pietro

Én ezt elfogadom árnyalásnak, persze úgy egyetértek, hogy annak kicsit felületes és homályba van hagyva. Én úgy éreztem az akta fényében egyfajta revelációja volt az anyjával kapcsolatban, ott és akkor tudatosodott benne, hogy az élete mekkora hazugságokon alapult, meg hogy mi mivel függ össze (pl. nevetéskényszer - anyja állandó elvárása, hogy mosolyogjon, még a traumatikus bántalmazása során is, stb.) ami oda vezetett, hogy afféle bosszúból megölte. Előtte láthattuk, hogy kevesebbért is ölt már. A megrendültség egy egészséges(ebb) elme normális reakciója lett volna, ő viszont nem egészséges. De ez a sírva röhögés is általában érzelmileg stresszes helyzetekben jött elő belőle, tehát felfoghatjuk a megrendültség patologikus formájának. Azért kíváncsi lennék egy pszichiátriai véleményre, hogy mennyire konzekvens és hiteles Joker őrülete.

Scorsese után Coppola is beleállt:
"Martin még kedves volt, amikor azt mondta, hogy ezek nem is filmek. Ő nem mondta ki, hogy ezek megvetendő produkciók. Hát én kimondom."

forrás

Nem tudom Todd Philipps, hogy gondolta ezt az egészet, mármint hogy az ő pontos koncepciója mi volt. Ő Taxisofőrt emlegette meg a Komédia királyát, Phoenix pedig nem véletlenül mintázta a maszkját egy sorozatgyilkos bohóc arcmaszkjáról (legalábbis azt olvastam, hogy ez az ő ötlete volt). Szóval Joker biztosan nem egy Robin Hood. Ha pl. apisztolyt már korábban megkapta volna, akkor azt a pár zsebest, akik a film elején megverik, lőtte volna le elsőként és akkor már nem a nép bosszúállója lenne, csak egy őrült gyilkos bohóc ruhában, mert az.

Egyetértek azzal, hogy a film tisztában van azzal, hogy Joker nem akart semmilyen vezér lenni, csupán élvezi, hogy a káosz neki köszönhető, hogy ha máshogy nem,de így legalább elismerik Azt is kimondja Joker hogy nem érez bűntudatot miután gyilkolt - azaz totál pszichopata. Megöl három gazdagot, ott végül is rádöbben, hogy milyen egyszerűen megy ez neki, de totál irreveláns volt számára adott pillanatban, hogy gazdagok vagy sem. A sorstársát sem kímélte, aki tényleg nem volt korrekt, de nem a rosszindulat vezérelte és az elit tagja sem volt. Na most ezek után pozitív figuraként tekinteni rá, sőt a nép hangjaként, az elég ijesztő, lásd lent a Székely Csaba idézetet. Nem is echte gonosz persze, csak tönkretette az (nevelő?)anyja gyerekkorában és attól lett ilyen, nem kapott valós segítséget, tehát árnyalva van, de szimpatizálni vele vagy igazságszolgáltatónak hívni az finoman szólva is erős.

Azért az a szál nem teljesen egyértelmű, hogy akkor Thomas Wayne az apja vagy sem. Bár a film erősen azt sugallja, hogy nem, de a valós szülő(k) továbbra is ismeretlenek, tehát kizárni sem lehet.Valamint a hűtős jelenet is magyarázatra szorul még számomra.

A filmet Phoenix miatt lehet/érdemes megnézni leginkább, ahogy az őrületet ábrázolja illetve az őrültet eljátssza. Abban maximálisan kiemelkedő.

A filmben az újjászületés csak "ürügy", nem erről szól, nem lényeges, hogy létezik vagy sem, hiszel e benne vagy sem (vagy esetleg agnosztikus vagy ez ügyben). A film ez ügyben nem állást foglal, hanem eszközként, egyfajta metaforaként használja a meséléshez. Szerintem mondjuk nagyon jól. És most olvasom az interjút Tasnádi Istvánnal, ő is elmondja, pl. azt, hogy: "A film ugyanakkor nem a reinkarnációról szól, valójában egy parabola, középpontban egy Akárkivel, aki azért küzd, hogy megtalálja önmagát." és folytatja. (Link a "cikkeknél".) Vagy pl. port.hu-s cikkben ezt idézik tőle: "Számomra a film kérdése az, hogy mennyi pénzért és hatalomért hagyja az ember, hogy valaki más legyen az életének az irányítója."

Számomra ez nagyjából időben átjött szerencsére, bár az első percekben én is féltem, de Árpád reakciót látva leesett gyorsan, hogy ez a film nem ezotériát akar eladni nekünk, épp ellenkezőleg, kritikus gondolkodásra sarkall, úgyhogy nagyon élveztem. Egyedül a végét, a zárójelenetet nem éreztem teljesen jól kifejtve, az nem teljesen jött át. De végül is mással is megtárgyalva, valószínűleg arról van szó, hogy Mucsi "fia" meghalt időközben, és Árpád, mint Korsós, megkereste. Felajánlotta a "bűnös" vagyont, de a fia felismerte, hogy ezzel ő nem lenne boldog, elutasította. Kábé. Ezért a mosoly: megmentette a fiát, és ezzel egy kicsit önmagát is.

És végre egy eredeti és jó magyar film, ráadásul alacsony költségvetésből. HBO-s színvonal simán megvan. Nem értem miért hallgatták el ezt a filmet is és nullázták a marketingjét (lsd. még Kojot), pedig erre nagyon közvetve lehetne ráfogni, hogy van benne aktuálpolitikai rendszerkritika, bár társadalomkritika van, de az elég egyetemes módon... De ezt legalább leadták a Dunán. És még nézhető az 1# olvasható linken is, nem tudom meddig, de szerintem érdemes.

Messze nem korszakalkotó, mindenesetre a mai filmek között bőven megállja a helyét, főleg ha valami egyedibb és kedvesen beteg, elborult filmre vágyunk. Ha viszont nem, akkor kihagyható. (A sci fi címke viszont totál fals!) Van íve, aminek üteme kissé talán esetlen, de a végére azért összeáll és tartalmas mondanivalója is, ami egy kalandos, fantasztikus (értsd: nem mindennapi, valószínűtlen, stb.), játékos művészfilm formájában kerül kifejezésre.

A film lényege, hogy konkrétan a főszereplő elméjén, tudatán keresztül látjuk a világot, aki egy művészember (filmrendező). "Te most vagy naiv vagy, vagy teljesen őrült!" - jellemzi valaki, mire ő azt mondja: "Egy művész legyen is őrült!". Tehát egy őrült elméjén zajlik a film cselekménye, nem pedig külső szemlélőként nézhetjük. A valóság keveredik ennek a "naiv őrült" elmének a látásmódjával, és azzal, ahogy próbálja a valóságot és tetteinek következményeit feldolgozni. Ez magyarázza a szürrealitást is. Ezt figyelembe véve kell megnézni, különben tényleg csak csalódás lehet a vége - persze akkor sem biztos, hogy tetszeni fog. Ha viszont erre felkészültünk, akkor egy keserédes, önironikus, szándékosan (!) parodisztikus, szatirikus utazás elébe nézhetünk (hiszen vélhetőleg Gilliam itt egyfajta önkritikát is gyakorol a rendezőiség(é)ről). Mindemellett egy pre-apokaliptikus korlelet is, - apokaliptikus és poszt-apokaliptikus betétetekkel, néhol szinte Mad Max - amiben a filmipar is megkapja a magáét rendesen. A mondanivaló lényegét tekintetve azonban az alkotói lelkiismeret kerül terítékre és az jár kanosszát.

2. Nem látok semmilyen ellentmondást az általam írtakkal.
3. Nagyjából úgy lettek ábrázolva, ahogy egy átlag amerikai elképzeli - négy sör után - hogy ő, hogy beszélne a szovjet káderekkel hasonló helyzetben... Ahogy a meztelenkedés is, erős "dramaturgiai" túlzásnak tűnik legalábbis sehol se találok arról infót, hogy ez igaz lenne, viszont többen cáfolják (illetve az archív videókon se látni erre utaló jelet). Egyébként videót is csináltak a még élő bányászok közül párral, amiben belenéznek a sorozatba: https://www.youtube.com/watch?v=jo2X-zRmiEU (01:53-nál) A reakciójuk önmagáért beszél és még az is kiderül, hogy a sztereotip ábrázolás is befigyel (vodka ivás).

Először a film után közvetlenül a hatása alatt elég erősnek éreztem. Később azért kételkedtem, hogy ez így mennyire életszerű történet összességében illetve bizonyos cselekmények mennyire azok? De ha ezek a cselekmények mégiscsak bekövetkeznek és elfogadjuk ezek életszerűségét (igazából itt van a film gyenge pontja számomra, ezt vagy elfogadjuk és akkor ez egy nagyon jó film, vagy nem és akkor „csak” egy átlagosan jó film), akkor abból következőleg tényleg érthetővé válnak a morális következtetések megvalósulásai. És az a törekvés, hogy ne kenje el a cselekedetek okozta bonyodalmat a film, az, hogy nem akarja megúszni, hanem ezek kiélezésén van a hangsúly, ez több mint szimpatikus. Ez szerintem ritka és mivel ezek a kérdésfelvetések valamint a belemenő és felvállalt válaszok is megvannak, még sincs konkrét állásfoglalás a film részéről, csak a karakterek állásfoglalásinak precíz bemutatása, így nézve ez egy egész mély film. (Összehasonlításképp pl. a Dunkirknél volt egy olyan rész amikor egy hajó belsejében felmerült egy jó pár emberben, hogy az egyik szereplőt esetleg meg kéne lincselni, de ez a szál nem lett következetesen kibontva, hanem egy külső eseménnyel (szó szerint) el lett mosva és kenve... Ott azt éreztem, hogy akkor minek lett bedobva, ha nem viszik végig? Hatásvadásznak tűnt és súlytalanná vált a kérdésfelvetés. Na itt ilyen nincs: minden tettnek következménye van, nem csak dobálózik velük.)

A sorozat egyértelműen "kötelező olvasmány" kategória. Nem a művészeti értékei miatt - ez egy kiemelkedően igényes és tartalmas iparos munka. Nem is a szórakoztató faktora miatt - nem mintha unatkozni lehetne alatta. A sorozat nagyszerűségét én egy percig se vitatom, és meglep, hogy egy fantasy szappanopera után egy ilyen témájú és jellegű sorozat is tudott érvényesülni ekkora sikerrel. Példaértékű tv sorozat, ez mehetne pl. a középiskolákba is!

Ami számomra kissé rombolta az élményt, az a tipikus hollywoodi dramaturgia felesleges használata bizonyos jeleneteknél és karakterek esetében. Oké, ez egy amerikai sorozat, mégis mit várok? Ettől függetlenül gyengítették az amúgy erős és releváns tartalmú sorozatot. Többek között a bányászoknál, Uljana Komjuk karakterénél (akit egyébként el kell ismerni, viszont korrekt módon "lelepleznek" az utolsó rész végén, de az ahogy bedobták és felvezették a karaktert, az tipikus hollywoodi túlzás volt). Az utolsó rész majdnem tökéletes tárgyalás élményét viszont sajnos megtörte a visszaemlékezésekben bizonyos karakterek abszolút "jóvá" és "rosszá" válása (az atomerőműves jeleneteknél), illetve az amerikaiasan didaktikussá fajuló erkölcsi hegyi beszéd az igazságról (ezek szerencsére nem a beszéd egészét jelentik, csupán egy kisebb, de kihangsúlyozott részét).

Ezekkel együtt vagy ezeket leszámítva is ez egy mérföldkő sorozat lett, biztos nem volt olcsó, és hihetetlen mekkora hatással volt a közbeszédre globálisan (itthon is, és összességében pozitív irányba). Nyilván ennek a témája is oka volt, de rosszabb tálalásban ez el is sikkadhatott volna. Különösen pikáns, hogy Craig Mazin állítólag amúgy ettől függetlenül atomenergia-párti. Milyen lett volna a sorozat, ha nem az?

A csernobili szarkofág árnyékában érthető okokból eltörpülve, ráadásul a Hulura "száműzve" kijött ez a mini is, ami a háború értelmetlenségét állítja pellengére szatíra formájában, az USA mentalitásával (és hadseregével) bemutatva a második világháború idején, az olasz fronton. Nettó "hazaárulás" lehet ez a történet egy régi vágású, kőkemény amerikai hadseregmániás patrióta szemében még ma is, hát még az eredeti a maga korában! Ha nem is olyan jó, mint az emlegetett HBO-n sugárzott sorozat, a figyelemre azért érdemes lehet, ha azt letudtuk és keressünk valami kevésbé nyomasztót (mármint ahhoz képest kevésbé nyomasztót, mert azért ez se könnyed téma!), de mégis tartalmasat. És sok vesztenivaló sincs vele rövidsége miatt.

A karakterek sokszor egyébként erősen emlékeztettek még Rejtő Jenő regényes világára és lakóira is, tehát aki az ő műveit kedveli, az is próbát tehet vele, bár ez annál komolyabb (ha a Csontbrigádot nem számítjuk), mégis valami ilyenformában tudnám elképzelni az élőszereplős adaptációit az ő könyveinek is. És egy esetleges Fallout adaptációt is pontosan így tudnék elképzelni sorozat formájában, ebben a hangvételben: a sivár, apokaliptikus világ és annak működése-működni akarása, a sárgás képi világ, a zenei betétek miatt is többször eszembe jutott az a játék is Rejtő mellett.

A szatírát tragikus események mélyítik, így ez dráma is lenne, de ez nem mindig és nem mindig jól sikerül neki. Azért van amikor igen. A főműfaja a szatíra és emellett az abszurditás átadása viszont kiemelkedően jól megy. Itt-ott lehetett volna vágni rajta szerintem (egy komplett jelenetsort kivágnék), mert van ami szinte tölteléknek hat. Ezeknél talán nem sikerült átadni a jelentőségüket amit a forrásműben képviselhetett - feltételezem, mert nem olvastam). Ezt leszámítva nem tökéletes, mégis elég érdekes sorozat, ami elüt a mai sorozatoktól, egyedi hangvételt képviselve, remek színészekkel - köztük olyanokkal, mint Clooney (akinek ez nem kis részt személyes projektje is, producerként, rendezőként is) vagy épp Hugh Laurie. A kivitelezés pedig, bár érezni a stúdiószagot, mégis olyan, mintha a 70-es években készült volna - a jó értelemben és tudatosan így készítve (szóval lehet ez a "stúdiószag" is ennek köszönhető?). Egyértelműen "tv filmsorozat", de a jobb fajtából.

Mondjuk ilyen alkotói attitűddel szerintem érthető, hogy miért nem érthető. Igazából a másik kérdésedre akartam magyarázatot nyújtani az idézettel, nem újabbakat felvetni.