sptt

Nem lehetett csodát várni ettől a filmtől, de az egyszerű, tipikus amerikai vígjátékot magabiztosan hozza, kis romantikával, különösebb nevetések nélkül, egy-egy mosollyal. Anna Faris jelenti a kis pluszt, ami minimálisan kiemeli a filmet a teljesen átlagos vígjátékok közül.

Néhány kivétellel kifejezetten szeretem azokat a színészeket, akik ebben a filmben játszanak és Dobó Katát is nagyon kedveltem még Kovács Kataként 25 évvel ezelőtt, így nem foglalkoztam a negatív véleményekkel és nagy várakozással tekintettem meg a Kölcsönlakást, ami amúgy egy tipikus Nóti Károly-, Rejtő Jenő- vagy Ray Cooney-féle kis tévedések színjátéka (igen, Rejtő ilyeneket is írt). Ezeket jó színészekkel és jó rendezővel nagyon könnyű sikerrel színpadra vinni, de jó filmet is lehet belőle készíteni. Hát, ez most nem sikerült. Kb. a film 45. percében jöttem rá, amikor még egyetlen mosoly sem ült ki az arcomra, hogy ebből már nem lesz semmi jó. Nagyon sajnálom. A színészek iránti elfogultságom jelent egy plusz pontot. 5/10

Ez a film újraértelmezi az alternatív befejezés fogalmát, de engem a harmincadik perc táján már nagyon elkezdett idegesíteni és ez nem csillapodott a film végéig. Szerettem volna szeretni ezt a filmet, de nem sikerült. 4/10

Amikor remek, fantasztikus színészek játszanak egy elnyújtott játékidővel rendelkező, néha méla unalomba fulladó filmben, akkor szinte biztos, hogy egy "művészfilmet" nézel. Az unalom itt is adott, a szereplőgárda is a tökéletesség határát súrolja, 134 perc, minden adott a művészfilmhez. A film pozitívuma, hogy vannak üzenetei ("a döntéseidért vállalnod kell a felelősséget", "minden mindennel összefügg", stb.) és hogy a végére szépen összeáll a kép. Csak azt sajnálom, hogy mindezért sok unalmas perccel kellett fizetnem, de úgy döntöttem, hogy megnézem ezt a filmet és a döntéseimért vállalnom kell a felelősséget... 5/10

Szerintem ez egy erősen alulértékelt film. Nem rossz a sztori, a feszültséget végig fenntartja a film és a befejezés sem mondható könnyen kikövetkeztethetőnek, primitívnek. Ennél jóval gyengébb krimik kaptak 6-os értékeléseket IMDB-n. Ez egy átlagosnál valamivel jobb thriller, kis költségvetéssel, a 2000-es évek elejéről. 7/10

Nem vagyok képregényrajongó, most sem tudnám megmondani, hogy ez a film DC vagy Marvel, hogy ebből miért maradt ki a Vasember és miért került bele Batman. Ennek megfelelően nem ismerem az előzményeket sem, kicsit olyan volt, mint amikor a feleségem simán megnézi a Desperate Housewife s03e08-at, mert éppen azt adja a TV, pedig előtte egyetlen epizódot sem látott. Épp ezért volt kellemes meglepetés a film, mert jól szórakoztam! Ha az ember elengedi azokat a gondolatokat, hogy "na, persze", "meg hagyjuk már ezeket a hülyeségeket", akkor jól tud szórakozni, nekem utoljára kb. az X-Men 1 adta meg ezt az érzést, amikor a képregény adaptációnál kikapcsoltam a negatív erőket és szárnyaltam a filmmel. Jó érzés volt és a pozitív csalódás miatt a 7-eshez talán közelebb álló film kap egy plusz pontot. 8/10

Sajnos nem sikerült igazán lebilincselővé tenni ezt a folytatást. Az akciójelenetek és a látvány sokszor elviszi a hátán a történetet, de itt még ezekben a dolgokban is vannak hiányosságok. A szuperhős filmeknek óriási divatja van az utóbbi évtizedekben, de az is tény, ha mindegyik film ilyen lett volna, akkor ez nem így alakul. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a Wonder Woman 1984 nem a legrosszabbak közül való, egy abszolút átlagos film lett a maga műfajában. 6/10

Gyönyörű film egy gyönyörű szűzről és az őt körülvevő belterjes kapcsolatok kis közösségéről. Liv Tylerről el tudja képzelni az ember, hogy a kis közösség minden tagja róla ábrándozik. Bertolucci lassú vonalvezetése mellett sem lehet unatkozni, Jean Marais pedig gyönyörű búcsújátékot kapott. Sokféle mozi tud tetszeni, de az ilyen filmeknél érzem azt, hogy a rendező nem azt akarja elérni, hogy minél több pénzt keressen, hanem kifejezni akar, alkotni akar, hogy mi gyönyörködhessünk. 7/10

Ettől a filmtől nem lehet és nem is kell valami elképesztő csavaros sztorit várni. A "Bring it on" filmekhez hasonlóan természetesen ezeknek a filmeknek sincs igazi története, valami klisét elkészítenek hozzá, de az egész a látványról szól, ahogy a "Hajrá csajok" széria is. Abban viszont ez sem volt rossz, egy laikus szerintem tátott szájjal nézte ezeket a mozdulatokat. 6/10

Egy könnyű, kedves vígjáték egy nyári délutánra egy pohár sör vagy egy limonádé mellett. A történet nem igazán szofisztikált és nagyjából a film harmadánál teljesen egyértelművé válik a végjáték, mégis élvezhető a mozi, talán elsősorban a női főszereplők zsenialitása miatt. R.I.P., Kelly Preston. 7/10