terika

Mostanában elég sok sorozatot néztem, ázsiait, wuxia-t és xianxia-t, meg ezeknek a fantasy keverékét. Írnék pár szót róluk, hátha más is kedvet kap hozzá. Még úgy július végén kapott el ez az egész, amikor meguntam, hogy nem találok semmi jó fantasyt, ahol lehet izgulni is azért, vizuálisan rendben van és nem utolsó sorban van némi logika a történetben és 1,5 óra után nem az van, hogy befejeztem és keresgélhetek megint 2 napig mire találok valamit. Valahogy ekkortájt kezdett a Netflixen az Alchemy of Souls, heti 2 résszel. Valahogy úgy sikeredtem a sorozathoz, hogy már kinn volt vagy 6-8 rész, amit gyakorlatilag két este alatt megnéztem. Onnan kezdődött az ámokfutásom.

The Untamed (2019)
Itt kicsit későn esett le (az utolsó nem tudom hány résznél XD), hogy vannak shounen ai stílusjegyei a sorozatnak, szóval, aki nem szereti ezt a stílust, az el se kezdje. Azonban egyáltalán nem ez van előtérben. Történet szempontjából semmi különösre nem kell számítani. Első rész indítónak megkapjuk a főhős halálát, életének láthatóan egy hozzá közel álló személy vetett véget. Wei Wuxian hatalmas erejével váltotta ki családjából és klánjából is a félelmet, akik végül összefogtak ellene, és mint később kiderült, fogadott estvére, Jiang Cheng vetett véget életének. Ekkor hősünk meghal. Majd ugrunk az időben, 16 évvel később egy Mo Xuanyu nevezetű férfi hívja vissza a lelkét egy elfeledett, titkos varázslat segítségével és a testébe idézi meg azzal a feltétellel, hogy álljon bosszút érte szenvedései miatt. Ezek után Wei Wuxian életét két idősíkon követhetjük nyomon. Az egyik a múlt, megtudjuk apránként, hogy pontosan mi is történt vele haláláig, miket kellett átélnie és honnan eredeztethető a hatalmas démoni ereje. Ezzel párhuzamosan a jelent is megismerjük, ahol Wei Wuxian megpróbálja kideríteni mi is történt a múltban, ki is az igazi cselszövő, aki a háttérből irányítja a szálakat és bemocskolta a nevét. A jó nem mindig jó, a gonosz pedig nem mindig gonosz.
Ez egy teljesen szokványos történet.
Mindeközben számos harci technikát ismerhetünk meg, melyek az egyes klánok sajátosságai. Eközben megismerjük a klánok titkait és hierarchiáját is. Elég aprólékosan bemutatják ezeket a rendszereket, a harci edzéseket, azok fontosságát. A történetet végig mindenféle titok övezi. Tetszett a történet, magam részéről nem igazán kedvelem a shounen ai-t, de itt teljesen elviselhető volt (nem történt testi kontaktus bemutatása szerencsére semmilyen szinten sem), inkább a lelki elköteleződésre helyezték a hangsúlyt. Magam részéről nagyon szeretem a guqin hangját, nagyon sok aláfestő zene alapul a sorozatban ezen a hangszeren. Lágy humorral operál, ez különösebben nem volt kimagasló benne. A lélektani mondanivalónak, mint általában az ázsiai sorozatoknál, súlya volt. A karakterek könnyen kedvelhetőek, a jók, rosszak egyaránt.
Igazából különösebben jót vagy rosszat sem tudok mondani róla, azt sem, hogy bátran ajánlom, engem úgy vittek a részek, pikk-pakk megnéztem az 50 részt.
És nemmellesleg látványos is volt.
8/10

Word of Honor (2021)
Meglepetésemre az Untamed után újra belefutottam egy shounen ai-ba. Nem direkt csináltam. XD Trailer alapján választottam, nem is néztem a műfajokat. Itt jobban jelen volt ez a vonal, mert egy idő után feszengeni kezdtem, mikor érzelmesebb részek következtek. Itt sem volt testi megnyilvánulás vagy szexuális jelent szerencsére, így elviselhető volt, de kifejezetten érzékelhető volt számomra is. Ettől függetlenül nagyon tetszett a sorozat. Jobban, mint az előző.
A történet Zhou Zi Shu életéről szól és hogy, hogyan találja meg a helyét a világban. Zhou Zi Shu, hogy elhagyhassa a Mennyek Ablaka bérgyilkos szervezetet, melyet ő maga hozott létre, kötelezően végrehajtja a távozási technikát, aminek eredményeként csupán három év marad hátra az életéből. A technika maga nagyon fájdalmas, ha jól emlékszem 7 ponton kell a meridián vonalakat elvágni és így lassú sorvadásnak indul a test. Miután ezt módszeresen végrehajtja magát és már csak akkor szól, amikor végzett és menthetetlen, elhagyja a szervezetet. Hátralévő napjait ivással tölti, miközben álcázza magát. Egy ilyen napsütéses délutánon, ivás és napozás közben találkozik Wen Ke Xinggel, aki azonnal átlát rajta. Nagy nehezen közelebb kerülnek egymáshoz, cselszövések áldozatai lesznek, és a harcok során kialakul közöttük a bizalmi viszony, mely segít nekik abban, hogy kiderítsék mi is történik valójában. Sok múltbéli titok kerül elő, melyek a jelen életükre hatással vannak és ahhoz, hogy tovább élhessenek a végére kell járniuk mindennek. Számos társkarakter csatlakozik be, akik szintén kedvelhető szereplők. Ebben a sorozatban is sok technikát lehet megismerni, kis betekintést ad a harcművészeti elemek használatának okára, mit miért úgy kell, mi mire való, melyik edzés mire szolgál. Ugyan közhely, de a sorozat egyik legerősebb mondata, ami jókor hangozott el, erősen bennem maradt: ahol akarat van, ott út is van. Lélektani szempontból mondanom sem kell, hogy erős. Nem érzelgős, inkább nehéz, drámai. Vizuálisan szépen, a zenék szépek, ezekre nem lehet panaszom. Itt-ott a történeti logikátlanságok befigyelnek, meg olykor elmegy egy kis nyálasságba a lelki társ fontosságának hangsúlyozása, de kibírható. Emelkedett, mondjuk így. A sorozat első fele aprólékosabb, alaposabb, míg a második fele kissé sietős, ott történik a több logikai baki. A drámai hatás itt is pipa azért, azt nem rontották el. Harcművészetileg szép. Egy próbát megér, nekem tetszett összességében.
7/10

Miss the Dragon (2021)
Nos. Én ezelőtt a sorozat előtt nem néztem ilyen kínai wuxia, xianxia vegyes valamit. Tetszett a szépen rajzolt sárkányos borító...
Hát szóval itt ébredtem rá, hogy mennyire menthetetlenül szentimentális vagyok. Szörnyű. Teljesen kikészültem a sorozat végére. Vagy csak nagyon gyenge érzelmi állapotomban ért, de elképedtem magamon rendesen. Darában letoltam. Lehet ez volt a baj, de mindegy is. Vége lett az utolsó résznek és én meg csak sóhajtoztam még órákon keresztül.
Ez egy szerelmi, fantasy dráma. A dráma része nagyon erős szerintem.
Az alapszituáció az volt, hogy Liu Ying a szolgáló lány véletlenül találkozik egy sérült kígyóval. Nagyon fél tőle, de mivel nagyon szép ezüst színű kígyó volt és egyébként is minden bajbajutott embert, állatot megment, megmenti a kígyót is. Gondosan ápolgatja, de nem veszi észre, hogy a kígyó az egy ezer éves sárkány, Yuchi Longyan. Mikor végre kiderül, hogy ki kicsoda, a sárkány hálából feleségül akarja venni a lányt. Természetesen a mellékszereplők állandóan sorsfordító helyzetbe kerülnek, így hiába alakul ki a "fiatalok" között mégis érzelmi kötődés, nem lehetnek egymáséi.
A történetben négy életen keresztül kísérhetjük figyelemmel a szereplők sorsát.
Olyan kis unalmas történetnek indult. Eleinte azt hittem, hogy csak az új életekről fog szólni és látva a főhősnő második életét, ami eléggé hasonlított az elsőhöz, kezdtem csalódott lenni, unalmasnak éreztem. A látvány ezzel ellentétben nagyon lekötött, nagyon igényesre sikerült a látványvilág és a díszletek, szeretem a szép dolgokat és ez egy szépen bemutatott történet, így bízva abba, hogy több részletet is megtudok, és a megkapó képek, beállítások miatt tovább néztem. Azonban a főhősnő harmadik élete nagyon felrázta a történetet. Nagyon különböző volt egy személy 4 élete, nagyon érdekesnek találtam. Innentől vált számomra igazán érdekessé. Úgy éreztem valami olyasmit akarnak bemutatni, hogyan hatunk a lelkünkre egy örökkévalóságon keresztül, mi az, ami formálja azt.
A történetet tekintve a gonosz jelenléte sem volt közhelyes, mint a legtöbb gonoszé. Sok formáját megjelenítették a gonoszságnak.
És érdekes volt az is, hogyan formálódik a lélek az események mentén, hogyan változik meg minden és marad állandó az összetartozás.
Valószínűleg nem létezik ilyen fajta szerelem, mint ebben a történetben, bár a szentimentális énem szerint igen, viszont a többféle értelmezés bemutatása a lelki kapcsolódásnak szintén nagyon figyelemre méltó volt.
Engem megérintett. Számomra a zene is szintén nagyon maradandó volt, szívesen hallgatom a dalokat azóta is, mindig akkor pendültek meg, amikor és ahogy kellett.
A sorozatnak vannak hiányosságai, de az érzés, amit át tudott adni, számomra tökéletes volt.
Amit nem szeretek egyetlen ilyen sorozatban sem, hogy túl tudják húzni az érzelgősséget, könnyű tőle becsömölni. Itt mondjuk nem tudtam, de azért mással megeshet.
9/10 - szentimentális énem szerint 10/10

The World of Fantasy (2021)
Ezt a címe miatt kezdtem el. Úgy voltam vele, ha ez a címe, akkor biztos nekem való. :D
A történet istenek, szellemek, démonok (meg vagy nem tudom mennyi faj) és emberek harcáról szól. A több tízezer éves csata során a mennyi istenek végül elbuknak és az előzőleg leigázott fajok végül legyőzik őket, majd felosztják maguk között a világot. Így lesznek alvilági népek, emberi népek és az istenek a mennyben. A fajok keveredése természetesen tiltott, a szerelem pedig főben járó bűn. Ettől függetlenül mégis több istenség születik le vagy fel az emberek közé. Az ő történetükön keresztül ismerjük meg a múltat, ahogy apránként az erejükre ébrednek, a titkokat, összeesküvéseket, ellenérdekeket és az irreális szabályokat, mely mentén létezniük kellene. Sok-sok szép fantasy elem tarkítja a történetet, szép megjelenítésben, kifejezetten szép jelmezekkel.
8/10

Who rules the World (2022)
Műfaját tekintve wuxia, xianxia ez is. Ezt a műfaj miatt választottam.
Hei Feng Xi, Fekete Róka, az egyik főhős, a Szökőkútház ura, jóképű és elegáns, míg Bai Feng Xi hősnő fenséges és féktelen, teljesen szabad. A harsművészetek világában sokszor összekeveredik a két hős, de ellentétes a felfogásuk...első látásra. Azonban egy esemény összehozza őket. A Hat Állam Birodalmi Jelképe eltűnik. Bai Feng Xi, az igazságos hősnő megment egy tábornokot, akinél az állítólagos jelkép van. Azonban a jelkép méreggel van bekenve és ezáltal Bai Feng Xi is megmérgeződik. Hei Feng Xi menti meg őt. A két hős teljesen ellentéte egymásnak, egy dolog azonban közös bennük. Mindketten feltétel nélkül kiállnak az igazság és az erkölcs mellett, és hogy megvédjék az embereket.
A sorozat első fele jobban tetszett, mint a második fele. Ugyan lassabban is haladt az első szakasz, jobban ráfeküdtek a magyarázatokra, ki mit és miért, de ez nem vált hátrányára a történetnek. Megismerhettük a rengeteg béklyóval ellátott uralkodói viszonyokat, azt, hogy ki hogyan tud mozogni a háttérben. Rengeteg ármány és ellenérdek találkozott, a hőseink nehezen is maradtak életben, állandóan előre kellett látni mindenki lépését. Láthattuk a mellékszereplők tragédiáit is, ami szintén érdekes volt. Azonban mire összeértek a szálak a sorozat második felére, annyi mindenki meghalt vagy nem vett részt tovább a cselekménybe, hogy szinte egysíkúvá vált az egész, így az előzőleg megszokott ötletelések és következtetések elmaradtak, felületessé váltak. Nekem hiányozott az aprólékosság.
Továbbá a sorozat első felében felépített előrelátó gondolkodásmód a második felére "elfogyott". Illetve volt olyan érzésem, mintha a karakterek abbahagyták volna a fejlődést. És nemmellesleg, ha marad az előrelátó gondolkodásmód akkor bizonyos szereplők szerintem simán életben maradhattak volna. Zavart ez a fajta logikátlanság.
És, amit nagyon hiányoltam az az volt, hogy nem igazán kapott jelentőséget a Szent Jáde technika, mely amúgy nagy jelentőséggel bírt a történetben és majdnem belehaltak, hogy megszerezzék, annak kiteljesedése és, hogy mit jelent az valójában, amikor két lélek összekapcsolódik. Illetve a végén a megállapítás nem igazán tetszett, hogy mi a szerelem vagy mi a kapcsolat lényege - bennem nagyon rossz érzést hagyott. Nem azért, mert egy kapcsolat csak jó lehet és hibátlan, hanem mert itt azt állapították meg, hogy a veszekedés és csipkelődés a lényege.
Az is nagy sokára esett le nekem, hogy itt is belső erőt használnak gyakorlatilag, de ennek sem volt úgy túl nagy jelentősége. Plusz több szituációban nem értettem, hogy miért kellett annyi időt várni, hogy mondjuk az egyik meggyógyítsa a másikat.
Illetve volt egy-két csata, ami rendesen el lett túlozva.
Ezek úgy hiányérzetet hagytak bennem rendesen, illetve itt-ott csalódott is voltam.
A környezet és a jelmezek a megszokott módon igényesek, azonban itt megfigyelhető némi színvonal esés.
A sorozat összességében erős közepesnek mondható számomra (az első fele nagyon jó volt, a második fele nem igazán).
7alá/10

Love Between Fairy and Devil (2022)
Nos, ez megintcsak egy szép wuxia, gyönyörű díszletekkel, mágiával, csupa fantasztikus elemmel, szuper karakterfejlődésekkel. Szintén plakát alapján választottam, nagyon szép grafikájú plakátja volt. Különösebben nem fogott meg a leírás, ezeket az ázsiai sorozatokat, is, tucatszámra gyártják, mint mindenhol máshol. :D
Tehát a cím alapján szerelem a tündér és az ördög között. Ennyi. Ez nekem jó lesz, így voltam vele.
A történet azzal indul, hogy egy ügyetlen tündérke valahogyan egy 30 ezer éve bezárt démon börtönébe keveredik, és óhatatlan, fantasztikus módon kiszabadítja őt. Ami a varázs mellékhatása az az, hogy megfelelő körülmények között a lelkük testet tud cserélni. Miközben az első csók eredménye egy feloldhatatlan pecsét, további bonyadalmakat a két főhős ellentétes személyisége okoz. Dong Fang Qing Cang-t, a férfi főhőst, aki a démoni nagyúr, az Orchidea tündér olyan ősi varázzsal átkozza vagy áldja meg (ez kiderül a történetből), mely feloldhatatlan és veszélyezteti a nagyúr életét is, így kénytelen felügyelni a tündér mindennapjait, életét és védelmezni őt. Számos megpróbáltatás során természetesen a főhősök egymásba szeretnek, kiderül mindenki valódi ereje. Azonban nehéz akadályokba ütközik a szerelmük, mivel erős érdekellentét alakul ki közöttük és rengeteg munkát kell abba fektetniük, hogy egymással lehessenek. Dong Fang Qing Cang karakterének az egyik fő motívuma, hogy egy ősi erőt csak úgy tudott megtanulni használni, hogy mind a 7 érzelmét ki kellett marni belőle. De hogyan alakulhat ki egy valójában érzelemmentes férfiban kötődés egy ízig-vérig, izgága és halálra idegesítő főhősnő iránt? A történet ezt meséli el. Eközben megismerjük a tündérek és istenek világát, illetve a démoni istenek világát és az ezt elárasztani akaró gonosz erő hatalmát. Rengeteg drámai elemmel tarkított, azonban mégis vicces és abszolút szerethető sztorit kapunk. A karakterfejlődések igen nagyon jelentőséggel bírnak a végkifejlett szempontjából és igen, a szentimentális énem végig ujjongott és sírt és nevetett. A díszletek és a megjelenítés pazar, nagyon igényesen van megformálva minden helyszín, nagyon szép a környezet, a vizuális orgiáról itt-ott pedig inkább nem is áradozok. A zenéje és kiemelném az opening animációját, szintén pazar. Imádtam a sztorit. Ugyan magyar fordítás nincs még végig, de érdemes angolul is megnézni. Nagyon hamar végeztem a 36 résszel és jó sokat bőgtem a végén. :D
9/10

És az utolsó, ami hétvégén jött záró részekkel a Netflixre az a:

Alchemy of Souls (2022) - 2. évad premier 2022.12.10.
Ez a sorozat volt az ámokfutásom kezdeti eleme. Az első 2 rész eléggé zavaros volt, annyi kérdést, meg rejtélyt, meg káoszt kaptunk kapásból, hogy igazából majdnem el is ment a kedvem tőle. De mivel már 8-10 részig már kinn volt és más dolgom nem volt, tovább néztem.
A kezdeti szituációban a király és a mágusa közötti egyezségnek lehetünk szemtanúi. A király haldoklik, és megtudja, hogy a mágusa egy különleges varázslatra tett szert. Ez a lelkek alkímiája, mely lehetővé teszi, hogy két lélek testet cseréljen. Ugyan a király nem akarja elvenni a mágus testét, csak 7 napra kéri kölcsön, azonban galádul átveri őt, mert közben a mágus testében a király lelkével megbecsteleníti annak a feleségét, aki állapotos is lesz. A mágus felesége természetesen nem tud a testcseréről és később szülés közben meg is hal. A mágus az igazság tudatában újszülött fia minden erejét elzárja és elvonul a világtól, elhagyja pozícióját, melyet tanítványa, a helyettese vesz át.
Ugrunk 20 évet, amikor is megismerünk egy árnyék assassin harcost, Nachsu-t, akit nagyon nehéz legyőzni, elfogni és rengeteg gyilkosságot követett el. Nachsu-t a songrim-i mágusok egy csoportja üldözte. Annak a harcnak lehettünk tanúi, amikor sikerül végre olyan sérülést okozni neki, ami miatt testet kell cserélnie a lelkek alkímiájának nevezett, ekkor már tiltott varázstechnikával. Hogy-hogy nem, de Nachsu lelkének egy olyan nő testébe sikerül belevándorolnia, aki vak is, gyönge is, és még a varázserejét is elveszti a folyamat végére. De életben marad így. Esetlensége ellenére Chwiseonru házba kerül, ami hasonlít egy bordélyhoz, de talán nem az, szórakozni jár ide a nemesség és a királyi család. Itt találkozik Jang Ukkal, akinek az ereje el van zárva, és aki azonnal felfedezi titkát a lány szemébe nézve. Innen indul az ő kapcsolatuk, rájön, hogy ki a lány valójában és felkéri Nachsut mesterének, mert senki nem hajlandó őt megtanítani a varázslásra (mivel az apja annak idején megtiltotta ezt). Cselszövés, ármánykodás, rengeteg rejtély és titok, a főhősök képességeinek felfedezése övezi a történetet. A karakterek elég sokszínűek, rettentő sok helyzet és jellemkomikummal operál a sorozat. A többivel ellentétben ez koreai sorozat egyébként, amiket ezelőtt felsoroltam, azok kínaiak voltak. Én nagyon élveztem a szövevényes sztorit, hogy mindig kiderült valami új, hogy tudott mindig valami nagyon jó humorú helyzettel szolgálni minden részben. Voltak drámai elemek is, de itt úgy egyensúlyban éreztem az egészet. Nem volt túl érzelgős sem. Az évad utolsó része természetesen úgy ért véget, hogy várja az ember a folytatást. Izgalmas volt, fordulatos, rengeteg szerethető és utálható karakterrel. A kosztümök szépek, igényesek voltak, a díszletek is, a szereplők is, vizuálisan nem volt olyan orgia, mint mondjuk az előző sorozatnál, amiről írtam, de rendben volt. A karakterek fejlődnek, nem unalmasak a szereplők.
9/10


A fenti sorozatok összességéről elmondható, hogy igazából ezek szerintem eléggé sablonszerűek. Az alapfelállás mindig az, hogy találkozik két egészen ellentétesnek tűnő személy és rengeteg konfliktus és megpróbáltatás közben egymásba szeretnek, ezt az utat pedig rengeteg drámai elem jellemzi. De. Mivel hajlandó a megismerés mély szintjére menni, ezért nagyban különbözik a rengeteg másik sablonszerű, felszínes sorozattól. Számomra. Sokszor hiányzott sorozatokból az érzelmi elköteleződés. Itt ezekben azonban töményen megkapja az ember. Ami fontos volt még nekem, hogy fantasy legyen, hogy harcművészeti és hogy lehetőleg varázsoljanak is benne. Ezekben mindenben van valamiféle varázs vagy erő technika.
Biztos kihagytam sok fontos részletet egyébként, de nagyon nem akartam elspoilerezni semmit sem és elnézést, ha néhol sokat lelkendeztem. ^-^

Kissé csalódott vagyok. Stílusban Taika annyira a Galaxis őrzői első részének hangulatát szeretné másolni és felülmúlni, de utolérnie sem igazán sikerül. Ezt éreztem az előző filmjénél is. A történet elkapkodott, bár mélysége lenne egy-egy eseménynek, de a lazasági faktor kicsit hazavágja az egész részt. Bár lehet én vagyok nagyon kritikus. A narraciós felállás engem kifejezetten zavart. Simán be kellett volna vállalni a drámát ennek a résznek, normálisan - értékes része lett volna az univerzumnak.

Skandináv gasztro-dráma, tőlük is láthattam egy ilyet. Különösebben nem kimagasló alkotás, azonban a figyelmet egész jól fenntartja. A filmben vannak jól kiemelkedő pillanatok. Teljesen kiszámítható, azonban a skandinávoktól megszokott váratlanabb reakciókat jól bemutatja. Abszolút kikapcsoló szórakozást nyújt.
Ami még érdekes volt, hogy moziban néztem, egy nyugdíjas filmklub társaságában. A nézőközönség reakciói egy-egy jelenetre nagyon érdekesen hatottak rám, lévén a szereplők is korukbeliek voltak. Alapvetően azonban a konfliktushelyzetek, élethelyzetek kortól függetlenül adódhatnak. Érdekes kontraszt volt.

A téma érdekes volt. A kivitelezés iszonyatosan pocsék.

Stranger Things 4.évad 1-7.részig
Én magam részéről nagyon vártam. Meg azt is, hogy tegnap hazaérkezzek a munkából és gyors vacsi után nézhessem már végre. :D

Az megvan ugye, hogy 2 részt is Antal Nimród rendezett?

Én nagyon élvezem ezt az old's school stílust. Eddig is nagyon érzett a retro faktor, de vagy nagyon megtolták ezt, vagy nagyon elszoktam ettől és most nagyon élvezem. De nem is érdekel, király. :D
Amellett, hogy bőven megvannak a logikátlanságai a sztorinak, én nagyon imádom. Annyira adnak az érzésnek, és olykor lehet úgy érzi az ember, hogy túl van tolva, de talán annyira nem is. [spoiler]
Nekem a 4.rész végén volt egy nagy érzelmi csúcs. Az teljesen túl van tolva, totál, de nagyon katartikus volt az a szabadulás számomra.
A történet mellesleg több szálon fut és nekem úgy tűnik főgonosz is kettő lesz.
Az egész évadot átlengi a világmegmentés mellett mindenki saját egyéni életének megmentése. Kit érdekel a világ, ha közben csendben elpusztítod magad? Annyira átjön ez a depresszív, mélyletargikus, nihilista stílus, ahogyan kínozzák saját magukat a karakterek. És, hogy a legnehezebb feladat nem a világ megmentése, hanem az, hogy meg tudd szólaltatni saját magad azoknak az embereknek, akik szeretnek, akik körül vesznek, akik segíteni szeretnének, hogy elmondd, hogy segítségre van szükséged, mert nagyon fáj...
Nekem nagyon tetszik a metaforikus kép, a karakterek küzdelme a saját fájdalmukkal, ahogy belehalnak minden percbe abba, hogy nem tudnak segítséget kérni, ahogy szenvednek, némán megölik magukat. Akármennyire is absztrakció ez, nap mint nap látok ilyen embereket. Egyszerűen képtelenek segítséget kérni, mert annyira fáj. Nem csak itt a sorozatban, de a való világban is ez egy óriási tragédia. Itt szeretném megjegyezni, hogy küzdeni sokszor nagyon nehéz, főleg aki már ilyen állapota került, óriási erőt adhat, ha nem hagyjuk magára. Nem mellesleg a karakterek szenvedése a depresszió tankönyvi állapotát mutatja be. Annak, aki nem élte át, nevetségesnek is tűnhet az egész, és valahol meg is értem, hogy így gondolják. Mi olyan nehéz abban, hogy kimondd: segítenél kérlek?
A soundtracket annyira imádom. Annyira retro ez is. :D
És itt jelezném, hogy a Running up that Hill többször is feltűnik, de megintcsak a 4.rész végén akkorát futott szó szerint is a jelenet, nagyon imádtam.
Mellesleg az összes zeneválasztás nagyon tetszik az egyes jelenetek alatt. Nagyon jó atmoszférája van az egész sorozatnak.
Vannak uncsi részek egyébként. Viszont ez a karakterek szuper megágyazásának köszönhető. Mindenkire jut idő, ami miatt kevesebb az akció, viszont több a lelki dráma.
Éjjel csak a 6.rész elejéig bírtam, úgyhogy ma még 2 rész vár rám, de dara. Bár úgy érzem vannak pontok, ahol érdemes megállni, mert elég jól túl van húzva a drámai vonalon, annyira hétköznapi problémákkal küzdenek a karakterek, hogy ennél sablonosabb már nem is lehetne, mégis annyira bele tud marni az emberbe, szinte nekem fáj. Úgy gondolom valamit nagyon jól csinálnak az ST-ben. Remélem marad a színvonal végig.
Ja meg. Csillagkapu. Mikor lementek a bunkerbe, totál Csillagkapu feelingem volt. Full azok a folyosók. :D
szerk.: befejeztem. Nem mondanám különössebben kimagasló alkotásnak, de hozza a saját szintjét, azon pedig igen szórakoztató. Elég jól meg van a feszültségfaktor, takarosan összevágott snittek. Nekem a 4.rész volt a tetőpont. A gonosz kellően gonosz, az érzések mélyek, van összetartozás, magány, meg minden, ami kell, rendben vannak a karakterek. Elég jól csavarják a sztorit is. Az elkülönült szálakat kezdik összehozni, és azt is jól csinálják egyelőre. Várom az utcsó 2 részt.

Aki látta már, az a 2 ember, hol lehet ezt megnézni?

Kritikán aluli. Szuperül összegyűjtött holivúdi klisék fordulata. Egyszerűen rettenetes. Az Álom.net jut az eszembe erről a filmről. Nagyon kínos.

Én ennek a trailerét láttam csak, de nagyon izzadtság szagú még így is az egész. Olyan vállalhatatlan kategória, még Nic Cage-hez képest is. :(

A Discoverys véleményeddel totál egyet tudok érteni. Ha nem Star Trek lett volna nem néztem volna a 3.évad közepétől. A vizuális része viszont nekem nagyon tetszett, már amikor kaptunk belőle. Vannak emlékezetes képek, számos kép landolt nálam képernyőképnek, de a történetet nagyon szegényesre fogták és több helyen szappanoperaszerű volt. Amit utáltam. Azt sem bántam, hogy több sci-fiből lopkodtak össze ötleteket, de tovább gondolhatták volna őket (pl. Arrival).
Az ST:SNW-be pedig belenézek majd, biztatóan írtál róla. :)

Eléggé vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Most jöttem ki a moziból. Így elsőre 3-4 között mozog.