umakönnye

Tapasztalat: 0 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 0
Regisztráció: 2007. augusztus 9. (11 év, 9 hónap)
Kedvencnek jelölték: 8 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Ezt te sem gondolod komolyan...:)
A Jules és Jim meghitt, lírai hangulatú atmoszféráját, szerelmi háromszögének (annak minden bonyolultságával és lelki vívódásaival telt) árnyalt ábrázolását hasonlítod ehhez a filmhez?
Sajnos a szóban forgó filmben nem találtam sem meghittséget, sem líraiságot. Csak két kamaszfiú szokványos problémáit hormontomboló életszakaszuk közepette.
A női karakter "vérbeli anyatigris"-ként való értelmezése szintén nem állja meg a helyét. Anya?? Javíts ki, ha tévedek, de ennek a nőnek fogalma sem volt az anyaságról, nem is voltak gyerekei.
Vagy esetleg arra gondolsz, hogy ez a két fiú volt olyan neki, mint a gyerekei? Érdekesen vetült ki akkor ez az "anyai szeretet". Nem tudom, te mit értesz ezalatt, hogy "anyatigris".
De az én fogalmi rendszeremben ez valami olyasmi, hogy az anya minden körülmények között védelmezi, akár élete árán is a gyermekeit (akárcsak az állatvilágban, ugye onnan a kifejezés eredete is).
Elég rosszul érintene, ha ilyen "édesanyám" lenne.

Mielőtt még az a vád érne, hogy nem látom a fától az erdőt, kijelentem, hogy nagyon is értem, mit próbált közölni ez a film a nézővel, mit akart megragadni a felszín alatt a rendező. De sajnos szerintem nem sikerült a tartalmat a megfelelő formába öntenie.
A ismertetőben írt állítással nem értek egyet, a legcsekélyebb mértékben sem fedeztem fel semmiféle "tartalmasságot" a túrájukban.
A jelenetek többsége hiteltelen volt (maximum szűz kislányok veszik be ezeket a bugyuta ágyjeleneteket). A "megd...tam a barátnődet" vallomások is irrealisztikusak. A túl sok felesleges információval, amit a narrátor közöl, nem tudtam mit kezdeni, mert a történet szempontjából a 80%-ának semmi jelentősége nem volt. (Pl. hogy akit egy kamionos elütött, annak becses foglalkozása kőműves volt)
Kis túlzással egy mexikói "amerikai pitét" láthattunk (folyamatos filozófikusnak álcázott körítéssel a halálról) az én értelmezésemben. De tudom, biztos "nem értettem a lényeget"...

Más. Szintén Bergman alább említett trilógiája és a Három szín trilógia

Számomra döbbenetes hatású alkotás, a legmélyebben érintett Bergman filmjei közül. A szeretetről, és annak hiányáról. Isten kereséséről, hitről és bizonytalanságról, félelmeinkről. Kérdések sokasága, Isten létéről és lényegéről. S a világtól való elidegenedésről. Nem találtam szavakat a film után, ezért úgy gondoltam, inkább leírom az idézetek közé a legnagyobb hatású gondolatokat. (Mondjuk a film majdnem minden mondata oda kívánkozna...)

2008-07-27 12:59:04 Kárhozat (1988) / Damnation umakönnye (?) #4

Miért van kárhozatra ítélve az ember ezen a földön? Miért vezekel? Talán mert nem képes elfogadni azt a tényt, hogy idegen ebben a világban. Folyton értelmet keres létezésének, hogy leplezze, miszerint nincs szerepe az univerzumban. Nem oszt, nem szoroz a kozmikus történetben. Mégis szüksége van arra, hogy próbáljon boldogságot teremteni maga köré. A főhős kötődése a szeretett nőhöz is ezt sugallja, mert szeretet és becsület nélkül nem ér semmit az egész. A film ezekre a kérdésekre keresi a választ.

2008-07-26 23:28:44 Smoke (1995) / Füst umakönnye (?) #1

Mekkora a füst súlya? Fogj egy cigarettát! Mérd le! Aztán szívd el, közben a hamut szórd a mérleg serpenyőjébe, majd a csikket is dobd rá! Az utóbb kapott tömeget vond ki a cigaretta eredeti tömegéből! A kettő közti különbség kiadja a füst súlyát. Valahogy így szól az író teóriája, melyet a trafikban elmesél.
Auggie egy amolyan sarki mindenes boltban dolgozik, ami nem csupán egy üzlet, hanem találkahely is. Itt gyűlnek össze a brooklyni környék különböző nációjú, de közel azonos értékrendű cimborái. És beszélgetnek az életükről, nőkről, szerelemről, drámai sorsokról. Az író, Paul Benjamin itt keres enyhülést a meggyilkolt feleségének hiánya okozta fájdalomra. Egy nap összehozza egy furcsa véletlen egy fekete fiúval, "Rashiddal" akit védőszárnyai alá vesz. A történet bővelkedik az igazi auster-i fordulatokban, drámai motívumokban némi cinikus humorral fűszerezve. (Merthogy a forgatókönyv egy bizonyos Paul Auster amerikai kortárs regényíró munkája. Egyszóval a film Auster-rajongóknak erősen ajánlott.) A film három főszereplőjének egy bizonyos ponton hasonló az élete. Mindannyian elvesztettek valami fontosat: egy szeretett személyt. Az író a feleségét, a kamaszfiú az apját, a boltos a lányát. Majd kiderül, hogy ez az elsőre közösnek tűnő hiány mégis mennyire különböző a három élettörténetben. A fiú végül megtalálja az apját; a boltos elbizonytalanodik, hogy valóban vér szerinti lányát mutatták be neki; az író viszont végérvényesen és megmásíthatatlanul elvesztette a feleségét. Ahogy az élet is néha boldogságba torkollik, néha tragédiát szül, és gyakran kétségek között dobálja az embert. Ám a szereplők nemcsak hiányukban kötődnek egymáshoz, hanem alkotó képességük birtoklása is összefűzi őket. Auggie fotókat készít a külvilágról. Egyszerűen "csak" lencsevégre kapja a boltja előtti élet mindennapjait, mozgását és állandóságát. Elsőre ez igen egy síkúnak hangzik, de a boltos meggyőzően érvel, és felhívja a figyelmet arra, hogy a fotókat lassan, alaposan végigtekintve jövünk rá, hogy nem "ugyanolyanok" a napok. Hogy minden változik, hogy az emberek különbözőek. Auggie fotói segítségével szemléli és megpróbálja megérteni a körülötte lévő valóságot. Mert csak ez vezet a helyes önvizsgálat és önmagunk megértéséhez. Ezek a motívumok gyakran felbukkannak Auster regényeiben is (ld. New York trilógia). Paul Benjamin regényeket ír (egyébként az forgatókönyv-író teljes neve Paul Benjamin Auster). Ő szavakkal ragadja meg azt, amit barátja a képek segítségével. Rashid, az önmagát és apját (a kettő szerves összefüggésében) kereső fiú pedig rajzol. Mindannyian a művészet segítségével próbálják megragadni az emberi élet rejtelmeit.

2008-05-17 17:02:50 [Könyvajánló] umakönnye #32

Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára. Összegyűjtött írások. Budapest : Magvető, 1985.
A színész gondolatai, napló- és levélrészletei, írásai.
Egy idézet az előszóból:
"Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darab kék eget tartani." /Latinovits Zoltán/

Ahogy a lány ébredező szerelmét, őszinte érzelmeit ábrázolja a film, az valami gyönyörű. Persze egy szerelmi történet elmesélésében nem lehet elhagyni a szentimentális hangokat, mert szerintem ez eléggé paradoxon lenne. De mindeközben végig vonul a film hangulatán a valóság, az életszerűség érzete, hiszen a legtöbben ugyanezeket az érzéseket megéltük vagy megéljük (ahogy nem törődve betegséggel, távolsággal várunk rá.)
A képek, színek, tekintetek mellett a film kísérőzenéje is nagyon szép.

Egy nagyszerű filmélménnyel lennék szegényebb, ha nem bukkanok rá az első bejegyzésre.
Szóval hálás köszönet Olórin :)

Mese a barátságról és a szeretetről, önzésről és felelőségről, boldogságról és képmutatásról.
Mindeközben az egyik legbájosabb szerelem bontakozik ki, amit filmen láttam eddig.
Számos gondolata meghatározó lesz a világnézetem alakulásakor. Szóval nekem igazán tetszett.

2008-01-08 15:36:30 Hair (1979) umakönnye (?) #7

Ez a film nem propagálja a drogozást, csupán bemutatja egy korszakban a rendszert kiszolgálni nem kívánó fiatalok helyzetét, kilátástalanságát.

Azon filmek egyike, ami nagy hatással volt rám.
Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de nem tudom mi értelme a mocskolásnak.

Összes komment...