Olórin

Én kicsit bizony untam néha, nem mindig éreztem a tartalmat és a szépséget a lassúságában, ugyanakkor belátom, ez kellett ahhoz, hogy az utolsó fél óra tényleg keményen ízekre szedje az embert érzelmileg.
Ki érzi még úgy, hogy Marianne nem találta el, mikor akarta Héloïse először megcsókolni őt? Mert szerintem egyértelműen akkor, amikor zongorázott neki a Négy évszakból

Az én ízlésemnek kicsit túl lelkesen dobálózol nagyon erős szavakkal. Gyáva lett volna? Gyávaság, hogy nem akar kigyalogolni a szinte biztos halálba (ugye messze nem ő volt az egyetlen, aki nem hitte el, hogy tényleg elmentek a németek) teljesen értelmetlenül (BŐVEN volt idejük - a végén még úgy is odaért, hogy az éjszaka nagy részét eszméletlenül heverve töltötte), komplett jellemfejlődés, hogy öt perc alatt meggondolja magát a küldetést illetően stb. Mindegy, hagyjuk :)

Karakterfejlődés??? Miféle karakterfejlődés? Semmi ilyesmi nincs a filmben. A karakter puszta hozzáállása változik a küldetéshez, az is kb. harminc perc után, hipp-hopp, egy csapásra. És még mindig nem érzem, hogy ennek bármi köze lenne az utolsó jelenetsor értelmezéséhez.

A korábbiakon semmit nem változtat, de nem a korábbiakról volt szó. Most vagy "elszakadt benne a cérna" és "észszerűtlenség" és "semmi mást nem lát/hall" és hasonló hangzatos, de sem vizuálisan, sem zenével semmilyen módon meg nem támogatott (sőt, ellenkező irányba mutató) nagy szavak, vagy a kimerültsége, lestrapáltsága stb. ellenére türelmesen, racionálisan kivárta PONT a megfelelő pillanatot. A kettő együtt nem megy.

"mást sem lát önkívületében, mint a küldetését és nem hallgatva senkire csak rohan előre.... katona ésszerűtlensége"
Ahhoz képest, hogy nem lát, nem hall, és totál észszerűtlen, meglepően észszerűen és racionálisan és hidegvérrel és türelemmel kivárja, hogy meginduljon a roham, hogy ne kelljen egyedüli célpontként futnia a csatamezőn - Newman full inspiráló, felemelő, heroikus, akár egy szuperhősblockbuster fináléja alá is beilleszthető zenéjében sem vélem felfedezni a háború őrületét.

A Bosszúállók-filmek többnyire nem szólnak semmiről (bár ez némelyik esetében azért erős leegyszerűsítése a dolognak, de legyen), a Joker meg valóban szól(ni akar) sok mindenről. De itt nem erről volt szó, hanem a mélységről, és mélység számomra egyik (felszínes jelentés/mondanivaló) mögött sincs.

És ha én nem, akkor én látok rosszul? (Miért kell abból kiindulni, hogy valamelyikünk idióta? :D )

Miért lenne? Bennem eddig sem volt:)

Igen, ez szerintem is baj, örülök, hogy egyetértünk :)

Mindennek a világon semmi köze ahhoz, amiről én beszéltem, de nem baj.
És ez a film valójában semmivel sem mélyebb, mint egy átlag Bosszúállók. A különbség az, hogy utóbbi nem is próbál úgy tenni, mintha.