pietro

Egy újszerűnek ható és alapvetően elég beteg alapötlet, teljesen korrektül megcsinálva rövidfilmnek. De kissé öncélú az egész.

Vimeon fenn van. Tulajdonképpen egy modern némafilm. Elég ügyes. Ez még csak enyhén beteg, a többi rövidfilmjéhez képest.

Hát igen, nem véletlenül komolyabb a jellemrajza a dinóknak, mint az emberi karaktereknek... De semmivel sem butább mint a Disney-Marvel-SW-Warner/DC féle infantilis blockbuster heroin adagok. Persze nem is okosabb. B filmes folytatás? Abszolút, habár az egész széria határeset. A magas költségvetésű B filmek aranykorát éljük, nem lóg ki a korszellemből, csodálkozom a közutálaton. De legalább ez a film a helyén van kezelve kritikai szempontból. Bevételek szempontjából viszont még bármi lehet, de szerintem kár ezt a vonalat erőltetni. A dinók miatt kettes.

Ezt azért én a film védelmére kelve árnyalnám, mert kissé szíven ütött. :) Tény hogy valóban egy motorosbanda vs rendőr az alapszituáció, de ahogy Max egyre "Mad"-ebb lesz, úgy a világ is egyre jobban elveszti a civilizációs jegyeit. A film elején a rendőr a törvény őre, a motorosbanda pedig egy bűnözőbanda. A film vége felé a motorosbandák a világurai, a törvényeket már nem védi semmi és senki - már nincs is mit! Ahogy Max veszít el fokozatosan mindent - a társát, a családját majd végül civilizációs énjét, úgy válik a világ is fokozatosan, jelenetről-jelenetre egy disztópiává. Max sem rendőr már a film végére, hanem egyfajta ronin - nincs kit szolgálnia már, a jogállam is megszűnt. Ez egyébként sokkal realistább apokalipszis elképzelés, mint az ezt követő filmek elszállt, jobban átgondolva kissé gyerekesen elképzelt poszt-apokaliptikus világa. Ez nem annyira látványos apokalipszis, sokkal inkább morálisan zajlik. Max maga az összeomló civilizáció. Valahogy úgy aránylik a Mad Max 1 a többi részhez, mint a First Blood a többi Rambohoz (az első egy feszült dráma, a többi Rambo meg már tulajdonképpen csak nagyköltségvetésű trash). Szerintem pont emiatt és ebben zseniális, ahogy a világ összeomlását párhuzamosan futtatja Max állapotával és érzékelteti az ő szemszögéből. Más szempontból persze tény, hogy nem zseniális, de ennyire alacsony költségvetés mellett és első filmnek azért ez bitang kezdés volt a maga idejében Millertől. Hogy ma már mennyire állja meg a helyét, az más kérdés, ezt nem is vitatnám, de azt, hogy a világ összeomlásáról nincs egy szó sem benne, azt egy nagyon erős, kissé igazságtalan túlzásnak érzem. :)

Naiv szentimentalizmussal manipuláló politikai agymosással a gyűlölettel manipuláló machiavellista agymosás ellen, avagy művészi módon előadott politikai propaganda a primitív politikai proganda ellen. :) Kissé túlnyújtottnak éreztem én is, de összességében esztétikailag egyértelműen és kimagaslóan élmény a film. Intellektuálisan azonban sok szempontból csalódás. Tényleg nagyon politikus film és nem csak a magyar párhuzam miatt. A film didaktikussága és leegyszerűsítései, mert hiába a gonosz kormánypropagandák ellen száll harcba, ugyanúgy károsak és veszélyesek. Ilyen hosszú játékidő alatt sokkal durvább és jobb hatalomkritikát lehetett volna összerakni. A Chomsky-nak tulajdonított tíz parancsolat egyikét pl. pont Atari használja a film legvégén polgármesterként remek érzékkel pár másodperc leforgása alatt, és ráadásul úgy, hogy nem is megválasztották, hanem örökölte a hatalmat! De ha ő(k) van(nak) hatalmon, akkor már nem kell gondolkodni csak tapsolni: mert ő az aranyos és jóságos szeretett vezérünk, Kim Dzsong Atari, úgyhogy minden rendben. A lényeg, hogy a mi kutyánk kölyke legyen hatalmon és ne a kutyaütők. :) Konkrét idézet a filmből, a happy endnél ugye: "A politikai korrupció elfogadható szintre süllyedt." Vagy úgy, szóval innen fúj a szél. És még csak nem is leplezi a film egyébként ezeket. A film tehát, habár a politikai valóságtorzítással akar elvileg szembeszállni, végsősoron csak egy újabb önnyugtató, önmagába vetett hitét soha meg nem kérdőjelező valóságtorzító partizánkodás. Valami ilyesmivel próbálkozott itthon is - ha már magyar politikai párhuzamokat keresgélünk - a honi ellenzék, az eredményt látjuk is: zsákutca. A valósággal és a teljes igazsággal Anderson se hajlandó foglalkozni, csak annyira amennyire neki kényelmes, részlegesen és hamiskásan, és azt akarja, hogy a nézői se... Szomorú.

Az Isle of Dogs-nál, a cikkeknél (Kritikák, elemzések) ha a "[kritikustomeg.org] Az elnyomás árnyalatai - Kutyák szigete" linkre kattintok, megnyit egy új ablakot ugyanott, a cikklistánál, de magát a cikket nem. Ugyanez ha a főoldalon kattintok rá, akkor is a film cikklista aloldalára dob, nem pedig a cikkre. Csak nekem rossz?

Ezzel egyetértek, de ezzel rövidre zárni azt hogy ki mit szeretne belemagyarázni az mintha mégiscsak ellentmondana a véleményednek.

Érzelmes, de nem nyálas, jól megcsinált kosztümös dráma. Néhány mellékszál zanzája kissé alulmagyarázott. Persze néhol, főleg a vége talán kissé szentimentális, de adott korhoz végülis passzol. Néhol pedig meglepően nyomasztó főleg az elején és hiteles, pl. kábítószer függőség. Az ópiátok okozta élményt gyakran hozzák összefüggésbe az anyaméhben való állapottal, anyai szeretet flash kb. de kimaxolva. Ezt ügyesen kötötte össze a történet.
Az apa általi elismertségi vágy szintén komoly addikciós tényező, ami szintén a film egyik főmozgatórugója is.

A szinkron korrekt.

Jól emlékszem hogy ezt tavaly egyszer már bemutatták és most megint csak szélesebben?

Ez kicsit gyenge mentsvár lenne a filmnek, mert ez melyik filmre nem igaz? Ez a film nem csak egy hangulatbomba akart lenni, böcselkedni is akart.

Erahurka (#40): Egyébként ez akár szerintem még igaz is lehetne de mégis akik kedvelik jellemzően élő és működőképes kapcsolatot vizionálnak a filmbe. De ha ez egy tragikus elégia a halottba szerelmes magányos emberről akkor tartalmi cél tekintetében dicserendő film lenne, de a retorikája továbbra is mesterkélt maradna, ráadásul pont a filmet jóra értékelők többségének a szemében meg akkor jól félre is lett értve. Már aki szerint van mit (félre)érteni benne. :P

Szóval igaz hogy ennek a filmnek max. a hangulatát lehet nagyon szeretni, de ez egy kicsit sovány így, főleg hogy Jarmusch ennél többet gondolt bele. Kár lenne ennyivel elintézni ha tényleg olyan jó...

Igen, írül is talán (gael?), ami mondjuk még tényleg nem halt ki (de közel van hozzá). Viszont szerintem volt ott gall és valamilyen más kelta nyelv is (pl. a barbároknál).