Ninety-Four

Tapasztalat: 3558 film
Kompetencia: 11 film
Súly: 3833
Regisztráció: 2009. január 6. (13 év, 5 hónap)
Kedvencnek jelölték: 18 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1989
Lakhely: Kecskemét

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Contractor
 
3 2022-06-26 ?
(1)
Interceptor
Az elfogás
2 2022-06-25 2,4
(22)
Black Site
 
1 2022-06-24 ?
(1)
Double Threat
 
3 2022-06-23 ?
(1)
Jurassic World: Dominion
Jurassic World: Világuralom
2 2022-06-22 2,5
(70)
The Unbearable Weight of Massive Talent
A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya
4 2022-06-22 3,6
(48)
Contagion
Fertőzés
4 2022-06-21 3,3
(625)
Titanic
 
5 2022-06-18 3,6
(1637)
Dante's Peak
Dante pokla
3 2022-06-16 2,8
(461)
Outbreak
Vírus
3 2022-06-16 3,5
(541)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Danielle Chuchran és Danielle C. Ryan ugyanaz a személy, csak egy ideje az utóbbi néven fut. Köszönöm.

A listáról a Nagymenők és a Copland, azon kívül az Őrjítő vágy és Zsaruszerencse.

A reprezentáció számomra rendben van, de akkor legyen éle, legyen organikus szerepe a sztoriban, és legyen benne emberközeli átérezhetőség, egyensúly az ábrázolásban, valamint humor. Ha viszont csak kötelező kipipálandó elemként kezelik a dolgot felszínes módon, hogy kielégítsék az aktuális trendeket, akkor azzal csak szítják a táborok közötti ellentéteket.

Ezért szeretem például Bill Burr humorát, mert ő nyíltan arra megy, hogy mindenkit felidegesítsen, de csak annyira, hogy még vele tudjanak röhögni az emberek.

előzmény: Gruden Gergo (#16)

(Nem néztem meg az ow videót, általános vélemény.)

Bevallom őszintén, nemrég én is elkezdtem húzni az antihollywoodias kontentgyártók felé, viszont egy idő után erőteljesen érezni kezdtem, hogy a nagy kultúrháborújuk mögött is ugyanaz a motiváció áll: a zseton. Míg a hollywoodi filmipar és a sajtó egyik ágazata egy kliséköteget ismételget, addig a "gépezet" ellen harcoló kontentgyártók és a sajtó másik ágazata egy másik klisétömeget ismételget.

Mert nagyjából tizenöt percben teljes mértékig össze lehet foglalni a hollywoodi-irányzat problémáit: a statisztikai alapú kontentgyártás filozófiáját; a szociopolitikai kérdések valós fejtegetése helyetti felszínes, százalék alapú reprezentációt, üres motivációs üzenetek puffogtatását és a kultúrális csoportok közötti konfliktusokat szőnyeg alá söprő PC-vonalat; a valóság elképzelhetetlen gyötrelmeitől gondosan óvott producerek, alkotók, forgatókönyvírók és színészek tömkelegét, akik teljesen elfelejtik, hogy milyen érzés hétköznapi emberként egy hétköznapi utcán végigsétálni; a túltolt, szintén százalékalapú fanservice-t és így tovább, és így tovább.

Csakhogy az a nagy helyzet, hogy a "független" bírálók megélhetése sem feltétlenül lenne olyan biztos a bírált oldal nélkül. Mindkét oldal kultúrharcot folytat, mindkét oldalnak megvannak a maga megingathatatlan hívei és mindkét oldalban közös, hogy egyébként semmilyen valószerű megoldást nem tudnak vagy akarnak felmutatni. Ezt a fajta kultúrharcdrámát így a végtelenségig el lehet húzni, ugyanúgy, mint a való életbeli szociopolitikai kérdések esetében, mint a videojáték-ágazatban stb. Én azt értem, hogy az embernek fáj, ha a gyerekkori kedvenc franchise-át a számára rossz irányba viszik, ugyanakkor "a franchise-ok lerombolásánál" általában van egy éles határ, ahol a néző vállat vonhat és elsétálhat. Itt lenne fontos, hogy az "anti-" kontentgyártók és a sajtó alternatívákat ajánljon és aktív ignorálásra, az arany középút megtalálására buzdítson, csak abból meg nem lehet forgalomgeneráló clickbait címeket és drámát csiholni.

előzmény: Gruden Gergo (#14)

Nagyon kellett már valami büntifilm, A Day to Die pedig a legjobbkor jelent meg.

A film első tíz perce igazából annyira borzasztó, hogy simán belefért volna an Entourage valamelyik évadába potenciális Johnny Drama projektként. Csak az a baj, hogy az alkotás utána "elveszti" a lendületet és a maradék kilencvenpár órányi játékidőben már inkább csak tompa, unott fájdalmat tud adni. Amatőr itt minden: a zene idegesítő és tolakodó, a párbeszédek ócskák, a sztorinak nincs értelme, az akciójeleneteket meg a Google Assisztens rendezhette, térerő nélkül, repülőmódban. Bár Kevin Dillon legalább konzisztens volt a Drama színvonalat illetően, ráadásul már az első pillanattól kezdve látványosan túl öreg volt a szerepre.

Annyi baj legyen, volt itt nekünk egy Bruce Willis, aki még egy MP5-tel is lődözött az egyik jelenetben, bizony! Az mondjuk egy kicsit feltűnő volt, hogy egy csomó jelenetben egy másik színész olvasta fel helyette az ADR-szövegeket, de az extenzív dublőrhasználat után ez már szinte meg se lephet senkit.

A következő állomás: Gasoline Alley, nyami.

Jogos, Neeson is rendesen bele tud nyúlni a béna projektekbe, de remélem tartani fogja a színvonalat a jövőben. Én Thomas Jane-től, Frank Grillotól és John Cusacktől félek, hogy hasonló irányba megy, bár Willis kiégett, sótlan unottságát nehéz lenne alulmúlni.

előzmény: Anonnim (#7)

Összekötnétek légyszi a következő Campari reklámfilmeket?
Killer in Red
Legend of the Red Hand
Entering Red

Köszönöm!

Csípem a trasht, de ennek a csodakvartettnek a filmjeiről letettem a dögrossz Cosmic Sin és az ócska Breach után. A The Asylum legalább néha összes tud hozni vicces pillanatokat vagy szórakoztató marhaságokat, de ez a 308 Ent + BondIt + Corey Large + Bruce Willis kombó csak jellegtelen, unalmas időpocsékolásra képes.

Viszont ha így érzed, akkor sűrű szellőztetésre lesz szükséged, mert pár évre bebiztosította magát az öreg ilyen szerepekkel :(

előzmény: BonnyJohnny (#2)

Roger Cross és Roger R. Cross ugyanaz a személy. Köszönöm!

Összes komment...