Olórin

Én pont úgy vagyok vele, hogy talán majd egy újranézésnél érik be egyszer az ötös :) Egyelőre egyszerűen nem tetszett annyira, ez minden, de konkrét negatívumként amúgy csak apróságokat tudnék felhozni (pl. kicsit több fogódzkodót itt-ott én is elviseltem volna, a legvégén pedig - amikor az addigra rég nyilvánvaló lényeget, traumát a "férj" szájba rágja - épphogy kevesebbet.
Egyébként meg lehet akár elvontabban is tekinteni a filmre, hogy ti. metaforaként fogjuk fel az egészet, úgy kell nézni, és akkor végül is mindegy, mi történik vagy nem történik, van-e természetfeletti benne stb.

A bűntudat (illetve ami azt kiváltja) is lehet traumatikus, tehát máris a PTSD-nél vagyunk. És hogy ez a film kiindulási alapja, abban morzsányi vita sincs köztünk. Csak az én értelmezésemben ez és a természetfeletti egyáltalán nem zárják ki egymást (sőt): maga a trauma az, amire a természetfeletti szál ráakaszkodik, ezt használja ki, ezen keresztül gyötri Harpert célirányosan. Tehát szerintem minden tényleg megtörténik a végén (lásd a vérnyomokat, az összetört kocsit)* úgy, ahogy látjuk, és Harper, bár ott a kezében a felvezetett balta, nem szabdalja szét vele az "exférjet", mert addigra megbékélt, elfogadott, feldolgozott, továbblépett (a hosszú-hosszú, bizarr születésjelenetekben egyre közömbösebb az arca, már nem fél, legyőzte a traumáját, nincs szükség erőszakra. És ami a vért illeti - egyáltalán nem úgy tűnik, hogy több vér lenne rajta a zárójelenetben, mint akkor, amikor leül a fickó mellé a kanapéra, fejszével a kezében.) Szóval csak azt mondom, hogy nyilván nem kell elfogadnod az én értelmezésemet (én sem vagyok kész teljesen elvetni a tiédet), de ha felpróbálod, rájössz, hogy egyáltalán nem buktatja meg az általad írt üzenetet és az ötösödet :)
* A "magával vitte vidékre a fickó hulláját darabokban" elmélet nekem nem áll meg a lábán. Ha már egyszer, a te értelmezésed szerint - elvetve a természetfelettit -, a valóság talaján maradunk, teljesen irreális, hogy nappal/este a nyílt utcáról minden nyom nélkül összeszedte a kerítésre félig felnyársalt hullát, mielőtt bárki meglátta volna stb.
Ami az erdőszellemet/démont, tehát a mitológiai hátteret illeti, nincs erőm itt kitérni rá, mert hosszú, és eleve nem is a saját gondolatom - de érdemes utánanézni (Green Man és Shee la nig, a kőszobor két arca), nekem is kicsit más, de legalábbis árnyaltabb megvilágításba helyezte a dolgokat.

lizardking, Dió: a lényeget illetően ugyanazt mondjátok, úgymint bűntudat/sértődés vs traumafeldolgozás, same in english, és nyilván erről van szó. Én egyébként eléggé unom az utóbbi tíz év után az ilyen filmeket (az "eleveted horrornál" visszataszítóbb diskurzus kevés van számomra a műfajban, magától a kifejezéstől hidegrázást kapok), de a Men annyira szuggesztív, annyira összeáll egy masszív egésszé képileg és tematikailag, plusz annyira weird shit, hogy nem tudom nem szeretni.
Viszont a sztori részleteit illetően én behoznám a képbe a természetfelettit. A többször felbukkanó faragott arcok - a templom szenteltvíztartója - és a "kinövényesedő arcú" Kinnear erősen folkhorroros/erdőistenes-démonos irányba mutatnak, ami kis utánaolvasással be is bizonyosodik (azok a faragott arcok létező motívumok, Garland is beszélt róluk). Szóval részemről, amikor Harper besétál abba az alagútba (a sok vaginametafora egyike), felébreszt valamit, ami gyötörni kezdi a saját bűntudata/traumája alapján. Nem mondom, hogy tuti így van, nem is hiszem, hogy biztosan ki lehet ebből hozni egy teljesen objektív olvasatot, de nekem ez már csak azért is jobban tetszik, mert így nyilván tényleg minden megtörtént, vagyis ki lehet dobni a "csak a fejében létezik" olvasatot (amit én általában nem nagyon szeretek, ezt a filmet viszont eléggé szeretem, ezért nagyon nem szívesen választanám hozzá ezt a magyarázatot - ami persze így egyfajta önvédelem, önigazolás is a részemről, ezt belátom :)

Nekem ez csak egy újabb West Side Story: szörnyen modoros, nagyon elnyújtott tetszelgés-szépelgés - kivéve, hogy a West Side Storynak legalább volt valamirevaló sztorija és konfliktusa, ebben meg csak úgy megtörténnek dolgok, látunk szép képeket, aztán jön a stáblista. A filmkészítési profizmus persze masszívan tetten érhető, de az is (ahogy az alakítások, pl. Williamsé) belekanyarodik a mézes-mázosságba, hiába erős technikailag. És akkor még nem beszéltünk az otrombán mesterkélt *karakterpillanatokról* (ezek általában kulcsjelenetek). Pl. a tinilány, mint valami felnőtt, profi pszichológus, csuklóból megfejti testvére lelkivilágát, igazságát, a sztori szerint segghülye iskolai bully meg magába száll és meghasonlik pár képkockától, többszörösen összetett mondatos, mély morális-filozófiai fejtegetés közepette. Fucking shit, ezeknél erőltetettebb, hamisabb, butább, életszerűtlenebb maszlagot rég próbáltak ún. drámaként lenyomni a torkomon. És még a főhőssel történő rossz dolgok is valami fura cukormázzal vannak bevonva. A vége John Forddal és a képigazítással jópofa, de kevés és akkor már rég késő is.
Spielberg egyetlen igazán jó filmje az elmúlt 20 évből továbbra is a Tintin.

Kiöregedtünk, elfáradtunk stb.
Februárban volt erről egy posztunk.

Ezt nevezem érvelésnek :DDDD

Értem és megértem, de én nem tudok (vagy nem akarok?) elvonatkoztatni... és nem csak a foci kapcsán, ami nem érdekel, hanem azon dolgok kapcsán sem, amik kifejezetten érdekelnek (sőt, azon dolgok kapcsán még kevésbé). Mert semmi sem önmagában, légüres térben létezik (nemcsak az ember nem egy sziget, hanem semmi más sem), mindennek van kontextusa, és valahol mindenben van politika is (ha nem is pártpolitika).

Már rég megfigyeltem, hogy politikamentesnek általában akkor nevez valaki valamit, amikor olyan politikai nézetek hangzanak el/vannak felszínen, amik őt nem zavarják :)
Az egész katari vb körüli szenny olyan gusztustalan, hogy szerintem mindenkinek, konkrétan minden országnak bojkottálnia kellett volna az egészet, de úgy látszik, ahhoz, hogy egy rendszer mélységes romlottságára felkapja a fejét a nagyvilág, minimum le kell rohannia egy másik országot. Persze nekem nagy a pofám, mert eleve nem érdekel a foci, így meg elég könnyű bojkottálni/nem nézni a vb-t, de valószínűleg én se tudtam volna megállni, ha imádnám - szóval egyben rögtön bocsánatot is kérek :) Csak ez valamiért kikívánkozott...

Újranézve nagyot nőtt a szememben, minden túlzás nélkül fantasztikus a rendezés, jók a karakterek/színészek, remek a humor, csúcs a befejezés. Billy az egyik legcreepybb slashergyilkos valaha (és részben neki köszönhető, hogy ez az egyik leginkább giallo-jellegű amerikai - igazából kanadai - slasher).

Bődületesen unalmas, elnyújtott (látszik, hogy egy rövid novellát fújtak fel) full kiszámítható, nem félelmetes, de még csak nem is ijesztő, és az egész misztikus szál a húggal teljesen felesleges. A vége kínosan röhejes. Hawke alakítása húz rajta valamit.