mortimer ezredes

Tapasztalat: 9426 film
Kompetencia: 22 film
Súly: 9976
Regisztráció: 2007. november 14. (16 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 12 user

Kedvencek

Műfajok: akciófilm, krimi, western

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1984
Lakhely: Heves megye

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Confusions of a Nutzy Spy
 
4 2024-06-18
The Pillars of the Earth
A katedrális
4 2024-06-17 3,8
(92)
The Getaway
Szökésben
3 2024-06-17 3,0
(130)
A Ham in a Role
 
4 2024-06-16 ?
(1)
Ciprián mester
 
4 2024-06-15 ?
(1)
A Fox in a Fix
 
4 2024-06-15 ?
(2)
Sharpe's Enemy
Sharpe ellensége
4 2024-06-12 ?
(9)
Sharpe's Eagle
Sharpe trófeája
4 2024-06-11 3,2
(10)
Sharpe's Rifles
Sharpe lövészei
4 2024-06-10 ?
(8)
Ain't We Got Fun
 
3 2024-06-10 ?
(7)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Nekem nem tetszett. Nem éreztem, hogy kerek egész lenne a film. Már a látványvilág is fájdalmat okoz, nehéz nézni ezt a habzó, rezgő, izgő-mozgó animációs stílust. Unalmas az egész "történet" is, a sokat markol, keveset fog tipikus esete. Olyan mintha az alkotók fellapoztak volna mindenféle lexikont, aztán ahol kinyílt, azt beledobálták a film alapanyagába: van itt minden irodalomtól kezdve biológián, filozófián, valláson át politikáig, történelemig. Sorjáznak a kulturális utalások, hírességek nevei: Louis Malle, Jean-Paul Sartre, D. H. Lawrence, Charles Darwin, evolúció, egzisztencializmus, francia új hullám, stb. Richard Linklater és stábja igencsak túltolhatták a varázsgombát, kokaint, vagy mit tudom én mit, amikor ezt a filmet összerakták. Fárasztó, művészieskedő, okoskodó alkotás.

2023-05-25 20:55:05 Grayeagle (1977) / Szürkesas mortimer ezredes (3) #1

Nem túl jó film, de Ben Johnson és Jack Elam miatt nincs szívem rosszabb osztályzatot adni (ők mindig minden filmben jók, egyszerűen olyan kisugárzásuk volt, hogy ha csak egy helyben álltak volna a kamera előtt, akkor is emelnének még a legrosszabb film színvonalán is). Azt, hogy a Szürkesas az Üldözők egyik feldolgozása, azt hagyjuk. Ami pozitívum az az, hogy a történet 1848-ban játszódik, mert 10 indiános western közül 8 minimum az 1860-as, 1870-es, 1880-as években játszódik, az úgymond klasszikus indiánháborúk (pl. az apacs háborúk, az 1876-os sziú háború) idején. Itt ne várjunk kékzubbonyos lovasságot, lovasrohamot, telepeseket támadó harcosokat, sőt még a törzsközi háborúskodás se igazán jelenik meg a filmben. A történet nem túl akciódús (az Üldözők se volt az), a statiszták sincsenek túl sokan, kevés a tömegjelenet. Komancsok helyett csejennek a történet mozgatói indián fronton. Érdekes, hogy itt a soson törzs tagjai lesznek a rosszfiúk (hasonlóan a A Ló nevű ember című filmhez). Ábrázolásuk egyértelműen negatív: kegyetlenek, agresszívak, kicsit bugyuták (rögtön beugrott a Kis nagy ember és a Farkasokkal táncoló pauni ábrázolásmódja, úgy látszik az időnként fehéreket támogató törzsek bemutatásánál sok filmnél csak ennyire futja). Velük ellentétben csejenn barátaink mind gáncs nélküli lovagok, úriemberek, kegyetlenségnek még csak nyoma sincs. Ami a film legfurcsább része volt, az az, amikor a csejenn harcos egyedül szállást és élelmet kér a vadászó sosonoktól, akik simán megvendégelik, szállást adnak neki. A csejennek és a sosonok ellenségek voltak, folytonosan harcban álltak egymással, így volt ez a filmben megjelenített időszakban is (például 1817-ben és 1843-ban is vezettek a csejennek a sosonok ellen rajtaütéseket). Elég hiteltelen, hogy a sokszoros túlerőben lévő sosonok nem ölik meg azonnal a csejenn harcost a filmben. Azért vicces, hogy sok amerikai rendező köszönőviszonyban se volt a történelmi hűséggel, bezzeg a jó Sergio Leone és stábja, akik könyvek tucatjait olvasták át, hogy minél hűebben vissza tudják adni a vadnyugatot, a korabeli fegyvereket, ruhákat...

Közepes western, lapos színészi játékkal, néhány mozgalmasabb akciójelenettel, és szerencsére elég sok statisztával. A kötelező és giccses szerelmi szál lassítja a film tempóját, illetve rontja az összképet. A másik tényező, ami ront a színvonalon, az a történelmi hitelesség. Az egyik legszembetűnőbb hiba az, hogy a sziúk nem hordtak fejkendőt, pláne nem vörös színűt (ellentétben például az apacsokkal vagy a navahókkal). A film magyar szinkronjában Custert ezredesként emlegetik, holott 1876-ban alezredes volt. A filmben az indiánoknál alig látni tűzfegyvereket, pedig a valóságban tűzerejük felülmúlta a katonákét. Szilaj Ló ábrázolása sem sikerült túl jól, a filmben egy kapkodó, vérgőzös figuraként jelenik meg, a valóságban bölcs, megfontolt, kiváló harcos volt. Custer halála is sántít, mert a filmben íjjal végeznek vele, ami furcsa, mert megbízható kortársak leírásai és mérvadó történészek munkái alapján két végzetes lövéstől esett el (az egyik golyó mellkason találta, a másik pedig a bal halántékát érte). A legnagyobb ferdítés a filmben az, hogy az indiánok Ülő Bika szavára hallgatva nem skalpolják meg, illetve nem csonkítják meg az elesett katonákat: megint csak a kortársak leírásait, a történészek kutatásait figyelembe véve bizony, hogy megskalpolták, és megcsonkították az ellenséget. Mert volna bármelyik törzsfőnök, vezető odaállni a felajzott, jogos bosszúra szomjazó harcosok elé, hogy ne tegyetek ilyesmit, azt hiszem kapott volna ő is rendesen.

Nálam nem éri el a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében szintjét, de azért jó film. A történet elég érdekes, lekötötte a figyelmemet, a színészi játék jó, talán a film tempója kicsit lassú időnként. Gian Maria Volonté ezerarcú, zseniális színész volt: furcsa volt látni a naiv, bambácska gimnáziumi tanár szerepében, játéka ennek megfelelően kellően lelassult volt, néhány jelenetben úgy tűnt, hogy ébren is alszik, alakítása a film vége felé vált energikusabbá, amikor karaktere gyors iramban száguld a végzete felé. Tetszett, ahogyan adagolták az információkat a kettős gyilkosság kapcsán: először a patikus viselt dolgaiból indultak ki, aki nagy nőcsábász volt, így a féltékenységből elkövetett gyilkosság volt az első verzió, ahol a doktor, a másik áldozat, csak azért halt meg, mert rosszkor volt rossz helyen, aztán a doktor története került előtérbe, akinek szintén volt szeretője, illetve, aki sokat tudott egy helyi hatalmasság bűnös üzelmeiről, így a hatalmi játszmák kerültek előtérbe, végül bebizonyosodott, hogy tényleg a szerelem és a féltékenység mozgatta a gyilkosságokat, és a doktor volt a fő célpont, a patikus pedig a körülmények áldozata lett. A színészek közül ki kell még emelni Luigi Pistillit, aki lubickolt a patikus nyúlfarknyi, de a történet szempontjából fontos szerepében, illetve Gabriele Ferzettit, aki Rosello simulékony, de veszélyes, és a szálakat mozgató, unokatestvére szerelméért bármire képes karakterét formálta meg kitűnően, kellő átérzéssel. A film nagy részében a krimi szál dominál, ám a vége felé a drámaiság kerül előtérbe. Egyébként szépen felépített, logikus történetvezetésű mű a Mindenkinek a magáét, ami kellő odafigyelést igényel, de megéri a ráfordított időt!

Én is azt tudom csak mondani, hogy egyrészt az eredeti jobb, másrészt a cselekmény ugyanaz, így tudtam előre mikor mi fog következni. Tom Hanks hozza, amit kell, a többiek is elég jól játszanak. Ami újdonság a filmben, az a szereplők hátterének amerikaiasítása, az ottani közeghez való igazítása (salvadori-mexikói új szomszédok, afroamerikai régi barátok, transznemű figura). Egyszer meg lehet nézni, de ha nem készült volna el ez a film, akkor se vesztett volna semmit a világ.

Egész jó film: a színészek jól alakították a karaktereiket, jók a kosztümök. A film tempója megfelelő, nem lassú, a cselekmény nem válik unalmassá, elég érdekes ahhoz, hogy a figyelmet fenntartsa. Működik a feszültségkeltés, a hangulat kellően sötét, a történetben a horror mellett fontos a dráma is, érezni a történések súlyát. Ahol kell ott véres a film, de nem öncélúak a vérengzések.
Azért van néhány furcsaság, ami ront az összképen:
1. Az ezüst szerepe: érdekes, hogy az ezüst fogsor indítja el a ragályt, illetve, hogy az ezüstgolyóval meg lehet törni az átkot, de a lények legtöbbjét sima lövedékekkel meg tudták ölni, nem kellett ezüst az elpusztításukhoz.
2. Az idősík: a történet jórészt 1882-ben játszódik, a főhős pedig úgy emlegeti a gévaudani fenevad esetét (ezt a történetet dolgozta fel a Farkasok szövetsége című remek film), ami 1764 és 1767 között történt, mintha csak pár éve zajlott volna le, amiben neki is része volt: ez így nagyon logikátlan.
3. A nemzetiségi kérdés: a történet Franciaországban játszódik, ehhez képest a szóban forgó település lakói, a földesurak, a bérlők, a munkások mind írek, vagy angolok, angol nyelven töltik ki a hivatalos papírokat, még jó, hogy a rendőrfőnök, meg pár cseléd francia.
4. A fegyverek: a filmben a sörétes puskákon kívül csak feketelőporos, elöltöltős puskákat használnak, ami lehet, hogy jó a hatáskeltés miatt, de 1882-ben már a modernebb dugattyús závárzatú vagy gyútűs, hátultöltő puskáknak meg kellett jelenni a vidéki Franciaországban is, főleg egy jómódú földbirtokos fegyverarzenáljában, illetve 1870-71-ben lezajlott a francia-porosz háború, ahol már a francia katonák egy része hátultöltő puskákkal volt felfegyverezve (Chassepot puska).
Mindezek ellenére a film simán kiemelkedik az utóbbi évtizedek farkasemberes filmjei közül, és még néhány újításra is futotta az alkotók részéről.

Ezer sebből vérző alkotás ez, de nekem nincs szívem közepesnél rosszabbat adni rá. Engem könnyen meg lehet venni ezzel a hamiskás indián mitológiával. A színészek csapnivalók, a történet faék egyszerűségű, de legalább a film nem túl hosszú, így nem válik unalmassá. A démon fejszerkezete elég vicces, ami jó benne, hogy az íj a fő fegyvere, néha kést, és persze tomahawkot is használ áldozatai leterítéséhez. Démonunk 8 emberrel végez, ebből két esetben nem láthatjuk a végeredményt, csak utalnak rá. A film több ponton erősen hajaz az 1978-as Indián démon című filmre: a legfontosabb hasonlóság, hogy főhősünk is kap egy indián segítőt, aki annak a varázslónak a leszármazottja, aki a démont elszabadította, és amúgy civilben jól menő befektetési tanácsadó, és aki ellentétben az Indián démonban szereplő segítő karakterrel, meghal a végső összecsapás során. Nekem ez a film az igazi bűnös élvezet kategória volt az 1980-as évek végéről, megspékelve annak az időszaknak az utánozhatatlan hangulatával, légkörével!

Remek színészek, változatos helyszínek, de a film kínosan lassú tempója sokat ront az összképen. A hidegháború, a kémkedés világa inkább csak háttér a két ellentétes táborból jött ember szerelmi viszonyának a bemutatásához. A sok randevú, beszervezési kísérletek, árulók lebuktatására tett erőfeszítések teszik ki a film kilencven százalékát, igazi akció (egy kis lövöldözés, robbantás) csak a film utolsó perceiben van.

2023-03-16 17:09:48 Rendszáma ismeretlen (1963) mortimer ezredes (4) #1

Remek film, nézőbarát darab a maga alig egy órás hosszával. A történet nagyon jó, kiváló színészekkel még a legcsekélyebb szerepekben is. Egyébként lehet rosszat mondani egy olyan filmre, ahol Rajz János és Suka Sándor alakított olyan karaktereket, akiknek alig egy-két mondat, illetve pár másodperc jutott a képernyőn?! Körmendi János zseniális a film főszereplőjeként, ahol kell ott vicces, máshol pedig kellően drámai az alakítása. A vígjáték besorolás nem igazán fedi le a film stílusát, inkább dráma, nagyon komoly témát boncolgat a cserbenhagyásos gázolás kapcsán, és itt ráadásul erőteljesen vívódik főhősünk a lelkiismeretével tette miatt. Egyébként a film vége oldja a drámai hangulatot, mert a szerelmesek egymásra találnak a történtek ellenére.

2023-03-16 08:13:24 Funland (1987) mortimer ezredes (3) #1

Furcsa filmecske ez, se nem jó, se nem rossz. Igazából engem végig lekötött, persze nincs másfél óra a játékidő. Nagy neveket ne keressünk a filmben, így a színészi játékról sokat nem érdemes írni. A főszereplő, Bruce bohóc karaktere elég érdekes lett, az őt alakító David L. Lander jól játssza a rá bízott figurát. A vidámparki közeg mókás a sok bárgyú alkalmazott karakterével, maga a vidámpark tulajdonosa is elég bohókás alak. A bonyodalmakat okozó olasz maffiacsalád tiszta paródia, a család feje Marlon Brandót utánozza a Keresztapából (persze a nyomába sem érhet Brandónak), illetve folyamatosan Al Caponét magasztalja, az egyik fia simulékony, törtető üzletember, a másik tipikus bérgyilkos. A történet lényegében onnan indul be, hogy az olasz család átveszi a vidámparkot, ehhez természetesen a tulajdonost elteszik láb alól. Ütődött bohócunknak (aki korábban pénzügyi szakember volt, de már erős személyiségzavarokkal küzd) kell megtalálnia a megfelelő megoldást, hogy a vidámpark ne váljon a maffiózók prédájává. Valójában a film inkább vígjáték, a krimi szál igen gyenge, illetve nem történik benne semmi durvaság, a gyilkosságot nem mutatják.

Összes komment...