robertjordan

Feszes minisorozat David Tennant félelmetesen jó alakításával.

A befejezés frusztráló, érzek körülötte némi ötlettelenséget, de azért nem teszi semmissé a film érdemeit. Kell hozzá gyomor, de az üzenet miatt elviselhető annak is, aki nem rajong a zsánerért.

Ezt a művet ugyanazok a kérdések ihlették, amelyek életre hívták Az őrület határánt vagy Az élet fáját: Van-e értelme a szenvedésnek? Miért van jelen a gonosz a világban? Ki mondja meg, hogy mi jó és mi rossz?
És amelyek végül egyetlen őskérdésé redukálódnak Malick művészetében (és úgy hiszem életünkben is) : Mi értelme létezésünknek?

A filmet nézve úgy éreztem, hogy ennél közelebb nem juthatunk a végső dolgok forrásához és a fenti kérdések megválaszolásához. Ez minden, amit ember tehet.Dosztojevszkij eddig jutott. Pilinszky eddig jutott. Bach és Mozart eddig jutott. Caravaggio eddig jutott. Ez a legtöbb, amit Isten láttatni enged.

Kínos. Kellemetlen. Ezek a szavak jutottak eszembe.
Azokat sajnálom leginkább, akik erre az egészre vallást alapítottak.

Elgondolkodtató, komor hangvételű film. Jól példázza, hogy a moralitás miként torzul a hatalom erőterében.

Régen láttam ennyire szomorú filmet.

Ezt mindenkinek látni kell. Számomra az év meglepetése.

"I tried. To be true, to be strong, to be kind, to love, to be right. But I wasn't."

Hatalmas film, ami egy "jófajta", megsüvegelendő küzdelmet tár elénk, döbbenetes erejű befejezéssel.

Ami a végét illeti:

A kétértelmű bejezés ellenére én úgy gondolom, hogy erősebben kínálja magát a halál interpretációja. Az emberi test elcsügged, lesüllyed a mélybe, de a lélek legyűrhetetlenül sóvárog. Kapaszkodik az utolsó fénysugárba is, de nem a megváltás hiú reménye miatt, hanem mert a kitartásban rejlik a végső diadal. És mert ez méltó az emberhez.

Teljesen más, mint amit az előzetes ígér. Nem harcművészeti film, nem megváltástörténet, hanem allegória a lét minden szintjét átható erőszakról. Nemcsak az ember kegyetlenségéről hordoz üzenetet, hanem kiterjeszti a földi létezés valamennyi létformájára lsd. halviadal. Az erőszak univerzális élmény, mozgatója mindennek. Pusztulsz vagy pusztítasz. És a végén nem vár megváltás, sem megnyugvás, csak a tanulság: összetörve, véres arccal is vicsorogj a világra!

Megbűnhődött az igazságért. A rendszer nem bocsátotta meg, hogy felgöngyölítette az igazságszolgáltatás tévedését. Szerintem erről szólt a film végi gázolás.