sptt

Kedves, bájos, de összességében elég ingerszegény romantikus komédia a szépséges Meghan Ory főszereplésével. Összebújós, hideg téli kedd estére tökéletes szórakozás. 6/10

Szép és megható történet, Peter Hutchings pedig ügyesen és okosan balanszíroz az érzelmek adagolásával. Nem esik abba a hibába, ami a hasonló filmek jellemző problémája, hogy látványosan akar megható lenni. Ebben segítenek a fiatal színészek, akiket jó érzékkel választottak a szerepekre. Ha nem félsz a papírzsebkendőt elővenni, akkor ezt a filmet érdemes megnézni. 7/10

Egy kicsit alulértékelt film, erős kezdéssel, átlagos cselekménnyel, majd ismét egy erősebb (bár némiképp kiszámítható) befejezéssel. Összességében abszolút vállalható és a filmrengetegben átlagon felülinek mondható mozi. Lily Collins talán nem olyan tehetséges, mint apuka, de ő is belefér az átlagon felüli kategóriába. 7/10

Westernfilm modern felfogásban. Az alapsztori nem igazán érdekes, a történet kibontása mégsem rossz, többek közt néhány párbeszédnek és Margot Robbie zsenialitásának köszönhetően. Ezért valamivel átlag feletti. 7/10

Műfajához képest nézhető kis tingli-tangli. Érdekes alaptörténet és az időnként jelentkező üresjáratok ellenére végig figyelemre késztet. Nem fogja megváltani a világot, de a romkom kategóriában abszolút a felső félhez tartozik. 6/10

Érdekes film, lassú vonalvezetéssel, de határozottan kinyíló információs bázissal. Szépen, lassan összeáll a történet. Egyedi hangulata van a filmnek, ami vagy magával ragad, vagy nem. Jó, hogy nem az a tipikus amerikai hollywoodi feeling öleli át. Engem megfogott, de meg tudom érteni azokat is, akiknél ez nem történt meg. Kristen Stewart fantasztikus. 7/10

Egy rendkívüli vígjáték, sok-sok valóban élvezhető poénnal, a megfelelő egyensúlyt jelentő drámával, egészen fantasztikus színészi játékokkal, jól kidolgozott karakterekkel. Nicholson persze egészen egyedi, de itt még meg kell említeni Helen Hunt elképesztő játékát és Cuba Gooding Jr. alakítását is, mert abszolút felnőnek a mesterhez. Ragyogó szórakozás, ha minden vígjáték ilyen lenne és nem a "Horrorra akadva" szint jelentené az átlagos vígjátékot, akkor nem próbálnám elkerülni az amerikai comedyt. 8/10

Prekoncepcióim vannak az életrajzi filmekkel kapcsolatban. Nem szeretem, hogy már a film elején tudom, hogy a főszereplővel - nagyságrendileg - mi fog történni, hogy bizonyos eseményeknek megvan a helyük a filmben és azok többé-kevésbé úgy fognak megtörténni, ahogy. Én azt várom egy filmtől, hogy lepjen meg. Legyen váratlan és sokkoló. Az életrajzi filmek általában nem ilyenek és nem ilyen ez sem. Mégis megfogott. Persze, ehhez kellettek a kedvenc számok, a Queen nóták, az ügyesen elkészített jelenetek, némi fikció, a valóságtól történő elrugaszkodás, de tény, hogy ügyesen egyensúlyoztak az érzelmi hullámvasúton. Nem bántam meg, mert az idei év egyik pozitív meglepetését jelentette, hogy nem kell átlagosra értékelnem. 9/10

Nagyon ígéretesen kezdődött a film, jó színészek, jó hangulat, jó kiindulási alap. Aztán fokozatosan elszürkült minden, majd a film felétől teljesen ellaposodott, abszolút érdektelenné vált. A készítők valószínűleg túl sokszor nézték meg a Hetediket, de a végeredmény tekintetében úgy tűnik, hogy nem elég alaposan... Nagy csalódás volt, ilyen kaliberű színészek egyszerre ritkán tévednek ekkorát. 5/10

Különválasztanám a színészi alakítást és a filmet, annak ellenére, hogy nyilván nem szabad és nem érdemes külön kezelni őket, de akkora a kontraszt, hogy nem tudok másképp értékelni.
Tehát, Joaquin Phoenix alakítását nehéz lenne nem maximális pontszámmal jutalmazni. Egy nagyon komplex figurát hoz olyan tökéletesen, ami az ember fejében fantáziaként sem állhatna össze ennél jobban.
A film viszont sokáig hömpölyög komolyabb inger nélkül langyos vízként, utána vannak erősebb jelenetek, revelációk, de gyengébb, unalmasabb periódusok is. A film egy erős közepes lenne, de tény, hogy élmény volt minden pillanatban nézni JP játékát. 7/10