apáncsórt pók

Semmi sem csak tréfa.

Számoljuk ki! (És ha hiba csúszik a számításba, bárki kijavíthatja.)

Konzervatív becslés: a világegyetem csak a Tejútrendszerből áll. Ez egy 80 ezer fényév sugarú, 1000 fényév magas korong. Térfogata 1000*(80000^2)*3.14 = 2*10^13 köbfényév. Ez 1.7*10^52 km3.

A Nap térfogata 1.4*10^18 km3. A Nap egy átlagos csillag. A Tejútrendszerben 4*10^11 csillag van, zömük nagyon kicsi. Nagyságrendileg így rendben lehet az a becslés, hogy a galaxisban 5.6*10^29 km3 össztérfogatú csillag van. (Bolygók is vannak, de a csillagokhoz képest ezeknek elenyésző a szerepük).

(5.6*10^29)/(1.7*10^52) = 3.3*10^-23 a kérdéses valószínűség. A lottóötösé 2.3*10^-8.

A világegyetem persze az itt leírtnál is jóval üresebb, hiszen a galaxisok között rengeteg üres tér van.

Továbbá: az Aniara sebessége mindössze 64 km/s, vagyis 2 mrd km/év. Ezzel a sebességgel egy fényévet 4730 év alatt lehet megtenni. Ez azt jelenti, hogy a Földhöz legközelebbi csillagot 20 ezer évig tartana elérni akkor, ha az lenne a cél. Ha nem céloznak meg semmilyen objektumot, akkor gyorsan elröppennek az évmilliók, mire találkoznak valamivel.

A világegyetem annyira üres, hogy ha elindulunk (a Naprendszer elhagyásához elégséges sebességgel) egy véletlen irányban, akkor annak a valószínűsége, hogy év(ezred)eken belül összeütközünk valamivel, elenyésző. Ha pedig véletlenszerű helyre teleportálunk, akkor annál, hogy valami csillagba vagy bolygóba ugrunk, a két egymás utáni héten nyert lottóötös valószínűbb. A Föld körüli térség különleges, hiszen tele van űrszeméttel az emberi tevékenység eredményeként. Éppen ezért az, hogy „majd úgyis elfog egy csillag gravitációs mezeje”, amivel a kapitány kábítja az utasokat, nonszensz, mint ahogy azt a csillagász is rögtön megállapítja

Bár erős a mezőny, és különösen a Boyhood meg a Nagyítás nagyon iparkodik, szerintem a listán nem szereplő titkos favorit, az India Song (1975) győzelme nem kérdéses.

igen

Nathalie Granger – a mosógépügynök látogatása
Safe – Carol ünnepi beszéde

Filmbeli fiatalok általában vagy túl jellegtelenül beszélnek, vagy műlaza, eltúlzottan „fiatalos”, túl bunkó nyelven. Nehéz hitelesen megidézni a tizenévesek beszédstílusát. A gordiuszi csomó elvágása, ha a film olyan új szókincset vezet be, ami utána elterjed és így válik a film nyelve (önbeteljesítő jóslatként) hitelessé. A Heathersből számos kifejezés szivárgott a köznyelvbe, onnan pedig az értelmező szótárakba. Ha szinkronnal vagy magyar felirattal nézzük, akkor egy más filmet látunk, mint az eredetit, melynek a nyelv volt az egyik fő erőssége.

Vizuális igényessége, kidolgozottsága (ld. a filmben alkalmazott „színkódot”) is hozzájárult a Heathers kultikus státuszához, túl maróan társadalomkritikus, szatirikus tartalmán. Történelmi-szociológiai szempontból érdekes, ahogy a film a 80-as, 90-es évekbeli amerikai „culture wars” hangulatát árasztja, terítékre kerülnek az olyan témák, mint a homoszexualitás el(nem)fogadása és a „new age” divatok.

Az egyik legnagyobb paranoid klasszikus. Caul összetett, ellentmondásos személyiségének ábrázolása zseniális.

A lehallgatókészülék nem más, mint a szaxofon (mint passzív eszköz). Erre utal az is, hogy a lehallgató szakemberek konferenciáján elvisznek egy szaxofont Caul mögött. Csakhogy aki Cault lehallgatja, az nem hall semmit a jazzen kívül. Eleve úgy él, mintha nonstop lehallgatnák, mégis roppantul megviseli az a gondolat, hogy lehallgathatják.