critixx

Most már tényleg igazat adok BonnyJohnny teóriájának a páros-páratlan filmeket illetően. Elég vegyesfelvágott ez a rész, de összességében mindenképpen Moore jobbjai közt van. Hálistennek a Moonraker után a készítők szándékosan és jelentősen tompítottak mind a paródia-jellegen mind pedig a túláradó fantasztikumon, és így egy egészen komoly, "realistább" Bond-kalandot kapunk, mely nem véletlenül hajaz a Connery-féle filmekre (és simán lehetett volna egy Connery-film is).

Moore szintén összeszedte magát és egész komolyra veszi a figurát, de sajnos az életkora itt már erősen ellene dolgozik. Az általa meghódított hölgyeknek inkább apjuk lehetne mintsem partnerük és az akciózgatásban is eléggé öreguras már. Topol ellopja a show-t, az egyébként nem túl jelentős szerepét abszolút bravúrosan hozza (nem véletlen, hogy ő tényleg színész...). Carole Bouquet pedig hivatalosan is felkerült a legdögösebb Bond-lányok listámra, habár a karaktere eléggé semmilyen.

Sztori mint olyan szinte egyáltalán nincsen, maximum valami, ami kitölti a hosszadalmas akció-szekvenciák közti játékidőt. Kezd kicsit önismétlővé is válni a sorozat, síelős üldözést harmadjára látunk, búvárkodást szintén harmadjára, stb. A főgonosz eléggé semmilyen, az viszont kifejezetten tetszett, hogy kezdetben Bond segítőjének hisszük a főgonoszt, a valódi segítőt pedig a főgonosznak, aztán kiderül, hogy pont fordított a felállás. Az szintén tetszett, hogy két világmegmentős film után ezúttal "csak" egy atom-tengeralattjárókat vezérlő számítógép jó vagy rossz kezekbe jutása a tét, a főgonosz pedig nem akarja elpusztítani az emberiséget, hogy aztán a saját utópiáját hozza létre, hanem pusztán jól meg akar gazdagodni az "üzletből".

A Kém, aki szeretett engem után visszahozzák a borzalmas diszkózenét (Bill Conti szerzeménye), ami végigdübörgi a filmet kellően irritáló és tolakodó módon (a '70-es évek nehezen tudott kimúlni...).

Összességében elég felejthető film, de a sorozat jobbik darabjai közül való.

Megjegyzés 1: A Thatcher-paródia a film végén valami döbbenet, nem tudom, ezt mégis komolyan gondolták a készítők? Az egyetlen momentum a filmben, ami a Gyémántok..., a Moonraker és az Aranypisztolyos férfi totális marhaságaira emlékeztet. (Azt viszont nagyon jó látni, hogy Nagy-Britanniában, vagyis a "fejlett nyugaton" simán lehet még ennyire ostoba módon is viccelődni az éppen regnáló politikusokkal. Képzeljük el ugyanezt kishazánkban, ahol még Nemes Gyula filmjéből is kisatíroztatták azt a bizonyos dinnyét...)

Megjegyzés 2: Robert Bresson nagyon szerette ezt a filmet, sőt a kedvencei közt tartotta számon. :D

Egy apró észrevétel: tapasztalataim szerint a KT-n az a szokás, hogy ha egy filmet többen rendeztek, még akkor is, ha pl. az eredeti rendezőt kirúgták/távozott a forgatás közben/előtt/után és valaki átvette tőle a filmet (sőt, akkor is, ha csak az új rendező van feltüntetve a stáblistán), minden rendezőt kiírunk itt.

Pl. Spartacus (Anthony Mann - Stanley Kubrick), Elfújta a szél (George Cukor, Sam Wood, Victor Fleming), Superman 2. (Richard Donner - Richard Lester), stb. stb.

Szóval, szerintem fair lenne itt is kiírni Howardon kívül a korábban kirúgott két rendezőt is (elvégre tudtommal az anyag fele az ő dirigálásukkal készült). :-)

A Goethe kötet olvasása közben szólhatott volna a zenegépből a Boney M-től a Raszputyin, akkor ez így már egy Günter Grass utalás lehetett volna. Ha... ha... ha...

Egyébként az amerikai/angol fordítók gyakran sokkal gázabb címeket tudnak adni külföldi filmeknek mint mi az övéiknek. A Fassbinder-féle A szabadság ököljoga (Faustrecht der Freiheit) náluk "Fox and His Friends" néven fut. A Berlin felett az ég (Der Himmel über Berlin) pedig az iszonyú sablonos "Wings of Desire" címet kapta. A Szegénylegények mint "The Round-Up", a Fényes szelek mint "The Confrontation". Adéle élete (La vie d'Adele) mint "Blue is the Warmest Color" és még folytathatnánk...

Az Alien-t számos országban forgalmazták "A nyolcadik utas" és ehhez hasonló címeken, pl. Franciaországban, Spanyolországban, Mexikóban, Svédországban, Lengyelországban. A magyar csak egy a sok közül és gondolom nem mi találtuk ki.

Nem vagyok benne otthon, de talán a mozis forgalmazásban is működik a "csomagban árusítás" mint a tévé esetében. Ha meg szeretnél venni egy friss / látványos / nagy nézettségű filmet hogy leadd a tévédben, a jogtulajdonos csak "csomagban" adja el neked, vagyis mondjuk az adott mai blockbuster mellé meg kell venned három gyengébb / low budget filmet és kettő régi, klasszikus filmet is.

Na, az meg a másik véglet. Akkor már inkább süllyedjen el a fél stáb. :)

A nyílt tengeri forgatással elég sokaknak meggyűlt a baja, pl. Spielbergnek A cápa esetében. Két évtizeddel később ő figyelmeztette Kevin Costner-t, hogy a Waterworld-öt semmiképp se forgassák a nyílt tengeren, de Costner nem hallgatott a jó tanácsra, ezt pedig a film (költségvetése) sínylette meg erősen.

"én kedvelem mindkettejüket, de filmek terén tudnak oltári nagy baromságokat (is) összehordani."

Nem csak filmek terén. Mikor Puzsér a műsorában Roy Orbison-t hitvány zenei előadónak titulálta, onnantól kezdve megkérdőjeleztem a hozzáértését és az ízlését.

Vészhelyzetet és Helyszínelőket már rendezett.