sptt

Tekintettel arra, hogy másfél órával többet töltöttem el ezzel a filmmel, mint kellett volna, így nem fogok részletesen megemlékezni róla. Puzsér szavaival élve: "mi volt ez az ízléstelen pusztulat?" Nagyon komolyan kell gondolkoznom, ha pozitívumot szeretnék megfogalmazni róla, csak a könyörtelen trash rajongóknak ajánlom, senki másnak. 3/10

Van bennem egy kettősség a film megtekintése után. Egyrészt van egy krimi-vonal a filmben, másrészt egy romantikus vonal. A krimire kár szót vesztegetni, elnagyolt, rövid, a szerző is érezte, hogy ez gyenge és kár erre több időt vesztegetni, ugyanakkor a romantikus vonal kedves, szívszorító, maradandó. A sztorihoz persze mindkettő hozzátartozik és nem lehetne teljes a kiváló "storyline" a másik nélkül, ugyanakkor az ember sajnálja, hogy nem minden pillanat olyan erős a filmben, mint amikor jogosan nyílnak meg a könnycsatornák.
Ettől függetlenül szépen felépített és kedves történet a gyönyörű Rachel Bilsonnal. A film bekerült a legjobb romantikus filmek közé. 7/10

Az alapsztori jó, ennek és a színészi felhozatalnak köszönhetően én egy igazán király, lebilincselő filmre számítottam. Jól is kezdődött az egész, de nagyon gyorsan kiderült, hogy ez csak egy langyos kávé lesz, az is mikróban felmelegítve. Nem voltak meg az eredeti ízek, nem volt meg a fanyarság, a változatosság. Eltelt vele az idő és nem mondanám különösebben rossz filmnek, igazságatalan lenne ilyet mondani, ez egy rendkívül átlagos film lett, ami persze nagy csalódás ahhoz képest, amit ki lehetett volna hozni belőle. 6/10

Hosszú időn keresztül gondolkoztam azon, hogy vajon mi értelme volt leforgatni ezt a filmet. Aztán rájöttem, hogy ennek egyetlen oka lehetett: megmutatni Brittany Daniel hasát. És ha jól belegondolok, így egyáltalán nem volt felesleges, hiszen elképesztő szépen kidolgozott hasa van. Az más kérdés, hogy ehhez elég lett volna egy 3 perces rövidfilm, kár volt ezreket fárasztani a további procedúrával, mert annak a világon semmi értelme nem volt. Egy pont plusz jár BD hasáért. 3/10

Nagyon erős Ocean's 11 (...) utánérzés, nagyon kevés eredeti gondolat, nem igazán erős történet. A színészek többnyire nem különösebben jók (és ezzel dicsértem őket). Tulajdonképpen nagyon meg lennék fogva, ha csak a pozitívumokat írhatnám le a filmről, mert baromi gyorsan végeznék. Ugyanakkor ha a borzalmas, forgatókönyv nélküli Pappa piára (tekintettel a magyar mivoltára, néhány tánckoreográfiára és egy-egy dalra) 5-öst adtam, akkor erre sem adhatok gyengébbet. Igaz, jobbat sincs mire. 5/10

Egy film egy karakteres rendezőtől, ami attól működik ennyire, hogy egyáltalán nem lehet rájönni, hogy ki rendezte. Ha valaki megmutatja ezt a filmet egy olyan hollywoodi kritikusnak, aki minden filmet látott és minden rendezőt azonnal felismer, akkor sem tudja megmondani, hogy ez egy Kevin Smith film. És talán pont ettől lehet olyan kedves, néha sírva nevetős, néha komolyan megható. Jó, hogy ezt a filmet nem akkor néztem meg, amikor készült, hanem most, egy 7 éves kislány apukájaként. Sok dolgot nem értettem volna belőle, nem tudtam volna átérezni. Jó dolog, amikor önmagunk lehetünk, de a legjobb dolog hazaérni és azt hallani, "szia, apa, képzeld...!" Jó ez a film. 7/10

Kis költségvetésű akciófilm, és erre jogosan mondaná Puskás Öcsi, hogy "kis pénz, kis foci". Egy házban játszódik az egész film, és a forgatókönyv sem emészthetett fel óriási költséget, egyedül a színészek jelenthettek komolyabb költséget, mert Mel Gibson vagy Kate Bosworth azért ma sem megy el ingyen főszerepet játszani. Ettől függetlenül hozza az elvárható kötelezőt a film, bár inkább mondanám egy szerda esti TV-filmnek, mint egy szombat esti mozinak. Erősen átlagos, de nincs vele különösebb baj. 6/10

Fél óra után jutott eszembe először, hogy megnézzem, melyik őrült rendezte ezt a filmet, első blikkre David Lynch jutott eszembe, aztán az, hogy a harmadik átszenvedett filmje után megígértem magamnak, hogy tőle egész biztos nem nézek meg a jövőben semmit, de akkor mégis mi ez? Mindegy, végigszenvedtem, és elhiszem, hogy a filozófia szakos hallgatók két füves cigi között piedesztálra állítják a filmet, a rendezőt, és ünnepélyesen megfogadják, hogy csak nyulat fognak tartani háziállatként, de akárhogy szeretném szeretni ezeket a beteg filmeket, egyszerűen nem megy. A végén szépen összeállt a történet, így egy plusz pont jár érte, de a tömény kétórás unalmat ez így sem tudja feledtetni. 3/10

Amikor meghallottam, hogy elkészült ez a "retro-folytatás" is, az volt az első gondolatom, hogy "jaj, már megint, ez is minek?". Aztán arra gondoltam, hogy ha már eljutottak idáig, akkor biztos mindent beladnak és még jó is lehet. Úgyhogy érdeklődéssel vártam a napot, amikor megnézem, de sajnos az első gondolatom volt jogos, ennek a folytatásnak nem (sem) kellett volna elkészülnie. Fáradt történet, többnyire gyenge poénokkal, kiemelkedő színészi játék nélkül. Amikor van bakiparádé a film végén, az még egy gyengébb filmet is fel tud dobni, jobb érzésekkel lehet elfeledni a filmet. Itt még ez sem segített, egy mosolyra sem volt elég a bakiparádé. Többet, sokkal többet kellett volna adni, ha már elkészült. Jöhet a következő Dr. Dolittle, nélkülem. 4/10

Érdekes eszmefuttatás a "szabad véleménynyilvánítás" jegyében, egy Magyarországon is megjelenő politikai kérdés boncolásával. Az idén hosszabb és súlyos betegségben elhunyt rendezőnő több esetben erőteljesen állást foglal a republikánusok mellett, ami bátor kiállásnak is mondható a hagyományosan demokrata Hollywoodban. Bár vannak a filmnek erős jelenetei, összességében nem mondható kiemelkedőnek, inkább átlagos. 6/10