vladimir

Pedig azt hittem, hogy nem mondják majd ki: szeretlek. De megtették. Meg azt is hittem, hogy nem rágják az ember szájába, hogy mit kell gondolni. Megint tévedtem.
Szóval közhelyek hegyekben, egy újabb megmondófilm, kell a népnek (jelen esetben az értelmiségnek) az államokban, különben még félreértenek valamit ezek a kis rosszcsontok és nem mennek szabadságot védeni legközelebb a közelkeletre vagy akárhová.

PROPAGANDA!!!

A japán rész ok.

Beültek egy kocsmába a kreatívok, oszt jót ötleteltek, de sajna hamar berúgtak és a végére már csak bambán vigyorogtak egymásra.
Így készült a forgatókönyv. Ezért nézhetetlen a film. Elfogy a kraft kb. 5 perc után, az ember meg csak várja, hogy legyen már valami a nagy rohangálás mellett is, ha már egyszer úgy felcsigázták. De nem. És akkor ideges lesz.
Kár érte, az alapötlet üt mint Papp laci. Az operatőr remek, az akciójelenetek miatt majdnem 2-est adtam. No de ez a vapiti díj, őszinte döbbenenettel állok előtte.

Döbbenet.
Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Sírok.
Iszonyatosan direkt, mesterkélt, pocsék rendezéssel, rémes színeszekkel.
A film "mondanivalójával" máskülönben egyetértek. De ezesetben erről jobb nem beszélni.
Ez a film primitív. Valamiféle vádbeszéd a fennálló társadalmi rendszer ellen, az alapvető filmes eszközöket mellőző megfogalmazásban.
Az utóbbi idők legidegesítőbb filmje, amit általam ismeretlen okokból a többség mégis kedvel. UFÓ vagyok.