Suhok

Sziasztok!

Úgy hozta a sors, hogy október 23-ig Budapesten leszek, szóval megyek KT találkozóra.

Nagyon szerencsétlenre sikeredett ez a folytatás. Egy tipikus példája a pénzsóvár filmpolitikának. a maga ezernyi kisebb-nagyobb hibájával. De a jól bevált szokás szerint jön a 3. rész is, a második bevételétől függően mozikba vagy egyenesen DVD-re. És hogy mi fog belőle kisülni: egy nagy rakás szemét, mint a The Grudge 3 vagy a Wrong Turn 3.

Tim Burton megcsömörlött. Kialakított egy sztereotíp látvánmyvilágot, melyből semmi áron se akar engedni, egy kedvenc szereplőt (Johnny Depp) és egy kedvenc zeneszerzőt (Danny Elfman), gondolván, hogy ez elég a sikerre. De nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. Kaptunk egy látványvilágban gyönyörű, de unalmas gyerekmesét, 18 év fölött kifejezetten tiltott sablonos maszlagot. Csalódás, a 3D pedig szinte semmit se dobott az egészen.

A Martyrs-szal nem lehet egy lapon emlegetni. A francia remekmű inkább drámaiságot hordoz magában, megtört életet, lelki terrort és hatalmas testi-lelki, halálig tartó szenvedést. A Mum & Dad csupa nyersességgel van megspékelve, aktuális brutalitással, és értelmetlen eltorzult lélekképpel. Persze a naturalitása nem emlegethető egy lapon a Grotesque-ével.

Férje meghalt, az anyja pedig pont úton volt, sőt, még a kollégája is benézett, meg hívta a zsarukat is. A 4-esben igazad van, bocsi. De még senki se akart kinyírni. Lehet, hogy abban az esetben elveszteném a józan ítélőképességemet.

Válasz a kérdéseidre:

1. Bármelyik percben szülhet, de kórházba csak akkor visznek, ha már megkezdődtek a fájások, és a vajúdás akár több órán keresztül is eltarthat.
2. Manapság elég nehéz külömbséget tenni némely esetben anya és lánya között. Vegyünk például egy 14 éves kifejlett kiscsajt, akit összekevernek az édesanyjával. Nem beszélve arról, ha magára ken 6 tonna púdert és másfajta kenceficét.
3. Rendőr kontra gyanusított-nos, ebben kénytelen vagyok igazat adni :)
4. Saját tapasztalat: pánikhelyzetben hatalmas erőt vagy képes kifejtetni. Biológiai szempontból megemelkedik a másodperc töredéke alatt az adrenalin szintje a vérben, megfeszülnek az izmok, az elsődleges reflexek pedig aktiválódnak: menekülj vagy támadj választás elé kerül a szervezet. A sok hormontól és neurotranszmitertől egy pillanatig nem érzel fájdalmat, fáradtságot, a túlélés hajt. Biztos veled is fordult már elő hasonló. És mivel minden ember más, mindenkinél különböző az ingerküszöb és a "válasz".

Persze mindez nem kell, hogy egy filmnézőt érdekeljen. Ha nem tetszett a film és butyutának tartod, legyen, nem gond, csak próbálok rávilágítani arra, hogy ahány ház, annyi szokás, és mindenki másképp látja a dolgokat és mindig más magyarázatot próbál találni. Én személy szerint elfogult vagyok a francia (és általában az európai) filmekkel kapcsolatba :)

OK, de mi volt Spoiler?

Kicsit többet hordoz magában a film, mint egy "Fűrész" alapokra épített utópisztikus thriller-dráma. Sajnos manapság igenis a saját bőrünkön tapasztaljuk mindazt a felháborító igazságszolgáltatást, ami körülöttünk zajlik. Egy hatósági személy elleni erőszakért akár 8 év börtönt is kaphatsz, míg például egy halált okozó gázolásért "mindössze" 2.5 évet. Amondó vagyok, hogy minden társadalomnak szüksége lenne egy hasonló "hősre", aki igenis ott kezdi el ritkítani a szaporulatot, ahol kell. Mert manapság mindig az erősebb kutya b_szik, a felsőbb "hatalom", aki irányítja az életünket, a mindennapjainkat, sose fog megbűnhődni.

Ennyit a mondanivalójáról, az viszont tagadhatatlan, hogy sikerült taccsra vágni az egészet a kibontakozással. Személy szerint lemészároltattam volna az egész bagázst, sőt, még Rice családját is. De nem, ehelyett megkaptuk az amerikai szirupot, és a rossz (még ha megkérdőjelezhető is), megkapta méltó büntetését. Persze mit is várhatunk el egy olyan degenerált társadalomtól, ahol a pihentagyú esküdtszék dönt arról, ki a bűnös és ki nem. Ahol a betörő beperelheti a házigazdát, mert megcsúszott a lépcsőn és eltörte a lábát. Ahol az ember nem szívesen lenne macska... Ajjaj, régen rossz.

Mintha Rob Zombie csak a "Fuck" szó frekventált ismételgetésére helyezte volna az amúgy is silány párbeszédek súlyát, de talán még ez volt a legelviselhetőbb. Gondoltam, az előző hibájából tanulva lerövidíti a filmet és próbál öszzehozni egy igenis ütős folytatást gyorsabban kibontakozó cselekménnyel, és a rá annyira jellemző látványvilággal és abszurditással, de nem sikerült neki. Ehelyett többnyire vagy az eltúlzott iróniában, vagy pedig a még jobban túlragozott "mániákus depresszióban és pszichogörcsben" nyilvánult meg. Lehetne még sorolni, hogy mi minden a baja a cuccnak azon kívül, hogy elkészült, de kár a szóért.

4. Blöff