erasto

Ugor, ugyanígy vélekedtem vele én is néhány nappal ezelőtt. Érnie kell ennek a filmnek az emberben, nem lehet csak úgy lesöpörni, hogy gyenge négyes, erős hármas, stb...

Christopher Nolan szeret visszatérni az időhöz, mint fő motívumhoz a filmjeiben. A rendező már második nagyjátékfilmjében (Memento, 2000, 10/10) az időt helyezi középpontba, majd folytatta a sort a Tökéletes trükkel, ahol időfaktorként a halhatatlanságot járja körbe, hogy aztán a téma kiteljesedjen az Idő-trilógiájában az Eredet-Csillagok között-Dunkirk hármassal!

Tegnap délután a kezem ügyébe került az Interstellar DVD kiadása, amit aztán 25 percig tudtam nézni, mert felkelt Doma a délutáni szundiból, így be kellett rekesztenem a filmnézést. Ez a majd’ fél óra bőségesen elég volt ahhoz, hogy ne legyen kérdés, mit fogok aztán este nézni. Tudni kell: a megjelenés után néhány hónappal már láttam a filmet, ami akkor csalódás – most hatalmas, megrázó élmény volt!

Nézőbarát film a Csillagok között: az első néhány perccel egyből magával ránt a közeli jövőben játszódó történet, ahol a Föld életben maradására már vaj’ mi kevés esély mutatkozik, és a tudományos vívmányok majdhogynem az emberiség elleni bűncselekménynek minősülnek… Ebben a kritikus helyzetben ismerjük meg a Cooper családot, akik, mint elromlott pixel a mátrixban élnek egy déli államokbeli farmon, hogy aztán a családfő eredeti szakmájához visszatérve pilóta legyen – az űrben...

A történet grandiózus – mint Nolan összes mozija –, de az Interstellar talán mind közül a legnagyobb mértékű. Már nem arról van szó, hogy van-e lehetőség időt és teret ugrani, itt meg is teszik! A szereposztás annyira parádés, hogy a mellékszerepeket olyanok játszák, mint az Oscar-díjas Matt Damon vagy a már szintén díjazott Casey Affleck… Matthew McConaughey remek karaktert játszik: a főszereplő egy igazi, tipikus amerikai, aki bár érzelmi hullámvasúton vesz részt a mese egészében, mégis szívesen áll szembe a széllel, mert eldöntötte, úgyis sikerülni fog neki az, amire készül :)

Hans Zimmer hozza a tőle megszokott, hihetetlen magas színvonalat és a rá oly jellemző zenei motívumokat. Hang és kép tökéletes összhangban működnek együtt, amivel páratlan remekmű került ki 2014-ben a hollywoodi filmgyárból! Nem véletlenül kapta meg a mozi a Legjobb képi effektusokért járó aranyszobrot.

Bármennyire is közhelyesnek tűnik, Christopher Nolan a legkedvencebb rendezőim közé tartozik! 10 filmje közül 8-at megtekintésre különösen ajánlottnak tartok, így talán nem meglepő, hogy rendkívüli filmélményben volt részem.

Óriásit fordult velem az Interstellar, felkerült a legjobb filmek közé, amiket valaha láttam! Ha tehetitek, minél nagyobb képernyőn, akár vásznon tekintsétek meg, az élmény garantált!

10/10

Hetek óta műsoron van, kaptam hírlevelet is róla; mégsem jutott eszembe, hogy megnézzem, talán még kerültem is, annyira nem érdekelt. Aztán a héten szembesültem vele, hogy 4 Oscar-díjas alkotás – köztük a Legjobb filmnek járó szoborral, rendezője pedig az a Guillermo del Toro, aki az Ördöggerinccel és a Faun labirintusával nagyon megszerettette magát nálam. Ilyen előzmények után néztem meg tegnap este A víz érintése című szerelmes-fantasyt.

Mint az összes többi filmjénél, itt is egyedi, rendkívül erőteljes képi világot használ a mexikói rendező. Ha nem lenne kiírva a mozi elején a neve, akkor is tudnánk: Guillermonak tuti köze van hozzá. Ebben kétségtelenül hasonlít a legnagyobbakhoz, így szerzői filmnek is tekinthető a The Shape of Water.

Azzal, hogy a ’60-as évek hidegháborús Amerikájába helyezte az író-rendező a történetet, egycsapásra megteremtette az alapkonfliktust: Nyerni vagy élni hagyni? A társadalom perifériáján élő Elisa Esposito válaszol a kérdésre: munkájának köszönhetően végre megtalálja „önmagát”, mindezt pedig úgy nyomatékosítva, amilyen szépet még nem láttam tolmácsolni filmvásznon…

Ezen kívül sajnos nem tudok több pozitívumot mondani a filmről… A történet langyos középszer még úgy is, hogy az átlagosnál több idő jut a feszültségkeltésre: már a film felénél megtörténik az, amire az elején számítunk.

A karakterek sem hoznak különös meglepetést, hacsak a kedves, de lecsúszott Giles társadalomba való visszailleszkedésének próbálkozásait, vagy a személyiségfejlesztésben kitörést látó, de menthetetlenül negatív Stricklandet nem tekintjük extrának.

Szerettem volna, ha legalább a film vége üt, de sajnos be kellett érni egy átlagos, semmitmondó lezárással...

Bár az Oscar-díj miatt néztem meg a filmet, megint csalódnom kellett… Egyszer nézhető, de nem emlékezetes alkotás A víz érintése.

6/10

Nem voltam túl jó passzban, amikor elkezdtem nézni: fáradt voltam, némileg még beteg is, és érzelmileg sem a legjobbkor indítottam el az Észvesztőt. A leírtak alapján parádéra számítottam - Oscar díj a legjobb mellékszereplőnek, jó pedigré rendezőtől -, végül egy bár tényleg nem rossz, mégsem kivételes filmet szenvedtem végig. Száll a kakukk fészkére utóérzésem van most is, e sorok írása közben is - női kivitelben. Angelina Jolie egészen bámulatosat játszott, ahogyan Winona Ryder sem szégyenkezhet, de számomra így sem marad meg emlékezetes alkotásként...

6/10

"Nagyon mély film, zsepis! Javaslom, még ma nézd meg!" Kaptam az instrukciót még szerdán kedves kollégámtól é barátomtól, Plangi László​-tól! És végre betalált: az első film tőle, nekem, amire tényleg azt mondom, hogy húha, pedig 23 óra után veselkedtem neki, a Premier League idei egyik legjobb meccse után...

Az igazi csoda valóban csoda! Én konkrétan a 10 perctől az utolsóig szipogtam, kisebb-nagyobb intenzitással. Nem, nem a csöpögős fajtából való családi film, annál sokkal különb. Egyébiránt féltem, hogy nem ilyen lesz, hanem az oly sokszor tapasztalt kliséket fogják puffogtatni egy nehezen beilleszkedni tudó és akaró kisfiú történetekor...

Ami különösen emlékezetessé tette számomra a mozit az a több nézőpontból való történetmesélés: nem csak egy dimenziósan, egy látószögből láttatja a rendező a filmet, hanem beleláthatunk egy kétgyermekes család hétköznapjaiba úgy, ahogyan az valóban kinéz(het)!

Nézzétek meg Az igazi csodát, rendkívüli élményben lesz részetek, ami különösen ajánlott filmalkotás, és jelenleg elérhető az HBO GO kínálatában! ÉS ZSEPI TÉNYLEG LEGYEN NÁLATOK :)

9/10

Gyerekként láttam és egy adott részlet folyamatosan vissza-visszatér az emlékezetembe:

Ugye itt van, mikor tépkedik a lapokat hosszanti irányban???

No, ezt szerintem senki nem fogja megnézni az ismerőseim közül, akiknek nincs közük a filmhez, DE ha szereted a N A G Y B E T Ű S MOZIT, mégis szánj az életedből két és fél órát. Meg fogod tudni, mik mozgatják a világ egyik legsikeresebb, legbefolyásosabb, legproduktívabb rendezőjét és még kulisszatitkokból is van benne dögivel!

Engem elvarázsolt :)

8/10

Vasárnap ünnepeltük Lipót védőszentjének, Szent Kelemennek az ünnepét, azaz búcsú volt a faluban.

Ebéd után, néhány igazán finom pálinkát követően mertem azt mondani, hogy az igazán jó filmen nem fog az idő! Így jutottunk el a Nagymenőkig. Mert erre a filmre ez maximálisan igaz! Lassan 30 éves, de egy kottányit sem vesztett a frissességéből. Mindez néhány nagyon fontos dolog miatt lehet így:

1. Forgatókönyv - Nicholas Pileggi Wiseguy című regényéből
2. Scorsese - a műfaj legnagyobbika?!
3. Színész alakítások - kiemelve Joe Pesci játékát
4. Filmzene
5. Részletgazdag díszlet
+1 Narrációs elbeszélés
+2 Magyar szinkron

Ilyen egy tökéletes film, megtekintése különösen ajánlott (ha nem láttad azért, ha pedig láttad, azért :)

9/10

Klasszikus történet Hollywood-módra: adott egy zsémbes öregember, aki haragban van még magával is, aki viszont nagyon ért a baseballhoz. A vége nem kicsit szirupos (kicsordult egy könnycseppem), és az utolsó csavar gondosan fel van építve - kb 20 perc után fogod tudni, mi lesz az...

Eastwood már eljátszotta a Grand Torinoban ezt a szerepet, újdonság nem volt benne, Justin Timberlakenek elhittem, hogy egy volt játékos, aki toborzó, míg Amy Adams szintén jól hozza a kényszeres-karrieristát.

Sokkal másabbra számítottam, egy mesét kaptam, amit valószínű, hogy nem fogok többször megnézni...

6/10

Szeretem az olyan filmeket, amik úgy visznek magukkal. Amikor érzed, hogy sodor a történet és ha elkap, akkor szívesen mész a történettel, ha van ritmusa a mesének. Valami ilyesmit éreztem a Sérülés alatt, de mégis kisiklott egy ponton: A nagy, gonosz, élet és halál fölött döntő NFL nem volt annyira kiélezve, mint lehetett volna - ezt sajnálom :(

Will Smith nem nyújtott kiemelkedőt, de még a film közben utánaolvastam DR. Omaluról és történetéről.

Nem véletlen, hogy nem lett felhajtás a film körül, nem hallottam a megjelenésekor róla, hiszen nem is érdemli meg...

Kihagyott helyzet, pedig akartam szeretni...

Ha szereted az amerikai focit - kötelező, egyébként pedig egyszer elmegy...

6/10