Dió

Tapasztalat: 2412 film
Kompetencia: 50 film
Súly: 3662
Regisztráció: 2004. november 7. (13 év, 1 hónap)
Kedvencnek jelölték: 94 user

Kedvencek

Rendezők: Alejandro González Iñárritu, Andrej Zvjagincev, David Fincher, Erik Poppe, Giuseppe Tornatore, Jeff Nichols, Joachim Trier, Michael Haneke, Robert Zemeckis, Susanne Bier

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1983
Lakhely: Krakkó

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Pirates of the Caribbean: Dead Men Tell No Tales
A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja
3 2017-12-10 3,0
(196)
Bully
Genya
4 2017-12-10 3,4
(118)
Jungle
Dzsungel
2 2017-12-09 3,3
(44)
Atomic Blonde
Atomszőke
3 2017-12-08 3,3
(159)
The Hitman's Bodyguard
Sokkal több mint testőr
1 2017-11-28 3,3
(104)
Bonnie and Clyde
Bonnie és Clyde
4 2017-11-27 4,2
(327)
Logan Lucky
Logan Lucky - A tuti balhé
3 2017-11-26 3,6
(81)
The Boss Baby
Bébi úr
4 2017-11-26 3,2
(111)
Super Dark Times
 
3 2017-11-24 ?
(8)
Ingrid Goes West
 
3 2017-11-22 ?
(8)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2017-12-10 21:59:32 Jungle (2017) / Dzsungel Dió (2) #6

A pozitív megszólalások után egy klisés, de szórakoztató két órára számítottam... de arról nem volt szó, hogy a kliséket ilyen ízléstelenül tálalja és ilyen adagban tolja a néző arcába. Attól, hogy egy túlélődráma mindenféle kohézió nélkül elkezd egymásra halmozni egy rakás öncélú, ízléstelen, plasztik szenvedésjelenet, még nem lesz átélhető vagy hiteles. Drámai sem, sőt... a vége pedig már olyan szinten borul giccsbe és "paródiába", hogy szenvedés volt végignézni. Ezalól kivétel a végén prezentált archív fotósorozat, ahol először lehet valódi drámaiságot érezni - ami szintén sokatmondó. U.i.: a "kígyóverős" jelenetért további fél pont levonás jár.

Emellett vagyok én is. Most direkt ránéztem a filmográfiájára, mielőtt ezt írom, de esküszöm a Stranger than fictionon kívül nem láttam egyetlen szerepben sem, ahol valami értékelhetőt tett le az asztalra, vagy akár nem ment úgy az agyamra, hogy ne akarjam lelőni a filmet. Úgy látszik én másfajta vígjátéki szerepeket szeretek, mert Ferrel nálam kb. Adam Sandler / Ben Stiller kategória, azaz azon kevés színészek egyike, akik nem igazán értem, mit keresnek Hollywoodban... persze aztán lehet, hogy egy drámai szerepben meglepne, de egyelőre nem sikerült neki.

előzmény: ChrisAdam (#3)

2017-12-04 08:46:24 [Tévésorozatok] Dió #3171

Ezt amúgy meg tudom érteni, főleg a sorozatokról írt részedet. A Life párhuzam kapcsán ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy mindenki az elvárások fényében alakítja ki a véleményét. A Stranger things, ahogy részben Te is leírtad, a múltidézésen és a vintage hangulaton kívül remek karaktereket és színészi játékokat, valódi misztikumot és igazi karfamarkolós parát, fantasztikus műgonddal kiötlött sztorivezetést, illetve nem utolsó sorban egy killer soundtracket is felvonultatott - mindent, ami miatt egy ilyen horror/thriller elé leülök (ezt ugye az első évadra írom, a második nekem sem tetszett). A Life-tól látványt, parás sztorifonást és valódi horrort, rémisztő és hihető szörnyet vártam, illetve szimpatikus karaktereket, akikért lehet izgulni, ám ott ebből csak egyet (az elsőt) kaptam meg, és ezért nem tetszett. Ugyanakkor arról is sokan másként vélekednek, szóval én nem izgulnék, mert azért mindkettőnek megvan a saját kis kultusza.

A Reynolds-Jackson páros és az egész szórakoztató trailer muris két órát sejtetett, aminek egy az egyben az ellenkezőjét kaptam: prémium kínzást. Az alkotók mintha leporolták volna a VHS gyűjteményüket, és előkotorták volna a Midnight runt, hogy egy rosszul irányzott remakekel kiöljenek belőle mindent, ami működött, és helyettesítsék egy észveszejtően érdektelen forgatókönyvvel, poénokat nélkülöző dialógusokkal, és óvodából kölcsönzött helyzetkomikummal. Ebben a filmben semmi, de egyszerűen semmi sem üti meg a vicces vagy legnagyobb meglepetésemre a nézhető szintet, aminek a csak a helyét kereső, egyébként máskor remek színészgárda issza meg a levét. Még a Van Damme-Seagal párhuzam is teljesen jogos. A szegényes tartalmat végül a soundtrack rántja le rekordmélységekbe a már megjelenésükkör is cikinek számítotó betétdalokkal és német softpornó score-ral, igazi audiovizuális büntetéssé “emelve“ a végeredményt. Ritkán fordul elő, hogy egy vígjátékot ne tudjak végignézni, de ennek a szarnak sikerült elérnie. Nyugodt szívvel egyes, a hármasra és négyesre osztályzók táborát pedig ezúttal durván nem értem.

2017-11-27 22:34:00 [Tévésorozatok] Dió #3169

Stranger Things SE02

Teljes egyetértés sajnos. Azon a skálán, amin az első remek volt, ez egy 10/6 (vagy inkább 5), tehát az elvárások tükrében hasalás.

Volt benne pedig nagyon sokminden, ami igen jó volt. Nancy és Jonathan minden jelenete telitalálat, Hopper karaktere még mindig kedvenc, és az újak többsége is bejött, különösképpen a hatodikként hozzájuk verődő Max. Sajnos ugyanakkor ennél sokkal több dolog volt, ami csak felhúzott. Eleven az évad végéig csak az árnyékát keresi, gyakorlatilag odáig szinte minden jelenetét ki lehetett kellett volna vágni - különösképp a filler epizódra, amit inkább nem is kommentálok. Sean Astin totál funkciótlan, idegesítő (nem illik Joycehoz), és csak azért írták bele, hogy valaki kinyúlhasson, ami egy felháborítóan hugy húzás. Eleven és a srácok szétválasztása nem működött szerintem sem - talán ennek is volt köszönhető, hogy a többségük az évad második felében színtiszta marhaságokat csinált, pl. Dustin és a mini-Demogorgon tutujgatása, amiből csak a hülye nem tudta, hogy persze mi kerekedik majd ki. Max tesója sármosra sikeredett, de sok funkciója neki sem volt.

A fő gondom viszont nem ez volt, hanem az, amit ti is írtatok. Vagyis inkább annak az ellentéte - mert abszolút nem értem azokat a kommenteket, hogy csak a karakterekre fókuszált a film, és nem arra, hogy még hangosabb legyen. Ennek az ellenkezőjét gondolom. Nem tudom, én hogy folytattam volna a sztorit, de az biztos, hogy nem így: az utolsó két részre már egyszerűen mindent túl kellett tolni: mindent beborít a sötétség, minden véresebb és brutálisabb, az első évad alig mutatott(!) egy szem szörnye helyett pedig a nyolcadik évad konkrétan már egy full-frontal Bolygó neve halálba fordult. Mintha abban való félelmükben, hogy nehogy csalódjanak a rajongók, túlgyújtották volna a script alatt a kályhát... és ez lett belőle. Ebben a vérgőzös igyekezetben pedig az veszett el, aminek nem kellett volna: a karaktereknek. Nem maradt rájuk elég idő, a maradék játékidejüket pedig sokszor olyan dolgokkal töltötték ki, mint Eleven pittsburghi szarakodása. Az utolsó 15 perc aztán persze tényleg értékelendő, csak ha a nézőből addig már kiölik a katarzist, csak egy nesze semmi fogd meg jól finálé marad, akármilyen csinos is. Ami becsülendő ugyanakkor, hogy az agyamra menő cliffhanger-mánia helyett itt most megpróbálták tisztességesen elvarrni a szálakat, amiket pedig nyitva hagytak, azok nem az első évad nyitva hagyott történeti lyukaira emlékeztető büntető cliffhangerek, hanem olyan dilemmák, amik ténylegesen építik a karaktereket (pl. a Jonathan-Nancy-Steve háromszög). Összességében mindenesetre kicsit elfogyott a bizodalmam az írókban, de hátha visszavesznek kicsit a harmadik évadra, és még inkább rámennek azokra a dolgokra, amik ténylegesen működtek.

2017-11-27 22:05:36 Super Dark Times (2017) Dió (3) #1

Donnie darko meets Mean creek címszóval harangozták be a kritikusok, úgyhogy következésképpen muszáj volt elé leülni. Hangulat terén valóban jóra vizsgázott a film (még ha nem is jelesre), ami kb minden pozitívum, amit a fentebbi nagyok árnyékában el lehet róla mondani... Ha nem ezekhez hasonlítanám, nagy gond nem lenne vele, azt leszámítva, hogy mocsok unszimpatikusak a karakterek, illetve - és ez még nagyobb probléma - hogy karakterdrámát akartak csinálni (legalábbis ebből azt kellett volna), és a nagy igyekezetben épp a karakterek drámája maradt ki. Helyette átalakul az egész a végére egy coming-of-age Amerikai pszichóvá, ami egyrészt totál nem illik az addigiakhoz, másrészt valahol szerintem írói fantáziatlanságról is árulkodott: mivel képtelenek voltak betekintést engedni abba, mi is történik a szereplők fejében, az egyszerű lezárást választották, azaz inkább olcsó slasherbe folytották az ígéretes alapkonfliktust. Egyelőre a hangulat miatt hármas, amiből lesz még kettes is.

Az senkit sem zavart, hogy egyszerűen annyi “what if”-fel volt tele a tervük, hogy kb 5% esélyük volt arra, hogy minden pont így alakuljon? Csak az, hogy ez egy heist movie, még nem szabadna hogy felmentse a filmet a logika hiánya alól. Plusz a második fele valami istentelenül el volt nyújtva. Kár, mert a szereposztás és a hangulat egyaránt parádésak voltak, de ebbe a scriptbe nálam végül belefulladt az egész.

P.s.: mi értelme volt a film végi csavarnak? Azt hitték, hogy ha elhitetik az FBI-al, hogy az egészet visszaadták, akkor ezzel meg nem történtté tehetik a lopást, és nem fognak kóstatni utánuk? Vagy elsiklottam valami fölött?

2017-11-22 22:50:54 Ingrid Goes West (2017) Dió (3) #2

Egyetértés az előttem szólóval: nagyon jó indítás, és egy rémisztő Aubrey Plaza, akinek a pszicho karakteréből a film második felére még azt is kinéztem volna, hogy gyilkosságot vagy valami hasonló horderejűt követ el. A lezárás viszont nem csak gyáva, hanem tökéletesen inkonzisztens is az addig pedig elég csinosan építgetett social media kritikával. Emiatt kétharmad.

Azon filóztam, hogyha még sok ilyen horrort nézek, szabályosan el fogom felejteni, milyen volt anno horrorfilmen félni. Ha ez minősül a 21. században ijesztegetésnek, én szerintem megyek vissza Carpenterhez.

2017-11-16 00:08:16 [Melyik filmen sírtál?] Dió #48

Elnézést, hogy képes voltam benyögni egy olyan gondolatot, amit nem támaszt alá számszerű pontossággal se a Központi Statisztikai Hivatal, se a Wikipédia :-) De amúgy is, mivel Te magad is bevallottad, hogy hihető, nem érdemes róla tovább vitázni. Ha zavar, írj a topik megnyitójának, hogy a “melyik filmen sírtál” topikcímet nevezze át “ajánlj egy jó drámát”-ra.

előzmény: MicaHiro (#47)

Összes komment...