oscarmániás

Stockholm szerelmeseinek:
itt.

:D:D

Szerintem sosem egyértelmű, csak annak látszik. A díjosztók logikáját egyre kevésbé értem.
Utólag könnyű spekulálni, de mint az itteni KT ábra mutatja, ez a film kevésbé ismert :)
No de hát ha sikerült kedvet csinálni ehhez és Megszállott meg Katasztrófa - Egy asszony története című klasszikusokhoz.

Csodálkozom, mert tényleg nagyágyúkról van szó, de ott hiányosak még az ismereteim, pótolnom kell. :)

Loretta Young egyszemélyes showműsorában mindenki igyekszik tőle lemaradva lépést tartani, de a "fonott kalács" szerű frizura és vékony testalkat egymagában is képes lehengerelni a nézőt. Minden tekintetben kellemes film és történet annyi politikával és romantikával csak amennyi muszáj, ügyes egyensúlyozással a jelenetek között, szép külső és belső felvételekkel. Éppen annyira vicces, hogy az még nem bohózat és ajándékba kapunk egy finom kis bunyót és trükköket megfázás gyógyítására is. (Loretta ruháit Edith Head tervezte, ha valakit érdekel.)

A pitbull kutyát sétáltató Cary Grant nem nyújt csalódást, mégsem kiemelkedő, mert annyira erős filmográfiával rendelkezik. A beteg édesanya megdöbbentő és jelenléte egyáltalán nem giccses. A film önmagában szerintem nagyon hosszú, az igazi drámai hatást pedig az utolsó jelenet cenzúrásával teljesen zárójelbe tették. A film címe a csellón játszó szomszéd lány által dúdolt dalra utal.

Katharine Hepburn hadarása, ahogy stand-up komikusokat megszégyenítően nyomja a szöveget, önmagában is vicces, nevetésre gerjeszt. A Hamlet monológot is kiemelném az erkélyes Júlia szerep mellett, érdekesen megoldották a helyzetet.
(Bár a Mindent Éváról című remekmű teljesen más történet, a Bette Davis főszereplésű film ismeretében ez a darab is gondolkodásra késztetett, vajon Linda Eva Lovelace-nek is olyan sors adatik meg mint a többi színésznőnek: Ritának és Nellie-nek.)

Hamisítatlan melodráma a régi világból, ami egyáltalán nem fárasztó, ennyi évtizeddel később sem, mert a kalandfilmes vonal megfelelően izgalmas és tartalmas, a koronát pedig a hurrikán teszi fel. Meg a meztelen lábszárak egyértelműen.
A negatív karakterek a dülöngélő, izzadó orvossal megízesítik a történetet, jelenlétük gyöngyszemekként csillognak a fekete-fehérben is káprázatos külső felvételek mellett. De csak az tegyen vele próbát, akit nem ráz ki a hideg a melodrámától.

Nem felejtődött el, az is már egy eredmény.
Több vért, meztelenséget, erőszakot vártam, ezek hiányában belefér a gyerekmatinék közé.

Vannak benne jó dolgok, mint a motorozós jelenetek, a zene, a lángoló kaszkadőr meg a benzinkút és roncstelep. A sátánistás tákolmány a bugyuta rítussal a leggyengébb láncszem, még a hitvány maszkokat is alulmúlja. Paródiának egészen jó lenne, de szerintem abszolút komolyan gondolták az egészet.