morcosmedve

Tapasztalat: 1241 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 1241
Regisztráció: 2007. március 22. (12 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 14 user

Demográfiai adatok

Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Thor: Ragnarok
Thor: Ragnarök
4 2019-09-15 3,7
(493)
Spider-Man: Homecoming
Pókember: Hazatérés
3 2019-09-15 3,6
(461)
Doctor Strange
 
3 2019-09-14 3,4
(567)
Captain America: Civil War
Amerika Kapitány: Polgárháború
4 2019-09-13 3,6
(531)
Avengers: Age of Ultron
Bosszúállók: Ultron kora
4 2019-04-29 3,3
(634)
Ant-Man
A Hangya
3 2019-04-28 3,4
(566)
Captain America: The Winter Soldier
Amerika Kapitány: A Tél Katonája
4 2019-04-12 3,5
(648)
Solo: A Star Wars Story
Solo: Egy Star Wars-történet
3 2018-10-13 3,1
(371)
Thor: The Dark World
Thor: Sötét világ
3 2018-08-30 3,1
(612)
Ready Player One
 
4 2018-06-10 3,6
(458)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Igen, kicsit olyan ez, mintha a gyorskajáldában le akarnak szoktatni a hambiról, miközben nem szoktatnak át semmire. Az ember áll hülyén, és néz, hogy ez így hogyan történik meg. Emögött az elképzelés mögött tényleg komoly befektetői csoport áll? Hogyan?

előzmény: Hannibal Lecter (#47)

Monnyuk szerintem a Nolan Batman-je nem azért lett annyira jó, mert igényesebb rendező, vagy képzettebb volt posztmodernből, vagy véletlen (hopp!) sikerült feltámasztania egy lefutott címet.

Eleve nem lebontani akart valamit (ami valami hol máshol is lehetne, mint az ő saját fejében). És neki volt egy valamirevaló, nyavalyás VíZIÓJA, amit magas szakmai színvonolan vászonra tudott vinni. Vízijó! Az. Az hiányzik itten nekem. Menjen statisztának, ha nincs neki, mit rendezget össze-vissza?

A dramaturgot/forgatókönyvest pedig súlyos fegyelmivel meg kell buktatni. Te! Filmet! Soha! Többet! Hátte a sulit se végezted el. Alap dolgokat nem tudsz. Áh...

2018-03-20 01:10:15 Annihilation (2018) / Expedíció morcosmedve (4) #80

Szórakoztatónak és érdekesnek találtam ezt a sci-fi horrort, és ha ekként határozom meg a műfaját, minden rendben van vele.

Először kerestem én is a lelki mélységet vagy szellemi magasságokat, mert a film több átverős eszközzel is azt próbálta meg elhitetni velem, hogy vannak ilyen erényei. A legerősebb vénája a "Sztalker-narrativa". Talán nem merészség kijelenteni, hogy felesleges ebben az alkotásban akárcsak megközelitőleg is hasonló egzisztenciális drámát (vagy, neadjisten, modern sci-fi odüsszeiát) keresni. És nem azért, mert hiányoznak hozzá a karakterek. Hiszen az alkotó teremtői potenciálja pont abban áll, hogy képes olyan karaktert létrehozni, amilyent csak akar vagy alkalmasnak talál.

Sajnos ma már egyre kevesebb olyan rendező alkot aktivan, aki a moziközönségét partnernek tekinti a világ, és kifejezetten a saját belső világának a felfedezésében. Alex Garland eddigi munkássága alapján nem tartozik közéjük.

Ettől függetlenül fedeztem fel érdekes momentumokat a filmben:

- Egy ép család sincs benne, legfeljebb nyomokban. A nő házassága már azelőtt romokban hevert, hogy a férje bement az izébe, szóval a távozása nem sokat rontott a helyzeten. Igaz, nem is javitott.
- Nincsenek benne gyerekek. Az alkotók nem közvetitenek felénk semmilyen jövőképet. Pancsikálunk kicsit egy genetikai kádban, aztán villan egyet az irisz, mintha pislákolna bent valami fény, de ez is csak az átverés egyik eleme.


Lényegében az egész hatásvadász koncepció kong az ürességtől, mint egy elhagyatott világitótorony, ami legutoljára még Odüsszeusz idejében töltötte be létfunkcióját, amikor az emberek még keresték a hazavezető utat.

Az első visszaemlékezés-jelenet eligazit, hogy Mildred

saját magának nem tud megbocsátani, mivel önmagát hibáztatja a lánya haláláért. Ez annyira szájbarágós, mint a mekis burger. Innentől már csak az a kérdés, ki segit neki a feloldozásban, miközben a projekciók hálójába gabalyodik. Ki vállalja az igazi részvétet?

Erre ad a film meglepő választ. A zárlat ebből a szempontból nem hagy nyitva nagy kérdéseket: lezárja a történetet kerek egésszé.

A fantasztikum számomra igazán csak egy elképzelt, lehetséges jövőben, vagy valamilyen újmitikius fantasy környezetben tud jól érvényesülni. Ezeknél ösztönösen kevésbé kötöm a valóság referenciáihoz a mesét. A lött dolgokat újranarrálni mindig merészebb vállalkozás. Pölö a Jeruzsálembe áttalicskázott naiv buddhizmus olcsó kubikusa, mint vallásgeneráló erő annyira röhelyes metafora, hogy simán ripityomra hullik a zsáner. És valahol ott vagyok, ami miatt a Star Trek sosem volt az én sorozatom: lepattanok a bikkfatudománykodásról (vagy arról, ami annak tűnik).
Hasonlóan primitív újramitologizálás, hogy a világ piramisai a predátorok által üzemeltetett élien-keltetők. Csak ott rámennek a vadászat archetípusra, agyamban felhorgad minimum Diána, és máris működik a meztelen létélmény.

Amúgy az alapkoncepciót és a dramaturgiát remeknek tartom (az összképet borzasztó rossznak). Ha a mesélőnk valóban mesélni kezdene, és előállna legalább némely hihető, emberszabású, személyes élménnyel, átlépte volna a küszöbszintemet. Ez a típusú mesélés viszont nem a film erőssége, mindenképp valamilyen polémiát próbál rámerőltetni, mint keretrendszert. Így viszont Mester és Margaritán innen, Zabhegyezőn túl sok felfedeznivalót nem kínáltak nekem az alkotók.

2017-03-26 23:49:39 Legion (2010) / Légió morcosmedve (3) #32

A film első fele kifejezetten tetszett. A feszes tempó, a hatásvadász jelenetekkel fűszerezett narratíva, az akció-thrillerbe közvetlenül átemelt bibliai metaforák elegendően hangulatosak és szórakoztatóak. Lényegében ezek az ismertetőjegyek tűnnek el teljesen a második félidőben, hogy még annak a létjogosultságát is megkérdőjelezzem, amit addig láttam.

Erősen hullámzó színvonalú alkotás, ahol B-kategóriás jelenetek és hangulatok keverednek szuperprodukciós jegyekkel. A szenzációs nyitányt rögtön agyonüti anyuci indokolatlan fenyegetőzése. A realisztikus ábrázolás közepette ugye el kellene hinnem, hogy a jól menő és jól fizető, kényelmet garantáló multis állás helyett inkább a kősivatagot választja, ahol még egy nyavalyás pocok sem tűnik fel, hogy enyhülést nyújtson. Az ilyen elvi aggályokat egy családanyánál a valóságban viharos gyorsasággal temeti maga alá az első kisebb kőomlás. "Apukám, téged nem üldöznek, téged akarnak. Fogadd el a melót!" Itt és most még eszembe juthatna a náci Németország példázata, hogy igen, ellent kellene állni a zsarnoknak, de ezt a helyzetet már régen elmosta a globalizmus világgazdasági kényszere. Mész és melózol (de legalábbis keresel egy pénztermelő modult). Ennyi.

Ha már a karakterek motivációs alapjait sokszor ürgeöntéssel se sikerül előcsalogatni, a karakterközpontú ábrázolás helyett vihetné a hátán a filmet a lehengerlő dramaturgia. De a mackósajt cammogású filmes ütemterv sokszor (dög)unalmas, és 5 percenként kérdezem meg magamtól, miért is nézem mindezt.

Mindezt ellenpontozzák a vaderes badass jelenetek és csatapercek, a mellbevágóan egyszerűen eleső katonák és fő karakterek. Ott éreztem, hogy szembesülök a film főtervezőjének eredeti koncepciójával. Na arra tényleg vevő lettem volna!

A slágerek ellenére eléggé lapos filmélmény. Judy Tyler jelentett üdítő színfoltot, de ehhez képest alig szerepelt, később meg már egyáltalán nem. A rockkorszak egyik áldozata. :(

2016-09-29 13:31:24 Love Me Tender (1956) morcosmedve (4) #1

Leszámítva az elvis-es szappanopera-betéteket (ezek eléggé kizökkentőek), viszonylag mentes a halivúdi hülyeségektől. Meglepően jó, könnyed polgárháborús western, valószerű történettel és fordulatokkal, tisztességes színészekkel, forgatókönyvvel és dramaturgiával, enyhe nosztalgikus bájjal spékelve a déli farmerek tisztességes mivoltáról (bár így belegondolva még ez is kapott ellenpontozást).

Ez egy örök érvényű mese. Ez egy borzasztó ostoba film.

Összes komment...