Dió

Tapasztalat: 2799 film
Kompetencia: 44 film
Súly: 3899
Regisztráció: 2004. november 7. (15 év, 1 hónap)
Kedvencnek jelölték: 106 user

Kedvencek

Rendezők: Alejandro González Iñárritu, Andrej Zvjagincev, David Fincher, Erik Poppe, Giuseppe Tornatore, Joachim Trier, Michael Haneke, Robert Zemeckis, Susanne Bier

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1983
Lakhely: Krakkó

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Ad Astra
Ad Astra - Út a csillagokba
2 2019-12-15 3,3
(169)
Gemini Man
 
3 2019-12-13 2,6
(50)
Jackie Brown
 
3 2019-12-09 4,0
(1071)
Once Upon a Time in... Hollywood
Volt egyszer egy... Hollywood
4 2019-12-08 4,1
(454)
Dumbo
Dumbó
3 2019-12-07 2,7
(68)
Ford v Ferrari
Az aszfalt királyai
4 2019-12-07 4,1
(84)
Marriage Story
Házassági történet
5 2019-12-06 4,4
(103)
Donbass
Donyeci történetek
4 2019-12-03 3,8
(18)
Kis Vuk
 
1 2019-12-03 1,1
(490)
Cape Fear
Cape Fear - A Rettegés foka
3 2019-12-02 4,0
(636)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2019-12-15 11:08:50 [Tévésorozatok] Dió #3736

Értem mire gondolsz "összecsapott" alatt - szerintem mondjuk ez nem egy szerencsés jelző (hiszen a Silicon valley mindig is az őrült tempójáról volt híres), mindazonáltal pár dolgot valóban bontogathattak volna tovább. Pláne, hogy akkor nem hétrészes lett volna az évad, ami így baromi rövid, főleg hogy csak félórás részekből áll.
Gabe karaktere tényleg kicsit abszurd, de én imádtam, és szerintem azért annyira nem volt funkciótlan sem. A karakterek szempontjából már nagyon kellett az előző évadok után, hogy a súlypont áttevődjön Gilfoyle és Dinesh unalmas cívódásáról valami másra, és pont Gabenek köszönhető, hogy ez itt megvolt. Akkor már inkább Gwart az, akit sztem ki kellett volna vágni. Rá gondoltam a leggyengébb szál alatt lentebb, mert állati erőltetett, illetve az abszurditást már túl messzire, kvázi nevetséges végletekig elvivő húzás volt.

előzmény: kajaktej (#3735)

"Van azért abban valami szomorú, ha a közönség egy terhes nő meggyilkolásának a rekonstrukcióját szeretné végignézni."
Azért ez nem ilyen egyszerű, szóval nem muszáj rögtön beraknod a "pszichopata" kategóriába:) Én személy szerint az eseményeket ismerve még féltem is a végkifejlettől, de tudván, hogy mindenki oda meg vissza van a finálétól, mondván hogy "mennyire Tarantino", csak arra tudtam gondolni, hogy megint megcsillogtatva rendezői zsenialitását még ezeket a szörnyű eseményeket is meg fogja tudni úgy mutatni, hogy kevésbé tűnjenek szörnyűnek. Fogalmam sem volt, hogyan lehet ezt megoldani, de Tarantinot és a tartalomösszefoglalókat ismervén tutira vettem, hogy megcsinálja. Ez az, amit nem kaptam meg. Helyette lett egy egyszerű lezárás, ahol Pitt sebtében lekaszabol pár idiótát, amit bármilyen rendező vászonra tudott volna vinni (hogy ez legalább vizuálisan Tarantinosan volt megoldva, most teljesen másodlagos).

"Vagy pedig a művészetnek megvan a hatalma, hogy újraírja az eseményeket?"
Persze, hogy megvan. De akkor ne reklámozzák úgy, mintha nem írná azokat át, és akkor nem fogom a fentebbit várni két és fél órán keresztül.

Persze ez nem csak a film hibája, mert így is úgy is tele van a net a gyilkosságról szóló wikipedia cikkekkel, szóval lehet, hogy akkor is pofára estem volna, ha egy plot summaryt sem olvasok el előtte, csak a wikipediát. Mindazonáltal, a film hibás tartalomleírásai, illetve pár itteni spoilermentes komment előzetes elolvasása sajnos rásegítettek az arcraesésre:)

előzmény: kajaktej (#158)

2019-12-14 21:53:26 [Tévésorozatok] Dió #3732

Tégy így:) Mindazonáltal ebben is van pár gyengébb szál (közöttük egy nagyon gyenge, Jaredhez kötődően), de szvsz az első, harmadik és az utolsó három rész színtiszta arany. Amik az előző évadokban már fárasztóak voltak (pl. Dinesh és Gilfoyle viaskodása) azt itt új, különböző dolgokat zseniális módon kifigurázó szálakkal helyettesítették (pl. Gilfoyle és a HR-es csaj nálam viszi a pálmát, egyben zseniális görbe tükör is a mai multik felé).

előzmény: elzablues (#3730)

2019-12-14 13:57:00 [Tévésorozatok] Dió #3729

Silicon valley SE06, záró évad

Istenem, annyira féltem. Az első két évad után, ami nálam all-time favourite státusz közelébe repítette a Silicon valleyt, sok volt a lejtmenet a harmadik és ötödik évad között... de ez most összejött. Hatalmasat szólt az utolsó évad. Ennél méltóbb lezárást elképzelni sem tudtam volna. Azt leszámítva, hogy ilyen távol maradtak a happy endtől, ami annyiból nem tetszett, hogy legalább egy kis sikert megérdemeltek volna. Ugyanakkor annyit szívtak a hat évad alatt, hogy egy happy ending sem működött volna teljesen. Szóval valahol jól van ez így. A Russfest epizód, illetve az egész finálé akkorát üt, mint a balta, a karakterek gyönyörűen épülnek tovább és érik el saját kis klimaxukat, illetve megint kimaxolják a vígjáték/dráma kettőst is. Így lesz a Silicon valley hatodik évada az egyik legjobban megírt, legszellemesebb de mindeközben legdrámaibb (a maga módján), legimádnivalóbb sorozatlezárás, amit mostanában láttam. Hiányozni fognak a srácok.

A jelek szerint én leszek az első, aki kicsit fake marketing áldozatának érzi magát? (kb mint az It comes at night esetében)

A film netes leírása: "Actor Rick Dalton gained fame and fortune by starring in a 1950s television Western, but is now struggling to find meaningful work in a Hollywood that he doesn't recognize anymore. He spends most of his time drinking and palling around with Cliff Booth, his easygoing best friend and longtime stunt double. Rick also happens to live next door to Roman Polanski and Sharon Tate - the filmmaker and budding actress whose futures will forever be altered by members of the Manson Family."

Ez így nem igaz. Mint ahogy sok más leírás sem. Meg az sem, amit lentebb írtatok sokan, hogy Hollywood elveszti az ártatlanságát. Semmi sem veszik el. Persze nekem teljesen mindegy, ha Tarantino megmásítja a történelmet, de akkor ne szórják tele a netet olyan leírásokkal, amik egyszerűen nem igazak, mert hamis elvárások irányába viszik el a nézőt. Ez olyan kb, mint ha a Ryan közlegényt partraszállásos poszterekkel reklámoznák, hogy aztán a britek ladikjai beragadjanak a sárba, és így végül ki se hajóznának. Így fordulhat elő, hogy úgy néztem a végefőcímek begördülésekor magam elé, mint borjú az új kapura, hogy Tate nem halt meg. Teljesen más jellegű fináléra számítottam, és csalódtam.

De amúgy ezen túllépve is egyetértek a már általatok is írtakkal, hogy pár igazán Tarantinos jelenetet kivéve (Pitt jelenete a birtokon, Bruce Lee vs Pitt, Tate beül a moziba, etc.) ebbe most bőven szorult tömény unalom is. Nagyon kevés az igazán jó párbeszéd. Pacino karaktere egy az egyben kivágható a filmből (nem is értem, mit keresett benne). Sőt, részben még DiCaprio is, ami nagy gáz, mert a központi karakterről van szó. Rengeteget "nyavalyog" a filmben, ami lehet, hogy valamilyen jelentéssel és metaforával még bír is, de mégsem viszi egyről a kettőre a történetet, sőt, csak fárasztja és lassítja azt.

Másrészről a kort eszméletlen jól idézi meg, az a kevés igazán Tarantinos jelenet megint nagyot szól, illetve még a fentebbi hibák ellenére is érződik belőle annyira a mester zsenialitása, hogy négyesre simán jó.

Ez jócskán az elvárások fölött teljesített. Most így hirtelen nem is tudom, párkapcsolati témában láttam -e már ennyire reális, életszerű és átélhető filmet... szerintem még nem. Egyrészt azért írom ezt, mert zseniális, mennyire pártatlan és elfogulatlan módon sikerül fonnia a történetet, ezzel megmutatva, milyen szinten két ember kell egy házasság tönkretételéhez. És jogos, hogy az elején a férfi karakterét állítja be sajnálandónak, de kisvártatva kap ő is a lajstromára, és a végére bőven 1:1 lesz belőle (az pedig külön piros pont, hogy semmit sem tol a néző arcába; helyette apró jelekből kell kimatekoznod sok dolgot). Másrészt nem sok filmet csináltak még, ami ennyire tárgyilagosan tudta bemutatni, milyen késdobálássá tud fajulni egy kapcsolat, ha nem figyelsz oda. Ebben nagy szerepe van Driver játékának is (konkrétan volt egy jelenet, ahol olyan színészi teljesítményt csillogtatott meg, hogy a levegő megszűnt keringeni a szervezetemben egy jó pár másodpercre). Johansson szerintem nem egy nagy színész, és bár Driverhez nem ér fel, itt azért ő is jobb, mint máskor. Az egyetlen jelenetük, amit nem tudtam hova tenni, az Driver éneklése a bárban - annak volt valami jelentősége, amiről lemaradtam?

Kevésszer látok sorozatból induló filmet, ami ennyire sokat hozzátesz történetileg magához a sorozathoz. Persze minden, amit lentebb írtok, igaz (valóban kicsit behúzott kézifékkel döcög a történet, és nem mindegyik flashback volt szükséges), mindazonáltal számomra Jesse a valaha látott egyik legszimpatikusabb sorozatkarakter, aki szálát szerintem nem varrták el maradéktalanul a Breaking bad ötödik évadával. Amin ott és akkor nem problémáztam, az El Caminot látva viszont nagyon örülök, hogy ezzel a kis gyöngyszemmel megadatik a nézőnek a "closure".

2019-12-03 11:55:31 The Irishman (2019) / Az ír Dió (2) #32

Az év csalódása. Sajnos én ebben újat egyáltalán nem láttam, mint sem inkább hogy Scorsese random módon pukkantat szét fejeket a fiókból előhalászott Goodfellas soundtrackjére tízpercenként. Jó, erre még rásütöm, hogy menő a stílusa, és szívesen elnézem. Viszont egy ilyen filmnél már két órás játékidőnél is szarul esne, hogy a karakterek nem kapják meg a nekik járó, valódi mélységet, de egy három és fél órásnál ez már bűn. DeNiro megöli a barátját. Mit érez? Fogalmam sincs. A lánya nem áll vele szóba. Érdekel? Nem. Ugyanis odáig kb a száját sem nyitotta ki Anna Paquin karaktere, a bankos jelenet előtt azt sem tudtam, hogy bármiféle apa-lánya kapcsolat volt közöttük. Az ilyenek zavartak leginkább. Ezek még egy gyenge hármasnak jók lennének, de a már lentebb is írt fiatalítós CGI, és kiváltképp az, amit De Niro szemeivel egyébként teljesen feleslegesen és indokolatlanul csináltak, már tényleg bebassza az ajtót. Az elején még csak valami olcsó John Wayne hasonmásnak tűnt ezekkel a komputeranimált szemekkel, de a végére már olyan érzésem volt, mintha Marilyn Manson megdugott volna egy cyborgot. Egyszerűen képtelen voltam őt komolyan venni, mint ahogy az egész filmet is. És mindezt három és fél órán keresztül... őszinte tisztelet azoknak, akiknek ezt sikerült moziban végigülni. Én a magam részéről inkább megköszönöm a netflixnek, hogy megspórolt nekem egy aranyeret.

2019-12-03 09:45:00 The Square (2017) / A négyzet Dió (5) #38

Baromi komplex film, millió részlettel és kirakós darabkával, amik összerakásán is múlhat, hogy ötösön vagy kettesen landol -e a The square. Nálam újranézés után is stabilan marad az előbbi, de a kettesre osztályzókat is megértem… mindazonáltal, gondoltam leírom az én értelmezésemet, mert nagyon kíváncsi lennék rá, hogy aki ezt ennyire rossz filmnek tartja, ahhoz a majomemberes jelenet lényege, illetve a filmnek valamiféle koncepciója bármilyen formában eljutott -e, vagy csak egyszerűen nem tetszett az nekik.

A sok különböző szálat látva én kezdetben azt hittem, leginkább az északiak (túlzott?) polkorrektségét akarja bemutatni, és hogy erről ők maguk a felszín alatt mit gondolnak (lásd pl. a zseniális Tourette szindrómás jelenet). De aztán egyre nagyobb teret kap a mai absztrakt művészet elvontsága is, aminek a képtelensége a filmben sokszor már az értelmetlenség határát súrolja (kedvenc jelenet: a kiállítás részét képező kőhalmokat véletlenül felporszívózza a takarító, mert szemétnek nézi azokat:D). Ezen a vonalon át megpróbál rávilágítani a felsőosztály időnkénti felsőbbrendű gondolkodására is, illetve gazdag és szegény közti különbségre. Majd aztán leesik a tantusz, hogy ez mind csak eszköz arra, hogy a szocális felelősségvállalás kérdésében mondjon fel egy elegáns, és a jelek szerint még nem eléggé lejáratott leckét.

Semmit sem tol a néző arcába a film, mintsem inkább külön, csendben bontogatja ezen szálakat, azokat természetesen a non plus ultrának és egyben a film abszolút csúcsjelenetének számító majomemberes szcénában összekapcsolva. Ahogy a jelenet elején, a mutatvány felkonferálásában elhangzik: „hadd hulljon a gyengébb, Te csak ülj kussban, és ne vegyél róla tudomást... akkor talán túlélheted”. A kérdés az: Te, mint néző, melyik lennél? Aki csendben nézi, hogy a majomember megerőszakolja a melletted ülő nőt, vagy aki odalép és leszedi őt róla? Az lennél -e, aki a film elejei utcai rablásnál odalép segíteni a sikoltozó nőnek, vagy aki csendben továbbsétál, és tudomást sem vesz róla? Avagy ha elmész egy minimál élelemért kolduló hajléktalan mellett, lehajolnál -e neki ételt adni... vagy továbbsétálnál, mintha ott sem lenne?

A jelenet külön csattanója, hogy nem derül ki, mennyi volt ebből szándékosan megrendezve. Csak egy, a múzeum szervezőgárdája és a majomember közötti kommunikációs hiba eredménye volt ez a kis „baleset”? Vagy az elejétől a végéig a múzeum forgatókönyvének része volt -e minden, ami történt, ezzel próbálva rámutatni a szociális felelősségvállalás kérdésére? Én az utóbbira tippelek, ami ha igaz, akkor az egészet csak még zseniálisabbá teszi.

Összességében a film legnagyobb erénye pedig az, hogy nagy témákról beszél, de azokat intim közelségbe hozza a múzeumigazgató karakterén és annak le FELépülésén, illetve gyönyörű ívvel rendelkező karakterfejlődésén át. Ha ő nem lenne, egy unalmas dokumentumfilmnek is hathatna az egész, míg az ő átélhető szemszöge segít aktuálissá és kristálytisztává tenni a központi üzenetet. Az elején egy nagymenő igazgató a figura, a világ ura. Egy hirtelen döntés eredményeképp úgy dönt, ő márpedig az lesz, aki odalép a sikoltozó nőhöz a rablásjelenetben, mintsem hogy továbbsétálna; sajnos pechjére. Az elején úgy reagál, ahogy egy tipikus felsőosztálybeli reagálna (lásd a minden lakásba való, válogatás nélküli levélbedobást), de cserébe megkapja a magáét a karmától: ez a baklövés eredményezi azt, hogy nem fogja látni és nem tudja megakadályozni a youtube videót, ami végül a vesztét okozza. A kérdés ugyanakkor elegánsan fel van téve, hogy ez tényleg a veszte -e, mint sem inkább valami új kezdete. És persze nem csak az ő karakterére vonatkozik a kérdés, hanem ránk is. Ha egy ilyen ember, mint ő, ilyen gyökeresen megváltozik, nem kéne -e nekünk is elgondolkozni a dolgokon? Nem csak maga az üzenet (amit már láthattunk máskor is), de többek között a film zseniális közlésmódja miatt nehéz szerintem elmenni a The square hatása és fontossága mellett. Abszolút mestermű!

2019-11-30 20:26:15 Midsommar (2019) / Fehér éjszakák Dió (2) #130

A szerelem és a párkapcsolat nem ugyanaz, ez a film pedig egy horrorba öntött párkapcsolati dráma:) Ha ez a filmből nem lett volna világos, ami számomra továbbra is meglepő, itt elmagyarázza a rendező:
Interjú

előzmény: Ugor (#127)

Összes komment...