wim

Nem tudom, mit jelent az eredeti cseh cím, de érdekelne. Lehet, hogy az sem sokban különbözik a magyartól. A kezdés alapján mindenesetre még gondolhatná az ember, hogy valami jó kis oldschool csehszlovák vígjátékkal lesz dolga, végső soron azonban nagyon nem vígjáték. Egy biztos, abszolút felejthető. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ha nem lenne róla följegyzésem, nem hinném el, hogy alig három éve láttam (másodszor), és nem emlékszem belőle jóformán semmire.

Számomra is megindító volt a jelenet, váratlan, de az éles fordulat ellenére is elfogadható; amennyire emlékszem,hasonlóan értelmeztem, mint az előttem szóló.
Csak érdekesség, hogy a német lány - akivel a forgatáson ismerkedtek össze - lett a rendező harmadik felesége, akivel haláláig (még bő harminc évig) együtt is maradt.

Alapvetően igényes horror; feszült, ijesztő, kellemes képi világgal, pár ötletes vizuális megoldással és rengeteg klisével. Utóbbiak mégsem annyira zavaróak, mert a készítők ízléssel, mértékkel használják őket. A történet kiszámítható, a búcsúlevéltől kezdve pedig már sejthető a rejtély megoldása. Az utolsó harmad és a befejezés sajnos elég gagyi lett.
A sztori szimbolikus értelmezése számomra elfogadhatóbb (a démon: a depresszió, és ez az egész a főszereplő fejében játszódik) , misztikus magyarázattal viszont erőltetett.

Kedves és meglepően bölcs film. :) Köszönet a KT-nek a kiemelésért, nem biztos, hogy magamtól rátaláltam volna.

Köszi, tervben van, már rég meg kellett volna néznem, csak a hossza tartott vissza. :) Na de most már muszáj lesz, valószínűleg "alap" az ilyen típusú filmek között.

A Disconnect után néztem meg, mert többek szerint ez "hasonló, de jobb", de csalódást okozott. Lehet, hogy ott a sztori nem olyan komplikált, nem annyira eredeti, meg nyilván van ott is didaxis, ez a film viszont hatványozottan szájbarágós, és főleg a második felében túlteng a tipikus, hollywood-i recept alapján kikevert giccs (érzelmes, patetikus zenével kísért, hosszan kitartott jelenetek, lassítások, hosszú, jelentőségteljes pillantások, bombasztikus, drámai egybeesések stb.). Nem erre számítottam.
Az erényeit persze nem vitatom, végül is négyest adtam rá, de inkább 10/7, majdnem közepes.

Nincs hagyományos értelemben vett főszereplő, viszont igen, szerintem is Michel a kulcsfigura; még ha nincs is jelen az egyes fejezetekben, minden szál hozzá vezet .

Erről a kontinenseken átívelő sztoriról nekem a Bábel is eszembe jutott, bár az időben nem ugrál ennyire, ehhez képest már-már lineáris.

Bravúros elbeszélőtechnika, jó arányérzék, remek film. Lehet, hogy nincs különösebb társadalmi mondanivalója, de az emberi természetről azért hátborzongatóakat villant. Másrészt meg igencsak szórakoztató.
Amúgy az egyes mellékszereplők sorsát úgy emlékszem, csak addig a pontig követi, ameddig a fő szállal érintkeznek, utána sorra engedi el őket - így a szőke lányt is. Lehet, hogy rosszul emlékszem, mindenesetre nekem nem volt vele kapcsolatban hiányérzetem. Az mondjuk, érdekes kérdés, hogy tulajdonképpen ki számít itt főszereplőnek.

Abszolút szöveghűség, jól eltalált karakterek; aki olvasta, annak segít felidézni a regény emlékezetes részleteit, aki nem ismeri a sztorit, annak meg szépen elmeséli az egészet - de ennyi, és nem több. Látványos, precíz könyvismertetés, különösebb koncepció nélkül.
Az első 3-4 epizódot még élveztem, különösen a moszkvai kavarodást, a pompásan összeválogatott színészekkel (a macska sem zavart), és ez a szatirikus közéleti szál a későbbiekben is igen szórakoztató, de a jeruzsálemi epizódok nyögvenyelősek, a fantasztikus effekteket meg inkább hagyjuk. A zenehasználat (nagyjából két motívum ismétlődik a végtelenségig) kiborító.
Szinkronnal néztem, ami biztosan fölerősíti a retró-hatást, de ettől függetlenül is, mintha évtizedekkel ezelőtt készült volna. Komótos tempó, pátosz, bőbeszédűség, suta trükkök.
Nagy lelkesedéssel fogtam hozzá, de csalódtam - és még állítólag ez a legjobb feldolgozás.
Bulgakov regénye túlságosan összetett ahhoz, hogy markáns egyéni vízió nélkül essenek neki. Így jobb híján marad a pőre, szolgai történetmesélés, nulla atmoszféra.

Érdekes, milyen erős bulgakovi hangulata van pl.a Borgmannak, pedig maga a sztori csak néhány ponton kapcsolható a M. és M-hoz, tök más történet, a hangsúly is máshová helyeződik... Ez most csak úgy eszembe jutott -ha már az atmoszféráról beszélünk.

A sok sorozatnézés közepette felüdülés volt ez a darab - nem pihentetni, szórakoztatni akar, hanem a lényegről beszél. Felismerni a boldog pillanatokat, megélni az életet a maga teljességében. Érzelgősségtől mentes, tárgyilagos, szinte dokumentarista megjelenítés, a téma ellenére nem lett sem giccses, sem szájbarágós.
Ami zavart: az addig általános történet a végén egy szűkebb utcába kanyarodik, egy érzelmes szerelmi történetbe , ami bár fontos tanulságot rejt, úgy éreztem, itt leegyszerűsödik az elbeszélés. Az "egy nap a hivatalban" bemutatása helyett (aminek indult) végül "egy hivatalnok nagy napja" lett, ez picit kizökkentett. Tartalmilag persze szépen kerekre zárja a történetet ("most tudtam meg, hogy valaki más boldogságának a része voltam"), a fordulat számomra kicsit naiv, regényes.
Ettől függetlenül élmény, simán többször nézős; köszönet érte mimózának, akinek egy másik filmmel kapcsolatos hozzászólása hívta fel rá a figyelmemet. :)