MicaHiro

Úgy érzem szükség lenne arra az elnevezésre, hogy áltudományos-fantasztikus film.

Ezzel a filmmel akartam a magam részéről méltó módon emlékezni Sean Connery-re, szerencsére nagyon jó választásnak bizonyult. Talán lehet rá mondani, hogy igazi klasszikus moziélmény, amiben ráadásul nem kevés mondanivalót is lehet találni.

Szerintem a Star Wars-t nagyon kár így lehúzni az aktuálpolitika szintjére, még Mark Hamill sem tudja ezt legitimálni számomra, pedig nyilván kedvelem.

Látod, ebben lehet valami :D

Nem, bocsánat, de ezt félreérted ezek szerint. Az a rész nem a KT-ra utalt, hanem általánosságban a film körüli mindenféle szövegekre, amiket olvastam. A wikipedia szerint például ezt mondta a rendező:
" The entertainment value is in the 'ride' not in the outcome, and by placing the premise of the film on the inevitability of death, we play a certain philosophical note. "
Ez ellen keltem ki.

Én egyébként általánosan is érzek egy zavart Bond körül. Számomra legalábbis nem tiszta, hogy a "James Bond" csak egy álnév, amit több ügynök is használt; vagy pedig a sok különböző színész által eljátszott karakter a saját világuk szerint ugyanaz a személy.

Ezen zavar folyományaként (de azt hiszem, ettől függetlenül sem) én egyébként nem látnék sok problémát azzal sem, ha egy tolószékes eszkimó törpe játszaná Bondot, feltéve persze hogy jól csinálja. Ezt pedig majd az elkészült film(ek) alapján lehet eldönteni.

Kicsit megkésett Halloween-maratonom első állomása volt ez a remekmű. Tod halálánál meg kellett állítanom a filmet, és megnézni, nem paródiáról van-e szó mégis. Talán az mentené a filmet némileg, paródiának ugyanis simán csak rossz és humortalan lenne. Komolyan vett horrornak viszont minden elemében vállalhatatlan. Az meg csak még vállalhatatlanabbá teszi, hogy ha jól érzékelem egyesek még a halállal kapcsolatos mély filozófiai tartalmakat is próbáltak belemagyarázni...nincs benne ilyen, ne tegyünk ilyet.

Ez a film vizuálisan sokszor remek, és Gambon színészi teljesítménye előtt is le a kalappal.

Viszont érzésem szerint a sokak által felfedezni vélt kritika a kapitalizmus/fogyasztói társadalom/rendszer iránt egyszerűen túlságosan le van egyszerűsítve. Egy olyan figuráról, aki olyan visszataszító mint itt Spica nem nagy kunszt elmesélni, hogy milyen visszataszító. Kicsit olyan érzésem volt itt is, mint sokszor a közéletet szemlélve: valahogy mindenki a vele ellentétes nézőpontot képviselő oldal legostobább tagjaival akar vitatkozni, nem a mérsékeltekkel. Kicsit ilyesmit csinál itt Greenaway is.

A vége pedig számomra érthetetlen. Ha szatírát akarok bele látni, akkor egyáltalán nem vicces és felesleges gesztus Michael megetetése Spica-val, ha pedig igazi drámát akarok belelátni, akkor minden egyes karakter reakciója teljességgel hiteltelen. Két szék közt a pad alá...

Részemről a megtiszteltetés ;)

Javaslom ezen alkotás bemutatásának dátumát, december 12-t a Magyar Filmkészítés Gyásznapjává nyilvánítani.