wim

https://ok.ru/video/2167158082157
Bár nem tudom, ez elérhető-e mindenkinek, privát csoportban találtam, de a szabályzatban nem láttam akadályát, hogy megosszam.

Nekem ez a film pont kimaradt az ifjúkoromból, pedig az ismerőseim megőrültek érte - azt hiszem, sokáig épp ez tartott vissza a megtekintésétől. Több évtizedes késéssel néztem meg vagy 5-6 éve, már nem "ifjú" szemmel, és meglepődtem, milyen jó.
Persze, nincs kizárva, hogy nálam már a nosztalgia-faktor is közrejátszott ("Te jó ég, Kevin Bacon / K. Sutherland, milyen fiatal még..." -stb.). Az elején pedig, ahogy Kiefer Sutherland megáll a lobogó ballonkabátjában, és elmondja, amit elmond - hát az számomra ikonikus. :D
Kicsit olyan stilizált az egész (vagy talán csak mai szemmel nézve), mint egy képregény. Érzelmes, tele képtelen mozzanatokkal, plusz giccses a vége - viszont egész jól pörög. Semmi pénzért nem nézném meg a remake-et. Ezt viszont simán még egyszer.

Jól összerakott, működő thriller, annak ellenére, hogy hiányzik belőle minden eredetiség. Mintha már meglévő filmekből ollózták volna össze - az illesztés viszont hibátlan. Az említett okok miatt sokszor kiszámítható.A megőrzött újságcikk nekem is szúrta a szemem. A moziban a Carrie: erőltetett.

Igazad van, "mi már a szétesésbe kapcsolódunk bele", az eredeti karakterből már nem sok maradt - de emiatt nem volt hiányérzetem, mivel nem az apa (vagy a lány) személyes drámája a fontos, hanem maga a szituáció. A betegség tipikus tünetei, amiket így, hogy az öreg szemszögét követjük, mélyebben átérezhetünk, illetve az ugyancsak tipikus (és szinte megoldhatatlan) dilemmák, amikkel adott helyzetben egy hozzátartozónak meg kell birkóznia. Egy Apa és egy Lány drámája, úgy általában (vagy: Szülő és Gyerek, csak így már tényleg megfoghatatlan).
Magukkal a karakterekkel tényleg nem lehet azonosulni, legfeljebb a helyzetük miatt. Nekem sikerült.

Csatlakozom az előttem szólóhoz, itt nem számít a karakter, a személyiség, az ugyanis éppen most esik szét; a fókuszban ennek az embernek a mind zűrzavarosabb valóságérzékelése áll. Nem őt látjuk, hanem az ő szemével látunk.

Köszi, ez a lehetőség eszembe sem jutott. :)

Csak a 2005-öst láttam és szeretem, de a kommenteket olvasva lehet, hogy nem tudom, mi a jó. Ezt a sorozatváltozatot hol lehet elérni?

Általában tartok a szinkronos filmektől, ezt is először felirattal néztem, de egyszer belefutottam a szinkronos verziójába, emlékezetesen kellemes csalódás volt. Tényleg jó. (Persze, attól még ha tehetem, maradok az eredetinél.)

Jó régen néztem, és én is csak az első évadot láttam - akkor még úgy volt, hogy nem lesz második- , és az emlékeim alapján arra simán rányomnék egy 5-öst. A kommentedet olvasva azért elgondolkodtam, újranézve lehet, hogy engem is zavarna az erőszakorgia (nincs kizárva), de hajlok arra, hogy inkább nem.
Azért gondolom így, mert annak idején a sorozat jellegzetes, bizarr stílusa fogott meg, amihez hozzátartozott az erős stilizálás és sarkítás - a szélsőségesen eltúlzott erőszak pedig csak ennek egy eleme.
Ez a fajta ábrázolásmód teremt azért egy bizonyos távolságot, idézőjelbe teszi az egészet, így végeredményben nem sokkal volt durvább, mintha képregényben néztem volna ugyanezt, valahogy kevésbé volt komolyan vehető.
Mondom ezt most így utólag, több év távlatából visszagondolva. Mostanában, a remake hírét hallva gondolkodtam rajta, hogy újranézem és bepótolom a második évadot is - csak az tart vissza, hogy az állítólag sokkal gyengébb, mint az első.

Nos, én sem minősítem - épp erről van szó, hogy ennyire primitíven leegyszerűsítő a film gondolkodása. Marla ugyanolyan bután sarkított karakter, mint az említett szakállas muki.

--
Áthelyezve a(z) I Care a Lot topikból.