készítők minden kidolgozottságot és logikát hajlandóak voltak kivágni az ablakon, hogy a nekik tetsző befejezést sikerüljön kihozni a végére, és ez egy az egyben igaz a Battle of Winterfellre is.

De nem leszek negatív, így azzal kezdem, ami tetszett.
Evidens, hogy a látvány az első a felsorolásban: brutálisan jól néz ki a teljes ütközet, minden prop valósághű, a díszletek hihetetlenül jók, és a sárkányok épp csak ki nem repülnek a kanapédra. A World War Z-s zombi hullám lehengerlő (ehhe-ehhe), az óriás suhintásai félelmetesek, az Éjkirályt meg soha nem akartad még ennyire pofán vágni (meg se szólal, mégis szépen lekommunikálja a személyiségét - a maszkja istenien néz ki amellett, hogy hagy teret a mimikámak és totál kifejező is egyben). Fantasztikus technikai teljesítmény, és bár igen szegényes a tévésorozatos tudásom, egész biztos vagyok benne, hogy a médium ilyet még nem látott, és egy jó darabig nem is fog. A-listás, 150 millió+marketinges, hollywoodi színvonalú képi megvalósítás. No de nem csak a képről van szó, ez egy audiovizuális csoda.
Hangok és zene: a hangeffektek behúznak a csatába, az Éjkirályt kísérő tétel pedig bemászik a bőröd alá. Kikezdhetetlen, nincs egyéb kommentem.
A következő a színészi játék: lehet mondani sok mindent a színészekre, de itt 100%-ig elhitették velem, hogy na akkor most bizony bárki bármikor meghalhat (főleg az előző rész után - meg amúgy is, ez a Trónok harca, jó reggelt kívánok). Üdvözlégy a húsdarálóban, az eonok elkeseredett csatájában. Ez az az összecsapás, amit a pilot óta lengetnek, erre hangolnak nyolc éve, ez a "majd egyszer, ha nem kaszálnak el eddig és befutunk és a büdzsénk megengedi" csinnadratta, és most aztán eldől, hogy akkor az élők vagy a holtak viszik a teljes asztalt.

Hát, eldőlt.

Nem szeretnék a semmiből egy másodperc alatt a konklúzióra ugrani, mert nem vagyok Arya Stark, úgyhogy kezdem az elején.

Nem tudom elhinni, hogy mekkora plot armort írtak bazmeg minden kicsit is fontos karakternek. Borzasztó gyengén kezeli a forgatókönyv a szereplőket, amire a rendezés tizenkét lapáttal még rátesz ahelyett, hogy picit próbálná lowkey elsimítani a gusztustalan hatásvadászatot. Könyörgöm, azzal kezdünk, hogy Jorah és Ghost beleszáll a nagy büdös sötétségbe, és a mellettünk lévő ötezer lovasból velük együtt köbö heten élik túl a mutatványt.
Jön egy hat méter magas hömpölygő jégzombi-ár, ami instant letarolja a gyalogok első sorait. Tormund, Jaime, Brienne, Sam, Podrick, Szürke Féreg, Gendry, Sam és Edd az első sorban készül a csatára. Mi ennek az egyenes következménye? Ebbe mindannyiuknak bele kell halnia, olyan ugyanis nincsen, hogy ezt mind túlélik, ezt ránézésre tízből egy baka tudja átvészelni, ha a frissen elhulló közeli társai hihetetlen szerencsével maguk alá temetik. Guess what fuckers, mindannyian túlélik a pofájukba kapott zombiárt, Eddet csak kicsivel később szúrják hátba, amint Samet megmenti (kibaszott Sam megérne egy misét, ment volna inkább a kriptába).

Nincs vége, csak most kezdünk. Szeretném tudni, hogy a PTSD-jével küzdő Samet miért nem szúrta agyon egyik zombi sem. Nem lett volna kihívás? Szeretném tudni, Jaime (a fucking félkarú Jaime), Brienne, Pod és Gendry hogyan éltek túl negyven percet a szó legszorosabb értelmében a várfalhoz szorulva.

Szeretném tudni, miért kaptunk nagyjából minden karakterről legalább egy olyan snittet, amin elsöprő (de száz az egyhez-elsöprő) túlerővel szemben, a biztos halállal szemben állnak, pusztán azért, hogy aztán elvágják a képet, és három perccel később megmutassák, hogy a karakter köszöni, jól van, és négyen-öten szédelegnek körülötte csupán.

Nem az a bajom, hogy nem halt meg mindenki. Az a bajom, hogy ez kétbites, olcsó nézőstimulálás, pláne, hogy Trónok harcáról beszélünk, ahol többé-kevésbé megszokhattuk, hogy ha logikailag itt egy karakternek kapa, akkor az meg is történik. Nincs szükség az erőltetett, vásári suspense-re. Ha nem ölöd meg a karaktereidet, akkor bazmeg ne rakd bele őket sorozatosan olyan szituációkba, amelyekből nincs kiút. Nem tollas a hátam, ne nézz madárnak.

Az a szép amúgy, hogy a feltámasztósdi után, mikor aztán tényleg ezer az egyhez harcoltak hőseink, biztosra vettem, hogy direkt szopat az író, és direkt szadistáskodik a rendező, és azért hagynak mindenkit életben, hogy a végén, két perc alatt lemészároljanak kvázi mindenkit. Gondoltam, az incselkedés után jön a kés a hátba. És aztán a legeslegutolsó utáni pillanatban a spontán materializálódó Arya leszúrja az Éjkirályt, és ezt konkrétan nem tudtam elhinni. Az ezt megelőző felvezetést hívjuk most Schrödinger Éjkirályának, abban ugyanis minden rajongói teória benne volt, a batshit fucking crazy-től a félbolondon át az egész jókig bezárólag. Benne volt a fordulat, hogy Bran értelmezése tévedés/hazugság, és hogy a jégzombi horda nem egy jellegtelen közhelyes "kiirtom a világotokat mert faszkalap vagyok" gonosz, hanem van valami egzakt céljuk (főleg ha az Umber-konstellációval még emlékeztették is a nézőket az évad elején arra, hogy ezek szoktak ilyen rituális dolgokat alkotni, ami valami komplexebb motivációt sejtet). Mikor ott állt a pajti Bran előtt, szintúgy millió lehetőség kínálkozott. Millióféleképpen interaktálhatott volna egymással a sorozat két legmedzsikebb varázslénye, és akkor benézel a kartondoboz alá, és nincs benne semmi, és a távolugróbajnok Arya egy büdös szó nélkül leszúrja a főgecit. ¿Qué? Ráültem a távirányítóra és átkapcsoltam Az utolsó jedikre?

No de nem akarom elpoénkodni, távolról sem probléma, hogy nem vágott egy Marthát az Éjkirály. Ugyan én arra számítottam a hype után, hogy Cersei helyett a zombik lesznek az előtérben, ők lesznek a súlyosabb ellenség, de fel tudom dolgozni azt, hogy még a szerintem logikus, személyes kedvenc elméleteim is mennek a levesbe. Mégiscsak Trónok harcát nézek, nem Harc az éjkirállyal-t, az emberi tényező fontosabb, világos. Alantas játszmák, emberi természet, "ki fogja uralni a hamut meg a hullahegyeket?", ilyesmi. Azt viszont már kevésbé gálánsan tudom elfogadni, hogy az Éjkirállyal a kivitelezés minősége is tragikus hirtelenséggel kimúlt. Ugyanis itt borult a bili, és még az a rozoga önvigasztalásom is falsnak bizonyult, mely szerint a végére tartogatták a vérfürdőt. Nincs vérfürdő, csak kisebb-közepesebb karakterek hősi halála, meg olcsó trükkök, élükön Arya berepülő akciójával.

Make no mistake, nincs egy deka gondom sem azzal, hogy ő ölte meg a csúnya rossz bácsit. A karaktert ugyan sosem kedveltem túlságosan, viszont abszolút van értelme vele megszurkáltatni a főgecit. Rátermett, halálos orgyilkos, mindenképpen ráfázik, aki nem számol vele. De a hirtelen nindzsaugrásnak akkor sincs értelme, ha elfogadom, hogy ő az sokarcú istenség reinkarnációja. Igen, megvolt a képességei főpróbája a könyvtárban - de ott agyatlan zombikat cselezett ki, nem a White Walker tábornokok díszsorfalát és az Éjkirályt, plusz jó reggelt kívánok, mégis honnan ugrott?

Elhiszem, hogy van magyarázat. Leugrott a fáról, beugrott a várfalról, kiugrott egy közeli toronyból, felvett egy zombimaszkot, és úgy surrant oda (wtf), de nem lett volna talán egy picit organikusabb, ha nem fél órával korábban látjuk utoljára, amint kisétál egy jelenetből? Ha mondjuk mindez fel van vezetve?

Tök szépen összefogták a részben a különböző szálak közötti vágást, nyilván befért volna Arya is, csakhogy basztak megmutatni, nem ágyaztak meg a hősies megérkezésének semmilyen módon. Olcsó meglepetésnek szánták, ahogyan a csatában végig olcsó, érzelmes trükkökkel akarták a nézőt a székbe szögezni, ez pedig nem egy intelligens, konzekvens sorozat sajátja.

De ha benézünk a függöny mögé, az epizód két dolgot akart elérni: az Éjkirály halálát, egyben a jégzombi-szál lezárását, illetve azt, hogy egyik fontos karakter se haljon meg. Ahhoz viszont, hogy ezt elérjék, borzasztó hosszadalmas szarlavinán keresztül vezetett az út. Tiszta Endgame.

Ez a Trónok harca - hajlandó vagyok elfogadni, hogy a Nagy Gonosz Erő egy afféle utolsó jedis huszárvágással lezárult, nem jutott el csak Winterfellig, és gonosz iróniával a Délnek lett igaza, hogy nem félt a fenyegetéstől, és továbbra is teljes nyugalommal dajkamesének tekintheti az egészet. De azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a sorozat a saját viszonyrendszerét feladva tanítsa meg ezt a leckét. Ez nem a Hobbit, itt ne jöjjenek az isteni gondviselés sasai, itt lengessék meg a kaszát, és a nyomorult öt karakter, aki meghal, ne hősi halállal haljon, hanem ok és költői igazságszolgáltatás nélkül, mint... nos, mint egy háborúban. A saját elcseszett védelmi tervük és az elsöprő túlerő logikus következményeként.

És amúgy az a poén, hogy egy csomó minden működik ebben a szedett-vedett (és sajnos egyetlen létező) verzióban is - nem vagyok nagy stratéga, így nem kezdeném el boncolgatni a "miért rohant előre a teljes lovasság - miért nem voltak íjászok a falon - miért nem használták rendesen az ostromgépeket - miért nem adtak legalább egy maroknyi fegyvert a kriptákba vonultaknak" kérdéskört, viszont a sárkányok szála nagyon jól működött, még azt sem hiányoltam, hogy miért nem fújt tüzet a két élő a zombi tesóra - nem hozta így a helyzet. Érthető volt a jelenetek teljes hossza alatt, hogy Dany és Jon futnak az eredmény után Dany türelmetlensége miatt, és a harc hevében fogalmuk sincs, milyen döntéseket kellene hozniuk. Pláne, miután beütött a vihar.

Tökre tetszett Jon szála is - mármint az nem, hogy az ezer halott gyűrűjéből is kimenti a lusta script, de az már nagyon, ahogy minden egyéb feladatát háttérbe szorítva kétségbeesetten vergődik az Éjkirály és Bran után. És nem ér oda. Próbálkozik a vert helyzetben és hiába tudja ő maga is, hogy lehetetlenre vállalkozik, egy pillanatig nem fordul meg a fejében, hogy feladja. Ez Jon. Őt nagyon eltalálták. A többiekkel meg mintha nem is próbálkoztak volna. Vagy rendes, aprólékos kidolgozás csak a főszereplőnek jár?

Ui.: kurvasok értelme volt feltámasztani a kriptalakókat, ha egy Stark sem volt a soraik között (hála a magasságos úristennek, az lett volna a mélypont), és nem öltek meg senki fontosat.

Ui. 2: talán az lesz a sorozat vége, hogy Bran felébred a zuhany alatt, és az egész csak egy álom volt. Talán én ébredek fel, és derül ki, hogy a harmadik rész csak egy álom volt. Talán a legvégén kiderül, hogy nem is olyan szög egyenes az egész, mint amilyennek hirtelen tűnik, és mégis bejön valami agybeteg teória.

Whatever.

Nem értek egyet.
Sem abban, hogy a Looper jó film, sem abban, hogy logikát keresni illetlenség. Nehogy már kötelező legyen elfogadni, hogy nincs értelme az egész cselekménynek.
BalaKovesi: való igaz, magyarázatnak magyarázat, ezzel nem tudok vitatkozni. Erre nem gondoltam.

előzmény: BonnyJohnny (#49)

Közben írtam egy hosszabbat, Chris :)

De szerintem inkább kezdjük azzal, ami bejött az Infinity warban.

Nevezetesen, már akkor lehetetlen feladat hárult az író-rendezők elé, be kellett mutatni ötvenX karaktert, ahogy - soha ez előtt nem látott módon - belegabalyodnak egymás életébe és hősködésébe. Már ott el kellett volna hasalniuk, mert olyan nincs, hogy ezt bazmeg sikerül hibátlanul megcsinálniuk, és megcsinálták.
Nem elég, hogy ezt megcsinálták, de a ménes felét ki is irtották, hogy a maradéknak ezzel adjanak motivációt a következő mozira.

És akkor jött az Endgame, hogy majd faszául elvarrjon minden szálat...
Jelentem, nem sikerült, és ezért az időutazós filmeket hibáztatom.

Az Endgame ugyanis tök fasza "temesd popcornba a pofád és egy kurva pillanatig ne gondolj bele"-időutazós film lenne, ha ezelőtt soha egy hasonlót sem láttam volna. Viszont az a kurva nagy baja, hogy már láttam, méghozzá olyat, ahol klappolt is minden: a T2-t.

Kurva nagy problémám, hogy drága hőseink hiába basznak szét mindent az MCU történései közül, semminek nincs ráhatása a jövőre - van egy jelenetsor, amiben Loki ellopja az egyik legfontosabb mcguffint, és már pont aszinném, hogy "ááá, na majd ezt jól beszopják a jelenben," midőn... nem történik semmi. Mert itt le van rendezve annyival, hogy "tesó, de hát ha szarrá megy valami, akkor visszamegyünk korábbra és akkor elcsenjük onnan, és amúgy is rögtön visszarakjuk a helyére" - jó bazmeg, de ha elloptátok azt a kurva követ, akkor a jelenben az első Avengers meg se történt, és onnantól meg borul a bili - de visszavittük oda, ahonnan elloptuk, nincs gáz - de bazmeg, ha Amerika Kapitány ott maradt negédesen táncolni, akkor a második és harmadik filmje, plusz a Civil War, plusz az Avengers 1, 2, 3 és 4 meg se történt, és mégiscsak ott ül a padon ráncosan... hát mi a fasz.

De jó, én elhiszem, hogy a film utolsó öt percében Captain America minden kurva követ hibátlanul visszacsempészett a helyére, megöregedett a szerelmével és mindeközben a huszonegyedik század erkölcs jelképévé is vált a(z egyébként meg nem történt) hőstettei miatt.

Beszéljünk akkor arról, amin az Endgame kimagyarázhatatlanul félrecsúszott: tádááá, karakterek.
Nem akarok faszkalap lenni, adjuk oda a királynak, ami a királyé: ha már Vasemberrel kezdtünk, nagyon illő Vasemberrel zárni. Érzelmes, fontos pillanat, a néző sír, a karakter pedig fejlődik, rossz szavam nincs.

Viszont nézzük meg a Kapitányt, mint az egész univerzum másodpillérét. Vitán felül a karakter csúcspontja, hogy megemeli a Mjölnirt, aki ezzel vitatkozna, azzal szóba sem állok. Tonnányi geek élvezett be örömében, köztük én is. De kérdem én, miért tudta megemelni a Mjölnirt? Igen, szerintem is méltó rá - ugyanakkor szerintem három filmmel ezelőtt is méltó volt rá, akkor mégse tudta megemelni, mi változott? Semmi, ugyanis az elmúlt három filmben semmi nem történt vele, semmilyen módon nem épült a karaktere, hát akkor most miért lett hirtelen méltó a kalapácsra?

Sőt, ha már kalapács és főszereplők, akikkel bajom van: mi a szentséges kurva istent csináltak Thorral? A csávó az elmúlt két filmjében kapott karaktert, a Ragnarökben és az Infinity warban felépítették a jellemét, kiképezték vezérnek. Miért? Hogy egy dagadt disznó comic relief lehessen az Endgame-ben. ¿Qué? Nem tagadom, úgy három percig vicces volt, de bazmeg, aszittem, hogy ez a csávó, a sérthetetlen, morálisan szilárd faszagyerek fogja vezetni a Bosszúállókat most, hogy Kapitánytól és Starktól végleg megszabadulnunk, erre úgy teljesül be a character arkja, hogy a bossfight alatt magától befonódik a szakálla (mert most event van, gyerekek, erre meg kell jelenni), és a nagy csata után elmegy pampogni a Galaxis őrzői vezetőjének... bazmeg ennél vérlázítóbbat Zack Snyder nem tudna írni, hát mégis mi a maci fasza ez?

És ennyi alapvető bajom van az Endgame-mel. Leszarom, hogy két film között valahogy egybeolvadt Banner és Hulk teste és lelke, és hogy ezt mindenképp off screen kellett megoldaniuk, leszarom, hogy Captain Marvel (az MCU fényes új jövője) a film első és utolsó tíz percében szerepel csupán, leszarom, hogy Pepper a film utolsó nagy csatájára a semmiből teljes páncélban jelent meg, leszarom, hogy Hadigépnek is pont akkor kellett merchandising céllal villantania a menő új páncélt, leszarom, hogy abból a Thanosból, akit a Infinity warban megismertünk, semmi nem maradt, és egy idióta "mánpedig én jól szétbaszom az univerzumot"-gonoszt csináltak.

Mindez nem érdekelne, ha ezektől függetlenül egy élvezhető filmet kaptam volna, nem pedig egy pofánbaszást a keservesen felépített rajongásomért - merthogy oppá-oppá, én nem voltam ám velük hegyen-völgyön át, a minőség vett meg menet közben. Szó nincs róla, hogy a kezdetektől rajongó lettem volna, azért szerettem meg a Marvelt, mert egy vér ciki Amerika kapitány-mozit két olyan folytatás követett, hogy az állam leesett, hogy a Galaxis őrzőivel azt lopták be a szívembe, amit előzetesen a világ szennyének gondoltam, és hogy a Bosszúállókkal azt adták el nekem csapatként, amit addig egyesével kiröhögtem.

A minőséggel vettek meg menet közben, de ezt a filmet látva kurvára megkérdőjelezték az MCU-ba vetett hitem.

És hadd retconáljak egyet a végére, ha már a készítőknek is szabad - az alapvető bajaim listája ugyanis kurvára nem ér véget a fent soroltakkal: a leges legnagyobb problémám az, hogy belehozták azt a kibaszott időutazást. Mostantól ugyanis, ha az irány nem tetszik a nézőknek, simán behozunk egy kis eddig polcon porosodott Pym-részecskét, meg némi kvantumdimenziót a képbe, és rögtön mehetünk másfelé.

Drága hölgyeim és uraim, ezt úgy hívják, hogy gyávaság.

Eredetileg hármast adtam, de pár órányi gondolkodás után ezt lejjebb kell vinnem egy jeggyel.

Ne haragudjatok meg, de ez olyan szar volt, mintha egy DC filmet néznék ereje teljében, igazi logikátlan fos cselekmény egydimenziós gonosszal megtámogatva. Voltak pillanatai, de nagyon-nagyon kevés, az nem menti meg.

Gondolom, konfliktust generálni mindig egyszerűbb, mint szálakat elvarrni.

2019-04-01 10:56:10 Us (2019) / Mi Rorschach (2) #32

Ez most elég messze volt a jótól.

Meg-megvillant Peele rocksztár stílusa, néha igazi virtuóz, ha a harsány röhögés és az elborzasztó horror közt kell lavírozni, de ahogy kimutatja a film a foga fehérjét, úgy áll földbe az egész, marha nagy Lostozások folynak az Usban.
Jeremiás tizenegy-tizenegy, szó szerinti underdogok, igazi amerikaiak, élőlánc, fehér nyúl, arany eszkalátor, meg a pék f*sza is eléd van szórva, hogy átérezd: ez itt, kérlek, A Nagy Allegorikus Kinyilatkoztatás, szabadon hagyott interpretációs lehetőségekkel.

Ezzel egy baj van: akkor hinném el Peele-nek, hogy ez egy aprólékos műgonddal létrehozott, koherens és értelmes egész, nem pedig csak jelentés nélküli szimbólumok egymásra hányása, ha a film minden területét ilyen aprólékos műgond jellemezné.

De amíg a rendező azzal a csavarral akar pofán vágni az end credits előtt, amit konkrétan az ötödik perctől tudsz (és aztán sem rest ezerrel foreshadowolni), akkor kicsit elgondolkodok, hogy ha itt kilóg a lóláb, valszeg nem a társadalmi megfejtés lesz csiszolt gyémánt. Pláne úgy, hogy allegória ide vagy oda, a gyakorlati sztori csekély hatezer kérdést hagy maga után. Ez pölö a Quiet Place-ben nem zavart, mert tök jól szórakoztam a kérdések között is, itt viszont valahogy nem tudta elérni a film, hogy ne akarjak folyton kötözködni.

Azt hiszem, jobban örültem volna, ha az Us inkább kevesebbet markol, de arra rá is szorít.

2019-02-23 13:12:38 Suspiria (2018) / Sóhajok Rorschach (2) #48

Annyira "művészfilmes faszi elmegy horrort forgatni" szaga van a Suspiriának, hogy még mindig érzem a bűzét, pedig már majd' egy hete láttam.

Megvan a teljes pakk: két és fél órás játékidő, konstans rejtjelezés, teátrális nagyjelenet két órányi altatás után, és a kedvencem: társadalmi nagy üzenet és komoly témák megpedzegetése, hogy aztán bárminemű konklúzió nélkül elhagyják a szálakat a francba. "Én egy komoly ember vagyok, ez pedig egy komoly film, nem csak egy tucathorror" - szólhatott a Mester, kijelölvén a Művet meghatározó gondolatiságot.

Nem egészen értem, mi szükség volt egy boszorkánykultuszos horrorba RAF-ot meg holokausztot szőni, abban viszont biztos vagyok, hogy a csapat kreativitását használhatták volna jobb célokra is. Hiszen meg-megvillan a Suspiria vagy kétszer, de ez őrjítően kevés 150 percre.

E helyett mi van? A triviában nagyobb a kreativitás, mint a filmben (pl. Lutz Ebersdorf-agyrém). A filmben az ötlet ott megáll, hogy jól bezoomolnak párszor, mert ezzel korhűbb hatást kelt a film, mégiscsak '77-es az eredeti. Óvodás filmkészítés.

Most lehetnék én az a prosztó gyökér, aki bekommenteli, hogy "de legalább a csaj jó volt", hiszen az ingerszegény környezetben arra legalább figyelt a kamera, hogy jó szokszor vegye a melltartó nélküli Dakota Johnsont.

Összes komment...