Olórin

A végén a tanárnő beül az előadásra, és sírva hallgatja a srác felvételről lejátszott versét.

Jó, ezt értem és megértem - engem nem zavart, mert úgy vagyok vele, hogy 1. ezek mellékalakok, nem kell feltétlenül mélyebben belemenni a hátterükbe, 2. egy ilyen éles helyzetben emberek is hajlamosak élesen reagálni. (Ha valami, engem például sokkal inkább zavart a fiú öngyilkossága, azt felépíthették volna kicsit alaposabban.)

Az említett tanárok közül az egyik (Margit) külsőre, kiállásra, viselkedésre szakasztott ugyanolyan, mint az én egyik középiskolai tanárom volt. Amúgy meg... egydimenziós pribékek... jó lenne, ha tényleg úgy lenne, ahogy írod, hogy ti. ez nem a való világ, nincsenek ilyenek.

Stílusgyakorlatnak mesteri, filmnek jóindulattal közepes. Az ordas kliséket sorozatban pufogtató narráció már öt perc után fárasztott (ez ismerős az eredeti képregényből, és már akkor sem tetszett), mennyivel jobb lett volna pl. a nyitójelenet némán!

Egyetértek az előttem szólókkal, nagyon erős film, mélyen valóságszagú (önmagában az, hogy valós történet alapján készült, ezt még nem feltétlenül garantálná) és megrázó, és igen, (sajnos) ez szól a mai Magyarország állapotáról, igazságáról, nem pedig a Magyarázat mindenre - az naivan tapogatózó matiné ehhez képest, legszívesebben most le is vinném eggyel az osztályzatát.

Szerintem az derül ki, hogy Ernest egy jellemgyenge, nagyon könnyen manipulálható, gyáva és ostoba alak, aki tényleg szerette a feleségét, és valahol mélyen tudta, mit tesz(nek) vele, de magának valahogy bemagyarázta, hogy dehogy, nem is... Egyébként az eredeti könyvből is kábé ez jön le, meg persze az, hogy nem lehet biztosan tudni, mi járt ennek az embernek a fejében - szóval, igen, szándékos szerintem, hogy a film itt csak sejtet.

Hát, én nem elsősorban a médiára gondoltam hatalom alatt, de mindegy, ebbe már tényleg nem mennék bele, szerintem úgyis érti mindenki - te is :)

Tudunk, vagy legalábbis tudnunk kéne, de igazából ugye a film szerint se tudunk (persze világos, hogy a film szándékosan nem kínál megoldást, béna is lenne valamiféle egyetértés/összeborulás a végén). Én csak azt mondom, hogy azok a problémák, amik miatt emberek nem beszélnek egymással, nem az emberek miatt vannak. Értem, hogy mindenkinek van felelőssége abban, hogy hogyan bánik és kommunikál az embertársaival, de nem mindegy, hogy ezt mennyire (szándékosan, erővel) nehezített pályán kell megtennie.

Próbálok óvatosan fogalmazni az "ezen az oldalon nincs helye politikának" jegyében, de ennél a filmnél azért ez nem könnyű.
Mint film szépen, ügyesen, kompetensen elkészített, felvett eljátszott stb. Még az se feltétlenül zavar, hogy hosszú, sokszor egyszerűen jó nézni, és vannak erős pillanatai, karakterei (az iskolaizgató pl. szenzációs). A sztorija, a deklarált üzenete annál inkább zavar, nem is tudok vele mit kezdeni.
Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Reisz annyira ügyelt az "objektív", kétoldalú ábrázolásra, hogy saját politikai nézeteit túlkompenzálta hiteltelen karakterekkel és szituációkkal a "szeressük egymást, gyerekek", jegyében. De olyannyira, hogy a végén minden téren "azt" az oldalt hozza ki jobbnak (a főszereplő apja sokkal szimpatikusabb karakter, mint a tanár, még ha néha hülyeségeket beszél is), és nem vagyok biztos benne, hogy ez szándékos.
Nem tudok mit kezdeni az ellenzéki tanárral, akit annyira kontrollálhatatlanul szétvet a gyűlölet, hogy még a családi élete is rámegy, egyebekről nem is beszélve (az egész filmben egyetlen dolgot reagál le jól, amikor a tanítványa szerelmet vall neki, minden más esetben, szituációban méretes fasz).
Nem tudok mit kezdeni a feleségekkel, akiknek nincs semmi véleményük politikáról, közéletről, csak a háztartást meg a gyereknevelést vivő robotok, és nem tudok mit kezdeni az I. kerületi menő elitiskolába járó diákokkal sem, akik totálisan apolitikusak (pont az a közeg azokban az iskolákban rohadtul tudatos politikailag).
Nem tudok mit kezdeni az életszerűtlenre erőltetett hasonlatokkal, pl. az idős, konzervatív apa büszkén takarít otthon vs. a fiatal, liberális apa teljesen fogalmatlan mindennel kapcsolatban, ami az otthonában, családjában történik.
Ettől függetlenül értem a lényeget, az emberek beszéljenek és értsenek szót egymással, másképp nem gyógyulnak a társadalom sebei - DE ez nem a probléma, ez a probléma tünete. Amíg fentről ömlik a gyűlölet & olyan politikai légkörben élünk, amilyenben, addig ezt nem lehet az emberek szintjén kezelni. A "csak beszéljünk egymással" egy nagyon naiv és fals elképzelés, ami szörnyen naiv és fals filmre fut ki. Kedves Gábor, a társadalom megosztottsága nem egy spontán kialakult helyzet, hanem politikai erők hozzák létre nagyon régóta, nagyon kemény és tudatos erőfeszítéssel. Reisz maga mondta a Magyar Hangnak adott podcastos interjújában, hogy hiába akar ő beszélgetni, ha "azok" (a Filmintézet és a körülötte lévő rendszer) nem akarnak. Hát ez az. Ezt kellett volna felismerni a filmhez. Szép gondolat, hogy ne szekértáborozzunk, de nem lehet nem foglalkozzunk a politikával, mert az foglalkozik velünk, a világ nem úgy működik, hogy a kisemberek szépen elvannak egymással, és senki nem háborgatja őket, ezt úgy 14 fölött illik felismerni egy értelmes embernek.

Ez így önmagában nem feltétlenül pozitív, de tényleg nem tudok ehhez most többet hozzátenni, majd újranézem valamikor, úgyis tervben van egy ideje.