Joeker81

Tapasztalat: 2046 film
Kompetencia: 142 film
Súly: 5596
Regisztráció: 2021. január 6. (2 év)
Kedvencnek jelölték: 6 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: ?
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
You People
A magadfélék
3 2023-01-31 2,6
(25)
Fantastic Beasts: The Secrets of Dumbledore
Legendás állatok: Dumbledore titkai
2 2023-01-31 2,7
(158)
Vengeance
Bosszú
4 2023-01-30 3,7
(22)
Zuijia paidang zhi nuhuang miling
Őrült küldetés 3.
3 2023-01-30 3,4
(13)
Watcher
 
3 2023-01-30 3,4
(29)
Békeidő
Treasure City
4 2023-01-29 3,7
(114)
Magasságok és mélységek
 
4 2023-01-29 3,9
(36)
Zuijia paidang daxian shentong
Őrült küldetés 2.
3 2023-01-29 3,8
(24)
Alive in Joburg
 
4 2023-01-29 3,5
(101)
Lights Out
 
4 2023-01-29 3,7
(103)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2023-01-31 11:48:52 Barbarian (2022) / Barbár Joeker81 (4) #25

Dió szerintem ChrisAdam a kérdést a populáris mainstream horrorra értette, nem pedig a teljes horror zsánerre. Nagyon sötétnek látod a jövőjét a horrornak, de szerintem nem kell féltened, mert mindig volt és mindig is lesz, és az igazán jó szerzői darabok, illetve a másik véglet a trash, mindig periférián mozgott. De szerencsére, ahogy írtad is, mostanában is voltak igazán jó darabok a műfajban, amellett, hogy kitermelődik egy tömegeket vonzó mainstream vonal, de ez minden korszakban megvan csak más köntösben, más elvárásokkal (Rémálom az Elm utcában, Péntek 13.). A mainstream horror esetében nekem az a bajom, hogy folyamatosan próbálkoznak olyan franchise-ok újraélesztésével, ami mondjuk 40 évvel ezelőtt működött, de most már nem működnek igazán, mert mások az igények, de ennek ellenére azért erőltetik a gyártók, mert ott leginkább már csak a pénz dominál. És ebben az esetben tökéletesen értelmezhető amit írtál, hogy hülyére veszik a nézőket, mert már csak a címmel akarják bevonzani őket, a sztori, a horror valódi célja már nem is érdekes a gyártónak. Ugyanakkor van a mainstream horrornak egy elvitathatatlan előnye is, hogy kitermel egy olyan zsáner nézői oldalt is akik nem elégszenek meg ezzel, hanem igen is kíváncsiak a régi idők jó horrorjaira, és keresik a mostani jó darabokat, valamint szülnek igazi nézőből, rajongóból lett szerzői filmkészítőket is. Ismerek olyan nálam fiatalabb nézőket, akiket például a Hang nélkül első része terelt a horror - nem populárisabb - műfaja felé. Szóval úgy is lehet erre mainstream horrorra tekinteni, mint egyfajta "kapudrogra" vagy "pettingre" a zsáner tekintetében és ez a gondolat talán megnyugtatóbb, mint az, hogy "lejáratják" ezt a műfajt.

előzmény: Dió (#24)

2023-01-21 12:23:58 [Vapiti 2022] Joeker81 #21

Arany
A titokzatos nő (Heojil kyolshim)
Közel (Close)
Út a díjesőig (Competencia oficial)

Női ezüst
Tang Wei - A titokzatos nő (Heojil kyolshim)
Penélope Cruz - Út a díjesőig (Competencia oficial)
Renate Reinsve - A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske)

Férfi ezüst
Park Hae-il - A titokzatos nő (Heojil kyolshim)
Austin Butler - Elvis
Felix Kammerer - Nyugaton a helyzet változatlan (Im Westen nichts Neues)

Megteszem én is a tétjeimet, azt hiszem ebben a hátralévő pár órában már nem változnak a jelöltjeim. Idén is lehetőségem volt viszonylag nagy merítésből válogatnom (123 film, jó pár kimaradt a lehetséges jelölés-esélyesek közül még így is), de azt kell mondjam, hogy sajnos a fogás kissé elmaradt a várttól, mert kevés jó film született a tavalyi évben is, csakúgy mint az elmúlt pár évben. Bízom benne, hogy az idei évtől ez a tendencia változni fog jó irányba, vannak ráutaló jelek, szépen lassan mintha kezdenének visszakúszni a szerzői filmek a köztudatba, de még mindig sok az olyan cím ami mögött egy sorszám van, franchise-t bővít vagy remake jelzőt kap, ami nem feltétlen jár együtt kéz a kézben a minőséggel. Egyetértek lizardkinggel abban, hogy az idei Vapiti kapcsán a női mezőny volt az erősebb, megnehezítve a jelölt-választást, míg a férfiaknál kiegyensúlyozottabbak voltak az alakítások, azonban többségében messze nem kiemelkedőek, így az a pár jó alakítás könnyebbé tette a jelölt-választást. A női és férfi szekcióban én is csaltam, szándékosan legalább a harmadik helyre egy-egy kevésbé fókuszban lévő jelöltet választottam az érdekesség kedvéért: a nőknél idén Renate Reinsve norvég színésznő lett a befutó, aki A világ legrosszabb embere c. filmben nyújtott alakításával több jelölést és díjat is elnyert (2021 Cannes: Legjobb női alakítás díja), míg a férfiaknál Felix Kammerer osztrák színész a Nyugaton a helyzet változatlan újrázásban nyújtott kiemelkedő alakítást. Felix teljesen newcomer, még nem halmozták el szerepekkel és díjakkal, de mindenesetre szívesen látnám majd más szerepekben is az újoncot. Sajnálatomra magyar jelölést idén nem tudtam hozni, egyszerűen már az európai mezőnyben jobb filmek és alakítások voltak idén, amelyek beelőzik azt pár magyar jót, ami közül érdemes választani. Szóval összegezve az évet nálam Európa megérkezett, a Kelet tarolt, Hollywood pedig elbukott.

2023-01-20 01:02:57 Close (2022) / Közel Joeker81 (5) #16

Elementáris erejű szerzői film, klasszikus drámai felépítéssel, mely egy tipikusan olyan darab, ami napokig velünk marad, vissza-visszatérő gondolatokat és érzéseket váltva ki belőlünk. Érzékeny, szívet szaggató felnövéstörténet ez, ahol kiemelt fókuszt kap a kamaszkori trauma, a gyászfeldolgozás, ami miatt hiánypótló alkotás is ebben a témában. Lassú folyású, már-már dokumentarista megközelítésű a film, ami egy egyedi, ugyanakkor univerzális történeten keresztül kalauzol el minket a vegytiszta elemi és feltétel nélküli szeretettől, a felnőtté válás rögös útján keresztül, a visszavonhatatlanul kimondott és kimondatlanul maradt szavak és döntések, valamint azok könyörtelen következményeiként szerzett sebekkel járó traumatizálódásig és talán legvégül a feloldozásig. A rendező a címhez hűen minket is közel enged, teszi mindezt tolakodás nélkül, szinte meghitt és intim módon, sok arcközelivel, a szereplők – leginkább a főszereplő - mozgásának folyamatos lekövetésével, ezáltal megfigyelőként részesévé téve minket az eseményeknek (sokszor nem is cselekményt látjuk, hanem a főszereplőt és annak reakcióit). A célja nem kisebb a rendezőnek, minthogy folyamatosan, manipulatív módon bent tartson bennünket ebben az egyedi drámai sodrásban. Dhont véleményem szerint tudatosan, patikamérlegen kimérve helyezi el a drámaiság – helyenként túlzó és teátrális - sablonjait, és a történetben fellelhető jelképrendszereket (pl. a virágfarm ciklusai párhuzamban a főszereplőben lezajló változásokkal). Hiszem azt, hogy ezt nem kezdőfilmes hibaként teszi, nem is a „művészieskedés” jegyében, hanem, hogy hagyja a nézőket lélegzethez jutni, kizökkentse őket egy pillanatra a téma nyers és tömör drámaiságából, persze ne túlságosan, de pont annyira hogy egy ponton túl ne veszítse el a nézőjét, hogy ne mondja azt a néző, hogy „kész, eddig bírtam, innen nem nézem tovább”. A szereplőválasztás kifogástalan, még a legkisebb szerepekben is. A Léot alakító Eden Dambrine pedig egyszerűen zseniális, tökéletesen elhisszük neki, hogy amit látunk, mintha éppen ott és akkor valóban lejátszódna benne, megélné, pedig ezekben a jelentekben a legtöbbször meg sem szólal, csak jelen van, jelen van és néz, sodródik a cselekménnyel. Napokkal ezelőtt láttam a filmet, nem tudtam csak most megfogalmazni, hogy mit szeretnék leírni, mert annyira el tudja vinni az embert érzelmileg, szóval ötöst érdemel és részemről egy Vapiti-jelölést is.

2023-01-15 21:36:13 [Tévésorozatok] Joeker81 #4191

Emmy-gyanúsnak ígérkezik Christoph Waltz sorozata a The Consultant. Bár ez még csak egy teaser, nem kellene ez alapján emmy-znem, de eddig tetszetős...

2023-01-15 11:19:07 [Vapiti 2022] Joeker81 #13

Köszi mimóza, hogy felhívtad rá a figyelmem, ki is pipáltam a megnézendők listájáról, nálam szintén bekerült a Vapiti jelöltek közé, mert kétségtelenül nekem is az idei év egyik legjobb filmje a Közel a látottak közül.

előzmény: mimóza (#10)

Tökéletesen akceptálható, köszönöm :)

előzmény: Mityu (#44)

Akkor nálad nagyon félrement valami, mert se fellengzős, se magas lóról osztós kommentet nem írtam, még csak a spanyol viaszt sem szerettem volna újra feltalálni. Irónia az volt benne az elején az irreális elvárások miatt, Mityu "zordon" kommentjére kihegyezve. Ha annyit észrevettél, hogy szebb a CGI és a 13 év technikai fejlődés látszik akkor megérkeztünk oda, hogy ez bizony az újításoknak köszönhető. Érdemes utánaolvasni, hogy milyen munkafolyamatok és technológia kellett a filmhez, éppen ezért nem fogunk egyetérteni, hogy nincs benne újítás..ja, hogy ez nem egy látványos mindent áttörő változás mondjuk az első részhez képest, meglehet, de te magad is érzed és láthatod, hogy azért manapság sokkal gyorsabb és ugyanakkor sokkal kevésbé látványos léptékben megy végbe a technológia változás, mint akár tíz évvel ezelőtt, és ez a filmeken is érződik. És itt jön vissza az a kérdés, amire nem válaszoltál, hogy milyen jelenleg elérhető technológiai pluszt nyújtó eszközöktől lehetne több, "életszerűbb" a nem létező karakterek ábrázolása, mozgása? Én nem tudok mondani, és nem láttam olyan filmet, de játékot se, ahol ez jobban meg lett valósítva eddig, véleményem szerint Cameron elment a falig. De igen is lehet példálózni Lumière fivérekkel, ha a technológia változást, és leginkább annak és a korszakoknak a korlátait akarod szemléltetni valakinek, aki olyat kér számon egy filmen, alkotón ami nincs, jelenlegi tudással nem megvalósítható, vagy, ha mégis, akkor annak költségei esetleg irreálisan magasak. Basszus, most jutottunk el oda, hogy az űrben készült el egy film, eddig ez nem volt kivitelezhető, de biztos vagyok benne, hogy valakinek ez is kevés lesz...

előzmény: Xuja (#43)

Nem szeretnék meggyőzni senkit sem, nem vagyok "szektás" sem és nem is vagyok Cameron rajongó, de nem is akarok olyat számon kérni egy alkotáson, és itt most csak és kizárólag a technológiáról beszélek, amit alkotónak nincs lehetősége belevinni, felhasználni a víziójához. Érvelés nincs csak :), pedig érvekkel engem meg lehet győzni, de köszönöm a válaszod és további szép napot neked is Mityu :). Ámbár nem vagyok Cameron rajongó, azonban támogatok minden olyan újítót, aki el mer menni a falig és át is meri törni azt - még akkor is ha lesznek károgók és fanyalgók út közben - akár annak érdekében, hogy egyszer a fanyalgók is megkaphassák azt amit elvártak korábban. @Xuja: ha figyelmesen elolvasod, nem a művészetről volt itt szó valóban, hanem a technológiáról, és valóban a Lumière fivérek nem voltak művészek szerintem sem, bár a művészet is kinek mi persze, hanem újítók, és leginkább az a zseniális, amit létrehoztak. És vegyél vissza a lendületből légyszíves, mert nem a "filmem", és részemről is "hadd lehessen már" amellett érvelni, ami mellett szeretnék, kulturáltan, leginkább habzó száj nélkül és leginkább a témába vágóan. Ma már ez kevés? Nem lehet, hogy az elvárásaid túlzóak, esetleg koraiak egy kicsit? Kíváncsi lennék, hogy milyen olyan technológiai plusz tenné eléggé számodra ezt a filmet, ami most elérhető egy filmkészítő számára (az első rész esetében így is éveket várt a rendező, hogy a CGI fejlődjön annyit, hogy érdemes legyen belekezdeni a filmbe), és az esetleg nincs benne ebben a filmben? Ha elolvasod azt, amit korábban írtam, én sem magasztaltam egekig a filmet (kb. 3-asra lőném be a technikai flinc-flanc nélkül), pusztán a személyes élményem húzta felfelé az értékelésem. Abban azért bízom, hogy senki nem sértődik meg - bár az az ő maga baja -, azon amit írtam és aki nem ért egyet velem.

előzmény: Xuja (#39)

Na igen…nem is értem, hogy miért nem kértek fel igazi na’vikat szereplőnek és utazott el az egész stáb a Pandorára…

Számomra meg az fura és "vicces", hogy mindig vannak olyanok, akik nem a realitás talaján maradnak és olyat kérnek számon ami nincs, jelenlegi tudással nem megvalósítható, vagy, ha mégis, akkor annak költségei esetleg irreálisan magasak. Biztos voltak olyan „félig üres a pohár” típusú emberek az 1800-as évek vége felé is, akik kritikaként rótták fel, sőt talán számon is kérték a Lumière fivéreken, hogy hol vannak a színek és hangok az első filmjeikről, ahelyett hogy azt vették volna észre, hogy mozgóképeket rögzítettek és vetítenek le számunkra egy olyan technikai vívmány segítségével, ami akkor egyedüli volt a maga nemében. Az Avatar egy látványfilm – nehéz is lenne másért „lelkesedni” rajta -, bődületesen magas költséggel készült el, olyan technikai újításokkal, kísérletezésekkel, amelyek szintén egyedüliek a maga nemében, hozzáteszem, hogy most még. Szóval lehet rajta számon kérni a technikai értelemben vett „súlytalanságot” – én ezt mondjuk pont nem éreztem/nem erre figyeltem – de felesleges, és ez alapján részben vagy egészben leminősíteni egy filmet meg egyenesen érhetetlen. Nem tudom, hogy hány film elkészítésére volt hatással az Avatar első része, hány olyan film született, ami technikailag azért lett jobb – vagy akár vehetjük példaként az animáció terén a Pixar újításait, vagy Lucas Industrial Light & Magic-jének kotyvasztásait -, mert mondjuk Cameron lehetővé és elérhetővé tette hozzá a feltételeket, de a mozi és játék piaca is folyton változik szerencsére, ahol mindig lesznek újítók jobbá és jobbá téve az élményt. Talán majd az Avatar 6. részéig megkapja mindenki azt, amit eddig hiányolt. Addig viszont célszerű önmagában a korszaknak is megfelelően értékelni egy-egy alkotást, hiszen most visszanézve például „A munkaidő vége” sokak számára lehet megmosolyogni való, de az eredetét, a létrejöttnek körülményeit is tekintve szerintem zseniális alkotás, aminek köszönhetően létrejöhetett ez a film is.

"Mert egy olyan film, ami csakis és kizárólag akkor működik, ha több mint három órára felpakolok az arcomra valami szemüveget, az nem film." - ez elég merész kijelentés, de hát ízlések és pofonok... Én pont annak örülök, hogy feszegetik és kitolják a moziélményt akár más eszközök használatával (pl. 4DX), különben még mindig junoszt tv-n néznénk a királyi adót fekete-fehérben...
Ez pont egy olyan film, ahol igen is számít a technika, azaz nem mindegy, hogy hol, milyen feltételekkel nézed. Én azt mondom, hogy 2D és a önmagában a 3D tényleg nem adja vissza azt az élményt, mint amiért és ahogy készült: IMAX. Az első rész is csak úgy adott valami pluszt, hogy IMAX-ben néztem meg, minden más verzió közel sem nyűgözött le, figyelembe véve persze azt is, hogy elmúlt az újdonság varázsa. Ez a jelenség kb. olyan, mintha Ferrarival mennél földúton, lehet, de közel sem akkora buli.

előzmény: Dió (#31)

Összes komment...