wim

Nem kell ezt a filmet annyira "véresen" komolyan venni. :) Én nagyon bírtam; vagy tíz éve láttam, de még mindig élénken él az emlékezetemben. Igényes kivitelezés, remek képek, jó zene plusz nyálas sztori. Amennyire emlékszem, viccesnek, ironikusnak (talán parodisztikusnak is) éreztem. Vámpíros filmek között elég eredeti darab.
A buszozó család meg tisztára mint a Texasi láncfűrészesben (ezt valaki már meg is jegyezte előttem), de teljesen egyedi, hangulatos, utánzásról szó sincs .

Eléggé felnyomja az adrenalint, a feszültség folyamatosan maximumra van spannolva - lehet, hogy az ilyesmi férfiaknak jobban bejön, nem tudom. Én mindenesetre nagyon bírtam, pedig nő vagyok.
Mondjuk, nálam azért csak 4 pont, mert szörnyen idegesítő. :)

Nekem sem igazán jött be, amikor megnéztem, akkor azt hittem, talán a szinkron miatt, ezért engedékenyebben pontoztam. Pedig akkor is inkább az ordító hiányosságokat érzékeltem, mint a pozitívumokat (többé-kevésbé tisztes iparosmunka). A hozzászólásod megadta az utolsó lökést, úgyhogy felülbíráltam az értékelést. :)

A Házassági történet sem az esetem, de ott legalább voltak jó színészi alakítások (imádtam az ügyvédeket).

1. Semmi sem bizonyítja, hogy alapvetően ne lett volna empatikus vagy szociálisan érzékeny. Valószínűleg eredendően az volt; az, hogy aláveti magát az intézet farkastörvényeinek, még nem jelenti, hogy érzéketlen. Ezt még csak fölerősíti a vallásos lelkesedése, elhivatottsága. Ékesszólónak annyira azért nem nevezném, sokszor szinte dadog, a beszédeinek inkább a radikalizmusa, őszintesége ütött. De igen, ezen a téren tényleg éreztem egy kis idealizálást.

2. Emiatt nem volt hiányérzetem. Már régebben láttam, de amennyire emlékszem, a sofőr özvegyének a drámáját rendesen kibontotta, ezen kívül sok figura tényleg csak a közeg jellemzésére szolgál, de szerintem elég markánsak (pl. a lány anyja) - bár lehet, hogy csak az alakítások hitelessége ellensúlyozta a "példabeszédszerűséget".

3. Ami engem legjobban zavart: a románcot a lánnyal kicsit amolyan "kötelező" elemnek éreztem - persze, gondolom, ennek a szálnak az volt a funkciója, hogy megmutassa, a srác mégiscsak csak egy átlagos fiatal. Az viszont, hogy pont a beteljesedés éjszakáján ég le a fészer, elég direkt húzás, picit teátrális, fantáziátlan dramaturgia.

Szóval itt ugyan 5-öst adtam rá, de a fentiek miatt 10-ből "csak" 9-re pontoztam annak idején.

Kedves szerkesztők, kérem, töröljétek a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre 15. vagy 16. kommentjét, véletlenül kétszer küldtem el! Úgy látom, ebben a topicban lehet ilyesmiket kérni. Előre is köszi!

"... indokolatlan a holokauszt borzalmainak, lelket, tudatod paralelizáló hatásait megemlíteni..." - és ennek érdekében Martha anyját kvázi a nagyanyjává öregíteni. Engem rettentően zavart, hogy az anya korban abszolút nem passzolt a lányához (szélsőséges számításokkal persze összehozható, de kilógott a lóláb).
Almamagokkal kapcsolatban is egyetértünk, de úgy emlékeszem, a filmben nem ez volt az egyetlen többé-kevésbé didaktikus mozzanat, bár ez volt a leginkább erőltetett.

Így van, ahogy mondod. Szerintem ez a film is erre próbál rámutatni, elég sarkítva. Ez a család egy karikatúra, de ha nem rajzolták volna így el, nem lenne ennyire provokatív, valószínűleg kevesebben kapnák fel rá a fejüket és kezdenének vitázni a kérdésről. Jó vastagon aláhúzza a hibákat, amiket nem szabad elkövetni, ha valakit "szocializálni" akarunk.
Mondjuk, a lány esetében pont nem éreztem szükségét a piszkálódásnak, engem egyáltalán nem zavartak a neki felrótt dolgok (vsz. én is oltári nagy tapló lehetek), de ez szólhat arról is, hogy egy adott közösségnek/társadalomnak nem ártana felülvizsgálnia, mi az, amin tényleg változtatni kell, és mi az, ami tolerálható.
Tetszett a példád az arab srácról, mert nekem is az jutott eszembe, hogy ha nálam vendégségben mondjuk, kézzel enne valaki, nem csinálnék ügyet belőle, de ha tudom, hogy neki ebből valahol hátránya származik, akkor hosszú távon megpróbálnám afelé terelgetni, hogy talán mégiscsak tanulja meg késsel-villával. Persze, a filmen erről szó sem volt, itt egyértelműen a vendéglátók voltak a célkeresztben (lásd a Dante-mottót is).

Jó kis film volt, köszi. Remek, portré, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a rendezőt.

Szerintem is volt benne valami melankólia. Ott éreztem mögötte a Kierkegaard-idézet által (lehet, hogy kicsit direkten) megfogalmazott, keserédes tanulságot: "...el kell fogadni, hogy esendőek vagyunk, így tudunk csak szeretni másokat és az életet."

De az egész filmben végig van egyfajta kettősség, ahogy ezt a "kísérletet" mutatja. Leginkább irónia.

Igen, a mosolytalanság végül is belefér. Jobban belegondolva a visszafogott mimika kevésbé zavart, mint az életszerűtlenül monoton hanghordozás. Még Borbély Alexandra is színesebb nála (Testről és lélekről), pedig az övé ott egy kimondott introvertált, Saga Norén-szerű, autisztikus karakter.