critixx

Látom más már megkérdezte, de én sem tudom, mi az a Fortnite.

Nosztalgikus érzések ébredtek fel bennem. Emlékszem, mikor 12 évesen a kerületi Szabó Ervin könyvtár férfivécéjében az egyik fülke ajtajának belső felén az alábbi feliratot olvastam, vastag fekete filctollal odakanyarintva: "Wake up, Neo. The Matrix has you."

Valószínűleg valami külföldi "szaki" lehetett, aki a film adatait bepötyögte az adatbázisba, csak éppen nem értette, hogy miért szerepel ez a két név egymás mellett.

A felét nem ismerem. A többiből inkább egyik sem.

A Nostalgia Critic / Channel Awesome helyenként vicces tud lenni, de érződik rajta, hogy inkább showman mintsem valódi kritikus. Filmtörténeti ismeretei eléggé hiányosak, és a nem angol nyelvű, nem fősodorbeli filmekről szinte semmit sem tud. Egy ízben keverte Andrej Tarkovszkij-t Andrej Koncsalovszkij-al.

30-40-50-60 éve az akkori fizetésekhez viszonyítva egy mozijegy ára sokkal kevesebbe került mint manapság. Az emberek sokkal gyakrabban jártak moziba, akár hetente többször is. A mindennapok része volt, hogy elmegyünk megnézni egy filmet a moziban. Éppen ezért bármikor kiadtak bármilyen filmre pénzt, legyen az a egy Kramer kontra Kramer-féle családi dráma vagy hasonlók. Manapság viszont olyan drága egy mozijegy, hogy a mozilátogatás különleges eseménnyé vált. Egy átlagos család örül, ha havonta egyszer vagy ritkábban eljuthat a moziba, éppen ezért megválogatja, hogy mire vesz jegyet. Ha már fizetni kell, hogy megnézzenek egy filmet nagyvásznon, akkor az legyen olyan alkotás, amit valóban nem lehet ugyanilyen minőségben otthon megtekinteni. Így ma már csak a látványos, robbantgatós, lövöldözős, várospusztítós akciófilmek azok, amikre az átlagemberek pénzt adnak ki és elmennek a moziba. Egy Kramerért ma már nem fizetnének, helyette inkább letorrenteznék vagy megvárnák, amíg leadja a tévé. Ezért a stúdiók sem kockáztatnak, és inkább legyártják a harmincadik agylohasztó szuperhősfilmet mintsem valami gondolatigényesebb produkcióra költenének.

"Évek múlva példaértékű és tök fontos filmként fogunk visszanézni erre szerintem."

Szerintem pedig évek múlva azt se nagyon fogjuk már tudni, hogy létezett, maximum ha valaki elkezdi sorolni a futószalagon gyártott Marvel-filmeket, és eszünkbe jut, hogy "Ja, volt egy ilyen is köztük..."

A Stan Lee cameó esetében pedig mielőtt olvastam volna a spoilerbe tett részt, azt hittem, végre valami frappáns poént vagy kulturális utalást hozott össze a Marvel, például a korszak valamelyik kultregényét olvassa a bácsi, vagy egy titkos CIA dokumentumot a World Trade Center elleni tervezett terrortámadásról, ilyesmi, aztán kiderült, hogy csak egy gagyi Kevin Smith-filmre történt utalás.

Freddie Mercurynak állítólag azért lett elege Jackóból, mert mindig behozta magával a lámáját a stúdióba, az állat pedig folyamatosan zavarta a felvételeket. Ezért nem is fejezték be a közösen írt dalaikat.

Nekem is ez jött le ebből az egészből. A gyerekek tényleg szerették őt, legjobb barátjuknak tartották, ezért is lettek féltékenyek, mikor kiöregedtek a "szerepükből", Jacko pedig új srácokat szerzett be helyettük. És ezért is igyekeztek őt mindenáron megvédeni a bíróságon. Egy percig nem jutott eszükbe, hogy ez egy rossz dolog, amit művel velük. Jacko kiválóan manipulálta őket, mesterien értett hozzá, hogyan csavarja az ujja köré nem csak a fiúkat, de a családjukat is. Mindehhez hozzájön még a sztárkultusz is. Képzeld el, hogy egy kisiskolás fiú vagy, és egyszer csak a legnagyobb bálványod, egy igazi ünnepelt híresség akar a legjobb barátod lenni. Ez teljesen ködbe burkolta az agyukat. Ugyanígy a családét is. A szülők azt látták, hogy itt a világ egyik leghíresebb embere és ővelük, mezei átlagpolgárokkal akarja tölteni az idejét. Bele sem gondoltak, hogy ennek milyen hátsó szándékok állnak a hátterében.

Ha kellően jó ügyvédeid vannak, akiket meg tudsz fizetni és elég nagy hatalmad, akkor (szinte) bármit megúszhatsz.

Érdemes megjegyezni, hogy a '79-es listán szereplő tízből négy film folytatás / franchise film, hat pedig eredeti alkotás (a hatból három könyv alapján készült, három teljesen eredeti sztori). A tavalyi top tízes listán ezzel szemben a Bohém rapszódián kívül mind a kilenc másik film folytatás / remake / reboot / franchise darab.