sztacska

Tapasztalat: 0 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 0
Regisztráció: 2008. december 22. (15 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 4 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2014-02-02 22:06:06 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] sztacska #20225

Vuff! Vuff!

--
Áthelyezve a(z) Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten topikból.

előzmény: critixx (#20224)

És a Kapa-Pepe filmekben az a csodálatos, hogy Jancsó képes volt megújulni, és egy friss, játékos nyelvvel emlékeztetni arra, hogy az a bizonyos kutya még mindig a saját farkát kergeti és úgy néz ki, ez még nagyon sokáig így marad... Nos, jó kergelőcskézést!

előzmény: somogyireka (#18)

Ezt felírni másodikán, majd lentebb érzékeny szívről beszélni, azért ahhoz kell egy pofa. Mármint nem baj, csak kell. Jó az, ha van, legalább nehezebben szakad le azokban a bizonyos szituációkban. A vastagot pedig még könnyebb is tartani. Szóval tényleg nem gond, legyen, könnyebb megélhetést biztosít.
Azt hiszem, a Lámpás - és úgy általában a Kapa-Pepe filmek - pont erről a tipikus magatartásról beszél. Az álszenteskedő, csőlátású, egy helyben vergődő, saját mocskát duzzasztó és közben méltatlankodó medencelakókról, akik meghalni nem tudnak, csak születni és sokszorozódni. A tükörbebámulás nem jó dolog. Megértem, ha rosszul esett és zagyva volt. Tessék nézni inkább sok újhullámos románt, az legalább érthető, ott kirántják azt a gyereket és semmi cécó, semmi szembesülés, mellé beszélés. A világ hülye, a pofám leszakad, a világ hülye!

előzmény: somogyireka (#18)

Nem a húszas évekről szól a film, neeee?! Pedig én tényleg azt hittem, hogy ez csak arról szól. Meg voltam győződve, hogy itt szóba se jöhet az a hihetetlenül eredeti gondolat, hogy az ember nem tud elszakadni a múlttól. Biztos voltam benne, hogy ez nem fricska. Így viszont már teljesen más a fekvése, jéé és így még vicces is. Tényleg! A Dali! Hah! A Picasso. Hörg! Mindjárt bevisítok...
Témarészemrőllezárvauncsi.

Off-off-off.
Fessen zsiráfnak az Adrien Brody, de szerintem ez távol áll egy tipikus közönségfilmtől. Viszont arra sem céloztam, hogy művészfilm lenne, ezt a példát más okból hoztam fel. Ugyanis az emberfejekbe beékelődött a jó és a művész közötti egyenrangúság és sokan szinonimaként használják. Művészfilm=jófilm, jófilm=művészfilm. Gondoljunk csak a következő, a hétköznapjainkban gyakran előforduló kifejezésre: "ez már művészet bazmeg". Ezt általában szoktuk használni autóvezetésnél, tortakészítésnél, tálalásnál, de akár még egy sikeres ürítés után is. Szóval, itt a "művész" egyfajta pozitív ítéletet és hangulatot jelöl. És ez hasonló a filmeknél is: ez "művészfilm" vagyis "királyfilm" "jófilm". De írtam, téveszmeként tekintek erre a megjelölésre, szerintem se művészifilm csak simán sznob.
És az igaz, hogy sok későbbi alkotása nem elismert, viszont a Vicky, Cristina, Barcelona díjesője után (hiába naygsrészt Penelope Cruz alakítását díjazták) újra nagyobb figyelem fordult az öreg felé és ismét minőségként lehetett rá tekinteni.

előzmény: Xuja (#97)

Ezt sem írtam - hogy Woody plázamozikat készít - viszont a 2000-es évek óta eljutnak a filmjei bevásárlóközpontok filmszínházaiba is, a kasszarobbantó tömegfilmek mellé, így igenis szóba jön ez a réteg. A néző pedig, ha érzi, hogy itt most sznobbá, értelmessé kell válni, akkor gyorsan úgy is tesz, nehogy hülyének nézzék, hazudva másoknak, de akár magának is. Nem szeret senki se szembesülni azzal a ténnyel, hogy már pedig alulművelt, "tahóparaszt" vagyok, ezért szépen kis fiókba az egészet, és maradjon csak egy könnyed másfél óra. Woodynak megvan az a hatalma, hogy ő Woody, és azért a pórnépnek nem szokás azt mondani a filmjeire, hogy szar. A magát pórnak azonosító néző pedig ódzkodik ettől, hiszen kinek van kedve sunnyogva távozni sorok közül, így inkább mellét kidüllesztve ballag ki a teremből, hogy már megint láttam valami építőt, amitől nőtt a kulturális ismeretem, így ez a film megtekintése kellemes és hasznos volt.
Főleg itt kishazánkban szembesültem azzal az erős téveszmével, hogy van művészfilm és közönségfilm, a közönségfilm az, ami nem értékes, csak szórakoztató, a művészfilm pedig értékes, és amelyik film ezt a besorolást kapja, az már elért egy minőséget, és csak JÓ lehet. És, ha nem tetszik, akkor bennem van a hiba. Teszem hozzá gyorsan, ez gondolkodásmód a KT nagyobb táborára egyáltalán nem igaz, inkább a nem fórumozó, magát átlagosnak valló, 50-es korosztályra. Szóval úgy érzem, Woody is valami hasonló hozzáállás mögé bújva tetszeleg saját maga árnyékában.
És igaz, mindig is értelmiségi filmeket készített, csak régen ezt a fanyalgást még át tudta úgy adni, hogy közben még önnönmagától is citromba harapott. Ezt viszont öregkorára elfelejtette, most már csak nosztalgiázik és újjal mutogat.

előzmény: cucu (#95)

Nem megismerni, hanem ráismerni, azért van egy kis különbség. Hasonló felületességgel készíthette el a filmet is Woody, mint ahogy te elolvastad a hozzászólást.
A figurák elnagyoltak, kidolgozatlanok és erőtlenek, ezért nehéz kikövetkeztetni, ki kit alakít valójában. Ismerem a korszakot és a neveket is, de ezek a karakterek csak oda lettek hányva a képkockákra.
És igen is van mit számon kérni, mert nem tudom elképzelni, hogy az átlagfogyasztó vagy a plázaközönség kórusban kántálta a neveket, mikor előbújt egy író, festő, stb...
Woody szembesítette őket: bamba hülyék vagytok, nem értetek ti ehhez, nesztek itt van, de úgy sem tudtok vele mit kezdeni, menjetek vissza a csimbumcirkuszaitokhoz popcornt zabálni. Számomra pedig ez a rendezői hozzáállás visszataszító. Persze, rázzuk fel a közönséget, mutassunk rá a hibáikra, de annak nem az a módja, hogy az arcába csámcsogjuk, hogy már te pedig egy szellemi sírkő vagy.
Az öregnek fogyóban a humora, marad a fanyalgó, nosztalgiázó és keserű cinizmus.

előzmény: Ugor (#93)

2014-01-27 10:37:02 [Vapiti 2013] sztacska #135

Nem akartam szavazni a Djangora, de ezt a diskurzust olvasva, és kissé fel is dühödve, oda fogom rakni az x-et. A Django teljesen rendben van, többet nyújt egy újabb Tarantino féle műfaj-mashupnál, sokkal mélyebben belenyúl a témába, nagyjából az összes, fontosabb elméleti kérdés érintve van Amerika négergúnyoló kultúrtörténetből, úgy, hogy közben egyáltalán nem szájbarágós.
Igaz, megfogadtam, hogy idén romantikus leszek és csak olyan filmekre szavazok, amelyek okosan bánnak a giccsel, de a hozzáállásod meggyőzött, és végül ez a niggabosszúfilm sajátos románcnak is felfogható. 2013 - Django "Legyen az".

előzmény: GeryFlash (#129)

2014-01-23 15:25:46 Mézes Mázos (2009) sztacska (?) #2

2014-01-22 09:00:21 [Vapiti 2013] sztacska #95

Sanszos a nőknél Sandra Bullock elsöprő győzelme. Személy szerint nem szavaznék rá, de megérdemelné akár az első helyet is; nem néztem volna ki belőle, hogy erre valaha is képes lehet. A férfiaknál pedig az eszem azt súgja Joaquin Phoenix, a szívem pedig, hogy Geoffrey Rush...
Richard Curtis meg olyan kevésszer fog forgatáshoz, ki tudja mikor állíthat újra jelöltet :) Naiv romantikából egy aranyt odavoksolok.
Szerencsétlen Vasembert meg ne bántsuk már, tökre punk volt az idei popcornmozik között.

Di Capriohoz: A Wall Street farkasát még kevesebben látták, mint a már lassan egy éve DVD forgalomba került Djangot.

Összes komment...