Bubu

Nemrég olvastam Rain Arlender: Az élet esszenciája c. könyvet, amit szívből ajánlok mindenkinek. Nyaralásra is nagyon jó, mert humoros, kedves, helyenként kissé morbid könyv, amiben a whiskey gyártásának és a magyarság mibenlétének is szerep jut...
http://www.bubumaczkokuckoja.hu/l/rain-arlender-az-elet-esszenciaja/

A filmben a kislány úgy öt-hat éves, már iskola előkészítőbe jár. Az elején elmondták, hogy másfél éve, otthon jött az ötlet és a cégalapítás. Tehát a gyerek első három-négy évében otthon volt vele, és az apa dolgozott. Nem értek egyet azzal, hogy minden nő jó anyának, vagy hogy minden apa rosszabb szülő lenne, mint az anya (Személyes tapasztalat). Van, hogy egyszerűen a személyisége jobban passzol a gyerekneveléshez.
Abból meg egy kislány profitálhat a későbbiekben, hogy azt látja, hogy az édesanyja az élet több területén is kiteljesedett. Nem egy anyát látok magam körül, aki otthon van a gyerekkel, és mégsem képes rendesen megnevelni, mert nincs hozzá mondjuk önismerete vagy idegrendszere. Vagy láthatóan frusztrált, mert a munkahelyi sikereket pelenkára cserélte. Egy ilyen anya mellett ugyanúgy (ha nem jobban) sérül a gyerek, mert érzi, az anyja máshol akar lenni, nem mellette. Főleg, ha a frusztrációt a gyereken vagy az apján vezeti le: türelmetlen, vitatkozik, aláássa az apa tekintélyét stb.
A film vége után szerintem lassan apuka is visszamehet dolgozni (informatikus, ha ő nem talál olyan állást, amit félig otthon végezhet, akkor nem akar állást találni) amíg a gyerek iskolában van, ne adj'Isten elmegy a felesége cégéhez.
A nemi szerepeken túl nekem tetszett a startup-ok problémáinak leírása, a nyugdíj témája, és az, hogy időseket már nem nagyon vesznek fel, pedig nagy értékkel bír a tapasztalatuk. Bár nehéz követni sokszor egy fiatalnak is a mindenféle irányú rohamos fejlődést. És az is tetszett, hogy végre nem az volt, hogy megcsalt, hajítsd el a többéves kapcsolatot. Egy sikeres ember nem adja fel, akkor sem, ha kudarc érte. Elég nehezen lenne másképp sikeres. Ha a férj nem vallja be, és még neki áll feljebb, az lett volna a klisé. Szerintem nem ártana több olyan film, ami megmutatja, egy mélypont nem ok a válásra. Benne maradni, feldolgozni a negatív érzéseket, változtatni, megújulni és dolgozni érte, az a nehéz. De ha ugyanannyi energiát fordítunk a megmentésére, mint a szétzúzására, akkor több házasság maradna egyben.
De őszintén szólva nem értem a vígjáték besorolást...

Nekem nagyon tetszett, különösen az, hogy nyitva hagyták a végét. Sok más disztópiában adja magát, hogy egy rendszer, aminek megbuknak a vezetői, szükségszerűen elbukik. Itt nagyon jól bemutatták, hogy valaki már adaptálódik egy adott környezetbe, magáévá tesz bizonyos elveket, akkor már nem tud szélsőségesen a másik irányba elmenni. Egyszerűen már nem úgy gondolkozik.
A főszereplőnő naivitása pedig nagyszerű eszköz volt arra, hogy bemutassa az egész világot, és annak a folyamatát, hogyan változik meg az egyén akár közösségi nyomásra, akár azért, mert élvezi a hirtelen jött népszerűséget, miközben pont ezekkel manipulálják. Az is tetszett, hogy nem egy gonosz, maffiózó kiállású diktátor vezette be a népet egy ilyen elnyomó rendszerbe, hanem egy kedélyes, humoros emberke, aki meg tudja szólítani és el tudja bűvölni a tömegeket, miközben egy manipulatív szemétláda.
Maga a fő téma pedig hátborzongatóan lett bemutatva, szép lassan végigvezetve az apró kérdésektől a nagyobbakig, az egyéntől a globális szintig. És a negatívumok mellett a pozitívumai sem maradtak el az online életnek.
Tetszett, hogy nem álltak meg az "önként" adott privát szféránál, és bevették azt, hogyan hagyják sokszor a másik ember kérését, jogait teljesen figyelmen kívül. A legijesztőbb pedig nem a disztópikus világ volt benne, hanem az, hogy ez a disztópia vészesen közel van. Rengeteg embernek megmutatnám ezt a filmet, akik még mindig nem értik, hogy egy dolog kirakatba tenni mindent magukról, de másokról már nem kéne. Vagy azoknak, akik egy percre sem néznek fel a telefonból, és lájkokban mérik magukat vagy másokat. Nagyon sok apró részlet van ebben a filmben, amikkel kapcsolatban napokkal később is van miről beszélgetni, gondolkozni.

Nem nagyobb parasztvakítás, mint a 3D, ami sok esetben teljesen felesleges/rossz minőségű.

Figyeltek a fényerősségre, ezáltal helyenként a kontrasztra, vagy a lágyságra, amire épp szükség volt. Mondjuk ez egy nagyon színes filmnél nem működhetne eleve jól...

Én azt olvastam, nem csak simán ráeresztettek egy fekete-fehér szűrőt, hanem rendesen átdolgozták az egész filmet. Hangulatára kíváncsi vagyok én is...

Igen. Az egy erős kezdés volt tőle :)

Azért Hailee Steinfeld már egy Oscar jelölésig eljutott, nem ma kezdte. Tőle azért én is számítok még nagy alakításokra :)

Ez az igazi kérdés! Bár szerintem nem sajnálták volna a gyereket, ha újabb és újabb műtétre szorul. De így, hogy elszökött... Mondjuk bele sem hal, max nem nő magasra. Vagy kiveti magából, mint lövés után a golyót? Őbele ugyanis nem úgy ültették ve, ahogy Loganbe. Meg lehet, hogy ő nem teljes adamantium csontvázat kapott - nem beinjekciózták neki, mint Logannek, hanem fel volt vágva a lába. Lehet, hogy csak a karmokat kapta, nem?
Amúgy nagyon tetszik, hogy végre valaki ki mert lépni a szokásos szuperhősfilmek sémáiból, úgy, hogy közben megalkotta a műfaj egyik legjobbját. Személy szerint nagyon unom a műfajt, pont azért, mert ugyanazt ismételgetik (tisztelet a kevés kivételnek). Remélem, a Logan után más is mer komolyabbat, átgondoltabbat lépni.
Külön tiszteletem az alkotóknak, hogy el mernek engedni fontos karaktereket mielőtt nevetségessé válnának. Látszik a filmen, hogy mindent beleadtak, hogy méltó búcsúzása legyen Rozsomáknak és a Professzornak is, mégis be merték "koszolni" a kezüket a kevésbé dicső karakterábrázolással és életszakasszal.
Mert ki látott már olyat, hogy két kiöregedett, leépülő hős lesz egy film főszereplője? Bár, még "mindig jobb lefelé menni a lejtőn, mint alatta feküdni", nem ez a megszokott felállás. De ezek után szívesen megnéznék egy idősödő Peter Parkert pl., ha sikerül ilyen jól eltalálni.
Nagyon jól eltalált a kislánnyal együtt a trió, hiszen több közös van egy idős emberben és egy gyerekben, mint két középkorúban. Míg előbbinek meg kell tanulnia, hogy tartsa fenn a képességét a csökkenő erejével, a másiknak a növekvő erő kontrollálása a cél. A saját testük, érzelmeik felett próbálnak állni, de botladoznak.
Ami szíven ütött, a gondolat, hogy Charles maga pusztította el azokat, akiknek a védelmére feltette az életét. Patrick Stewart egyetlen pillantása, mikor erre rájön volt az első pillanat, mikor potyogtak a könnyeim. Logan pedig élete végére érve azt találta meg, ami elől végig menekült: családot, szeretetet. Az utolsó képsorok pedig mindent elmondtak szavak nélkül. (Akárcsak Dafne Keen, aki az egyik legjobb gyerekszínész, akit eddig láttam.)
Mostanában amúgy is rákaptam a westernre, a road-moviekat mindig is szerettem, az X-men pedig nagy kedvenc. Ezeknek az ötvözése az idei legnagyobb meglepetés (eddig).