Tapasztalat: 1864 film
Kompetencia: 45 film
Súly: 2989
Regisztráció: 2021. április 22. (2 év, 11 hónap)
Kedvencnek jelölték: 9 user
Demográfiai adatok
Nem:
férfi
Születési év:
?
Lakhely:
?
Legutóbbi szavazatok
Film | Szavazat | Mikor | Átlag |
---|---|---|---|
The Life of David Gale David Gale élete |
4 | 2024-03-18 | 3,9 (436) |
Dune: Part Two Dűne: Második rész |
5 | 2024-03-08 | 4,3 (177) |
Dream Scenario Álmaid hőse |
3 | 2024-02-27 | 3,7 (97) |
Bob Marley: One Love |
3 | 2024-02-24 | 3,7 (17) |
Kuolleet lehdet Hulló levelek |
3 | 2024-02-22 | 4,2 (85) |
American Fiction Amerikai irodalom |
4 | 2024-02-18 | 3,8 (62) |
The Zone of Interest Érdekvédelmi terület |
3 | 2024-02-16 | 4,0 (120) |
Eternal Sunshine of the Spotless Mind Egy makulátlan elme örök ragyogása |
5 | 2024-02-14 | 4,2 (1301) |
La sociedad de la nieve A hó társadalma |
5 | 2024-02-11 | 3,8 (118) |
Il primo giorno della mia vita Hátralévő életem első napja |
2 | 2024-02-06 | 3,7 (18) |
Legutóbbi kommentek
A szabad akarat, illetve a világ és az egyén felfedezésének, megtapasztalásának története. Bella legbelül tudja, hogy önmagát csak és kizárólag tapasztalás útján ismerheti meg. Önmagában mit sem ér a könyvekből szerzett bölcsesség, tapasztalat hiányában.
Bizarr, groteszk, de mégis egy gyönyörű felnövéstörténet steampunk köntösbe csomagolva, ízig-vérig lanthimoszi kézjegyekkel.
A zene és Emma Stone játéka mellett nagyon nehéz elmenni szó nélkül, mindkét eleme a filmnek egy egészen új szintre emeli az alkotást. Jövőre végre megszerezheti a hőn áhított Ezüst Vapiti díját is. :)
Pár nő egy szaunában, akik mindenféle álarc és megfeleléstől való nyomás nélkül beszélnek a legintimebb és legmélyebb tapasztalásaikról, mindezt meztelenül, egymás - és a világ - előtt testi-lelki kitárulkozásban. Csodálattal néztem őket és azt kívántam, bárcsak én is ott lehetnék köztük, még ha nem is egy a törzsünk.
Aztán végül rájöttem, hogy ott vagyok velük. Ami valódi, ott a kapcsolódás a vásznon keresztül is működik.
Rég volt már ilyen különleges filmélményem!
“ezek a begyepesedett, kicsinyes seggfejek is keletkeznek valahogy, nem úgy bújnak ki a földből, hogy na akkor én most beletörlöm a talpam mindenkibe, aki felett egy kicsi hatalmat is gyakorolhatok".
Bár a film nem ad mély betekintést ennek a pár tanárnak a lelkivilágába, erősen sejteti, hogy főleg a szakmai irigység és Ana személyes kompetenciájára való féltékenység az, ami katalizálta a kollégákban az elnyomást mindennel és mindenkivel szemben, aki Ana mellett állt. Borzasztóan szomorú jelenet volt az is, ahogy a tanárnő a feleltetésnél revansot vett a gyerekeken.
Valóban érdekes, hogy ki mit ragadott meg a filmből a legjobban. Az én lelkemet igazán a filmvégi tárgyalás jelenet cincálta szét. Ana monológja az idei év talán legerősebb és legfontosabb momentuma volt, amit nagyvásznon láttam. Annyira a lelkemből szólt, hogy legszívesebben ujjongtam volna a teremben. Az ítélkezés és kirekesztés helyett a fókuszt a párbeszédre, a nyitottságra és a megértésre való törekvésre kéne helyeznünk.
Az ujjongást azonban nagyon rövid időn belül felváltotta a keseredettség, ahogy szétnézek a világban.
Imádom azokat az alkotásokat, amiknek minden képsora üzenni szeretne valamit úgy, hogy azt nem feltétlenül tolják az arcunkba.
Lanthimos - bár elsőre úgy tűnhet - egyáltalán nem öncélú. Abszurd történetmesélése csak reflektál korunk szintén abszurd társadalmára, ahol a diszfunkcionális normák és elvárások megnehezítik az egyéni döntéseket. Fájdalmasan keserédes szatíra.
Valójában a "Lápkirály" a lányával (Helenával) és az unokájával szeretett volna együtt élni a vadonban, és ezt egy félreértés után erőszakkal próbálta elérni. A film utolsó 10 percében, miután a lányát egy verembe dobta, elindult, hogy elrabolja az unokáját.
A nőnek megvolt már a saját családja, ráadásul felnőttként visszatekintve a múltjára, gyűlölte az apját. A természet hiányzott neki, de egy percig sem hihette azt senki, hogy visszamegy az apjával - és a lányával kiegészülve - a vadonba. Nem volt szó Stockholm-szindrómáról.
Sajnos mind a KT, mind az IMDB leírása erősen spoileres... a film egyetlen értékelhető jelenete az volt, mikor kiderült a film 10. percében, hogy a gondoskodó apa valójában egy szociopata, aki elrabolt egy nőt és családot alapított a vadonban. Az egy ütős fordulat volt, akkor még elhittem, hogy ez akár egy jó film is lehet.
előzmény: cucu (#1)
Nagyon hangulatos és szép történet, értékes gondolatokkal, amiket elraktározok magamnak. Gratulálok! :)
A 80 millió dolláros büdzséből egy csoda, amit látványban összehoztak, viszont ebből az összegből fordíthattak volna egy jobb íróra is, mert a történet egy tákolmány volt.
Abban az értelemben zseniális film volt, ahogy görbe tükröt mutatott a nyugati társadalom egy bizonyos, elfajzott rétegének, akik Kelet-Európába érve azt gondolják, hogy bármit megtehetnek a nyaralásuk alatt.
Cronenberg eltúlzott őrületét teljesen át lehet élni, ha egy hétvégi estén a budapesti bulinegyedben sétálunk végig.
Végső soron viszont a magukból kivetkőzött turisták ugyanolyan átlagemberek a civil életben, mint bárki más.
Ez egy nagyszerű társadalomkritika lehetett volna, a fináléig vezető út viszont nálam sajnos több helyen, az öncélúság határait súrolva unalomba fulladt.
Felemelő érzés azt látni, hogy egy alapvetően aktív személy passzivitását felismerve többen is az aggodalmukat fejezik ki.
Ebben az egymásra odafigyelő, empatikus és toleráns közösségben van az oldal ereje. Jó itt lenni!
Csodálatos film, másodjára is.
Bella nem ítélkezik. Nem címkézi fel az élményeit és érzéseit „jó”-nak, vagy „rossz”-nak. Mindre az Élet részeként tekint, amiket mélyen átél. Még a haragra, bánatra, szomorúságra sem tekint negatívan. Tudja, hogy ezeket meg kell élnie ahhoz, hogy megtapasztalja magát és az Életet.
Duncan, Alfie és a társadalom lenézi őt, amiért a testét áruba bocsátotta, számára azonban ez nem volt több önmaga és a világ megismerésénél.
Minden általunk hozott értékítélet a személyes céljaink köré épített értékrendből fakad. Ennek a rendszernek semmi köze ahhoz, hogy valami objektíven „helyes” vagy „helytelen”. Nevadában például legális („helyes”) a prostitúció, pár kilométerrel arrébb illegális („helytelen”). Régen a boszorkányok máglyára vetését „jó”-nak vélték, manapság „rossz”-nak tartják. A „jó” és „rossz” nem más, mint a kor és a földrajzi elhelyezkedés következménye.
Persze mi is könnyen beleesünk Duncanék hibájába és könnyelműen ítélünk meg helyzeteket, de valójában a nézőpont teremti meg az érzékelést, az érzékelés pedig a tapasztalatot.
A fejlődésben az első lépés annak a felismerése és elfogadása, ami van, és nem azé, ami nincs. Bella ezt tudja, így ő képes teljes életet élni.