Tapasztalat: 0 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 0
Regisztráció: 2006. november 18. (17 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 13 user
Demográfiai adatok
Nem: nem publikus
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus
Legutóbbi szavazatok
Film | Szavazat | Mikor | Átlag |
---|
Legutóbbi kommentek
nekem a Gyilkos vagyok (Kettős kárigény), minden benne van ami kell: sötét helyszín, jó árnyékok, kiégett hős, femme fatale, csábítás, gyilkosság, izgalom, árulás, narráció, flashback
mind
végigolvasva az egész topikot, komolyan mondom, ez jobb mint egy kabaré
Megnéztem igen,de ez kevés filmről van szó és főleg nem színes filmeket tartoznak oda
és egy film több műfajnál is besorolható? :DD
nem akarok személyeskedni, de Belaggio anyanyelve kizárt, hogy magyar legyen, vagy ha igen, akkor nem tudom hogy ment át az érettségin... bár szerintem ez inkább csak egy rossz vicc, és hogy a filmes műveltsége milyen kiváló?
Uwe Bolt filmei is helyett kapnak műfajukban és ezért jó a kritikus emberek véleménye
:D
már az első hozzászólás is haláli: Vegyük át a filmtörténelmet,sajnos filmtörténeti óra nincs az iskolában,de sok film kiemelésével,ajánlásával megtudhatjuk mik a filmműfajok legjobbjai és ezek megnézésével
hasznosan tölthetjük el időnket. :DDD
és továbbra se feledje senki: Filmajánló ranglista készül műfajok szerint. :)
A nézők először nagy izgalommal, követik, előkerül-e az eltűnt lány. Később kaján voyeurként figyelik, ahogy a keresésére indult vőlegény és a legjobb barátnő az ő felkutatása helyett egyre inkább egymás iránt kezdenek el érdeklődni. De hogy ez a vőlegény azt a lányt is azonnal megcsalja, akivel frissen csalta meg eltűnt menyasszonyát, már sok. Hisz nem Don Juanról szól a film, hanem egy tiszteletre méltó építészről. Mi az értelme ennek az egésznek? És főleg annak, hogy a film utolsó képében a két ki tudja milyen ember ott áll egymást fáradtan átölelve, és gyönyörködnek a távoli havasokban.
Hol itt a tanulság? Minden hagyományos történetsablont felrúg ez a film. Nem azt mutatja meg, hogy két ember szereti vagy nem szereti egymást, hanem azt, ahogy a szerelem lassan elszivárog a világból. Így azok a gesztusok, amelyek két embert egymáshoz kötik, hirtelen ismeretlenek lesznek. Nem értjük őket, nem tudjuk, ki mit miért csinál.
Antonioni meg is kapta ezért a filmért a magáét a cannes-i filmfesztiválon, ahol kifütyülték a filmet. Igaz, az őszi párizsi bemutatón már tolongtak a nézők, és a film soha nem várt nézettséget ért el. Itt, ebben a filmben született meg a modern filmművészet.
Kovács András Bálint
Jeanne d' Arc, bár csak 11-et láttam közülük
szerintem meg az "olasz" és "svéd" filmjei az egyik legjobbak - letisztultabbak, érettebbek, lassabbak, ugyanakkor katartikusabbak és elgondolkodtatóbbak (persze nem sokkal, mert a korábbiak is mind azok) - de ez csak magánvélemény
egyébként én minél többször nézem újra őket, annál jobban tetszenek (és már elsőre is imádtam mindet)
nem lehet dönteni, mind nagyon nagy kedvenc
Más: Három szín trilógia
nem akarok senkit megbántani, de ki az a Nancy Meyers? ő is valaki már?...
(még ha mondjuk kedvenc Buñuel, Kurosawa, Tarkovszkij, Fellini lenne a kérdés, de tudom, ha ilyet akarok, kénytelen vagyok magam beírni ezt a közkérdést, mert ezzel nem fogok egyhamar találkozni... na nem baj, csak zárójelben megjegyeztem)
valami iszonyatos jó Melville-mozi, a film noir és az új hullám keveredése, remek hangulattak, érdekes fényekkel, árnyékokkal, és egy olyan cselekményvezetéssel, aminek részleteire minden pillanatban figyelni kell, aztán az izgalmas, feszült jeleneteket remekül ellenpontozzák a helyenként közbevetett humoros megjegyzések, továbbá meglepő fordulatokkal találkozhatunk már rögtön az elején is, hiszen nem a megszokott módon történnek az események (az öreg lelövése, a nő kifaggatása) a végén pedig slusszpoénként egy olyan csavarral, ami átértelmezi az addig látottakat, tudniillik Siliennek egy szavát sem hitte el az ember a végéig, sőt ott sem tudja, hogy most ez igaz? vagy nem? és különben is, ki is a címben szereplő áruló/besúgó/spicli? - tehát igencsak újranézésért kiált a film, hiszen más megvilágításba kerül sok minden, és az ember "kénytelen" végiggondolni, most akkor hogy is volt?...
egyszóval valóban zseniális