Timon

A kezdeti intenzív és kreatív táncbetétek a film második felére egy neonfényes acid trip és rémálomszerű pokoljárás egyvelegévé torzulnak. Ha létezik az alvilág, az így nézhet ki, vibráló vörös színekkel, szűnni nem akaró sikolyokkal és féktelen ösztönlényekké korcsosult emberekkel.

Idei Oscar-jelölt animáció egy demenciás idős nő visszaemlékezéseiről. Itt nézhető (amíg nem törlik).

A keresztapa 2., Aliens, Evil Dead II.

Eléggé zavaró, hogy nagyon szembetűnően a Stranger Things hullámain lovagol, de a szintipopos hangulat és a váratlanul merész utolsó negyed óra miatt a négyes alsó határát még súrolja.

Ez nagyon nem az én világom volt. Látszik, h. sok munka van benne, de rettentően groteszk, szürreális és inkoherens, kevés mankóval az üzenet dekódolásához. Se az animáció, se a koncepció nem tetszett. Úgy gondolom inkább az érzékekre, mint értelemre ható pszichedelikus élmény szeretett volna lenni, nálam viszont csak öncélú hatásvadászatként és üres művészieskedésként csapódott le. Egy vmiben viszont emlékezetes marad: nem rémlik, h. animációban valaha is láttam volna ennyi nemi szervet.

Toronymagasan a Mad Max, az összes többi egy teljesen más ligában játszik.

82 éves korában elhunyt Isao Takahata, a Studio Ghibli társalapítója, a Szentjánosbogarak sírja és sok más népszerű anime rendezője. Nyugodjék békében.

A listáról a Lesz ez még így se és a Hacsi, amúgy pedig A sorompók lezárulnak, White Dog és Frankenweenie (2012).

Disney: Marvel 1:0 :) A moziból kifele jövet próbáltam összegezni a film pozitívumait, de egy-két kreatív, high-tech cuccon és a legutóbb Black Mirror: Black Museum-ban bizonyított Letitia Wright karakterén kívül semmi sem tetszett. Black Panther nem volt elég domináns és karizmatikus, Michael B. Jordant nem tudtam teljes értékű főgonoszként kezelni, Serkis-ben lett volna még kraft, viszont nem kapott elég teret. A cselekményt százezerszer láttuk (a Lion King analógia jogos), se az akciójelenetek, se a (szokásosnál kevesebb és kínosabb) humor, se a finálé nők vs. férfiak!
hirigje nem tudtak szórakoztatni. A család közös, szappanoperába illő jeleneteiről nem is beszélve.
Abszolút érthetetlenül állok a kritikusok egekbe magasztaló értékelései előtt.

Erőltetett, infantilis és ötlettelen, eddig a leggyengébb Aardman animáció. Minden jó poénra jut ötször annyi csetlő-botló geg, a történet röhejes, és a figurákat sem sikerül megkedveltetni a nézővel. Park fárad, amit a Wallace & Gromit-filmek rajongójaként különösen rossz volt látni.