slipknot

Amikor annakidején megnéztem, úgy gondoltam, csak EGY iszonyatosan eltalált bosszúfilm, amit az elképesztő atmoszféra és a misztikum húz a többi fölé. Most, hogy megnéztem a műfaj alfájának és omegájának számító 2003-as Oldboy-t, megerősödött bennem, hogy számomra a Holló A bosszúfilm, és hogy a műfajban mennyivel jobban számít a hangulatteremtés és a főhős dühének prezentálása, mint a csavaros történet.

Nem az első próbálkozásom a dél-kóreai filmművészettel, de lassan feladom. A japán, a francia, vagy a skandináv filmek hangulata teljesen át tud jönni, de a dél-kóreai egyáltalán nem. Egyszerűen nem visz el, nem tudok rá odafigyelni. A film végi csavar miatt 4-es, mert az tényleg zseniális, de vissza kellett tekernem, hogy megértsem, mert annyira nem kötött le.

Sok film amit fiatalabb koromban láttam, mára sokat kopott. Ez nem, és továbbra sem értem miért ilyen alulértékelt. Nem tudom, hogy a rendező mennyire merített az egy évvel korábban megjelenő Vihar Sziget című regényből, de hogy a könyvből készült 2010-es adaptációhoz Scorsese merített ebből a filmből ötleteket a megvalósításhoz, abban majdnem biztos vagyok. Persze lehet, hogy nem, de az nagyon fura véletlen lenne.

Az első 3 rész a horror-történelem klasszikusa. Aligha hiszem, hogy túl sok horror rajongó lenne, aki ne szeretné azokat. Utána a 4.-től folyamatosan gyengült és gyengült. Jó látni, hogy sikerült visszatalálni a korai részek minőségéhez.

Nálam a 7. és a 9. részek nem állták ki az idő próbáját. Ugyanakkor nem tudom nem kedvelni ezeket a filmeket, mert míg a Baljós árnyakat és a Klónok támadását felnőtt fejjel képtelen vagyok szeretni, addig az Ébredő Erő és a Skywalker kora számtalan olyan pillanatot és elemet tartalmaz, amik minden hibái ellenére szerethetővé teszik őket. Ellenben az Utolsó Jedik számomra nem csupán az új trilógia legjobbja, de kifejezetten az egyik legjobb Star Wars mozinak tartom. Szerintem Luke kifejezetten jó irányt kapott, Kylo Ren zseniális karakter (mondjuk ő mindhárom filmben), Rey, Finn és Poe egyenként elindultak egy-egy viszontagságos úton, amelynek végén át kellett értékelniük a saját világképüket (illetve Rey nem jutott el idáig, nála ennek a 9. részben kellett VOLNA megtörténnie, de ő is elindult ebbe az irányba), a film tudott meglepőt húzni, a Pretorian őrőkkel való harc jó volt (nem érdekel, hogy koreográfia szempontból mennyire hiteltelen, izgalmas volt nézni, ez egy ilyen jelenet lényege), és nekem a sokak álltal kritizált Canto Bight-os téma is tetszett, számomra hozta az eredeti trilógia kalandfilmes jeleneteinek hangulatát. Én a magam részéről két dologba tudok belekötni: a túltolt humor sok volt időnként, illetve néhány dolog nem forr ki, de utóbbi inkább a folytatás hibája. És ha már itt tartunk, én egyenként sokkal jobban szeretem a sequel filmjeit, mint az első két részt, de ez első sorban egy trilógia, és trilógiaként csúfosan alulmarad, akár az eredeti, akár a prequel trilógiával szemben. Ha a két rendező jobban összedolgozott volna, akkor valószínűleg lényegesen jobb lenne a helyzet. De azon nem változtat, hogy EZT a filmet én nagyon jónak találom.

Vártam, hogy a slasher folytatásokra jellemzően véresebb lesz, de sajnos nem igazán brillírozott ebben. Így picit ismétlés szagú, bár a gyűjteménybe legalább láthattunk bepillantást. Viszont hiányzik az első rész nyomasztó hangulata. Gyengébb az elődnél, de szerintem nem egy egész osztályzattal.

Ez a legjobb horror szériáknál mindig így volt, nekem ezzel nincs bajom. Egy igazán jó első rész, aztán számtalan véresebb folytatás, amit a trancsír, a hangulat, és a gyilkos ikonikussága visz el a hátán. Bevállt recept ez. Persze, nem kéne ezt követni, törekedni lehetne a jobbra, de szerintem az eredeti hét Fűrész azért egyáltalán nem ment le olyan mélységekbe, mint mondjuk a Halloween vagy a Texasi láncfűrészes, amik ennek ellenére is ugyanúgy tudnak időnként a rajongók számára igazán kedvelt filmekkel előállni. Az az igazság, hogy a horror fanok és a mainstream közönség messze nem ugyanaz, és szerintem nem baj, ha a műfaj kifejezetten a rajongókat szeretné boldoggá tenni.

A '80-as évek horrorjain nőttem fel, szóval nálam nem negatívum a gore horror. Ha van mellette egy erős atmoszféra, akkor kilóra vagyok megvéve. A baj, hogy az utóbbi két filmből ez is hiányzott, az első háromnál jóval gyengébb 4-5-6-7 részek viszont remek hangulattal operáltak. Ha esetleg az új filmnek sikerül még folyton visszakapcsolódnia és - ahogy korábban írtam - újradefiniálni a korábbi részek cselekményét (amiben azért a 4-5-6-7 is kifejezetten erős volt), én már boldogan jövök ki a teremből. Más kérdés, hogy ez sem biztos egyáltalán, hogy megtörténik.

Az eredeti Fűrész filmek erőssége az volt, hogy folyamatosan újradefiniálta a cselekményét az első percekig visszamenőleg. Sosem ismerhetted a teljes képet, és sosem tudhattad, hogy az aktuális történések mennyiben változtatnak az általunk ismert valóságon. Az eredeti filmek alatt azt a hét filmet értem, amit 2004 és 2010 között úgymond egyszerre készítettek el, mert ezeknél valószínűleg többnyire előre tudták, hogy mit szeretnének csinálni. A magam részéről az elsőt korszakalkotónak, az azt követő kettőt kifejezetten jó filmnek és remek horrornak tartom, míg az utolsó négyet elvitte a hátán a fent említett tulajdonság. A 2017-es folytatásnak már iszonyatosan utángyártott íze volt, ezért a Spirál-t nem is tudtam annyira várni.
Hát végül rávettem magam, mert jön az új film, és ígéretesnek tűnik, szóval pótoljuk a pótolnivalót.
Nos... ez igazából egy zsarufilm a Fűrész univerzumában, ami nem is lenne baj, hiszen a címe is más. Az már nagyobb baj, hogy szerintem nem jó. Ennyi zsarufilmes klisét és közhelyes dumát a '80-as évek akciófilmjeibe pakoltak bele, miközben a gyilkos unalmas másolata a Kirakós örökségének, bár talán utóbbi szándékos. Remélem a Fűrész X megváltja ezt a szériát.

A rendőrös téma távol áll tőlem, ezért a Vaskabátokat csak most néztem meg, de így már kipipálhatom a teljes trilógiát. Ahogy azt előre sejtettem, sem a Haláli hullák hajnala, sem a Vaskabátok nem tud annyira közel kerülni hozzám, mint a Világvége. Alapból tök kreatív, hogy egy Alkonyattól pirkadatig jellegű húzással vált a film műfajt és 180 fokos fordulatot, de ráadásul ez az ötlet még picit eredetibb is mint az elődöké. De persze ami a legfontosabb, és ami a leginkább a másik kettő fölé helyezi a filmet, hogy a főszereplő iszonyatosan azonosulható karakter, azonosulható problémákkal, legalábbis számomra. Az meg külön jó pont, hogy ezzel kapcsolatban nem az a film üzenete, hogy "márpedig erőszakolj magadra egy életformát, ami nem neked való".