McCl@ne

Spoilert mindenesetre köszi mindenki nevében, így az egyszerűségedbe csomagolva még megindítóbb.

Netflixen.

Valami csodálatos látni minden alkalommal, amikor az egó nem hagyja békén a kognitív disszonanciát, és addig piszkálja, böködi az oldalát, aztán már kápóként irányítja a vállán állva, amíg komment nem lesz belőle.

Nincs azzal semmi baj, ha neked ez nem tetszett, de azonnal minősíteni kell mindenkit, akinek igen, ugye? Persze azért a végén - végtelen korrektségedben - hozzáfűzöd, hogy bizonyára veled van a hiba, aminél talán még ezt a lúggal locsolást is komolyabban gondolod.

Az a helyzet, hogy a Sicario egyszeri hangulatbombáját nem is feltétlenül kellene duplázni (próbálni), viszont minden esélyünk megvan egy brutálisan jó filmre. Ugyanis az a Stefano Sollima rendezi, aki a Gomorra és a Suburra c. olasz gengszterfilmeket, utóbbi szerintem a legjobb a műfajban talán a Keresztapa 2 óta. Úgyhogy a rendezés a lehető legjobb kezekben van.

Mindkét felvetéssel maximálisan egyetértek, plusz még két dolog:

A komplett "elmegyünk legyilkolni az amúgy zsaru fegyverkereskedőket" rész teljesen felesleges volt,
értettük addig is, hogy Dili miért Dili. A filmnek nagyjából ezen a rész van 15-20 perc teljesen felesleges,
és minőségileg kilógó jelenet, mint pl. az "éjszaka kilopakodva elhajtok, de aztán ott áll Haver pont előtte,
meg Dili is ébren van" szitu. Ezek annyira megtörték a dinamikát, elnyújtották az egészet, a saját, korábban diktált ritmusából rántották ki a filmet, és cserébe csak klisés jeleneteket kaptunk.

A másik dolog is ehhez, illetve az általad is felhozott befejezéshez kötődnek. Ennél a filmnél egyszerűen üvöltött az első perctől, hogy letudják az egészet kb. másfél órában. Egy zenére, ritmusra épülő, tulajdonképpen valamennyire önmagát is musicalként kezelő, pergő akciószimfónia miért nyúlik el a második felében, mint a rétestészta? Az első fele annyira egyben van, hogy az valami félelmetes, de utána valahogy szétesik kicsit.

Persze mondom ezeket úgy, hogy egy nagyon szigorú skálán is minimum 8|10 a film nálam, szóval igazából arról beszélek, ami a tökéletestől elválasztja. Talán egy újranézés után (hétvégén) majd változik a véleményem, másfajta elvárásokkal ülök be elé.

Nagyon ízléses, visszafogott, a szó legjobb értelmében vett módon régimódi, grandiózus film, ami végig érdekes marad, és pont a mértéktartásával emelkedik ki a kalandfilmek mezőnyéből. Utóbbiban nyilván közrejátszik, hogy igaz történet.
Mindenképpen ki kell emelni, hogy Charlie Hunnam végre mutathat valamit abból a színészi játékból, ami a Sons of Anarchy hét évadának végére ráragadt. Nagyon erősen alakít, a filmhez tökéletesen passzoló, visszafogott módon. Erősítésként feltűnik még Robert Pattinson és Tom Holland is, szintén nagyot mennek, már amennyire a szerep engedi.

Kár, hogy a hazai mozikat elkerülte, jó lett volna nagy vásznon látni. Persze nincs ebben semmi meglepő, a film mentes mindenféle ordenáré módon nézőcsalogató elemtől, 140 perces, stb., szóval esélye nem volt.

Köszönöm, ezzel el is dőlt. Sőt, újranézem majd az elsőt is eredeti hanggal, gondolom micsoda akcentus-parádé lehet az is.

Egy kis - és gyors - segítséget szeretnék kérni: tegnap néztem újra az első részt, szinkronnal, mert úgy emlékeztem, hogy nagyon jó neki, és nem is tévedtem. Ma este nézem a folytatást, és érdekelne, hogy ennek is érdemes-e úgy nekiugrani? Mindent angolul nézek, kivéve azt a néhány klasszikust, ami így égett a fejembe, de ha csak megközelítőleg olyan jók a magyar hangok, mint az elsőben, akkor inkább szinkron.

De, elmarad.

Nem vagyok híve az ilyen kommenteknek, mint ez, amit most írok, de minden szavaddal egyetértek. Mármint pontosan ugyanezt gondolom én is, ugyanezzel a hozzáállással ültem be, és "élménnyel" jöttem ki.
Meg fog dögleni a mozi, ha már egy Ridley Scott sem tud megálljt parancsolni magának. Hagyta volna abba a Prometheus-szal, aztán majd folytatja azt is egy Dennis Villeneuve 5-10 év múlva, addigra már sikerült volna forgatókönyvet is írni hozzá.