slozi

  • 1
  • 2
  • ...
  • 6
2016-11-26 10:15:43 Money Monster (2016) / Pénzes cápa slozi (3) #8

Az arrogáns médiagecit élő műsorban látogatja meg az igazában megingathatatlan, ostoba mélyproli. Az arrogáns médiageci úgy tűnik az erkölcsöt hírből sem ismeri, azt azonban nem lehet mondani, hogy ez mentené a mélyprolit, aki persze agymosott, korlátolt, befolyásolt, de azt a 60,000 dollárt bizony mégiscsak ő, ha végső kétségbeesésében, ha végtelen naivitásában is, de egyedül ő vitte a tőzsdekaszinóra. Az arrogáns médiageci aztán a cselemény során abszolút megalapozatlanul lényegül át együttérző stockholm-szindrómás segítővé, a mélyproliról meg kiderül, hogy ostobaságával együtt is, azért mégiscsak ártatlan és szerethető valaki. A film egyszerűségének kurva nagy bizonyítéka, hogy az értékpapír-piac abszolút kritikájaként indított sztoriban, bár nem lenne muszáj neki, mégiscsak megnevez egy mumust, a főgonosz személyét a rendszer helyett egyetlen álnok csaló főgeciben jelöli ki. Azért mindezzel együtt, a maga szintjén - de szigorúan ott és ott is fenntartásokkal - kimondottan nézhető portéka Jodie Foster filmje, de a kritikailag majdnem földbe göngyölt előző mozi, a The Beaver sokkalta de sokkal jobb volt. Mondjuk, ha nem az újkori nagy gazdasági válság tízéves árnyékában kerül moziba, talán senki nem kívánja belelátni az aktualitásokat és akkor a szájíz is jobb lenne a végén, objektíve viszont akkor se lenne több butácska betonközepesnél.

2016-07-17 10:20:27 Remember (2015) / Emlékezz! slozi (4) #1

Érdekes pszichológiai kérdés, hogy vajon hogyan lehet feldolgozni olyan ember elleni bűnöket, amiket valaki haláltáborokban követhetett (és követett) el. Atom Egoyan filmjének válasza nagyjából az, hogy sehogy. Egyébként erős dráma a Remember, kifogásom vele szemben mindösszesen annyi, hogy jobban tudnám szeretni (és jobban is állt volna neki), ha cselekményében végig következetesen megtartja a rá nagy részében jellemző egyszerűséget és nem próbál felesleges bűvészmutatványokkal hatást fokozni. Sajnos ez a befejezés többet vett el, mint amennyit adott.

Én úgy látom a probléma sokak számára onnan ered, hogy a trailerek kissé fals elvárásokat szültek, ez az ötödik rész ugyanis, a helyett, hogy a negyedik részre hajazó akcióőrület lenne, tartja magát a franchise azon jellegzetességéhez, hogy megint egész más stílust, filmtípust, arculatot képvisel, mint a korábbi részek. Sokkal inkább kurva jól megcsinált, szofisztikált, a megtévesztést már-már mesteri fokon űző kémfilmként próbál érvényesülni, mint echte akciómoziként. Ha ily módon kellene elhelyeznem, a Titkos nemzet olyan, mintha a negyedik rész akciódús természetét keverné az első rész hangulatával. Ez a kevercs pedig nekem olyan szinten működött, hogy még a hétvégén muszáj lesz újráznom belőle.

2015-03-06 10:04:53 Chappie (2015) slozi (3) #8

Az Elysiumnál ambíciózusabb, de összképét tekintve egyenetlenebb is. Ami azt illeti, borzasztóan indul, bizonyos gyermekbetegségeit később sem növi ki, a végére mégis összeáll... nos valamivé, valamiféle élménnyé mindenképp. Sajnos témáit és karaktereit illetően bántóan leegyszerűsítő, felszínes és következetlen, azt viszont nem mondhatom, hogy mindezen hibái ellenére a végére ne tudott volna valamilyen szinten mégis a közelembe férkőzni és a maga gyermeteg módján érdekes gondolatokat indukálni az amúgy tényleg slendrián módon kezelt, bután elővezetett témáiban. Product placementet illetően viszont sajnos átbukik az ízlésesség határán. Az a Vodacom torony...

2015-02-01 10:18:28 Blackhat (2015) slozi (2) #7

Enyhén szólva nem záporoznak a kommentek és a szavazatok, úgy fest ez a film tényleg a kutyát sem érdekli. Nem is csoda. Igazság szerint, ha megfeszítenek se látom az okát annak, vajon Mann mit látott ebben az egészben. Mert most vagy arról van szó, hogy ő értett és rendezett félre egy eredendően remek forgatókönyvet, vagy ebben a szkriptben már papíron se volt semmi érdekes. Kezdjük például azzal, hogy cyber-terrorizmus esetén egy láthatatlan mumusról beszélünk. Igaz ez persze bármelyik krimire is, hiszen a gyilkos személye az ügy felgöngyölítéséig homályban marad, a cyber-terrorizmus mumusának láthatatlansága azonban mégis más egy kicsit. Korlátlansággal bír abban a tekintetben, hogy hatalmas karjaival bárhonnan bárhová elér, hisz az újvilág, az internet épp arról szól, hogy az egyén információtól, társas kapcsolattól, meg úgy egyáltalán mindentől, bármitől való távolsága kattintásnyi közelségre zsugorodik. A kocka-terrorista pedig, ha úgy akarja, az egész említett újvilágot tudja ártó szándékának kiszolgáltatottjává tenni. Azért ha kicsit belegondolsz, ez kurvára félelmetes, egy cyber-terrorizmussal foglalkozó filmnek pedig erre az érzésre, a fenyegetettség bármelyik sarkon ott ólálkodó árnyékára illene ráugrani. Tudtommal nem tette még meg egyik témát pedzegető film se, és most a Blackhat se, de olyannyira se, hogy a Blackhat a probléma ezen vetületét illetően füle botját se mozdítja. A filmmel nem ez a legnagyobb baj, de ami miatt mégsem túl szerencsés a helyzet, az az, hogy így a film érdemeit a pozitív oldalnak kellene felmutatni, de amit a pozitív oldal látnivalóként fel tud mutatni, az kimerül a semmilyen karakterekben, a semmiből előrángatott, bármiféle érzelmi megalapozottságot nélkülöző, csakhogylegyen jellegű szerelmi szálban, meg rövidre vágott, kibontatlan, zavaróan felvezető jelleget árasztó jelenetekben. A sztori is csak olyan, amilyen, a film egyéb részeit jellemző dágványos posvány hatását kelti, a legócskább film+-os b-filmek olcsó kliséiből építi fel magát, ráadásul azt is úúuuunalmasan, hoooossssszan, csak hogy még inkább süssön a filmből a feleslegesség érzete. Teljesen sematikus és korszerűtlen thriller ez, ami témájának aktualitását tekintve különösen fájó ellentmondást szül és jó nagy kihagyott ziccerré avatja a filmet. Michael Mann tűzpárbajt rendezni még mindig tud, a cselekményben elpotyogtatott kevés akció nemcsak hogy jó, de még némi kreatív eredetiséget is fel tud mutatni, az IT-háttérrel való aprólékos bíbelődésre fordított idő is meglátszik, csak sajnos ilyen végtermékkel kár volt érte. Összecsapott munkának éppen nem nevezném, de feleslegesnek…, annak nagyon.

Ha valaki szuperhős-filmet akar... Hát tessék, itt egy.

A film kapcsán sok helyen megy arról a hozsánna, hogy milyen jó már az, hogy egy, egyébként rohadt jó, szerelmes tiniregény adaptációját nem vonták be a szokásos amcsifilmes giccsel. Nos, ez azért maximum csak félig igaz. Tompítják azért a regény stílusát, általában nem nagyon, épp csak annyira, hogy észrevehesd, azért mégis csak egy hollywoodi tinifilmet nézel, vannak viszont ennek a filmnek olyan pontjai, és ráadásul a legkritikusabb pontjai, például a lezárás, amiket nézve egyenesen az volt az érzésem, hogy fogták a könyv kérdéses lapjait, jól megkenték őket nyállal, és úgy ahogy van megpróbálták feltapasztani a vászonra az egészet, de nem jött össze, mert a nyúlós-ragadós nyálon lecsúszott onnan minden. Minek mindig mindent alázenélni...??? Minek flashback-montázzsal emlékeztetni a nézőt arra, ami fél órája történt a filmben? Minek mindent, ami jó így elszúrni? A regény számtalan frappánsan megfogalmazott, és baromi ügyesen fiatalos hangneműre hangszerelt életigazságából sikerült azért átmenteni valamit, noha a sablonra metszett előadásmód azokon is jócskán tompít, de ez végeredményben így is csak majdnem-tucat romantikus dráma lett. Lehetett volna több is, de a helyenként ízléstelen rendezés elvágta a lehetőségeit.

Én is amolyan majdnem-filmeknek látom a Marvel filmjeit, mert azzal együtt, hogy általában elfelejtik/nem tudják/nincs igényük normálisan megírni őket, mindig van legalább egy dolog, amit kifejezetten jól csinálnak. Elég, ha átfutom az itt fent sorakozó címeket; legtöbbször a főgonosz zavaros és/vagy sablonos motivációja (hogy az Avengersben maga Loki se tudja mit miért csinál, az tuti, de józan paraszt logika szerint a Vasember 3 Guy Pierce se hiszem, hogy komolyan gondolhatja, amit pedig tök komolyan gondol a filmben), meg az egykaptafa cselekmény simán hazavághatná ezeket a filmeket, de nem, mert ugyanakkor ott van a Vasember első részében a főhős születésének klasszikus narratívával megvalósított, baromi ügyes bemutatása, az Avengers kifogástalanul működő csapatdinamikája, a Vasember 3-nak az a váratlanul pimasz húzása, vagy a Kapitány 2 enyhén paranoid hangulata. Nekem A galaxis őrzői is ugyanezt a felemás élményt nyújtotta. Egyfelől vacaknak éreztem: nem láttam mást, mint viccesnek szánt, jófejkedő hősöket ide-oda csapódni egy már megint baromi sablonos, de a tőlem tök távol álló karakterek miatt még a szokásosnál is unalmasabb cselekményben. Aztán viszont rá kellett jönnöm, hogy basszus, ez a film akár egyetlen jelenettel képes közegbe hozni a karaktereit, és úgy lopja fél perc alatt a közelembe őket, hogy észre se veszem. Komolyan mondom, a végére bírtam Groot-ot, de még Rocket-ot is, pedig az elején még a pokol legmélyére kívántam őket. Kurva Marvel... Ha lenyűgözniük csak ritkán sikerül is, azért kétségtelen, hogy tudnak valamit.

előzmény: SoZi (#45)

2014-07-19 12:03:22 [Filmet keresek] slozi #1682

Egy ismerősöm keres egy filmet. Én nem tudtam segíteni neki, hátha valakinek ismerős lesz: egy kissrác segít megszülni egy anyának egy kocsi hátsó ülésén, és annyira megtetszik neki a baba, hogy eldönti, ha felnő, ő lesz élete párja. Aztán felnő, és ő lesz tényleg. Olyan beteg az ötlet, hogy ha valaki megfejti, én is tuti megnézem. Valaki? Ötlet?

2014-06-08 11:15:37 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] slozi #20633

Tudom, hogy triviális, meg túltárgyalt, de engem ez még mindig rendszeresen felkúr.

A kartondoboz alján olajos ujjak matatnak. Zacskó zörög, felszisszen a flakonból szabaduló szénsav, nachos ropog a fogak alatt. Hallom, látom, érzem: gyorsfogyasztani készül a tömeg. Telefon max. lenémítva, hogy a facebook-ot azért menet közben is lehessen csekkolni, kivel mi van, hol van, érkezett-e új üzenetem. Míg a késve érkezők a lábaid kerülgetik több-kevesebb sikerrel, az amúgy sem épp kényelmes széked háttámláját nyomni kezdi a mögötted ülő térde, az előtted ülő fejbúbja meg pici félholdat szakít ki a vászonból, és a nem épp kényelmes szék máris nyomja a segged. Közben folyamatosan susmus, bekiabálás, röhögcse: már látod, kik lesznek azok a mozihuligánok, art-trollok, akik tönkrevágják ezt a mai estédet.

Ha színházban nem megfelelően viselkedsz, három percen belül akad valaki, aki rendre utasít. A késve érkezőket oda van, hogy be sem engedik. Kamarába pláne, mondván, zavarnák a színészeket. A moziban ezzel szemben bármit megtehetsz, ha kurjongatva fejen állsz a széken, le se szarja senki. A nézők le se szarják, a személyzet meg pláne. A filmnek nincs rangja, tisztelete a művészetek között, még a többi popkultúrális irányzathoz képest se.

Felesleges persze a színházzal példálózni, hisz a tömeg szemében a színház az magas művészet. Számukra az valami elidegenítően elitista. Színházba nem lehet csak úgy beesni, az olyan hely, ahová ki kell öltözni, ahol az alkotás irányába valamiféle érthetetlen tisztelettel kell adózni, vagy… legalábbis olyan hely, ahol normálisan kell viselkedni. Elérhetetlenül nagy dolog ez a moziban kényelmesen ordenáréskodó, a vásznat telibeszaró csürhének. A filmek első 20 perce számomra általában élvezhetetlen; eddig tart, amíg a sorokban terpeszkedők, ha a szóból nem is, de legalább a popcornból kifogynak, és a termet megtöltő rágás-ropogás végre abbamarad.

A közönség soraiból biztos sokan kikérik maguknak ezt a hangnemet, én viszont kikérem magamnak, hogy engem nézőként ezekkel az alakokkal egy kategória alá vegyenek. Néző az, aki a moziba nézni megy. Odafigyelni. A közönség gerincét ma nem a nézők adják, hanem izgága, ostoba, gyorsfogyasztós felnőtt-gyermekek, akiknek a filmről alkotott elképzeléseivel semmiféle összeütközésben nincs az a fajta viselkedés, amivel a moziban manapság lépten-nyomon szembesül az ember.

Jómagam a filmre hajlamos vagyok még mindig művészetként tekinteni. Még akkor is, ha tudom, hogy a filmek jórésze nem az. Akkor is, ha műanyag-szagtól bűzlenek a termek. A művészet nem egyenlő az elitistával. Művészet nem automatikusan egyenlő Tarr Bélával, nem automatikusan egyenlő a nehezen emészthetővel, a befogadhatatlannal, a köldöknézőssel. A mozihuligánok azt akarják, hogy a dolgok az elképzeléseik és elvárásaik szerint történjenek, meglepni őket nem érdemes. A váratlan elidegeníti, és feldühíti őket, hogy aztán sajátosan sokat mondó, tartalmas stílusukban alkossanak véleményt az őket elárulni merészelő „rakás szarokról”.

Hogy erről ki, vagy mi tehet, nem tudnám megmondani. A folyamatnak még az ok-okozati összefüggéseit sem vagyok képes világosan látni, egy azonban biztos. Akárhányszor multiplexbe megyek, minden alkalommal újra tudatosul bennem, hogy az a hely nem a filmekért van, sőt tulajdonképp a filmnézés az egyik utolsó dolog, amire alkalmas. A multiplex ma már nem a filmek szentélye, hanem kiszolgáló egység, ahová a tömeg gyorsfogyasztani érkezik gyorsfogyasztásra készült terméket, melynek elengedhetetlen sajátossága nem csak a gyors fogyaszthatóság, de a gyors feldolgozás, és gyors ürítés is. Fogyaszt, feldolgoz, kiürít. Csússzon gyorsan, simán, mint tükörjégen a pucér segg. Bármiféle feldolgozásra váró tartalom csak lassítja a folyamatot, ilyeténképpen nem csak hogy felesleges, de egyenesen nem kívánatos. Külön élmény figyelni a gyorsfogyasztani kész horda reakcióit, amikor rossz marketing, vagy félreforgalmazás okán ebbe a mozgóképes darálóba bekerül egy-egy ambíciózusabb, öntörvényűbb darab. Tudom, mert néha magamon is tapasztalom: hiába próbálok odafigyelni, tudom, hogy néha elsiklok valami valóban értékes dolog felett, csak mert az nem hajlandó idomulni az én újvilági elvárásaimhoz, nem hajlandó felvenni a versenyt a modern habitussal.

Picit demagóg vagyok, meg végletes, ezt elismerem, de ezt a hozzászólást most a düh, a tehetetlenség, meg a felháborodottság szülte, amiért az ÉN nézői jogaimat senki sem védi. Ha ma moziba mész, automatikusan vállalod a tiszteletlen bánásmódot. Annyira jól esne egyszer beülni a csürhe kedvenceinek egyikére, és trollkodni egy nagyot. Én hülye viszont ott is csak kussolok. Még a transformers-generáció filmjeinek tipikus műanyag-bukéját is csendben, nyugodtan ülve nyelem.

--
Áthelyezve a Dühöngő topikból.

2014-04-08 20:30:20 The Counselor (2013) / A jogász slozi (4) #27

Annyian szidják a párbeszédeket, és egyébként meg is értem, hogy miért. Nem életszerűek, ez tény. Ezek a szövegek egy regényben senkit nem zavarnának McCarthy viszont most is, hogy direkt, vagy nem, azt nem tudom, de prózát írt. Ez már a legelső jelenetben olyan világosan érzékelhető, hogy valaki vagy egyből ráhangolódik a stílusra, vagy nagyon nem.

2014-03-17 18:08:31 The Counselor (2013) / A jogász slozi (4) #19

No igen, nem véletlen, hogy felmerült lentebb az Only God Forgives kritikai fogadtatása. Ez a két film a tavalyi év leglátványosabban meghurcolt, legszélesebb körben félreértett, vagy épp egyáltalán meg nem értett darabja. Aki a filmes sajtót az idő tájt követte, az észrevehette, hogy A jogász nagyjából ugyanazon okokból lett sárba tiporva, amiért anno egy másik McCarthy-mű adaptációját, a Nem vénnek való vidéket egész az egekig magasztalták. Azt mondják, hogy lyukacsos a cselekmény, hogy ezt nem is lehet érteni, hogy káosz az egész, és minden karakter kidolgozatlan, vázlatos... Mindezekért a Nem vénnek való vidék anno naponta bezsebelt egy díjat, ott ugyanis mindezt elfogadták Coen-ék tudatos alkotói koncepciójának részeként. Ridley Scott esetében ezt valamiért nem tudják megtenni. Pedig itt is csak arról a balladai homályról van szó, ami a Nem vénnek való vidék háttérsztoriját is fedi. Ott talán a völgybeli vérengzés van a fókuszban? Lehet tudni ki bízott meg, ki vert át, ki ölt meg kit és miért? McCarthy van, hogy így mesél: a háttérsztori tökéletesen ki van találva, csak épp nincs elmesélve. Azért, mert nem ez a lényeg. A Nem vénnek való vidék is, és A jogász is egy alkotói álláspontot, egy világnézetet képvisel és ábrázol, meglehetős pesszimistát, ami azt illeti, de hát még egyszer... ez Cormac McCarthy. Nem egy félrement drogügyletről mesél, hanem arról, hogy a világ az egy sötét hely. Ami sokakat talán megzavar, az az, hogy míg a Nem vénnek való vidékben ez a világnézet testet öltött egyetlen karakter, Chigurh személyében, addig A jogászban a háttérben munkáló, kibogozhatatlan, kérlelhetetlen és sátáni erőként működik. Amúgy meg... vannak filmek, amiknek már a puszta létezése is hatalmas dolog a szememben. Basszus, itt ez a film, nagy hollywoodi stúdió egyik éves húzócíme tömve A listás nevekkel, legfelsőbb kategóriás rendezővel, hypepal... és basszus, semmi, de semmi remény, megváltás, egyáltalán, semmi engedmény vagy kompromisszum nincs benne. Nihil és mocsok az egész. Ilyet még lehet...???

2013-10-30 19:15:51 Jackass 3D (2010) slozi (3) #6

Jackass-t nézni, az valami egészen érdekesen ellentmondásos élmény. Olyan produktum ez, amin úgy szórakozol, hogy közben megveted. Egyik pillanatban nevetsz, a másikban szemeid ráncolva kelsz ki magadban azon, hogy mégis mi létjogosultsága van ennek a szemétnek hozzád hasonló, civilizált teremtések között. Hogy vajon hányszor akarom én látni azt, ahogy a csúzlival kilőtt, csurigszart mobilvécében gubbasztó szerencsétlent elönti a trágya, és ha annyiszor, ahányszor csak különféle szögekből felvett lassított képeken megmutatják nekem, az rólam, mint fogyasztóról, mint kultúrlényről, vajon mi mindent mondhat el? Mert itt van egy hely, egy knoxville-féle ökörségekkel telezsúfolt hányás, nyálka és szarszentély, ahol a másfél óránál picit még hosszabbra is nyúló játékidő mint a villám, úgy szalad el. Hát nem zavarba ejtő ellentmondás ez? Nem az, legalább egy picit?

Ha van bármi önmagán túlmutató értelme a Jackass-hez hasonló, merészséget, az átlagnál hatmilliószor hevesebben bugyogó polgárpukkasztási vágyat, és egy nagy adag szégyentelenséget a bármihez való tehetségnél sokkal inkább megkövetelő őrületeknek, akkor az a nézőben végbemenő önfelismerő folyamat, az, hogy az ember újra meg újra napnál világosabb egyértelműséggel ráismerjen a benne valahol máig ott élő majomra. Ha ennek a filmnek egyetlen pontján is nevetsz (és fogsz, azt bizton állítom), akkor Knoxville-ék elérték a céljukat, lekaparták rólad a társadalmi kultúrmázat, és végrehajtották ennek az egész harsány cirkusznak a legnagyobb mutatványát, előcsalogatták belőled az erkölcsi értelemben vett emberséged mögé bújtatott biológiai értelemben vett emberi valódat. Akaratod ellenére vetkőztettek pucérra, hogy aztán pőrén, de szégyenkezve is kacagva bámuld a válogatott emberalattiságokat. Hogy ez kell-e, jó-e, ha nem lenne hiányozna-e? A franc tudja. Egy a biztos csak, hogy bizony, igen, szórakoztat.

2013-08-13 12:56:10 Pain & Gain (2013) slozi (4) #11

Danny Lugo ostoba. Annyira nagyon, hogy elhiszi az amerikai álmot, szó szerint veszi, és a felé vezető úton nem állhat útjába se törvény, se erkölcs, se semmi. Sok pénz, szép ház, jó csajok, menő kocsi… neki ez jár, megmondták a tévében. Testépítő, hisz a munkában. Minél többet pumpálsz, annál nagyobbra dagad a muszklid, tiszta sor. Ő pedig nem lazsált, beletette az életébe (a testébe) amit lehetett, és ha a sorstól nem kapja meg érte a jussát, hát akkor majd elveszi. A terv egyszerű: elrabolni egy dúsgazdag vállalkozót, aztán addig kínozni, míg rád nem írja minden vagyonát. Társak is kellenek, Paul és Adrian pedig épp elég ostobák ahhoz, hogy elhiggyék, Danny egy lángelme, valóságos bűnöző zseni. A szükségszerű, de túlzásba azért semmiképp sem vitt tervezési fázis pipálása után hárman indulnak neki, hogy kikaparják maguknak a nagy, piros-fehér sávos gesztenyét, félig-meddig igaz történetükből pedig Michael Bay készített egy nem is akármilyen filmet.

Bay jó 6 évig filmezte, ahogy színes, csattogó, irdatlan fémtömegek kicsi a rakást játszanak nagyvárosi díszletek között. Ha lassan másra vágyott, az finoman szólva is érthető. Vérbeli popcorn-filmes ő persze, szóval nem azt mondom, hogy korábbi alkotásaival szédítő mélységek feltárására vállalkozott volna, de hogy ebből a se íze se bűze, méregdrága semmiből, amit a Transformers-mozik jelentenek, már neki is mennyire elég volt, annak egyértelmű jelei látszanak ezen a mostani, legújabb filmjén, a Pain & Gaint ugyanis úgy feszíti szét a lelkesedés, mintha csak egy váratlanul az arcunkba robbanó elsőfilm lenne.

Ez esetben koránt sem elhanyagolható egyébként, hogy a sztori ilyen-amolyan mértékben megtörtént eseten alapszik. Hogy a vásznon pergő képeknek mennyi közük van a valósághoz, az persze, mint mindig, most is nagy kérdés, de igazából, bizonyos szempontból teljesen mindegy. Ez egy vígjáték, és mindenekelőtt az. Úgy értem, hogy akár a hitelesség, és a hihetőség előtt is, de költői túlzásai jó célt szolgálnak, és amilyen veszettül szórakoztatóak tudnak lenni, az embernek nem esik nehezére elnézni őket neki. A moziból hazaérve persze nyugodtan guglizhatod a Daniel Lugo nevet, és szomorúan konstatálhatod, hogy Hollywood már megint színezett álvalóságot árul True Story címkével, attól még a Pain & Gain már mindenképp a határtalan emberi ostobaság és címeres hatökörség élénk színekben pompázó, popritmusra pattogó dicshimnusza marad. Mint egy coen-film a bay-féle, mtv generációnak kedves vizualitással tálalva…

Mert, félreértés ne essék, hiába forgatott ezúttal karrierje során először vígjátékot, azért a Pain & Gain minden egyes beállítása, lassítása, dalválasztása és színkezelése, szóval hogy minden egyes képe száz százalékosan bayi. A látványos különbség, hogy hiába számítasz rá, mert ugye Bay filmjét nézed, ezúttal elmarad a film eleji/közepi/végi felesleges, hangos akciójelenet, nincs annyi lángcsóva, torkolattűz, meg petárda, és nincs az embernek az a transzformerses érzése, hogy a film mindösszesen egy-két hatalmas dirrdurral érkező akciójelenet kedvéért jött volna létre, hogy a többi az csak maszlag, töltelék, szükséges rossz. A Pain & Gain olyan Michael Bay film, aminek nem az akciójeleneteiben van a lelke, mert itt történet van, méghozzá karakterekkel. Nem csak hogy a rendező legérettebb, de a túlzások és a vígjáték volta ellenére a legkomolyabb filmjéről is beszélünk, olyan filmről, aminek törődés, odafigyelés, frissesség érződik a képein.

2013-07-16 15:15:09 Man of Steel (2013) / Az acélember slozi (3) #266

Amikor a karakterek motiválásához írt típusjelenetek bűzéről írtam, akkor ott pont az ahhoz hasonló dolgokra gondoltam, mint amit a spoilerben említesz Clark apjával kapcsolatban. Az a jelenet szerintem borzalmas, hiteltelen, tényleg, egyszerűen nem hiszem el, hogy Clark adott helyzetben azt tenné, amit ebben a filmben tesz.
Hogy a sztorivezetés nem lineáris, az nem rossz ötlet éppen, bár annyira innovatívnak azért ezt nem éreztem. Már a Batman Begins is így működött.

2013-07-15 20:08:14 Man of Steel (2013) / Az acélember slozi (3) #264

Van az a trend jó 15 éve Hollywoodban, hogy a filmet animátorok készítik. A trend, mi szerint a lényeg a CG-shot, a cél pedig a két CG-shot közötti időintervallumot valami göcsörtös masszával kitölteni, melyben a torkon lefelé nehezen csúszó gumók lehetnek a bárgyú párbeszédek, az erőltetett helyzetek, az idézőjeles karakterépítés, hogy aztán el lehessen sütni minden marketinginterjúban, milyen fontos volt írónak és rendezőnek a figura háttere, érzései, és milyen egy gyötrő kényszer volt az, mekkora szívügy, hogy ezt a történetet márpedig valakinek el kellett mondani. Van az a trend, hogy ha epic nyári muvit csinálsz, azt illik felhőkarcolós városi romboldás fináléra kihegyezni. Meg van a pofátlan kifogás, hogy a filmed szimpla nyáresti kikapcsolódás, vagy épp tiniknek csinálod, épp ezért nem is érdemes a részletekkel többet szöszölni, ami nyilvánvaló hülyeség, mert lehet, hogy a piciknek nem tűnnek fel a film szövetén felfeslő ordas nagy logikai hiátusok, attól azokat még ugyanolyan igénytelenség nem elvarrni. Egy szóval, vannak azok a filmek, amikben a pénzéhségen kívül semmit, de semmit, se erőfeszítést, se kreativitást, se a bármiféle élmény átadásának vágyát, egyszerűen semmit nem lehet felfedezni. Üres, tervszerűen fröccsöntött futószalagtermékek szagától bűzlenek a plázamozik. Hogy mindez miért pont az új Superman kapcsán vetődött fel bennem, nos… biztos csak szerencsétlen véletlen.

De persze nem.

Ami jó: Hans Zimmer, Henry Cavill, és hogy van benne Kevin Costner. Ami rossz, azt csak a teljesség igénye nélkül kezdem el sorolni. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, most, hogy Zack Snyder ígéretéhez híven mellőzte az Acélemberből a sokakat (engem egyébként nem) idegesítő lassításait, a visionary director karakteréből a filmben nem maradt semmi. Amit a film animátorai letettek az asztalra, az persze a maga módján így is látványos, mint mindig. A film szép, színes, csillivilli, mellé nagyokat pukkan, szóval mint a szilveszter, valami olyasmi, de mindemellett béna, méghozzá annyira, hogy a mellett már képtelenség szó nélkül elmenni. Bekajálod a hazug marketinget, a trailerek, interjúk Nolan nevével csábító mézesmadzagait, aztán beülsz a terembe, bámulod a vásznat, és szinte hallod, hogy csikorognak az író fejében a fogaskerekek, ahogy őrlik a büdös nagy semmit. Sablon sablon hátán, az is gányul összehányva, erőtlen, minden szikrát nélkülöző, steril szerelmi szál, idióta főgonosz, feleslegesen elnyújtott játékidő, zajos, adrenalinszegény akciójelenetek csömört előidéző végtelen folyamai; megvan itt minden, ami az Acélembert a jelenkor vérszegény, pénzközpontú blockbustereinek tipikus példányává teszi. A karakter motiválásához írt típusjelenetek bűze kilométerekről megüti az orrod, erőltetett és hiteltelen mind, Goyer forgatókönyve a kánonhoz hozzátenni nem tud, és nem is akar semmit, de a sokszor hallott történetet élvezetesen újramondani se nagyon megy neki.

Mindezzel együtt valamiért mégsem akkora nagy pöcegödör ez a film. Valahogy nem olyan kevés, mint a részeinek egésze, nem fáj, el lehet rajta lenni. Meg lehet nézni, csak épp nem érdemes, mert láttad már ezt százszor ugyanígy, meg párszor már jobban is. Tipikus, sajnos azt lehet mondani.

Pont úgy indul, mint egy remek film. Az első óra hangulata, karakterei, az elbeszélés lassan körvonalazódó koncepciója, mind valami jelentőségteljes születését és hamarosti beteljesülését sugallja. Ám sajnos a film elég hosszú ahhoz, hogy fokozatosan, lépésről lépésre leépítse magát, minden irányváltoztatással egy kicsit kevésbé legyen érdekes, és a 140 perces játékidő végére motiválatlanná, hiteltelenné váljon, így pedig hiába a sokat ígérő első harmad, és az év valószínűleg legjobb színészgárdája. Kár érte, nekem csalódás.

Olyan rég kommenteltem ezen az oldalon, hogy most szinte nosztalgikus érzetem támadt, de látom, hogy ez a fórum most nagyon pörög, és ez szerencsésen egybevág azzal, hogy éppen magamutogatós hangulatomban vagyok, szóval... itt jövök én is:
vers1
vers2

A Punnany az isteni, nálam az év meglepetése az, hogy egy ilyen intelligens, minőségi rappet művelő banda be tudott nyomulni a mainstreambe. Múltkor nagyot néztem, mikor a Viva Chart Showban megláttam az egyik klipjüket.

Ez is egy hasonló hangulatú cucc tőlük:
Mosoly

előzmény: Jereváni Rádió (#1449)

2012-09-18 22:12:48 We Bought a Zoo (2011) / Az igazi kaland slozi (4) #10

Ezt a filmet valahol tulajdonképp ciki szeretni. Ciki, mert cukormázas és idealista, annyira hogy az szinte a blődség határát súrolja, de a francba is, Crowe-nak már megint sikerül a szokásos trükköt elsütni, és filmjét pont e miatt az előbb kárhoztatott végletesség miatt lehet annyira szeretni. Mert ellenállhatatlan az egyszerűségével, mint egy gügyögő kisbaba. Mert olyasmit ad, amiben hatalmas a hiány és a szükség (úgy tűnik nálam legalábbis), szabadságérzést és reményt, hitet abban, hogy bassza meg, ha nem lennék ilyen rohadt gyáva és megkövült, berögzült, helyhez meg szokáshoz kötött marha, ha csak 20 másodpercre megszállna az a bizonyos őrült bátorság, én is meg tudnám csinálni. Meg én, mert miért ne? Aztán persze letelik a két óra, beüt a józan ész, és lehet fanyalogni, hogy milyen egy gizda nyálvacak volt már ez, de az a két óra... nos, az kell. Az jól esik. És ez most, francba már nem tudom hogy de Crowe megint eléri, több is mint elég. Szóval a cinizmus könnyen kinyírja, de ha elnéző nyiltsággal közelítesz felé, akkor könnyen sírás lehet a vége, mert ez bizony azt kell mondjam aranyos és inspiráló film.

2012-01-30 07:44:24 Carnage (2011) / Az öldöklés istene slozi (3) #19

Tipikus langyosvíz, amolyan igazi kellemes középszer. Leülök elé, megnézem, 80 percig elvagyok, aztán két nap múlva már az emléke is csak halványan él bennem. A színészek persze remekek, de valahogy az egész olyan... nem is tudom, kevés.

2012-01-28 18:29:22 Kill List (2011) / Halállista slozi (2) #2

Nem vagy egyedül a véleményeddel. Baromi rosszul mixelt műfajkevercs ez a film, és rendkívül unalmas.

előzmény: HejjaX (#1)

Nekem sajna ugyanúgy hosszú, érdektelen és unalmas, mint a svéd eredeti.

2011-10-17 10:39:40 [JÁTÉK] slozi #23843

5. Éjféli cowboy?

2011-10-03 09:28:02 [JÁTÉK] slozi #23556

5. Rém Rom?

2011-09-19 11:29:38 [JÁTÉK] slozi #23280

A Luhrmann-féle.

előzmény: slozi (#23279)

2011-09-19 11:29:04 [JÁTÉK] slozi #23279

5. Ausztrália?

2011-08-28 20:00:46 [JÁTÉK] slozi #22812

3. Pop, csajok satöbbi?
4. Vérző olaj?

2011-08-07 18:48:31 25th Hour (2002) / Az utolsó éjjel slozi (5) #35

Pedig ami abban a monológban elhangzik, az szerintem nagyon erősen kapcsolódik a személyes drámához, sőt nem egyszerűen kapcsolódik, hanem szerves része, fontos állomása annak. A legmélyebb önsajnálatról, meg bűnbakkeresésről van itt szó, arról, hogy hiába tudod ott mélyen legbelül, még nem vagy képes szembenézni a ténnyel, hogy bizony egyedül te vagy a hibás, hogy te csesztél el mindent, e helyett utálod és megátkozod az egész rohadt világot. Számomra erről szól az a jelenet.

előzmény: caulfield (#34)

Ügyes kis doksi ez, sok újat ugyan nem mond, de így is érdekes. Külön tetszett, hogy nem időrendi sorrendben trappol végig Clint karrierjén, hanem egyfajta tematikus rendszert igyekszik kialakítani, és nem annyira a filmek forgatásának részleteire, hanem a rendező módszereire, és az őt megmozgató témákra próbál rámutatni. Azt viszont ezzel együtt is fájlalom, hogy a Tökéletes világ már megint nem kap említést se (szörnyen alulértékelt remek az a film szerintem), de ami még furább, hogy a Titokzatos folyó is hasonló sorsra jut. Talán ha nem A dicsőség zászlaja/Levelek Ivo Dzsimáról páros apropóján forgatják a filmet, akkor ezek a világháborús tételek nem harapnak ekkora szeletet a játékidőből, és marad hely az említett filmeknek is. De mindegy, az Eastwoodot kedvelőknek ez még így is melegen ajánlott kategória.

Még mindig nem jó, de a háromból nekem ez a harmadik tetszett a legjobban. Isten tudja, valahogy most sikerült ráhangolódnom a film hullámhosszára, és, azzal együtt, hogy a végtelen ostobasága még a legszívbőljövőbb jóindulattal is irritáló itt-ott (minimum), be kell valljam, tulajdonképp egész kellemes élmény volt ez a két és fél óra. Az külön meglepett, hogy Bay milyen visszafogottan kezeli a 3D-t. Szó sincs róla, hogy félpercenként tolna valami fémhengert az ember arcába, inkább csak a térérzetet növeli, amolyan avataros módra, e mellett valami árnyalat-féleséget is felfedezni véltem néha (a gonosz pölö nem maga az ördög, hanem csak szimplán egy beszari alak), és a minden egyéb mellett akció szinten is tök debil második rész után végre látni normális, hatásos akciójelenetet. Szóval nekem alacsony elvárásokkal kellemes meglepetés, és egy erős közepes.

2011-07-02 13:48:15 Hanna (2011) / Hanna - Gyilkos természet slozi (4) #14

Én is úgy éreztem, hogy a forgatókönyv szándékosan hagyja homályban a sztori bizonyos aspektusait, és ha belegondolok, mennyivel lett volna több a film, ha egyértelműsíti ezeket a dolgokat, hát azt kell mondjam, szerintem semmivel.

2011-06-18 19:15:04 Super 8 (2011) slozi (4) #27

A nosztalgiafaktor tényleg erősen bejátszik abba, hogy a film ilyen átkozottul élvezetes lett, de ez semmit nem von le az értékéből, már csak azért sem, mert ez a nosztalgia messze nem egyedül filmes természetű, de legalább annyira szól arról is, hogy ez a film, ahogy az említett Spielberg filmek, Stephen King írások, és egyéb, tök jogosan idecitált társaik is, valahogy nagyon pontosan ragadja meg és közvetíti az érzést, hogy milyen is volt gyereknek lenni.
Ami meg számomra a legnagyobb ebben a filmben, hogy amikor visszagondolok rá, nem a vonat kisiklása, vagy a szörny rombolása az, ami elsőként eszembe jut, hanem az a jelenet a végéről, ahol kisiklik a nyaklánc a srác zsebéből és ő utánakap, meg az, amikor visszajön az áram, és beindul a vetítőgép, és csak utána a zúzás (ami mellesleg - 50 milliós költségvetés ide vagy oda, simán felveszi a versenyt a 150-200 milliós társaival is). De hát tudtam én, hogy Abrams nem csak marketingzseni, hanem filmet is tud rendezni. Ez után még kevésbé értem az MI3-at.

2011-06-13 10:54:58 X-Men (2000) / X-Men - A kívülállók slozi (3) #10

A First Class-tól felbuzdulva tegnap harmadszor (vagy negyedszer, fene tudja már) is nekiveselkedtem ennek az első X-Men filmnek, de hiába álltam hozzá most is a legjobb szándékkal, újfent nem sikerült igazán megszeretnem. Tényleg okos, meg gondolatgazdag, de mégis minden alkalommal azt érzem, hogy hiába, ha egyszer az érzelmeket és a drámát nem képes olyan erővel közvetíteni, hogy az hatással legyen rám.

Na, máris megérte előhozakodnom a rögtönzött listával, mert ezt a Mr. Crowleyt és a Queen számot nem is ismertem, pedig mindkettő nagyon jó (a Mr. Crowley egyenesen hatalmas). A Queen meg amúgy is olyan, hogy egy egész listát meg lehetne tölteni a Brian May szólókkal, de hát ugyanúgy igaz ez a Metallica, vagy a Guns N' Roses esetében is. És akkor Santanat még nem is említette senki (mondjuk én érte annyira azért nem vagyok oda, de a húrokat tényleg kétség kívül egész korrekt módon nyüvi a pali).

2011-05-29 20:01:11 [JÁTÉK] slozi #22742

7. Ragyogás (a Kubrick-féle) - Jack Nicholson?

Mindig úgy gondoltam, hogy a rockzenében a gitárszóló valahogy olyan, mint akciófilmben az autósüldözés. Adrenalint fröcsögő robbanáspont, harsány, és néha öncélúan hatásvadász, néha meg tökéletesen a helyénvaló katartikus csúcspont, de akár így, akár úgy, mindenképp valami olyasmi, amit várni érdemes. Mostanában elég sok gitárzenét hallgatok, és úgy gondoltam, csak úgy jókedvemből összeszedem néhány kedvenc szólómat (illetve a kedvenc szólóimat tartalmazó dalokat; gondolkodtam rajta, hogy külön kiemelem a kérdéses részeket, de tekintve, hogy azok a környezetükből kiragadva fele annyira se hatnak, inkább elvetettem az ötletet). Szóval ők lennének:

AC/DC - Let There Be Rock
Guns N' Roses - November Rain(szigorúan a hosszabb változat, természetesen
Guns N' Roses - Sweet Child O'Mine
Metallica - Master of Puppets
Metallica - One
Metallica - Fade to Black
Ozzy Osbourne - Hellraiser
Pink Floyd - Comfortably Numb
Transatlantic - The Wind Blew Them Away
Deep Purple - Smoke On the Water
Gary Moore - Still Got the Blues
Led Zeppelin - Heartbreaker
Living Colour - Cult of Personality

Tudom, hogy a többségük túl nyilvánvaló, és hogy a lista rém igazságtalan pölö a Tankcsapdával, meg egy sor magyar bandával, és hogy úgy általában sok jó cucc kimaradt, de első körben ezek jutottak eszembe. Akinek van kedve bedobhatja a saját kedvencét, hátha találunk valami ismeretlen gyöngyszemet is.

Többen írták, hogy szinte egyáltalán nincs akció, de ezt így nem teljesen érzem pontosnak, mert nagyon is, hogy van, tulajdonképpen az első kb. egy óra tömve van akcióval, csak épp ezeknek a kivitelezése nagyobb részt olyan jellegtelen, hogy az ember méla közönnyel bámulja őket. Nincs bennük igazi erő, adrenalin, izgalom.

előzmény: bedecs.hu (#30)

2011-05-16 08:09:43 [JÁTÉK] slozi #22619

8. Az élet csodaszép?

2011-05-08 20:02:16 [JÁTÉK] slozi #22436

2. A vasálarcos (1998)?

2011-05-08 20:00:20 [JÁTÉK] slozi #22422

1. 2001: Űrodüsszeia?

2011-05-04 16:06:59 [JÁTÉK] slozi #22395

5. Milliók?

2011-04-30 19:09:49 Thor (2011) slozi (3) #11

Az első fél óra asgardi jeleneteit valahogy nehezemre esett komolyan venni, de aztán egyszer csak hirtelen működni kezdett a film, elkapott a sodra, és onnantól már végig megvoltam neki. Ami a legüdítőbb meglepetés, hogy még a humor is működik, és még az olyan, más esetben egyébként végzetes hibákat látva is csak legyintettem, mint amilyen pölö a gagyi jellemfejlődés. Mert gondolom nem számít spoilernek elárulni, hogy hősünk egyfajta jellemfejlődésen is átesik a történet során. Illetve... átesik? Ahogy visszagondolok, nem tudok felidézni konkrét jeleneteket, amik Thor belső változását indukálhatták volna, inkább afféle teleportált átalakulás ez. Az itt még gőgös és nagyképű Thor egy pillanattal később már felelős, áldozatokra képes hősként áll előttünk, és az egészben az a legmegfoghatatlanabb, hogy ez ebben a filmben nem zavaró. Vagy legalábbis engem nem zavart, és még csak azt se tudnám megmondani, hogy ezt a pergő tempóval, a látvánnyal, vagy szimplán csak Natalie-val érték el nálam. Jó volt, na.

Vicces, a kiszámíthatósága ellenére végig szórakoztató, sosem idegesítő, és szokatlanul hiteles és őszinte romantikus film. Egyedül a befejezés szúrta kicsit a szemem, de végül is a happy endet is egész ügyesen hozták össze, szóval szerintem soha rosszabb romkomot.

2011-04-23 12:16:20 Source Code (2011) / Forráskód slozi (3) #14

Én végig abban a hitben voltam, hogy Gyllenhaal elméjét egy 8 perces emlékképből kódolt virtuális valóságra töltik rá. Arra emlékszem, hogy a tudós fickó hablatyolt néha valamit párhuzamos valóságról, de a film ezt a szálat olyan szőrmentén és félvállról kezelte, hogy komolyan azt hittem, csak azt akarja megértetni Gyllenhaallal, hogy a múltat már nem változtathatja meg. Egyébként nem egy túl bonyolult film ez, és tényleg az az egyetlen magyarázat, amit te is említesz, csak ezt nem ártott volna kicsit bővebben kifejteni, mert nekem ez így valahogy olyan olcsó húzásnak tűnik.

előzmény: Rorschach (#11)

2011-04-23 11:41:51 Source Code (2011) / Forráskód slozi (3) #10

A vége szerintem is nettó hülyeség. Azt feltételezi, hogy minden egyes alkalommal, amikor Stevenst visszaküldik az ominózus 8 percre, nyitnak egy új, fizikailag is létező, párhuzamos valóságsíkot, ami a 8 perc letelte után is tovább él, pedig a filmben addig ilyesmiről szó nincs.

2011-04-17 20:01:31 [JÁTÉK] slozi #22192

9. Nem vénnek való vidék?

Állítólag első filmjének premierje után Kubrick a mozi előterében könnyezett. Nem tudom igaz-e a sztori, de a szóban forgó filmet látva minimum elképzelhetőnek tartom, a Félelem és vágy ugyanis valami rémesen amatőr egy munka. Kár is lenne elkezdeni sorolni a negatívumait, mert igazából jóformán semmi se működik benne. Az mondjuk mindenképp érdekes, hogy Kubrick későbbi visszatérő témái már itt markánsan jelen vannak, és meg kell hagyni, a filmen néhol körvonalazódni látszik valamiféle jellegzetes alkotói egyéniség, de ez a tanulófilmnek tekinthető korai zsenge számomra így is inkább csak filmtörténeti szempontból (mégiscsak egy filmes nagyság egyik első szárnypróbálgatásáról van szó) érdekes, a majdani nagy rendező géniuszának nyomait viszont nagyítóval kell keresni benne. Rövid, de embert próbáló darab.

2011-04-03 20:00:16 [JÁTÉK] slozi #21943

4. Zodiákus?

Igazából mindkettőt, de ha muszáj, tudok választani egyet. Spielberg mindig is inkább a popcornban élt igazán, szóval nálam a Tintin egy hajszállal várósabb.

2011-03-29 08:03:53 Hereafter (2010) / Azután slozi (3) #4

Kicsit olyan ez a film, mintha valami hatalmasat akarna mondani halálról és túlvilágról, de úgy, hogy még nem egészen találta meg az üzenetet, amit át szeretne adni. Ennek ellenére nem mondanám rá, hogy rossz, vagy hogy üres, csak kiábrándítóan felemás. Kiábrándító, egyrészt mert Eastwoodtól többet várna az ember, másrészt meg mert néha egy erősebb dráma lehetősége is felsejlik a jobban sikerült részekben. Máskor meg feleslegesnek, és céltalannak tűnik az egész. Még szerencse, hogy az Eastwoodra jellemző visszafogott elegancia most is megvan, csak sajnos ezúttal nem tud úgy hatni, mint a mester korábbi munkáiban.

2011-03-27 20:01:36 [JÁTÉK] slozi #21826

3. Indiana Jones és a kristálykoponya királysága?

2011-03-27 20:00:32 [JÁTÉK] slozi #21815

4. Távkapcs?

2011-03-27 20:00:17 [JÁTÉK] slozi #21807

7. Szerelemben, háborúban?

2011-03-21 19:04:33 Sucker Punch (2011) / Álomháború slozi (1) #5

Nekem pont az a legmeglepőbb ebben a filmben, hogy nem lesz 3D-s, legalábbis tudtommal.

előzmény: BonnyJohnny (#4)

2011-03-20 11:20:32 How Do You Know (2010) / Honnan tudod slozi (3) #7

Az volt az érzésem, hogy a film próbált a szokásos tinglitangli romantikus komédiákban szokottnál mélyebb, és tartalmasabb konfliktusokat felmutatni, csakhogy ez nem jött neki össze száz százalékosan, így annak ellenére, hogy nagyot markolt, sajnálatosan keveset sikerült fognia. Viszont ezen a kevésen meglepően jól elszórakoztam. Amit fájlalok, hogy Brooks itt néha bizony hajlamos hülyének nézni a nézőjét, ami nem szép, tőle meg pláne nem esik jól. Reese Witherspoont meg én is egyre jobban kezdem megszeretni.

2011-03-12 13:27:52 [Könyvajánló] slozi #169

Nekem úgy rémlik, abban még voltak vesszők. Jól sejtem, hogy ebből az új változatból kigyomlálták őket?

előzmény: deviant (#168)

2011-03-06 20:00:35 [JÁTÉK] slozi #21251

2. Rekviem egy álomért?

2011-03-05 19:20:10 Trolljegeren (2010) / A trollvadász slozi (3) #12

Tökre igazad van, de ha a pánikhangulatot nem is kérem számon rajta, ebből a filmből nekem úgy általában hiányzott a feszültség és az izgalom, ezért horrornak baromi súlytalannak, kalandfilmnek meg vontatottnak találtam.

előzmény: Olórin (#11)

2011-03-05 16:13:50 Trolljegeren (2010) / A trollvadász slozi (3) #8

Nekem sem sikerült komolyan vennem ezt a troll vadász koncepciót, ami viszont nagyobb baj, hogy a film nem tudja hozni azt a pánikhangulatot és drámai töltetet, ami miatt én például az említett Cloverfieldet szeretni tudtam.

2011-03-05 15:28:47 Rango (2011) slozi (5) #3

Bearanyozta a szombatomat, úgyhogy tőlem simán zseniálist kap. Már az első percekben éreztem, hogy itt valami jó dolog készül, de akkor még nem voltam biztos benne, mi sül ki ebből az egészből, aztán a végére (illetve legkésőbb annál a bizonyos jelenetnél, amiről ennél konkrétabban egy büdös szót nem fogok mondani, mert aki látta, az úgyis tudja mire gondolok, aki meg még nem, az jól meglepődik majd) szőröstül-bőröstül megvoltam a filmnek. Fantasztikusan szórakoztató mozi, ami a mellett, hogy izgalmas, humoros, duzzad az ötletektől, vizuálisan pazar (Industrial Light & Magic + operatőr konzultánsnak Roger Deakins, mit ne mondjak, nem gyenge párosítás. És áldom a Paramount fejeseinek a józan eszét - vagy Verbinski rábeszélőkéjét, ezt nem tudom - amiért a pompás hatásba nem rondít bele a színek élénkségét elhalványító harmadik dimenzió), meg olyan stílusa van ami csak a legnagyobbak sajátja, szóval mindezek mellett még akkora, és olyan elegáns főhajtást is intéz a western műfajához, amihez foghatót eddig keveset láttam, ha egyáltalán láttam. A rohadt életbe, Verbinski még a végén felemás iparosból igazi szerzővé válik (igen, érzem mennyire túlzó a kijelentés, de bocsesz, a Rango annyira jó, hogy még efféle túlzásokat is kihoz belőlem, amúgy meg amit a fickó a Karib óta csinál, az szerintem tömény kreativitás.)

A Shop-stop 2 óta. :) Én legalábbis ott találkoztam először ezzel a dilemmával. Nálam egyébként egyértelműen Gyűrűk Ura.

2011-02-23 19:29:46 [Megérdemelte-e az Oscart...] slozi #4767

ISA
Legjobb film: Winter's Bone
Legjobb rendező: Debra Granik
Legjobb női főszereplő: Natalie Portman
Legjobb férfi főszereplő: James Franco
Legjobb női mellékszereplő: Dale Dickey
Legjobb férfi mellékszereplő: John Hawkes
Legjobb forgatókönyv: Debra Granik & Anne Rosellini – Winter’s Bone
Legjobb külföldi film: A király beszéde

OSCAR
Legjobb film: A király beszéde
Legjobb rendező: David Fincher
Legjobb női főszereplő: Natalie Portman
Legjobb férfi főszereplő: Colin Firth
Legjobb női mellékszereplő: Hailee Steinfeld
Legjobb férfi mellékszereplő: Christian Bale
Legjobb eredeti forgatókönyv: David Seidler – A király beszéde
Legjobb adaptált forgatókönyv: Aaron Sorkin – A közösségi háló
Legjobb operatőr: Roger Deakins – A félszemű
Legjobb vágás: Kirk Baxter, Angus Wall – A közösségi háló
Legjobb művészeti rendezés: Alice Csodaországban
Legjobb kosztümtervezés: Alice Csodaországban
Legjobb hangkeverés: Eredet
Legjobb hangvágás: Eredet
Legjobb képi effektusok: Eredet
Legjobb maszk: Farkasember
Legjobb eredeti filmzene: Alexandre Desplat – A király beszéde
Legjobb betétdal: Aranyhaj és a nagy gubanc
Legjobb animációs film: Toy Story 3
Legjobb idegen nyelvű film: Incendies
Legjobb dokumentumfilm: Inside Job
Legjobb rövid animációs film: The Lost Thing
Legjobb rövidfilm: Na Wewe
Legjobb rövid dokumentumfilm: Killing in the Name

2011-02-14 19:10:01 [Megérdemelte-e az Oscart...] slozi #4651

CAS
Legjobb hang: Eredet

ACE EDDIE
Legjobb vágás (dráma): A közösségi háló
Legjobb vágás (musical/vígjáték): The Kids Are All Right
Legjobb vágás (animáció): Toy Story 3

CDG
Legjobb kosztümtervezés (jelenben játszódó): "Díva" – Michael Kaplan
Legjobb kosztümtervezés (múltban játszódó): "A király beszéde" – Jenny Beavan
Legjoibb kosztümtervezés (fantasy): "Alice Csodaországban" – Colleen Atwood

Emlékszem, hogy úgy 8-10 éves koromban még tök komolyan vettem ezt a filmet, és úgy is szerettem, de amióta értem a lényegét, és látom mire megy ki a játék, már egészen odavagyok érte. Az egyik legfrappánsabb és legzseniálisabb akcióparódia széles e világon, olyan parádés humorral, hogy azon egyszerűen meg kell szakadni. Látszik, hogy mind McTiernan, mind Shane Black töviről-hegyire ismerik a zsáner kliséit, és fantasztikus, ahogy a bennfentes rajongók lelkesedésével sorakoztatják fel, és figurázzák ki őket. Szinte a teljesség igényével, azt lehet mondani, mert megvannak itt a cikis egysorosok, van sikoltozó női mellékalak, idegbeteg parancsnok, semmitől robbanó autók, jól időzített véletlenek, és majd minden, ami a késő 80-as, korai 90-es évek (a schwarzenegger-i hőstípushoz egyébként erősen kötődő) akciófilmes kelléktárában csak megtalálható volt. Mondjuk én Bergmant talán már nem rángattam volna bele a cselekménybe, de ettől eltekintve minden egyes jelenet fergeteges.

Haláli hullák hajnala: 7.5/10
Vaskabátok: 8/10
Scott Pilgrim a világ ellen 6.5/10

2011-02-06 11:40:27 [Megérdemelte-e az Oscart...] slozi #4511

ASC
Legjobb operatőr: Wally Pfister (Eredet)

BAFTA
Legjobb film: A közösségi háló
Legjobb brit film: A király beszéde
Legjobb idegen nyelvű film: Szekebe zárt titkok
Legjobb animációs film: Toy Story 3
Legjobb rendező: David Fincher (A közösségi háló)
Legjobb női főszereplő: Natalie Portman (Fekete hattyú)
Legjobb férfi főszereplő: Colin Firth (A király beszéde)
Legjobb női mellékszereplő: Miranda Richardson (Made in Dagenham)
Legjobb férfi mellékszereplő: Christian Bale (The Fighter)
Legjobb eredeti forgatókönyv: Eredet
Legjobb adaptált forgatókönyv: A közösségi háló
Legjobb operatőr: Eredet
Legjobb vágás: A közösségi háló
Legjobb művészeti rendezés: Eredet
Legjobb kosztümtervezés: Alice Csodaországban
Legjobb eredeti filmzene: Eredet
Legjobb hang: Eredet
Legjobb képi effektusok: Eredet
Legjobb smink/maszk: Alice Csodaországban
Rising Star Award: ANDREW GARFIELD

1. Nincs bocsánat: 10/10
2. Millió dolláros bébi: 9.5/10
3. A tökéletes világ: 9.5/10
4. A titokzatos folyó: 9/10
5. A szív hídjai: 8.5/10
6. Elcserélt életek: 8.5/10
7. Gran Torino: 8/10
8. Tűzróka: 8/10 (közutálatnak örvendő Clint-film, én viszont nagyon szeretem, mondjuk igaz, hogy jó 10 éve láttam utoljára)
9. Fakó lovas: 7.5/10
10. Levelek Ivo Dzsimáról: 7.5/10

1. Toy Story 3: 9/10
2. Fekete hattyú: 9/10
3. Eredet: 8.5/10
4. Közösségi háló: 7.5/10
5. 127 óra: 7.5/10
6. The Kids Are All Right: 7.5/10
7. The Fighter: 7/10
8. Winter's Bone: 7/10
9. A király beszéde: 7/10
10. A félszemű: 7/10

Jó filmek ezek mind, de a Toy Story 3 és a Fekete hattyú számomra torony magasan emelkedik ki a mezőnyből, és ha rajtam múlna, az idei gála e két film fej-fej melletti versenyéről szólna.

2011-02-01 16:39:36 [Megérdemelte-e az Oscart...] slozi #4465

WGA
Legjobb eredeti forgatókönyv: Fekete hattyú
Legjobb adaptált forgatókönyv: A közösségi háló

USC Scripter
Legjobb adaptáció: A közösségi háló

2011-01-24 18:49:16 [Megérdemelte-e az Oscart...] slozi #4264

DGA
Legjobb rendező: David Fincher (A közösségi háló)
Legjobb rendező (dokumentumfilm): Davis Guggenheim (Waiting for "Superman")

SAG
Legjobb női főszereplő: Natalie Portman (Fekete hattyú)
Legjobb férfi főszereplő: Colin Firth (A király beszéde)
Legjobb női mellékszereplő: Melissa Leo (The Fighter)
Legjobb férfi mellékszereplő: Christian Bale (The Fighter)
Legjobb színészgárda: A közösségi háló
Legjobb kaszkadőrök: Eredet

Ha drámaként tekintek rá, akkor még nagyobbnak érzem a bajt, mert annak aztán végképp súlytalan és hiteltelen. Hőseink seggében lohol szinte a teljes texasi rendőrkompánia, Goldie Hawnnak meg a legnagyobb gondja, hogy az autó ablakán félig kilógva minél több texasi aranymatricáért sikongasson. Vagy ott van az a jelenet, mikor a hősnőre rájön a pisilhetnék. Mit csinálnak? Mobilvécét igényelnek a rend (egyébként totálisan inkompetens) őreitől, azok meg még teljesítik is a kérést. Az ehhez hasonló, teljesen komolytalan szituációk miatt véltem vígjátéknak a filmet, na meg mert ehhez képest a drámai vonal eléggé el van hanyagolva. Kalandfilm... okés, ez még belefér, de végül is mindegy, felesleges a műfajokkal szőrözni, mert akárhogy is nézek rá, mindenképpen untam.

Eddig szentül hittem, hogy a Hook Spielberg legrosszabb, sőt az én szememben egyetlen igazán rossznak mondható filmje, de most találtam még egyet. Itt ez a Sugarlandi hajtóvadászat, ami elméletben ugye vígjáték lenne, csakhogy szórakozni nem, unatkozni ellenben kiválóan tudtam rajta. Valahogy olyan jelentéktelen az egész, és nem csak hogy nem vicces, hanem hiteltelen, és sokszor még idegesítő is. Komolyan alig tudom elhinni, hogy Spielberg a Párbaj és a Cápa között csak ennyire volt képes.

2011-01-21 19:03:57 Never Let Me Go (2010) / Ne engedj el! slozi (3) #80

Tökéletesen egyetértek. Vannak azok az adaptációk, amiknél a regényeredeti tömörítését csúnyán túlzásba viszik a filmesek, és úgy érzem a Never let me go sajnos ennek a jelenségnek lett tökéletes példája. A sztori első szakaszát húzták meg nagyon, és ez azért szomorú, mert pont ez a rész - a hailshami évek taglalása - lenne hivatott a drámát, és a szereplők közötti (a regényben egyébként nagyon érzékenyen ábrázolt) kapcsolatot megalapozni. Így valahogy olyan erőtlen, és súlytalan az egész. Valahogy úgy járt a Ne engedj el is (már a regény), mint tavaly a Komfortos mennyország, és ezért baromi nagy kár.

előzmény: ronin07 (#76)

2011-01-20 18:58:41 [Megérdemelte-e az Oscart...] slozi #4226

Legjobb producer (film): A közösségi háló
Legjobb producer (animációs film): Toy Story 3
Legjobb producer (dokumentumfilm): Waiting for 'Superman'

2011-01-14 11:33:53 [Megérdemelte-e az Oscart...] slozi #3991

Legjobb film (dráma): A közösségi háló
Legjobb film (vígjáték): The Kids Are All Right
Legjobb animációs film: Toy Story 3
Legjobb idegen nyelvű film: Biutiful
Legjobb rendező: David Fincher (A közösségi háló)
Legjobb női főszereplő (dráma): Natalie Portman (Fekete hattyú)
Legjobb női főszereplő (vígjáték): Annette Bening (The Kids Are All Right)
Legjobb férfi főszereplő (dráma): Colin Firth (A király beszéde)
Legjobb férfi főszereplő (vígjáték): Johnny Depp (Alice)
Legjobb női mellékszereplő: Melissa Leo (The Fighter)
Legjobb férfi mellékszereplő: Christian Bale (The Fighter)
Legjobb forgatókönyv: Eredet
Legjobb eredeti filmzene: Eredet
Legjobb betétdal: You Haven't Seen The Last of Me (Díva)

2011-01-04 12:55:50 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] slozi #9174

Való igaz, én se hallottam, vagy olvastam sehol, hogy a Batmaneket különösebben ajnározná. Bezzeg az új Superman az bejön neki. Egyébként biztos vannak itt rossz filmek, de hát azt azért eddig is észre lehetett venni, hogy QT-nál az a bizonyos sokszínűség néha nem csak a kedvencei stílusán, hanem a minőségén is megmutatkozik. De hát ezzel gondolom egy kicsit mind így vagyunk. Melyikünknek nincsenek a kedvencei között a közvélemény által csúnyán lefitymált filmek?

előzmény: Gasz András (#9173)

2011-01-04 12:33:12 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] slozi #9172

Most miért, amolyan igazi tarantinosan eklektikus lista ez. Van rajta családi drámától kezdve a szikár gengszterfilmen, vígjátékon, animációs filmen, könnyed akciólimonádén, erőszakorgián keresztül a Jackass 3D-ig minden. :) Mondjuk hogy Inception viszont nincs, azon kicsit meglepődtem, de hát úgy látszik QT azok közé tartozik, akiknek az új Nolan most nem annyira jött be, ez van.

előzmény: BonnyJohnny (#9170)

2011-01-04 11:51:57 [OFF (Ide offolj, mert ez a helye!)] slozi #9169

Ha már mostanában úgyis mindenki toplistákat gyárt, érdekességképpen itt van Tarantino és Edgar Wright véleménye a tavalyi év filmterméséről:
QT
EW

2011-01-03 08:38:59 [Vapiti 2010] slozi #16

Az én listám most így néz ki:

Arany:
1. Toy Story 3 (nálam abszolút number 1, idén - már ami a Vapiti évadot illeti - a közelébe nem jön semmi)
2. Eredet
3. Egek ura
A Köntörfalak és az Antikrisztus épphogy lemaradt.

Férfi Ezüst:
1. George Clooney - Egek ura / Az amerikai (ezt még nem tudtam eldönteni, lehet mindkettő bent lesz, de valószínűbb, hogy csak az Egek ura)
2. Nicolas Cage - Mocskos zsaru
3. Michael Fassbender - Éhség
Az utolsó helyre lehet inkább DiCaprio kerül a Viharszigettel, ez sincs még részemről eldöntve.

Női Ezüst:
1. Carey Mulligan - Egy lányról (abszolút kedvencem idén, én már az Oscart is neki adtam volna)
2. Charlotte Gainsbourg - Antikrisztus
3. Anna Kendrick - Egek ura (alaposan lemaradva az első kettőtől)

Van még pár film amit szeretnék pótolni, de igazán átütő dolgokra nem nagyon számítok, szóval a fentiekben maximum a helyezések változhatnak.

Schwarzenegger a 80-as 90-es évek fordulójának környékén kezdte próbálgatni szárnyait a családi filmek területén, és olyannyira bejött neki az új szerepkör, hogy aztán első (és máig utolsó) rendezését is ezen a pályán ejtette meg. Isten a tanúm, nagyon bírom a palit, de azt kell mondjam valószínűleg mégis jobb lett volna, ha rendezőként is megmarad az akciófilmeknél, mert ez a Karácsony Connecticutban bizony fájdalmasan ergya lett. Unalmas sablonokat unalmasan elővezető, hiteltelen (és most nem arra gondolok, hogy "Á, nem már! Hát hol van ilyen a való életben?!" szinten hiteltelen, hanem filmes, sőt amerikai filmes közegben is), béna poénokkal teletömött film, ami tulajdonképp semmi olyat nem tud nyújtani, amiért érdemes lenne másfél órát áldozni rá. Oké, a főszereplő hölgy egész kellemes jelenség, meg itt van nekünk Tony Curtis is, de mindez édes kevés, hogy kárpótoljon a sok kellemetlen, szenvedéssel eltöltött percért. Gyenge 2-es, ha esetleg jövőre műsorára tűzi valamelyik ihlethiányos kereskedelmi csatorna, nyugodtan válassza mindenki a Reszkessetek betörőket a másikon, mert az századszorra is sokkal szórakoztatóbb, mint ez elsőre.

Hogy Emma Watson vezet, az tényleg meglepő. Van egy sanda gyanúm, hogy a rá szavazók legalább egy része kattintás közben pajkos kis idézőjeleket képzelt a legtehetségesebb jelző köré. :) (Zárójelesen megjegyzem, hogy személy szerint nincs különösebb gondom a hölgy teljesítményével. Az első pár részben zavart amit csinált, de mostanra belejött a dolgába, és sikerült feltornásznia magát arra a szintre, hogy nem tűnik ki szemet szúróan a környezetéből.)
Radcliffe pedig... nos hát lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel (egyébként tudom, hogy nem), de én egyáltalán nem látom őt olyan rossznak, mint egyesek. Azt nem tudnám megítélni, hogy a kvalitásai mennyire teszik majd őt kompatibilissé más szerepekhez, de Potternek nekem nagyon is megfelelő.

2010-12-06 11:24:45 Never Let Me Go (2010) / Ne engedj el! slozi (3) #3

A könyv után nekem is az járt a fejemben, hogy ezt mintha Michael Bay már adaptálta volna a maga módján, de mivel a Ne engedj el, meg A sziget is 2005-ös, valószínűleg csak véletlen az egybeesés (már ha te is A szigetre gondoltál). Engem viszont ez nem zavar, már csak azért sem, mert Bay lényegében csak ürügynek használta a témát, fogta, és felépített rá egy szerintem egészen pofás kis akciófilmet, de a sztori drámai potenciálja nem igazán érintette meg, a Ne engedj elnek viszont pont ez áll a fókuszában. Szóval minden hasonlóság ellenére azért ez eléggé más.

A két héttel ezelőtti X-Faktorban hallottam az R.E.M. Losing My Religion-jének egy baromi jó átiratát. Gondoltam utánanézek kicsit, honnan is jön ez a változat, és kutakodás közben ráakadtam Ryan Star előadására. Nem tudom ki hogy van vele, engem marhára idegesít, hogy ezekben a tehetségkutatókban csonkolt dalok hangzanak el, aztán meg néha jön valaki, aki elég egyértelműen bizonyítja, hogy akiben megvan az a bizonyos plusz, ami feljogosítja rá, hogy ott álljon a színpadon, az egy jó dallal kevesebb mint két perc alatt is képes katarzisélményt nyújtani.

Ryan Star - Losing My Religion

Egyébként a mi fiunk sem volt rossz. Kár, hogy a csúcsponton csúnyán elbizonytalanodik a hangja, de ennek ellenére azért szerintem van benne erő, igaz, a fenti előadáshoz képest összességében elég halovány: Vastag Tamás - Losing My Religion

2010-11-28 20:01:03 [JÁTÉK] slozi #21098

1. Ál/Arc?

2010-11-21 20:06:10 [JÁTÉK] slozi #20961

11. Déja vu?

2010-11-21 20:03:25 [JÁTÉK] slozi #20947

Azaz hogy 11. Domino (Tony Scott)?

2010-11-21 20:02:33 [JÁTÉK] slozi #20939

11. Domino?

2010-11-21 20:02:00 [JÁTÉK] slozi #20933

11. A tűzben edzett férfi?

2010-11-21 20:00:57 [JÁTÉK] slozi #20921

9. Nagy hal?

2010-11-21 20:00:36 [JÁTÉK] slozi #20919

6. Cyborg vagyok, amúgy minden oké?

2010-11-21 13:31:50 Antichrist (2009) / Antikrisztus slozi (5) #27

Amikor nem rég másodszor láttam a filmet, és sikerült valamelyest tisztább képet alkotnom róla (legalábbis ahhoz képest tisztábbat, mint akkor, mikor először láttam), pontosan ez jutott eszembe, hogy "Jé, de hát ez egy "szimpla" horror.". A történet gerince egy vérbeli zsánerfilmet határoz meg, szóval ha innen nézem, Trier művészieskedő bűvészmutatványai totálisan feleslegesek, sallang és parasztvakítás minden amit ráerőszakol az egyébként meglepően egyszerű alapra. Engem ez viszont itt valahogy nem igazán zavart, talán mert Trier el tudta érni, hogy ezek az öncélú, néha csak a ködösítést szolgáló kis húzások csöppet se lógjanak ki a film alaphangulatából, sőt valójában egészen különleges egyéniséget kölcsönöznek neki (hogy ki mit lát beléjük okkal vagy ok nélkül, az már mindenkinek a maga dolga). Na meg Trier nyilván szerette volna a film készítésekor aktuális sötét hangulatát és depressziós lelkiállapotát a vászonra rémálmodni, ez pedig szíve joga, és ki tudja, könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy ő minden kocka miértjére pontosan tudja a választ.

Az én értelmezésem egyébként Il Matto véleményéhez áll közel.
A flashback valóban ott van, a nő végignézte, ahogy a kissrác kizuhan az ablakon, ergo kattant volt már akkor, sőt valamennyire már akkor is, mikor az erdőbe zarándokolt, hogy nyugodtan tudjon a szakdogáján dolgozni. Másodszor nézve sokkal kevésbé éreztem, hogy ez a film az emberi (azon belül is a szerelmi) kapcsolatok működési mechanizmusát állítaná a középpontba, persze ez is benne van, de csak úgy mellékesen, a lényeg viszont, amiről Trier igazán beszélni akar, az a rögeszmévé hatalmasodó negatív gondolatok személyiség feletti hatalma. Kis leegyszerűsítéssel élve a nőnek sikerül meggyőznie magát arról, hogy ő - illetve nem konkrétan csak ő, hanem a NŐ - alapvetően korcs és gonosz teremtés, innentől kezdve pedig önkéntelenül igyekszik megfelelni ennek a téves kényszerképzetnek, és minden ami a filmben történik lényegében ennek a következménye.
Szerintem. De természetesen nem zárom ki más értelmezések életképességét sem.

előzmény: zéel (#26)

2010-11-07 20:03:09 [JÁTÉK] slozi #20590

1. Tökéletes világ?
6. Az ember gyermeke?

Alien 3: 7.5/10
Hetedik: 9.5/10
Játsz/ma: 7.5/10
Harcosok klubja: 10/10
Pánikszoba: 7.5/10
Zodiákus: 7.5/10
Benjamin Button különös élete: 8.5/10

Az Istenek a fejükre estek sorozatot alapból is bírom (vagy legalábbis bírtam, mikor éretlen, pöttöm lurkóként utoljára láttam), de a harmadik rész, az Őrült safari ifjúkori emlékeim miatt különösen kedves a szívemnek. Ovis koromtól késő kamasz eszmélésemig nem is tudom hányszor láttam, azóta viszont ilyen-olyan szerencsétlen okokból kifolyólag egyszer sem. Féltem is tőle, hogy felnőtt (vagy legalábbis az ovis koromhoz képest felnőttebb) fejjel újranézve kellemetlen csalódásban lesz részem, mint már oly sokszor hasonló esetben (Szűnj meg Fred!, bláhh...), de szerencsére a tegnapi újranézéskor a film még mindig rettenet szórakoztatónak bizonyult. Egy amolyan aranyos kis hülyeség ez (mint egyébként a sorozat többi, ismertebb darabja is), aminek a jó hangulatához és kedves bájához egyfajta őrült kreativitás társul (ez utóbbiról csak annyit, hogy az egyik jelenetben például főhősünk beleköltözteti Bruce Lee lelkét Nixauba... hát ilyesmik történnek ebben a filmben. :). Nem tudom mekkora szerepet játszik nálam ebben a nosztalgiafaktor, de úgy gondolom imádni való film. Ha valaki egyszer valamiért ráfanyalodik, azt javaslom csak a magyar szinkronos változattal próbálkozzon (de semmiképp se az angol verzióval, mert az a youtube-videók alapján nem túl acélos).

2010-10-28 20:10:42 [Megérdemelte-e az Oscart...] slozi #3614

Engem is érdekel, és az 1-es opciót preferálom.

előzmény: limupei (#3611)

2010-10-26 14:07:28 Martyrs (2008) / Mártírok slozi (4) #65

Annak ellenére, hogy a vérengzés köré épített ideológia, hát finoman szólva is zavaros és erőltetett (kicsit olyan, mintha csak az öncélúság vádjának elkerülése miatt lenne jelen), mégis csak egy baromi hatásos, a könyörtelenségével egyenesen zavarba ejtő, emlékezetes film ez. Rezeg a léc, de az élmény, amit nyújt még a hibák ellenére is olyan erőteljes, hogy nem tudok rá 4 pontnál kevesebbet adni. A kiszámíthatatlansága, pláne a mostani, klisék által uralt korunkban, külön dicséretes, ami pedig az erőszakot illeti, na az tényleg mellbevágó, így hirtelen nem is tudom mikor láttam utoljára ilyen bestiális filmet. Ha tényleg készül Hellraiser remake, szerintem Laugiernél jó kezekben lesz a játékmesteri pálca.

2010-10-24 20:01:24 [JÁTÉK] slozi #20333

9. Ég és föld?

2010-10-17 20:00:23 [JÁTÉK] slozi #20218

3. Becstelen brigantyk?

2010-10-09 11:21:36 [Kedvenc Zack Snyder filmed?] slozi #1

A Holtak hajnalát szeretem, ahhoz képest, hogy egy klasszikus remakeje, meglepően jó film sült ki belőle, a 300 és a Watchmen erősen közepes, a baglyosat meg még nem láttam.

  • 1
  • 2
  • ...
  • 6