Dió

Tapasztalat: 3524 film
Kompetencia: 74 film
Súly: 5374
Regisztráció: 2004. november 7. (19 év, 4 hónap)
Kedvencnek jelölték: 126 user

Bemutatkozás

Flickr oldalam

Kedvencek

Rendezők: Alejandro González Iñárritu, Andrey Zvyagintsev, Giuseppe Tornatore, Joachim Trier, Mike Flanagan, Oriol Paulo, Robert Zemeckis, Rodrigo Sorogoyen
Országok: dán, francia, izlandi, magyar, norvég, spanyol, svéd

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1983
Lakhely: Krakkó

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Pocahontas
 
4 2024-03-18 3,6
(624)
Next Goal Wins
A győztes gól
2 2024-03-15 3,5
(65)
The Outsider
A kívülálló
3 2024-03-11 3,4
(49)
The Zone of Interest
Érdekvédelmi terület
4 2024-03-10 4,0
(120)
The Iron Claw
Vaskarom
4 2024-03-08 3,7
(25)
Spaceman
Az űrhajós
5 2024-03-05 3,2
(45)
Kaibutsu
Szörnyeteg
3 2024-03-03 4,0
(42)
Elfogy a levegő
Without Air
4 2024-03-02 3,7
(58)
Io capitano
Én vagyok a kapitány
4 2024-03-01 4,0
(13)
Transit
Tranzit
2 2024-02-29 3,4
(36)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2024-03-16 14:34:00 Next Goal Wins (2023) / A győztes gól Dió (2) #12

Waititiből nagyon kifogyott a szufla. Nem csak, hogy egy darab jelenet sem volt, ahol legalább már elkezdett volna mosolyra görbülni a szám, de sok helyütt már annyira erőltetett és kínos is volt, hogy csak egy hajszál választotta el attól a szinttől, ahol már a szememet takargatnám.

2024-03-12 20:30:33 Spaceman (2024) / Az űrhajós Dió (5) #4

Az első fele egy más sci-fikből szépen összehegesztett mozaik különösebb egyéniség nélkül (és ha valaki emiatt utálja, azt is megértem), de amit az utolsó 20 percben nyom, amellett nehéz elmenni. Eszementen szép audiovizuális körítéssel alátáblázott (Max Richter, már megint mint írtál, atyaúristen!), simogatóan elmesélt, érzékeny karakterdráma, amelyben még Sandler sem irritáló (bár jónak most sem mondanám). Az ötöst egyelőre ezért kapja, mert ha nem drámaként, hanem sci-fiként kéne értelmeznem, akkor bajban lenne.
Egy űrbéli pók belebotlik Sandlerbe a szó szerinti semmi közepén, és megterapeutizálja őt, mert csak? Inkább maradjunk abban, hogy a pók a rossz lelkiismeretének a kivetülése, amellyel addig-addig hadakozik a magányában, ameddig meg nem adja magát neki, és meghasonulva életében először végre szembenéz önmagával. A végén pedig nem veszi fel őt semmilyen koreai űrhajó. Ez számomra egy ezerszer logikusabb értelmezés, úgyhogy egyelőre megpróbálok szemet hunyni afölött, hogy a rendező lehet nem így gondolta, mert azzal nagyon megfeleződne a moziélményem.
P.s.: Amúgy ez a film az is, ami az Ad Astra csak lenni akart.

Apám, ilyen baró alapsztorit ilyen átlagosan kivitelezett filmre pazarolni... :(

2024-02-10 20:21:54 [Vapiti 2023] Dió #39

Arany:
As bestas (toronymagasan)
Hat hét
La nuit du 12

Női:
Román Katalin - Hat hét (toronymagasan)
Cate Blanchett - Tár
Jodie Comer - The end we start from - nem jelölhető :(

2024-02-10 11:49:27 The End We Start From (2023) Dió (5) #1

A Leave the world behind párja egy anyáról, aki egy természeti katasztrófát próbál átvészelni újszülött csecsemőjével, csak annál százszor kiforrottabb narratívával, rendezői megoldásokkal és üzenettel.

Először hármast adtam rá, mert iszonyatosan zavart, hogy a főbb fordulatok mindegyike milyen bénán, hatástalanul és logikátlanul van bemutatva. (Kezdve azzal, hogy pl. a filmben egy napot esik úgy igazán az eső, ehhez képest három hónapig van olyan árvíz, hogy attól alapjaiban dől össze a civilizáció.) Ezáltal nem csak, hogy kellett egy nagy adag suspension of disbelief a karakterek döntéseinek és motivációjának megértéséhez, de amolyan low budget TV filmes íze is lett az egésznek, és sok kulcsjelenet inkább lett komikus, mint drámai (pl. a menhely kifosztása vagy a szülők halála).

Ugyanakkor a finálé így is annyira bejött, hogy mivel még másnap is csak erre a filmre tudtam gondolni, újranéztem, és hát... most így másodszorra megy rá az a klasszikus, nem logika, mintsem inkább a szív és a zsigeri élmény által vezérelt jótékony ötös. Újragondolva és emésztve ugyanis számomra ez egy gyönyörű allegória a friss anyaságról annak minden bájával de fájdalmával, meglepődésével és felelősségével is, rámutatva, hogy az egyén szemszögéből ugyanannyira lehet komplex és rémisztő, mint egy természeti katasztrófa, amit egyébként gyönyörűen állít vele párhuzamba is a szimpatikus 100 perces játékidő alatt. És ebbe így talán még a film keveset megmutatós és néhol elsőre esetlennek ható koncepciója is beleillik, mindent Comer karakterének szemszögéből látunk ugyanis, és ezért van az is, hogy az egyetlen karakter, akinek neve is van, az a csecsemő (mert ha friss szülő vagy, nincs senki más, csak ő).

Persze még így is tele van sutaságokkal a film, és hát finoman szólva is lehetne feszesebb a tempó, de amit az utolsó 15 percben nyom, az engem érzelmileg teljesen kifilézett. Az addigi gyökkettes tempó után ugyanis a kocsilopás, az árvizes London jelenetek, illetve az egymásra találás hirtelen mind hatásosak voltak, de ami már most megy oda az év legjobbjai közé, az a "Where am I?" jelenet. Nálam ott ment fel az egész ötösre, mert nagyon kevés jelenetet láttam mostanában, ami ennyire mélyre ment és amibe ennyire sikerült belesűríteni egyszerre mindent, amit egy film mondani akarhat.

Összességében egy Children of men light az egész, amit nagyon lehet ajánlani, főleg friss szülőknek, ugyanakkor sokaknak szerintem unalmas lesz, mert ötös ide vagy oda, az utolsó 15 perc előtti részek tényleg lehetnének kevésbé leszedáltak, a kulcspillanatok pedig jobban felépítettek. Ami viszont így is elvitathatatlan tőle, az Comer lenyűgöző alakítása. Én minél többet látok tőle, annál jobban zúgok bele, és ez megint valami teljesen más szint. Bár esélytelen, hogy Vapiti jelölést elérjen, nálam a képzeletbeli voks akkor is rá megy, mert a Hat hét női főszereplőjén kívül a 2023-as felhozatalból nem láttam ennyire erős alakítást.

Ez elég gyengécske lett szerintem. Egyben kíváncsi lennék, a jobban osztályzók mit nyomtak volna rá, ha maga a teljességgel hihetetlen (és mégis valós) alapsztori nem lenne ennyire bivalyerős. Bayonától eddig egyetlen olyan filmet láttam (El Orfanato), ami egyszerre tudott meglepni és mélyre hatolni, de azóta az összes alkotása szerintem csak a felszínt kapargatta és ez most sincs másként. Két és fél iszonyatosan lassan mocorgó, a gigászi játékidőhöz mérten eseménydúsnak megközelítőleg sem nevezhető órát látunk itt, de ezalatt még annyi mélységgel sem tudja megtölteni a karaktereit, hogy a film után legalább egy párra emlékezzek. Privát fájdalmam emellett, hogy miután az "eredeti" film (Alive) a 90-es évek egyik leggyönyörűbb soundtrackjével rendelkezett, itt a filmzeneszerző a végén lévő egy-két szebb tételtől eltekintve csak félvállról nyekeregtette a zenekarját. Az persze dicséretet érdemel, képileg mennyire szép az egész, illetve hogy mennyit fáradozott Bayona a történet pontos visszaadásán (nem hittem a szememnek, amikor az igaz történetről szóló képeket a neten böngészve egy az egyben ugyanaz az ötezer méteres hegygerinc mosolygott rám, mint ami a filmben a repülőgéproncs tövében ülő színészek fölé is tornyosul), de mint játékfilm, ettől a nézőre mért hatását tekintve nem lesz mellbevágóbb. Szóval nálam marad az Alive, ami szintén messze van a tökéletestől, de ennél ezerszer katarktikusabb és maradandóbb.

Vehemens várakozásokkal ül le az ember egy olyan posztapokaliptikus HBO sorozat elé, ami úgy szól a világjárványról és úgy mutatja be az előtte/utána állapotot, hogy még a Covid előtt találták ki és kezdték forgatni, majd 2021-ben pont amiatt kellett másfél évre befejezniük. Pláne, ha közben a kritikusok világszerte el vannak ragadtatva tőle. Lehet pont ezért ment nálam ennyire félre valami, mert ez szerintem kritikán aluli, és bár lehet a kettest megérdemelné, öt és fél óra ablakon kidobott óra után ki kell szállnom belőle, így definíció szerint nézhetetlen. Ugyanakkor tényleg kíváncsi vagyok, az én készülékemben van -e a hiba, úgyhogy remélem az alacsony KT-s nézettség ellenére is zavar annyi vizet a kommentem, hogy a sok négyesre/ötösre osztályzótól megérthessem, mit nem vettem észre, ha így történt.

Az első epizód bár kicsit furcsa és minimalista volt (mintha nagyon alacsony büdzséjük lett volna), még többnyire bejött, viszont számomra rögtön utána kimutatta a sorozat a foga fehérjét. A festék gyorsabban szárad a falon, mint ahogy az itt prezentált sztori eljut az egyről a kettőre, és akkora snoozefest volt az epizódok többsége, hogy ezt egy rövidebb filmbe simán belesűrítettem volna. A fő sztorivonalak nagyrésze (mint például a Station Eleven könyv vagy a Prophet) súlytalan, a vándortársulat ötlete pedig ezt tetézve valami egészen irritáló, ráadásul még baromság is (ahelyett, hogy normális emberekként letelepednének biztonságot kialakítani és földet művelni, elkezdenek "kirándulni" – ráadásul hogy honnan van a kajájuk és hogy nem tépte őket szét ennyi év alatt egy farkascsorda vagy egy rakás bandita, azt hagyjuk is). Vannak benne bőven fejcsóválást indukáló kérdőjelek is (pl. a Prophet hogyan brainwasholta a gyerekeket és bírta őket maradásra, miután elrabolta őket a szülőktől?) és úgy egyáltalán, sem a karakterekben, sem a konfliktusaikban és sem a sztoriban nincs semmi fenyegetettség- vagy veszélyérzet (helyette mindenki tiszta és egészséges, mindenkinek van kajája, stb). Kb mint az apokalipszis, ahogy Móricka elképzeli.

Az i-re a pontot ugyanakkor nálam nem ez, hanem az időbeli ugrálás rakta fel. Nem csak, hogy az érthetőség rovására megy, ahogy keveri az idősíkokat, de a szükségét sem értem és érzem. Az egész előrehaladtával ugyanis azt éreztem, hogy itt valami mesteri puzzle kirakósdarabkáit kapom, amit majd elkezdhetek összeillesztgetni, de így a vége előtt picit kiszállva inkább olyan érzésem van, mintha csak elbeszélésmódbeli díszitőelemként szolgálna, hogy az egyébként baromi unalmas karakterekről és segglassú sztoriról elterelhessék a figyelmemet. De ez így öncélú, nézőként pedig olyan "élmény", minthogyha valami ADHD-val küszködő forgatókönyvíró agymenését lennék kényszerített nézni. Persze ha az utolsó pár epizódban mindez átfordul pozitívba, szívesen olvasnék ellenvéleményeket, mert ha már ennyi időt kidobtam rá, szívesen végignézem, de egyelőre erre kicsi esélyt látok.

2024-01-31 15:11:05 Bod obnovy (2023) / Restore Point Dió (4) #1

A csehek, akiknek jó filmük csak elvétve van, frankón összehoztak egy nézhető cyberpunk sci-fi thrillert, az olyan elődökre hajazva, mint a Blade Runner, Upgrade vagy a Minority Report. Bár itt a vizuálorgiától és az effektektől nem fog lerepülni a fejed, ahhoz képest, hogy fillérekből készült, korrekt a látványa, főleg ahogy ezt a világot felépítették és a kelet-közép-európai helyszíneket (két jelenetben pl. Varsót véltem felfedezni) futurisztikus köntösbe öltöztették pár snitt erejéig. A sztori is rendben van és bár elég konkrétan nyúlta össze megannyi előd történetét, nekem bejött, hogy nem tört Nolan-féle, agyrohasztó brainrape babérokra, mintsem inkább megmaradt a befogadható komplexitás szintjén. Sajnos ugyanakkor elég hidegre sikeredett az egész és nehéz volt nézőként belefonódni, a végére a sztori is meg-megbicsaklott és kezdett belezavarodni saját magába, illetve hiába tett fel érdekes egzisztenciális kérdéseket, ezekkel végül semmit sem kezdett és végül megmaradt egy igényes, ám egyszerű copy/paste sci-finek. Összességében az igyekezetért, és mert cseh, jár a négyes.

2024-01-31 15:05:56 Fair Play (2023) / Mindent szabad Dió (4) #2

Hoppá, egy korrekt Netflix film. Külön pirospont jár neki, amiért egy férfi és egy nő sima nagyvállalati egotrip versengéséből egy ilyen pattanásig feszült és felhevített párkapcsolati thrillert sikerült összehozni, ami egyben remekül tart ferde tükröt a mai corpo vállalatok működési mechanizmusainak is. Persze, ha éppen befeketetési alaphoz készülöd beadni az önéletrajzodat, inkább maradj jó távol tőle. De ha egy kegyetlen, mégis szórakoztató popcorn flickrá vágysz, hajrá!

2024-01-20 16:22:50 Silent Night (2023) / Csendes éj Dió (1) #4

Szomorú látni, amikor egy Woo kaliberű rendező idáig süllyed. Erre a filmre ugyanis nincs mentség, és innen lejjebb se nagyon van. Az utolsó jelenetig még "csak" egy sima, logikaerőszakoló, helyenként filléres giccsbe, máshol meg olcsó John Wickbe fojtott hentelős szarakodás, ami alulról megnyalná a kettest, de azután a nyáladzás után, amit az utolsó jelenetben tol a karácsonyfadíszek alatt, nehéz nem kapát adni.

Összes komment...