McCl@ne

Remélem, itt nincs elévülés, mert lassan egy év eltelt, de:
"elismeri, hogy másoknak tetszik, de neki nem jön be. Ennél többet nem kell írnia" -> Erre szolgál a pontozás. Adott rá egy egyest, ezzel az ő egy darab személyének a súlyában módosította az átlagot. Viszont egy - tényleg szinte - mindenki által imádott, de legalábbis szeretett, kultstátuszát instant kivívó filmre beböfögni ezt az egy szót, ez nettó provokáció. Pontosan arra alapozva, hogy nem köteles ennél többet írni. Ez igaz, nem köteles. Köteles viszont együtt élni azzal a ténnyel, hogy ez így már kevesebb, mint egy sima pontozás. Bár gondolom megoldja. Megfejtés hiányában viszont találgatni kényszerülünk, az enyém rögtön az lenne, hogy ez így, a minimális energiabefektetésével teljesen passzol a kommentjei által felverni kívánt feltűnéséhez, meg az ahhoz tartozó viszketegséghez.

És de, tökéletesen igaza van ryoodnak abban, hogy ez semmivel nem több egy sima leszarozásnál, ami ellen a szabályzat is szól.

Convarnak meg köszi a kimaradt jelenetekért, őrület, hogy ezeket meg sem néztem soha, pedig mindig megvolt a film DVD-n és blu-rayen is!

Olvastam és hallottam is hasonló véleményeket, de én ezt teljesen máshogy látom.
A film arról szól, amilyen az élet. A pap elmondja: a házasságok 51%-a (és ez egy optimista adat, plusz értelemszerűen nem tartalmazza a bődületesen szar házasságokat) válással végződik, egyáltalán nem Mike sara az, hogy nem működött. Illetve azt sem értem, hogy miért azonosítjuk a házasságot a magunkra találással: akkor már inkább az apaság, amiről a film azt sugalmazza, hogy Kyle helyt áll benne. Mit tett Mike? Értem, hogy lefeküdt Kyle menyasszonyával, de az a kapcsolat így is egy méretes kamu volt, a nő pedig nem azt a férfit szerette, akihez épp tervezett hozzámenni, hát szerintem ez nem akkora veszteség. Persze a barátság szempontjából hatalmas, meg is sínyli évekre.
Szóval ez a Kyle egy kedves, naiv fiú, akivel az élet azt csinál, amit akar. El is mondja a lékhalászós jelenetben, hogy neki már mindegy, csak hadd legyen boldog, nem érdekli, ha nem szerelmes. Ezzel a hozzáállással garantált a bukás, amit Mike csak próbál megakadályozni, persze tök feleslegesen és nyilván ez is egy hibás lépés, de emberi.
Ez a film egyetlen pillanatában sem fekete vagy fehér, de szerintem hibás megközelítés a "mérgező" barátságot látni benne.

Filmvilág szerkesztőinek éves toplistáján kapott előkelő helyezéseket, maximálisan megérdemelten.
Groteszk humorú, fájdalmasan életszagú dramedy két barátról, akik, mint a tűz és a víz, úgy különböznek.
Egy azonos című rövidfilm egészestéssé duzzasztása, amit a film át is emel kezdő jelenetnek, már ott kiütközik a "most sírjak vagy röhögjek" dilemma, ami aztán ki is tart a végéig.
Ami borzasztóan tetszett, hogy talán 5-10%-kal éreztem csak emberibbnek a való életnél, de ez az apró kis plusz mégis elég ahhoz, hogy a bő másfél óra végére - a történettel ellentétben - emelkedettebb hangulatban távozzuk, mindenféle didaktikus ránkhatás nélkül. Valahol 8 és 9 pont között érzem, a tavalyi év méltatlanul elsikkadt remekműve!

Nálam az abszolút kedvenc a Szörnyecskék (Gremlins) első része. Minden újranézéssel egyre jobban tetszik, tipikusan az a film, aminek minden alkotója (Dante, Columbus, Spielberg, Goldsmith) zseni és pályájuk legjobb, legfrissebb korszakában hozták össze.

Ha már belinkeltem valahol a közepe környékén, akkor ITT a teljes. Ez az utolsó rész, a másik négy ott van linkben benne. Kicsit nehéz hozzá ajánlót írni, mert eléggé személyes, de közben meg csurig van mindenféle filmes kiszólásokkal és ahogy a visszajelzéseket nézem, a legtöbben találtak benne olyasmit, amiben magukra ismertek. Ami nagyon jó, mert a cél is éppen ez volt :)

Ó, én eddig nem is láttam ezt a témát, pedig néha érdekes lehetett volna. Most viszont pont jókor, mert épp egy novellasorozatot firkálgatok, úgy másfél-kéthetente jön majd a maradék két rész. Ahogy időm engedi. Az első kettőből itt a második, az elején tartalmazza az első linkjét. Sztori igazából nincs, néhány - fiktív - nap történéseit mesélem el benne, egy filmszerető karakterrel a főszerepben. Persze ez így lehet, hogy nem túl érdekes, mert olyan rengeteget nem kommentelek ide, hogy bárki "ismerhessen", és csak a személyem miatt belekezdjen, de talán a témába befér így is.

Azt javaslom, aki lepattant elsőre teljesen a filmről, nyugodtan tegyen vele újra próbát, nálam így lett hármasból ötös. Egyszerűen képtelen voltam ráhangolódni elsőre, nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi hiányzott, de egyértelműen nálam volt a hiba, mert már napokkal később is éreztem, hogy valami különlegeset láttam. Másodjára pedig imádtam az egészet, 9|10 minimum, zseniális film. Érdemes még hozzácsapni (utána) a Frances Ha-t, szép, kerek sztorit fog kiadni Greta Gerwigről, a sacramento-i részeknél még a Zabhegyező is eszembe jutott párszor, meg úgy általában az egészből sugárzik egy Woody Allen legjobb pillanatait megidéző hangulat.

Nem szoktam így kifakadni, de ez egy k*rva jó komment, legalább annyira betalált, mint a film!

Guy Ritchie munkássága röviden: annak a meg nem értése, hogy igazán felesleges a cselekményt ilyen mértékben csűrni-csavarni, ha a karakterek teljesen érdektelenek. Ha még nyolcat csavar rajta, és behoz még hetven szereplőt, akkor sem lesz az egész érdekesebb. Talán kiemelkedő csak Charlie Hunnam dél-londoni jelenete volt, amikor okította a fiatalokat, az tetszett.
Ami már nem a filmhez tartozik szorosan, az Matthew McConaughey szinkronja, szerintem borzalmas. Bár a játékától sem vagyok elájulva, amikor ezt a dörzsölt karaktert hozza, de ez az erőltetetten elmélyített hangon lassan suttogás valami borzalmas.

Kb. mindenre/bármire rányomja, amit megnézett, találsz köztük ennél gyengébbet is.

--
Áthelyezve a(z) Rambo: Last Blood topikból.