manson84

https://kritikustomeg.org/film/90029/315-am-2018
A rendező Divine helytelenül lett összekapcsolva az azonos nevű színésszel. Valójában ő a szegmens rendezője: (https://www.imdb.com/name/nm10150409/?ref_=tt_ov_dr)

Izgalmas és informatív dokumentumfilm sorozat az amerikai némafilm történetéről. David Gill és Kevin Brownlow elképesztő részletességgel vizsgálja meg a néma korszak szinte összes aspektusát. A majd 5 éves készitése során olyan filmsztárokkal csináltak interjúkat, mint: Viola Dana, Gloria Swanson, Lillian Gish, King Vidor, hogy csak a legnagyobb sztárokat említsem. Sokuk ebben látható utoljára eltávozásuk előtt.
Akit esetleg érdekel, megtalálhatja mind a 13 részt a YouTube-on, elfogadható minőségben.

Elég nehéz értékelni ez a filmet. Olyan mint egy karambol, borzasztó amit látsz, de mégis kíváncsian tovább szemléled. Azért ha valaki szeretné jobban megismerni Crawford életét, semmiképp se ezzel a filmmel álljon neki - helyette ott van a Feud(sorozat), ami úgy ahogy van zseniális.
A filmre magára visszatérve, semmiképp nem mondanám jónak. Szubjektív és gonosz biopic, ami a maga kissé perverz módján szórakoztató, de a stúdión kívül nem hiszem, hogy bármely más résztvevője jól járt vele. Nem véletlen, hogy Faye Dunaway szigorúan megtiltotta mindekinek a film bárminemű említéstét a közelében.

Szerettem a képregényt, a játékok is, de ezt jól összecsapták szokás szerint. Minimum két részben kellett volna megcsinálni, mert ez így elég komolyan vehetetlen.

Olcsó Halloween rip-off, aminek létezését nem igazán sikerült igazolniuk a készítőknek. A gyilkosságok laposak, a gyilkos unalmas, és a kiléte az első perctől egyértelmű. Szóval a film még a minimális slasher elvárásoknak sem képes megfelelni, ami azért nem olyan magas.

Nagyon jó az alapötlet és jól is kezd a film, de a második felére teljesen feszültségmentessé válik. Az álom szekvenciák eléggé hátborzongatóak, de ebből lehetett volna több (andalító muzsikából meg kevesebb) és egy kicsit változatosabb, de erről inkább ugye a büdzsé tehet. Mindenestre azért rajta tartom a szemem a rendezőn, okozhat még kellemes meglepetéseket.


.

Egészen megdöbbentő, hogy mennyi beteg filmeket készítettek a 70-es években! :D Én botor, azt hittem nagyjából az összes igazán hírhedt darabot láttam ebből a korszakból, erre ma belefutottam A bébibe.
A történet egy anyáról szól, aki óriás csecsemőnek öltözteti a negyvenhez közeli fiát, mellette neveli másik két leány gyermekét. Ám egy napon, a munkáját (egészen kivételesen) végző szociális munkás megzavarja a családi idillt, ugyanis a baba után kezd nyomozni. Kár lenne többet elmesélni, egészen elképesztő mozi az utolsó percekig. Nem annyira véres, mint számtalan kortársa, de sokkolásban bármelyiket kenterbe veri.

Lelketlen, üres, buta és unalmas iparos munka.

Nem annyira rossz film - Rob Zombie eddigi filmjeihez képest -csak teljesen felesleges. Hiányzik belőle az első rész őrülete és a második rész kegyetlensége. Helyette kapunk önismétlést meg Sheri Moont Harley Quinn replikaként. Reméljük nem lesz belőle tetralogia.

Elég durva műfajváltást virít a film az utolsó 5 percben,az addigi eco-horrorból hirtelen gonosz gyerekes horror lesz. Gondolom ez a kárpótlás az amúgy rém buta sztori miatt, ami annyiból áll, hogy a szennyezett víztől megvadult állatok tombolnak egy városban. Mire a film végére a főszereplők rájöttek miért gyilkolnak a fenevadak, azok szépen lejöttek a szerről és vidáman hemperegtek az utcán. Már kezdtem csalódni, hogy ez így ennyi, aztán ugye jött a fent említett végső csavar. Jópofa 80's italiano trash.