McCl@ne

Az a helyzet, hogy a Sicario egyszeri hangulatbombáját nem is feltétlenül kellene duplázni (próbálni), viszont minden esélyünk megvan egy brutálisan jó filmre. Ugyanis az a Stefano Sollima rendezi, aki a Gomorra és a Suburra c. olasz gengszterfilmeket, utóbbi szerintem a legjobb a műfajban talán a Keresztapa 2 óta. Úgyhogy a rendezés a lehető legjobb kezekben van.

Mindkét felvetéssel maximálisan egyetértek, plusz még két dolog:

A komplett "elmegyünk legyilkolni az amúgy zsaru fegyverkereskedőket" rész teljesen felesleges volt,
értettük addig is, hogy Dili miért Dili. A filmnek nagyjából ezen a rész van 15-20 perc teljesen felesleges,
és minőségileg kilógó jelenet, mint pl. az "éjszaka kilopakodva elhajtok, de aztán ott áll Haver pont előtte,
meg Dili is ébren van" szitu. Ezek annyira megtörték a dinamikát, elnyújtották az egészet, a saját, korábban diktált ritmusából rántották ki a filmet, és cserébe csak klisés jeleneteket kaptunk.

A másik dolog is ehhez, illetve az általad is felhozott befejezéshez kötődnek. Ennél a filmnél egyszerűen üvöltött az első perctől, hogy letudják az egészet kb. másfél órában. Egy zenére, ritmusra épülő, tulajdonképpen valamennyire önmagát is musicalként kezelő, pergő akciószimfónia miért nyúlik el a második felében, mint a rétestészta? Az első fele annyira egyben van, hogy az valami félelmetes, de utána valahogy szétesik kicsit.

Persze mondom ezeket úgy, hogy egy nagyon szigorú skálán is minimum 8|10 a film nálam, szóval igazából arról beszélek, ami a tökéletestől elválasztja. Talán egy újranézés után (hétvégén) majd változik a véleményem, másfajta elvárásokkal ülök be elé.

Nagyon ízléses, visszafogott, a szó legjobb értelmében vett módon régimódi, grandiózus film, ami végig érdekes marad, és pont a mértéktartásával emelkedik ki a kalandfilmek mezőnyéből. Utóbbiban nyilván közrejátszik, hogy igaz történet.
Mindenképpen ki kell emelni, hogy Charlie Hunnam végre mutathat valamit abból a színészi játékból, ami a Sons of Anarchy hét évadának végére ráragadt. Nagyon erősen alakít, a filmhez tökéletesen passzoló, visszafogott módon. Erősítésként feltűnik még Robert Pattinson és Tom Holland is, szintén nagyot mennek, már amennyire a szerep engedi.

Kár, hogy a hazai mozikat elkerülte, jó lett volna nagy vásznon látni. Persze nincs ebben semmi meglepő, a film mentes mindenféle ordenáré módon nézőcsalogató elemtől, 140 perces, stb., szóval esélye nem volt.

Köszönöm, ezzel el is dőlt. Sőt, újranézem majd az elsőt is eredeti hanggal, gondolom micsoda akcentus-parádé lehet az is.

Egy kis - és gyors - segítséget szeretnék kérni: tegnap néztem újra az első részt, szinkronnal, mert úgy emlékeztem, hogy nagyon jó neki, és nem is tévedtem. Ma este nézem a folytatást, és érdekelne, hogy ennek is érdemes-e úgy nekiugrani? Mindent angolul nézek, kivéve azt a néhány klasszikust, ami így égett a fejembe, de ha csak megközelítőleg olyan jók a magyar hangok, mint az elsőben, akkor inkább szinkron.

De, elmarad.

Nem vagyok híve az ilyen kommenteknek, mint ez, amit most írok, de minden szavaddal egyetértek. Mármint pontosan ugyanezt gondolom én is, ugyanezzel a hozzáállással ültem be, és "élménnyel" jöttem ki.
Meg fog dögleni a mozi, ha már egy Ridley Scott sem tud megálljt parancsolni magának. Hagyta volna abba a Prometheus-szal, aztán majd folytatja azt is egy Dennis Villeneuve 5-10 év múlva, addigra már sikerült volna forgatókönyvet is írni hozzá.

A Jurassic Park analógia nagyon találó!
De ne mondd, hogy ilyen, vagy olyan karaktert "faragtak" Davidből! Hogy lett ő ilyen, amilyen most? Mert az előző részben a szarságait Weyland utasítására követte el, magyarul az volt, ami: egy robot, ami tette, amire utasították. Gondolom programoztak bele némi túlélő ösztönt (sok egyéb más mellett) és ezért, vagy valami másodlagos protokoll miatt mentette meg a végén Shaw és a saját életét.
A Covenantben David egy modoros, gonosz EMBER, aki a saját kedvére működik, önkényesen tesz-vesz, csupa olyasmit, ami rendkívül emberi, már ha egy elmebeteg állat vagy. Nem kellett volna esetleg megmagyarázni valamivel, hogy egy robot hogyan ébred az öntudatára? Vagy Scott úgy gondolta, hogy mindenki megnézte az elmúlt 5 évben a Blade Runnert újra, és akkor annyi már elég is?
TELJESEN hülyének nézi a nézőket, és lazán lenullázza David karakterét ezzel, hogy önállónak ábrázolja: így már csak egy ember, akit nem bántanak a xenok, jaj, de izgalmas.
Amúgy meg az emberiség eredetének kutatásától eljutottunk egy filmen belül a xenok eredetének bemutatásáig. Mintha Mozart, meg Vivaldi után hallgatnánk most egy kis Ganxta Zolit, valami külteli Tesco parkolóban egy hármas Golf mellett cigizve, hétvégi program gyanánt.
Shaw úgy szállt fel a juggernatra, hogy azt mondta, meg akarja tudni, hogy a teremtőink miért akartak megölni minket 2000 évvel azelőtt (és azóta is). Ebből jutottunk el IDE, amit ez a film mutat és ad. A szánalom definíciójánál annyi lesz a szótárakban, hogy "Alien: Covenant".

Pontosan olyan a film, mint amilyennek az előzetesei alapján tűnik. Igénytelen gore-pornó, jó véres, és ennyit tud. A Prometheusban megkezdett vonalat nemhogy nem folytatja, hanem teljes egészében elvágja és lezárja, tulajdonképpen még a film kezdete előtt. Ez nem spoiler, a korábban kiadott Prometheus-t a Covenanttel összekötő rövid videóban (ami a filmben is szerepel) ez látható volt. És ennyi. Van még valami gyalázatos okoskodás benne, de az is annyira igénytelenül gagyi, hogy volt egy-két pillanat, amikor felröhögtem kínomban. Mondom ezt úgy, hogy a fő sorozat minden darabját minimum értékelni tudom, mint próbálkozást, de a Prometheust, és az első két részt NAGYON szeretem. Tehát szó sincs arról, hogy távol áll tőlem a sorozat, vagy nem érdekel az egész, vagy hasonló, kifejezetten közel áll a szívemhez mind az öt film, nyilván - a minőséggel párhuzamosan - váltakozó mértékben.

Ha Scott csinált volna egy sima Alien újragondolást, egy egyszerű, de működő horrort, ami semmi mást nem csinál, mint kicsit összeköt két nagyívű sztorit, akkor egy szavam sem lenne. Be kell tömni a rajongók száját, értem. De szó sincs ilyesmiről. Mindent lerombolt, amit a Prometheus-ban felépített. Ráadásul rohadt igénytelen módon, és akkor még nem beszéltem arról az izzadtságszagú vergődésről, amivel Daniels-ből Ripley-t akartak csinálni. Ezt is annyira direkt, igénytelen módon, hogy nagyon kínosan éreztem magam. Ez a film MINDENKIT hülyének néz, semmi célja nincs és semmi nem következik belőle. Az első fél óra majd megtéveszt pár embert, mert vannak jó dolgok benne, pl. a kezdő képsorok. De utána majd kimutatja a foga fehérjét, és az már botrányosan szar lesz.

Minősíthetetlen ipari hulladék, egy rohadt gagyi kacat, ami közelebb áll színvonalát tekintve az AvP filmekhez, mint a fő sorozathoz. Mondom mindezt úgy, hogy nagyon szeretem a Prometheus-t. Nem is annyira mint filmet, hanem a vállalást, amibe beleállt, de néhány nyilvánvaló hiányosságától eltekintve egy rohadt jó sci-fi.
Ez a torzszülött viszont egy érvénytelen vergődő idézetgyűjtemény, amiből nem következik semmi. Legalábbis számomra, mert ahogy ezt sem fogom újranézni, úgy nem ülök be ezek után az esetleges folytatásaira sem.

Die Hard 5 szintű pofára ejtése a rajongóknak, még ha filmként valamivel jobb is annál a rettenetnél.