Dió

Tapasztalat: 2736 film
Kompetencia: 17 film
Súly: 3161
Regisztráció: 2004. november 7. (14 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 107 user

Kedvencek

Rendezők: Alejandro González Iñárritu, Andrej Zvjagincev, David Fincher, Erik Poppe, Giuseppe Tornatore, Joachim Trier, Michael Haneke, Robert Zemeckis, Susanne Bier

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1983
Lakhely: Krakkó

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Þrestir
Madárkák
3 2019-07-18 4,0
(50)
The Lion King
Az oroszlánkirály
4 2019-07-17 4,3
(1175)
Delivery
 
3 2019-07-16 4,2
(83)
Vice
Alelnök
3 2019-07-16 3,8
(163)
Shazam!
 
3 2019-07-16 3,2
(178)
Happy Death Day 2U
Boldog halálnapot! 2.
2 2019-07-15 2,9
(99)
Yesterday
 
4 2019-07-13 3,5
(34)
Captive State
Elrabolt világ
2 2019-07-08 2,6
(23)
BumbleBee
ŰrDongó
3 2019-07-07 3,1
(137)
Napszállta
Sunset
2 2019-07-05 2,9
(138)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2019-07-19 05:38:24 Yesterday (2019) Dió (4) #12

Ha Boyle egy újabb szerzői filmet akart csinálni (amit kétlek), akkor az most nem jött össze; ha viszont a tökéletes nyári limonádé megalkotása volt a cél, akkor kijelenthetem: sikerült! Nem mindig szoktam az ilyenekre négyest adni, de ez most nagyon jókor volt jó helyen. Nem csak azért, mert nyár van, hanem azért is, mert se a Bohemian rhapsody, se a Star is born, se a Rocketman nem jött be eddig, úgyhogy ha erre Beatles filmként tekintek (ami bizonyos szempontból nyilván erős ferdítés), akkor ez nálam veri a fentebbi zenei "biopic triót", és ilyen szempontból nagyon kellett már szomjoltóként. Mindazonáltal nincs itt spanyol viasz, csak egy Groundhog day mintára megalkotott szerelmi történet, ami viszont cserébe működik. Sajnos a tökéletestől is messze van, mert maga a szerelmi szál már annyira hangsúlyos, hogy a zeneipar karikatúrája, mint szál, semmi teret nem kap (ennyiből talán nem bánom, hogy Ana de Armas karakterét egy az egyben kivágták a filmből), a finálé gyakorlatilag minősíthetetlen, illetve egy-két szereplőt is lecseréltem volna, kezdve Himesh Patellel (Kate McKinnonról nem is beszélve, aki szerintem durván pályát tévesztett). Cserébe Lily Jamesbe beleszerettem, illetve a cameok is hatalmasak - Ed Sheeran és a srác "párbaja" ott van a kedvenc jelenetek között:D. Félek, másodszorra már lehet nem lesz ennyire bejövős, de nekem ez most egy erős négyes.

2019-07-18 21:20:01 Þrestir (2015) / Madárkák Dió (3) #14

Tetszik, vagyis tetszene, ha úgy lenne, ahogy írtad, de sajnos az én értelmezésemben ez inkább így történt: azért nem mond semmit a srác a lánynak, mert a film addigi részéig is egy béna, teljességgel cselekvésképtelen, sőt, már-már szinte életképtelen karaktert alakított, és ezen a forgatókönyvíró már az utolsó 5 percben sem volt képes változtatni.

Sokkal többet vártam. Megannyi, már milliószor ellőtt elemből építkező és azokhoz sokat hozzá nem tevő, gyök kettes tempóra lassított, különösebb csúcspont nélküli forgatókönyvvel operáló északi film, aminél ők szerintem sokkal jobbat is tudnak. Ez eddig a szentimentalizmusom és elfogultságom, az izlandi tájak és az északi filmes atmoszféra miatt talán még egy nagyon halvány négyest megérdemelne, de ahogy a számomra már addig is idegesítő főszereplő karaktere egy ilyen agyleszakítós, érthetetlen húzást bevállalt a végén, hát az nálam kishíján kettesre is levitte a végeredményt.

előzmény: Ugor (#6)

2019-07-05 11:03:59 Arctic (2018) / Sarkvidék Dió (4) #11

Azon nagyon ritka esetek egyike, amikor az utolsó három másodperc farag le egy egész osztályzatot a végeredményből. Ha az nincs, akkor más lehetne, mint a többi. Így inkább csak egy a sok közül; bár tény, hogy a hangulata egyedülálló - számomra igazából az tette élvezhetővé. Ebben a témában mindazonáltal marad az Alive az etalon (a hasonló befejezés ellenére is), illetve számomra A vadon foglyai.

2019-06-23 10:39:10 Rocketman (2019) Dió (3) #10

Nálam a Queen film és a Star is born mind hármason landoltak, úgyhogy bár Elton John zenéjét nem szeretem, ettől az ajnározó kritikák láttán még így is vártam egyet s mást, de sajnos nem töri meg a szériát - sőt, ugyanazon dolgok miatt hasal el, mint fentebbi társai. Mindazonáltal: Taron Egerton óriási. Szerintem egyértelműen maga mögé utasítja Rami Maleket. Ezt az átszellemülést és beleadást nem egy színész irigyelné meg tőle. Ha van igazság, megkapja majd az őt megillető díjakat. Másodsorban a film első fele igen baró. Ki nem állhatom a musicaleket, úgyhogy nagy szó, hogy nem akartam felállni a székemből, sőt; olyan komplex audiovizuális csinnadrattát pakoltak össze, hogy nekem végig járt a lábam, és a film ritmusával együtt lüktetett a szívem. Innentől viszont jött a már fentebbi filmekben is látott szokásos túldramatizálás és felesleges agonizálás. Úgy látszik, csak azokból a rocksztárokból lehet filmet csinálni, akik a karrierjük csúcsán elkezdenek féktelen módon inni, kokózni, partizni, paraszt módon viselkedni, majd öngyilkossági kísérletet elkövetni, stb... másból nem. Ebbe a sorba áll be a film második felében Elton John is, és egyrészt engem már baromira untat ez a formula a hasonló közelmúltbéli filmek után, másrészt még ha ez is lenne az első ilyen alkotás a sorban: önmagában ettől valaki élete még nem lesz érdekes. Legalábbis biztos nem annyira, hogy filmet akarjak csinálni róla. Maga a zene megérne egy adaptációt, de az meg a film második felében annyira háttérbe szorul, hogy teljesen átveszi a helyét a szenvedés és sajnálkozás, amit végül persze happy enddel old fel az "Elton John 27 éve nem ivott" end title, ezzel szerintem totál feleslegesen piedesztálra emelve a sztárt. Ezt súlyosbítván, a film annyira túltolja a végére a csili-vili, over-the-top, supergay stílusát, hogy attól meg már az ember feje is megfájdul. Ennek, és az agonizálásos baklövésnek hála, a százhuszadik percre nekem már olyan érzésem volt, mintha egy gigászi méretű, rózsaszín vattacukrot akarnának legyömöszölni a belembe, ami nekem olyan szinten a torkomon akadt, hogy együltű helyemben majdnem diabéteszt kaptam tőle. Persze ha valakinek ez a formula még nem szúrja a szemét, bírja a "cukrot" és a sztár zenéjét is szereti, akkor lehet, hogy végig élvezni fogja a filmet, mert csili-vili stílusát tekintve elmondható, hogy lényéhez hűen passzoló filmet kapott Elton John. Tehát ha ez volt a cél, akkor ám legyen.

Ha szereted az inváziós filmeket és táplálsz némi szeretetet a svéd filmek iránt is, ezzel érdemes tenni egy próbát. A szokásos északi filmes képstílus és atmoszféra konkrétan már az elejétől fogva csontig járja át a lassan építkező scriptet (a koncertjelenet nekem eddig kapásból a kedvenc jelenetem az idei filmes termésből), amikor is pedig megkezdődik "az", én kishíján székrekedést kaptam. Bár lehet csak én vagyok túlságosan oda az inváziós filmekért, de súlyos mennyiségű volt a kézzel foghatatlan para például az első hídleomlós, illetve utána a parlament előtti hidas jelenetben. Miután pedig utánaolvastam, hogy mindezt kétmillió USD-ből hozták ki, még értetlenebbül álltam a dolog előtt, hogy ilyen látványelemekre hogyan futotta. Ugyanakkor sajnos miután kiderül, hogy milyen bénaság áll a támadás hátterében, onnantól megy le a film, az utolsó 20 perc didaktikus szájbarágása és giccshalmaza pedig konkrétan két osztályzatot von le belőle. Értetlenül állok előtte, hogy szaladhatott el a készítőkkel ennyire a ló a film végén, tekintve, hogy odáig milyen magabiztosan tartották a gyeplőt. Összességében nekem így is újranézős.

2019-06-21 16:21:59 Hagazussa (2017) / Árnyék Dió (2) #6

Nem, ez így újranézve sajnos nem. És én túl sok hasonlóságot így belegondolva nem is látok eközött és a Witch között. Sokkal inkább a Hold the Dark rokonja szerintem a film; én legalábbis ott éreztem utoljára, hogy hiába a szép képek és a baró horroratmoszféra, ha egyszer semmi értelme sincs a látottaknak. Szóval a Hagazussa elé inkább csak az üljön le, aki nem várja el egy filmtől, hogy a látottaknak utánaolvasás nélkül is legyen értelme (vagy akár még azzal sem). Az pedig, ahogyan a film a középkortól totál életidegen elemeket kever a tizenötödik századi sztorijába (pl. a gombás bedrogozás), már tényleg kettest érdemel. Nem hogy nem illett oda, de a sztori szempontjából értelme és jelentőssége sem volt. Ahogy számomra az utolsó, elégéses jelenetnek sem, amit egyébként nem is értek; de annyira nem is akarok.

Ehhez a filmhez tartalom:
„Miközben Alex gyermekkori szerelméhez próbál közel férkőzni, Svédországot rejtélyes támadás sújtja.”
Illetve egy posztert is bekopiztok pliz az adatlapjára? Koszi!

2019-06-09 14:42:37 Hagazussa (2017) / Árnyék Dió (2) #5

Székbe szögező képek egyenesen az Alpokból, olyan zene és atmoszféra, ami az edzettebb horrornézőben is megállítja (vagy legalábbis lelassítja) az ütőt... egészen az egyharmadáig, amikor rájössz, hogy elfelejtettek alá sztorit írni. A fentebbi erősségek miatt még hármasra lehet felpontozom, ha lehalt a kezdeti csalódás, de ha valaki szerint ez még annál is jobb, akkor kíváncsian várom, hogy szerinte miről szólt ez az izé. Illetve lesz hozzá nem egy másik kérdésem is, mint például hogy a végén mi a pék f.szától égett el a nő.

2019-06-02 09:49:08 Destroyer (2018) / Pusztító Dió (4) #3

Érdekes a langyos kritikai fogadtatás, én magam részéről egy baromi izmos filmet láttam. Szerintem mindenképpen erőssége a sztori, ami egy faék egyszerű bosszútörténetet mesél el teljesen indokoltan megcsavart idősíkokkal, amik fokozatosan adagolják a kirakós újabb és újabb darabkáit és építik a katarzist, illetve egy sajnos eléggé kiszámítható de még így is drámai finálét. Theodore Shapiro sötét, atmoszferikus zenéje és az operatőr is toltak bele apait-anyait (a végén a hóeséses képektől lepadlóztam). Kidmant látva ugyanakkor felmerült bennem a kérdés, hogy válhat -e önmagában attól erőssé egy alakítás, hogy a színész/nő így leroggyantja magát a szerep kedvéért, és mivel folyamatosan DiCaprio szánalmas Revenantos szenvedését juttatta eszembe, a végére már úgy voltam vele, hogy nem. Szerencsére a második felére sikerült kilépnie ebből és volt egy-két erős pillanata, ahol a kúszás-mászás mellett színészkedett is, összességében azért mégsem érzem mindezt akkora alakításnak. Pláne hogy Kidman legatyásítását szerintem már úgy túltolták a maszkmesterek, hogy a drámai hatás helyett inkább már parodikusnak hatott a szánalmas fizimiskája. Sajnos a játékidőből is lehetett volna megint nyesni, mert helyenként iszonyatosan leült, és nálam a sablonoktól csúnyán megroggyantott anya-lánya kapcsolat sem működött. Összességében nálam így is megvan a négyötöd.

2019-04-27 13:22:35 Alien: Harvest (2019) Dió (2) #4

Az eddigi kisfilmek egész vállalhatóak voltak, de ez egy az egyben hozza a Covenantot. Zéró sztori, meg annál is zéróbb karakterek, viszont basszunk bele random módon minél több hentelést, vért, illetve a franchise védjegyét adó facehuggert meg alient. Hogy a slasherkedésnek bármi tartalma, értelme vagy funkciója is legyen, az másodlagos. Ridley Scott would be proud!

Összes komment...