Hege

Tapasztalat: 1691 film
Kompetencia: 9 film
Súly: 1916
Regisztráció: 2021. április 22. (3 hónap, 1 hét)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Bemutatkozás

Egy olyan filmimádó vagyok, aki képtelen a darálásra. Ha egy film megfog, utána 3-4 napig képtelen vagyok belekezdeni egy másikba, mert intenzíven napokig velem marad az élmény.
A tökéletes átélés érdekében mindig az évszaknak megfelelő filmet nézek. Ezért gyakran előfordul az, hogy 1-1 film, ami érdekel, és idő hiányában nem tudom megnézni az adott évszakon belül, átkerül a következő évre, így egy évet várok, hogy megnézhessem. Ez a várakozás mindig izgalmas időszak, és mikor 1 (vagy több) év után leülök a film elé, az kész katarzis. Főleg, ha a film is jó. :)
Az életben számomra az egyik legfontosabb dolog a pillanatok megélése. A pillanatokból élmények lesznek. A filmek pedig életre szóló élményeket adnak.

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
Under the Silver Lake
Kaliforniai rémálom
4 2021-08-01 3,7
(126)
Friends: The Reunion
Jóbarátok: Újra együtt
4 2021-07-28 3,6
(79)
Nomadland
A nomádok földje
5 2021-07-24 3,9
(185)
A Quiet Place Part II
Hang nélkül 2.
3 2021-07-20 3,3
(140)
Black Widow
Fekete Özvegy
3 2021-07-17 3,0
(116)
Yongseoneun Eupda
Nincs bocsánat
5 2021-07-12 3,6
(31)
Signs
Jelek
3 2021-07-05 3,5
(1054)
The Conjuring: The Devil Made Me Do It
Démonok között: Az ördög kényszerített
3 2021-06-30 2,8
(66)
Al final del túnel
Az alagút végén
3 2021-06-22 3,9
(39)
Killer Joe
Gyilkos Joe
2 2021-06-18 3,8
(424)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2021-07-26 10:01:09 Nomadland (2020) / A nomádok földje Hege (5) #22

Megérintett ez a film és minden aspektusa mélyen elgondolkodtatott. Azért különleges alkotás ez, mert nem csak a fő vonal, hanem a mellékszálak is egytől egyig gondolatébresztők.
Kiemelve egyet, mellbevágó volt az a jelenet, mikor a 60 éves Fernnel közölték, hogy nem tudják, milyen munkára lenne alkalmas. A 20-as, 30-as éveikben járó fiatalok az élet mókuskerekében gyakran bele sem gondolnak abba, hogy mi lesz velük 30-40 év múlva, mikor a fiatalabb generáció átveszi a helyüket és "hasztalanná" válnak. Azok, akiket az élet rákényszerít arra, hogy időskorukban is dolgozzanak, rossz esetben mi marad nekik? Mosogatás egy gyorsétteremben? Fizikai munka egy gyárban? A társadalmi elvárások azt az illúziót keltik, hogy ez egy silány élete ismérve.
Valójában csak rajtunk múlik, milyen minőségű életet élünk gondolati szinten. Swankie-nek a boldogsághoz elég volt találkoznia szarvasokkal, pelikánokkal, vagy fecskékkel.

A csodák körbevesznek minket a mindennapi életünk folyamán, csak fel kell ismernünk és meg kell becsülnünk mindent, amink (és amíg) van. Ez a film valós értékeket közvetít. Túlmutat felszínes világunk hamis képén, ahol mindent a státuszszimbólumok határoznak meg.

Igen, az is mondjuk úgy, hogy fura volt... :)
Egyszeri szórakozásnak szerintem oké, főleg moziban (direkt olyan vetítést választottam, ahol csak páran voltunk), de nem érzem úgy, hogy bármikor újra szeretném nézni.

A Bird Box-ot még nem láttam, de rajta van a listámon pár éve. Csak az a bajom ezzel a listával, hogy ha többet egy percet sem dolgoznék, kb. akkor sem érnék a végére sosem. De itt gondolom ezzel vagyunk így egy páran még. :)

előzmény: Gruden Gergo (#37)

"Lehet, hogy akik küldték, olyan intelligensek, hogy álcázni tudták a meteorokat"
Halvány utalás sem volt a filmben arról, hogy lenne egy intelligens varázsló faj, akik ezeket a dögöket a Földre küldték. Próbálok pusztán a tényekre alapozni az elrugaszkodott feltételezések helyett.

"Elvégre a mai világban is vannak meteorbecsapódások, annyira nem elképesztő dolog."
"nyilván nem csak Amcsi földre estek meteorok, hanem máshova is, tehát minden fő kontinens szarban van."
Meteorbecsapódások vannak, de az azért szerintem elég elképesztő dolog, hogy közel azonos időben potyognak a kontinenseinkre, és ezt előre senki nem tudta.

"közel sem olyan könnyű kilőni egy olyan "kis" méretű meteoritot"
Egy szóval sem írtam, hogy ki kellett volna lőni, engem csupán az zavart, hogy a nyitójelenetben a meteor érkezésénél mindenki feltűnően meglepett volt, tehát nem informálták az emberiséget egy ilyen horderejű esemény előtt.

"Hogy a hadsereg miért nem tudott megölni egyet sem? Nos, ez először is nincs bizonyítva"
Nem azt írtam, hogy nem tudtak megölni egyet sem, hanem, hogy a hadsereg hogyan volt képes alulmaradni ellenük. Viszont továbbgondolva azt, amire rávilágítottál a kisfiúval és a revolverrel kapcsolatban, illetve az állóképességükre a meteoron való utazáshoz, valószínűleg tényleg csak a frekvencia segítségével lehet őket megsérteni. Ez esetben akkor a hadsereg nem ölt meg egy földönkívülit sem. :)

"Úgy érzem, hogy már olyan dolgokba is beleköttök, amiről a szegény film nem is tehet"
Ha nem akarná komolyan venni magát, mi sem tennénk. :)

előzmény: Gruden Gergo (#35)

Én megadom nekik a bizalmat, hogy talán, de csak talán van annyira intelligens ez az amúgy faék egyszerű faj, hogy hallják (érzékelik?) egymást, ezért nem kaszabolják le a fajtársukat.
Ettől függetlenül számos kérdőjeles dolog fogalmazódott meg bennem is a film nézése közben és után is. A legtöbbről már írtatok, így csak azt fogom megemlíteni, amiről nem volt szó lentebb.
Ezen a lezuhant meteoron (amit érthetetlen módon előre nem jeleztek az embereknek) hány földönkívülinek kellett lennie ahhoz, hogy az amerikai hadsereg, ami másfél millió főből áll, alulmaradjon? Ha ezek a lények extrém sérthetetlenséggel bírnának, megérteném, de a kissrác egy egyszerű revolverrel végezte ki az egyiket. Az amerikai hadsereg fegyverarzenálja pedig nem revolverekből áll, a légierőről nem is beszélve...
De tételezzük fel, hogy egy földrésznyi embert elpusztított egy meteornyi idegen... úszni nem tudnak, tehát a kontinensen ragadnak, így Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália kényelmesen megszervezhet és kezdeményezhet egy összehangolt légitámadást (mivel repülni sem tudnak) a földönkívüliek kiirtására, és a probléma meg is oldódott.

előzmény: Vajay Attila (#32)

Imádom, ahogy a koreaiak milyen nemes egyszerűséggel ötvözik a feszes thriller motívumokat a megható, gondolatébresztő pillanatokkal.
"Tudod, mi nehezebb még a halálnál is? Megbocsátani. Mert a megbocsátáshoz temérdek gyötrelmen és fájdalmon át vezet az út." - én úgy gondolom, hogy a halálnál minden nehezebb, de valóban, a megbocsátás nagyon kemény dió. Sajnos itt senki sem tudott megbocsátani a másiknak. A cím így tényleg találó, bár a vége felé, ahogy körvonalazódik a történet, már erősen spoileres.
Az előző kommentre egy kicsit reflektálva: a rendőrség dilettánsnak való beállítása a koreai filmművészet egyik védjegye, ami a velük szembeni hatalmas bizalmatlanságból fakad a koreai társadalom részéről. Ez a '70-es, '80-as évekre vezethető vissza, mikor a rendőrség erőszakosan lépett fel, ütötte-verte a katonai diktatúra ellen tüntető embereket. A renoméjuk pedig a mai napig nem állt helyre, az országban az az általános felfogás, hogy a rendőrök korruptak és/vagy alkalmatlanok a tisztségük betöltésére. Ezért nyúlnak rendszeresen ehhez az ábrázolásmódhoz.
Persze megértem, ha ez valakit zavar, de ismerve a történelmüket, talán elfogadhatóbbá válik ez a jelenség.

Valóban molesztálta a főgonosz a kislányt a múltban, de a főhős már azelőtt eldöntötte, hogy keresztbe tesz neki, még mielőtt ez kiderült volna.

előzmény: Ubul (#7)

Teljesen egyetértek a spoileres pontjaiddal. Bennem is ugyanezek fogalmazódtak meg és okoztak erősen fejvakarós pillanatokat, a szó rossz értelmében. Még egy dologgal kiegészíteném:
ami számomra a legkeserűbb ízt adta, az mindennek az alfája és ómegája, maga a motiváció.
Nem értettem, hogy mi volt pontosan a főszereplő célja azzal, hogy meghiúsítja a bankrablást... azt gondoltam, a végén egy fordulattal kiderül, hogy valami személyes bosszú áll a háttérben, amiért képes volt az életét is kockára tenni (!!) a hajmeresztő akciójával. De nem volt itt semmilyen személyes bosszú.
Ez esetben miért nem jelentette fel a rablógyilkosokat a rendőrségen, megannyi terhelő bizonyíték birtokában? A válasz persze egyszerű: nem lettek volna izgalmas percek a filmben és lett volna egy érdektelen lezárás. Így viszont lett egy olyan befejezés, amiben tátonganak a következetlenségek.
Hiába volt az utolsó fél óra izgalmas, a forgatókönyv ordító logikátlanságai agyonverték a katarzist.

Viszont Oriol Paulo bármelyik mesterművéhez, főleg a Contratiempohoz hasonlítani felér egy sértéssel, de ezt csak egy elfogult rajongó írja. :))

előzmény: Dió (#3)

2021-06-07 17:47:39 Druk (2020) / Még egy kört mindenkinek Hege (4) #29

Nem is az életkor, hanem a körülmények azok, amik befolyásolják a nő visszatérését. Anika leélt majdnem egy teljes életet Martinnal és felneveltek együtt 2 gyereket. Nagy lehetett a szerelem és a harmónia közöttük, azonban az évek alatt, ahogy a férfi kiégett a munkában és az életben egyaránt, úgy égett ki a kapcsolatuk lángja is. Nem egy megbocsáthatatlan vétek, vagy szűnni nem akaró harag vetett véget a kapcsolatuknak, hanem az elhanyagolás. A nő szíve mélyén mindig is szerette Martint, ez látszódott a film végi éttermi jelenetnél is.

A végső, táncos jelenet bennem vegyes, keserédes érzelmeket váltott ki. Egyfelől lehet feelgood olvasata, ha azt nézzük, hogy Martin a jazzbalettes számával végre újra felvállalta és megtalálta önmagát. A kérdés csak az, hogy milyen áron? Vajon képes lesz-e a boldog, önmagát elfogadó, felszabadult életre józanul is?

Egy biztos: Mikkelsen a színművészet egyik legnagyobb Tanára.

előzmény: szandika99 (#27)

2021-05-31 14:10:39 Kokuhaku (2010) / Confessions Hege (5) #9

Ilyen még nem történt velem, de kb a 20. percében megállítottam és megnéztem, hogy véletlenül nem tekertem-e bele, és nem az utolsó 20 percét nézem éppen :)
A film eleje olyan, mintha már a finálé lenne, a titok leleplezése, a nagy összegzés. A legjobb, hogy ez az érzés szinte végig elkísért. Elvesztettem az időérzékemet is a különleges elbeszélésmód miatt, ahogy újabb és újabb perspektívából tálalták a történetet, mélyítve és árnyalva a karakterek motivációit. Imádom, amikor az első perctől figyelni kell minden egyes SZÓra. A nagybetű sem véletlen, mivel itt a szavaknak tényleg súlya van.
A szövevényes történetvezetést gyönyörű fényképezés és kreatív vágások emelték még egy szinttel feljebb. Ezután szívesen elolvasnám a könyvet is.

"meg egyszer csak a 13 éves gyerek a Bűn és Bűnhődésre utal, Raszkolnyikovot emlegeti. A 13 éves gyerek? Ne már!"
A legfrissebb PISA jelentés kimutatta, hogy egy magyar diák tudása körülbelül 3 évvel van lemaradva egy japánétól. Magyarországon 11-ben tanítják a Bűn és bűnhődést, így nagyjából kijön a matek, hogy a 13 éves osztályelső pontosan idéz belőle. :)

"hogy lássam és megértsem, miért történik mindez."

Őszintén azt kívánom, hogy sose tapasztald és "értsd" meg ezt a részt, ha ennek az az ára, hogy ide jut a kapcsolatod. :)
Linklater a Before filmeknél is magas érzelmi intelligenciáról tett tanúbizonyságot. Talán a legjobb trilógia, amit valaha láttam. Ettől függetlenül nem szabad magától értetődőnek venni mindazt, ami a 3. részben megtörtént. Még ha a nagy számok törvénye alapján az emberek egy hosszú kapcsolatban - különböző okok miatt - el is távolodnak egymástól, az még nem jelenti azt, hogy Te is ide fogsz tartozni. A filmben minden "valódi", mégis, a saját valóságodat magad teremted.

előzmény: ChrisAdam (#37)

Összes komment...