Tapasztalat: 86 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 86
Regisztráció: 2008. december 6. (15 év, 3 hónap)
Kedvencnek jelölték: 0 user
Demográfiai adatok
Nem: nem publikus
Születési év:
1983
Lakhely: nem publikus
Legutóbbi szavazatok
Film | Szavazat | Mikor | Átlag |
---|---|---|---|
101 Reykjavík |
4 | 2009-06-25 | 3,8 (255) |
Tuesdays with Morrie Leckék az életről |
5 | 2009-02-12 | 3,5 (52) |
Into the Wild Út a vadonba |
5 | 2009-02-04 | 4,1 (864) |
The Matador Matador |
2 | 2009-01-01 | 3,2 (126) |
The Hunting Party Rókavadászat |
4 | 2009-01-01 | 3,5 (85) |
A Night at the Roxbury Diszkópatkányok |
4 | 2008-12-15 | 3,4 (746) |
Being John Malkovich A John Malkovich-menet |
4 | 2008-12-13 | 4,0 (753) |
Stop! Or My Mom Will Shoot Állj, vagy lő a mamám! |
3 | 2008-12-12 | 2,6 (697) |
Sissi - Schicksalsjahre einer Kaiserin Sissi - Egy császárné sorsdöntő évei |
4 | 2008-12-12 | 3,7 (144) |
Sissi - Die junge Kaiserin Sissi - A fiatal császárné |
4 | 2008-12-12 | 3,8 (157) |
Legutóbbi kommentek
Örök kedvenc! Mindig ugyanazt fogja nyújtani, amit pici koromban, amikor először láttam...:)
HEIMA
Otthon. Ezt jelenti az izlandi heima szó, amely egyben a Sigur Rós izlandi zenekar koncertturnéjának anyagát formázó filmnek a címe is. A „heima” teljes egészében igaz a filmből jövő szemmel és füllel befogadott kettősének eredményeképpen létrejövő világra és benne borítékolt üzenetre.
Nem tudom milyen fizikailag Izlandon, még nem jártam ott, de lelkileg a legvalódibb otthon, amely ezen a planétán létezhet. Tudom, mert képzeletben érinthette a talpam a földet és az atmoszféra otthonabb volt az otthonnál. Lelki otthon. Aki pedig nem hiszi, járjon utána, pusztán szívének megkeményített burkától kell megszabadulnia. Kalauzol a Sigur Rós és ha átadjuk magunkat, magától lehullik a lüktetést lefojtó kőréteg.
Pörgetem lelki szemeim előtt a filmben felvonultatott képek emlékét, hallom zenéjüket, a formák és színek zenéjét és elmém megalkotja saját „heimámat”.
Tiszta hegyoldalon kacagó felhősprint. Őszintén csillogó, nyitott, kíváncsi tekintetek halmaza. Az érintetlen lankák hasznot sejtő emberkéz általi vízbe fullasztása. Mind elképesztően gyönyörű és hátborzongatóan valóságos.
Ez az a világ, ahol bármi megtörténhet… E gondolat közben és ahogy újra és újra futtatom rajta az agyam végigvonul belsőmön, felülről lefelé haladva valami, más, furcsa, behatárolhatatlan remegés, amely végül befészkelődik a lábba és ha indulni kell, nem enged járni. Valami megfoghatatlan és máshoz nem kapcsolható érzés. Érzelem… Ez a világ, valahogy én magam vagyok. Ebben a világban benne van minden és a mindenben én is.
Amikor először kezdtem bele a filmbe, már akkor tudtam, hogy én olyan képi világot akarok teremteni, olyan érzetűt, amilyen itt megjelenik összességében, de elsősorban a zene hatására… Itt nem is Izlandról van szó igazából, hanem mély, igaz és őszinte emberségről, amely Izlandon még fellelhető eredetihez hasonló formájában, talán az elszigeteltsége miatt… Ki tudja.. De nem is ez a valódi lényeg, hogy mi az az ok, ami miatt ott és a felvételek segítségével itt is megszületik a csoda… A lényeg, hogy van, él, létezik, lélegzik… És beszívhatom én is… Minden zsigerem megtelítődik és feltöltekezik, ha tetszik felkészül a valódi embert mellőző világba való kilépésre..
A Teremtő valami ilyesminek, ehhez hasonlónak képzelte el az embert.. Egyedi, telített, áradó lénynek a csoda-térben. Kicsit emlékeztet engem az összérzés, amely egyszerre születik meg valahol középen, a kép és a hang párhuzama következtében az Édenre, a Mennyre, a tökéletes, romolhatatlan állapotra… Bár nem tudhatom milyen is lehet a tiszta tér, de egy biztos, ez az egész közelít hozzá.
Köszönjük Sigur Rós, hogy eggyé gyúrva önmagad, elhoztad a majdnem befoghatatlant! A lebegést. Mégpedig azt a fajtát, ahol az ember lecsupaszítva önnön külsejét a rátapadt szennytől, tiszta magként tudja felfogni mag-takaróján át minden apró molekulájában a mélységet és a magasságot egyszerre. A csodát, ami bennünk van. Többnyire mélyen bújkálva. De mindenkiben megvan és ezt nem szabad feledni. Nekem sem. Ha pedig „Sigur Rós-okba”, „Heimákba” botlunk utunk során, engedjük meg szellemünknek, hogy szabadon szárnyaljon, egy kicsit önmaga legyen és feltöltődjön az út hátralévő részére.
Elköszönök, furamód. Egy olyan variációt alkalmazva, amelyben benne van az üdvözlés, a viszontlátás is egyszerre. A végtelen.. Heima hát! Remélem találkozunk..
Az örök kedvenc. Sosem lehet ráunni..:) Ó Kapitány! Kapitányom!
Hát az arab lovak nem is a legjobbak... Lovas fajta vagyok, én már csak tudom..;) Szerintem gyönyörűséges film.. Mindig elérzékenyülök, amikor a lovak megindulnak a startkor... De valszeg ez a lovas mivoltomból fakad..;) Igen, "kissé" amerikai, de számomra nem zavaró, mert képes vagyok ettől elvonatkoztatni...
Nekem nagyon sokat jelent, akárhányszor veszem is el ismételt megtekintésre.. Félelmetes hatása tud lenni, ha az ember nem csak nézi, hanem látja, átéli... Én rengeteget profitáltam belőle... Lássátok hát!;)