Dió

Tapasztalat: 2234 film
Kompetencia: 39 film
Súly: 3209
Regisztráció: 2004. november 7. (12 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 90 user

Kedvencek

Rendezők: Alejandro González Iñárritu, Andrej Zvjagincev, David Fincher, Erik Poppe, Giuseppe Tornatore, Jeff Nichols, Joachim Trier, Michael Haneke, Robert Zemeckis, Susanne Bier

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1983
Lakhely: Krakkó

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Army of One
 
1 2017-01-22 2,8
(10)
Paterson
 
4 2017-01-22 ?
(1)
Dream Theater: Live at Budokan
 
4 2017-01-20 4,4
(11)
Blair Witch
 
1 2017-01-19 2,0
(28)
Ouija: Origin of Evil
 
3 2017-01-17 3,1
(22)
The Night Manager
Éjszakai szolgálat
3 2017-01-16 3,9
(33)
The Bling Ring
Lopom a sztárom
2 2017-01-15 2,8
(136)
Dream Theater - Score: 20th Anniversary World Tour Live with the Octavarium Orchestra
 
5 2017-01-15 ?
(5)
Don't Breathe
Vaksötét
4 2017-01-12 3,6
(249)
A Monster Calls
Szólít a szörny
3 2017-01-05 ?
(2)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2017-01-22 23:39:55 Paterson (2016) Dió (4) #4

Jarmusch ismét megcsinálta: megint egy film, ami semmiről sem szól, és mégis oly sokról. A szó szoros értelmében vett "történet" helyett megint a karakterek és a színészek vállára helyez mindent, és jól teszi: nem csak arról van szó, hogy Driver óriási színész (és hogy végre megkapta a neki járó szerepet), hanem arról is, hogy ilyen eszméletlen aprólékosra csiszolt, és műértően egymás mellé helyezett karaktereket csak Jarmusch tud szállítani. A film pedig amiatt is tetszett, mert ez a Paterson egy olyan figura, akitől mindenki tanulhatna: imádni való, ahogy a film első percében beveszi a "leszarom" tablettát, ami még akkor is tart, amikor az a dög miszlikbe tépi a füzetét. Miatta kötelező a film, mert a néző erre a két órára az ő puritán karakterén keresztül láthatja, milyen szép is lehet a világ, milyen egyszerű lehet egy házasságot fenntartani, és egy szenvedélyektől mentes, mégis mily tökéletes életet élvezni, ha képesek vagyunk a külvilágot kizárva fellelni a bennünk is lakozó Patersont.

2017-01-20 20:33:43 Arrival (2016) / Érkezés Dió (3) #81

Én is emellett vagyok. Nagyon tetszett Olórin kutyás hasonlata, ez azonban nem mentség a film számára az alól, hogy a film a végére ezer dolgot kezdhetne kifejteni, ezer irányba kezdhetné kifuttatni az odáig roppant ígéretes történetet, ahogy egy korszakalkotó remekműtől az elvárható, helyette viszont megelégszik egy ilyen lezárással és elvarrással... attól, hogy egy film elkezd ezer csinos kis labdát feldobálni, még nem lesz korszakalkotó - ehhez le is kéne ütni őket (vagy legalább egyet). És akkor az egyébként tényleg jelen lévő és remekül előkészített drámai töltet is kapna súlyt, nem pedig kártyavárként omlana magába.

előzmény: Rorschach (#79)

Ritkán szoktam ilyen hosszú véleményt írni, mint amit most fogok, úgyhogy remélem ez példázza majd azt, milyen szinten baszta fel az agyam a Night manager.

Mivel azonban hármasnál rosszabbra így sem tudnám osztályozni, kezdjem a pozitívumokkal.
-A The Judge kapcsán lett anno elmondva, és itt is igaz: ha van olyan, hogy casting Oscar, akkor azt a Night manager kapja. Láttam már pár sorozatot, de ilyen castingot még soha. Tom Hiddleston, Hugh Laurie, Olivia Colman és Tom Hollander egyaránt megérdemelne egy külön bekezdést, de a szókoptatás helyett inkább tessék megnézni a Night managert – igen, csak miattuk is megéri!
-Helyszínek: a magas költségvetés egy sorozathoz képest meglepően lenyűgöző helyszínválasztásba torkollott.
-Hangulat: fasza kis “kémfilmes” hangulatot kapott a Night manager, ami egészen a negyedik epizódig remekül visz mindent. És ott kezdődnek a problémák.

Ennyi pozitívum mellett Bier egyetlen dolgot felejtett csak el: felbérelni egy forgatókönyvírót. Mert ezt nem ember írta. Akkor időrendi sorrendben a problémáim, amelyek közül nem egy akkora merénylet a józan néző ellen, hogy ezért máshol már börtönbe zárnak embereket:
-Pine (Hiddleston) egy svájci hegy tetején dolgozik night managerként, ahol megismeri Ropert (Laurie). Később Roper onnan trillió kilométerre, egy eldugott szigeten partizik, ahol szintén ki az alkalmazott... hát nem Pine? A dörzsölt maffiózó Roper, aki senkiben sem bízik, készséggel elhiszi, hogy bár 7 billió(!) ember él a Földön, mégis belefér egy ilyen véletlen egybeesés, hogy pont ő kerüljön megint oda - még úgy is, hogy mind közül pont Pine lesz az, aki ott még a fiát is megmenti! Ezt követően pedig nem csak hogy befogadja a bizalmába őt Roper, de bevezeti a legmélyebb terveibe is. Úgyhogy itt akkor mindjárt kérek is egy lóf.szt, az író s***ébe.
-Pine az egyetlen kétkedőt, Corkyt, egy ártalmatlan balhoroggal(!) megöli (WTF?), és Roper még mindig Pinenak hisz. Nem Corkynak, aki tíz éven át hűséges szolgálója volt, hanem Pinenak, a fenti “véletlen egybeesés” után is. Sőt, még úgy is, hogy közben a vak is látja, hogy Pine a nőjével dug, csak ő, a legdörzsöltebb és senkiben sem bízó maffiózó nem. Lóf.sz II.


És akkor jön a finálé...
-Pine, ezúttal inkognitóban, visszatér az eredeti kairói hotelbe, ahol hosszas ideig dolgozott Night Managerként... de senki sem ismeri fel. Tessék?!
-Kiderül, hogy a fél MI6 korrupt, és ők akarják a legjobban a fegyverüzletet: ez idáig ok, pont így lenne a valóságban is. Viszont ahelyett, hogy ők taposnák el Angelát, mint egy hangyát, helyette Angela fenyegeti meg őket(!). És erre az egész MI6 meghátrál. Elmondaná valaki, hogy mégis mivel fenyegette meg őket? Mert k.vára semmije nem volt. Plot hole I.
-És a kedvencem: Angela besétál Roperhez a fináléban, hogy akkor ő most Ropert beviszi. Mégis mi a pék faszával akarja bevinni??? Pine felrobbantotta a magasságos égbe az egész bizonyítékot A-tól Z-ig, tehát Angelának még annál is kevesebb(!) bizonyítéka van, mint ami korábban volt. Plot hole II.
-Azt lenyelem, hogy az egész 360 perc lassan és eseménytelenül csordogál, de azt hittem azért, hogy előkészítse a terepet egy vészjósló, sötét finálénak. Azzal működött volna, míg ezzel a nyálas (úristen, az az ágyjelenet, azt a k.va!), logikátlan (az arabok miért nem vitték el Pinet is, miért csak Ropert???), undorító és összecsapott okádékkal csak kikészítik a nézőt, és kiherélik az odáig még ígéretes sztorit.
-Az olyan apróságokat már hagyjuk is, hogy Olivia Colman valóságban is meglévő terhességét úgy írták bele a forgatókönybe, hogy az minden józan ész ellen megy (egy ártatlan, alacsony terhes nő Bruce Willist megszégyenítő magabiztossággal gyalogol át kiképzett verőlegényeken, akik kártyavárként omlanak össze előtte – persze!).


Persze, néha kicsit nehéz a felfogásom, az ötösre osztályzó pedig elég sok, ezért tisztelettel kéretik megmagyarázni, mit értettem félre. Ha erre viszont nem jön komment, akkor úgy értelmezem, hogy a spoileres részben takartak tényleg mindegyike plot hole.

Összességében: egyik kedvenc rendezőm (volt) Bier. De ha - pozitívumok ide vagy oda - ezek után bármihez adja a nevét, ami nem dán dráma, akkor olyan rádiuszban fogom elkerülni, hogy még én is meglepődök majd, mert ennek a forgatókönyve a sértés kategória.

2017-01-17 21:50:14 Arrival (2016) / Érkezés Dió (3) #58

"Valamiért"? :-)
Amúgy ami a "híres" kritikai értékelést illeti, én az imdb-t már régóta meg sem nyitom (legalábbis az értékelés szekciót - a többi ok), a rottenét pedig hivatalosan pont az Arrival óta kezdtem ignorálni... mert rámutatott, hogy jó dolog ez a sok kritikusi meg nézői vélemény, de ez néha semmit sem ér, ha ekkora csalódásba torkollik valami - sőt, pont hogy még szerepük is van benne, mert mekkora elvárásokkal ülök be, aztán mivel jövök ki...
Ami a filmet illeti, számomra ryood pár hozzászólással alább frappánsan összefoglalta azt, amit nekem anno megtekintés után nem sikerült. Nagyon jól indul (remek a hangulat - ez egyszerűen elvitathatatlan), sokminden - bár lassan de - okosan (és ami még fontosabb - érzékenyen!) van bontogatva, és így minden adott ahhoz, hogy egy remek fináléval egy húzós sci-fi/drámába torkolljon a végeredmény... ehelyett az írók a századik percben egyszerűen eldobják a pennát, és ahogy ryood is írja, az asztalra vágnak egy zavaros, felszínes, sablonos és összecsapott lezárást, amely "i"-re Adams és Renner egészen alacsonyra szálló nyáljelenete rakja fel a pontot.
Ilyenkor illik azzal zárni a hozzászólást, hogy tiszteletben tartom minden ötösre értékelő véleményét... és isten a tanúm, izzadok úgy próbálom, de ezúttal valahogy tényleg nem értem, most mit lát mindenki ebben a fináléban... éppen ezért próbálom visszaolvasni, miket írtak az ötösre értékelők, de pár kivételtől eltekintve (pl Micahiro megindokolt véleménye) csak nagy szavakat látok hogy "mestermű", stb., de nem értem miért... most akkor mi van?

előzmény: MicaHiro (#57)

Óvatosan az elvárásokkal és az "ez így nem igaz" kommentekkel, ha még nem láttad a filmet:), mert értelemszerűen a teljes mondandóm a filmre vonatkozott, nem a regényre - hiszen azt nem olvastam. Egy alapanyag pedig, mint tudjuk, lehet jó, de az nem garancia arra, hogy jól is dolgozzák fel. Arra utaltam a lentivel - és ezt a regény olvasata nélkül is kijelenthetem - hogy jobban jártunk volna, ha az 'El orfanato' féle Bayona dolgozza fel, szemben a 'The impossible' félével. Ettől függetlenül sem rossz a film, sőt. Csak az említett hibái miatt nem állja meg az összehasonlítást a túlságosan is hasonló, ám sokkal okosabb, és a történet metaforikus élét sokkal érettebben megközelítő Faunnal, ám még így is nézhető a végeredmény.

előzmény: Umberto (#3)

Hát akkor itt az őszinte véleményem az év nálam legjobban várt filmjéről. Soha nem volt még ennyire igaz: ha már láttad a trailert, láttad az egész filmet. Az anno audiovizuális bombaként berobbanó előzetesek nagyon a szívembe lopták magukat, mert egy érzékeny történetet sejtettek (az anyja halálos betegségével birkózó kisfiú álomvilágba menekül – a.k.a. Faun 2), amelyet erőteljes zene és metaforikus képcsodák voltak hivatottak letaglózó felnövéstörténetté emelni. Ennek ellenére a végeredmény nem más, mint egy 2 órára kiterjesztett trailer. Mindent (de tényleg, mindent) elmeséltek és lelőttek az előzetesek, a köztes százvalahány percben pedig semmilyen új tartalmat nem kaptam, kivéve talán a szörny három jelenését, amire a történet egész kérgét fel kellett volna építeniük. Az első fél óra harmatos dialógjait és rendezését leszámítva ezt részben megtették, de ezek közül is csak az első jelenés van kibontva (az cserébe elég jól néz ki), míg a másik kettőt félbevágták. Így, mivel köztük eleve nem történik sokminden, mire eljutunk a katartikusnak szánt fináléig, maga a katarzis is – a jelenésekhez hasonlóan – félbevágottnak hat... de ez csak a kisebb gondom vele. A nagyobbik az, hogy Bayona a zseniális Árvaház helyett inkább megmaradt a második filmje (The impossible) által megszabott iránynál, amelyhez hasonlóan a Monster calls is sajnos egy lebutított, szájbarágós, giccses drámai közlésmódot választott. Mindenki tudja mi lesz az utolsó jelenet, de arra nem készültem fel, hogy ezt ilyen didaktikusan akarják lenyomni a torkomon, majd fel az orromba, és hadd ne mondjam még hová. Ennek köszönhetően pedig a végeredmény ugyanaz, mint amit a trailer a főhősről mondott ("too young to be an adult, too old to be a boy"): a Monster calls túl komoly ahhoz, hogy gyerekfilm legyen, de túl lebutított és szájbarágós ahhoz, hogy felnőtteknek szóljon. Persze, aki vesztett már el szülőt, az könnyen kifekszik majd a tearjerker finálén, ami azért – ha ezt beveszi a gyomrod – nem rossz. Ilyen befejezések után biztos én is osztályoztam már ennél szájbarágósabb filmeket ötösre, csak én ezt most valahogy nem éreztem magaménak a fentebbi hibák után. Azt viszont semmi sem veheti el a filmtől, hogy a képek gyönyörűek és az alkalmazott akvarell képi technika elképesztő (kiegyensúlyozva az egyébként totál közhelyes filmzenét), a 15 éves(!) Lewis MacDougall pedig úgy játszik le mindenkit a vászonról, hogy azzal a sekélyes sztorifonás és rendezés ellenére is valódi mélységet ad a központi karakternek. A végeredmény így pedig egy nézhető, sokak számára biztos megható (míg másoknak közhelyes) coming-of-age story lett, ami nálam az elvárásokhoz képest messze alulteljesített, de egy második megnézés lehet majd ezen is segít. Addig is megyek megnézem még egyszer a rendező első, tényleg letaglózó filmjét, ill. a filmtörténelem egyik legnagyobb csodáját, a Faun labirintusát, aminek ez a film, bár izzadva próbál, a közelébe sem ér. Háromnegyed.

2016-12-27 10:40:11 Heat (1995) / Szemtől szemben Dió (5) #134

Örök klasszikus, műfajának minden kétséget kizáróan legjobbika - nem is nagy a verseny, ilyen mélységgel bíró akciófilmeket már rég nem csinálnak, megközelítőleg sem. Pár évente újrázásra kerül, ahogy most is, de mindig ugyanakkorát üt, mint elsőre. Az utcai lövöldözésnél hátborzongatóbb és realisztikusabb akciójelenetet még nem láttam, amely akciók ráadásul elképesztő arány- és stílusérzékkel kerülnek párosításra valódi, nagybetűs drámával. Az utolsó jelenetet természetesen napokig képtelen vagyok kitörölni, akárhányszor újrázom. A másik pedig Goldenthal és Moby zenéje - te jó ég mekkora zene, külön hallgatva is! Az egyetlen, ami most sokadszorra nézve zavart, az a hossz: úgy emlékeztem, az utcai lövöldözés után rögtön a finálé jön, míg most meglepődéssel konstatáltam, hogy valahogy még egy teljes óra bekerült közéjük. Ott sajnos kissé belassul a film, még ha a legtöbb jelenet kell is - igazából ennek köszönhetően lesz gyönyörűen elvarrva minden szál. Ezalól kivétel Portman utolsó jelenete, az nagyon nem kellett volna. A reptéri finálé aztán persze megint mindent helyretesz úgy, hogy rögtön nézném is megint újra. 10/10.

És ezt is kár volt újranézni... ismét a forma a tartalom fölött esete... a lentebb említett hibáiba nálam másodszorra csúnyán belebukott a film. Gyenge hármas.

2016-12-27 08:08:42 [Hamarosan a mozikban!] Dió #6124

A trailert valamilyen furcsa okból még mindig vártam, de ezzel a nemtudomkinek-szánt, olcsó, Alienhez képest csak közhelyeket puffogtató, korábbi filmek kivágott jeleneteit összeollózott, fércmű trailerrel a maradék várakozásaimat is leépítette a Covenant. Ha ez így megy, ebből könnyen legendagyalázás lehet.

előzmény: flake (#6119)

2016-12-23 08:20:36 [Hamarosan a mozikban!] Dió #6118

A Prisoners az egyik all-time kedvenc drámám, a Sicariot is szeretem, illetve ott az Incendies is, ami aztán már tényleg az okos sztorifonás fellegvára, mint ahogy a másik kettő is (az Enemyt eleve nem mondanám korábbi filmnek, a Prisoners után volt). Amit mondtam, azt csakis és kizárólag az Arrivalra írtam, ami ezekhez a komplex remekművekhez mérten egy pofátlanul nagy filmes blöff. A Blade runner kapcsán pedig azért félek ettől, mert ott aztán tényleg könnyű lesz mindent alárendelni a látványnak, ha nem fogja a gyeplőt és nem tart önkontrollt.

előzmény: MicaHiro (#6117)

Összes komment...