MicaHiro

Szörnyen OFF, de nem bírok magammal:

"Így arról se lehet, h a megismétlődés esélye a zéró felé konvergál vagy inkább a 99% felé."
Az esély nem konvergál sehová, az esély önmagában csak egy darab szám. Konvergálni valamilyen sorozat tud.

Sorry :)

Ez már annyira kiábrándító, hogy meg sem akarja osztani senki?

"Roppantul érdekelne, miért ..."
Az én tippem az, hogy egyszerűen nincs jobb ötletük. Valamiféle előzetes teljesítményre kell, hogy alapozzanak, és ennél meggyőzőbb alapot nehéz találni. (Ezzel együtt ez sem meggyőzőbb, de gondolom sokkal jobb lehetőség sincs)

Persze én is csak laikus vagyok, tévedhetek.

Félreértés elkerülése végett, én sem akartam meggyőzni senkit semmiről. Ha valakinek nem tetszik ez a film, hát szíve joga.

Azzal én is egyetértek, hogy a dekonstrukció önmagában értéksemleges dolog, nem is írtam mást. (Sőt, pont olyasmit írtam, hogy QT attól különleges hogy nála ez is értékes)

Szerintem eddig annyi történt, hogy mindenki kiírta magából a saját szubjektív véleményét, és kész. Ha majd úgy érzem, ennél több is történik (valamiféle igazi, értelmes vita kezd kialakulni, amiben megkísérelnek objektív eszközökkel ellentmondani egymásnak a felek), ebben majd lehet részt veszek én is.

Sajnos ez az a fajta film, ami szeretne nagyon mély lenni, az ehhez tartozó művészi gesztusok meg is vannak, de sajnos valós tartalom szinte semmi.

Viszont, hogy pozitívumot is írjak azért, Pattinson tényleg jó.

Pár dolog, ami miatt lelkesen tudok rajongani eme filmért:

Tarantino itt remekül játszik azzal, hogy nem azon lepődsz meg, hogy valami megtörténik, hanem azon hogy nem történik meg. Ilyen Cliff jelenete a hippik között, ahol én biztosra vettem hogy nem találja a ranch birtokosát a házban, ehhez képest ott volt épen-egészségesen. A másik ilyen nagy húzás a film vége: az a nagy meglepetés (egyedülálló módon), hogy VAN happy-end.

A fenti spoiler-es részhez kapcsolódóan azt hiszem, számomra QT legnagyobb teljesítménye az, hogy ő képes a szinte mindenki által csak valaminek a kifordítására, lerombolására, dekonstruálására használt posztmodern eszközökkel építeni valami tényleg értékeset. Például egy örök ikont csinál Sharon Tate-ből.

De ahol annak érzi szükségét, ott ő is kicsit a realitások talaja felé húzza egyes alakok megítélését. Ennek legfontosabb példája, hogy a gyilkolni készülő hippi bandát félős, bizonytalan kölkökként mutatja be ahelyett, hogy démoni gyilkosokként ábrázolná őket.

Egyébként az őket kiröhögő és végül leverő Cliff figurája engem kifejezetten Rejtő Jenő alakjaira emlékeztet. Ja, és Cliff kapcsán még két nagy húzás QT mestertől:
Egyrészt szerintem a színész-kaszkadőr viszony remekül jelenik meg a történet lefolyásában abban, hogy a film végi csúcsjelenetben a "munka" nagy részét Cliff végzi (ő is kerül kórházba), míg Rick "csak" felteszi az i-re a pontot. Szerintem ez egyértelműen egy Tarantino-féle tükör annak az általános jelenségnek, hogy például egy akciófilmben a csúcsjelenetek jó részét a kaszkadőr csinálja, mégis a színész kapja szinte az összes rajongást és elismerést.

Másrészt a meetoo korában minimum érdekes az a dilemma, hogy lehet-e rajongani egy olyan karakter iránt, aki egyes vádak szerint megölte a feleségét.

Most kicsit abbahagyom az ömlengést, remélem azért nem vittem túlzásba, és valaki azért végigolvassa :)

ui.: lentebb valaki írta, hogy a filmben szidják a spaghetti-westernt. Ez persze igaz, de ez szerintem csak a kor hollywood-i véleményének megjelenítése, és nem QT saját véleményének lecsapódása, sőt én sokszor azt éreztem, hogy kifejezetten szeretettel figurázza ki kicsit ezeket a filmeket, és az eddigi munkássága (és nyilatkozatai) is azt támasztják alá, hogy valójában nagyon is szereti ő a spaghetti-világot. Aki figyelmesen keresi, az még egy Leone iránti tiszteletadást is talál a filmben :)

"Kíváncsi lennék egyébként arra"
Kétféle magyarázatot is látok a teljesítmény ingadozására, biztos van több is.

Egyfelől a körülmények: teljesen más egy 200 milliós blockbustert levezényelni, mint egy kb 12 milliós "kis" horrorfilmet. Az előbbihez nyilván sokkal több elvárás tartozik, sokkal több embert kell koordinálni és több, felülről jövő elvárásnak kell megfelelni. Akinek jól megy az egyik, annak nem biztos hogy jól megy a másik.

Másrészt a véletlen-faktor: szerintem a filmekkel foglalkozó emberek többsége ritkán veszi számításba, hogy egy adott film minősége mennyire véletlenszerű dolgokon múlik. Van egy halom ember, akik egy-egy film elkészítésében részt vesznek, ha pont úgy jönnek ki a dolgok hogy mindannyian maximumot nyújtják képességeiknek nyilván jobb film lesz, mintha az ezerféle körülmény összjátékaként épp az egész stáb rossz formában van.
Ennek csak egy esete a rendező formája, ami múlhat az épp aktuális hangulatán, családi körülményeken, fizikai állapoton, aktuális gondolkodásmódon, a napi időjáráson stb. stb.

Nem aggódom azért, csak rendszeres jegyvásárlóként kissé zavar ez a hanyagság (vagy nekem nagyok az elvárásaim).

De mindegy, köszi a válaszokat, várok ameddig kell :) [feliratos vetítést meg még jobban is szeretem :D ]

Sziasztok,

A csütörtöki moziműsor a cinema city honlapján csak nekem nem elérhető?
Ha másnak sem, szerintetek túl nagy elvárás a részemről, hogy egy héttel előre lehessen tudni a moziműsort?

Itt egy egész érdekes kis video, ami összehasonlítja a Bosszúállókat és a Trónok Harcát, főleg a befejezésre koncentrálva