Olórin

Nekem ennek az egész Home Alone-dolognak az a legnagyobb tanulsága (nem mintha eddig nem lehetett volna tudni, de mégis...), hogy a Disney azért vette meg a Foxot, hogy hozzáférjen nem csak a jelenleg is "élő" franchise-okhoz (mint az Alien), hanem rég kikopott brandek egész sorához is, amiket most ész nélkül lehet majd remake-elni - mert hát a saját filmkönyvtáruk előbb-utóbb kimerül, pl. a klasszikus rajfilmek "élőszereplős" feldolgozásait egészen őrült tempóban égetik. Valahol ironikus, hogy a Disney úgy kebelezi be a jövőt, hogy a múlton hízik meg.
Az egész Disney-n belül a Pixar az egyetlen, ami még rendszeresen "fárad" teljesen eredeti öltetekkel, de mintha náluk is kezdene már lassan eltolódni az arány a folytatások felé.

csabaga: voltak hatalmas bukások mostanában is, utóbbi években is. Mindig vannak. De szerintem te is tudod, hogy ma már nem úgy néz ki egy stúdió, mint anno, amikor az UA-t még majdnem be tudta dönteni a Mennyország kapuja kudarca. Egy Disney egy ilyen veszteségnek ma a többszörösén is csak röhög.

Kaszálták, aztán alkotók próbálták elvinni más csatornához/streaminghez, de senkinek sem kellett. 100%, hogy nem lesz második évad.

"Nagybetűs művészfilm", szerintem ennél visszataszítóbb kifejezés nem sok van a filmes zsargonban.

Szeretném indítványozni, hogy erre a filmre kétszer lehessen egyest adni.

Én például nem szeretem sem a 2001-et, sem a Ragyogást. Egyszerűen csak ha ezekről vitatkozok valakivel, nem azt vágom hozzá az illetőhöz, hogy "túlértékelt".
"a casablanca nélkül nincs filmtörténet, pedig alig van benne ordító hibák nélküli jelenet"
Hajjaj :D

Miféle kényszerítésről beszélsz? Szó sem volt arról, hogy nem lehet másképp látni a dolgokat, mint a kánon, a kritikusok, a szakma, akármi, akárki. Csak talán nem mindegy, hogy hogyan. Ha azt mondod a Keresztapára, hogy túlértékelt, azzal kvázi megkérdőjelezed a pozícióját - csakhogy nincs értelme megkérdőjelezni, a pozíciója változatlan marad, attól függetlenül, hogy te mit gondolsz róla. Ha elkezdesz érveket hozni mellette, hogy miért nem tetszett, az már más kérdés (de ez kb. egy az egyben benne van a cikkben, amit beszúrtál).

Egyébként pedig ellentmondasz magadnak. Ha nincs olyan, hogy valakinek objektíve igaza van, ahogy állítod, akkor ugye olyan sem lehet, hogy valakinek objektíve nincs igaza. Márpedig ezek a megjegyzések, hogy "egyetemi oktatóktól, jónevű kritikusoktól lehetne akkor baromságokat idézni hogy szinte fáj" és "a mad max fury road is jó film, de a 10 pontokat dobáló meg remekműző kritikusok, hát.." eléggé "objektíve nincs igazuk"-szagúak. A Keresztapa tehát túlértékelt, mert te azt mondod, aki meg remekműnek nevezi a Fury Roadot, az "hát..." - vagyis gondolom, képzeljük oda a sértéseket az objektíven tévedőkre vonatkozóan (szerintem a Fury Road remekmű egyébként), mert szerinted nem remekmű. Hogy is van ez? -

Ez ugyanaz, csak másképp megfogalmazva:)
Nyilván nem ugyanúgy értelmezzük a szót ezek szerint... de (az én szemszögemből) egy Keresztapára végképp nem lehet azt mondani, hogy túlértékelt, az ugyanis egy sokkal súlyosabb szó annál, hogy "nem tetszik". Eleve, egy Keresztapán már nincs mit "értékelni", az idő (közel fél évszázad) eldöntötte, hogy hol a helye a filmtörténetben. Ennek ilyen legyintéssel ellentmondani, hogy "túlértékelt", szerintem igenis arrogancia (és/vagy butaság).

Azért van némi igazsága, ha ugyanis azt mondod valamire, hogy "túlértékelt" az amolyan arrogáns kinyilatkoztatása annak, hogy te jobban tudod a kritikusoknál/szakmabelieknél/nézők többségénél/stb. - ők mind tévednek, neked van igazad. Lényegében nem csak a filmet minősíted vele, hanem azokat is, akik másképp gondolkodnak róla, mint te.

"Azért megnéznék egy modern adathordozókat használókat tömörítő közvélemény kutatást, mennyire is ismerik a klasszikusokat."
Nem kétlem, hogy arányaiban kevéssé, de ez mindig is így volt. Vagy amit írtál, hogy ti. kamaszkorodban te Bergmant néztél, az szerinted akkoriban igaz volt az átlag kamaszra? Mert én erősen kétlem.
A generációs különbségek tényleg fontosak és beszédesek. Te ragaszkodsz a régi formátumokhoz, én már leszoktam róluk (pedig szerintem én még tovább kitartottam a DVD-k mellett, mint a magam korosztályának átlaga: kb. egy éve száműztem a kisszobába a sok száz lemezes gyűjteményemet, manapság meg már elvétve veszek csak egy-két BD-t - egyszerűen elkopott az az igényem, hogy fizikailag birtokoljam a filmeket), az utánam jövő generációk meg már rá se szoknak. Ez van.

Egyáltalán nem merülnek feledésbe a klasszikusok, egyszerűen csak változik az adathordozói piac, és te pont ennek a leszállóágban lévő/haldokló szeletén keresed a téged érdeklő műveket - nem csoda, hogy nem találod.