Ninety-Four

Tapasztalat: 3779 film
Kompetencia: 20 film
Súly: 4279
Regisztráció: 2009. január 6. (14 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 18 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1989
Lakhely: Kecskemét

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Artifice Girl
 
5 2023-09-27 ?
(2)
Air Force One
Az elnök különgépe
4 2023-09-26 3,0
(551)
Hidden Strike
A kimenekítési projekt
3 2023-09-24 ?
(9)
Deliver Us from Evil
Távozz tőlem, Sátán!
3 2023-09-23 3,0
(177)
Haunter
 
4 2023-09-18 2,7
(19)
The Chase for Carrera
 
4 2023-09-18 ?
(3)
Die unendliche Geschichte
Végtelen történet
5 2023-09-18 3,7
(559)
Little Dixie
Kicsi Dixie
1 2023-09-17 ?
(3)
The Cellar
 
3 2023-09-16 ?
(4)
The Birds
Madarak
5 2023-09-15 4,1
(807)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Néhány évvel ezelőtt már volt egy hír, hogy egy produkciós cég a digitalizált James Deannel akar egy vietnámi témájú háborús filmet forgatni. Szerencsére az eddig visszahozott színészekkel elég visszafogottan bántak a stúdiók, remélem, hogy ez marad a jövőben is.

előzmény: fempolip (#36)

Szerintem egy női főszereplő ebben a franchise-ban úgy működne a legjobban, ha egyszerűen bemutatnának egy Bondhoz hasonló funkciójú új 00-s ügynököt a saját gimmickjeivel. Csak ehhez talán önálló brandként kéne felépíteni a karaktert és nem 500-600 milliót elpöffenteni a projektre. Például Paloma (Ana de Armas) egy fókuszált cselekményű, 100 perces, darálós-röhögős, de Bondhoz illően kifinomult stílusú akcióthrillerben egész jól működne.

A felsoroltak közül Madden a legreálisabb a kora miatt, de legszívesebben Dan Stevenst látnám a szerepben, egy szemetebb, ridegebb karakterként.

Köszönöm, hogy említetted. Újranéztem, nagyon bejött a film, ügyesen rájátszottak a sztori adagolásával Liotta sajátos karizmájára. Sajnálom, hogy később nem kapott ilyen szerepeket, bár legalább Martin Campbellnek jó ugródeszka volt a film a Goldeneye-hoz.

előzmény: Joeker81 (#9)

Danielle Chuchran és Danielle C. Ryan ugyanaz a személy, csak egy ideje az utóbbi néven fut. Köszönöm.

A listáról a Nagymenők és a Copland, azon kívül az Őrjítő vágy és Zsaruszerencse.

A reprezentáció számomra rendben van, de akkor legyen éle, legyen organikus szerepe a sztoriban, és legyen benne emberközeli átérezhetőség, egyensúly az ábrázolásban, valamint humor. Ha viszont csak kötelező kipipálandó elemként kezelik a dolgot felszínes módon, hogy kielégítsék az aktuális trendeket, akkor azzal csak szítják a táborok közötti ellentéteket.

Ezért szeretem például Bill Burr humorát, mert ő nyíltan arra megy, hogy mindenkit felidegesítsen, de csak annyira, hogy még vele tudjanak röhögni az emberek.

előzmény: Gruden Gergo (#16)

(Nem néztem meg az ow videót, általános vélemény.)

Bevallom őszintén, nemrég én is elkezdtem húzni az antihollywoodias kontentgyártók felé, viszont egy idő után erőteljesen érezni kezdtem, hogy a nagy kultúrháborújuk mögött is ugyanaz a motiváció áll: a zseton. Míg a hollywoodi filmipar és a sajtó egyik ágazata egy kliséköteget ismételget, addig a "gépezet" ellen harcoló kontentgyártók és a sajtó másik ágazata egy másik klisétömeget ismételget.

Mert nagyjából tizenöt percben teljes mértékig össze lehet foglalni a hollywoodi-irányzat problémáit: a statisztikai alapú kontentgyártás filozófiáját; a szociopolitikai kérdések valós fejtegetése helyetti felszínes, százalék alapú reprezentációt, üres motivációs üzenetek puffogtatását és a kultúrális csoportok közötti konfliktusokat szőnyeg alá söprő PC-vonalat; a valóság elképzelhetetlen gyötrelmeitől gondosan óvott producerek, alkotók, forgatókönyvírók és színészek tömkelegét, akik teljesen elfelejtik, hogy milyen érzés hétköznapi emberként egy hétköznapi utcán végigsétálni; a túltolt, szintén százalékalapú fanservice-t és így tovább, és így tovább.

Csakhogy az a nagy helyzet, hogy a "független" bírálók megélhetése sem feltétlenül lenne olyan biztos a bírált oldal nélkül. Mindkét oldal kultúrharcot folytat, mindkét oldalnak megvannak a maga megingathatatlan hívei és mindkét oldalban közös, hogy egyébként semmilyen valószerű megoldást nem tudnak vagy akarnak felmutatni. Ezt a fajta kultúrharcdrámát így a végtelenségig el lehet húzni, ugyanúgy, mint a való életbeli szociopolitikai kérdések esetében, mint a videojáték-ágazatban stb. Én azt értem, hogy az embernek fáj, ha a gyerekkori kedvenc franchise-át a számára rossz irányba viszik, ugyanakkor "a franchise-ok lerombolásánál" általában van egy éles határ, ahol a néző vállat vonhat és elsétálhat. Itt lenne fontos, hogy az "anti-" kontentgyártók és a sajtó alternatívákat ajánljon és aktív ignorálásra, az arany középút megtalálására buzdítson, csak abból meg nem lehet forgalomgeneráló clickbait címeket és drámát csiholni.

előzmény: Gruden Gergo (#14)

Nagyon kellett már valami büntifilm, A Day to Die pedig a legjobbkor jelent meg.

A film első tíz perce igazából annyira borzasztó, hogy simán belefért volna an Entourage valamelyik évadába potenciális Johnny Drama projektként. Csak az a baj, hogy az alkotás utána "elveszti" a lendületet és a maradék kilencvenpár órányi játékidőben már inkább csak tompa, unott fájdalmat tud adni. Amatőr itt minden: a zene idegesítő és tolakodó, a párbeszédek ócskák, a sztorinak nincs értelme, az akciójeleneteket meg a Google Assisztens rendezhette, térerő nélkül, repülőmódban. Bár Kevin Dillon legalább konzisztens volt a Drama színvonalat illetően, ráadásul már az első pillanattól kezdve látványosan túl öreg volt a szerepre.

Annyi baj legyen, volt itt nekünk egy Bruce Willis, aki még egy MP5-tel is lődözött az egyik jelenetben, bizony! Az mondjuk egy kicsit feltűnő volt, hogy egy csomó jelenetben egy másik színész olvasta fel helyette az ADR-szövegeket, de az extenzív dublőrhasználat után ez már szinte meg se lephet senkit.

A következő állomás: Gasoline Alley, nyami.

Jogos, Neeson is rendesen bele tud nyúlni a béna projektekbe, de remélem tartani fogja a színvonalat a jövőben. Én Thomas Jane-től, Frank Grillotól és John Cusacktől félek, hogy hasonló irányba megy, bár Willis kiégett, sótlan unottságát nehéz lenne alulmúlni.

előzmény: Anonnim (#7)

Összes komment...