Olórin

Én akkor kezdtem bele a Lostba, amikor még csak kb. az első 10 rész ment le. Itthon még alig ismerték, én sem tudtam még csak azt se, hogy létezik (nem is nagyon néztem sorozatokat akkoriban), egy haverom adta oda írott DVD-n, hogy ezt nézzem meg, mert fasza - és tényleg nagyon berántott. DE már a második évad végére kezdtem úgy érezni, hogy csak nyújtják-húzzák, engem meg lassan inkább frusztrál, mint szórakoztat. Csak hát mindig volt valami ütős fordulat/cliffhanger, ami rávett, hogy folytassam. A harmadik évad fináléját már úgy néztem "végig", hogy bele-beletekertem, annyira untam, és megérett bennem a döntés, hogy ennyi volt, kiszállok... de akkor húzták elő a kalapból a "we have to go back"-et... én meg gyenge voltam:D Végül valahol az ötödik évad 5-6. része környékén adtam fel (azóta se tudom, mi történt, mi hogy volt, mi az a sziget stb, annyira se érdekel(t) a dolog, hogy akár wikipédián elolvassam a befejezést). Szóval bő két évaddal néztem tovább, mint kellett volna. Iszonyat sok feleslegesen kidobott idő, ez jut eszembe a Lostról. De ezzel tényleg belém verte azt, hogy szigorúbbnak, kegyetlenebbnek kell lenni a sorozatokkal (bár ma már egyébként is más a helyzet, sokkal több a jó sorozat, mint akkoriban, eleve muszáj keményebben válogatni).

Jó, a Célszemélyt én is bírtam (annak ellenére, hogy végig botrányos szarul volt megrendezve - a koncepciót, a karaktereket és az átívelő sztorit jól kitalálták). A többiről tartom, amit írtam, a Losttal konkrétan a világból ki lehetne kergetni. Ugyanakkor hálás is vagyok neki, mert az tanított meg rá, hogy kíméletlenül kaszálni kell egy sorozatot, ha bullshitnek meg időhúzásnak érzem, és nem szabad engedni a cliffhangerek meg a "de tudni akarom, mi történik legközelebb" csábításának.

Szerintem inkább középszerű bullshiteket:)
A Castle Rockot is feladtam két rész után. Bazi lassú, zéró atmoszféra.

Igaz, most utánanéztem, és tényleg én voltam a bamba:)

Elég ritka, hogy újranézve felpontozok egy filmet, de ez most nagyot nőtt a szememben. Igaz, a sztori nagyon egyszerű, a főgonosz meg nevetségesen papírvékony, viszont minden más szinte tökéletes - rendezésileg ez az egész sorozat csúcspontja, minden akciójelenet hihetetlen precizitással és ötletességgel kivitelezett (talán a parkolóházas finálé a kedvencem - mintapéldája annak, hogyan kell maximálisan kihasználni egy helyszínt -, bár nehéz választani), és még némi szuberzió is van benne, mert folyton rálép a sorozat kötelező elemeinek tyúkszemére (minden szuperkütyü besül - általában egyszerre komikus és feszült körülmények közepette -, maszktrükk csak egy van, azt is a főgonosz követi el a hősök rovására).
Az epilógust ellenben továbbra is hosszúnak és feleslegesnek érzem, de belátom, hogy valamit kezdeni kellett a feleségszituációval.

Hát az az ő hülyeségük:)

Nem kaszálták, hanem eleve egy nyolcrészes minisorozatnak készült.
Engem az első rész nagyon durván magával ragadott, utána a 2-3 kicsit szenvedősnek-elnyújtottnak tűnt, de majd meglátjuk.

Yellowstone: Kedvenc sorozatom jelenleg. Taylor Sheridan írja-rendezi, hangvételében és témáiban elég hasonló a Hell or High Waterhez, úgyhogy akinek az tetszett, az ezzel is tegyen próbát. Costner óriási a főszerepben, nem tudom, láttam-e valaha ennyire jól játszani. (A másfél órás pilot még kicsit lassú, de a második részben már beindulnak a sztori- és karakterszálak, és onnantól zseniális. Jelenleg az 5. részénél tart, és már berendelték a második évadot is.)

Szerintem mostanra az is tudja, mi történik a Végtelen háborúban, aki nem látta, hacsak nem barlangban él:)

Ezeket nem kiregro írta (vagyis nem csak), ez esetben egy szót sem szóltam volna.