Beka

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.

...

(József Attila)

Engem a Lisszaboni történetre emlékeztet, itt is fontos szerephez jutnak az utcai zajok. És bár valóban kissé gépiesnek tűnik a szereplők "létezése", de a technikai eszközök (telefon, vasút, számítógép) használata a legnagyobb természetességgel símul bele a megszokott hétlöznapok rendjébe (egyedül az Apple logo, mint termékreklám zavart). Es mégsem, vagy ennek ellenére sem mondható érzelemmentesnek a szereplők élete. Az érzelmek ilyen visszafogott, de mégis folyamatos jelenléte tölti meg a filmet "tartalommal", ezért nem unalmas, ezért van az, hogy kellemes időtöltés végignézni. (És ebben hasonlít leginkább az említett Wenders filmre)

Lehet-e tudni, hogy a Mokép DVD-n kiadja-e a beígért A londoni férfit?

Rendkívül összetett, sorkrétegű film, tele filozófiai, kultúráslis utalásokkal. Igazi csemege azoknak, akik egy filmtől többet várnak, mint puszta kikapcsolódás.

Igen, Tarkovszkij filmjei valóban csodálatosak és emberiek. És kelleni éppen nem kell elemezni őket (megállnak azok a saját lábukon is, nem szorulnak semmiféle magyarázatra), de talán mégis érdemes. Ezen a fórumon ez valóban nem szokás, pedig szerintem egészen érdekes dolog lenne egy-egy nehezen értelmezhető jelenettel kapcsolatban megvitatni, ki mit gondol róla. Ez sokkal izgalmasabb lenne, mint azok a hozzászólások, amelyek csak nagy általánosságban „minősítik” a filmet.

A beszőlást elfogadom, bár jobb lenne a leírtakhoz egy kis cáfolat. Egyébként azért vagyok itt, mert érdekel a film, csak még nem volt időm elmenni rá.

A film ez egyáltalán témához:
Az Avatart meg lehet közelíteni úgy is, mint film, de szerintem ez inkább „termék”. Lehet, hogy több marketinges dolgozott rajta, mint filmes. És a célközönség nem ti vagytok, hanem az amerikai átlagember. Úgyhogy lehet fanyalogni, de ez mit sem számít. A marketingesek megmondták mi legyen a stratégia, ennyi pénzt már nem lehet kockáztatni! Bevetni a legjobb technikát, ami a csövön kifér, mindent a látványért! Csak semmi csavaros történet, mindenkinek érthető legyen! Csak semmi kockázatos probléma fölvetés! A nézők elméjét megterhelni bármilyen eredeti, megterhelő gondolattal? Jaj, csak azt ne. Jöjjenek a jól bevált klisék, a megszokott fordulatok, a jól kiszámított érzelmek.

"mintha azt állítaná, hogy a világban elve nem létezik érték, egyáltalán semmi más nem létezik, csak irracionális szenvedés"
Szerintem is ezt az életérzést mutatja meg a film, és ettől lesz hiteles: ne feldjük, a drogról nemrég lejött ember szemével látjuk így a világot.

Hozzászólás egy „öregembertől” (49)

„Senki” felvetett egy kérdést, amit a hozzászólók rendre kikerülnek, azt a látszatot keltve, mintha Tarkovszkij jelen műve annyira elvont lenne, hogy a kérdéseire nem lenne magyarázat. Felvetem, mért ne lehetne tárgyszerűen vitázni erről a dologról, hiszen akit érdekel a film, biztosan szívesen olvassa mások véleményét egy-egy konkrét kérdésről, illetve, ha a magyarázattal nem ért egyet, talán „előáll” a saját értelmezésével is. Próbáljuk meg együtt egy-egy mozzanat „súlyát, értelmét feltárni”, ahogy azt „Senki” javasolja!
Én leírom az első kérdésre a teóriámat, és ha érdekel ez egyáltalán valakit, akkor szívesen elmondom a többi kérdésről is a véleményem.

Az értelmezésem az első kérdésre a következő: Kris feleségének „kópiáját” felfoghatjuk egy idegen „lénynek”, aki vajmi keveset tud az emberről. És ha jól meggondoljuk, mi más, mint a művészet az, ami közelebb vihet az emberi lélek megismeréséhez. Ez a „lény” azért tanulmányozza a festményt, mert ez az ő számára a megismerés egy módja. És nem mellesleg ez a jelenet megmutatja Tarkovszkij hitét a valódi művészet erejében. Hiszen mit látunk: a „lény” szemével nézve, a kép szinte „megelevenedik”, átélhetővé válik egy valódi téli táj hangulata, lám, ilyen az ember élőhelye, a Föld! Egyébként felfogható ez a jelenet egy kép elemzésének is, a kép egyes részeinek kiemelésével, pásztázásával és a hozzá társított „téli” hangok megelevenítésével szinte értelmezi a Brueghel festményt. És ezt az élményt teszi teljessé az otthonról hozott családi felvétel bejátszásával.

Íme a film, és íme a rendező, amelyet/akit oly sokan vártak. Ők azok, akik azt állítják: egy film értéke a mozik pénztárainál mutatkozik meg. Ők azok, akik azt mondják, egy fillér támogatást ne adjunk a Tarr Béláknak, a Mundruczóknak, mert amit ők csinálnak, az nem érdekel senkit, az elherdált pénz. Mi jól akarunk szórakozni a mozikban, a pénzünkért elvárjuk, hogy kiszolgálják az ízlésünket. És íme a példa: lehet ezt így is csinálni.