thirdeye

Nemcsak az alapötlet egyedi, hanem annak kibontása is jól sikerült és a befejezés sem szokványos. Tulajdonképpen egy meglehetősen tragikus élethelyzetet sikerül könnyed, vicces formában tálalnia, de azért így sem az önfeledt nevettetés a film célja, és persze van jónéhány mérhetetlenül gagyi poén is, Schneider mellett Sean Austin (LOTR Csavardi Samu) karaktere is élen jár ezekben, szerintem őt ki is lehetett volna hagyni.

Csak miután megnéztem, akkor derült ki számomra, hogy egy trilógia utolsó részéről van szó, de a film az előzmények ismeretének hiányában is működött, a zene és a képek megragadóak. Apu karakteréhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egyes helyzetekben kifejezetten idegesítő volt a számomra a hozzáállása. A kissé földhözragadtabb, de az Apu írói tehetségének kibontakozását érdeklődő figyelemmel követő és kicsit az ő ellenpontjaként is szerepeltetett jóbarát számomra sokkal rokonszenvesebb volt.

Nicolaj Lee Kaas és Nicolas Bro is félelmeteset alakítanak, másodjára kifejezetten Lee Kaas arcjátéka miatt néztem meg, hihetetlen fejeket tud vágni.