slipknot

Tapasztalat: 1247 film
Kompetencia: 10 film
Súly: 1497
Regisztráció: 2008. december 7. (15 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Kedvencek

Rendezők: John Carpenter, Quentin Tarantino, Sam Raimi, Wes Craven, Zack Snyder
Műfajok: fantasy, horror

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1991
Lakhely: Pusztavacs

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Hateful Eight
Aljas nyolcas
5 2024-07-11 4,0
(938)
Fright Night
Frászkarika
3 2024-07-04 3,1
(323)
Donnie Darko
 
5 2024-07-02 4,3
(1423)
Fright Night Part 2
Frászkarika 2.
3 2024-06-27 3,1
(36)
Fright Night
Frászkarika
3 2024-06-27 3,5
(127)
Brainscan
Agyrém
3 2024-06-13 3,1
(65)
Night Terrors
Borzalmak éjszakája
3 2024-06-13 2,5
(13)
Motel Hell
Pokol Fogadó
3 2024-06-07 2,9
(27)
Gojira -1.0
Godzilla Minus One
4 2024-06-04 3,7
(130)
Furiosa: A Mad Max Saga
Furiosa: Történet a Mad Maxből
4 2024-06-03 3,8
(158)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-06-07 03:18:30 Motel Hell (1980) / Pokol Fogadó slipknot (3) #2

Ötlet és hangulat tekintetében remek, olyannyira, hogy először 4-est akartam neki adni. De igazából ez a koncepció sokkal több gore-t kívánt volna. Mindenesetre többször nézős.

Kilenc évvel ezelőtt néztem meg a Mad Max franchise-t és úgy fejeztem be a Harag útját, hogy az egész szériával szemben csalódott voltam. Persze értettem miért jó: tök jó ötletek, elképesztő jelmezek és díszletek, kíváló megvalósítás... de valami hiányzott, és nem tudtam megfogalmazni akkor még, hogy mi. Azt hittem, hogy sötétebb hangulatra vágyom, vagy több drámára, vagy nem is tudom, csak azt tudtam, hogy "nekem nem eléggé poszt-apokaliptikus", míg itt a vélemények között megkaptam válaszul, hogy márpedig ez maga a poszt-apokaliptikus film (legalábbis a 2. rész és a Harag útja). Szóval nem tudtam megfogalmazni, nekem miért is nem az.
De mára már, nemrégiben újranézve a teljes szériát, rájöttem, hogy nekem az a bajom, hogy ezek poszt-apokaliptikus környezetbe helyezett akciófilmek, míg én tényleg magára a poszt-apokaliptikus vonalra lettem volna kíváncsi, tehát magára a világra. A különböző mikro-társadalmakra, a lore-ra, arra hogy a világ hogyan jutott el, és pontosan hova.

És így jutunk el a Furiosa-hoz. Én maximálisan megértem azokat, akik a kevesebb akció miatt kevésbé kedvelik ezt a filmet, mint a korábbiakat, de nekem a fent említett dolgok miatt valahogy ez tetszik a legjobban.

2024-04-02 22:31:56 Psycho (1960) slipknot (5) #191

Amikor először láttam ezt a filmet sok-sok évvel ezelőtt, úgy voltam vele, hogy egy kiváló horror a sok közül. De akkor még nem igazán láttam '70-es éveknél régebbi horrort, talán csak az Élőhalottak éjszakáját és a Rosemary gyermekét, amik azért nyolc évvel később készültek el. Mostanában elkezdtem beleásni magam az '50-es/'60-as évek klasszikusaiba, vagyis az amúgy szintén ikonikus William Castle és Roger Corman, meg pár kevésbé ismert kortársuk munkásságába (Mario Bava később jön, az olaszoknak egy külön időszakot szánok majd), és bár nagyon el tudnak kapni ezek a filmek, de most látom igazán mennyire egyedülálló és zseniális tehetség volt Hitchcock, mert minden olyan "korral járó báj" ami ráöregedett ezekre a filmekre, és így az ember eltekint tőlük, mert mégiscsak hatvan-hatvanöt éves filmeket néz, az a Psycho-ból teljesen hiányzik. Egy percet nem öregedett. Ma sem lehetne egy másodperccel sem feszesebb, egy picit sem feszültebb formában megalkotni. Elképesztően megelőzi a korát.

Ez a műfaj továbbra sem agysebészet, de nem is kell, hogy az legyen.
Amire igazából itt szükség lenne, azt ez a film hozza.
Van harc bőven, a látvány király, nem spóroltak az egyéb szörnyekkel se, nem csak azokat tették be, akik a történet szempontjából kellenek. De ez az alap, innen indul egy elfogadható kaiju movie. Két dologra térnék ki, ami szerintem kifejezetten jobb, mint az eddigi MonsterVerse filmekben. Az egyik, hogy építi a titánok mitológiáját és nem csak így ímmel-ámmal, sőt kifejezetten sok dolgot ad hozzá. Nem lesz belőle Star Wars vagy Gyűrűk Ura univerzum, de amit a "nagy szörnyek a föld belsejéből" koncepcióból ki lehet hozni, azt kihozza. A másik a szörnyek személyisége. Főleg Kong-nál és az antagonista majomnál. Az arcmimikájuk, a testmozgásuk... egyszerűen van karakterük. Godzillának is, bár jóval kevesebb, de ezt szimplán betudhatjuk annak, hogy amúgy egy gyíknak tényleg kevesebb van, mint egy majomnak.
Ugyanakkor a film emberi oldal egy nagy nulla. Mármint a mitológiai rész ott is jó, de a karakterek és amik velük történnek, egyszerűen nem érdekesek. Arra jók, hogy néha megszakítsák a szörnyüvöltözést. Eddig kizárólag a Koponya-sziget tudott izgalmas karaktereket behozni, ott az emberi szál is fasza volt.
De jogosan merülhet fel, hogy egy ilyen filmbe nem szempont az emberi vonal, ha a látvány jó és még világot is épít, de közben meg ott vannak az emberek és szerepelnek, és ha már a készítők beletesznek valamit a filmbe, akkor nem baj ám, ha nem unalmas.

Bár a szörnyes dolgot szerintem most kimaxolták, de ötöst biztosan nem adok rá, hiszen még a Koponya-szigetre is csak négyest adtam. Bár alapvetően az az elvem, hogyha egy film kihozza a maximumot, amit a műfaj sajátosságai mentén ki lehet, az megkapja az ötöst, de a kaiju dologból nem is tudom mit kéne lássak, hogy zseniálisnak tartsam (és értem, egy olyan értékelés alapján, ahol a Hetedik meg a Ponyvaregény az ötös, ez a film a kettesért is csak könyöröghetne, de ez nem az az értékelés). Talán majd a Minus One, vagy az eredeti Godzilla, ha egyszer ráveszem magam.
Úgyhogy ez négyes, de gyengébb négyes, mint a Koponya-sziget.

A nagy elődhöz (Sikoly) természetesen nem ér fel, de ha már azt rongyosra nézted, és valami nagyon hasonlót szeretnél, és nem riaszt vissza a gyengébb kivitelezés, akkor ez remek szórakozás lehet.

2024-01-07 03:38:29 The Haunting (1999) / Az átok slipknot (2) #7

Ugyanebben az évben készült el William Castle Ház a Kísértet-hegyen című filmjének remake-je is. Abban reménykedtem, hogy ahhoz hasonlóan ez a film is némileg gyengébb a korábbi verziójánál, de a '90-es évek hangulatelemeinek köszönhetően szórakoztató és szerethető lesz. Hát nem. Nem csupán a korábbi mű minden pozitívumát, de a '90-es évek atmoszféráját és stílusjegyeit is teljesen mellőzi. Szóval nem csupán rosszabb, mint a '63-as film, de közel negyven év különbsége ellenére, unalmasabb is. Flanagan minisorozatának meg a cipőjét sem köthetné be...

Szerintem az Avatar azért lett sikeres, mert a maga idejében látvány szempontjából felülmúlt majdnem mindent. Ezt szerintem senki nem vitatja. A Halálos iramban első pár része megszólított egy közösséget, amit addig nagyon kevés film, utána meg hagyományos akciófilmek lettek de Hollywood legsikeresebb színészei közül kettőt is felsorakoztatott. A Marvel és a DC pedig több évtizedes gyökerekkel rendelkeznek, és vagy olyan karaktereket hoznak el, akiknek hatalmas a rajongótábora, vagy olyanokat, akiket sokan régóta szívesen látnának nagyvásznon. Ennek ellenére ezeknek a filmeknek legalább a háromnegyede nem feltétlenül jobb, mint a Rebel Moon, SŐT, többségük ezt a szintet sem hozza, mert itt legalább a lelkesedés látszott, amit szerintem Snydertől sosem lehet elvitatni.
Ne érts félre, nem támadni akarom ezt a filmet. De a mozifilmek összességében nézve ma már a fasorban sincsenek a sorozatokhoz képest, és ha Snyder ezt minisorozatként csinálja meg, akkor lett volna ideje kibontani ezeket a karaktereket és sokkal-sokkal jobb lehetett volna.
Ugyanakkor valószínűleg a folytatásra tartogatják a puskaport, szóval nem temetem én ezt egyáltalán.

előzmény: Gasz András (#4)

Visszaolvasva a régi kommentjeimet, néha szégyenkezem mennyire szektás tudtam lenni itt-ott. No nem azért, mert szeretem ezt a filmet, hiszen minden hibájával együtt továbbra is szeretem, sőt még mindig úgy látom, hogy sok "hibája" egyáltalán nem annyira hiba, mint azt sokan gondolják, de ez a film már egy ilyen dolog marad. Néhányan nem szeretik, mások számára kifejezetten kedvenc. Teljesen rendben van ez így, kellenek a megisztó alkotások is.
De hogy milyen hisztivel tudtam előadni a véleményemet, ha valaki más nem úgy látta, vagy esetleg más szemszögből nézte, az elképesztő.

Megpróbálom a Zack Snyder iránti elfogult rajongásomat a háttérbe szorítani.
Kezdeném azzal, hogy ez a film egy űropera és űrwestern kliséhalmaz. Csapágyasra járatott alapvetés és fantasy-kból meg westernekből összeollózott panelszereplők elegye.
Az, hogy egy Snyder-filmbe kiváló a látvány, elképesztően epikus a tálalás, és olyan stílust ad a szereplőknek, hogy egész egyszerűen mindegyikük eszement király, az egy dolog, itt KEZDŐDIK egy Snyder alkotás, ez az alap.
Mindazonáltal a Rebel Moon egyértelműen Zack Snyder jutalomjátéka. Persze a Watchmen volt minden szempontból a csúcs, a zombifilmek a saját kis szerelem-gyermekei, az Acélember-Batman v Superman-Igazság Ligája trilógia pedig egy szerelmeslevél volt a képregényrajongóknak, de a Rebel Moon az, ahol őt nem köti semmi ahhoz, hogy ne engedje el magát. Ennek ellenére úgy érzem, hogy Snyder most egy picit hátralépett. Lassítás ugyan van bőven, de elmaradnak a bibliai utalások, a hangzatos mondatok közé szőtt mély gondolatok, és a pátoszosság is.
De az, hogy ez mennyire probléma, majd a folytatásban fog kiderülni. Lehet, hogy a Rebel Moon-t egy teljesen más irányba akarja vinni, de az is lehet, hogy ezek és egy erős alap nélkül, amit adaptálni tud, igazából ennyi van Zack Snyder-ben. Mindenesetre nekem hiányoztak ezek a dolgok. És hiányzik a filmből a depresszív hangvétel is, ami szerintem nagyon feldobta volna.
Ugyanakkor végig jól szórakoztam a filmen és úgy ment el a két órás játékidő, hogy észre se vettem, és a végén az volt bennem, hogy nézném még. Emellett egy első fejezet feladatát tökéletesen teljesítette: rohadtul érdekel ez a világ és minden olyan részlete, működése, történelmi háttere, stb., amiről itt még nem esett szó. Mindenképpen újra akarom nézni mihamarabb, de nagyon remélem, hogy a befejezés már többet fog mutatni. És az ég szerelmére, 2023 van, nehogymár egy űreposz akármelyik fejezete rövidebb legyen 2 és fél óránál? Mi ez a játékidő???
Na mindegy.
Ha nem Snyder rendezte volna igazából minden klisés eleme ellenére vágnám rá a négyest, de tőle ennél többet várok.

Egy olyan listán jött velem szembe, ami a kevés, az eredetinél jobban sikerült remake-eket méltatta. Egyáltalán nem vagyok ebben biztos, de igazán rosszabbnak se mondanám. Egyik változat sem öregedett túl szerencsésen, így korának báját és hibáit is magán viseli, de William Castle filmje ezzel együtt is az '50-es évek egyik legfontosabbja, míg a remake csak egy a '90-es évek végi/2000-es évek eleji horrorok között. Ugyanakkor szerintem szerencsés, hogy a remake-et nem korábban, hanem most láttam, mert épp annyira idős, hogy az időszakra jellemző stílusjegyek nosztalgikusan hassanak rám, így tudtam igazán szeretni.

Összes komment...