oguszt

Ha jobban fókuszálna arra, ami a fő értékelhető erénye, hogy a tömegmédiában csak úgy látszódhatsz őszintének, ha gondosan betanulod a szerepedet, talán meg lehetne bocsátani ennek a filmnek a minden ízében kiagyalt, pszichológiailag hiteltelen meséjét. Egyrészt azonban ez a cselekmény, így ahogy van, sajnos beleilleni látszik Fincher eddigi életművébe, kezdve a borzalmas Hetedikkel. Másrészt Fincher többször is, a férj nagy tévés vallomása után mindenképp, láthatóan tesz arra, hogy más irányba vezesse tovább a szálakat, hogy az eseményeket elemelje egy indokolatlanul gonosz, pszichopata nő intrikáitól (ha legalább még a féltékenység vezetné!) és, hogy csak egyet említsek, tényleg mondjon valamit a párkapcsolati őszinteségről. Egyáltalán nem az agyonbonyolított thrillerek ellen vagyok önmagukban, sok ilyen filmet kedvelek, a Les Diaboliques sztorija Henri Clouzot-tól még hasonlít is ehhez - ráadásul az itt Amy által képviselt férfipusztító vamp is természetesebb közegében jelenik meg a századközép Párizsában. A színészek különben jók, a számomra eddig ismeretlen Rosamund Pike kifejezetten a felfedezés erejével bírt.

Ebben a filmben nincsen csirkefarm. A főszereplő zongora- és énektanár és családja a film elején költöznek be saját építésű házukba. Csirkék sehol sincsenek, csak patkányok.

Vegyépszer-vezérigazgató ideológiai képzést tart.

A rendező neve nem György Mihály, hanem Georg Michael Höllering.

A bounty hunter az fejvadász és nem jótékony vadász.

Én most láttam és nem volt benne semmilyen szellemi párbaj.

dokumentumfilm, kanadai produkció, de stáblista nélkül mutatták be a készítők anonimitására tekintettel

Ha ezt tényleg végig bírta, akkor jó kondiban lehet!

És Riho Unt volt-e?

Életemben egyszer mentem ki animációs vetítésről, és az egy McLaren-életműbemutató volt, a nemtudommilyen balettnél. De a Szomszédok nagyon jó, és a párpercesnél nem hosszabb színes filmjei is élvezhetőek.