Olórin

"Ha nem nézzük azt"
De hiszen ez a lényege, nem mondhatod, hogy ne nézzük a lényegét:)
A rövid idő meg relatív. 7 év telt el, 9/11 után meg már öt évvel voltak filmek.

Nem láttam még Greengrass filmjét, de itt azért nem kapunk választ, azért nem ismerjük meg az elkövetőt (az egyébként egy utóbbi években egyre gyakrabban előkerülő, sokat vitatott és fontos kérdés, hogy meg kell-e ismerni, hangoztatni kell-e a nevét stb., hisz az ilyenek sokszor a médiavisszhang miatt teszik, amit tesznek, szóval nem kéne bátorítani őket), mert ugyanígy nem tudtak semmit az áldozatok sem ott és akkor, márpedig ez a film róluk szól, arról, hogy mit éltek át ott és akkor.

"gyakran a rendező sem tudja"
Ki állítja, hogy a rendező sem tudja? Te, a néző, mert az adott filmet nem szereted/nem érted? És ha te nem érted, akkor nyilván a rendező sem értette? Van fogalmad róla, mennyire brutálisan-durván szubjektív mindaz, amire a nagy okosság álcájában rákérdezel?

Nem ez lenne az első baromság, amit Janisch összehord.

Mintha keveredne, hogy akkor most a filmnyelv értéséről vagy egy-egy film (üzenetének) megértésről van szó.

Előbbit szerintem nem kell tanulni, annyira ömlik a vizuális történetmesélési forma mindenhonnan, hogy az ember már gyerekként, spontán kitapasztalja (reklámokból, rajzfilmekből), hogyan működik a film nyelve, mit jelent egy vágás, egy áttűnés, egy leblende, bizonyos beállítások stb. Persze ennél a hétköznapi befogadói szintnél lehet jóval mélyebbre is menni, de az meg már egy egészen más kérdés.

Egy-egy adott film megértésének meg ezen túlmenően egész más feltételei is vannak/lehetnek, élettapasztalat, kulturális/történelmi/stilisztikai/stb. háttértudás, empátia, műveltség, intelligencia...

Nekem azért lóg ki, mert rengeteg benne a többnyire érdektelen töltelékepizód (a klasszikus egy rész/egy eset), és azért, mert szinte végig kriminálisan van megrendezve. De jó rendezőkkel, fele ennyi epizódban, töltelékek nélkül nekem is kedvencek közt lenne:)

Én hozzátenném a THE AMERICANSt a többiek által már említett címekhez - nekem az szökött fel szinte a Breaking Bad és a Drót magasságába.

(De amúgy egyre háklisabb vagyok a sorozatok hosszára. Nekem az amúgy tényleg tök jó Sharp Objects is bőven elég lett volna négy részben nyolc helyett - vagy akár egyetlen feszes egész estés filmben.)

Szerintem azért ebből a négyesből a Person of Interest elég durván kilóg minőségileg - lefelé (azzal együtt, hogy én is szerettem).

Hozzátenném: a csaj, akibe a főszereplő srác belehabarodott, lelép a városból a családjával, és úgy tűnik, a baráti társaság maradéka is széthullik. Szóval nem csak az egyik gyerek (premier plánban mutatott) torkának elmetszéséről és a gyilkos szabadlábon maradásáról, belebegtetett bosszújáról van szó, a finálé és az epilógus ezeknek a Stranger Things-féle sztoriknak MINDEN aspektusát totálisan dekonstruálja.

A pedofíliát szabadon be lehet vallani, nem jár érte súlyos vagy akármilyen büntetés*, mert a pedofília egy betegség, nem büntetőjogi, hanem pszichiátriai kategória. Büntetés azért jár (nyilván), ha az illető enged a pedofil vágyainak (ahogy a főnöke megöléséről álmodozó alkalmazottat sem büntetik, hacsak tényleg gyilkossághoz nem folyamodik). Ami a másik oldalt illeti, pedofilról szóló film, ami ténylegesen a pedofil szemszögéből meséli el a történetet, hirtelen csak egy jut eszembe, a The Woodsman Kevin Baconnal. Az elég jó.

*mármint leszámítva persze a durva és totális társadalmi megbélyegzést, ami azért nem kis dolog

Egyáltalán nem, csak arra a felvetésre reagáltam, hogy azért ez nem olyan egyszerű, hogy leül pár ember, és jót beszélget a filmekről. Ha sok követőt/nézőt akarsz szerezni normális tartalommal, akkor: érteni a filmekhez - kevés, eladható egyéniségnek lenni - kevés. A kettő együtt kell.