mortimer ezredes

Tapasztalat: 8485 film
Kompetencia: 44 film
Súly: 9585
Regisztráció: 2007. november 14. (15 év, 2 hónap)
Kedvencnek jelölték: 12 user

Kedvencek

Műfajok: akciófilm, krimi, western

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1984
Lakhely: Heves megye

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Man from Snowy River
Jim Craig
4 2023-02-02 ?
(7)
Murders in the Rue Morgue
A Morgue utcai gyilkosságok
3 2023-02-01 ?
(6)
Riders in the Storm
Lovasok a viharban
2 2023-02-01 ?
(1)
D.O.A.
Holtan érkezett
3 2023-01-31 3,1
(20)
Stalking Hitler's Generals
Vadászat Hitler tábornokaira
4 2023-01-31 ?
(1)
Furioza
 
4 2023-01-30 3,3
(35)
Going to War
Indulás a háborúba
4 2023-01-30 ?
(1)
Tian jiang xiong shi
A sas és a sárkány
3 2023-01-29 2,5
(35)
Mr. Harrigan's Phone
Harrigan úr telefonja
3 2023-01-29 3,0
(43)
Társasjáték
 
4 2023-01-28 ?
(6)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2023-01-28 11:13:40 Társasjáték (1967) mortimer ezredes (4) #2

Rövid, de szórakoztató vígjáték. Ha átsiklunk a történet sutaságán, egyszerűségén és a nagyszerű színészek játékára koncentrálunk, akkor biztos, hogy nem érhet csalódás. Mindenki remek ebben a komédiában, de nekem Márkus László katonatisztje, illetve Körmendi János inasa lopja a show-t.

Megrázó és döbbenetes dokumentumfilm az 1945-ben Japánra ledobott két atombomba okozta pusztításról. A több százezer áldozat között szinte csak civilek, gyerekek, asszonyok, idős emberek voltak. A korabeli felvételeken láthatjuk a semmivé vált épületek nyomait, földig rombolt házakat, de a legszörnyűbb az atombetegség emberi testre gyakorolt hatásainak bemutatása volt. Ugyanakkor felemelő volt nézni az orvosok, ápolónők áldozatos, de sokszor reménytelen, illetve veszélyekkel teli munkáját a túlélők ezreinek megmentése érdekében. Igazi hősök voltak ők, csakúgy mint a felvételeket elkészítő japán, és amerikai filmesek, operatőrök, akik a két városban az egészségüket, testi épségüket kockáztatva elkészítették ezeket a felvételeket, és kitartó küzdelmet folytatva megmentették az utókornak ezeket a felvételeket, amelyeket az amerikai hadsereg minden áron el akart zárni a világ elől, nehogy a nyilvánosság szembesüljön az atombomba pokoli pusztító erejével, illetve szörnyű utóhatásaival (30 évig sikerült is elzárniuk a világ elől ezeket a felvételeket). A dokumentumfilm végén előkerül az atomháború témája, ami a jelenlegi atomhatalmak által birtokolt arzenál mennyiségét és fejlettségét tekintve biztosan az emberiség pusztulásával járna. Rettenetes belegondolni, hogy manapság is vannak olyan országok, akik képesek atombombával fenyegetőzni.

Nagyon jó film. Gregory Peck nagyszerűen alakítja az öregedő seriffet, aki egy nála jóval fiatalabb lány kegyeiért egyre mélyebbre süllyed, egyre többször lépi át a törvényesség határát. Megdöbbentő, hogy a lány családja ezzel a bűnös, házasságtörő viszonnyal takargatja törvénysértő, szeszfőző tevékenységét. Ralph Meeker is kiváló alakítást nyújt a lány apjának szerepében, aki elég ravasz, és célratörő ahhoz, hogy terveit megvalósítsa, illetve a seriffet ennek megfelelően manipulálja, még a gyilkosságtól sem riad vissza, amikor a nyomukra bukkanó seriffhelyettessel végez. A film vége igazán hatásos, és szó szerint húsbavágó: kiderül, hogy a lány érzelmei a seriff irányába nem voltak őszinték, csak a család igényeinek megfelelően kacérkodott az idős férfival, és gond nélkül megsebesíti a seriffet egy húskampóval, hogy családjával egérutat tudjanak nyerni. A filmzenét Johnny Cash szerezte, és szerintem remek munkát végzett, dalai nagyon jól illettek a film hangulatához, világához.

Szórakoztató és feszes cselekményű kalandfilm remek színészekkel. Burt Lancaster és Robert Douglas (aki a kétszínű olasz grófot alakítja) nagyon jól hozzák a karakterüket, de a többiekre sem lehet panasz. Ami nálam zavaró volt:az összecsapásoknál alig kerültek elő fegyverek, a filmbeli lázadók ököllel, meg hétköznapi eszközökkel intéztek el mindent, így súlytalanná váltak a harcok. A film magyar címében szereplő íj, mint fegyver alig került elő a történet során, pedig a főhős íjász, vadász, azt hittem, hogy többször fogja használni ellenségei legyőzéséhez ezt a fegyvert, de sajnos nem így volt.

2023-01-20 08:49:26 Vigyázók (1993) mortimer ezredes (4) #1

Ez egy értékes, és fontos alkotás, mert olyan kérdéseket, témákat boncolgat, amiket korábban nem lehetett firtatni. A színészek nagyon jól alakítják a rájuk bízott karaktereket. Kiemelném Andorai Pétert (az általa megformált Károly karaktere volt a legérdekesebb a filmben), Éless Bélát, aki az egyik ÁVH-st játszotta igen meggyőzően, illetve Mensáros Lászlót, akinek ez volt sajnos az utolsó filmes szerepe. A film nagyon jól visszaadja az 1950-es évek elejének fojtott, félelemmel teli légkörét, ahol bárkiből a társadalom ellensége lehetett mondvacsinált okok alapján percek alatt, illetve bárki besúgó lehetett, az ember még a saját környezetében, barátaiban sem bízhatott meg száz százalékosan. Nagy kár, hogy nem derül ki a film végén, hogy kié is volt az a bizonyos kék színű ügynöki igazolvány.

Elég sótlan vígjáték 1990-ből, nem igazán ismert színészekkel megpakolva. A poénok java része olyan, amelyiken épp csak elmosolyodik az ember, nem igazán ütősek, de legalább itt még nem az altesti humor volt a fő forrás. A film nagy erénye a gyönyörű táj, a sok hó, ami felénk már nem jellemző az utóbbi években sajnos.

Nagyon jó szatíra az emberi ostobaságról, hiszékenységről. A film alapanyagát a híres itáliai filozófus, író, diplomata Machiavelli azonos című színműve adta. A film érdekesen jeleníti meg a 16. század elejének Firenzéjét, tele érdekes figurákkal. A kosztümök, ruhák, épületek, berendezések igényesen korhűek. A színészek mind nagyon jók, jól játsszák karakterüket. A történet egy bájos hölgy kegyeinek megszerzése körül forog, amiért főhősünk (akit a Sandokan sorozatból ismert Philippe Leroy alakít nagyszerűen) bármit képes megtenni, bármilyen eszközt képes bevetni, és természetesen siker koronázza a törekvéseit. Ki kell emelni a színészek közül a mindig remek Totót, az általa játszott szerzetes a legjobb karakter a filmben. Volt a filmben két momentum, ami a könnyed hangvételű műben meglepett: az egyik egy akasztott férfi, aminek megjelenítése igen naturalistára sikerült, a másik pedig őskeresztények csontvázainak, maradványainak elég vérfagyasztó bemutatása.

Színvonalas szatíra az 1980-as évek elejének magyar társadalmáról. Értékhordozó mű ez, mert tényleg egyszerre szórakoztat, és bírál, rengeteg visszás helyzetet mutat be, karikíroz ki. A szereposztás parádés, a legapróbb szerepekben is remek színészek brillíroznak. A film csúcsa nálam is a Kállai Ferenc-Sinkovits Imre páros jelenete a krimi olvasás nehézségeiről, mondhatnánk, hogy a spoilerezés ártalmairól.

Egyszer meg lehet nézni, de valahogy nem ad olyan élményt, ami miatt jó film lehetne. A színészek nagyon jók, de a történet néhol unalmas, máshol meg logikátlan. Robert Forster viszont kiváló alakítást nyújt, a karaktere is elég összetett, és már tudom, hogy a Coen testvérek honnan merítették Anton Chigurh pénzérmés játékait.

Érzelmileg erősebb, mint Nolan Dunkirkje. Több olyan jelenet is van, ami nagyon megindító. A film elején a reklámplakát napsütötte, vidám, nyaraló emberekkel teli tengerpartja és a háború sújtotta, levert, menekülő, tanácstalan katonákkal, elhagyott járművekkel, fegyverekkel, halottakkal teli tengerpart képe megadja a film komor hangulatát. Nagyon tetszett az angolok és a franciák közötti nézeteltérések, súrlódások gúnyos bemutatása. Jól jelenítette meg a film a francia haderő katonáinak különböző viselkedési formáit is: van, aki minden helyzetben feltalálja magát, pénzt tud keresni mások nyomorából is, van, aki a helyzet reménytelensége ellenére sem adja fel a harcot, fegyverrel küzd tovább, van, aki megszabadul fegyverétől, nem akar tovább gyilkolni, harcolni, van, aki egyszerűen csak élni szeretne, ameddig csak lehetséges, van, aki pedig csak sodródik az árral, próbál valahova csapódni. A legbrutálisabb: a magukból kivetkőző, fosztogató, a saját népük tagjaival erőszakoskodó katonák ábrázolása. Az ellenség, a németek itt is többnyire arctalanok, kivéve két jelenetben: a lelőtt repülőgépből kiugró ejtőernyős, akit a tengerparton összezsúfolódott, korábban a repülőből bombázott, géppuskázott katonák könyörtelenül agyonlőnek, illetve az apácának öltözött két diverzáns, akiket szintén agyonlőnek a franciák, igaz itt már tűzharc során. Belmondo hatásosan formálta meg Maillat karakterét, de rajta kívül a többi színészre sem lehet panasz, mindenki jól játszott. A film kellő erővel mutatta be a második világháború ezen eseményeinek borzalmait, a felesleges pusztítást, civilek és katonák ezreinek értelmetlen halálát.

Összes komment...