revkri

Tapasztalat: 1603 film
Kompetencia: 19 film
Súly: 2078
Regisztráció: 2007. július 24. (16 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 9 user

Bemutatkozás

Nagy film őrült vagyok.
Az első meghatározó filmélményem (inkább sorozat) a Twin Peaks volt valamikor első osztályos koromban. Lenyűgözött a hangulata. Onnantól tudatosan kerestem a gyengén felszerelt videótékában és a gyér választékkal bíró televíziók műsorain a David Lynch nevet. Kisebb-nagyobb sikerrel. Persze nagyon megfogott a kor nagy blockbusterre a Jurrasic Park is és Stevens Spielberg neve is a kedvencek közé került (azóta már kiesett, David viszont megmaradt).
A másik nagy gyerek-korakamasz kori kedvencem Oliver Stone és a Született Gyilkosok lett. Mesterien eltalált korrajz és a legerősebb film (a Hálózat mellett) ami a médiát és az érték vesztett pop kultúrát mutatja be erős kritikai attitűddel. Stone korai munkáit ma is nagyon szeretem időről időre elővenni, az újabbakat már nem annyira.
Szeretem a társadalom kritikus filmeket. Legyen az szatíra vagy dráma.
Bergman szeretette meg velem a lassú, inkább az emberi lelket vizsgálni igyekvő filmeket.
A mai rendezők közül Paul Thomas Anderson az egyértelmű favoritom. Nagyszerű stílusa van és kiválóan képes karaktereket építeni csak úgy mint a másik nagy kedence(i)m a Coen tesók. A Fargo havas képei szintén fiatal koromban égtek bele a tudatomba.
Ha filmekkel kéne összefoglalnom magam (márpedig ez egy ilyen oldal) akkor valahogy így nézne, ki. (persze ez néha szokott változni, kicsit hangulat függő is, de ez egy viszonylag stabil váz, amire mindig támaszkodhatom, szigorúan sorrend nélkül)
2001 Űrodüsszeia; Annie Hall; Harcosok Klubja; Mulholland Drive; There will be blood; Fargo; Született gyilkosok; Volt egyszer egy vadnyugat; Hivatali Patkányok; Idétlen időkig;

Ja és szabad időmben írok is. Mármint scripteket (nem Java) hanem filmekét. de nem professzionálisan. És forgatunk is önköltséges filmeket. Próbálkozom, hátha sikerül egyszer ... :)

Kedvencek

Rendezők: David Lynch, Ingmar Bergman, Oliver Stone, Paul Thomas Anderson, Ruben Östlund, Yorgos Lanthimos
Színészek: Christian Bale, Mark Ruffalo, Richard Burton
Műfajok: dráma, életrajzi film, szatíra
Országok: amerikai, svéd
Korszakok: 60's; 90's

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: 1986
Lakhely: Budapest

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Zone of Interest
Érdekvédelmi terület
5 2024-02-26 3,9
(70)
Hadik
 
1 2024-02-05 2,4
(64)
Five Nights at Freddy's
Öt éjjel Freddy Pizzázójában
4 2024-02-05 2,2
(42)
Cocaine Bear
Kokainmedve
2 2024-02-05 2,6
(154)
Beau Is Afraid
Amitől félünk
3 2024-02-05 3,6
(98)
Air
Air - Harc a legendáért
4 2024-02-05 3,8
(165)
Nu astepta prea mult de la sfârsitul lumii
Do Not Expect Too Much of the End of the World
5 2024-02-04 4,7
(10)
Poor Things
Szegény párák
5 2024-02-03 4,3
(131)
Sisu
 
3 2024-02-03 3,2
(157)
Chinatown
Kínai negyed
5 2024-01-24 4,2
(627)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2023-03-05 20:39:59 [Diplomafilm készítés] revkri #1

Kedves KT tagok!

Ezen szemeszterben egyetemi tanulmányaim a végéhez közelednek (Eszterházy - Mozgókép) és a vizsgafeladatom egy fikciós rövidfilm. Szeretném itt is jelezni, hogy stáb és szereplő/statiszta keresésben vagyok. Régi tag vagyok már és sok értékes és hozzáértő véleményt/elemzést olvastam itt, gondoltam hátha találok itt is lelkes, energikus embereket, akiknek lenne kedve és ideje csatlakozni a projektemhez.
Április második felében szeretném forgatni a nagyobbik részét és májusban pedig pótforgatások és utómunka.

Műfaját tekintve horror-szatíra. Az irányvonal (naiv álmodozás) Romero és Raimi remekei (a Dead filmek :D). De szívemnek kedves John Waters, Kevin Smith vagy Godard filmkészítési módszerei is (és filmjei is). És a South Park maró humora.

A rendező és író szerepét magam töltöm be (valamint a praktikus effekteken is én ügyködöm), de szívesen veszek miden ötletet, meglátást, segítséget. A többi pozíció nyitott és szívesen várok bárminemű tapasztalattal vagy forgatási tapasztalattal nem rendelkezőt is csak legyen elhivatott és lelkes.

Amire nagyon szükségem van stáb oldalon: operatőr, világosító, hangrögzítő és/vagy hangkeverő, vágó, rendező-asszisztens, koordinátor, scriptes, smink- maszk, ezermester, kreatív barkácsoló, bárki autóval, aki tud segíteni hurcibálni az eszközöket és a szereplőket :)
És persze szereplők/statiszták minden mennyiségben. Statisztákra kortól, nemtől függetlenül szükségünk lesz. Várunk idősebbeket, gyerekeket, fiúkat-lányokat és mindenki mást :)
Mivel ez egy teljesen önköltséges projekt, ezért fizetést nem tudok sajnos felajánlani (maximum nagyon minimálisat), de jó hangulatot, étkezést és hosszútávú együttműködést (akkor is, ha majd a az NFI-t ostromoljuk) és barátságot egy filmőrülttel igen. Persze anyagköltséget (smink,- maszk, egyéb eszköz) és üzemanyag árat fizetek.
A filmet Budapesten és közvetlen környékén forgatjuk. (Fót, Dunakeszi stb.)
Felszerelésem van bőven, persze így is szükség lesz majd pár dolgot bérelni. Amivel rendelkezem:
kamera (Panasonic MFT), lencsék, monitor, videó rögzítő, hangrögzítő, lámpák, LED lámpák, akkumulátorok, drón.

Ha lenne kedved csatlakozni/kipróbálni magad kérlek jelezd itt vagy emailben is elérsz a külön erre létrehozott: fartfilmsbp@gmail.com címen.

2022-03-27 18:55:18 Licorice Pizza (2021) revkri (5) #5

Szerintem a film nem "egyenetlen" se nem unalmas vagy üresjáratos. PTA-t a Magnólia utántól látványosan egyre kevésbé érdekli a klasszikus értelembe vett történetmesélés, a drámai ívek vagy dramaturgiai csúcspontok. A karakter a minden, és a karakterek közötti viszonyok vagy a karakter egy adott korhoz való viszonya, egy témához való viszonya. Vagy egy zsáner megközelítése más szemszögből.
Ez a film egy nagyon aranyos tini-coming of age újragondolás PTA módra, a maga humorával, fantasztikus kórkép és jellemrajz a fiatalságról, az útkeresésről, az elvárásokról, a szerelemről. Tele lendülettel, érzelemmel és bizonytalansággal. Rég szerettem egy filmben így elveszni és rég eset rosszul, hogy közben párszor eszembe jutott, hogy mindjárt vége lesz én meg mehetek vissza a hömpölygő tömegbe, be a munkahelyemre.
Kiváló rendezés, vagány filmzene, nagyon szép fényképezés (imádtam a sziluettes beállításokat) és nagyon hiteles alakítások.
Alig várom, hogy újra nézzem.

There will be blood-ra ment a szavazat (nem szeretem a magyar cím választást.) Két okból: talán a kedvenc filmem. Nyílván a befejezésnek is köze van ahhoz, hogy akkora hatást gyakorolt rám annó. A másik az, hogy még senki sem szavazott rá :) úgy éreztem ezt nem hagyhatom. Egyébként erős lista. Sok-sok ikonikus pillanat. Persze még nekem is eszembe jutott megannyi.

Nem érzek blöff szagot, mert szerintem Kaufman nem blöfföl.
Ha ez egy Aronofsky film véleményei közt hangzik el, elismerően tapsolok (kivéve a Pankrátornál.)

Kaufman azonban egy fontos filmet alkotott szerintem. Valami különlegeset ebben a nagyon sivár, a középszerben lubickoló medencében.
Kaufman folyamatosan adja a házifeladatot a nézőinek (Oklahoma! musical története, A hatás alatt álló nő, Pauline Kael, A csontkutya című vers, David Foster Wallace személye és munkássága, Az It's cold outside című nóta körüli 2016-os "botrány", A csodálatos elme befejezése, az álombalett, a Lonely Room Jake előadásában, a Fiatal Lány személyiségei, a takarító egyenruha az alagsorban stb.) Referencia és még több referencia, mely segít közelebb kerülni a célhoz. Nem passzív befogadást, hanem aktív részvételt vár el. Nem szórakoztatni akar, hanem elgondolkodtatni. Az már rajtad áll, hogy elvégzed-e a feladatot vagy megnézed, legyintesz egyet és azt mondod "csak most még zavarba ejtőbb, még kuszább, még több a direkt érthetetlenség"
Azt mondod "ugyanazt a témát pörgeti, mint eddig." Egy interjúban mondta, hogy nem kívánja ismételni magát, de egy meghatározott háttérrel rendelkező személy egy meghatározott korban (mint minden ember) így ezeknek a specifikumoknak a problémái foglalkoztatják, de minden erejével azon van, hogy ne legyen kétszer ugyan olyan. Szerintem ezt abszolválja is. A Synedoche-ban már elénk tárult a 100% Kaufman, ami sokkal nyomasztóbb, reménytelenebb volt, mint amikor Gondry vagy Jonze interpretálta a szavait. A humor meg volt, de sokkal sötétebb volt, mint korábban. Az Anomalisában dettó, de mégis máshogy volt egtisztencialista horror, mint korábban Caden sztorija. Itt pedig Lynchesebb, mint (néha) Lynch maga. Van valami sötét és baljós hangulat, ami folyamatosan rátelepszik a filmre. Különösen az első felére. Lynch-csel ellentétben - aki (esetenként) csak néhány fontosabb darabot add a kirakósból ahhoz, hogy legyen némi fogalmad mi van a nagy képen, de tuti biztos nem lehetsz - Kaufman minden darabot átad nekünk. A film nem érthetetlen, sem nem öncélú. Nagyon is világos. A narratíva sem olyan zavarba ejtő, ha figyelsz és megnézed még legalább egyszer-kétszer. És az alap még akkor is világos, ha a referenciapontokkal nem vagy tisztában, az csak segít még jobban elmélyülni a témákban és a karakterekben. Az már a rétegződést segíti.
Amiket írsz: "Ez a film Kaufmannak készült, nem nekünk"; "Ugyanazt a témát pörgeti, mint eddig" ez igaz a szerzői filmekre. Kaufman nem mainstream alkotó, hanem igazi klasszikus szerzői filmes. (Már az volt, mikor még "csak" írója volt a filmeknek, nevezzünk meg még egy olyan írót, aki akkora név, mint ő volt íróként, talán Sorkin, aki így hirtelen eszembe jut.) Mint, Lynch, Bergman, Antonioni stb. akik valahol mind hasonló témákat dolgoznak/dolgoztak fel újra és újra (identitás, emberi kapcsolatok, kommunikáció, elidegenedés stb.) és elsősorban maguknak készültek a filmek, akár terápiás céllal (pl.: Bergman) Ezek a művészek (általában) valami nagyon személyeset mesélnek el. valamit, ami nagyon közel áll hozzájuk, ami nagyon foglalkoztatja őket. Lelkük legféltettebb részéből kínálnak egy darabot. Ezért elsősorban magukhoz kell hűnek lenniük. Kaufman le is nyilatkozta valamikor 2011 körül: elsősorban neki kell hogy megfeleljen. Persze ha tetszik más embereknek is az nagyon jó. Akarja, hogy tetsszen másoknak is, de mivel ez egy darab saját magából - őszintén, mezítelenül, ezért a legfontosabb, hogy saját magához hű legyen.
Szerintem Kaufman korunk legfontosabb filmesévé vált, nem ezzel a filmmel, de ez egy újabb ékes bizonyítéka annak, hogy mekkora zseni és, hogy mennyire szükség van az ilyen mélyebb filmesekre ezekben a kulturálisan szürke, lapos időkben. Néha még kapunk egy PTA filmet, és van Eggers meg Aster, hébe-hóba egy-egy eltévedt mestermű (A Ghost Story, Under the silver lake), de nem igazán a nagy művészek korát éljük. Sokkal inkább a lapos középszerét. Ezért igyekszem nagy becsben tartani az olyan kreatív alkotókat, mint Charlie. Remélem tőbb munkáját tudja "vászonra vinni" (VOD-ra, mindegy csak legyen) a következő években.

előzmény: ifj. Ó. Posszum (#8)

Hihetetlen mit alkotott Kaufman! Nem szokásom elragadtatni magam úton-útfélen, de ez egy olyan film, ami maximum 20-25 évente jön ki. És a csávónak ez már nem az első ilyen erős filmje (20 év alatt.)
Nagyon sok téma, erős hangulat, nagyon brutális mondani való. Olyan témát/témákat beszél ki, amit nem nagyon szoktak mostanság. Kaufman filmje számomra tökéletes. Kiváló színészek, nagyszerű stílus. Minden mondat, minden képkocka és vágás a mondanivalót szolgálja. Nagyon összeszedett mű (nem úgy, mint az írásom :) )
Rengeteg réteg. Megnézése után egy csomó kérdés marad az emberben, amire az arra fogékony elkezdhet kutakodni. (Megnéztem az Oklahoma!-t, utánanéztem a Baby it's cold outside mizériának 4 évvel ezelőttről stb.). Kaufman azt kéri tőlünk, hogy gondolkodjunk. Ez a film a művészet eredeti célját szolgálja: érzelmeket, gondolatokat ébreszt, és arra kér hogy ne csak passzívan fogad be a csini képeket.
Halom mindenhol, hogy a "csonka" év miatt most itt van Nolan esélye a nagy díjakra, hát nem utáltam a Tenet-et, de nem is szerettem. Oké film. Viszont itt van Charlie, aki elképesztő filmet hozott (megint.) Persze Netflix és nincs mozis bemutató, szóval so long mr. Kaufman!
Remélem, hogy legalább ismét hagyják rendszeresen dolgozni az olcsó kis filmjein.

Baromi szórakoztató, állandóan képes meglepni valamivel és egy igazi szerelmeslevél a filmkészítéshez. A film harmadik harmadában már konkrétan megállás nélkül röhögtem. Nagyon kellemes meglepetés.
Annyit tudtam róla, hogy japán film és zombik és hogy jó. 15 perc után kicsit furcsának tűnt a film és nem voltam benne biztos, hogy akarom folytatni, de folytattuk és nem bántuk meg. Nagyon rafinált film.

2019-07-24 17:04:54 Midsommar (2019) / Fehér éjszakák revkri (3) #11

Érdekes kis film volt ez. Semmiképpen sem mestermű vagy formabontó, de még a rendező első filmjéhez képest is gyengébb, meg jelentősen hosszabb is. Megelevenedik benne Jodorowsky világa (el topo, the holy mountain), a giallo filmek hangulata, a slasher filmek minden kliséje és még aktualizált is benne az alkotó (a tolerancia problematika, tudatmodosító szerek, párkapcsolati nehézségek és a bosszú). A film előtt a nagy kérdés bennem az volt, hogy a kiváló első filmje után kiderül, hogy egy alkotóval van dolgunk vagy vesz egy shyamalani csavart és kibukik a kóklerség. Nos a film nem lett olyan erős, mint az Örökség, de Aster bizonyította, hogy kompetens filmes alkotó. A film után a nagy kérdésem az volt, hogy ez a film, hogy a csudába talált finanszírozót és terjesztőt. Annyira nem a mai piacra van szabva. Jól jelezte a mai közönség elvárásait egy horror filmmel kapcsolatban az, hogy az utolsó fél órában többször is hangosan röhögtek, de valaki szuszogással jelezte, hogy a maga részéről inkább átalussza a lassan építkező hangulatteremtést (meg a továbbiakat is). Sajnálatos, hogy már csak a zsigeri (instant) reakciókra apelláló jump scare az ami "félelmet" vált ki a nézőből és egy valóban félelmetes szituáció és kőkemény vérengzés csak röhögésre jó (a bizarr már nem elég konkrét). Ez még akkor is fura, ha ugyan a filmben van humor, különösen a karakterek és reakciójukat tekintve, ami egyértelműen utal és karikírozza a slasher filmek szereplőit. Na mindegy. A filmet mindenképpen megéri megtekinteni, annak aki valami - a mai kínálathoz képest - szokatlanra vágyik és nem bánja a lassú építkezést és történetvezetést, szereti a fent említett filmek hangulatát és szívesen veszi ha azoknak szereplőiből/fordulataiból viccet és áldozatot csinálnak. Sok jó alapanyag került a filmbe, azonban hosszabb lett, mint amennyi benne volt. De semmiképpen sem öncélú. UI.: barátomnak meg is jegyeztem a film közepe felé, hogy eddig ez a legjobb Jancsó Miklós film amit valaha láttam. Végre itt nem nettó öncéluság a sok tánc/meztelenség. És minő véletlen, hogy idehaza forgatták (ezt is), talán Miki bácsi szelleme be is köszönt.

Ízlés kérdése, de szerintem, ennél még Adam Sandler is sokkal szórakoztatóbb, pedig az is pusztít, de rendesen. Nem találom szórakoztatónak az olyan filmeket, amikben megspórolják a történetet, a karaktereket, de a végén megkínálnak politikai propagandával ráadásul abból is a nagyon direkt, szájbarágós silány verzióból. A jó Spike meg sem próbált úgy tenni, mintha filmet akart volna készíteni. Tuti, hogy itt meg volt a film vége és készített hozzá 2 és fél óra alibit, hogy lehessen díjakra jelölni. Szívesen elolvasnám, hogy mit találtál szórakoztatónak ebben a filmben a személyeskedés helyett. Szerintem ez a film nélkülözte a mozgóképes alkotások alapjait (karakterfejlődés, struktúra, történetvezetés, feszültség teremtés, dráma, kreativitás stb.), valamint tele van ostoba logikai hibával. Ebben még annyi sem volt mint egy hétköznapi twitter üzenetben.
Mi értelme volt a film elején annak, hogy a feka zsaru elmegy a gyűlésre, azon kívül, hogy megismerkedik az afró csajjal, akivel egy súlytalan és felesleges szál indul el?
Miért nem nyomoznak tovább a párducok után, mikor nyíltan fegyverkezésre szólítja fel a népet a speaker?
Miért kezdenek a klán ellen nyomozni?
Mi értelme van annak, hogy a feka zsaru beszél a klánnal telefonon?

előzmény: nightrace (#18)

És ez legjobb forgatókönyvet nyert? Már tavaly is ki voltam bukva a Get Out-on, de abban legalább történt valami, voltak benne karakterek, motivációk. Ennél semmilyenebb filmet is ritkán látni. Spike-nak volt egy két kiváló műve, meg jó néhány felejthető is, de ez a történés, karakter és feszültség mentes kivitelezés váratlanul ért.
A film vége borzalmas. A jó öreg Spike megint megpróbálta előhúzni a régen jól működő (Do the right thing, 25th hour) "arcodba tolom a zigazsságot" pillanatot, csak ezúttal teljesen súlytalan lett, köszönhetően annak, hogy előtte nem kínált semmit 2 és fél (!) órán keresztül. És akkor még primadonna módjára besérül mikor a Zöld Könyv nyeri a nagydíjat? Az ezerszer élvezhetőbb volt pedig az is egy nagyon gyenge film lett. Nem értem a hisztit, az hogy anno hanyagolták a Do the right thing-et nagy tüskét hagyhatott benne. De úgy néz ki ez egy járható út, kihisztizni az oszkárt ala Leo DiCaprio vagy Scorsese, bár ott nem volt hiszti csak furcsa volt, hogy egy elég középszerű munkáért nyert díjat, csak úgy mint Morricone.
Pedig idén is voltak kifejezetten jól sikerült darabok, amiket még mertek jelölni is (Vice, The Favourite)
Na mindegy is. #OscarSoLibtard részemről. Ez a film meg egy modern kínzóeszköz. Filmnek látszó tárgyal elkövetett súlyos szellemi csapás. Unalmas és sértő 10/10

2019-03-04 13:10:42 Vice (2018) / Alelnök revkri (5) #11

Elképesztő erejű film. Természetesen a benne szereplő dolgokat nem szabad kész tényként kezelni, hisz csekély kézzel fogható személyes információ áll a rendelkezésre, és erre a rendező maga hívja fel a figyelmet (nagyon bölcsen). Ez egy film, ami valós eseményekre épül, de erősen dramatizált.
A stílusa fantasztikusan szórakoztató és nézőbarát. Egyszerre emlékeztetett a fénykorában lévő Fincher (F.C.) frissességére, de még inkább az elemében lévő Oliver Stone brutális kreativitására és ambiciózusságára (JFK; N.B.K.). Ez a film nagyon gyorsan bekerült a szűk kedvenceim közé.
Az író-rendező kiválóan keveri a kártyákat az egész játékidő alatt és a friss, lendületes stílusa végig fenntartja az ember érdeklődését, miközben egy viszonylagosan száraz történelmi témát mutat be, amiből egy spielbergi (mostanában) dögunalmas alkotás is kisülhetne, de a direktor nem szégyenlősködik, és nem esik avítt művészpózok csapdájába sem. Kiválóan használja a technika által nyújtott lehetőségeket és a keze alatt lévő első osztályú színészeket. Bale zseniális, de ez nála úgy tűnik az alapbeállítás, Adams is parádés, ahogy Rockwell és Carell is nagyszerű munkát végez a rövid játékidő alatt. De tényleg, mindenki egytől-egyig kiemelhető.
Kiemelkedő munkát végez az operatőr, a világosító a már említett színészek. De csak úgy mint Stone JFK-ánál, itt is hatalmas kredit jár a vágónak: Hank Corwin-nak. Fantasztikus munka! Talán nem is véletlen, hogy McKay pont Stone egykori vágóját kérte fel a feladatra. Hatalmas pacsi.
Így utólag egyszerre értem és állok teljes zavarban az akadémia és a komplett díjszezon előtt. Az akadémia nem szereti díjazni a friss és rendhagyó filmeket, de ha egy döntnök, aki elvileg szakembere a filmnek, tagja az akadémiának, nem ismeri fel ennek a filmnek a nagyságát, az adja vissza a tagságát. De persze ugyanúgy nem ismerték fel Fincher erejét vagy Stonét a fentebb említett alkotásaik bemutatásakor, pedig mind fantasztikus mérföldkövek a modern amerikai filmgyártásban.
De persze tudom a választ, a lobbi és a propaganda. Talán valamelyik akadémia tagnak a film nézése közben végig futott a fejében, hogy pont ugyanazok a politikai ármánykodások és érdek képviseletek működnek a Hollywoodi stúdiók irodáin belül is, mint a Fehér Ház legjobban őrzött szobáiban. Csak a tét talán más. Nem kisebb, nem nagyobb: más. Egyszer erről is készíthetne McKay egy hasonló szellemű filmet. Tartok tőle nem fog. Neki még túl sok a vesztenivalója. Talán az a baj, hogy a film nem volt elég baloldali? Pedig nagyon is az volt csak elfelejtette a végén leköpni Cheneyt és a komplett Bush kabinetet. Pedig kaptak eleget, pont azt, ami ki is járt nekik.
McKay számomra ott veszi fel a fonalat, ahol Stone azt eldobta a Nixon után. Elkészítette a saját Wall Street-ét (The Big Short) és most a saját JFK-ét is, ha a saját Natural Born Killer-e jön, akkor már veszem is a jegyem a filmre.
A film érdeme, hogy nem áll bele kőkeményen a neo-kon kormányba, nem ment fel és nem is kövez meg senkit. Egy parádésan szórakoztató filmet készít egy nagyon kemény és komoly témáról, van benne politika- és társadalomkritika is bőven. Rengeteg öntudatos, filmből kikacsintós pillanat. Nagyon eredeti narráció és formanyelvi megoldások.
Érdemes várni a kredit közepéig, mert ott McKay kicsit kiosztja az amerikai közvéleményt is, nagyon humoros, de mindezt úgy, hogy nem kíván rosszindulatú lenni. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor meg fogom nézni. Írom ezt úgy, hogy egyébként a konzervatív eszmével szimpatizálok. Tényleg nagyon jó film. Megkockáztatom: egy fontos film. Egy nagyszerű alkotó, kiváló műve.
PS: Nem gondoltam volna, hogy Ron Burgundy után egyszer a mennybe magasztalom McKay-t. Vannak még csodák :)

Összes komment...