Bubu

(kilépett)

  • 1
  • 2
  • ...
  • 8

Szerintem ennek a "bosszúnak" több értelme is van:
1. Amíg őt viszi haza valaki, addig sem valaki mást, aki tényleg részeg. Ha valaki ilyesmit csinál vele, ugyanúgy megcsinálná mással, mert az áldozat személye neki nem számít.
2. Ahogy a srác mondta, aki végül nem vitte haza, mert összefutottak Ryan-nel: "Tönkretette nekik az egészet" Magyarul, ennek a lényege a tisztogatás. Hogy legközelebb, ha meg is fordulna ilyesmi a fejükben, az jusson eszükbe, mi van, ha a lány józan?


Nem csak az a lényeg, hogy bosszút álljon Nináért, hanem hogy lehetőleg másnak ne kelljen ezt átélnie...

Ennek nem csak annyi a lényege, hogy odamondhassa nekik, hogy rosszak. És igen, veszélyben van, de vele van a meglepetés ereje. A lényeg pont az, hogy amint felfedi magát, a hatalmi viszony megváltozik a beszélgetésben. Mert azt hitték, senki nem látja őket, és abban a pillanatban felfedték az igazi énjüket. Szerintem aki egy magatehetetlen embert így kihasznál, az gyáva. Hirtelen meglepődnek és megijednek attól, hogy lebuktak, és attól is, hogy milyen magabiztos és határozott velük szemben. És igen, az ijedtség veszélyes is lehet, de ha megnézed, a srác fél tőle. Másrészt simán lehet a csajnál vészhívó, vészjelző, paprikaspray, sokkoló stb. Amúgy meg az elején a strigulák más színűek, és nem tudhatjuk, melyik mit jelent.
Plusz Cassie évek óta depressziós, mentálisan egyáltalán nincs rendben és egyértelműen önpusztító hajlamai vannak. (Ami amúgy megfigyelhető trauma áldozatainál: vagy elkerülés jellemző rájuk, vagy veszélykeresés. Ennek az oka pont az, hogy veszélyes helyzetbe hozzák magukat és megtanulják uralni azt, hogy érezzék újra a kontrollt. Cassie ilyen értelemben klasszikus, csak itt valaki más traumáját vette át teljesen, illetve valószínűleg Nina halála volt számára katartikus) És mint olyan, a kockázatokkal számol, de közben szerintem valamilyen szinten vágyik is rá, mert ő szeretne dominálni egy ilyen helyzetben, mert akkor azt érezheti, megvédi közvetve Ninát, amit nyilván nem tudott megtenni. A végén pedig egyértelműen elborul és már mindegy neki minden. Ezért is válik veszélyessé, mert sok szempontból nagyon veszélyes valaki, akinek már nincs vesztenivalója.
De ez csak az én véleményem...

előzmény: Dió (#35)

"A statisztikák lehet azért mozognak 2% körül, mert annyi eset derül ki. Ha egy férfiáldozatnak nem hisznek a hatóságok, az rendben van?"
Már miért lenne rendben? Megint úgy érzem, olyasmit látsz a gondolataimba, ami nincs ott. A hamis bejelentések és ezek a letartóztatások többet ártanak a valódi áldozatoknak, mint bármi. Mert ezt teszik előtérbe, ezért sem hisznek annak, akit tényleg megerőszakolnak.
"Hidd el a faterról is kiderült volna, hogy nőket zaklatott fiatal korában. Egyébként nekem pont nem tűnt megtörtnek. Rajta kívül az egyedüli pozitív férfikarakter az a nyomozó, aki jó ha játszik 3 percet."
Ebben nem értünk egyet, és szerintem ezzel túl is tárgyaltuk.
„Nem úgy kéne felöltözni, de ha nem erre gondolsz, akkor csak az nem mindegy hol közlekedik. Sok férfi sem tud végigmenni bizonyos utcákon anélkül, hogy ne szóljanak be neki, vagy ne akarják megverni.”
Nem arra gondoltam, hogy nem úgy kéne felöltözni. Azért nagyon sok nő nem úgy öltözködik. De mondok egy példát. Kb 14 éves voltam, mikor egy iszonyat meleg nyári napon az osztálytársnőm szoknyát vett fel, fölé egy vékony pántos trikót, arra egy csipkés inget. A tőle kettővel odébb ülő srác levette a pólót, mert melege volt. A tanár a lányt szólta le az egész osztály előtt, hogy az öltözködése túl szexi és zavar másokat. Ez a kettős mérce végigkíséri nagyon sok nő életét. De ha már öltözködés és nemi erőszak: sok nőt nem kihívó öltözékben erőszakolnak meg és a legtöbb nemi erőszakot nem ismeretlen követi el. Sokszor semmi köze az öltözködéshez.
"Sok nő meg el mer menni egyedül, illetve sok férfi nem mer elmenni egyedül. De amúgy miért is kéne a nőknek egyedül menniük?"
A lényeg, hogy nem teheti meg, ha akarná sem. Mert meg lehet nézni a rendőrségi videót: ha iszol, ha szoknya van rajtad, ha egyedül maradsz, ha késő este kinn jársz, tehetsz róla... A tehetsz ellene rész részben igaz.
De nem azt mondja, hogy ha részeg, ha józan, bármi legyen rajta bármilyen napszakban, tehetsz róla, ha nem bírsz önuralmat tartani, és megerőszakolod.
„Azon nagyobb a hangsúly, hogy mi korlátozzuk magunkat cserébe a biztonságunkért”
"Ez így van vezetésnél is, már ha nem akarod összetörni magadat és a kocsidat."

Csak az autóbaleset nevében is benne van, hogy baleset. Nagy százalékban nem valaki más követ el tudatosan agressziót rajtad...
Mint fentebb írtam, sokkal, igaz ők sem bizonyos nőktől nem érzik magukat biztonságban. Viszont ma már egy férfinak háromszor is meg kell gondolnia, hogy merjen-e kezdeményezni, beszélgetni, viccelődni nőkkel, vagy egyáltalán rájuk nézni. A ruhával meg nem provokálni kell.
Ez a filmben is elhangzott, hogy minden férfi legnagyobb félelme, hogy meggyanúsítják. A válasz rá tökéletes: Mi lehet a nők legnagyobb félelme? Megsúgom, nem az, hogy elutasítják a közeledését...
De ez a legnehezebb ebben a kérdéskörben, mert lehetetlen objektívan megítélni: mindenkinek megvan a maga előtörténete, pozitív-negatív tapasztalata és félelmei. Mindenkinél máshol van a határa a személyes térnek, a viccnek. Az is, hogy mi számít provokatívnak és mi nem. Ettől még a nemi erőszak büntetendő és a felelősséget nem az áldozatra kéne kenni.
De ha a kutyám előtt ott van a tányéromon a kedvenc húsa és azt mondom neki, "Nem!", nem eszi meg. Ha valaki nincs egy jól szituált kutya szintjén, elgondolkodhatna... És annak kb minden provokáció lesz.
Mit hogy gondolnék? Ha egy nő erőszakolt volna meg egy férfit, miközben a többi szurkol neki, akkor azt senki nem tartotta volna nemi erőszaknak, csak egy jó poénnak. De lehet még azt sem, ha más, sokkal rosszabb módon erőszakolják meg.
Akkor is azt gondolnád-e, hogy a film a hamis vádakat támogatja? Akkor is azt gondolnád-e, hogy a hamis vádak száma ok arra, hogy ne vizsgálják ki a bejelentéseket.
Ebben tévedsz. Jó érzésű ember nem tart poénnak egy nemi erőszakot. Találkoztam nem egy nemi erőszak túlélővel, férfivel, nővel, gyerekkel. Ez egy pillanatra sem volt poénos, soha.
Egyébként az egyik legidegesítőbb "sablon" számomra, mikor filmekben, sorozatokban vicc tárgya a férfiak megerőszakolása, vagy mikor a börtönnel kapcsolatban ezzel poénkodnak, vagy megszégyenítenek valakit emiatt... Nem véletlen, hogy ekkora a látencia a férfiaknál, mert az áldozat alapból szégyenérzetet tapasztal és erre még rá is pakolnak. Az megint más kérdés, hogy az ilyen erőszakot homoszexualitáshoz is társítják...

Félreértés ne essék, szerintem tökéletes a lezárás, azzal együtt, hogy engem meglepett. Ő vitte be az agressziót a helyzetbe és emiatt alulmaradt.
Főleg, hogy a forgatókönyvet 2016-ban kezdte el írni Emerald Fennell, még bőven a #metoo előtt... Eredetileg ott ért véget ráadásul, hogy elégetik Cassie-t, csak a stúdió kérésére kibővítették...

előzmény: szandika99 (#27)

Szerintem erősen számba vette a lehetőséget, hogy baja eshet.
Igazad van, nincs rá garancia. De több esélye van rá, mint, hogy újra megnyissák Nina ügyét és a kettő együtt már nem néz ki jól. És nagyon ostoba volt egyébként, hogy nem hívta a rendőrséget...
Nem is kell meggyőzni egymást, elfér a véleményünk egymás mellett. :)

előzmény: szandika99 (#24)

"Mi a helyzet a saját biztonságunkért való felelősségvállalás fontosságával?"
Fontosnak tartom természetesen, hogy vigyázzon mindenki magára. Ahogyan azt is, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért. Ez Al esetében nem történt meg. El lett kenve...

A dékán elmondja, hogy átlagosan hetente egy-kettő bejelentés érkezik, ami túl sok, és nem eredhet utána minden ügynek. Szóval túl sok zaklatás / erőszak történik, ezért inkább nem is csinál vele semmit. Még a végén szembe kéne néznie vele, hogy azok a hallgatók nem mind olyan kedves, okos emberek. Nina évfolyamelső volt, mégsem ért annyit az egyetemnek, hogy kivizsgálják a panaszát.
Nagyon jól bemutatja, hogy ha az elkövetőt valaki rendes, kedves embernek hiszi, nem akarja róla elhinni, hogy ilyet tenne, illetve arrogánsan azt gondolja, ő felismerné. És ennek a jelenetnek az egyik lényege, hogy az elkövető felelősségét helyezze előtérbe és megmutassa, mennyire máshogy látja a dolgokat a nő, ha egy szerettéről van szó. Akkor hirtelen már nem a számokra gondol, hanem a másik emberre.

A statisztikák szerint a téves letartóztatások aránya nemi erőszak esetén is két százalék körül mozog, ugyanúgy mint más bűncselekmények esetében. Viszont nemi erőszaknál nagyon nagy arányú a látencia, mert sok áldozat (különösen a férfi és a gyerek áldozatok) nem jelenti vagy nem hisznek neki és nem készül jelentés róla. Pont azért, mert két ember szava áll egymással szemben, és a bizonyítékok is lehetnek kétesélyesek, sok feljelentésből nem is lesz büntetőper.
Ha a dékán heti két bejelentést nem vesz komolyan, akkor nagyon is része a problémának. Emelett ezt a jelenetet nem csak úgy érzékeltem, hogy csak személyesen ellene irányul, hanem az egyetem, az intézmény ellen is.
A rendszer hibájára mutat rá az ügyvéd is: kiépített rendszer, ami az áldozat személyiségét hegyezi ki a legkisebb hibára is, míg az elkövetőéről eltereli a figyelmet és felmenteti. Mégis ő az egyetlen, aki őszinte megbánást mutat, nem pedig a nők.

Azt nem mondtam, hogy a film nőgyűlölő lenne. Azt mondtam, vannak pozitív és negatív karakterek mindkét nemből. Az a saját véleményed, hogy az apáról mi derült volna ki, a filmben szerintem semmi nem utalt erre. Én egy megtört embert láttam, aki ugyanúgy megrekedt, mint a lánya. Én egy apát láttam, aki nem tudja nézni, hogy a gyereke szenved.

"Például?": hogy sok nő nem tud végigmenni az utcán anélkül, hogy megjegyzést ne tennének rá, ne füttyögnének utána, vagy nem ihat szabadon egyet anélkül, hogy ne kelljen csekkolnia, tettek-e bele valamit. Sok nő nem mer elmenni szórakozni egyedül. Azon nagyobb a hangsúly, hogy mi korlátozzuk magunkat cserébe a biztonságunkért, mint azon, hogy nem kéne erőszakosan viselkedni, mások helyzetével visszaélni vagy javítani. Bár ez a hozzáállás a férfiakra nézve is sokszor ugyanolyan sértő, mert feltételezi, hogy egyikük sem tud uralkodni magán. De hány férfivel fordul elő, hogy ahhoz igazítja a ruháját, az útvonalát, a napirendjét, fogyasztását, hogy biztonságban érezhesse magát a nőktől vagy bizonyos nőktől? Szerintem arányosan ez sokkal több nőre igaz, mint férfira.

A filmben nem hamis a vád. Videó készült róla. A dékán pedig nem vizsgálja ki a bejelentéseket, és nem is bíz meg senki mást ezzel. Megadja az ártatlanság vélelmét, az teljesen rendben van. De ha neki kötelessége kivizsgálni ezeket a bejelentéseket, akkor súlyosan elmulasztotta. Az ártatlanság vélelme nem azt jelenti, hogy szőnyeg alá söpörjük a bejelentéseket. És emiatt gondolom, hogy nem a hamis nemi erőszak vád intézményét támogatja, mikor bemutatják, hogy kivizsgálatlanul maradnak a valós bejelentések is.

Kérdés: Ha a filmben egy nő erőszakolt volna meg egy férfit (italba randidrog meg egy viagra) és egy rakás nő szurkolt volna neki, miközben meglovagolja, vagy ha ugyanez a férfi erőszakolt volna meg egy másikat, aki ájultan fekszik, akkor is így gondolnád?

előzmény: The Cortez (#23)

Épp ez az, hogy nem elfogadható. Úgy értettem, amíg azt kérdezi valaki előbb (tehát ezt teszi prioritásba), miért ivott a nő és nem azt, miért támadtak rá, addig szükség van az ilyen filmekre, amik kilépnek ebből az áldozathibáztató hangvételből. Így remélem, érthetőbb.

Számomra a feminizmus nem egyenlő a férfigyűlölettel...
Ez a film sem férfigyűlőlő. Bizonyos férfiak ellen szólal fel, és a rendszer ellen, ami ezeket a férfiakat védi az áldozataik helyett. Ha nem inged, nem veszed magadra. Mellette viszont bizonyos előítéletek ellen is felszólal, amit nők ugyanúgy képviselnek benne, mint férfiak. És ugyanúgy vannak benne pozitív férfi szereplők is (az apa, az ügyvéd pl), mint negatívak.

Attól, hogy feministának vallom magam, nem jelenti azt, hogy egyetértek a szélsőségeivel, vagy a női rebootokkal. Sőt, pont nem szeretem / nézem ezeket. Legyél olyan kedves, hogy ne adj szavakat a számba...
Pont azért tetszett ez a film is, mert nem egy erőszakos macsó bosszúfilm nőies változata, hanem tényleg női szemszögből vizsgált több fontos témát, amikkel a nők nap mint nap szembe kell nézzenek.

Korábban meg már lefutott a kör, hogy mit gondolsz erről a filmről (miszerint "...nyíltan a hamis nemi erőszak-vád intézményét támogatja"...stb), amivel abszolút nem értek egyet. Nem fogok erről veled vitába szállni, mert értelmetlennek tartom. Nem érdekel, hogy meggyőzzük egymást, mert nincs realitása, de ne mondd meg, mit gondolok és mit nem.

előzmény: The Cortez (#21)

"Miért elfogadott a filmben, hogy egy nő úgy bekarcoljon, hogy nem tud magáról, az rendben van és ebben is a férfiak a hibásak?"
Nem, nem a férfiak hibásak abban, hogy ivott. Azért hibásak, ha tettek valamit az italába, amire amúgy utal Cassie. De leginkább azért hibásak, mert visszaélnek azzal, hogy valaki magatehetetlenül fekszik, illetve hogy ezt csoportosan végignézik és fel sem merül bennük, hogy nem helyes egy olyan emberre rámászni, aki nem tud magáról. Az, hogy utána vicces sztoriként küldik körbe a videót róla, az is egy külön kategória.
Amíg nem az lesz az igazi kérdés, hogy mégis miért lenne elfogadható, hogy ezt végigcsinálják / végignézik, és utána még kérkedjenek is vele, sok ilyen filmre lesz szükség.
A film amúgy nagyon sok aspektusában utal az elhíresült Stanfordi ügyre, ahol két bicikliző turista meglátott egy magatehetetlen nőt egy kuka mellett félig levetkőztetve, és egy srác fölé hajolt. Elkapták. Egyikük rosszul is lett, mert azt hitte, a lány már nem él. A bíró enyhítésként fogta fel, hogy a nő ittas volt, ahogyan azt is, hogy a férfi az volt.(!) Összesen három hónapot ült, mert a bíró szerint ennél több tönkretette volna ennek az ígéretes fiatalembernek az életét. Erre utal a cím is. Hogy itt nem csak egy ígéretes fiatalember élete ment tönkre, hanem egy ígéretes, osztályelső nőé is. Senki nem érdemelné meg, hogy megerőszakolják vagy öngyilkosságba hajszolják, mert hibázott. Mindenki hibázik, mindenki csinál hülyeséget fiatalon. De szerencsére nem mindenki fizet ilyen nagy árat érte.
Sajnos ez nem csak film, főleg, amíg egyetlen egyetemen heti több bejelentés érkezik, amivel aztán nem foglalkoznak. És attól, hogy valaki iszik, még nem ad felhatalmazást arra, hogy ezt tegyék vele.

"Na most az a bosszú, hogy egy hétig hagyja azt az ebédpartnerét, abban a hitben, hogy lefeküdt egy másik mukival? Aztán, hogy 3 percig a dékán azt hiszi, hogy a lányát éppen abuzálják? Aztán átmegy ahhoz az ügyvédhez, aki térdeborulva vergődik? Ez a bosszú? Az lenne a bosszú, hogy igen, undorítóan megcsinált bebaszva a hotelszobában. Igen a lányod az egyik szobában van 5hapival és soha nem találod meg. Az ügyvédre is ki lehet találni valamit."
A lényeg pont az, hogy a valóságban a nők inkább olyan eszközökkel élnek, ami nem igényel fizikai erőt. Például pszichikai hadviselés, lelki terror. Itt is ez történik. Mert abban a pillanatban, hogy fizikai síkra terelik a dolgot, ők járnak rosszul. Jó példa a film vége. Egy átlagembernek nem valósága a Tarantino-féle szükségtelen erőszakpornó.
Az a két nő pedig abban a pillanatban megtudja, miről is prédikált ilyen magas lóról, hogy számukra személyessé válik, amiről beszélnek. Egy üzenetet akar nekik átadni, nem tovább terjeszteni az erőszakot. Pont azért, mert ő látja, az mit okoz.
Az ügyvéd már megérti az üzenetet, és megbánja, amit tett, mielőtt Cassie odaér. Nem csak egyfajta bosszú létezik és nem mindenkinek jelenti ugyanazt... És hála az égnek ez a film teljesen más ligában játszik, mint Tarantino.

Meghalt a barátosnéje? Ezt tudtuk, de a végén nem kellett volna, egy kis visszatekintés, amikor végre súlyt kap a dolog, bemutatják, hogy hogy halt meg, mi történt, stb?
Szerintem Cassie haláltusája épp elég erőszak a végén. Ki lehet találni, mi történt Ninával, lehet hallani, látni Cassie arcát a videó közben és szövegkörnyezetben benne van minden.

És ez komoly? Hogy az a csavar a végén, hogy mindent előre megrendezett és még a halála után kapják el őket?? Úh mekkora Guy Ritchie-s csavar, aztamindenitneki.
Abban a pillanatban, hogy belépett az ajtón, az első gondolatom az volt, még mindig ő van a legnagyobb veszélyben, akkor is, ha tett valamit az italukba. Ezt pont ő tudta a legjobban: ő egyedül van, és körülötte a srácok részegek, plusz már közülük többen is bizonyították, hogy nem izgatja őket mások testi, lelki épsége. Nem hiszem, hogy meghalni ment oda, de azt sem, hogy ne fordult volna meg a fejében, hogy baja eshet. Az időzítés persze nem valóságos... De nem éreztem karakteren vagy filmen kívülinek a dolgot.

Amiatt is lehet fészkelődni, hogy egy menő ügyvéd majd úgyis eléri, hogy a férfit jogos védelem miatt felmentsék, a holttest elégetéséért meg felfüggesztettet kapjon.
Ez abban az esetben lett volna igaz, ha azonnal hívta volna a rendőrséget. Mert a védekezés mértéke felért a fenyegetés mértékével: ő félig még mindig meg volt kötözve, Cassie pedig késsel támadt rá. De ennek minden bizonyítékát elégette. Innentől az ő szava Cassie bizonyítékai ellen. Ha az esküdtek meglátják az erőszakolós videót, nem fognak hinni neki. Egy nemi erőszak, plusz egy gyilkosság, bizonyítékok eltüntetése... Ezért nincs az az ügyvéd, aki felmentetné... Cassie pedig nem lett hős egyáltalán...

2021-03-22 15:16:33 [Melyik a kedvenc sitcomod?] Bubu #19

Alapvetően a sitcomokat közönség előtt vették fel, például a Jóbarátokat is. Most nem tudom, még mindig így van-e, de ez nem olyan kívülről jött dolog eredetileg. A hangkeverés/ vágás lehet, hogy rontja a hatást...

Számomra hiányzik a sorból az Egy úr az űrből (Mork & Mindy). Különösen azért, mert a sitcomoknál itt vezették be a plusz egy mozgó kamerát, mert nem bírták követni Robin Williams energikus előadását.
Plusz még volt egy Cheers is, ami nagy sikerrel ment itthon is, amit nem láttam a listán.

De nekem a Jóbarátok az igazi, amivel együtt nőttem fel, és nem tudta még überelni semmi. Illetve az Így jártam anyátokkal első öt-hat évada...

előzmény: Tenebra (#7)

Az is kellett hozzá, hogy a nagyhatalmak naivan azt higgyék, ugyanazt a játékot játssza a másik fél, mint ők. Ők sakkozni mentek hozzá, ő viszont boxmeccsre készült teljes K.O.-val.
Úgy képzelték, ugyanazoknak a szabályoknak alávetve játszadoznak majd, amelyek a teljes európai diplomáciát addig meghatározták: kompromisszumok, szerződések, "ez a tiéd, ha az az enyém".
Hitler (ma már) jól láthatóan elejétől fogva a szabályok felrúgásában volt érdekelt. Szerinte nem volt olyan probléma, amit a kellő agresszióval ne lehetne megoldani. Emlékeztet egyesekre a mostani időkből, tehát nem annyira biztos, hogy eleget tanult az ő esetéből az emberiség. Szóval igen, ennyire hülyék tudunk lenni.

előzmény: Kempesbaba (#6)

2021-03-12 04:21:31 Taxi Driver (1976) / Taxisofőr Bubu (1) #133

Izgalmas, mikor egy filmet több módon is lehet értelmezni, de ehhez az kell, hogy minden értelmezés megálljon a lábán. Szerintem az általad felvázolt első értelmezés elbukik abban a pillanatban, hogy a nem éppen romantikus előzmények után a nő beül a taxiba és nyugodtan lóbálja a haját. Azon a ponton a karaktere következetlenné, logikátlanná válik. Innentől pedig nem a néző a lusta fogyasztó, hanem a forgatókönyvvel van a gond.
A második verzióval kapcsolatban, kis utánanézés után talált interjúban Paul Schrader, a forgatókönyv írója mondta Sofia Coppola-nak: "A number of people have attributed the ending of Taxi Driver as a fantasy. I don't have a problem with that ending, but it's not what I intended." Plusz azt olvastam, az audiokommentárban Scorsese is azt mondja, Travis túléli. Ezzel ők maguk is szűkítik a kétértelműség lehetőségét.
Elég végigolvasni az itteni kommenteket vagy az érdekességeket, és máris látszik, nem egyértelmű mindenki számára, hogy Travis antihős.
Nem keverhettem össze, mivel el sem ismerem a “státuszát” vagy a főszereplő ikon jellegét.
Kedves, hogy nem akarod elvitatni a jogot, majd jön egy “de...” Részemről be is fejeztem ezzel a témát, felesleges folytatni. Szép napot!

előzmény: agymosott09 (#132)

2021-03-11 21:49:26 Taxi Driver (1976) / Taxisofőr Bubu (1) #131

"Szerinted Travis egy hős a rendező szerint?"
Nem tudom, mi a rendező véleménye, a filmből nem jött át, de a film körüli diskurzusból számomra az látszik, sokan úgy értelmezik a karakterét.
"Meg tényleg hanyagul van kezelve a prostitúció problémája?"
Igen, amit írtam, úgy gondoltam. Szerintem végtelenül leegyszerűsít a film egy komplex kérdést, és ignoránsan áll hozzá.
Nem lehetséges, hogy a rendező épp ezekről a dolgokról (és még egy csomó másról) kíván beszélni, anélkül, hogy belerágná a dolgokat a néző szájába, és hogy eleve belekalkulálta azt a hiányérzetet, amit te is érzel?
Minden lehetséges. Mint írtam, én nem éreztem, hogy bárki fáradt volna azzal, hogy ezt egyértelműsítse.

előzmény: agymosott09 (#130)

Szerintem az egyik legfontosabb idézet a filmből: “If he sees her as a person and not just an object, it’s harder to tear her up.” Vagyis ha Buffalo Bill úgy néz az áldozatára, mint emberre, nehezebb megölnie. Ez első ránézésre általában a gyilkos és áldozat közötti lélektani folyamatokról szól. De nem lehet elmenni amellett a tény mellett sem, hogyan beszél a film Clarice és az őt tárgyiasító közeg kapcsolatáról. Ahogy egy gyilkos dolgát is megkönnyíti, ha áldozatát egy élettelen babának látja, ugyanúgy a tárgyiasítás minden formájának a lényege, hogy megfosszanak valakit az emberi mivoltától, hogy egyetlen eszközzé, vagy egy darab hússá redukálhassák őt. Mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. Legyen az pusztán a másik látványának élvezete, szexuális vágyak kiélése, vagy gyilkosság, a másik fél személyisége, vágyai, érzelmei, személyes gondolatai, világnézete mind-mind hátráltató tényezővé válnak. Ha meglátod a másikban az embert, megismered a jellemét, sokkal nehezebb ízekre szedni vagy egyetlen funkcióra csupaszítani őt. Nekem ez legalább annyira szól Clarice-ről, mint Buffalo Billről, amit a film eszközei is alátámasztanak. Az egyik dolog, amit szeretek ebben a történetben, hogy nem tagadja le annak a nehézségeit, hogy a folyamatos kéretlen közeledés milyen negatív hatással lehet valakinek a lelkiállapotára, viselkedésére, koncentrációjára, így a munkájára. Clarice mégsem áldozatként viselkedik, inkább ki akarja aknázni ennek az előnyeit is, miközben viseli a hátrányait. Ő megpróbál boldogulni ezek között a szabályok között, és finoman igyekszik flörtölni, vagy minden udvariatlanságra a lehető legkedvesebben reagálni, egy laza álarcot felölteni.
Amiben számomra ez sosem lesz tucatfilm, ahogyan a tárgyiasítással szemben foglal állást a kamerakezelés. Más filmekkel ellentétben elveti azt a gyakorlatot, hogy annak a testén futtatja végig a kamerát, akinek a többi szereplő elsődlegesen a külsejét látja csak (khm, Transformers), itt a kamera azokon a tekinteteken időz, akik szinte felfalják Clarice-t. Látjuk az ő arcát, ahogy zavarba jön, félrenéz, de amitől a néző feszeng, azok a tekintetek, amik őt méregetik (pl. a múzeumban vagy az intézet irodájában). Ehhez még hozzájárul a zene hangulata vagy a megfelelően időzített kínos csendek. Direkt tették kényelmetlenné ezeket a jeleneteket. Így az, akinek ez a fajta viselkedés nem újdonság, vele szimpatizál, mert magán érezheti ezeket a tekinteteket. Viszont annak is megvan a hátulütője, hogy a film erősen a reakciókra koncentrál, amiket Clarice vált ki: hozzá társíthatja a néző ezeket a kellemetlen érzéseket. Plusz létrejöhet egy ambivalens, megbízhatatlan narrátor érzet, mert a reakciók összeadva alkothatnak egy olyan képet róla, miszerint nem lehet komolyan venni, vagy intellektusban alulmarad. De közben érdemes megfigyelni a főnöke reakcióját is: először ő is megnézi magának, de végig professzionálisan kezeli, komolyan elgondolkodik az érvelésén, és tisztelettel viszonyul hozzá. De Lecternek is kétségtelenül kivívja a tiszteletét. Az, hogy előadja Lecter, hogy Clarice egy felkapaszkodott redneck vagy tucatnő, az szerintem nem feltétlenül tükrözi a teljes véleményét róla, inkább az első benyomását, amit felnagyítva, drámaian ad elő, hogy kikezdje a nő egóját. Egyértelműen kóstolgatja, keresi a gyenge pontját. Igazi ragadozó.
Az is furcsa lehet a nő karakterében, hogy ő nem illik a megszokott hős-karakterek sorába: visszafogott, halk szavú, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne határozott véleménye, igenis kiáll magáért és az áldozatokért is, miközben velük jobban tud azonosulni, mint a többiek. Ezt is próbálja a nyomozás hasznára fordítani: meg is mondja, ő többet tud meg egy nőről a szobája alapján, mint a férfi kollégák.
A mostanában divatos “erős női karakterekkel” szemben Clarice tényleg erős és bátor, de nem feltétlenül hagyományos értelemben. Ő akkor is bemegy egy házba megmenteni egy lányt, amikor tudja, hogy nincsen a közelben az erősítés, és könnyen ő lehet a következő. Visszafordulhatna, elfuthatna, hogy magát mentse, miközben a túsz élete egyértelműen elértéktelenedett miatta. De ő, ha reszket is a félelemtől, Bill után megy. Pont azért, mert kislánykora óta azt nézi, mit menthet meg, és az kísérti, amit nem tudott megvédeni. Ha kell, odaáll a legszofisztikáltabb, legbrutálisabb gyilkos elé és hagyja, hogy az átlásson a gyengeségein, megkritizálja őt, vágyakozzon utána, azért, hogy közelebb kerüljön a céljához. Ha cserébe szembe kell néznie a saját gyermekkori traumájával, belső démonaival, minden negatív tulajdonságával, az előítéleteivel és a saját sebezhetőségével, ám legyen. A sebezhetőség ilyen mértékű felvállalása is egyfajta bártorság. Ahhoz, hogy elkapja Buffalo Billt, nem csak az érzékenységére van szüksége, hogy meglássa, kik valójában az áldozatok, hanem azokra a kockázatokra is, amit a Dr. Hannibal Lecterrel való bármilyen érintkezés jelent (Erre szerintem azért nem sokan vállalkoznának és még kevesebben mennének át a Lecter-vizsgán), és a hajtóerőre, ami benne él a vágóhíd óta.
Azzal viszont nem értek egyet, hogy ez egyértelműen románc lenne. Tény, hogy valamiféle kitekert kapcsolat van köztük, Clarice gyakorlatilag Lecterhez jár terápiára, Lecter nyilván becsüli a nő életét és egyenrangúként kezeli a végére és valamilyen szinten kedvelik egymást. De elég nehéz románcnak nézni azt, ami addig biztonságos, amíg a két fél közt plexifal és fegyveres őrök állnak, és amiben nincsen teljes bizalom.
Bár úgy sejtem, Hannibal Lecter alakja sokaknak a legemlékezetesebb, nekem mégis inkább Clarice Starling az. Látni, hogy milyen sokat dolgozik, mennyit tanul, és hogyan emelkedik felül a legbelső félelmein, inspiráló. A személyisége érdemes Lecter figyelmére, mert érdeklődő, intelligens, ambíciózus. Önmagát is veszélybe sodorja, csak hogy másokat megmentsen. Bele mer nézni a sötétbe, hogy ki tudjon mászni a saját kis kútjából. Kívül-belül gyönyörű, és mindenek felett bátor. Egyetértek a hasonlattal, miszerint ő lesz a film végére a bábból a pillangó.

2021-03-09 18:13:27 WandaVision (2021) / WandaVízió Bubu (2) #5

Nem azért tetszett, mert sitcom. Nem is úgy néztem, mint sitcomot, kíváncsi voltam, mi lesz a nagy rejtély. A nagy fordulatot aztán már megsejtettem, csak a hogyan/miért volt kérdés. Azután átment érdektelenbe.
Számomra megmaradt a tanulság, hogy nem próbálkozom tovább szuperhős történetekkel, de örülök, ha ezzel kisebbség vagyok és a többség élvezte a végét...

2021-03-09 17:23:39 WandaVision (2021) / WandaVízió Bubu (2) #2

Kiegészíteném azzal, hogy kíváncsi lennék, rajtam kívül mennyit vesztettek pont azért, mert az eredeti hangvételt felváltotta a sablon...

előzmény: Benny Bug (#1)

Mi évente újranézzük A Gyűrűk Ura filmeket (bővített), mindig szánunk rá egy hosszú hétvégét vagy egy lábadozós pár napot, mert nekem ez az egyik olyan film, amit magamra húzok, mint egy takarót. Egyszerűen megnyugtat, és egyáltalán nem érzem hosszúnak, szemben pár olyan "kultfilmmel", amik nem többek egy túlárazott szundi-gálánál. Mondjuk én a könyvet is pár évente újraolvasom, és ahhoz képest nekem olykor a film érződik rövidnek.
De leginkább a zenéhez szólnék hozzá. Szerintem az ismétlődéssel, az ismerős-érzéssel erősebb érzelmi hatást lehet kifejteni, és ebben pont Howard Shore és Ramin Djawadi, aki nálam élen jár. Az ellenpélda pedig a Harry Potter sorozat, ahol az első két rész erősen variálódott a harmadikra, onnantól meg szinte teljesen elszakadtak a kezdeti dallamvilágtól és egységtől. Két példa van, ahol ez látványosan kiütközik: Neville hőstetténél és Dobby halálánál. Mindkettő esetben valami random zene ment, amik bármelyik másik film alatt is szólhattak volna egy hőstetthez vagy veszteséghez. De mennyivel nagyobb hatásfoka lett volna, ha az elejétől kezdve van egy témája ennek a két karakternek, ami a hét film alatt finoman kibontakozik, hogy ezekben a kulcsfontosságú pillanatokban "beérjen a gyümölcs". Ez sokkal nagyobb érzelmi hatást és személyesebb élményt adott volna. Ettől lett volna az ő zenéjük, nem valami random sablon.
Ugyanez szerencsére nem érvényes A Gyűrűk Urára vagy a Trónok harcára. Tudom, ha épp a Megyében járunk, vagy Rohan lovasai közelednek vagy az orkok támadnak. Nem kell kimondaniuk, mert a zene magáért beszél. Közben a történettel és szereplőkkel együtt finoman fejlődik, más dallamokkal variálódik, amikor pl. két karakter találkozik vagy egy eseménynek látjuk az előzményeit vagy a hatásait. Az alap ugyanaz, de így mégsem érzem önismétlőnek. Sőt, ha önállóan hallgatom a zenét, látom magam előtt a jelenetet.
A trükkökről meg egyrészt annyit, hogy nyilvánvalóan a mai trükkök (és Andy Serkis karrierje) sehol nem lennének trilógia nélkül, másrészt meg lehet nézni, hogy a fejlett technológiától A hobbit sem lett jobb, sőt, számomra nem autentikus a képi világa. Mindezekkel együtt nem hibátlan A Gyűrűk Ura, am a trükköket illeti, de szerintem egyáltalán nincs miért szégyenkezniük.

2021-03-02 14:39:12 [JÁTÉK] Bubu #45826

Nekem is volt már ilyen: olvastam a Csokoládét könyvben, épp ott tartottam, hogy mindenki próbál benézni a kirakatba, az újságpapírok mögé. Este BonnyJohnny kitette a képet a Csokoládé újsággal fedett kirakatából.
Amúgy ez amolyan KT szindróma, azt látni egy filmben, melyik lehet jó kép a játékhoz. :)

előzmény: krihu (#45825)

2021-03-01 19:49:28 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem Bubu (2) #35

Vágás, plusz megfelelő zene és egy kellemesen beteg kis szatíra lehetne. :)

előzmény: BonnyJohnny (#33)

2021-03-01 18:18:45 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem Bubu (2) #31

"Cégünk mindig az ön rendelkezésére áll..."

előzmény: Kempesbaba (#30)

2021-03-01 17:49:00 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem Bubu (2) #29

Nem vitázni akartam, csak reagáltam egy általad feltett kérdésre, ami úgy éreztem, reakció volt az én egyik hozzászólásomra ("Nem a férfiakra írt szerepeket kéne nőknek osztani, hanem nőkre kéne írni szerepeket..." - Miért kell külön női szerepeket írni, mi volt ebben a szerepben, ami miatt feltétlen férfinek kellett volna játszania?)
Most meg úgy tűnik, nem érted, amit írtam. Nem azt mondtam, hogy a kisebbséghez tartozás és a kidolgozatlanság között van átkötés. Hanem azt, hogy ha egy karakter személyiségén annyira nincs nyoma a nemének, bőrszínének, magasságának, irányultságának, kultúrájának... stb., hogy ezeket ki lehet cserélni bármi másra, akkor az szerintem nagy eséllyel sekélyes karakter lesz. A kisebbség max abban a formában jön elő itt, amit Kempesbaba írt: "Ha mindegy hogy ki játsza, akkor nő fogja játszani, ha irreleváns a nemi identitása, akkor megteszik melegnek."

előzmény: marcilu (#28)

2021-03-01 16:17:02 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem Bubu (2) #27

"Azt sem értem, ha van egy úgymond gender-semleges szerep, azt miért ne játszhatná nő? Miért kell külön női szerepeket írni, mi volt ebben a szerepben, ami miatt feltétlen férfinek kellett volna játszania?"
Én azt mondtam, szerintem az hiba, ha egy karakternek kicseréled a nemét (de ez ugyanúgy lehetne bőrszín, egészségügyi állapot, szociális vagy anyagi körülmények is), és ez abszolút nem változtat semmit a történetén. Mert mindezek hatnak az ember személyiségére, tapasztalataira. Azt mondani, hogy mindegy, hogy az adott karakter milyen háttérrel, egyéni vonásokkal rendelkezik, sekélyesebb, kidolgozatlanabb szerepekhez vezethet, ami amúgy ebben a filmben tökéletesen be is lett mutatva.
A kidolgozatlan karakterek könnyen válhatnak klisévé, üres vázlattá vagy egyszerűen egy listává, amin a szerző kipipált minden szükséges elemet a “sokszínű” történetéhez. És a néző könnyen megérzi, ha ezeket látja életteli, valósnak érezhető karakter helyett. Most őszintén, mi derült ki a főszereplő karakteréről azon túl, hogy nő, leszbikus, idősgondozásban dolgozik, és amúgy szociopata? Vagy akár a kisember karakteréről? Nem volt kidolgozott személyiségük, aminek csak egy része az, hogy a nemüket vagy magasságukat ki lehetett volna cserélni bármi másra.
A probléma, mikor a minőséget felülírja a mennyiség és mesterséges vagy sekélyes megoldásokkal próbálják polírozni a nevüket, mint haladó alkotókét, mint például a linkelt videóban említett kettős mérce. Ezért is említettem az egyik mai divathullámot, amiben korábbi filmek remake-jét gyártják le, kicserélve a főszereplők nemét, majd elégedetten hátradőlnek, mennyire haladó művet alkottak. Közben minden kreativitás nélkül leforgattak egy újabb filmet, amiben hallani lehet: "Ok, megvan a női, lmbtq, fekete, ázsiai, rokkant és még olcsóbb is lett a bérük, de hurrá, most már a forgatókönyvre sem kell sokat költenünk..."
De őszintén szólva az, hogy egy műben nincs kulturális sokszínűség, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy pocsék, ahogyan a diverzitás sem garantálja, hogy nem bukik el a történet minden másban. Van, akinek ez egy fontos szempont lehet, de az, hogy egy csoport reprezentálva van, még nem lesz feltétlenül pozitív hatású. Az adott történetet nem mindegy, kinek a szemszögén keresztül mutatják be, hogyan jelenítik meg. Szerintem leginkább eredetiségre és hitelességre kéne törekedni. Ezekben ez a film nálam megbukott.

előzmény: marcilu (#22)

2021-02-27 18:04:05 Unpregnant (2020) / Nemterhes Bubu (1) #5

A szabad választás mellett vagyok, de ez a film valami borzalmas. Igazából ez egy nagyon egyoldalú propagandafilm, road-movie-nak álcázva.
Először is, óriási a különbség aközött, hogy az abortusznak legálisnak és szabad választásnak kellene lennie, és aközött, hogy egyes államok nem engedélyezik fiatalkorúaknak, hogy a szüleik beleegyezése nélkül abortuszra mehessenek. A film igazából ezért kardoskodik, amit egy kimondottan kínos jelenetben a főhős le is diktál a nézőnek: miért is nem mehet minden olyan könnyen, amikor az ő, amerikai, kislányos álmairól van szó? De azt már nem mondja el, miért is kéne ezen egy gyereknek egy felnőtt jelenléte és támasza nélkül átesnie. Főleg, hogy gyakorlatilag semmilyen orvosi procedúrán nem eshet át egy gyerek a szülei tudta nélkül több államban, így nem értem, miért pont egy ilyen drasztikus beavatkozás lenne a kivétel. Ezzel nem azt mondom, hogy a film feltétlenül téved, mert nem minden szülő jó szülő, de abszolút nem fejtik ki ezt az álláspontot sem.
Ez egy nagyon összetett és sok tényezős kérdés, így a film egy kihagyott lehetőség: ahelyett, hogy összeszedett vagy empatikus lenne, vagy törekedne egy kis objektivitásra, pro és kontra érvek felvonultatására, inkább már-már karikaturisztikusan szélsőséges és bizarr karaktereket vonultat fel. Az a három ember, aki kiejti a száján a “baba” szót, egyenesen őrültnek van bemutatva, ahelyett, hogy egy kicsit is elgondolkodtatnák a főhőst vagy a nézőt arról, mitől olyan nagy ügy az abortusz kérdése, milyen érzelmeket kavar fel.
Nem volt abortuszom, de volt osztálytársamnak igen. Évekkel később, felnőttként újra találkoztunk és még mindig nála volt a teszt. Elmondta, bár ma sem döntene másképp, nincsen nap, hogy ne gondolna rá. Ezzel szemben ez a film úgy állította be magát a beavatkozást, mint egy fogkőlevételt. Kis kellemetlenség, majd mosolygunk egymásra békésen egy fotelben, finom, puha köntösben, a napfelkelte fényeiben, aztán végre mehetünk ebédelni. Semmi nem jött át a fizikai vagy pszichikai utóhatásokból. Az egyetlen, ami fontos volt, hogy mit gondolnak róla ezek után a szülei. Nem arról van szó, aki így áll hozzá, jobb is, ha nem lesz gyereke, de senki nem menekülhet ennek a rémségeitől, a hetekig tartó rosszulléttől, a lelkiismeretfurdalástól, az esetleges későbbi meddőségtől. A film azzal sem fáradt, hogy ezekről beszéljen a klinikán, ahogy egyébként úgy tudom szokás a mellékhatásokról és az esetleges egyéb opciókról is tájékoztatni, mielőtt belevágnak. Meg sem fontolták a készítők, hogy felmerüljön, hogy talán nem az élete végét jelenti, ha megszüli és mondjuk örökbe adja, vagy felneveli. Így semmi belső konfliktus nem lett felvázolva. Az, hogy mennyire nem fogott fel semmit a morális kérdésekből, mennyire érzett semmit, sem a veszteséget, sem mást, azt inkább annak tudom be, hogy jól funkcionáló szociopata a kiscsaj. És persze normális esetben az apával is lehetne beszélgetni, ha már megtörtént, aminek meg kellett, de persze egyszerűbb beírni a forgatókönyvbe, hogy ő egy zaklató, trükköző bunkó, mint hogy az ő szempontja is benne legyen a képben.
Úgy gondolom, az abortusz sokszor lehet indokolt, nem kéne stigmatizálni, de ekkora glóriát sem kéne ráadni. Nem hiszem, hogy bárki, akinek vannak érzései, ilyen egyszerűen, nyom nélkül átesne rajta, akkor sem, ha őszintén mellette dönt.
De mint film is borzasztóan sikerült a Nemterhes. Amellett, milyen szélsőséges és helyenként logikátlan, az ilyen filmek kliséit is túljáratja: legalább fél órát tesznek ki a montázsok és kocsibelsőben elénekelt ócska popdalok. Ráadásul egy tizenhét évest elcsábít egy kb harminc éves nő, akit öt perce ismert meg és többet nem is látja… Ez nem tudom, miért ok, ha LMBTQ “románcról” van szó, ráadásul itt semmit nem adott a filmhez. A középiskolai hadszíntér is kimerült a fura barát és a gonosz csini csajok meg felszínes instastoryk kis buborékjában. Nem csak az üzenete miatt volt nézhetetlen, de az azért rendesen betette a kaput…

2021-02-25 16:19:33 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem Bubu (2) #20

Igen, én is erre vártam, pont azért is, mert a szociális ellátó rendszerben általában nők dolgoznak. De akkor egy jó alapötlethez passzolt is volna a megvalósítás. Lehet, ezért is volt ekkora csalódás ez a film...

előzmény: kaamir (#19)

2021-02-25 15:34:01 I Care a Lot (2020) / Fontos vagy nekem Bubu (2) #18

Meg úgy általában mennyivel jobban járna a közönség, ha az "erős" női karaktereket felváltanák az erősen megírt karakterek?
Nem a férfiakra írt szerepeket kéne nőknek osztani, hanem nőkre kéne írni szerepeket... (Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem írnak ilyet, de sajnos az a ritkább) A Gone girlben pl azért is bírtam Amy karakterét, mert egy női pszichopatát mutatott be. Itt egyetlen félmondat árulkodik csak arról a forgatókönyvben, hogy ez egy nő (egy férfit általában nem szoktak nemi erőszakkal is fenyegetni, bár ez sem kizárólagos). Ha azt a mondatot kihúzzák és egy férfi játsza el, nem változik a film. És ez öreg hiba. Nem mintha ez megmentette volna a filmet, mert több sebből vérzett, de ez jó kezdet lehetett volna.
De leszokhatnának, hogy az erő, fizikai erőt jelent. Pl Clarice Starling sebezhetőségében, Erin Brockovich a problémamegoldásban erős és szerintem nagyon izgalmas, jól megírt, tényleg erős nők.

előzmény: Calavera (#16)

2021-02-21 20:26:47 Taxi Driver (1976) / Taxisofőr Bubu (1) #128

@Ágó @Kempesbaba:
Való igaz! :)

2021-02-21 20:09:04 Taxi Driver (1976) / Taxisofőr Bubu (1) #125

Egyértelműen. A Hugo a kivétel, ami erősíti a szabályt... :)

előzmény: Ágó (#123)

2021-02-21 20:08:21 Taxi Driver (1976) / Taxisofőr Bubu (1) #124

Köszönöm szépen! (Hetekkel ezelőtt volt, most mertem csak kiírni ezt...)

előzmény: Kempesbaba (#122)

2021-02-21 19:46:52 Taxi Driver (1976) / Taxisofőr Bubu (1) #121

Ez a film szerintem egyszerűen borzalmas. Amikor épp nem unalmas, akkor szimplán dühítő. Ahogyan a Közönséges bűnözőknél sem látom értelmét, hogy huzamosabb ideig nézzem, ami nem történt meg, itt sem látom értelmét, hogy Scorsese olcsó fantáziájának, mert egyszerűen nem tudom ennél komolyabban venni a Taxisofőrt.
Ennek egyik elsődleges oka, hogy Travis egyszerűen nem figyel oda másokra. Nem hallja azt, akivel elvileg beszél, folyton félbeszakítja a másikat azzal, hogy elmondja, szerinte milyen a másik fél, ahelyett, hogy megismerné a másik jellemét, helyzetét, problémáit. És itt borult számomra az egész, mert ember nincs, aki elmenne vele még egyszer pl a kávézás után valahová. Egyszerűen senki sem vágyik arra, hogy ne hallják és kitölthesse azt a karaktert, aki csak a másik fejében él. Többek között ezért is gondolom, hogy a film vége egy fantázia, mert nincs semmilyen realitás alapja, viszont a film nem fáradt azzal, hogy ezt egyértelműsítse.
Amikor nem unalmat váltott ki belőlem a film, vagy hitetlenkedést, akkor a szekunder szégyenérzet volt a jellemző. Az járt a fejemben, Jodie Foster karakterét egyáltalán legális volt-e eljátszani egy tizennégy éves kislánynak. Szerintem nem kicsit problémás, hogy mennyire tárgyiasítja őt a film, vagy hogy egy kiskorúnak, akinek még formálódik az identitása, egy harmincas férfi nadrágjában kell turkálnia vagy kínos percekig lassúznia egy másikkal. Azt pedig, ahogyan a film kezel olyan társadalmi problémákat, mint pl. a prostitúció, minimum hanyagnak nevezném. Persze, Travis a hős, mert megugorja azt az alacsony lécet, hogy nem fekszik le egy kislánnyal, majd elmondja neki, hogy nem kell ezt csinálnia és küld neki levélben pénzt. Egyrészt, megnézem, hogy az a levél hogy jut el hozzá, mert hiába iktat ki egy stricit, három másik ugrik a helyére azonnal és a kontroll része a lányok fölött, (ha van eszük, márpedig a biznisz láthatóan működött), nem kapja meg cenzúrázatlanul a leveleit. Másrészt teljesen ignoráns arra, hogy nem önként és dalolva szökött meg otthonról (ki tudja, mit művelt vele az apja vagy az anyja a keresztény szeretet nevében), és sajnos ez nem annyi, hogy úgy dönt, hazamegy. Ahogy a szülők sem biztos, hogy együtt tudnak élni a tudattal, mire kényszerült a lányuk.
Ami, a “romantikus” szálat illeti, ha még a kávézó után el is megy még egy randevúra a nő, a mozi után láthatóan eléggé fél vagy undorodik tőle, hogy felforgassa a munkahelyi és magánéleti helyszíneit, hogy elkerülje. Ezután persze beül a “hős” taxijába, és szexin lóbálja a haját. Hogyne… Ami kicsit a valóság talaján tartaná ezt, ha a végét úgy értelmezem, hogy álmodik a nyomor. Ha nem, abszolút csak fantáziaként tudom felfogni.
A forgatókönyvön tehát lett volna mit dolgozni. A vágás segített volna a vontatottságon és a rengeteg üresjáraton. A színészek finomabb játéka talán megoldhatta volna, mennyire, szinte komikusan rossz lett a nagy leszámolás a végén. De Nirot is lehetett volna bíztatni, hogy ne két arccal játssza végig a jeleneteit, mert egyszerűen nem is értem, ez hogy lehet a method acting csúcsa.
Soha többet nem várok a születésnapomig egy nagy, klasszikus, kultfilmnek kikiáltott alkotás megtekintésével, mert ez rendszerint nem sül el valami jól. És most már biztos, hogy többet között Scorsese sem való nekem...

2021-02-21 00:23:23 Little Women (2019) / Kisasszonyok Bubu (5) #22

Köszönöm! :)

előzmény: Ágó (#21)

Amit az Ígéretes fiatal nő nagyon érzékletesen bemutat, az az, hogy mivel indult a #metoo mozgalom és mi az, ami pont elveszett közben. Egy nagyon fontos figyelemfelhívási akcióból, hogy a szexuális zaklatás és erőszak mértékére rávilágítson, egy részben ijesztő és destruktív mozgalom lett, amit sajnos nagyon sokan már az ártatlanság vélelmét elvető, hamis vádaskodással visszaélő vadhajtásaival azonosítanak.
Közben mi történik az olyan áldozatokkal, akik nem vetik el az ártatlanság vélelmét, vádat emelnek, miközben a körülöttük élők nagy része tudja, hogy mi történt velük és arrogáns önigazolással átnéznek felettük?
Ez a lincshangulat legalább olyan ijesztő számomra, mint az áldozatok és elkövetők száma. A felhajtás nem igazságot hoz, hanem olyan hatalmat ad, amibe ártatlan embereket is tönkretesznek: áldozatokat és vélt elkövetőket is. Mert még mindig nem mondhat ki annyit valaki, hogy ő nemi erőszak túlélő anélkül, hogy neki ne esne valaki, hogy elmondja, nem is igazi áldozat, mert beszél róla, ahelyett, hogy egy sarokba kucorodva szégyellné magát.
Mellette megemelkedett az ingerküszöb, ami az áldozatoknak szintén nem segít. Igen, nagyon szeretném, ha mindenki, aki visszaél a hatalmával, testileg fenyít a munkahelyen, gyerekeket, férfiakat, nőket erőszakol, megbűnhődne. De ennek megvan a módja, és az nem ez a lincselés vagy önbíráskodás. Az áldozatoknak kell felszólalni, hivatalos panaszt tenni vagy eljárást indítani, beszélni kell ezekről a dolgokról, de jelenleg alig akad, aki a lényeget emelné ki. A film nagyszerűen megmutatta, hogy közben még mindig fuldokolnak az áldozatok a mélyen beivódott, és a bírósági ítéleteken is tükröződő áldozathibáztatástól. Ilyen szempontból nézve érthető a tehetetlen harag, amit a film kifejez: mert mi történik, ha az erőszak valódi és nem csak nézői, de éltetői is ott állnak körülötte, bíztatják, majd az ügyvédeikkel, hivatalnokokkal az áldozatot tapossák agyon?
Nem kívánom senkinek az érzést, mikor rájön, nem az a kérdés, meg fogják-e erőszakolni, hanem az, életben hagyják-e utána. Mert attól a pillanattól kezdve, túlélni kell, nem pedig élni. Főleg, ha nem véd senki, akinek hatalmában állna. Az még egy trauma, hogy amikor utána egyedül hagyják mindezzel, és nem lehet beszélni sem róla, ami a gyógyulás egyik lényeges eleme. Tehát van egy törés az életükben. Valahogy mégis menni kell előre, mert mindenki azt mondja, felejtsék már el. De ezt nem lehet csak úgy elfelejteni. Ez a gumikötél, ami visszarántja újra és újra a főhőst is, aki mintha a barátnőjével is együtt halt volna. Ami az egyik embernek egy este, a másiknak az élete. Érdekes gondolat, mennyire menne össze mindenki, ha egy ponton a hatalmi dinamika megfordulna.
A #metoo legnagyobb bűne az, amit a valódi erőszak áldozataival művelt, az ő hitelüket verték szét azzal, hogy zaklatásnak kiáltottak ki minden kényelmetlenséget is, és egyenlőségjelet tettek a diszkomfort és a trauma közé, és ezzel azokat degradálták le, akiket valódi trauma ért. És valahogy közben mindez kizárólag nők ügye lett, a férfi áldozatokról alig esik szó. Plusz ott van az általánosítás, hogy a hiba a férfiak készülékében van, ami érinti azokat a férfiakat is, akik maguk is áldozatok, vagy azoknak, akik nem tudtak segíteni, mert nem volt jogalapjuk vagy akiket hamisan vádolnak meg. De a film kiszólásai szerencsére nem annak a több száz férfinak szólnak, akik táncoltak a főhős körül a diszkóban, hanem annak az egynek, aki hazaviszi, telenyomja tudatmódosító szerekkel és rámászik, na meg azoknak, akik amikor erőszakot látnak egy magatehetetlen emberrel szemben, nem teszik, ami helyes, hanem beállnak szurkolni. Akinek ez nem inge, nem veszi magára…
Ami nem tetszett a filmben, az az, hogy a Jokerhez hasonlóan itt sem mondta ki, hogy a főszereplő karaktere ha törvény szerint nem is követett el súlyos bűnt, azért többet kapna egy-két húzásáért, mint egy figyelmeztetés. De morálisan azért érdemes felülvizsgálni és óvatosan kellene kezelni egyes tetteit. Nem lehet szétverni egy kocsit, mert az ember dühös vagy mert beszóltak neki. A nőt, akit leitat, komoly veszélybe is sodorhatta volna, ahogyan a tini lányt is, akit egy idegen helyen hagyott egyedül, telefon nélkül… És abban a pillanatban, hogy bizonyíték került a keze közé, a rendőrségre kellett volna mennie, vagy az ügyvédhez. Igen, a film megtette, amit sokan szeretnénk, de nem mondja azt, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Ez, plusz a pátoszos befejezés, ami miatt nem mondom, hogy zseniális.
De itthon több érdekes beszélgetést folytattunk róla azóta: milyen lett volna a bírósági tárgyalás, egyenlő mértékű volt-e a srác önvédelme a fenyegetéssel, milyen tárgyalásra számíthatott volna, ha nem ilyen ostoba, és hívja a 911-et, mi lehetne az, ami végre a fejekbe vésné, hogy sem az önbíráskodás, sem a kivizsgálás hiánya, sem az áldozathibáztatás nem vezet semmi jóra és alapjaiban forgathatja ki mindez együtt a több évszázados világrendet a négy sarkából… Már ezekért megérte elkészíteni a filmet.
Még én is elmondanám, hogy a zenék mennyire el lettek szerintem találva, ahogyan a színvilág és a színészek is. Carey Mulligan arcára elég ránézni, mi megy végbe benne, mikor először látja a videót. Szerintem kellenek az olyan filmek, mint ez, és a Három óriásplakát Ebbing határában, de egy kis finomhangolás még nem ártana.

2021-02-18 20:29:06 [JÁTÉK] Bubu #45679

Pont amiatt gondoltam én is, hogy az lesz az első, amit esetleg kitaláltok :)

előzmény: krihu (#45676)

Ja, és film, ami megváltoztatta a világot: ebben nem vagyok biztos, de amikor kijött A remény rabjai, abban az évben hozta meg Bill Clinton a bűnügyi törvényét (lehet, ezért nem reklámozták annyira), amit később az egyik leghibásabb döntéseként tartanak számon. A film viszont (a Halálsoronnal egyetemben) humanizálja a rabokat, ami szerintem hatással lehetett a közvéleményre, ahogyan a Keresztapa vagy a Rain Man is...
Ott van még A jövő kezdete című könyv és film, amik után a valóságban is elindult az “Add tovább!” mozgalom...

Én azt nem láttam, és nem is áll szándékomban megnézni, így rátok tudok csak hagyatkozni ebben...
De az elmúlt 10-12 évben voltam pár esküvőn, és nem azt látom Magyarországon, hogy a szülők fizetnének az esküvőért pl. Ha az ifjú pár fizet mindent, akkor meg meg lehet húzni közösen egy határt az anyagiakban is. De ahogy ebben sem, én másban sem hasonlítanám a magyar viszonyokat a világ egyik legdrágább városában megálmodott extrém fantazmagóriákhoz.

előzmény: Kempesbaba (#26)

Azért nem húznék egyenlőségjelet a bridezillák és a romantikus filmek létrejötte között. Nem minden nő lesz bridezilla, amelyik mégis, nem feltétlen a romantikus filmek miatt. Ez inkább a kapitalizmus végterméke, ahogyan a karácsonyi vásárlás is kihozza egyesekből az állatot...

És ez részemről jó is így.

előzmény: The Cortez (#22)

Mert a romantikus filmeknél statisztikailag ritkábban fordulhat elő, hogy erőszak, vagy kizsákmányolás gyanúja merüljön fel a gyártásban. A tárgyiasítás már persze más tészta. Meg persze vannak a romantikus filmeknek is jó darabjai, amik közelebb állnak a valósághoz. A Don Jont még nem láttam, de ebbe a beszélgetésbe a Disney meséket is belevenném, ami a torz elvárásokat illeti.
A szürke könyvek ráadásul a Twilight sorozat újragondolásai, így már azt se tudja az ember, kire mutogasson ezekért az "alkotásokért".

előzmény: The Cortez (#17)

Ha már káros hatás, nem mennék el amellett sem, ami sok fiatal férfi gondolkodását befolyásolta káros módon: a pornó. Kiemelném a Mélytorok című filmet, ami után megemelkedett a sürgősségi osztályokon a nők fulladással, fulladásos rohammal történő felvétele, miután tömegesen vitték el a szeretett nőt a filmre és otthon megváltozott elvárásokkal kezdtek az intim együttlétekbe... Alapvetően vakon arra, hogy a főszereplő milyen családi körülmények között vállalta el a forgatást.

előzmény: Kempesbaba (#11)

Már jóval a film megjelenése előtt, mikor még neve sem volt, már melegpestisnek hívták. Az az összekapcsolás már rég megvolt, pláne olyan hírességek halála után, mint Freddie Mercury.

előzmény: csabaga (#6)

2021-02-14 21:33:58 [JÁTÉK] Bubu #45608

6. A fegyvertelen katona (Danesz99)

2021-02-14 21:11:28 [JÁTÉK] Bubu #45599

Igen, helyes megfejtés! :)

előzmény: BonnyJohnny (#45598)

2021-02-14 19:00:01 Runaway Bride (1999) / Oltári nő Bubu (4) #3

Azzal nem értek egyet, hogy ez egy Pretty Woman 2, ahogyan a La La Land sem egy Crazy, stupid, love 2, csak mert ugyanaz a színészpáros van benne. A Pretty Womanben minden a pénz, érték körül forog. Ott az a fő kérdés, ki az igazi prostituált, és mi az, amit nem lehet pénzen megvenni.
A Runaway Bride pedig inkább azzal foglalkozik, mi történik, ha valakinek nincs önismerete, sérült mintákat hoz otthonról és sorra elbukik a kapcsolataiban, mert legalább annyira fél tőlük, mint amennyire vágyik rájuk. Itt a nagy kérdés az, hogy mi történik, ha valaki az esküvőre készül a házasság helyett, és lehet-e szeretni valakit, aki nem volt addig képes megismerni és elfogadni önmagát. Hogy fel lehet-e ismerni, mitől érezhetjük magunkat elromolva, és lehetséges-e változtatni gyermekkortól rögzült mintákon.
Én nagyon sok azonosulási pontot találtam a főszereplővel és a fiatalkori önmagammal (különösen, mikor kijött a film), és szerintem fontos tanulságokat fogalmazott meg a film.
Mondjuk pont ezért érzem úgy, kicsit idős volt már erre a szerepre Julia Roberts, mert furcsa, hogy valaki harminc körül ennyire ne ismerje önmagát, talán a bizonytalansága, félelmei, az énkeresése hitelesebb lett volna egy fiatalabb színésszel. De a kettejük között kialakuló kapcsolat sokkal autentikusabbnak és hétköznapibbnak hat itt, ahogyan a film is sokkal őszintébben beszél a kapcsolatokról, mint a Pretty Woman.

2021-02-12 23:22:49 [JÁTÉK] Bubu #45544

Bizony, meg :)

2021-02-12 18:47:03 [Ha brit humor, akkor... ?] Bubu #8

Fekete Vipera, Lázadás a buszon, Ne hagyd magad Pitkin, illetve kiskoromban a Szupernagyit is nagyon szerettem.

Csak arra szerettem volna utalni, hogy még mindig van bőven, aki olvas, akár papíron, akár más formában.

előzmény: hhgygy (#13780)

Úgy érted, a mai idők emlékére is, amikor azonos című könyv adaptációja a film, amiben szintén kajovának írják a törzs nevét? ;)
https://moly.hu/konyvek/paulette-jiles-a-kapitany-kuldetese

előzmény: hhgygy (#13777)

2021-02-09 21:14:55 Bombshell (2019) / Botrány Bubu (3) #33

"Nyilván nem szívesen, de megtenném."
Mondjuk ott van még a feljelentés lehetősége, ugye, de azt is ugyanúgy megszívja az ember, pont az áldozathibáztató közeg miatt, ami sajnos az igazságszolgáltatásban is jelen van sajnos.
Szerinted van, aki nem szeretne esténként a tükörbe nézni? Amúgy nem véletlen szerintem az sem, hogy a legtöbb ilyen eset erősen kompetitív területeken vagy olyan zárt rendszerekben zajlik, ahol a váltás nagyon nehéz. Nem minden munkahely olyan, hogy ha egyiket elveszted, jön a másik.
"korrupció az vagyon elleni bűncselekmény, ez pedig személy elleni" Ezt nem én írtam... Ennek a jogi vonatkozását nem tudom úgy felmérni, mint egy szakember. De ettől még él a kérdés, ha önként adsz oda valamit, vagy ha zsarolnak, ugyanolyan érzés lesz?

előzmény: Ivan/ (#32)

2021-02-09 20:59:55 Bombshell (2019) / Botrány Bubu (3) #30

Pont az a lényeg, hogy sok esetben nem igazán ajánlattételről van szó. Egy ajánlatot el lehet utasítani.
Nem tudom, a színészek hány százaléka állástalan, de nem csak "A listás" meg "B listás" létezik.
Vagy Te szívesen váltanál szakmát, mert nem teszel eleget egy immorális kérésnek / utasításnak, amit nem akarsz megtenni? Ezzel az a probléma, hogy miért az menjen alsóbb szintekre vagy váltson szakmát, aki nem csinált semmi törvénytelent?
Szex = Cash: Ha valaki kizsarol tőled egy nagyobb összeget, örömmel adod oda és úgy érzed utána, hogy megérte? Vagy elgondolkozol esetleg azon, mennyi másra költhetted volna?

előzmény: Ivan/ (#29)

"Akit viszont soha sem értettem, az Williams"
Szerintem ő nagyon jó főtémákat tud írni (Harry Potter, Jurassic Park, Indiana Jones), de az akciójelenetekhez írt zenéit meg sem tudom különböztetni egymástól. Plusz nekem ő túl harsány, túl sok a rézfúvós benne.

Thomas Newman: na igen, az Amerikai szépség zenéje önmagában külön szereplője a filmnek.

"A listáról aki nem tud hibázni, az Zimmer". Ezzel nem teljesen értek egyet. Nekem vele kapcsolatban a legfurcsább, hogy saját neve alatt fut sokszor olyasmi, amit a tanítványai írtak. Túl sok projektbe csak úgy belekap, ír egy főzenét, a többit megírja egy vagy több protezsáltja, és az album elején az ő neve áll kiemelt helyen. Szerencsére nem egy tanítványa (Ramin Djawadi) már előlépett és aktívan alkotnak...

2021-02-09 20:39:31 Bombshell (2019) / Botrány Bubu (3) #28

Na igen, az meg a másik. Weinstein esetében is leginkább akkor még kezdőkkel csinálta ezt, akiknek az állása, megélhetése függött tőle.
Ez nem is annyira a szexről szól (azt Weinstein és Ailes is megkaphatta volna önkéntesen is innen-onnan), hanem arról, hogy akkora hatalmad van a másik felett, hogy az életének a minőségéről, a jövőjéről dönthetsz...

előzmény: Xuja (#26)

2021-02-09 20:37:03 Bombshell (2019) / Botrány Bubu (3) #27

Az a baj ennek a megítélésével, hogy ez nem ilyen egyszerű. Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudod előre meghatározni, hogyan fogsz viselkedni – akkor derül ki, amikor tényleg megtörténik veled ez a szituáció.
Egy erőszakkísérlet alatt is van, aki leblokkol a félelemtől és mozdulni se mer, és van olyan is, aki foggal-körömmel védekezik, mert ösztönösen ezt a választ adja a teste/elméje.
Az első reakció következménye lehet, hogy a másik fél félreérti (mondjuk remeg az áldozat, amit izgalomként fog fel) vagy épp annál könnyebb dolga lesz, ha nem érdekli a másik akarata. Aztán az áldozathibáztatást is segíti ez, mert sokan úgy gondolják, tudják mit tennének ilyen helyzetben és túlzottan hisznek egy igazságos világban.
A másodiknak a hátulütője, hogy simán megöletheti magát az áldozat, ha túl vehemensen védekezik.
Nem olyan könnyen irányítható ez, mert valaki szerint ezt vagy azt kellene/illene ilyen esetben csinálni. Ezek a reakciók ugyanúgy megtörténnek felnőttekkel, férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel. :(
Én a Margot Robbie jeleneténél rosszul voltam, mert a meglepődést, undort, a lefagyást láttam.

előzmény: Ivan/ (#25)

2021-02-09 20:08:30 Bombshell (2019) / Botrány Bubu (3) #24

Az nekem is furcsa volt a sorozatban és a filmben is, hogy azért, mert szexuális zaklatás áldozatai - amit szerintem senki sem érdemel meg - még más területen senki sem volt ártatlan. Nem értem, hogy miért nem foglalkozott azzal egyik alkotás sem, hogy igenis felelősek voltak mind álhírek terjesztéséért és azét, hogy az egész, Foxnál kialakult légkörben a mindenféle moralitás egyre jobban eltűnt...

előzmény: Ivan/ (#23)

Én is James Hornert, Jóhann Jóhannssont plusz még John Barry-t hiányoltam, ha a már nem alkotók jutottak eszembe...

előzmény: Mizi (#6)

Ezek közül Alexandre Desplat, Howard Shore, Thomas Newman és Rachel Portman nagy kedvenceim. Hildur Guðnadóttir teljesen más ligában játszik, amit csinál szinte nem evilági.
Akiket viszont hiányolok a felsorolásból: Abel Korzeniowski, Alan Menken, Craig Armstrong, Dario Marianelli, Ilan Eshkeri, Patrick Doyle, Ramin Djawadi és Nick Cave & Warren Ellis párosa. Bár nálam a sor kb. végtelen...

2021-02-09 14:05:02 Bombshell (2019) / Botrány Bubu (3) #20

"nem is hallottam erről a botrányról, és azt sem tudtam, hogy ki az a Roger Ailes"
Ha érdekel a téma, az HBO GO-n fenn van a róla készült minisorozat, Legharsányabb hang címmel, az sokkal mélyrehatóbban foglalkozik a Fox News alapításával és a Ailes személyével.

előzmény: kaamir (#19)

Anno én is úgy néztem végig és tetszett. Most értem, hogy az utolsó három szó volt a nagy terv, de ennek már a hetedik évad végére sem lett volna akkora súlya (más kor, más háttér, más körülmények).
Az egyetlen, ami tetszett ebben és nagy poén lett volna a hetedik évadban számomra, az Mr. Kim váratlan felbukkanása.

előzmény: Kempesbaba (#9)

2021-02-07 20:03:30 [JÁTÉK] Bubu #45424

47. másodperces találat, komolyan?! :D
Ez biztos valami rekord...

előzmény: Danesz99 (#45423)

Igazából ez is nem annyira csak a pénzről szólt, hanem a sorozat "anyja" Amy Sherman-Palladino kezéből kivették a hetedik évadot, mert nem sikerült megegyezniük, és az volt az ő eredeti elképzelése, hogyan is szeretné befejezni a sorozatot. Lehet, akkor nagyot ütött volna a vége, de ez így évekkel később csak szétzilálta a történetet. De igen, sajnos volt az a pénz, amiért nem mondtak nemet erre a borzalomra...

előzmény: Kempesbaba (#6)

Szia!
Kattints a piros számra, ami a pontodat mutatja, akkor lenyílik, és ott van a törlés / módosítás lehetőség...

előzmény: nony_15 (#13770)

2021-01-31 21:19:30 [JÁTÉK] Bubu #45355

:D

előzmény: Raul (#45354)

2021-01-31 20:16:14 [JÁTÉK] Bubu #45342

Az már jó kezdet :) Jó étvágyat hozzá!

előzmény: Danesz99 (#45340)

Aki sokszor ok nélkül káromkodik, buzizik, négerezik, irritálja a többieket. - Ezt kiegészíteném az állandó, ok nélküli kurvázással és egyéb, szexista beszólogatással is (férfi és női oldalról is), akár filmértékelésben, akár annak kapcsán kialakult beszélgetésben.
Plusz személy szerint zavar a sokszor számonkérő hagnemben feltett "kérdés", hogy valaki miért úgy értékel egy filmet ahogy. Van olyan film, ahol inkább meg sem írom a véleményem, mert tudom, kapnék érte, hogy miért is nem értékelek egy "kultfilmet"..

2021-01-24 21:02:01 [JÁTÉK] Bubu #45253

Azért milyen szép ugyanaz a tipp háromszor, hét másodpercen belül... (#45229, #45232, #45233)

előzmény: BonnyJohnny (#45251)

2021-01-19 23:21:30 [JÁTÉK] Bubu #45208

Nem a gyengére értettem, hanem a játékra. Azért nem akarnék annyira kiszúrni itt mindenkivel... :)

előzmény: m4n w1thout fe4r (#45207)

2021-01-19 22:52:17 [JÁTÉK] Bubu #45204

Nem kérdezem, minek is nézel, mert rettegek a választól :D

előzmény: m4n w1thout fe4r (#45203)

2021-01-19 22:21:30 [JÁTÉK] Bubu #45201

Tényleg nem ejtesz foglyokat...

előzmény: m4n w1thout fe4r (#45199)

2021-01-19 20:32:31 [JÁTÉK] Bubu #45188

És a harmadik körben megérkezett a legelső tipp a négyes filmre :D

előzmény: manuva (#45186)

Igen tudom, én is néha megnézem, melyik ország hogy ír egyes szavakat :) Persze, ez is lehet egy értelmezés...

előzmény: Ubul (#103)

A shades of grey kifejezést morális szürkezónára is szokták használni: ha egy szituáció nem tisztán fekete vagy fehér.
Illetve az írásmód szerint valahol “a” betűvel, valahol pedig “e”-vel írják a szürkét, így a cím utalhat ugyanúgy a színre, mint a srácra, főleg, mert nagy betűvel írják.
Egyrészről ez utalhat arra is, hogy Grey maga vagy a fókuszban levő kapcsolat sem egyszerűen jó vagy rossz, hanem árnyalt, valahol a kettő között van.
Az 50es szám a google szerint jelenthet férfiasságot, szenvedélyt, a biblia szerint megváltást is jelenthet. Ha konkrétan a színeket veszem, az emberi szem a szürkének csak 32 árnyalatát látja, így arra is utalhat a cím, hogy ebben a történetben vagy a főszereplőben több van, mint ami elsőre látszik. A néző / olvasó e szerint nem kapja meg a teljes képet.
Ez azért nem feltétlenül hagy meg csak egy értelmezést, éppen ezért jó a cím, mert több rétege van, amit nem is lehet maradéktalanul lefordítani...
(Nem olvastam a könyvet, nem láttam a filmet, csak kibicelek és googlezom)

2021-01-17 21:09:47 Pieces of a Woman (2020) Bubu (3) #26

Tetszik az összehasonlítás, bár a Régi város számomra sokkal megrázóbb volt. Talán mert Michelle Williams klasszisokkal erősebb alakítást nyújt, mint Shia LaBeouf... Meg a forgatókönyvet is stabilabbnak éreztem.

előzmény: ChrisAdam (#25)

2021-01-16 13:39:50 [JÁTÉK] Bubu #45101

A jelenet stimmel, emlékezetes, de azt hiszem, nekem nem ugyanazért maradt meg, mint nektek... :D

előzmény: Danesz99 (#45098)

2021-01-16 12:44:51 [JÁTÉK] Bubu #45097

Már ha eltárol valamit az adott filmből. Hiába láttam annak idején a Briliáns csapdát, most amikor csináltam belőle a képeket, össze-vissz két jelenet volt meg...

előzmény: macready (#45096)

2021-01-16 10:51:43 [JÁTÉK] Bubu #45094

Az biztos. Kíváncsian várom a következő leckéket :)

előzmény: BonnyJohnny (#45092)

2021-01-16 10:02:38 [JÁTÉK] Bubu #45091

Pedig mennyit vacakoltam, hogy kb az egyetlen képet kiszedjem belőle, ami téli, nincsenek rajta a szarvasok és hajazhat az Élősködők végére is... De ha tippelnem kellett volna, melyiket legkönnyebb vagy épp legnehezebb kitalálni, én sem ezekre tippelek...

előzmény: BonnyJohnny (#45088)

2021-01-15 12:41:54 Pieces of a Woman (2020) Bubu (3) #22

Én el tudom képzelni, hogy eredetileg az a holokauszt mondjuk 1956 volt, ami korban még passzolhat is, ha mindketten kicsit harminc felett szülnek. Csak lehet, amikor más közegbe tették (bár ugye meghagyták magyar származásúnak a főhőst), ezt a témát nehezebb lehetett eladni nemzetközi közönségnek.
Nem ez volt az egyetlen didaktikus mozzanat, ott van mindjárt a híd építése is.

előzmény: wim (#21)

2021-01-11 19:23:08 Pieces of a Woman (2020) Bubu (3) #14

Nem tudom. Én nem úgy értelmeztem, de felmerült bennem. Biztos lehet így is, úgy is értelmezni. Mást és mást jelenthet minden nézőnek egyéni tapasztalatok / gondolkodásmód függvényében.
De szerintem nehéz elvonatkoztatni a magyar helyzettől, vagy mondjuk a Geréb Ágnes ügye körül kialakult vitáktól.

előzmény: Kempesbaba (#13)

2021-01-11 17:58:10 Pieces of a Woman (2020) Bubu (3) #12

Azzal egészíteném ki, hogy a filmben mutatták, hogy a bábát öt rendbeli hanyagságért / mulasztásért, 2 rendbeli műhibáért és (gondolom, gondatlanságból elkövetett) emberölésért állítják bíróság elé. Ha ebből indulok ki, nem egy hiba nélküli szülést kell bemutatnia a filmnek. Elhangzik több mulasztás is: oxigénhiányos szoba, felügyelet nélkül hagyott, vajúdó nő... stb. Arra például jó lehet ez, hogy elgondolkodtasson olyanokat, akik még nem szültek és tapasztalatlanok, hogy ahogyan kórházi szülésnél, úgy otthon is csúszhat be hiba, minden jóakarat mellett is. Ennek a kimondása szerintem nem kampány az otthonszülés ellen, hanem egy fontos szempont lehet.

A filmről: megrázó és fontos téma, de kicsit sok volt nekem a minden sarokból előugró, nem épp finoman tolt metaforák sora, illetve középtájon, a családi vacsoránál leült kicsit. Plusz van pár jelenet, amit igazán kihagyhattak volna, mert nem adott hozzá semmit a masszív kényelmetlenség érzésen kívül (ami értem, hogy célja is a filmnek, de helyenként tényleg sok volt).
De fontos témáról indít beszélgetést / vitát, és nagyszerű színészekkel és operatőri munkával teszi. Howard Shore zenéje pedig gyönyörű és szívhez szóló, mint mindig.
Érdemes megnézni.

előzmény: ChrisAdam (#11)

Jackie Coogan (A kölyök)
Justin Henry (Kramer kontra Kramer)
Haley Joel Osment (A jövő kezdete)
Hailee Steinfeld (A félszemű)
Jacob Tremblay (A szoba)
Dafne Keen (Logan)
Hero Fiennes-Tiffin (Harry Potter és a félvér herceg)

+ olyan filmek, amiket ha nem is visznek a hátukon, de a gyerekszínészek szerintem nagyot alakítottak benne:

Judy Garland (Óz, a csodák csodája)
Shirley Temple (A kis hercegnő)
Hayley Mills (Szülők csapdája)
Macaulay Culkin & Elijah Wood (A jófiú)
Brandon Walters (Ausztrália)
Abigail Breslin (A Család Kicsi Kincse)
Saoirse Ronan & Juno Temple (Vágy és vezeklés)
Alex Hibbert (Holdfény)

+ még nem láttam, de Jodie Fostert szokták kiemelni a Taxisofőrből...

2021-01-03 09:51:03 Björnstad (2020) / Mi vagyunk a medvék Bubu (5) #1

Björnstad folyamatosan leépülő városában a hoki a minden: nem csak egyszerű sport vagy testmozgás. Ha a junior csapat megnyeri az országos bajnokságot, a városba költöző hokigimnázium fellendítheti a turizmust, munkahelyeket teremthet, a lakosság száma újra megnőhet. A hoki így válik a város egyetlen reménységévé és lételemévé, gazdasági és politikai érdekévé is.
Az északi miliő és ez a tény egy nagyon egyéni kontextusba helyez mindent: ahol röpködnek a mínuszok és a várost ilyen zord körülmények veszik körbe, ott a közösség egyet jelent a túléléssel. Beartownban pedig a közösség egyet jelent a hokival.
Ez egy lényeges vezérfonala a történenek, amelyben tizenéves fiúk vállán nyugszik egy egész közösség sorsa. Mindenki máshogy látja őket: a szponzorok termékeknek, az edzőjük felnőtteknek, a szüleik ártatlan gyermekeknek, a város megmentőknek. Ennek eredményeképpen a srácok különös élvezői a túlzott elvárásoknak és az elnéző bánásmódnak. Egyrészt hatalmas nyomás és felelősség nehezedik rájuk, másrészt kiskirályok, akiknek a kilengései felett hajlamos mindenki elnézően legyinteni. Ha a hibáikról van szó, könnyű rájuk mondani, hogy még gyerekek. Ha az erőről, amivel rendelkeznek, akkor már férfiak. Egy biztos: ebben a nyeremény-, és nyereségorientált világban támaszra és útmutatásra lenne szükségük kivétel nélkül, hogy ne csak sportolókká, hanem sportemberekké is válhassanak. Igazából ez adja a történet lényegét: mi választja el egymástól a sportembert a sportolótól, a gyereket a felnőttől, a csínytevést a bűnténytől, a csapatszellemet a csordaszellemtől, és mik a következményei annak, amikor valaki összetéveszti ezeket egymással, a város érdeke pedig nem az igazság lesz hanem a status quo.
Az atmoszférateremtés nagyon erős, a színészek természetesek, és valódi, hús-vér karaktereket formáltak meg, végig autentikus maradt így a karakterdráma. A zene nyugtalanító, a kies tájak hívogatóak és rémisztőek egyszerre (ez bennem a Wind Rivert idézte fel, így akinek az a film tetszett, érdemes lehet megpróbálkoznia ezzel), a díszlet nagyon minimál, de minden a történetet szolgálja és egy erős, emlékezetes sorozat lett a végeredmény.
A történet rendkívüli, elgondolkodtató, érzelmes és megrázó. Sokkal többről szól, mint egy város, pár kamasz vagy egy játék. A sorozat körbejárja a csapatszellem, szülői terhek, felelősségvállalás, erőszak, áldozathibáztatás, hallgatás, nyereségvágy, őszinteség, barátság és bátorság kérdéskörét és attól válik egyénivé, hogy sosem felejti el a szereplőket vagy a cselekményt egyszerre szűkebb és tágabb kontextusba is helyezni.

2021-01-02 18:22:24 [JÁTÉK] Bubu #44950

Csak mert nem biztos, hogy mindenkinek van Facebook profilja...

előzmény: BonnyJohnny (#44949)

2021-01-02 16:25:47 [JÁTÉK] Bubu #44948

Ezentúl minden játék eleje a facebookon zajlik majd? Vagy ez egy egyszeri dolog?

előzmény: ChrisAdam (#44946)

2020-12-24 11:47:12 [Általános fórum] Bubu #8981

Boldog karácsonyt mindenkinek!

2020-12-11 16:28:31 Tenet (2020) Bubu (1) #132

Ez valami rettenet volt...
Lehet, hogy egy elméleti fizikus azt mondja, a film jó, de egy programozóval nem konzultált Nolan, az fix. Azt látom, hogy mostanában az algoritmus szó az a filmeknek, ami a bifidusz miszinzisz volt korábban a joghurt reklámoknak: mindegy is, mit jelent, szép ismeretlen kifejezés, amit random be lehet dobni, a nép meg majd megeszi, hiszen fogalma sincs, miről is van szó. Biztos utánanéztek... Különben honnan vennének ilyen emeletes hülyeséget, mint, hogy nyolc különböző pendrive-on, amiknek ugye kiemelten furcsa szerkezetük van, eltárolunk egy algoritmust, amit beindít az, hogy ennek a piperkőc Tennet Brannagh-nak az okosórája aktivál, mikor leáll az, ami a fekete iszapot nyomja az ereibe - nevezzük szívnek - majd ez a nyolc pici algoritmusdarabka összeáll, mint egy kettétört medál, és minden bug és felhasználói tesztelés / elégedetlenkedés nélkül elindul (Hol is, meg hogyan is: felhőben? És ha az egyiknek nincs térerő? Amúgy nem lenne egyszerűbb kilőni a mobiltornyot a vinyók körül?), és megváltoztatja a fizika törvényeit... Na ja. Ez legalább annyira vicces, mint a Nyomás utána című filmben a bomba, ami eltünteti a számokat a fejekből, de legalább azt a filmet senki nem vette komolyan, csak szépen elsuttogtuk, hogy kár érte, kiváló ötlet lehetett volna...
Azt pedig külön kiemelték az elején, hogy nagyon korlátozott számban találtak ilyen inverz cuccokat, és még csak kutatják abban a pici laborban, ehhez képest hirtelen a világ minden táján megjelenik egy komplett arzenál itt-ott és senki sem zavarodik bele se elsőre, se másodjára, hogy ha minden visszafelé megy, hogyan és merre is kell mit csinálni.
Meg ahhoz képest, hogy az inverz golyó súlyosabb sebet ejt, a Washington gyereknek kihullik pár csepp vére a hangárban, megrázza magát és indul a golyó felé. Nem ám napokig problémázunk a nyílt, kezeletlen sebbel, neeem...
A maszk és a légzés: ha minden visszafelé megy, el kell kezdeni kifelé fújni először, nem azt mondani, hogy igenis egy olyan pici palackkal menetelünk fél napig. Ha meg mindenképp arcmaszk kellett, simán azt lehet mondani, egyszerűbb eltakarni az arcod, mint hogy a másik éned meglásson. (A keringés meg az emésztés visszafordulását meg hagyjuk is pl., mert a biológia az olyan egyszerű, nem is kell foglalkozni vele, elég egy perc és értjük is) Nem mindig minden ilyen rohadt bonyolult...
A technikai baki még nem is zavarna ennyire, ha ez a forgatókönyv tisztességesen meg lett volna írva: Nolan korábbi filmjei nagyrészt azért működtek, mert egyensúlyban volt a személyes dráma, a technikai csavar, az akció. Sőt, nekem személyes kedvencem A tökéletes trükk, ahol nem is volt szükség magyarázatra, hogyan is működik Tesla gépe, mert elhittem, hogy az öreg tud. Elég volt a feszültséghez a két főszereplő egyéni kicsavart gondolkodásmódja és elszántsága, személyes története. A küzdelmeik. Itt viszont annyira egydimenziósok a karakterek és sablonosak a párbeszédek és olyan szükségtelenül agyonbonyolított a cselekmény, hogy az botrány. Jelenetek sokaságát ki lehetett volna húzni, mert feleslegesek a történet szempontjából, és olyan személyiség nélküliek a szereplők, hogy abszolút nem tudott érdekelni, mit lesz velük. Teljesen érdektelen maradt így számomra az egész.
Attól pedig, hogy igazolja egy elméleti fizikus, hogy egy helytálló elméletet jelenített meg Nolan, még nem feltétlenül volt érdemes filmet készíteni egy ennyire elvont elméletből. Nem minden, ami tudományosan érdekes, mutat jól a vásznon. Lehet, hogy Nolan fejében jól nézett ki az egy sima, egy fordított, de helyenként szánalmas, de minimum furcsa jeleneteket produkált.
A vége pedig: "- Oh, bocs drágám, korábban elsült, de tudtam, hogy megoldod majd. Ugye? - Persze!" Mégis hogyan? Az nem lényeg, minden sima...
A visszafelé zene először poén volt, aztán már idegesített. Tennet Brannagh egy ripacs / anti filmszínész volt mindig, de most alulteljesített még önmagához képest is, Elizabeth Debicki bármilyen jó színésznő, itt egy tipikus BJH biodíszletté silányult, Robert Pattinson mintha végig be lett volna szívva. John David Washington pedig teljességgel jellegtelen volt, bár mit is lehet várni annyi utasítás után, hogy legyél egy nagyon komoly névtelen titkosügynök...
A film maga a tragédia, még azt az elvárást sem ugrotta meg, amit egy finom kis akciópornótól várna az ember... Szerintem.

2020-12-06 02:52:24 Little Women (2019) / Kisasszonyok Bubu (5) #19

“Cégünk mindig az Ön rendelkezésére áll...” ;)

előzmény: Ugor (#18)

2020-12-05 21:31:37 Little Women (2019) / Kisasszonyok Bubu (5) #17

Ez a verzió teljesen más élményt ad, mint a korábbi adaptációk, köszönhetően a “nolanes” megközelítésnek az idősíkok váltakozásával: jobban kiemeli, a March lányok hogyan fejlődnek egyénileg és mint család / közösség is. Éles kontraszt van a múlt és a jövő között, így abszolút egy pillantás után már tudtam, mikor, hol járunk éppen: a zene ritmusa gyorsabb, mikor gyerekek, lassabb, mikor felnőttek már, a színek először melegek, a díszlet tarkább, a házban több a fény, zajosabb az élet, később viszont kékes árnyalatok uralják, csendesebb és letisztultabb a kép. Így nem téved el a néző abban, mikor mit lát annak ellenére sem, hogy egy szereplőgárda van végig. És bár az idővonal könnyen lelőhetné a poént, de a film emiatt nem vesztett az érzelmességéből és a történet sem szenvedett csorbát emiatt, és szinte azonnal berántott a lendületes kezdéssel.
A történet témáját nagyon jó megragadta Greta Gerwig és illik hozzá a kiegészítés, amit a szerzőnő életéből merített hozzá. Ez alapvetően a családi értékekről szól, és ritka, de egy funkcionáló család életét mutatja be: egyikük sem hiba nélküli, a hiúság, önfejűség, naivitás, makacsság, önelégültség itt-ott felüti a fejét, vannak kisebb és nagyobb összezördülések, félelemből, kishitűségből vagy épp féltékenységből, de amikor igazán fontos, ott vannak egymásnak, kivétel nélkül. Alapvetően a jóindulat vezérli őket, egymás és a kevésbé szerencsések felé is. Bemutatja, milyen sok arca van a szeretetnek, a testvéri érzelmeknek, a családi vagy bármilyen más kapcsolatnak. Hogy néha az a legőszintébb velünk, aki a legjobban szeret minket és nem mindig az tesz jót velünk, akiről azt gondolnánk elsőre. Emiatt is érezni jobban itt, hogyan bontakozik ki Amy és Laurie kapcsolata és miért nem illenek össze Jóval. Amy és Laurie a legjobbat hozzák ki egymásból, értik egymást és egyformán akarják egymást, Jo pedig túlzottan szereti a saját függetlenségét, túlzottan a saját világában él.
Külön szeretem, ahogy az anyán keresztül bemutatják, hogy mibe kerül neki, hogy igazi támasz legyen a lányainak és mennyit dolgozik azon, hogy a dühét és a negatív oldalát ne érezzék annyira. Mégis, mikor az egyik gyerekén kiütközik, mennyire hasonlít rá ebben, felvállalja, hogy ne a “tökéletes anyát” lássa benne, hanem őszintén vállalja a hibáit és így mutat példát a gyerekének, hogyan dolgozhat ezen. Bizonyos dolgokban minden gyerekén látszik, honnan indulnak, és milyen tulajdonságukban tartanak az anyukájuk felé és mennyi csetlés-botlás vezethetett ahhoz, hogy ő a család kősziklája legyen.
Ami nagyon tetszik ebben a verzióban, hogy végre nem csak Jo a főszereplő: mind a négy testvér egyénisége kidolgozott és átjön, ki miért választja azt az életformát, amit, hogyan jut el a kitűzött céljáig és milyen nehézségekkel szembesül közben. Amy egy kirívó példa, akinek nagyon jót tett az idővonal megborítása, mert őszintén szólva a korábbi verzióban és a könyvben is elegem volt belőle, mire elkezdett érdekessé válni. Megnek szerencsére nem múlt el személyisége, mikor férjhez ment és gyerekei lettek, sőt: pont a divat iránti érdeklődése és a családközpontú érzelmi világa kerül összetűzésbe felnőttkorában. Nagyon jól bemutatja, nincsen olyan választás, ami nem jár lemondással és ami erre gyógyír az az, ha azt kezdjük el nézni, mink van ahelyett, hogy mi nincs az életünkben. (Ez egy nagyon hasznos tanács az olyan időkre, mint mondjuk az idei év...) De ez egy nehéz lecke. Külön szeretem még tőle a mondatot: “Just Because My Dreams Are Different Than Yours, It Doesn't Mean They're Unimportant” - Ez nagyon jól kiemeli, hogy Jo csak az egyik testvér, nem kizárólag az ő véleménye a mérvadó, és vigyázzunk, ne erőltessük a mi vágyainkat valaki másra. Ebben külön jó az, hogy meg merte kritizálni Greta Gerwig az elmondása szerinti kedvenc karakterét is az önközpontúságáért, annak érdekében, hogy hitelesebb legyen a csapatdinamika és egyenként mindenki benne. Amit még kiemelnék, hogy nem csak beszélnek arról, mivel szeretnek foglalkozni a lányok: látjuk Jót írni, Amy-t festeni, Beth-t zongorázni és Meget varrni, majd háztartást vezetni, sokkal többször, mint a korábbi verziókban, több dolgot mutatnak, nem csak beszélnek róla és ez igaz az igazán fontos és formáló erejű pillanatokra is.
Az idővonalak közt frizurák is utalnak arra, hogy felnőttek, bár a loknifát szögre akasztották. Általában nem értek mondjuk egyet ezzel a döntéssel, hogy egy kor adott divatját nem jeleníti meg egy film, mert esetleg nem áll jól a színészeknek, vagy mert elvből elutasítják. Itt viszont nem tudom, mi történt a ruhákkal: a korábbi verzióhoz és például a korszak jelképes filmjéhez, az Elfújta a szélhez képest borzalmas szerintem a jelmez (azt, hogy pont a film leggyengébb pontja hogyan kapott ennyi díjat, hagyjuk is). Nem stimmel a lányok sziluettje: az elején a terebélyes, földig érő, nehéz szoknya volt divat, jellegzetes, szív alakú szabással a felsőrészben, puffos ujjakkal és a fodros, szalagos, elöl nagy karimájú, hátul a kontyot védő kalappal, aminek nem tudom a nevét, de “muffintetőnek” hívom, ami például teljesen kimaradt a filmből. (Arról már nem is beszélve, hogy Meg a bálon elvileg nagyon merész ruhában van, gyakorlatilag meg kislányosabb, mint a többiek körülötte.) Az időugrás után pedig alapvető formai változás következett a háború közben és után, részben gondolom a praktikum, részben az anyaghiány és a háborús hatások miatt: könnyebb anyagok, slankított, vékonyabb sziluett, puffos fenék, kis kalapok, nagyobb mozgástér (elég Scarett O’Harára gondolnom a második házassága idején). De ebben a filmben a lányok külseje abszolút eltévedt… Erre szerintem még az is erősít, hogy - bár, mint színész, nincs bajom egyikkel sem, sőt - de sikerült négy testvért egy szőke, egy világosbarna, egy sötétbarna és egy vörös lánynak megjeleníteni, ami kicsit furcsán hat. Az is, hogy négy amerikait egy ír, két brit és egy ausztrál játszik, de ez csak kis kötözködés, mert kivétel nélkül jól alakítottak.
Alapvetően ez a verzió beszédes, izgalmas, van ritmusa, a zene áradó, többrétegű, a képek melegséget árasztanak és ugyanúgy mesél vizuálisan is, mint szavakkal, így egy nagyon jó adaptációt kapunk. A ruha kérdés zavart leginkább, de az élményt ez nem rontotta el számomra. Számomra ez az igazi Kisasszonyok...

Ha olyan színészt kéne választani, aki nagy franchise-okban szerepel, úgymond benne volt a köztudatban, inkább olyat választanék, aki színészileg is egyenletesebben teljesített. Mint mondjuk Robert Downey Jr.: szerepelt kisebb drámában, nagy-nagy franchise-ban, thrillerben és sokkal inkább lehet számítani az alakítására, jelenlétére, mint J-Law esetében, aki azért bukott is rendesen...
De az egész attól függ, mit értünk "nagy színész" alatt, illetve mitől számít valaki a 21. század nagy színészének...

előzmény: MicaHiro (#8)

2020-11-28 22:25:48 [Általános fórum] Bubu #8927

El sem hiszem, hogy Melissa McCarty szerepel ezen (innentől komolyan sem tudom venni a listát), miközben ott van mondjuk Amy Adams, aki 2000 után futott be, és nem is kicsit volt jelen végig... Ahogyan pl Jude Law is. Mondjuk nálam McCarty a ranglista alja alatt van.
Egyetértek MicaHiroval, nem nyilvánvaló, mi alapján választottak egyáltalán, és voltak, akik bőven benne voltak a köztudatban már előbb is, Keanu Reeves pl nagyobbat szólt a kilencvenes években, mint később, legalábbis filmes szinten...

Ez az a film, amire sokan szimpla chick-flickként gondolnak, és ezért már nem is gondolják komolyan vehetőnek, amit személy szerint igazságtalannak érzek.
A forgatókönyv szerintem zseniális, elég csak a film elejére gondolnom, ahogyan a három főbb szereplőt bemutatja: Andy esetében nem azt mutatja be, milyen tulajdonságai vannak, milyen is ő, hanem épp az ellenkezőjét. Kontrasztként látunk több nőt is, akik érettek, szexik, divatosak, átgondoltak, majd jön Andy, aki praktikus, ártatlan, külsőre hétköznapi. Miranda esetében apró villanások mutatnak belőle egyre többet, miközben inkább azt látjuk, hogyan hat az ő puszta ígérete, majd jelenléte másokra. Emily pedig egyszerre tűnik komikusnak vagy épp ellenségesnek, idegesnek, de leginkább azt látjuk, milyennek szeretné láttatni magát. Ez a bemutatás már az elejétől üdítő hatású és újra megnézhető filmet alapoz meg. Emily Blunt és Meryl Streep minden egyes gesztusa, mozdulata a karakterüket szolgálja, amitől azok csak még összetettebbek lesznek. Anne Hathaway szintén hozza a szintet, de előbbiek ellopják kicsit előle a show-t.
A film leginkább egy olyan generációnak a munkaetikáját mutatja be extrém körülmények között, kiélezett versenyhelyzetben, akiket folyamatosan azzal kritizáltak, hogy békeidőben, demokráciában, a kapitalizmus színterén nőttek fel és csak Jóbarátokat szeretnének nézni kávéházakban üldögélve és emiatt nincs munkamoráljuk… Közben pont a versenyhelyzet és a piacgazdaság borította fel azt a rendszert, amire a szüleik felkészítették őket: hogy minden állandó és onnan mennek majd ők is nyugdíjba, ahol először sikerült megvetniük a lábukat. Így pont a túljelentkezés, a bizonytalanság és az éles versenyhelyzet az, amihez vagy alkalmazkodtak, vagy egyre lejjebb csúsztak. Az ebből eredő kétségbeesést és szorongást szerintem nagyon jól felvázolta a film.
Külsőre lehet, hogy a mozi drámája egyszerű, semmilyen vagy mű. De szerintem attól, hogy hétköznapi a témája és ismerős lehet mindenkinek, nem jelenti azt, hogy sekélyes. Az, hogy a képességeink határait meddig tudjuk kitolni, mennyire vagyunk versenyképesek, hogyan viszonyul a magánéletünk és a munkaetikánk változása egymáshoz, hogyan derül ki, igazából milyen a természetünk, mire vagyunk képesek egy kitűzött célért, biztos érdemes-e foggal-körömmel ragaszkodnunk mindenhez, amihez hozzájutottunk, mennyire érdemes adaptálódunk egy környezethez, amit toxikusnak érzünk, mit jelent az elkötelezettség: ezek olyan témák, amikkel érdemes foglalkozni.
Ez a film az egyik ékes példája annak is, hogy nem szabad lebecsülni a kortárs filmek ruhatárát, mert ugyanúgy ki tudják fejezni egy szereplő esszenciális lényegét, érzelmeit, céljait, vagy éppen több karakter egymáshoz való viszonyát, mint egy adott filmre készített kosztüm egy letűnt korból. Külön plusz, hogy megmutatták, egy korosabb nő milyen szexi és magabiztos lehet, anélkül, hogy takargatná, vagy szégyellné, hány éves. Látunk egy kompetens, összetett nőt, aki tudja pontosan ki ő és mit akar.... Plusz pont még a filmnek, hogy elkülöníti egymástól a divat és a stílus fogalmát azzal, hogy a szereplők hol helyezkednek el egyik vagy másik skáláján: az egyik egy pillanatnyi tömegtermék, a másik örök és egyéni. Megmutatja azt is, hogy ez az ipar mennyi munkahelyet biztosít, milyen előnyei és szépségei vannak de szerencsére nem titkolja el azt sem, milyen negatív hatásokkal kell számolnia annak, aki el akar helyezkedni benne.
Annak ellenére, hogy semmi extra nincs a kamerakezelésben, nincs kísérletezés vagy feltűnő, újszerű beállítások, szeretem, ahogy a kamera elidőzik itt-ott. Sok a “csendéletkép”, a film rengeteg kockája ma már az instagramon lenne, mint stílusos életmód-fotó, legyen szó akár egy reggeli kávéról, egy party-ról, ruháról vagy belső terekről. De a kép minden esetben éles, hangulatos és tökéletesen illik egy divattal kapcsolatos filmhez.
Miranda Priestley egy ikon. Példakép és egyben elrettentő tanmese fiatal lányoknak, akik maguk dönthetik el, biztosan olyanokká akarnak-e válni, mint ő. Mivel neki más nincs feljebb, így azt védi foggal körömmel, amije van. Igazi cápa. Egyértelműen ő van ördögként aposztrofálva a címben és az első megjelenésével, de több dilemmát is feltár a karakter: Mi az igazi áldozat, amit egy karrierista nő meghoz? Ha egy férfi lenne ilyen perfekcionista, kritikus, követelőző és tenné ilyen magasra a lécet, rá is úgy gondolnánk, hogy maga az ördög? Közelebbről megnézve, nem egy olyan tulajdonsága van, amiért fel lehet nézni rá, mint főnökre: széleskörű tudása van a szakmájában, mindig nyugodt hangnemben beszél, egyértelműen kommunikálja, mit vár el, azt az érzetet adja a beosztottjainak, hogy mindent kontroll alatt tart és nála stabil kézben van az irányítás. Az extrém elvárások, gyilkos odaszúrások és hatalom teszik őt ijesztővé és ellentmondásos, mégis hús-vér vezetővé. A körülötte lévők határozottan mutatják, miért is érdemes tartani vele a lépést, és azt is, miért érdemes a választásait közelebbről, kritikus szemmel is megnézni. Szerencsére nem következik be (a szokásos klisé) drámai változás a személyiségében, ami hamisan is hatna: egyszerűen a végén egy pillantásra láthatjuk egy újabb tulajdonságát. Végig feltáratlan marad a teljes személyisége, a véleménye bizonyos kérdésekben, ezért is tökéletes mellékszereplő: felkelti de nem elégíti ki a kíváncsiságot, így izgalmas tud maradni. Emily a munkájának él, és az példaképének dolgozik, és nem csak egy ugródeszkának tekinti az állását. Ő a divat, a stílus, a törtetés és áldozathozatal érdekes keveréke, aki megtestesít minden pozitív és negatív hatást, amit a divatipar teremt, közben a legrosszabb munkaholista, akit majdnem megöl a munkája és a túlfeszített életmódja. (I love my job, I love my job…) A végén Mirandához hasonlóan megvillantja azt a kis mosolyt és prezentálja azt, milyen lehetett Miranda fiatalon. Andy nem veszi elsőre komolyan a munkáját (most komolyan, ki megy el felkészületlenül egy interjúra?), nem professzionális (ahogyan elsőre talán a közönség sem veszi komolyan a divat szakmát), így van hová alakulnia, ami meg is történik. Rengeteget fejlődik az önismerete, a stílusérzéke, munkamorálja. Sokkal összeszedettebbé, átgondoltabbá válik, kifinomultabb ízlése és kiforrottabb, érettebb egyénisége lesz. Amit különösen szeretek ebben a karakterben, hogy a fejlődése nem feltétlenül jelenti azt, hogy pozitívan változik a szereplő a néző szemében. De tény, Andy a végére kényelmesebben mozog a munkahelyén és a divat világában is, és ez nem jelenti azt, hogy felszínessé válna, ahogyan ezt a film sem tette. (Szerintem…)

2020-11-10 23:08:00 [JÁTÉK] Bubu #44898

Tudom, beszéltük is, de külföldön élek, így az átadás nem lenne egyszerű...
Mindjárt megrohamozlak egy privát üzenettel a felkéréssel kapcsolatban, mivel a először játszottam, és sok minden új ezzel kapcsolatban nekem... Szóval, “Fussatok, bolondok...” :)

előzmény: BonnyJohnny (#44896)

2020-11-10 22:43:09 [JÁTÉK] Bubu #44894

Nagyon kedves a felajánlásod, köszönjük!
Viszont, ha nem gond, szeretnék lemondani a nyereményemről felezve a negyedik és ötödik helyezett, vagyis macready és Jereváni Rádió javára. Természetesen, ha részedről ez nem gond és ők is elfogadják...

előzmény: elmouse (#44893)

2020-11-10 15:03:42 [JÁTÉK] Bubu #44890

Köszönöm srácok! :)
Köszönet Neked, hogy vezetted a játékot, míg Johnny megnősült! Jó forduló volt. Miért ne érnél fel?
Ne tudd meg, cserébe a google keresőm milyen mélységekben van. Tuti valami szatírnak néz, aki hajnal kettőkor latin színésznőket akar törölközőben, de azonnal :D

előzmény: mimóza (#44889)

2020-11-10 12:29:45 [Könyvajánló] Bubu #384

Szeretettel ajánlom Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six című könyvét, főleg azoknak, akik szeretik a Majdnem hírest és a 60-as 70-es évek rock világát.
A könyv egyelőre csak angolul kapható, de már megvette egy magyar kiadó a jogokat, plusz az Amazon sorozatot készít belőle.
Ez egy dokumentarista stílusban írt történelmi fikció, egy fiktív rockbanda felemelkedését és feloszlását követhetjük végig az érintettekkel készült interjúk formájában. Központi téma a rock, függőség, kapcsolatok, művészet, alkotás folyamata...
Külön kiemelném, hogy angolul a hangoskönyv a legjobb, amit valaha hallottam: minden szereplőnek más színész(nő) adja a hangját, többek között: Jennifer Beals, Pablo Schreiber, Benjamin Bratt és Judy Greer.
Kellemes napot mindenkinek!

2020-11-10 11:52:26 [JÁTÉK] Bubu #44885

Oh, köszönöm szépen mindenkinek a játékot!
Olivia Colmannak igaza volt, megéri gyakorolni a flakonokkal! :)

2020-11-09 22:19:36 [JÁTÉK] Bubu #44879

7. Marcia Gay Harden - Mona Lisa mosolya

2020-11-09 22:19:08 [JÁTÉK] Bubu #44878

7. Ginnifer Goodwin - Egy egyedülálló férfi (2009)

2020-11-09 22:17:26 [JÁTÉK] Bubu #44877

7. Lea Thompson - Vissza a jövőbe 2.

2020-11-09 20:38:22 [JÁTÉK] Bubu #44876

Pedig azt végigtekertem... :)

előzmény: BonnyJohnny (#44873)

2020-11-09 18:06:54 [In Memoriam...] Bubu #2759

Sean Connery halálának dátuma: 20.10.31.
2+0+1+0+3+1 = 007

(forrás: Facebook)

2020-11-09 13:41:18 [JÁTÉK] Bubu #44866

9. Britt Robertson - Hosszú utazás (2015)

2020-11-08 22:55:47 [JÁTÉK] Bubu #44857

9. Jennifer Aniston - Azt beszélik

2020-11-08 21:55:37 [JÁTÉK] Bubu #44853

9. Jennifer Aniston - Exférj újratöltve

  • 1
  • 2
  • ...
  • 8