Ninety-Four

Jogos.

Szerintem a feminista vonallal két súlyos gond van a filmben. Részben az általad részletezett okok miatt. Másrészt a '98-as és a '09-es adaptációban Mulan

alapjában véve egy hétköznapi lány, aki elsősorban az eszével, kitartásával és tehetségével emelkedik a többiek fölé és vívja ki az egyenrangúságot. Oké. Itt viszont Mulán már eleve egy szuperhős, akinek "csak" rejtegetnie kell a képességét, de végül annak segítségével győz.

Valamilyen szinten itt is van karakterfejlődés, csak ez így harmatgyenge az eredeti szándékot nézve.

Ráadásul Yifei színészi munkája sem erősítette a karakter irányába a szimpátiát számomra. Például a Star Warsnál Reyt is Mary Sue karakternek éreztem, de nem érdekelt Daisy Ridley pozitív kisugárzása és élénk játéka miatt.

Köszönöm a válaszaitokat!

Említenél kérlek pár példát a jól használt DLSR-re?

Sajnos kevés sorozattal volt dolgom a listából, de két kedvencemet meg kell említenem, amik itt nem szerepelnek.

A CTRL nélkül (Halt and Catch Fire) fiktív sztorikra épített, de nagyon jól elkapta a korhangulatokat, ráadásul imádtam, ahogy fejlődtek és változtak a karakterei. Színészi játék terén is kiváló volt, a fináléját pedig zseniálisnak tartom.

A másik, itt nem szereplő nagy favoritom volt az amerikai Sherlock és Watson (Elementary). Szinkronnal ment a tévében, amikor belenéztem, akkor abszolút nem kötött le. Rókabőrnek tűnt, ami a Downey Jr. - Cumberbatch vonalak sikerét akarja meglovagolni, viszont amikor belevágtam eredeti nyelven, nagyon megfogott. A formulát abszolút nem definiálta újra, viszont Jonny Lee Miller teljesen újraértelmezte Sherlock karakterét, hihetetlen intenzitást vitt bele, amit Lucy Liu remekül kompenzált a visszafogottságával. Itt is nagy plusz volt a sajátos, visszafogott hangulat.

@Dió: már ketten :)

@The Cortez: lesz belőle spinoff.

Nemrég a Corridor Crew beszélgetett a készítéséről a kaszkadőr Amy Johnstonnal az egyik videójukban. Maga a rövidfilm itt tekinthető meg.

Amennyire ismerem MacFarlane munkáit, illetve az előzeteseket látva én is elborultabb humorra, és kevesebb komolykodásra számítottam.

Szerintem teljesen érthető, hogy ha valaki bírja a munkásságát, csalódásként élheti meg a sorozatot.

Olyan cuki pár, mint Steven Seagal és a gitárja :D

Az eredeti tervem az volt a Picard után, hogy folytatom a Discovery félbehagyott első évadát. Viszont inkább a The Orville-nek kezdtem neki és őszintén le vagyok döbbenve, hogy "paródia" létére mennyivel jobb Star Trek, mint a mai Star Trek. Plusz eddig a lökött humor is bejön.

Ráadásul szó szerint ott volt a kezükben a szónikus csavarhúzó, amivel valószínűleg simán meg is tehették volna.

Közben gondolkodtam, Peyton List azokban a pillanatokban, amikor merev katonát játszik, vagy törődést mutat, teljesen rendben volt, szóval igazad lehet. Én sem néztem a Trónok harcát, de a testvér iránti vonzalom biztosan onnan jött. Ezen túl a szemkitépés-jelenet erőszakábrázolásában és a karakterek bedarálásában is rokonságot mutat a két sorozat.

Agnesnél úgy jött le nekem, hogy bűntudatom van, amiért megöltem az exemet (?), de igazából agymostak, úgyhogy aztán mégse. Meg egyszerűen túl gyorsan változott - cuki nerd, idegösszeroppanás szélén, kiderül, hogy már eleve az idegösszeroppanás szélén volt, bűntudat, magabiztos, erős karakter, a záróképben meg teljes kiegyensúlyozottság sugárzott belőle. És erre még jön az, amit említettél.

Bár legalább Alison Pill alakítását korrektnek éreztem.

Viszont hogy még valamit szidjak: Narissa minden jeleneténél a falat kapartam. És valószínűleg ő is vissza fog térni, mert bár lezuhant a mélybe, korábban volt vészteleportere.