Adam Taylor

Tapasztalat: 3078 film
Kompetencia: 84 film
Súly: 5178
Regisztráció: 2007. december 9. (9 év, 1 hónap)
Kedvencnek jelölték: 24 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Elle
 
4 2017-01-23 3,8
(43)
Now You See Me 2
Szemfényvesztők 2.
3 2017-01-22 2,8
(215)
Hidden Figures
A számolás joga
3 2017-01-21 ?
(7)
Hell or High Water
 
4 2017-01-20 4,3
(150)
Cloudy with a Chance of Meatballs 2
Derült égből fasírt 2.: A második fogás
3 2017-01-19 3,0
(111)
Doctor Strange
 
4 2017-01-18 3,6
(186)
Álombrigád
 
3 2017-01-18 3,4
(61)
Vasvirág
 
4 2017-01-15 4,0
(29)
Az állampolgár
 
4 2017-01-14 ?
(4)
Ifjú szívvel
 
2 2017-01-11 2,6
(23)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2017-01-23 00:36:37 Elle (2016) Adam Taylor (4) #2

Egyrészt néhol leült a film és elnyújtottnak éreztem, valamint szerintem a feszültségkeltésben sem mindig jeleskedik, másrészt ilyen zseniálisan komplex karakterépítést, karakterrajzokat ritkán látni, ehhez pedig azért mégis idő és türelem kell.

Nincs semmi baj ezzel a filmmel, én mégis kicsit többet vártam - talán a film körüli felhajtás (kritikai és box office siker) miatt. A számolás joga nem hoz se többet, se kevesebbet, mint amit az egymondatos leírása ígér - tűpontosan érkeznek a szegregációval kapcsolatos drámai jelenetek, majd az azok a pillanatok, amikor a szereplők túllépnek ezen; pont akkor aratnak kudarcot a mérnökök, amikor várjuk, és akkor oldódik meg minden, amikor arra számítunk. Hiányzik valami plusz, ami ezt a patikamérlegen kiszámított scriptet kissé megfűszerezné.

2017-01-14 22:42:48 Az állampolgár (2016) Adam Taylor (4) #4

Remek film, ami érzékenyen feldolgozása egy érzékeny témának. Féltem hogy túlzottan politizál majd, vagy olcsó közhelyekkel él majd a szarittlenni Magyarországról, de szerencsére nem. Tenebrához hasonlóan a Félelem megeszi a lelket ugrott be nekem is először, aztán persze A látogató. Utóbbi nekem kevésbé tetszett, viszont Vranik remekül megoldotta azt, ami miatt valószínűleg az nem jött be: megszerettem és együtt tudtam érezni a karakterekkel.

Remek, nagyon köszi mindenkinek!!

Igen, bocsi elfelejtettem írni hogy az az alapkiindulas hogy a romkom ilyen, e mellé keresek más műfajokat :)

előzmény: noresz02 (#82)

Sziasztok, egy kis segítséget szeretnék kérni Tőletek. Olyan (al)műfajokat, filmeket, irányzatokat keresek, amiknek fontos összetevője, hogy a férfihős elhagyja infantilizmusát, gyerekes énjét, és ennek köszönhetően a társadalom befogadja-visszafogadja.
Egy példával: a romantikus vígjátékokban (lásd: Felkoppintva) a főhősnek meg kell komolyodnia, hogy elnyerje a nő kezét, megfelelő apa, ergo megfelelő férfi legyen. Ez megvan a műfajjal kacérkodó más filmekben (pl. Kék bársony) is. Ilyen egyéb példák érdekelnének, hátha van olyan amire egyszerűen nem gondoltam/nem láttam. Köszi előre is a válaszokat! :)

Elviselhető. Nyilván felirattal jobb, de nem vesz el belőle a magyar hang.

előzmény: flake (#39)

2017-01-11 17:56:01 Ifjú szívvel (1953) Adam Taylor (2) #12

Annyira borzalmasan rossz, hogy az már szinte zseniális. Minden ízében propaganda, az első lekváros buktától (ami ezerszer jobb mint a spanyol nemzeti sütemény!) az utolsó ondolált hajú renitensig, akit emiatt ki is kell utálni és néptáncosokkal kikergetni a színpadról. Mindenki sztahanovista, vagy az akar lenni, és mi is lehetne egy lány álma mint "vasasnak" lenni! Elképesztő szörnyűség, talán Pécsi Sándor az egyetlen aki nem égeti le magát teljesen. Persze tudom, akkor ez teljesen máshogy nézett ki.

Egyáltalán nem olyan film, mint vártam - és ez az elején még zavart. Aztán meg már nem, sőt!
Én baromira szeretem a musicaleket, az első fél órában viszont olyanok voltak a zenei betétek (sőt, a film is), mintha néhány filmrajongó filmes eljátszaná hogy musicalt csinál, és közbe még élvezik is, hogy ez ma már nagyon nem divatos. Persze az egész filmnek van egy összekacsintós paródiajellege, de én mindezzel együtt is úgy éreztem, az egész félrement. Épp csak egy icipicit, a vonalak és sarkak épp csak nem érintkeznek - de így is zavart.
Mert én valami színes-szagos LA musicalt vártam, amolyan posztmodern Egy amerikai Párizsban-t, vagy nem is tudom. De a Kaliforniai álom nagyon nem ilyen. Persze vannak benne zenei betétek, meg van egy rakat filmes plakát, megnézik benne a Haragban a világgal-t, szóval csomó dolog előtt fejet hajtanak, ami egyrészt az egész film hajtóereje, másrészt csak körítés. Szerintem konkrétan a nyitójelenet és a plakáton látható táncos szcénán kívül a zenei betétek nem is égtek be, nem azokra fogok emlékezni.
Hanem a két figurára. Az a helyzet, hogy a főhősök egyszerűen nincsenek megírva, szellőként fújják őket a dallamok ide-oda. Mégis tele vannak élettel, és hihetetlenül szerethetővé válnak, hála Goslingnak és Stone-nak, mindketten zseniálisak. Viszont kell egy kis idő, míg megismerjük őket, míg feltöltődnek. Miután ez megtörtént, nálam sziklaszilárdan állt a film.
Mindig szerettem azokat a mozikat, amik az olyan tök közhelyes igazságokat tudják hatásosan és erővel prezentálni, amikben én is hiszek és amikhez én is tudok kötni, de rajtam kívül szerintem még jópáran. A La la land gyönyörűen tesz le az asztalra egy ilyet: lehet, hogy néha elkapja a hév az embert, főleg abban a városban, ahol elvileg az álmok valóra válnak, viszont a való élet nem úgy működik mint egy film, vagy legalábbis nem teljesen. Attól, hogy szeretünk valakit, még nem leszünk örökre együtt, mert ez nem így működik. És igen, eltelik 5 év, elváltak útjaink, mindenki járja a sajátját. De nem lenne szebb egy musicalben élni, ahol egy dallal minden megoldható, az idő nem csak megállítható de vissza is pörgethető, mi pedig mindent kijavíthatunk? Chazelle remekül használja fel a musicalek hatásmechanizmusát a zárójelenetben. Akárcsak a Pi életében, itt is két sztorit látunk: teljesen nyilvánvaló, melyiket választanánk legszívesebben. Aztán ez a buborék is kipukkad, és minden megy tovább mint eddig.

2017-01-10 17:26:45 [Vapiti 2016] Adam Taylor #29

Én nem is értem, ezt hogy hoztam össze. De igen, Nocturnal Animals :D

előzmény: McCl@ne (#27)

Összes komment...