Adam Taylor

Maga az ötlet szerintem nem rossz és van benne potenciál: mi a különbség a tinédzserkor, a népszerűség, a gimilét között a 2000-es és a 2020-as években. A 21 jump street ebből egészen remek poénokat csinált, A végzős év azonban nem különösen vicces és meglehetősen lusta és összecsapott vígjáték lett - de egyszer nézhető.

Sziasztok, szeretném kérni:
https://www.imdb.com/title/tt12005128/
Köszi!

Elég gyenge film, amely semmilyen fronton nem képes eredeti vagy picit is maradandó lenni: az erotikus jelenetek erőtlenek, a krimiszál szintén - mintha elindulna valamiféle Big Little Lies-típusú "mi forr a kertvárosi idill alatt"-jellegű vonal, de az is hamar elsikkad. Egyszerűen hiányzik az a tűz és szenvedély, ami eddig Arien Lyne védjegye volt, a sablonos, kongóan üres figurákból pedig hiába próbál valamiféle összetett kapcsolati dinamikát kicsiholni, ahol mindenkinek megvan a maga játszmája, egyszerűen túl unalmas és vérszegény a film ahhoz, hogy ez működjön. Totál középszer.

Sziasztok, szeretném kérni:

https://www.imdb.com/title/tt0354408/
https://www.imdb.com/title/tt1990352/
https://www.imdb.com/title/tt5278460/

Köszönöm!

A Genovese-től megszokott karakterközpontú, humanista megközelítés néhány szentimentális pillanattal - mindez ezúttal egy romkom köntösébe csavarva. A sztorit azonban a forgatókönyv apró darabokra töri, így egy idő után teljesen elmosódik az idő (majd a tér is), így elkezdjük teljesen másként értelmezni a főszereplők kapcsolatát: a szokásos ki mit mondott vagy tett először helyett a személyiségek, motivációk kerülnek az előtérbe. Kifejezetten tetszett, ahogy extra dimenziót kapnak az olyan, a műfajban inkább csak olcsó hatásvadászattal kezelt fogalmak, mint az idő, vagy a végzet.

Végül 11 évvel később jutottam csak el az újrázásig... 3-asról valóban feljebb emelkedett, de csak egy jeggyel. Kicsit így is túlnyújtottnak éreztem, de a hangulata kiváló, a színészi játék pedig továbbra is hibátlan.

Aki élőben nézte - és mondjuk valamelyik nem amerikai aka. nem cenzúrázott adásból - annál nem kérdés, hogy nem volt megrendezett.

Egy rakás zseniális nemzetközi filmet, rövid dokut, dokut, animációt, rövidfilmet soha nem láttam volna, ha nem jelölik az Oscarra - én már csak ezek miatt is örömmel várom minden évben a jelölteket, és így volt ez idén is. Szóval nekem már csak ezek miatt is megéri követni a díjat - igaz, én az a típus vagyok, hogy ha valami nem érdekel vagy idegesít, egyszerűen nem követem.

Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy az akadémiai tagság felduzzasztásával és diverzifikálásával sutba kell dobni az eddig Oscar-előrejelzőnek használt díjakat és elismertségeket. Fura helyzet, hogy az idei év független jelöltje (lásd a már emlegetett Little Miss Sunshine, vagy A messzi dél vadjai, A gyerekek jól vannak) a céhes díjak miatt fő esélyessé lépett elő - kérdés, a szakma minek tartja a CODA-t, egy botrányok nélküli Zöld könyvnek vagy egy Sundance-filmnek, ami végre megnyerheti a díjat. Én egyébként még mindig inkább A kutya karmai közöttet tippelném, szerintem az Akadémia már olyan nagy létszámú és változatos összetételű, hogy a SAG-WAG-DGA-PGA egyszerűen nem fedik le eléggé.
Azt viszont még mindig nem világos, a Belfastot miért sorolják még mindig a top 3-ba - az rendben, hogy gyakorlatilag mindenhol ott volt a jelöltek között, de nem rémlett, hogy bármi komoly díjat elhozott volna.

Ez egészen letaglózó erejű volt, nem gondoltam volna hogy egy olyan összetett kérdésről, mint a hajléktalanság lehet egy viszonylag komplex filmet készíteni kevesebb mint 40 perc alatt. Amellett, hogy mélyen megrendítő, sok helyen egészen költői is - ajánlom mindenkinek, akik szerint a Netflixen egyetlen értékes film sem található.