critixx

Ez és ez ugyanannak a Dosztojevszkij kisregénynek az adaptációja.

"Mintha nem is az utcán forgatták volna hanem inkább egy nagy stúdióban végig."

Mert ez valóban így is volt, az egész filmet műteremben vették fel, egyetlen valódi (kültéri vagy beltéri) helyszín sincsen benne.

Talán az egyik legfurcsább szuperhősfilm a Batman visszatér, melyben a címszereplőnek nem jut nagy tér Pfeiffer és DeVito karakterei mellett, akiket a rendező láthatóan sokkal érdekesebbnek talál mint magát a főhőst. Nem csodálom, hogy ez a gótikus rémlátomás sok volt a stúdiónak, akik ezután menesztették Burtont és behozták helyette a csillivilli rózsaszín kacatokat gyártó Schumachert.

Európában - Olaszországban, Franciaországban - több epizódot is bemutattak moziban annak idején. Pl. a Fekete etűdnek és az angliai, panoptikumos résznek is láttam már olasz nyelvű mozis plakátját.

Valójában ez volt az első rendes epizód a tévéfilm meg a pilot után, a Spielberg rendezte rész a második volt, csak valamiért azt adták elsőnek annak idején. Meg is látszik rajta, eléggé kiforratlan még a formula, sem hadnagy figurája, sem a gyilkos, sem maga a sztori nem igazán kiforrott még.

Képzeljétek, ez a kisfilm nekem megvan eredeti 16mm-es filmtekercsen! Még középiskolás koromban, több mint tíz évvel ezelőtt találtam a gimnáziumi tornaterem mellett egy kukában. Nyilván valaki kiseperte az iskolai raktárat. Hazavittem a "leletet" és még ma is otthon őrzöm. Csak egészen máig nem tudtam, mi a pontos címe.

A Halálos lelkiállapot nem tartozik a kedvenceim közé, de a lebuktatás a "vak" emberrel tényleg kiváló. A másik három részt újra kéne néznem, mert nagyon régen láttam őket.

Nem véletlen, hogy sok filmben a szintén elég alacsony Alan Ladd partnere volt.

Ms. Lake tényleg nagyon kellemes jelenség volt, apró termete (mindössze 150 cm magas volt) ellenére beragyogta a vásznat a jelenlétével.

Továbbra is a legjobbak között van ez az epizód. Nicol Williamson zseniális a gyilkos szerepében, Columbo pedig szintén brillírozik. Az utolsó jelenet az egyik legjobb a sorozatban, ahogy a hadnagy csapdába ejti "szegény" gyilkost, aki megpróbálja őt megölni, de a terve befuccsol.

Az is kb. a tündérmese kategória, hogy Freddie pont a Live Aid reggelén - mikor máskor? - találja meg a szerelmét, akinek holléte után régóta kutatott, majd együtt elmennek a szüleihez, coming out-ol nekik, nagy összeborulás, megbocsátás, szeretünk fiam, aztán irány a Live Aid...

Amúgy a valóságban ez a "konzervatív szülők" dolog (ami ugye szintén egy nagy zenész életrajzi filmes klisé) Brian May esetében sokkal jobban igaz volt. Brian épp a doktoriját írta asztrofizikából, mikor felajánlottak neki egy állást egy londoni csillagvizsgálóban, ami azonban azt jelentette volna, hogy nem marad elég ideje rá, hogy teljes időben a zenekarral foglalkozzon. Freddie győzte meg, hogy utasítsa vissza az ajánlatot és válassza inkább a zenélést, holott akkor még minden téren sokkal értelmesebb és jövedelmezőbb választásnak tűnt volna a csillagász-karrier. Brian apja erre úgy kiakadt, hogy évekig nem állt szóba a fiával. Végül '77-ben elment egy Queen-koncertre és kibékült apa és fia.

A jogdíjak esetében amit én mindig viccesnek találtam, hogy a Princes of the Universe - ami a Hegylakó-film főcímdala volt - a '86-os A Kind of Magic albumon még úgy szerepel, hogy Mercury van feltüntetve szerzőként. Később, Freddie halála után, mikor a dal a Hegylakó sorozat főcímzenéje lett, a sorozat főcímében már úgy szerepel mint "Written and Performed by Queen". Nyilván, a zenekar többi tagja nem igazán akarta, hogy az összes szerzői jogdíjat Freddie örökösei kapják a 100+ epizód után, amiben szerepelt a dal.