Tapasztalat: 369 film
Kompetencia: 1 film
Súly: 394
Regisztráció: 2009. január 22. (15 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 1 user
Demográfiai adatok
Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus
Legutóbbi szavazatok
Film | Szavazat | Mikor | Átlag |
---|---|---|---|
Dan in Real Life Dan és a szerelem |
4 | 2013-05-15 | 3,3 (173) |
Mauvais sang Rossz vér |
1 | 2013-05-15 | 3,7 (49) |
Sunset Blvd. Alkony sugárút |
5 | 2013-03-31 | 4,5 (477) |
L'avventura A kaland |
5 | 2013-03-31 | 4,2 (196) |
Brief Encounter Késői találkozás |
4 | 2013-03-31 | 4,3 (124) |
The Grapes of Wrath Érik a gyümölcs |
5 | 2013-03-31 | 4,4 (141) |
The Great Dictator A diktátor |
5 | 2013-03-31 | 4,6 (523) |
Hamlet |
5 | 2013-03-31 | 4,5 (146) |
Ace in the Hole A nagy karnevál |
5 | 2013-03-31 | 4,6 (259) |
Julia Júlia |
3 | 2013-03-28 | 3,6 (39) |
Legutóbbi kommentek
Operatőri Munka 10/10 - műfajteremtő
Díszletek, jelmezek, helyszínek 10/10
Zene 9/10 - de csak a Ben-Hur vagy a King of Kings miatt
Színészek 4/10 - Ustinov is túljátssza, de ő legalább emlékezetes
Forgatókönyv 4/10
Összességében egy 7-es. Vizuálisan és akusztikailag állja a versenyt a Ben-Hurral (operatőr, látványtervező, zeneszerző, hangkeverő azonos), dehát Mervyn LeRoy nem egy William Wyler, de nem is Kubrick, Nicholas Ray vagy Joseph L. Mankiewicz. A design területén műfajteremtő és meghataározó, de a színészek és a párbeszédek még Cecil B. DeMille filmjeit idézik.
Vicces, mikor bizonyos rendezőket egy-két film alapján kikiáltanak valamivé, amit aztán harminc másikkal megcáfolnak, de még mindig mindenhol úgy emlegetik őket, lásd a frissen megint Oscar díjjal jutalmazott Tarantino, akint még mindig korunk legnagyobb dialógus írójaként tartanak számon, pedig mióta összeállt Robert Richardsonnal a filmjei vizualitásban százszor erősebbek mint párbeszédben (mert mi is a legnagyobb beszólás a Django-ban???).
Ennek a legnyilvánvalóbb példája Spielberg és híres dramaturgia érzéke, szókás mondani hogy az ő filmjei tankönyv szerűen vannak összerakva és még ha nem is feltétlenül a Bíborszín - Amistad - Hadak útjánra gondolnak ilyenkor, szerintem a legmaradandóbb filmjei az elmúlt 25 évből (Schindler listája, Ryan közlegény, A:I:, München) sem a tökéletesen kidolgozott cselekmény mintadarabjai és nem attól lettek azok, amik, hanem a Janusz Kaminski - Michael Kahn - korunk legjobb színészei tengelyen érdemes keresgélni inkább.
Ennek ellenére most már rendre minden újabb Spielberg filmnél mindenki megdöbben hogy ez most lassú vagy unalmas lett, nem úgy mint a.... De hogy ez egy kivételes dolog Spielberg pályáján.
Másrészt szomorú, hogy a Young Mr. Lincoln (1939-ből!!!), ami nem tartozik bele mondjuk John Ford húsz legsikerültebb filmjébe, egyetlen híressé vált beállításával (Lincoln kisétál a film végén a tárgyalóteremből és a képen kívüli közönség megtapsolja) nagyobb hatást tud elérni mint egy 2012-es három órás film egésze, amihez nem kevés tehetség adta a nevét és a munkáját.
Végülis korrekt film, ahogy mondani szokás és Daniel Day Lewis is korrekt benne, habár idén Joaquin Phoenix alakítása a The Masterben volt az igazi Day-Lewis alakítás.
Szegényes operatőri munka, rossz vágás, sablon sztori, sablon rendezés, közepesnél nem jobb színészi alakítások. A Weinstein fívérek tényleg tudnak valamit, idén ezt a "kis költségvetésű", "független" filmet kezdték el nyomni és nyolc Oscar jelölésig meg egy díjig vitték (Jessica Chastian-nal össze sem hasonlítható alakítás, nagyon hasonló mint mikor Cate Blanchett helyett Gwyneth Paltrow nyert 1998-ban).
Egy pszichés betegséget úgy ábrázolni, hogy a főszereplő az ágyon fekve nyüglődik és többször hirtelen felugrik és néha nagyon gyorsan beszél - nos ennél 100 évvel ezelött is kifejezőbb volt a mozi, de még a színészi alakítások is.
Kár, mert a The Fighter nagyon jó volt, bár David O. Russel ott sem brillírozott, dehát egy jó filmhez nem is az kell. Mondjuk Christian Bale és Bradley Cooper sem egy kategória...
Én is megnéztem ma az eredeti Django-t, az "újban" az operatőri munka, a színészek, a forgatókönyv és a rendezés is klasszisokkal jobb, mégis a dolgok "súlya", az amitől egy film szereplőinek lehet igazán drukkolni, másokat meg igazán gyűlölni teljesen hiányzik a Tarantino filmből, de megvan a régiben, ahogy a műfaj filmjeinek nagy részében. Igazán csak most értettem meg miért írta Jonathan Rosenbaum kritikus (az 1001 filmben is olvasható) kritikájában a Ponyvaregényről hogy "a régi filmek élettapasztalatára senki se számítson, szédítő felszín az egész", mivel a baj pontosan ez, és minden eddigi Tarantino filmnél jobban éreztem hogy a rendező csak a mozit ismeri, de az életet nem, ezért is siklanak ki úgy ezek a bosszútörténetek, ahogyan Landa vagy Bill esetében, úgy most sem azt akarjuk hogy valaki intézze már el őket, hanem hogy Calvin Candie minél tovább sziporkázzon, mert DiCaprio annyira ott van ebben a szerepben. Ezért is lehet moziba járni (és Tarantino mindig jobb lesz a rendezők 95%-nál), de ez már nem ugyanaz mint a Volt egyszer egy Vadnyugat idejében.
Richard Burton azt mondta hogy valamennyi filmje közül ez a legrosszabb és ő is ebben nyújtaja a legrosszabb alakítását. Az Oscar díjakat pedig onnantól nem vette komolyan, hogy ezért a filmért jelölték.
A film tulajdonképpen egy teszt volt a cinema scope-hoz, ez látszik a szegényes helyszíneken (nem mentek túl messzire Hollywoodtól), a steril díszleteken és a nem túl kifinomult operatőri munkán.
A színészek és a dialógok is igen gyengék, ez a film sokkal messzebb van a műfaj legjobbjaitól, mint a két évvel korábbi Quo Vadis.