GothMan

:D Akkor még véletlenül se nézd meg az Ördögűző: Dominium-ot, ami ugyanez, csak még szarabbul.

Orgiát vártam, de csak maszturbálást kaptam helyette. De most komolyan, ennyire öncélú, művészieskedő "filmet" még életemben nem láttam, és remélem, nem is futok még egyszer bele ilyenbe. Alapvetően a nagyon nyomasztó atmoszféra keveredik az extra közeli képekkel és hangokkal. Ha valaki pislant - zoom a szemre, ha valaki levegőt vesz - zoom a szájra, ha valaki elfingja magát - oké, ilyen nem volt, de simán belefért volna a koncepcióba, már ha volt koncepció egyáltalán. Egyébként meg igazi test központú body horror (is), amellett hogy olyan szinten próbál művészi lenni, hogy egy Bergman mellette popcorn mozinak tűnhet. Rövidfilmként (talán) működött volna, de így nekem ez egy nagy bukta.
4/10

Chris R. Notarile Freddy Krueger sorozatának záró darabja. ..............

Én erre megint csak azt tudom mondani, hogy ha ott lettél volna, nem éreznéd röhejesnek ezt az egészet. Egyébként sem hiszem, hogy Akerlundnak az lett volna a célja, hogy szembehuggyozza saját múltját.

Azt hiszem, ez volt az utolsó (whodunit) slasher, ami rajta volt a bakancslistámon, és nem is csalódtam benne. Elegánsan fényképezett, intelligens film, ahol a giallo gyökereket is érezni lehet. Bár a gyilkos kiléte és motivációja elég könnyen kitalálható, végig fent tartja a feszültséget, jó a zenéje és kétségtelenül a műfaj hőskorának legjobb darabjai közé tartozik.
8/10

Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, de ezek a dolgok valóban így néztek ki a nyolcvanas évek végén. Az, hogy manapság ezt a korszakot próbálják valami misztikus ködbe burkolni egy dolog, de valójában a black metal is a sex and drugs and rock'n'roll egy extrém megnyilvánulása volt, fiatal kölykökkel, akik azt hitték, övék a világ.

Abszolút klasszikus, meg is adom rá az ötöst. Tényleg az embernek vissza kell menni a hetvenes évekbe, hogy hangulata is legyen egy horror filmnek, és nyilván a mai generáció elaludna rajta, én meg hál Istennek vagyok annyira öreg, hogy a hideg kiráz tőle. Azt olvastam, Stephen King egyik kedvence, merített is innen bőven, maradjunk annyiban. Tessék megnézni.
9/10

Kicsit gótikus, kicsit giallo, de leginkább egy unalmas krimi. Dícséretes, hogy próbálták feldobni egy-két erotikus jelenettel, de végeredményben egy gyenge eresztés marad.
4/10

Nyilván alapból másképp értékeli a filmet egy - mondjuk úgy - kívülálló, és egy olyan ember, aki maga is ott volt a 80-as évek végén, 90-es évek elején, a metal őrület közepén. Én, ez utóbbiakhoz tartozom, és bár nem voltam az Inner Circle tagja, sőt, soha nem is voltam igazán black metal fan, az a miliő, amit a film bemutat, telitalálat. Tényleg ilyen volt, még itt Magyarországon is. És persze mindamellett, hogy megismerhetjük ezt a történetet (a zenék kurva jól szóltak végig), betekintést nyerhetünk abba a világba is, ami létrehozta ezt a hihetetlenül szélsőséges művészeti irányzatot. Plusz pont, hogy a (ön)gyilkosságok bemutatását hiper realistára vették, semmi cicó. Erre azért nem számítottam. Nekem tetszett.
7/10

A hülye címe ellenére egész minőségi horror. A legrégebbi gótikus regényeket (Walpole, Lewis) idéző erőszakos, bosszúszomjas története telitalálat (bár a megvalósítás nem mindig van azért toppon), és Stephanie Beacham ismét remekelt, mint egyszerre szűzies és csábító hősnő. Ja, és itt van Peter Cushing is, ha már nagy nevek.
7/10