Adam Taylor

Sziasztok, ezt kérném:
https://www.imdb.com/title/tt0104275/

Köszönöm!

A HVG írta meg, hogy Timi egy instagram posztjában feltette a levelet amit az Akadémiától kapott január végén - már ebben megírta az Akadémia, hogy nem ígérik, hogy befér a tévés In Memoriamba, gondolom azért mert már akkor le volt próbálva az egész slide-ostul zenekarostul. Ezért nem kerülhetett be Stanley Donan sem.
Ami ennél furább, hogy a Deadline írt egy cikket a hiányzókról, és még véletlen sem említik meg Vajnát...

Mindennek a margójára: https://www.indiewire.com/2019/02/oscars-2019-film-industry-problem-netflix-foreign-language-roma-1202047304/

Szépség és a szörnyeteg, Fel!, Toy Story 3 - hogyne jelöltek volna. Dokut viszont még egyet sem.
Én igazából ezt a kategória-hőbörgést sem értem. Igen, az idegennyelvű filmek fő terepe az idegennyelvű film, az animációs filmeké az animációs film kategória. Néha viszont jön egy-egy jelölt, ami áttöri a kategóriahatárt és olyan széles támogatást kap, hogy a főkategóriában is jelölik. Nincs ebben semmi ördögtől való.

A jelölt filmek közül nekem ezek voltak az abszolút favoritok: A kedvenc, At Eternity's gate; Free Solo, The Ballad of Buster Scruggs, Kafernaum, Csillag születik. Szóval igazából annyira nagyon nem vagyok elégedetlen.
A Zöld könyvön igazából nem tudom felhúzni magam, azt gondolom, ha nem került volna Oscar-közelbe, egy tökre közkedvelt, ártalmatlan filmecske lenne itt, a KT-n, és egyébként mindenhol máshol is. Egyáltalán nem rossz film, de nem is kiemelkedő. Értem viszont, hogy miért húzza ki a gyufát: ha jobban belegondolunk, lényegében bármiről szólhatna, ez "a világ alapvetően jó hely és az emberek is azok, ha kicsit próbálkoznak"-tanulság bármire ráhúzható lenne. Azzal, hogy most épp a rasszizmusra hegyezték ki, szépen elfaroltak az Oscarig, de valójában semmit nem mond erről a témáról. De én ettől függetlenül is jól szórakoztam rajta.
Az meg, hogy visszalépés-e a győzelme az Oscaron... semmivel nem rosszabb film mondjuk a Shape of Water-nél, de ugyanebbe a kategóriába esik A király beszéde is.

Eléggé lerágott csont már Van Gogh élete, pár évvel a Loving Vincent után meg tényleg nincs benne semmi pláne, de Julian Schnabel engem teljesen elvarázsolt. Lebilincselő, érzéki, egyedi, egy több mint zseniális Dafoe-val.

Nem, sokkal allegorikusabb az egész, és félelmetesen sok a párhuzam benne, például hazánkkal is. A politikai viták sava-borsához, meg néhány poénhoz viszont kellenek az alapvetőnél kicsit mélyebb történelmi ismeretek.

Lényegében egy mozgóképes szobor készült RBG-nek - az ilyenből pedig ritkán sül ki bármi jó. Itt is csak sorjáznak hőstettei, hogy a nehézségek ellenére, és a hímsovinizmus, és az előítéletek, és a hagyományok ellenére ő mégis... szóval nem igazán van dráma, vagy feszültség, csak végtelen pátosz. Aztán mégis elkezd működni az egész, amikor ez a szobor megmozdul, és kiderül hogy nem csak elragadó, de humora is van, és voltaképp ő is ember, még ha hibáiból egyetlen egyet sikerült csak találni.

Christian Bale zseniális, Sam Rockwell szintén remek, a film viszont eléggé felemás. Sokkal őrültebb, egyenetlenebb, mint a The Big Short, néhány poént és gimmick-et talán már túlzásba is visz McKay, miközben csomó dolgot elkezd, de nem fejez be, vagy csak simán jótékonyan eltekint felette. Tényleg olyan mint valami őrült rally, a lassú kezdés után végigszáguld a maradék egy-másfél órán - és mindez baromi szórakoztató. Épp ezért nálam a hibái ellenére is négyes, pedig ha őszinte akarok lenni, ez inkább hármas fölé.

A Vulture (https://www.vulture.com/2019/01/the-oscars-green-book-and-bohemian-rhapsody-controversy.html) írt egy cikket arról, hogyan vált a Zöld könyv és a Bohém rapszódia az idei Oscar gonoszává. Különösen a Zöld könyvvel kapcsolatban szembetűnő a lejáratókampány, ami simán kontraproduktív lehet - a jelek szerint az is.