Adam Taylor

Remek kis swashbuckler, ami kiállta az idő próbáját is - persze néhol megmosolyogtató, de a mai napig vicces és szórakoztató. Kertész nagyon értett ehhez, ezt pedig jogosan emlegetik az egyik rejtett gyöngyszemének - ami viszont korában óriás siker volt.

Igen, ez tök egyértelmű, de ki programozta be őket 4 évre? Aki készítette őket. És e mentén az allegória mentén ez ránk is igaz.

Pont ez adja az első rész zsenialitását - még ha szerintem nem is zseniális: a replkánsok gyakorlatilag olyanok, mint az emberek: önállóan cselekszenek, éreznek, gondolkodnak, és kötött az élettartamuk. Csak míg az embereknek ez 60-80 év, a replikánsoknak 4. Viszont ahogy a Teremtő elmondta, ha valami nagy lángon lángol, az hamarabb is elég: ők gyorsabbak, okosabbak, erősebbek, ezért élnek rövidebb ideig.

Zseniálisan kezdődik, egy óra elteltével jó-n áll, a végén pedig 3-assal hazakullog. Tényleg gyönyörű minden, szerintem Leto karaktere is megkapó volt - de egyszerűen túl hosszú és megalomán, túl sok mindent akar. Felvet ezer kérdést meg történetszálat, a végén viszont egyáltalán nem elégíti ki az így felkeltett érdeklődést.

Hello, ezt a Szemrevalós filmet szeretném kérni: http://www.imdb.com/title/tt5212090/?ref_=nm_flmg_dr_2
Köszi!

Azon kevesek táborába tartozom, akinek épp A nyomozó nem jött be túlzottan - a Kút viszont kifejezetten tetszett. Pedig itt is kicsit bicegnek az elején a dolgok, a túlságosan megírt párbeszédek mögött szinte hallom a pötyögést, az első, pólókon feltűnő folttól az utolsó márkátlan kóláig valahogy minden egy picit túl van tolva. Aztán nemtudom hol (ironikus módon lehet hogy épp a nevetségesen erőltetett tábortüzes jelenetnél?) kezdenek el működni a karakterek, kezdem elhinni nekik a kétszavas poénokat meg bazmegokat - mert a motivációik meg a gondolataik csak ezek után érdekelnek. És igazából tényleg ezer dologba bele lehet kötni: engem például nem a bűnvezér egysíkúsága zavart, mert László Zsolt konkrétan a telefonkönyvet is felolvashatná, szerintem azt is élvezném - sokkal inkább a főhősé. De ezt is elnézem, mert valahogy működött.
Azért meg külön dicséret Gigornak, hogy milyen remekül érti és ismeri a midcult-ot: mindig ad valamit a közönségfilmes részlegnek, aztán csepegtet valamit azoknak is, akik kicsit többet várnak el.

Szerintem is eljárt a film felett az idő - nagyrészt azért is, mert ordít róla, hogy egy színdarab adaptációja, amit ugyan nem láttam vagy olvastam, de kétlem hogy a filmfeldolgozás sokat hozzátett.
Lukács Pál a film nagy részében ugyanazt a kicsit karótnyelt, elvek embere-féle európai figurát hozza, ami jól áll neki, de nem igazán ugrik le a vászonról - nem is feltétlenül kell, de azért mindig ott motoszkál az ember fejében, hogy tényleg ezért kapott Oscart? És tényleg Bogart ellenében? Nem mondom hogy ezek a gondolatok a végére elmúltak, de ahogy bonyolódik a cselekmény, és a játékidő vége felé bizonyítania kell, mennyire elkötelezett az ügye mellett, azért megmutatkozik mi is volt díjazni való az alakításában.

Tipikus Apatow-producerelte film - vagyis kevésbé harsány, és kevésbé önreferenciális, mintha ő is rendezte volna, de azért megtalálható benne nagyjából minden, ami rá jellemző: életszagú karakterek életszagú helyzetekben, pont annyira komikusan-szatirisztikusan, hogy egyszerre legyen ismerős és mégis komikus.
A mellékszereplőkért teljesen oda voltam, az apa-anya páros mindkét fél oldalán egyszerűen zseniális. Holly Hunter és Ray Romano persze nagyobb teret kapnak, de élnek is vele, gyorsan meg is dobnám mindkettejüket valamilyen díjjal. A forgatókönyv szintén kivékü, gyanítom be is kerül majd a szórásba a díjátadókon, abszolút jogosan. A leginkább pont azokban a határhelyzetekben működik a film, amikor a tipikus filmbeli fordulatokat ütközteti a hétköznapisággal.
Amikor Romano karaktere az első kínos, ebéd közbeni beszélgetéskor hirtelen bedobja a pakisztáji srácnak: 9/11 - nem volt erős vígjátékfronton az év, de ez volt a legviccesebb jelenet, amit idén láttam.

Lassan építkező - és ilyenkor néha unalomba forduló - film, ami viszont egy ponton torkon ragadja az embert, és nem ereszti a végéig. Méltó párja a Sicario-nak.

A Duplass-tesók sztorija, nagyszerű szereposztás - a végeredmény mégis egy lapos, teljesen humortalan valami lett a végeredmény, amit hiába a kurta játékidő, elég volt végigszenvedni, hogy aztán az erőltetett és borzalmas lezárás megkoronázza az egészet.