Ninety-Four

Egészen a végéig úgy voltam, hogy el fogom rontani ezt a szép stabil átlagot egy hármassal a teljesen megzavarodott, neurotikus vágás ellenére, de Paulws azért csak fel tudott húzni az utolsó pár percben. Már megint cliffhangerrel "lezárni" a filmet?

Öreg vagyok én már ehhez, megy a kettes.

A kölykök megjelenésével azt hittem, hogy körülbelül lőttek is a filmnek, de legalább érdekes volt a fricska, hogy rövid idő alatt be is darálták őket Liv kivételével, aki átlag horrorfilmes viszonylatban talán egész kompetens karakter lett a végére.

A háttérsztorinál szerintem az volt a gond, hogy gyakorlatilag random exposition dumpként tálalták nagy részét. Egyetértek abban, hogy elvontabban jobban működött volna. (Bár a rendező eddigi munkáit elnézve talán jobban jártunk ezzel az egyszerűbb megoldással.)

A Nicolas Rage részek mellett szerintem az a pár vidámabb pillanata is ütött rendesen a flippernél. Nagyon bírom, ahogy éli ezt a mém dolgot a fickó...

Talán az Infinity Chamber, Parallel, a The Frame és a Time Trap hasonló. Utóbbi egy kicsit kalandfilmes jellegű.

Ajánlom még a DUST Youtube csatornát, rengeteg színvonalas sci-fi rövidfilmet találsz rajta.

Elhunyt Mira Furlan. A Babylon 5-ben Delennt alakította.

A Netflixre érkező History of Swear Words előzetese már az első nyolc másodpercével elég durván odacsap.

62 évesen elhunyt Tommy 'Tiny' Lister karakterszínész.

Nyugodjék békében.

Őszintén sajnálom, hogy ez a film nem volt még egy órával hosszabb. Mármint nem azért, mert néztem volna tovább, hanem így legalább biztos elaludtam volna az utolsó harmad előtt, és a dögunalom-faktor miatt biztosan nem is folytattam volna.

Értem én, hogy Øvredalék csavarni akartak egyet a formulán és a megszokottá vált blockbuster vonal helyett emberközeli módon közelítették (volna) meg a fantasyt egy jó nagy adag skandináv nyomottsággal. A lassú tempó, a gyönyörű tájak és a kellemes zene meg is voltak az utóbbihoz, viszont a sztorit egyre ostobább és ostobább döntések vitték előre, ráadásul azt a nagyon-nagyon keveset is beáldozták az idióta hatásvadászat oltárán, amit karakterépítés címszó alatt nagy nehezen kinyögtek a finálé előtt.

Idegkaró.

Azért szar és szar között is van különbség, hogy szórakoztató marhaságot nézek e, vagy valami dögunalmat.

Egy csomó B-filmjét bírom, például a Féktelen haragot, az Elárulvát vagy mondjuk a Kill Chaint. Itt benne volt a pakliban valami ripacskodós ökörködés, vagy legalább valami pörgős darálás, csak teljesen félrement az egész már koncepció szintjén.

Szinte száz százalékig ugyanezt akartam írni. Az nyilvánvaló volt, hogy a B-Zs-kategória közé esik majd a film, de gondoltam majd bűnös élvezetnek buli lesz. Ehhez képest lapos, unalmas, érthetetlenül komolykodó, túlnyújtott és zavaróan monoton az egész. A semmilyen, ismétlődőnek ható zene és a folyamatos eszetlen lassítások is rontottak a helyzeten.

Moussinál nem is csak az volt a gáz, hogy faarccal tolta végig a filmet, hanem hogy bamba faarccal. (Amin még rontott ez az irtó idegesítő és felesleges amnézia vonal is.) És akkor még karizma szempontjából sem egy fenegyerek.

Pölö Scott Adkins is végig tud tolni baltaarccal egy filmet, de legalább neki a harcművészi képzettsége mellé van egy jelenléte is, ami kompenzál.

Tulajdonképpen csak Cage jeleneteit élveztem, mert ő legalább pont azt az ökörködő laza stílust hozta, ami általánosságban kellett volna a filmnek.

Iszonyatos lelki őrlődéssel telt el a mai napom.

Normális esetben csak akkor adok egy filmre egyest, ha idegből vághatom rá, mert felhúzott. Bármilyen szemétről is van szó, ha sikerült gond nélkül végignéznem, megy a kettes. Ez a darab viszont kifogott a logikán.

Mert végülis végig lehet nézni, csak nincs értelme. Elejétől a végéig konzisztens módon halál lassú, amatőr, gagyi és zavaros a film, plusz még a színészek is nagyon bénák. A szövegek meg olyanok, mintha egy hobbiból összetákolt, öntudatra ébredéstől elég messze álló AI rakta volna össze a dialógokat. Továbbá legalább két jelenetnél fogadni mernék, hogy legfeljebb kokaincsíkokat gyártott a line producer valahol nagyon a háttérben.

És persze felmerül a lelkes rajongóban a kérdés, mi a helyzet mindannyiunk mesterével? Nos, spoiler alert: javarészt ül, sejtelmes hangon magyaráz, közelharci dominanciáját meg körülbelül két másodpercnyi "akcióban" érzékelteti. Mondjuk a jeleneteit legalább az feldobta számomra, hogy nemrég erre a csodálatos podcast-részletre bukkantam, amiben röviden kitárgyalják az évek alatt teljesen afroamerikaivá vált beszédstílusát.

A rendezőről érdemes egy pár szót ejteni, mert tehetsége ugyan nincs, de ambíciója az biztos akad elég. Még csak 28 éves, de már hatalmas filmográfiája van - bár hozzá kell tenni, hogy még a 12 éves korában rendezett rövidfilmje is fenn van az imdb-n, szóval... na.

Egye fene, legyen karó.