agymosott09

A Melankólia egyébként nem volt nehéz, minek támasztana bárki is botot a mellkasának, ha nem azért, hogy egy közeledő kisbolygó távolságát mérje?

Melankólia

A boldogságtól ordítani

Amerikai kocsival?

A vörös lámpások

Anyádat is

Azért ez a film bőven nem csak a militarizmust teszi a szatíra műfaj áldozatává, legalább ennyire, ha nem épp méginkább a közhelyes holywoodi heroikus felemelkedéstörténetet teszi a szélsőséges, parodisztikus militarista/náci elemekkel röhejessé / vállalhatatlanná. Az igazi duplacsavar pont ez a filmben, hogy a nácikat összeholywoodozza, holywoodot összenácizza, és eközben a néző sem marad tiszta, hiszen akármilyen furkóság is, ami épp történik, akármennyire is lehetetlenek a karakterek (a nők ostoba lotyók, a férfiak buta felszínes pöcsök) annyira ütősen van megcsinálva, hogy az emberben beindul az azonosulás, és ottmarad a képernyő előtt. Végső soron saját magunkon kell röhögni, és közben szégyellhetjük is magunkat emiatt. Több mint szatíra, ez egy igazi posztmodern műalkotás.

Ez egy igazi ötpontos film (10/5, mármint). Kicsit unalmas, kicsit béna, kicsit kiszámítható, innen-onnan majdnem minden eleme ismerős, de nagyjából egyben van, és sosem válik igazán fájdalmassá. Értelmes tartalmakhoz túlságosan fáradt állapotban megfelelő kikapcsolódás. Sokkal többet nem érdemes mondani róla.

Elég sok forrás van erről, ha rákeres az ember, de én arra gondoltam, amire ebben a cikkben is hivatkoznak.

Nem tudom megítélni, hogy a te személyes tapasztalataid miért lehetnek olyanok, amilyenek, és még ha ismernélek sem biztos, hogy szerencsés lenne feltételezésekbe bocsátkoznom erről. Millió oka lehet mindenesetre. De azért az mindenképpen jó, hogy ezek szerint igazából mégsem tartod potenciális pedofiloknak az asszonyos alkat helyett a lányos alkatot preferáló férfiakat.

Ami a bevágás témát illeti, a lényegét annak, amit írtam, már te is kapisgálod a film második részének kapcsán: neki nem a saját orgazmusa a lényeg. Az orgazmus, amit ő keres, az a teljes Ön-feladásban gyökerező betetőzés, az elszakadás az Én-től. Nem az intimitás, ahol a felek eggyé válnak.

Egy picit kapcsolódok ahhoz, amit Caulfield ír, bár az ő megközelítése nekem eléggé szögletes, és mint ilyen, elég látványosan recseg-ropog a film viszonylatában. Szóval ugyebár az ilyen alapvető szimbólumok szintjén a férfi a teremtő erő, a láng, ami meggyújtja, megtermékenyíti az anyagot, a nőt. Idáig egyetértek vele. A nimfománia viszont az én értelmezésemben nem férfivé torzulás vagy identitás-zavar, hanem a nőiség radikalizálódása oda, ahol a férfi, mint megtermékenyítő a lehető legabsztraktabb, legszemélytelenebb formába kerül át, mert a mániás nem egy embert, hanem Istent keresi. Azért keres újabb és újabb radikális, személytelen szexuális kalandokat, mert ahol emberi személy van, ott már nem valósul meg az istennek való totális alárendeltség, a totális anyagiság a nő részéről a szexualitásban. A gyerekként átélt totálisan személytelen orgazmust keresi újra, és ezt végül a fájdalom-orgazmusban éli meg. Ekkor végre betörik, és vadul próbál közelíteni a férfihoz, aki végre megadta azt neki, amit mindig is keresett. A testen kívüli Isten-élményt. Csak hát ő sem isten, hanem egy ember, aki meg pont nem is érdekelt túlzottan a témában. Szóval, amit itt a nimfomániás összekever, az Isten, a mindenek felett álló totális hatalom, és az antikrisztus, a személytelen, a nemlétező. Ez maga a tragédia, a dráma.

Én úgy gondolom, Von Trier munkásságától ez a fajta értelmezés annyira nem áll távol, szóval talán nem totális baromság. Ugyanakkor hozzáteszem, megjelenésekor láttam a filmeket, azóta nem, akkor sokminden nem tetszett bennük, és csak azokból rakom össze a képet emlékeimben, ami megmaradt. Szóval önkényes az értelmezés, bizonyos szempontból viszont talán letisztult is.

Az emberek sokfélék, a statisztikai átlag meg megmutatja, hogy a sokféléból melyik a legáltalánosabb "féle".

Amúgy a sokféleség érdekes módon akkor nem jut eszedbe, amikor azon akadsz ki, hogy valakinek az érzékeny kis puncijába berakják előjáték nélkül, holott a nők sem egyformák, van akinek nem az az élvezetes, ha izgatva, hanem az, ha használva vannak.

Továbbá: a főszereplő baromira nem néz ki 12-13-nak. De olyan, hogy valaki 25 évesen is 15-nek néz ki, létezik. Elég sokan: férfiak, nők. A nők esetében ez inkább előny a fenti okokból, a férfiak esetében meg egyértelműen hátrány. Ugyanakkor, ha mondjuk te így néznél ki nőként, akkor biztosan jól esne neked, ha valaki a hozzád vonzódókat látens pedofilnak nevezné, a te külsődben pedig mindenféle belső, lelki, emberi hiányosságok nyomait vélnéd felfedezni, nem pedig szimplán elfogadnák, hogy úgy nézel ki, ahogy, a génjeid miatt.

Holywood és általában a filmipar egyébként általában mást sem csinál, mint huszonéves bombázókkal alakíttat középiskolás kamaszlányokat. (Pl. Szívtipró gimi) Ez a beteg. Ez vezet oda, hogy a tizenéves kislányok szilikonmelleket akarnak csináltatni magukat ésatöbbi testképzavar.