kocz

Szerintem az átlag embernek csak káros következtetések jönnek le ebből a filmből (lásd telex interjú a Parkban a barbie bulin). Egyébként meg közel volt az unalmashoz. Ráadásul csapongó volt és néhol nem voltam benne biztos én sem hogy mit is akar mondani a szerző. Egyedül azért adok rá hármast mert Margot Robbie gyönyörű (csak hogy a patriarchizmus sztereotípiát meglovagoljam;)

Érdekes én egyáltalán nem éreztem hosszúnak. Sőt pont az erősségének gondolom, hogy ilyen lassú, mert ezzel is hozzátesz a hangulathoz.

Miia szinkronja bődületesen fos. Azért kezdtem szinkronnal nézni mert általában ha nem angol vagy német filmet nézek akkor zavar hogy nem értem legalább egy részét a hangnak. De aztán kénytelen voltam váltani eredetire (finnre), mert idegesített. És milyen jól tettem. Egyrészt maga a finn nyelv is tök vicces. Másrészt marhára illik a karakterekhez, utána sírva röhögtem a filmen :)

Nekem Pitt játéka nem annyira jött be, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan pont a ripacskodás volt az utasítás a rendező részéről. Amúgy a film elmegy, azért akkorát nem ütött mint vártam.

Remek színészek, nagyon jól megírt párbeszédek, egészen sokáig hozza a Tarantino feelinget. De egyrészt sok jelenet fölöslegesen hosszú, sok minden csak úgy lóg a levegőben (Rosie kit ölt meg és miért? Jól értettem hogy az apjuk zaklatta őket és azért szöktek el, aztán a csaj a megreccsent? Vagy tán az apjukat ölte meg? Mi után nyomozott az ügynök? Mi volt a szalagon? Ki a faszom volt Billy és mit akart azon kívül hogy egy hippimozgalomnak álcázott szekta vezetője?) és a befejezés lapos volt szerintem. Persze lehet hogy a sok kérdés direkt maradt nyitva (vagy csak én vagyok sötét hogy nem értettem), de valahogy így nekem felemás érzéseim voltak a film után...

Mászó szemmel nézve kifejezetten élveztem minden másodpercét a filmnek, de ez csak 4-esre lett volna elég. Viszont a legfontosabb infókat (mi az a kötélhossz, hogy néz ki a több kötélhosszas mászás logisztikája, hogyan néz ki a nehézségi skála...) elmagyarázzák eléggé érthetően, így aki nincs benne a sportban az is tök jól átláthatja, hogy mi is történik valójában. Ez utóbbi sok hegymászó filmből hiányzik. Például a Meru-ban dobálóznak mindenféle számokkal (pl. "A5 aid climbing" 300 méteren keresztül), de az átlag embernek ez semmit nem mondd, pedig elképesztő teljesítmény volt amit az a film is bemutat!

A történet, a mondanivaló, a színészek csillagos ötös. Mégis valahogy szenvedtem az egész film, nagyon nehezen sikerült végignézni. Ritka, de nem tudom megmondani, hogy miért. De így az élmény összességében nekem csak egy 3-4 közöttre elég.

Érdekes dokumentum jellegű hangulatfilm. Nem mondhatnám hogy kifejezetten élveztem, bár már csak a Művész legkisebb termének az első sorában volt hely, így nem is volt túl kényelmes. De nem ezzel volt a legnagyobb bajom. Hatásra kicsit a Samsara-t idézte számomra, de egy negédes, túl nyálas, és egyébként indokolatlan női narrálással. Jó a hangulathoz hozzátett egy kicsit, de mondjuk én egy megfelelő zenei aláfestést inkább el tudtam volna képzelni.

Az időben (természet és modern világ között) ugrabugráló vágás szerintem ötletes volt, viszont az ember fejlődése túl művészieskedőre/irreálisra sikerült. Ja és ahol CGI kellett az hol nagyon jó (pl. a trilobiták egészen úgy néztek ki mintha kamerafelvétel lenne), de volt ahol meg csapnivaló (pl. a dinoszauruszokat képviselő egyetlen megjelenített faj rövid kis snittje). Összességében szubjektív véleményem az, hogy egyszer nézhető volt, hatásos is volt (talán indokolt lett volna 3D-ben nézni kivételesen, de premier előtt csak a Művészben adták, talán nem is fogják sose 3D képes moziban). De nem tudok rá többet mondani, mint hogy mehhh...4/10

Örülök, hogy a te kommented volt legfelül, mert ma este néztem meg a filmet és az volt bennem, hogy velem valami baj lehet, mert az egyik legmagasabban értékelt műve Hitchcocknak, nekem még is a lista legalján van tőlen (egyelőre). Az, hogy biztonyos megoldások elavultak, az nem kétséges, de ez nem von le a filmből, a Psychoban is voltak olyan jelenetek, ami mai szemmel tök erőltetett volt, de a kor filművészetéhez hozzá tartozik. Viszont az Észak-északnyugatban nem éreztem azt a csavart, azt a feszültséget, mint a többi filmjében amit eddig láttam (Kötél, Gyilkosság telefonhívásra, Pscyho). Így csak egy közepest tudok rá adni, mert csak annyira kötött le, hogy nem unatkoztam vasárnap este.... :(

Az elejét én is untam, sőt abba is hagytam, de aztán betegen otthon nyüglődve, mondom áhh fejezzük be hátha nem alszom el. És a "lényeg"-től kezdve élveztem. Kár az elejéért, de persze a hangulat megteremtéséhez kellett, vehették volna rövidebbre.