Rituska

Rám erős hatással volt a film. Vannak olyan élethelyzetek, amelyekre nem igazán lehet felkészülni (kivéve ha mondjuk valami elitkommandós kiképzésen vesz részt az ember, de az nem túl gyakori). Egy ilyen jellegű terrorista támadás, értelmetlen, ördögi vérengzés is ebbe a kategóriába tartozik szerintem.
A magassarkú - márványpadló eset egyébként nekem is feltűnt, de nem tartom kizártnak hogy ott, abban a helyzetben én is elkövettem volna, ha nem is ezt, valami hasonló hülyeséget.
Szóval itt nem hiszem hogy az áldozatok intelligenciájával volt baj, egyszerűen nem tudták megfelelően kezelni a helyzetet, hiszen nem is lehet az ilyesmit megfelelően kezelni.
Fájdalmas volt nézni az emberi őrület ilyen mértékű megnyilvánulását.
Egyébként bennem is maradt néhány tüske, de olyan filmre, ami könnyeket hoz ki belőlem, nem tudok nem ötöst adni.

Szívből ajánlom nektek ezt a rövidfilmet, ami most a filmarchívum jóvoltából még ingyenesen megnézhető. A "digózás" elég szépen kinőtte magát manapság, aranyásók voltak, vannak és valószínűleg lesznek is. Jó volt nézni, közvetlenek és nyitottak voltak az interjúalanyok, akár egy egészestés dokumentumfilm is lehetett volna belőle. Egyszerre szórakoztató, felkavaró és elgondolkoztató.

Kétségek nélküli karó. Nagyon nem is szeretnék ehhez semmit hozzáfűzni, felesleges. Felszínes, stílustalan, idegesítő. Pedig mostanában jóindulattal osztályzom, de erre akkor sem tudom rányomni a kettest.

Egész egyszerűen imádtam minden percét. Egy pofonegyszerű történet, gyönyörű dalokkal és egy utánozhatatlan szovjet hangulattal, ami engem teljesen magával ragadott.
Azt mindig is tudtam, hogy az orosz nők legendásan szépek, a Katyerinát megszemélyesítő színésznő különösen.
Alekszej Batalov. Ezt a nevet megjegyzem, rég láttam ilyen gyönyörű férfit a filmvásznon. Nem csak Katyerina szívét rabolta el, én is szerelmes lettem vele együtt. Micsoda arc, tekintet és kisugárzás.
Kicsit nyomoztam utána, és Fellini is elhívta magához vendégségbe. Leningrádban Mastroiannival voltak egy filmfesztiválon és az aláírásvadász lányok Batalovot rohamozták meg az olasz helyett, bár ez lehet, hogy csak legenda.

Aranyos kis retro-mozi.
A gagyi helyett inkább a "megmosolyogtató" szót használnám, bár valószínű azért, mert megboldogult Nagypapám kedvenc filmje volt, így némileg elfogult vagyok.
Az nem tudom feltűnt-e már valakinek rajtam kívül, hogy az egyik kocsmajelenetben, a sok cowboy kalap között feltűnik egy hirtelenkék baseball sapka:) Biztos véletlenül a fején felejtette az egyik szereplő.
Ennyit a német precizitásról :)

Critixx igazából szinte szóról szóra leírta már a véleményemet. Nagyon erős és félelmetes rendszerkritika. Olyan az egész, mint egy tébolyult vallás agymosó tanfolyamának dokumentálása, beavatási szertartással és egyéb őrültségekkel. Kevés ijesztőbb dolgot tudok elképzelni a hatalmasra dagadt, elszánt szektáknál.
A diktatúrák egyik fő ősszetevője, azt hiszem.
Pásztor Erzsinek ebben a filmben is jól csúszik a konyak. Az igaz, hogy hogy csak egyet gurít le, de azt úgy csinálja, mint senki más:) Később Janka néniként tökéletesre fejleszti ezt a tudását.

Ismét egy igazi kis kincs zéel jóvoltából.
Szégyen, nem szégyen, de nekem először nem esett le, hogy Oszter Sándort látom a képernyőn, és Charlie-t sem sikerült elsőre felismernem (ő is megvillan egy röpke pillanatra).
A kilátástalanság, falakba ütközés, tehetetlenség, megbélyegzés, hatalomelvűség, mutyizás és még sorolhatnám.... még mindig ugyanígy itt ólálkodnak közöttünk.
Mi vagyunk a pontyok az éttermi akváriumban.
De szerencsére Bacsó Péter drámája azért nem ennyire végtelenül pesszimista.
Kérdés: az teljesen komoly hogy a "ki mit tud" vetélkedőnél villanykapcsolgatással szavaztak a nézők?

Jobban várom, mint a karácsonyt.

Ez könnyen előfordulhat. Lehet, hogy tudatos ez nála. Benéz a szőnyeg alá, elkezdi kiseperni, de a sarokban hagy még némi port, aztán a nézőre bízza hogy észreveszi-e egyátalán, vagy hogy mit kezd vele.
Végülis ha így nézem, akár ügyes koncepció is lehet ez, mert valamiféle szabadteret kapunk.

Adam Driver színésznek született, ez kétségtelen. Hátborzongatóan zseniális, amit ebben a filmben nyújt. Johanssonnak is vannak olyan megnyilvánulásai, hogy a hideg futkosott közben a hátamon.
Életszerű és átélhető (ahogyan Dió írta lentebb), tele olyan helyzetekkel, amelyek túlságosan is ismerősek voltak, és ez nem váltott ki belőlem túlzott eufóriát (most finoman fogalmaztam). Sajnos nagyon átéreztem kettejük fájdalmas vergődését.
A felügyelőnő látogatásának minden perce annyira feszült, annyire ügyesen megkomponált hogy "a filmjelenetek, amelyeket soha nem felejtek el" polcom gazdagodott egy darabbal.
Mégis van bennem egy furcsa hiányérzet, azt gondolom a rendező és a színészpáros is tudott volna mélyebbre menni, de valamiért mégsem tették. Ez egyszerre bók és kritika. A Netflix vezetőség feltehetőleg odafigyel a nézők lelkére, egy ponton túl ez már nem lett volna emészthető. Na akkor lett volna felejthetetlen.
De még így is az év egyik legjobbja nálam, erősen ajánlott.