Olórin

Hát de a szart meg minek konfettivel díszíteni :) Avagy: amin a szinkron bármilyen szempontból (fordítás, hang) javít, az általában olyan is...

--
Áthelyezve a(z) Three Billboards Outside Ebbing, Missouri topikból.

Ez jellegzetes amerikai individualizmus, az amerikai hősnek általában nemcsak a gonosszal, hanem a saját feletteseivel is meg kell küzdenie (talán azért a régi ST-kben is volt, hogy Kirk/Picard szembement a Csillagflottával, de biztos nem ilyen mértékben) - kb. mint a zsaru, aki dühösen lekúrja a jelvényét a főnöke asztalára, aztán elmegy igazságot tenni.
Nagyon szép összehasonlító példa a 2014-es amerikai Gozdilla és a 2016-os japán Shin Gojira - előbbiben Aaron Taylor Johnson minden parancsnak ellenszegülve megy a maga feje után, ő csinál mindent, ő old meg mindent, mindig ott van az események sűrűjében, és hőssé válik, utóbbiban nincs is kifejezetten főhős, hanem bizottságok, politikusok, katasztrófaelhárítók, tudóscsapatok egész közösségei hozzák a döntéseket és cselekednek együtt.

Soha, egy pillanatig nem gondoltam volna, hogy ha valaha még lesz Star Trek sorozat, én azt nem fogom nézni... De egy évad után a Picard-ból és a Discoveryből is kiábrándultam. A Strange New Worldsbe azért belenézek majd, de 2009-től egyértelműen az az ST nagy tragédiája, hogy Akiva Goldsmanok meg Alex Kurtzmanok gondozzák. Komolyan, ebből az érából még a Lower Decks animációs sorozatot viseltem a legjobban, bár végül azt is abbahagytam.

Szerintem azt spoiler nélkül is le lehet írni, hogy egyáltalán semmi "marvel" nincs a stáblista utáni jelenetben, szóval aki azért maradna, az tényleg ne maradjon. Egy raimis poén van, mondjuk én annak jobban örültem :)

Csakhogy a műfordítás egy dimenzióban tér el az eredetitől, a szinkron meg kettőben, hisz ott nemcsak a szöveg másik nyelvre ültetéséről van szó, hanem pluszban a színész játékának átültetéséről is.
Kultikussá meg akkor váltak magyar szinkronok, amikor még nem nagyon volt lehetőséged ismerni az eredetit. A "jobb, mint az eredeti" illúziója nekem szinte minden esetben szertefoszlott, amikor gyerekkori, szinkronnal sokszor látott kedvenceimet megnéztem később eredeti nyelven...
Ps.: mintha kicsit el lenne állítódva a kt órája, bő tíz perccel a jövőben járunk :)

--
Áthelyezve a(z) Three Billboards Outside Ebbing, Missouri topikból.

Látványosan vérprofi kivitelezés, de az igazi csoda az, hogy sikerült egy ilyen nagy szenvedélyekkel és hirtelen, lángoló érzelmekkel teli történetből kikeríteni valami ennyire hideg, mechanikus és szenvtelen technikai látványmunkát - minden szív nélkül. Talán több energiát kellett volna fordítani a sztori/karakterek/színészi játék finomságaira, mint arra, hogy minden egyes shot úgy nézzen ki, mint amit a Nagy Operatőrtörténeti Múzeum főtermébe szántak.
Abba inkább már bele se megyek, hogy a közegábrázolás milyen... érdekes... ahogy kőgazdag, szupersikeres hollywoodi nagykutyák a nyomornegyedet elképzelik, LOL. (Nem rémlik, hogy ez a 61-es verzióban - amit szerettem - is ilyen cringe lett volna, bár tény, hogy rég láttam.)

"Amúgy, nekem sem tetszik, hogy még megjátszás szintjén sem adja elő a nagyvilági férfit."
Oké, de szerintem itt pont arról szól a karakterív, hogy Batman hogyan nő túl azon, hogy dühtől és gyűlölettől hajtva random huligánokat ver össze az utcán, különösebb stratégia nélkül, és ezen túl nem nagyon csinál semmit, amiről pedig ő maga is tudja, hogy nem vezet eredményre. A film végére oda fut ki a karakter, hogy változtat az addigi szemléletén - szóval felteszem, hogy onnantól kezdve Wayne-ként is bedobja majd magát, és nem is csak playboyként, hanem a város jobbá tételén dolgozó filantrópként is.

Ja, a lenti Snyder-hasonlatot én se értem. Snyder képi világával nem az a baj, hogy sötét, hanem az, hogy jellegtelen, színtelen vagy épp totálisan zavaros (rád nézek, Army of the Dead). A Batman pont azon kevés mai blockbusterek közé tartozik, ami nincs képileg szétszűrve, lebutítva (a Marvelt is lehetne említeni mint a totálisan fantáziátlan, erős színek és kontrasztok nélküli képi világok - mínusz Gunn és Waititi - otthonát, pedig arra főleg nem jellemző, hogy sötét lenne), hanem gyönyörűen ki van találva minden shotnál, hogy hol vannak a fényforrások, és azok hogyan világítják be az alapvetően amúgy tényleg sötét teret.

"teljesen objektívan nézve sem nézhetetlen"
Ilyen nincs. Se ennél, se semmilyen más filmnél.

"nálunk eddig nem volt sajnos szándék ilyet készíteni egyik kurzus részéről sem"
Na hát, itt lesz a probléma. Az elnök embereit nem valamelyik "kurzus" készítette.

Nagyon hosszú idő után néztem újra, és hát kicsit nehéz osztályozni. Alapértékén nyilván bődületesen szar film, komolyan vett Alien-moziként egyenesen elhelyezhetetlen, ugyanakkor olyan fura, bizarr, torz, viccesen értelmetlen, pofátlan és elszállt faszság, hogy nehéz rá igazán haragudni - és én is úgy vagyok vele, hogy még mindig inkább ez a perverz-hibbant blama, mint a komolykodó (és a mítoszdekonstrukciót is komolyan végző), kimért-kiszámított, színtelen-szagtalan Prometheus-vonal.