critixx

Carrie Bradshaw

A Találd ki, ki jön vacsorára tartalomleírása teljes mértékben téves. Légyszi javítsátok erre:

Joanna Dayton hawaii vakációja alatt megismerkedik a jóképű orvossal, Dr. John Prentice-el. A pár hamarosan egymásba szeret és a férfi megkéri a lány kezét - mielőtt azonban igent mondana, Joanna szeretné, ha a szülei is áldásukat adnák a házasságra, ezért közös vacsorát szervez, ahol bemutathatja jövendőbelijét a szülőknek. Prentice jólelkű, intelligens, tehetséges orvos és sikeres karriert tudhat magáénak - az egyetlen "bökkenő", hogy színesbőrű. A lapkiadó Matt Dayton és felesége, a galériatulajdonos Christina magukat liberális, haladó értelmiséginek tartják, mégis komoly kétségeik merülnek fel, amikor lányuk egy fekete vőlegény oldalán állít haza.

Köszi!

Az eleje főcím régen fontos eleme volt a filmeknek, gyakran külön erre szakosodott művészek készítették, például a legendás Saul Bass a Hitchcock-filmekhez vagy a szintén legendás Maurice Binder a Bond-mozikhoz. De a tévésorozatok főcímét is lehetne említeni a Dallastól a Született feleségekig - külön művészet volt, hogyan rántsuk be a nézőt a sorozat világába, hangulatába. Ma már szinte minden film elejéről hiányzik a főcím, mert a készítők úgy gondolják, a néző nem elég türelmes ahhoz, hogy végigülje. Azonnal indítani kell a cselekményt.

Csodálkoztam rajta, hogy ez eredetileg nem színdarabnak íródott. Teljes mértékben színpadra való, jobban, mint filmre.

Szerintem is felesleges volt bele az autózgatós, fagyizós rész. Jobb lett volna teljesen egészében meghagyni a kamaradráma-jelleget és végig a négy fal + kert közé szorítani a cselekményt.

Tracy-t jelölték érte Oscarra, ha megkapja, az lett volna az első posztumusz színészi díj az Oscar történetében.

Amúgy Sidney Poitier anyukáját ugyanaz a színésznő játssza, aki a Vészhelyzetben Benton doktor anyukáját.

Nagyjából mindent leírtak már mások előttem. A történet és a karakterek egyszerűségét, néhol már-már cukormázasságát a zseniális színész-trió remeklése ellensúlyozza, miattuk érdemelt tőlem 4-est Kramer filmje. Spencer Tracy - generációja egyik legnagyobb színésze - halálos betegen, fél lábbal a sírban (12 nappal a forgatás után elhunyt!) képes volt ilyen bravúros alakítást nyújtani.

Engem a film műterem-szaga, sőt, színpadiassága zavart még eléggé. A ház, illetve a kert semmivel sem néz ki valószerűbbnek, mint a korabeli sitcomok helyszínei, a büfés jelenet pedig egyenesen röhejes a már akkoriban is idejétmúltnak és látványosan kamunak számító vetített háttérrel. Persze, erre nyilván Tracy miatt volt szükség, aki egészségi állapota miatt nem tudott volna külső helyszínekre elutazni és ott forgatni.

Nekünk 11.-ben sem tanították, csak magyar fakton az emelt szinten érettségizőknek és nekik is csak 12.-ben.

Kicsit talán a Kánikulai délutánra akar hajazni, de nem igazán sikerül neki. Ahogy előttem írták: túl hosszú és nem képes 110 percig fenntartani a néző érdeklődését.

Kiegészítés: az utóbbi néhány évben az MMA igyekezett kicsit visszahozni holtából a minőségibb filmes témájú könyveket, ők kiadtak pár érdemleges munkát, például Gelencsér Gábor könyveit vagy a Varga Zoli-féle magyar animációs film-történetet.

Návai kiválóan ért ahhoz, hogyan adja el magát. Az újságíráshoz már kevésbé, de ezt nagyon ügyesen palástolja.

A '90-es években volt az Osiris filmművészeti sorozata, amiben több hiánypótló mű is megjelent magyarul, például André Bazin összegyűjtött írásai, illetve sok régi nagy rendezőről jelent meg portrékötet (Antonioni, Bunuel, Cassavetes, Truffaut, Hitchcock, satöbbi). Később, a 2000-es években a Palatinus adott ki filmes könyveket, de ők inkább a "szakbarbárabb" filmelméleti vonalat képviselték, itt jelent meg pl. Kovács András Bálint modern művészfilmről írt vaskos könyve, illetve a KAB által fordított két Gilles Deleuze-kötet.

Aztán valahogy ez az egész megszűnt, a kiadók rájöttek, hogy nem éri meg nekik filmekkel komolyabb szinten foglalkozó könyveket kiadni, állami támogatást pedig nem kaptak ilyen célra. Az utóbbi tíz évben teljesen leépült a magyar nyelvű filmes könyv kiadás a Návai- és Bokor Pál-féle jól reklámozható fércművek kivételével.

A szerkesztőktől kérdezem: ezeknek a filmeknek a többsége már rövidfilmként réges-régen fel lett töltve az oldalra, a legtöbbet értékelte, megvitatta a közösség. Miért kellett most újra feltölteni őket egy közös cím alatt? Ha nagyon muszáj, érdemesebb lenne esetleg összekapcsolni a filmeket "Film farm" gyűjtőnéven, mint ahogy a folytatások, remake-ek, Stephen King adaptációk, satöbbi össze vannak kapcsolva.