Adam Taylor

Tapasztalat: 3101 film
Kompetencia: 87 film
Súly: 5276
Regisztráció: 2007. december 9. (9 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 26 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
13th
 
4 2017-02-19 ?
(7)
Under Sandet
Homok alatt
5 2017-02-17 4,3
(26)
Sámán
 
1 2017-02-16 ?
(9)
Jackie
 
3 2017-02-15 3,3
(45)
Manchester by the Sea
A régi város
4 2017-02-14 4,2
(77)
O.J.: Made in America
 
5 2017-02-13 ?
(6)
The LEGO Batman Movie
LEGO Batman - A film
4 2017-02-13 3,9
(30)
The Last of the Mohicans
Az utolsó mohikán
4 2017-02-11 4,0
(489)
Lion
Oroszlán
4 2017-02-10 3,8
(36)
Broadcast News
A híradó sztárjai
4 2017-02-09 3,6
(75)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2017-02-19 20:57:05 13th (2016) Adam Taylor (4) #3

Oké, köszi, akkor sima pszichológiai bakit vétettem. Viszont most olvasom hogy a Netflix ingyen megnézhetővé tette a filmet iskolákban, könyvtárakban stb, ami elég szép dolog tőlük. http://www.hollywoodreporter.com/news/ava-duvernay-doc-13th-netflix-grants-public-screening-access-976022?facebook_20170219

előzmény: limupei (#2)

2017-02-19 19:28:47 13th (2016) Adam Taylor (4) #1

Az utolsó fél óra nagyon erős, addig viszont meglehetősen csapongó DuVernay dokumentumfilmje. Remek mondatok hangzanak el, kevésbé ismert dolgokra mutat rá a film, de ezek inkább elhintve vannak a másfél órában, mint átgondolva, pontról pontra bemutatva és következetesen körbejárva. Néha nagyon szűk az a scope, amivel az amerikai börtönrendszerre rátekint, néha viszont éppen ellenkezőleg túlságosan tág.
Az az igazág, hogy ez már nem az első Netflixes dokumentumfilm, amin többször is azon kapom magam hogy unatkozom. Nem tudom, milyen alkotói szabadságot adnak a rendezőnek, vagy mennyire központosított elvek szerint készülnek ott a dokuk, de mintha mindegyik ilyen beszélőfejek által uralt, túlzottan kocka-módszerrel készülne. Nincs bennük az a dráma és személyesség, ami azokban a dokukban, amiket igazán szeretem. Itt azért az utolsó fél óra tényleg összerántja a filmet, de még így sem nyűgözött le a 13th.

2017-02-17 20:28:53 Under Sandet (2015) / Homok alatt Adam Taylor (5) #8

Hihetetlenül erősen és brutálisan kezd a film, utána pedig a gyönyörű képek alatt igazi, hidegrázós hangulat alakul ki - itt tényleg bármikor, bárki alatt robbanhat a bomba.
Aztán amikor az egyes karakterek arcot kapnak, és elkezd az érzelmekkel machinálni a film - teljes sikerrel! - akkor egy kissé kiszámíthatóvá válik, de ezen kívül csak a legjobbakat tudom róla elmondani. Kevésbé ismert történet nagyon is humánus és különösen aktuális mondanivalóval. Szerintem ez a Legjobb idegennyelvű film idén.

Tök így vagyok vele én is, jó a koncepció, jók a színészek (bár Casey Affleck-en kívül én mást nem díjaznék), valami kis apróság mégis hiányzik. Azt hiszem Stőhr írt róla kritikát az eheti ÉS-ben, ő azt mondta, a gondolathoz és a dialógusokhoz nem mindig képes felnőni a kép - lehet hogy valami ilyesmi. De lehet hogy mégsem, mert oké, hogy nem voltak benne olyan irtó emlékezetes beállítások, de Affleck arca és fájdalma mellett ez a túlexponált, színtelenül szürke környezet az, ami talán a legélesebben él bennem.
Affleck figuráját én az első pillanattól fogva ilyen tipikus Antonioni-figurának láttam: teljesen üresnek és érzelemmentesnek. A tűzjelenet pedig pont azért volt annyira hatásos, mert hirtelen ez az üvegszerű karaktert csordultig megtelt élettel, érzésekkel és kínokkal. Szóval örülök hogy nem lett a filmből egy Antonioni-epigon, vagyis hogy nem a semmit akarta bemutatni, meg hogy hogy lett a semmiből semmi - attól amúgy ios a falra mászok. De talán túlzottan is ráfűztem erre az Antonioni-szálra, mert amikor a végén elkezdenek teniszlabdával dobálózni, azonnal csettintettem magamban, hogy naugye :D

előzmény: Rorschach (#5)

2017-02-14 14:28:25 Testről és lélekről (2017) Adam Taylor (?) #2

Sokakkal ellentétben én egyáltalán nem ájultam el annak idején a Liza, a rókatündértől - a Testről és lélekről viszont tökéletesen hozza a bájosan groteszk, irreálisan ironikus szerelmi sztorit. Egyetértek Tenebrával, kicsit hosszú, és kicsit egyenetlen, de annyira egyedi és különleges, hogy végig lekötött, és remekül szórakoztam. Persze pszichológus-hallgatóként könnyen bele tudnék kötni szakmailag, de felesleges :D Örülnék, ha nyerne valamit Berlinben, és egy ilyen filmmel végre eséllyel indulhatnánk neki a fesztiválszezonnak.

2017-02-13 19:50:41 O.J.: Made in America (2016) Adam Taylor (5) #2

Az American Crime Story: The People vs. O.J. Simpson után azt hittem, nem nagyon tartogathat meglepetéseket az egész OJ-sztori - elvégre egy részletes, meglepően pontos és valósághű 10 órás sorozatról beszélünk, ami nálam valahol a jelenkori tévésorozatok csúcsán helyezkedik el.
Hogy kezdődik az a sorozat? A menekülő Juice-szal, aki szinte az első pillanattól bűnösként viselkedik. Cuba Gooding Jr. szerintem remek a szerepben, de a figurája egy beszari, bűnös és gyarló ember, egy bukott hős. Aztán a sorozat szépen bemutatja hogy milyen hibákat vétettek Marcia Clark-ék, hogyan mesterkedett védelem, hogyan alakult a faji kártya kijátszása stb.
Ezra Edelman dokumentumfilmje első részét teljes egészében Juice sportkarrierjének és felemelkedésének szenteli. Nem értek egyet az előttem szólóval, hogy ez túlnyújtott lenne - ez az egyik legfontosabb epizód szerintem. Benne van az, ami az American Crime Story-ból hiányzott, benne van az, amiről mindenki hallott: hogy mekkora hős volt OJ, mekkora sztár, mekkora ikon. Igenám, de ma már mindez csak szóbeszédnek tűnik, valaminek, amit tudunk de alig hiszünk el - nem tudjuk nem bűnösként látni OJ-t.
Nem is tudom mikor hallottam a nevét először, de az biztos, hogy már akkor is, amikor azt se tudtam ki ő, a gyilkos szó szinonimájaként ismertem. Az American Crime Story-ban is ott van, mekkora hős volt, csak épp ezt nem látjuk, mert már eleve egy gyáva bűnösként jelenik meg előttünk.
Itt viszont tökéletesen bemutatják a felemelkedését. Ha ezt nem értjük meg - márpedig én nem értettem, hiszen ad1: egy-két éves voltam ad2: innen Magyarországról soha nem fogjuk megérteni egyáltalán a sztárság amerikai értelmét, azt meg hogy egy sportolóból hogy válik azzá, főleg. Ez az első rész annyira meggyőző, hogy már én is elbizonytalanodtam: ez a srác, ez biztos nem volt képes arra, amivel vádolják. Egy szerethető, laza, jófej sportoló, akinek van humorérzéke és karizmája. Nekem folyamatosan The Rock járt az eszembe - ő az, akinek hasonló az imidzse, és még hasonlít is rá.
Edelman tehát felteszi a piedesztálra OJ-t, ahogy saját kora is feltette, így pedig valóban a zuhanása is epikus. Nincs értelme egy 7 és fél órás dokumentumfilmet összehasonlítani egy hétköznapi dokuval, de ennek a sztorinak úgy érzem, kijárt egy ilyen monumentális és minden ízében zseniális film: minden benne van, a faji feszültségek, a jogi játszmák, minden.
Vagyis majdnem minden. Örülök, hogy az American Crime Story után láttam csak a filmet, és ha lehet egy tanácsom, aki tudja próbálja meg párban nézni a kettőt, mert tökéletesen kiegészítik egymást. Nyilván a sorozatban Cochran, Shapiro és mindenki kapott egy sorozatos jellemet, ami ugyan a valóságon alapul, de pont úgy csiszolták, hogy az a dramaturgiához illjen. Így, ezzel a háttértudással Darden-ről, vagy a többi szereplőtől, szerintem sokkal élvezetesebb a doku is. Robert Kardashian például itt csak mellékszereplő, lábjegyzet - a sorozatban övé az egyik legütősebb dráma. Mindaz, ami a sorozatban vele megtörténik, a valóságban szép apránként, egy maroknyi barátjával esik meg, nagy részük pedig meg is szólal a dokuban.
Az utóbbi idők legmonumentálisabb vállalkozása az OJ: Made in America, részlet- és érzelemgazdag, és végig lebilincselő, igazi nagybetűs DOKUMENTUMFILM.

Igazából minden adott volt, hogy A Lego kaland nyomába érjen - mégis, meg sem közelíti azt. Ugyanúgy vannak remek és fárasztó utalások, meglepő és túltolt poénok, de míg az előd friss volt és egyedi, a LEGO Batman kicsit olyan mint egy hosszúra nyújtott cartoonnetwork vagy nickelodeon mese. Kicsit fárasztóan csihipuhis-ugrós-üldözős, és az önirónia sem működik annyira mint az előző részben. Ennek ellenére még így is szórakoztató agymenés, de már inkább csak gyenge 4-es mint zseniális.

2017-02-10 21:01:16 Lion (2016) / Oroszlán Adam Taylor (4) #1

Feláll a hátamon a szőr, amikor úton-útfélen a giccs szóval dobálóznak - jellemzően ha nincs kidolgozottabb vélemény vagy érv egy film ellen - és van egy olyan érzésem, hogy ez a Lion-nal szemben is gyakran elő fog fordulni.
Engem viszont kilóra megvett Garth Davis filmje, ami hihetetlen kiszámíthatósága ellenére nemcsak kellően, hanem számomra letaglózóan drámai. A kameramunka tűpontosan illik a képekhez, Kidman és Patel sem tolja túl, utóbbit régóta kedvelem, de nem volt még ilyen jó: remekül hozza a múltját kereső tékozló fiút, tökéletesen együtt tudtam vele érezni.

2017-02-10 12:23:37 Moonlight (2016) / Holdfény Adam Taylor (4) #6

Nem egy könnyű film, egy csomó dolog nehezíti, hogy megszokásból nézzük: balladai kihagyások (látjuk hogy találkozik Juan-nal, de hogy hogyan alakul a kapcsolata Teresa-val, azt nem), utalások, felvillantott képek és hangulatok - ezekből nekünk kell összepakolni a filmet. Van amelyik rész iszonyat erős, a felnőtt Chiron története például szerintem ilyen, van viszont ami egyszerűen semmilyen hatással nem volt rám. Miközben néztem, én is 3-asnak éreztem, de aztán ahogy múlik az idő, úgy állnak össze bennem szépen a darabkák, a legjobb jelenetek meg még mindig itt pörögnek a fejemben.

Nagyjából épp ez a film lényege, a mondanivalója
A hit, hogy van valami, amiért kiáll minden körülmények között, és ez végül őt igazolja. Kitart emellett a háborús körülmények között is, ami tudvalevőleg állattá teszi az embert. És itt van valaki, aki képes követni az elveit és a hitét még ilyenkor is - tehát pont valami ilyesmi különböztet meg minket az állatoktól.
Ez az, amivel a háborús filmeken túlnyúló üzenetet akar átadni Gibson. Persze, ezzel lehet egyet nem érteni meg őrültségnek tartani - én igazából tisztelem a tartását és kitartását Doss-nak.

előzmény: MicaHiro (#32)

Összes komment...