MicaHiro

Köszi a választ :) Kifejtem akkor én mit gondolok, a te gondolataidra reagálva.

"Ennél a filmnél sokszor találkozom azzal a problémával, hogy már a címe hallatán elhangzik a "nem nézek ilyen öncélú, aprítást premier plánban prezentáló hülyeségeket" "
1, Szerintem ahhoz, hogy eldöntsd mennyire öncélú valami, előbb meg kell nézni, szóval ez nem egy túl jó érv :) Én azt láttam, hogy itt azért valami célja lesz, sajnos ebben tévedtem. Ennek ellenére öncélúnak most sem nevezném, azt hiszem volt valami szándéka az alkotónak ezzel, csak mellettem teljesen elment.
2, Álságos lenne azt mondanom, hogy mindent megvetek, ami öncélú. Ezzel önmagában nem lenne baj, néha belefér. (Mondom még egyszer, azt hiszem ez a film talán nem az, szóval ez itt kicsit mellékes)

"ugyanis a fő cél az emlékeim szerint családnévvel itt még el nem látott família elképesztő mélységekben leledző romlottságának, tébolyának ábrázolása, aminek a (többek közt) láncfűrészt használó Bőrpofa csak egy eleme."
Azzal egyetértek, hogy ez a fő cél. Csak nekem ez kevés. Nekem kellene valami következtetés, valami tanulság, valami mondanivaló amit levonhatunk a létállapotukból. Vagy ha ez nincs, azzal is elégedett lennék ha valamit állítana a film arról, hogyan kerülnek ide. Szóval valami érdemi állítás, témafelvetés, mondanivaló nagyon hiányzik innen. Így egy kicsit olyan a film, mintha egy háromlábú, kétfejű szárnyas kecskét nézne az ember. Rendben van, hogy nagyon rendhagyó, de ettől még nem biztos, hogy figyelemre méltó.

"A válaszok ellenben nem érdekelnek, mert éppen elég borzasztó, hogy a kérdéseket fel kell tenni."
Nem értek egyet. Engem pont a válaszok érdekelnének. Pontosabban az, hogy milyen válasza van erre a rendezőnek. Kérdéseket felvetni sokkal egyszerűbb, mint válaszolni rájuk. Ráadásul a kérdésfelvetés is érdektelenségbe fullad abból a szempontból, hogy nem valami széles körben jellemző életformát mutat be (hála istennek :D ) hanem egy olyat, ami a hihetőség határát súrolóan szélsőséges. Előbbi metaforámat tovább használva megmutatja nekünk a háromlábú, kétfejű szárnyas kecskét, de mire jó ez? Milyen következtetést lehet abból levonni, hogy valaki bemutat egy ilyen állatot? Elképzelni eddig is el tudtam, de mit tesz ez hozzá a világképemhez? Mi ennek a jelentősége? Számomra a válaszok sorrendben: semmire, semmilyet és semmi.

Végezetül a film működéséről, illetve működésképtelenségéről minimális spoilerekkel:
Az izgalmakat számomra teljesen megöli, hogy azokról a fiatalokról, akikért gondolom izgulni kéne, gyakorlatilag semmit nem tudunk meg. Ez számomra teljesen érdektelenné teszi a sorsukat. Ha nincs semmi, amit tudnék róluk, akkor nincs miért izgulnom miattuk, nem lesz számomra érdekes, hogy élnek vagy halnak.

És a hab a tortán Bőrpofa. Ha a fentiek nem is hátráltatnának abban, hogy elkapjon a film hangulata, Bőrpofa akkor is kizökkentene. Egyszerűen annyira retardált szegény, hogy szerintem egy minimálisan kompetens főhős már simán le tudná győzni az eszét használva, vagy legalább el tudna menekülni. Sajnos számomra emiatt nem volt félelmetes, inkább már-már vicces és szánalmas. Az általad említett fás-üldözéses jelenet alatt konkrétan a Tom és Jerry jutott eszembe.

Még azért reagálok, ha végképp nincs már kedved ehhez, ne olvasd el :)

Westworld: jól látod, nekem sem tetszett. És valóban rengeteg felesleges kavarás volt benne. De nem érzem, hogy csak utánaolvasással lehetne megérteni, vagy hogy ez elvárás lenne. Szerintem azt utánaolvasással SEM lehetett sokáig megérteni, és nem azért mert valami elvont művészi koncepcióval dolgozik a sorozat (mint a Twin Peaks), hanem mert a készítőik úgy érezték, ettől lesz izgalmas a dolog. Nem is akarták, hogy értsék az emberek a végéig. Ott viszont nagyrészt megértették.

Stranger things: én is imádom, és egyáltalán nem értek egyet abban, hogy szándékosan hagyna nyitva kérdéseket. Illetve de, csak ebben az esetben ez (szerintem) így stílusos és kerek. Kb. olyan ez, mint hogy a Dolog c. filmben szinte semmi információnk nincs a szörny eredetéről. Tényleg nincs, de nem is kell.

Cliffhanger-ek persze vannak, de ez egyáltalán nem most indult el, ott volt régebbről a Lost, a Heroes, a Prison break amik masszívan erre épültek, és elég népszerűek voltak. (: lásd még ) Szóval ez egyáltalán nem egy tipikus mai jelenség.

"Tehát a hatból ez négy."
Nem bántásból, de itt egy nagyon jellemző hibát követsz el. Saját tapasztalataidból kiindulva próbálsz meg levonni egy általánosabb következtetést, ami egy nagy tendenciáról szólna. Csak nagyon kicsi a merítésed, ami alapján következtetni akarsz, és ezért helytelen következtetésre jutsz.

Az első lista a 20 legnézettebb sorozatról, amit találtam:

Ebből a 20-ból szerintem egyikről sem lehet azt mondani, hogy nagy utánajárást igényelne nézőjétől. (Igaz az egyiket nem ismerem).

Szóval továbbra is azt mondom, hogy nincs olyan tendencia, amiről beszélsz.

Elsősorban azt, hogy ez még mindig csak kettő :) Szóval, hogy le is írjam amit gondolok, szerintem nincs olyan tendencia amiről írsz.

A Leftoverst nem ismerem (amennyiben tényleg ilyen köszönöm a tippet, én szeretem az ilyesmit) a Westworld viszont szerintem nem. Nem értettem ami történik, de nem is érzem hogy utánaolvasásra késztetne, pláne hogy segített volna az utánaolvasás. Ott minden akkor vált világossá, amikor az írók akarták - szerintem későn. De nagyjából világossá vált.

" Mert én az elsőt még szeretem, az viszont nem tetszik, hogy manapság az ilyen sorozatok egy egyre jelentősebb része elé már csak akkor ülhetek le, ha egyben az utóbbi tábort is gazdagítom."
Kérlek mondj már nekem 3 ma futó sorozatot a Twin Peaks-en kívül, ami csak utánaolvasással lesz érthető!

Az az érdekes e műremek kapcsán, hogy sokan szeretik, és szerintem egy érdekes kérdés bújik meg a film elismertsége mögött. Még pedig az a (szerintem teljesen a filozófia területére vezető) vita, hogy érdemes-e bemutatni valamit úgy, hogy közben meg sem kíséreljük megérteni. Szerintem nem, akik szeretik ezt a művet azok szerint nyilván igen. Mindenesetre ezt most itt felvetem, hátha lesz belőle valami jó kis diskurzus.

Szerintem nem ilyen egyértelműen szétválasztható, hogy megérdemelte vagy "végtisztességként adták neki". Az Oscar-díjakat (enyhén szólva) nem kizárólag a teljesítmény alapján osztogatják, hanem sok egyéb szempontot is figyelembe vesznek. Szóval én azt mondom megérdemelte volna Heath az alakításáért is (mint sokan mások abban az évben), de végül nem kizárólag az alakítása miatt kapta, hanem közrejátszottak a szerencsétlen körülmények is.

A központi témája a rasszizmus, ezt én sem vitatom (nem is hiszem, hogy vitatná bárki). Még abban is igazad van, hogy ha van mondanivalója a filmnek az az, hogy a rasszizmus rossz.

A különbség köztünk talán az, hogy én nem éreztem, hogy ez a film valamiféle mondanivalóra lenne kihegyezve. Számomra azért adott sokat, mert komplex módon mutatja be a rasszizmus megnyilvánulásait, nem azért mert ezekről a megnyilvánulásokról valami komplexet mond. Ennek a komplexitásnak a meglétét bizonyítja például Killjoy lentebbi hozzászólása is.

A film, ami beszélő nindzsa teknőcökről szól, mégis Megan Fox karaktere benne a legkevésbé hiteles.

Én megnéztem, de nem értem :) Kifejthetnéd jobban, ha van kedved.

Nem értek egyet. Ezek csak számodra a kulcsszavak, én nem így használom a sznob szót. Leírtam, én hogyan használom.
Ami fontosabb, hogy a lexikális tudás nem egyenlő a hozzáértéssel. Az általam leszólt fórumozó (hogy tovább körülményeskedjünk) a lexikális tudásáról valóban meggyőzött engem is, de arról hogy saját következtetéseket értelmesen tudna levonni, vagy hogy lexikális tudását saját gondolatokkal egészítené ki, pláne hogy egy vitában meg tudná védeni az álláspontját: nos, ezekről még soha. De nyitott vagyok, mutathatsz olyat ahol ilyen történt.

--
Áthelyezve a(z) Pappa pia topikból.