agymosott09

Azért szerintem az is egy jelentős különbség, hogy ott a narrációk és a dráma között vannak értelmezhető összefüggések, itt meg három egymáshoz kb. sehogy nem kötődő dolog látható kb. random összevagdaltságban: vannak a szakértői szövegek, van a narrátor által zengett propaganda, és vannak a szereplők közötti dialógusok. Az a fura, hogy ez a készítők közül senkinek nem tűnt fel. Vagy igen, de beleszartak, "Ezeknek a hülyéknek jó lesz" jelmondattal.

"A hazai politikával foglalkoznunk kell, mert a kezünkben a lehetőség a változásra"

:-D

Nem önmagukban változtattak. Jóska és Anti változtattak, ők voltak a hatalom.

Abban igazad van, hogy a háztáji egy valódi engedmény, kompromisszum volt. De a háztáji csak háztáji, és csak nagyon kevesen maradtak a téeszen kívül.

Én nem tekintek rájuk buta parasztokként, én egy propagandafilm propagandáját ismertetem. Ha szerinted nem buta parasztnak ábrázolják a cselekmény elején azt a szerencsétlent, aki nem mer résztvenni a földosztásban, mert jaj, visszajön a földesúr és szíjat hasít a hátából, akkor mégis minek mondanád?

Vagy ott van egy másik kulcsmondat, hogy a "szegénység legrosszabb ellensége saját maga" - magyarán a buta nép nem hajlandó elfogadni a kommunizmus elixirjét.

Természetesen egyébként nem ennyire éles a kép, sokféle karakter van benne, pl. a Görbe János által játszott Jóska-antagonista Anti (no pun intended) egyáltalán nem buta, mégis a film értelmezése szerint butaságot csinál az '56-os felkelésben való részvétellel és a Jóska elleni merénylettel. Jóska néhány pofon után megbocsát neki, és ez az, ami eléggé paradox azt figyelembe véve, hogy valójában elég sok Anti végezte kötélen a Jóskák keze által.

Ezt azért tudták letolni a nép torkán, mert Kádárnak az '56-ot követő 9 évben tökéletesen sikerült megtörni a magyar társadalom ellenállását "a kisemberek szocializmusa" marketinggel. Akik ellenálltak, már nem voltak ott, vagy elmenekültek, vagy kötélen végezték, a többieknek meg ez egy eladható magyarázat volt. A film szerint nem a rendszer volt igazságtalan, hanem voltak túlkapások, amiket a rendszer korrigált, és lehet továbblépni, elvarrásra került ez a kellemetlen szál a múltból, '56 egy tévedés volt, ami részben a sztálinista vezetőkultusz és a kiskirálykodás, részben a nép nyakassága okozott.

A Körhinta idején még padlássöprések voltak, meg munkatáborba vitték a renitens "kulákokat", a kádárizmus azt ígérte nekik, hogy többet ilyen erőszak nem lesz. Paradox módon egyébként addigra maguk a parasztok látták be, hogy tulajdonképpen a többségük számára sokkal ésszerűbb gazdálkodási forma a téesz, tehát már nem is kellett annyira erőszakoskodni. Az fel nem merül a filmben, hogy a Téesz ne lenne az ultimatív megoldás, csak annyit mond, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van".

Nem tudom, milyen konfliktusra célzol, de az egy propagandafilm. A szocializmust mosdatja. Semmiféle individualista elhajlás nincs benne, a téeszelnök Jóska nem kisember, hanem a szocializmus bajnoka, és nem a rendszerrel, hanem a buta parasztokkal meg az önkényeskedő sztálinistákkal harcol egy igazságos rendszerért.

A Húsz óra sem rendszerkritikus film. Nem is értem, mire gondolsz ezzel. Ott is az erőszakos sztálinizmust próbálják meg szembeállítani a békés, toleráns kádári szocializmussal, ami egyébként kissé disszonáns hatású volt alig 4 évvel az utolsó '56-os kivégzések után (1961-ben még bőszen akasztgatták az embereket), amelyeket nem Rákosi, hanem Kádár rendelt el.

Nem hiszem, hogy ezt a pojácát túlságosan komolyan kellene venni. Benne volt a filmgyártásban? Annyit tudok róla, hogy a pocsék Megint tanúnak társrendezője Bacsóval szóval az, hogy így utólag leszúrja hátulról a rég halott munkatársát, amikor az már nem tud védekezni, különösen jófej dolognak tűnik.

Természetesen a szocializmusban (úgy nagyjából a '80-as évek elejéig) minden filmalkotás szocialista szemléletű volt, szinte kivétel nélkül. A filmgyártásra a kommunista párt vezetői alapvetően propagandaként és pedagógiai eszközként tekintettek, viszont ettől még a szocialista rendezők nem gondolták azt, hogy ne lenne szükség árnyaltabb karakterekre, árnyaltabb cselekményekre a filmekben. A rendezők nem voltak politikusok - volt ideológiájuk, és a művészetben általában véve nem hátrány, hanem előny, ha van mondanivalód - és gyakran kellett harcokat vívniuk a tényleges politikusokkal, főleg az elején. A Körhintát Fábri Zoltán iszonyatos harcok árán verte keresztül Rákosinál, az illetékes elvtársak túlságosan művészinek tartották. Előfordult olyasmi is, hogy egy-egy filmet, amivel nem voltak elégedettek az elvtársak, inkább előnytelen időpontokban játszattak, aztán levetették a műsorról.

Amit Fábry a maga bicskanyitogató stílusában elő kíván adni, az az, hogy a filmes szakma baloldali bagázs volt, és afféle totális "fuck you!" a kommunizmus irányába elképzelhetetlen volt, ilyen film nem készülhetett. A Tanú sem ilyen. Magyarország sztálinista korszakát próbálja Bacsó humorosan ábrázolni, a békés, rendezett jelenből, csak épp a politikusok féltek attól az egyébként reális eshetőségtől, hogy túlságosan sok dolog maradt meg a békés, rendezett jelenben a sztálinizmusból, és a néző esetleg észreveszi ezeket.

Ami meg azt az érvelést illeti, hogy "a színészek miatt voltak jók a filmek, ha jók voltak", megintcsak, nehéz komolyan venni. Pl. a Megint tanúban is ott volt egy rakás zseniális színész, mégsem volt jó semmire az egész.

Ja, ez a kettesre ment volna, de az már megvan, mindegy.