wim

Abszolút szórakoztató, néhol még para is - nekem egyetlen bajom a hosszával volt, szükségtelenül túlnyújtották.

Nem tudom, hogy tetszett volna, ha ismerném a The Rescue-t, de az biztos, hogy feleannyira sem élveztem volna. Igazi oldschool túlélőfilm, remek szereplőkkel, mindenfajta fölösleges érzelmesség nélkül.
Nemhogy a dokut nem ismertem, de az eredeti sztorira sem emlékeztem (bár volt némi sejtésem a végkifejletről), úgyhogy végigizgultam mind a két és fél órát. A maga nemében nagyszerű film, de most már persze a The Rescue-ra is kíváncsi vagyok.

"...színházban igazán zseniális" - most már igazán meg kéne néznem tőle valamit színházban is.
A filmnek amúgy pont a színpadiassága zavart: a szcenírozás, a dialógusok sokszor színdarabra emlékeztettek - nem bántóan, de érezhetően, az eleje különösen kimódolt. Végül aztán belerázódtam, sőt, rá tudtam hangolódni, mondjuk, ilyen színészgárda mellett nem csoda.
Kicsit didaktikusnak is éreztem.
Bár négyest adtam rá, szerintem is ez a leggyengébb filmje.

A kommentedet olvasva még aznap megnéztem a filmet, vágytam már egy jó horrorra, de nekem csalódást okozott. Valóban rengeteg hívószó mentén, sokfelé ágazhatna, és talán mindez benne is van, de nekem inkább csak a szándék jött át. Igaz, eleve elidegenített pl. az olyan olcsó fogás, mint a váratlanul a néző képébe ordító démonok (?)/ halottak , de az is tény, hogy bár technikailag hibátlan (szépek a képek, jó a ritmus, a vágás), nem éreztem, hogy bármit is hozzátenne az általad említett elődökhöz. Tisztes mestermunka, aminek mintha minden pillanatát láttuk volna már valahol, a karaktereket is beleértve. Szóval nem jött be. :(

Most, hogy mondod, elgondolkoztam rajta, hogy az ufó miatt lehet, hogy egy 3-ast is megérdemelne, ott már tényleg az abszurditásig megy a komolytalansága, és T.S karakterét tényleg bírtam, de nem... Rossz poénok, fárasztó önreflexivitás, üresjáratok és szájbarágás (ezt utálom legjobban, bár van valami abban, amit erről írsz). Inkább szerzői filmként értelmezhető, annak viszont gyenge. Lehet, rossz passzban néztem, mindenesetre sajnálom a ráfordított időt.

Őszintén szólva nem tudnám meggyőző példákkal alátámasztani a filmmel kapcsolatos ellenérzéseimet, mert régen láttam. Határozottan emlékszem viszont, hogy nagy elvárásokkal ültem le elé, és csalódottan keltem fel. Nem tudtam együtt menni vele, kidolgozatlanságok, következetlenségek törték meg a varázst, pl. amit Réka is említett, vagy az öreget éreztem túl elevennek a korához képest, idegesített a gondozónő bénázása... Ha újranézném, biztosan ki tudnám fejteni, mi bajom volt vele, de nem érzek rá késztetést. Nálam valamiért nem működött.

Ezek szerint nemcsak én éreztem mesterkéltnek, és nem a japán hajlongás miatt (A remény receptjét például kimondottan szerettem). Művinek, életszerűtlennek találtam, a gondozónő figuráját pedig idegesítőnek - amennyire emlékszem, ebben a gyenge színészi játék is szerepet játszott.

Update: Megvan :) Nem tudtam törölni a kommentet, de tárgytalan.
Hol lehet megnézni? A régi linkek nem működnek.

--
Áthelyezve a(z) Hosszú futásodra mindig számíthatunk topikból.

Én azt nem értem, hogy az után a bizonyos többször emlegetett, hírhedt hazugsága után egyáltalán hogyan vehették őt komolyan .
Szörnyen irritált ez a karakter, talán ez volt az oka, hogy a sorozatot sem igazán szerettem. Persze, attól még, hogy egy hazudozó, kellőképpen árnyalt a figura, és nem könnyű rajta eligazodni, mert lehet, hogy néha igazat mond.

A stílusjáték egy pont után valóban öncélúvá (sőt: idegesítően öncélúvá) válik, de nem annak indul, eredendően a feleség világlátását lenne hivatott érzékeltetni - bár gondolom, ez neked is lejött - , és teszi is jó darabig, elég következetesen és ötletesen, ezért el tudtam fogadni.
Tény, hogy a karakterek drámája nem lett kibontva, de így is működik, jelen van (pl. az általad idézett megszólalás engem is megütött); az alkotók számára szerintem fontosabb volt, hogy az igazság viszonylagosságát kidomborítsák.
Összességében felemás darab lett, de a színészek nálam abszolút feltolták (gyenge 4).