McCl@ne

Ha már belinkeltem valahol a közepe környékén, akkor ITT a teljes. Ez az utolsó rész, a másik négy ott van linkben benne. Kicsit nehéz hozzá ajánlót írni, mert eléggé személyes, de közben meg csurig van mindenféle filmes kiszólásokkal és ahogy a visszajelzéseket nézem, a legtöbben találtak benne olyasmit, amiben magukra ismertek. Ami nagyon jó, mert a cél is éppen ez volt :)

Ó, én eddig nem is láttam ezt a témát, pedig néha érdekes lehetett volna. Most viszont pont jókor, mert épp egy novellasorozatot firkálgatok, úgy másfél-kéthetente jön majd a maradék két rész. Ahogy időm engedi. Az első kettőből itt a második, az elején tartalmazza az első linkjét. Sztori igazából nincs, néhány - fiktív - nap történéseit mesélem el benne, egy filmszerető karakterrel a főszerepben. Persze ez így lehet, hogy nem túl érdekes, mert olyan rengeteget nem kommentelek ide, hogy bárki "ismerhessen", és csak a személyem miatt belekezdjen, de talán a témába befér így is.

Azt javaslom, aki lepattant elsőre teljesen a filmről, nyugodtan tegyen vele újra próbát, nálam így lett hármasból ötös. Egyszerűen képtelen voltam ráhangolódni elsőre, nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi hiányzott, de egyértelműen nálam volt a hiba, mert már napokkal később is éreztem, hogy valami különlegeset láttam. Másodjára pedig imádtam az egészet, 9|10 minimum, zseniális film. Érdemes még hozzácsapni (utána) a Frances Ha-t, szép, kerek sztorit fog kiadni Greta Gerwigről, a sacramento-i részeknél még a Zabhegyező is eszembe jutott párszor, meg úgy általában az egészből sugárzik egy Woody Allen legjobb pillanatait megidéző hangulat.

Nem szoktam így kifakadni, de ez egy k*rva jó komment, legalább annyira betalált, mint a film!

Guy Ritchie munkássága röviden: annak a meg nem értése, hogy igazán felesleges a cselekményt ilyen mértékben csűrni-csavarni, ha a karakterek teljesen érdektelenek. Ha még nyolcat csavar rajta, és behoz még hetven szereplőt, akkor sem lesz az egész érdekesebb. Talán kiemelkedő csak Charlie Hunnam dél-londoni jelenete volt, amikor okította a fiatalokat, az tetszett.
Ami már nem a filmhez tartozik szorosan, az Matthew McConaughey szinkronja, szerintem borzalmas. Bár a játékától sem vagyok elájulva, amikor ezt a dörzsölt karaktert hozza, de ez az erőltetetten elmélyített hangon lassan suttogás valami borzalmas.

Kb. mindenre/bármire rányomja, amit megnézett, találsz köztük ennél gyengébbet is.

--
Áthelyezve a(z) Rambo: Last Blood topikból.

Az elbeszélés módjáról nem tudni, de ez lesz Eggers következő filmje, nagyon ígéretes szerintem:

Én a világon semmi ilyesmit nem fedeztem fel a filmben, pedig kifejezetten tartottam attól, hogy elmennek majd ilyen irányba. Abszolút nem volt semmi szerintem a hajós pasi viselkedésében sem, a feladatát végezte, ez így erről szólt. Továbbiakban direkt nem szerepelnek férfiak a filmben, szerintem pontosan azért, hogy fel se merüljön ilyesmi, amit megláttál benne valamiért.
A Hamvas idézetnél viszont kirázott a hideg, a film után pontosan ez jutott eszembe, hogy milyen precízen leírja a viszonyukat ezzel a pár sorral. Gyönyörű.

Tehát azok az emberek fogalmazhatnak meg kritikát Bruce Lee-ről, akik minimum kiálltak Chuck Norris-szal? Ez a "rendezz jobb filmet, akkor kritizálhatsz!" kaliberű érvelés az egyik kedvencem.

Igen, ez világos, de kritikára alkalmasan behatóan maximum a karaktereit ismerhettük, épp úgy, ahogy Arnoldnál. Tökéletes a példa amúgy, rengetegen kezdtek el testépítéssel, edzéssel, egyáltalán: sporttal foglalkozni Arnie hatására, de ebből nem következett semmiféle jellemrajz, pláne nem pontos, és egyáltalán nem volt feltétele, hogy egy jellembajnok legyen, vagy akár visszafogott, alázatos, stb. A sportban elért eredményeibe fektetett kitartása és elképesztő mennyiségű munkája volt példaértékű, ez pedig kétségbe vonhatatlan. Ha ezt párhuzamba állítjuk Bruce Lee vonatkozó eredményeivel, akár a sportra, filmművészetre, kulturális életre tett hatásaival, még mindig azt kapjuk, hogy bőven lehetett egy időnként arrogáns ember, attól még elvitathatatlan tőle, amit képviselt.

De erről már nem téged győzködlek, láthatóan nem kell. Bruce Lee nyilvánosság elé tárt karaktere is egy szerep, amit képvisel, az is egy szerep, nem ismerjük ezeket az embereket. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy szerintem egyáltalán nem ábrázolta QT negatív módon, eleve Tate-et egy éteri magasságba emeli ez a film, és láthatjuk, ahogy vidáman készülnek együtt a The Wrecking Crew-ra, abszolút nem éreztem, hogy ítélkezne felette a film. Egyáltalán nem érzem érvényesnek a Hitler párhuzamot sem, érdekes, hogy ilyesmi felmerül egyesekben.