GothMan

Erre nincs mentség. :) Komolyan mondom, már csak az előző részben szereplő púpos szolga hiányzott a tíz centis botjával, hogy fel-le csoszogjon hatvan percen keresztül. A mai napig kísért néha a csávó.

Iszonyat szar, akárcsak a többi Universal horror rokona, a műdíszletek között vergődő, öltönyös(!) szörnnyel, aki egyébként egy az egyben Fester bácsi az Addams családból, csak még röhejesebb. A színészi játék elviselhetetlen, a történetmesélés giccs, egyedül a két hölgy főszereplő emelkedik ki ebből a borzalomból - kár, hogy csupán pár percet(!) kaptak a vásznon. Ez most fájt.
3/10

Pinhead kicsit tényleg túltolta a kretént, de nekem ez a film még bőven belefér a szórakoztató, nézhető kategóriába.
6/10

Ó, én osztályoztam már így filmet, nem is egyet.

Ez egy mesteri giallo, ami túl is lép önmagán. Én a magam részéről szeretnék még több ilyen Hitchcock "ripoff"-fal összefutni.
8/10

Nagyon szépen levezényelt gótikus mese, ami legalább annyira sablonos (vámpír mítosz), mint merész (bizarr anya-fiú kapcsolat, leszbikus utalások). Nincs ott a jobbak között szerintem, de még így is bőven jó.
7/10

Ha már a feltámadt Shyamalan, akkor maradok a The Visitnél inkább. Jelen filmünk egy merő középszer sajnos. Érdekesen indul, utána egy hosszú, értelmetlen kínlódás, a finálé már csillogtat valami reményt, de aztán szépen elkúrják a végére. Egy hullámvasút, ami kisiklik végül. Az epilógus miatt majdnem lehúztam még egy pontot.
6/10

Nem tartom jó filmnek egyáltalán, de a hangulatát nagyon szeretem. Tipikusan az a kategória, hogy ha leadja valamelyik tv csatorna, megnézem.

Tipikus kilencvenes évek beli, softpornó esztétikájú giallo. Brass találkozása Argentóval. Alapvetően nagyon gyenge, giccses, teátrális, vérbeli olasz horror, de a finálé komolyan meglepett, és felhúzta az egészet egy közepesre. Ja, és Donald Pleasence utolsó filmje, mégha nem is sokat szerepel, és csak hozza a tipikus pszichiáter figuráját. Valahol egyszerre volt vicces és megindító, hogy az utolsó jeleneténél felcsendült a Halloween főtémája.
5/10

A film nagyon izgalmasan ötvözi a whodunit slashert az okkult horrorral, a fiatal Sharon Stone pedig meseszép. Ez így önmagában is elég lenne, de azt még külön öröm volt nézni, hogy a film hogyan vetít előre olyan későbbi Wes Craven klasszikusokat, mint a Rémálom az Elm utcában (fürdőkádas és álom jelenet) vagy a Sikoly (finálé). A végére kicsit összezavarodnak a szálak és a minőség sem végig homogén, de nagyon eredeti a végeredmény.
7/10