oilboy

Valamilyen érthetetlen egybeesés miatt éppen a Suhajda Szilárddal kapcsolatos negatív hírek után láttam otthon a filmet. Azt gondoltam, így talán még erősebb lesz, de valahogy nekem egyáltalán nem jött be, hihetetlen lassú, rendkívül nehéz, nyomasztó film. A gyászfeldolgozásról csak a tavalyi évből tudok sokkal erősebb filmet mondani, a címe Close (Közel). Ha csak a két filmet hasonlítanám, nekem akkor is sokkal szívhezszólóbb, erősebb a belga film. Valahogy nem sikerült fenntartania az érdeklődésemet, vontatott, unalmas számomra, nekem nem tetszett személy szerint. Nehéz a gyászfeldolgozásról jó filmet készíteni, szerintem a rendező vagy sikerrel jár és nagyon erős film születik vagy kudarcot vall és egy rossz film lesz az eredmény, nem gondolom, hogy van átmenet. Nekem ez nem jött át sajnos és az újranézés sem fog ezen segíteni, 2/5 nálam.

A film zárójelenete kb. örökre belémégett, nem látjuk, mi a vége, de tudjuk... Voltak benne nagyon erős jelenetek, főleg a főszereplő brillírozott, de amikor a lány megfordul a végén és azt mondja, "Daddy, please...", na ott ért el a csúcsra. Én otthon láttam, de valszeg ennél a jelenetnél sokan kezdtek el könnyezni, annyira jól sikerült az a 10 másodperc, amit Sadie Sink produkál. Szerintem nem is mondta egyszer sem a film alatt, hogy "daddy, father, dad" stb., pont ettől volt ilyen erős számomra. Utána a fehér kép pedig egyértelmű szimbólum számomra, amit felvezetett a képi világ kivilágosodása, mikor a kiscsaj kinyitotta az ajtót, nagyszerű rendezői munka (hogy legyen magyar vonatkozása a kommentemnek, ez a rész pont a Kontroll végére emlékeztetett, mikor kijön a főszereplő a sötét metróból a világos utcára). Vagy például az anyával való jeleneteket is kiemelhetném, érezni lehet a feszültséget kettőjük között, amit én legalábbis ritkán érzek filmdialógusban, utána pedig a karakterek lecsillapodását is elhittem, rendesen ki lett bontva. Na itt szerintem megint csak a rendezőt illetve a két színészt kell dicsérni.
Ahogy előttem is említették, nem sok film mutat be (ennyire) elhízott főszereplőt, viszont ez a film nem csak az elhízást, az előzményeit és következményeit hivatott bemutatni, ennél mélyebb dráma ez. Írta valaki, hogy színházi darab volt az alapja, nem tudom, hogy abban a főszereplő meleg volt-e, de már csak emiatt is negatívabban ítélem meg az egész filmet, nem szeretem, ha minden filmbe bele vannak ezek a dolgok erőltetve, nem ettől lesz jobb egy film (bár Oscar-esélyes csak így lehet, ez való igaz, valszeg kap is valamit). Csak hát kib*szott szomorúnak találom ezt is, hogy egy ilyen film amiatt kap Oscart, mert van benne meleg/kisebbségi szereplő, holott ha nem lenne, hanem egy férfi helyett egy nővel jött volna össze Charlie, akkor meg nem kaphatna Oscar-jelölést sem, holott a film alapjában véve tökugyanaz maradna...
Charlie döntése teljesen elképzelhetetlen számomra, hogy inkább választja az elhízást/betegeskedést/halált és adja a megtakarított pénzét a lányának (akit 9 évig nem is látott), mint hogy elmenne kórházba, kérne pszichológiai segítséget, elkezdene lefogyni, felvenné a kapcsolatot újra a volt feleségével és lányával.
Illetve a folyamatos pozitív hozzáállása a lányához (meg igazából mindenhez, kivéve a saját testét) is hihetetlen/hiteltelen, egy rossz szava nem volt a lányához az egész film alatt, de mégcsak negatív kritikát vagy megjegyzést sem tett ha jól emlékszem.
Arra sem sikerült rájönnöm, miért is hízott el ennyire, mármint miért eszik ennyit, mióta meghalt a barátja, miért ezzel "bünteti" saját magát.
A film alapjában véve nagyon erős dráma, a színészek kifejezetten jók, a rendezői munka is dicséretet érdemel, viszont nem tudom rá azt mondani egyelőre, hogy tökéletes/kiemelkedő film lenne. Egy megnézést megér mindenképpen, nem lesz belőle kultfilm, viszont végre van egy olyan film, ami bemutat egy elhízott embert, így hivatkozási alap lehet egy beszélgetés során. Ha más nem, legalább Brendan Fraser alakítása miatt nézzétek meg, eredeti hanggal.

Alapjában véve tetszett, de nem áll össze egy egésszé a végére sem. Van benne minden, talán sok dologról is akar szólni egyszerre, pont emiatt nem áll össze nekem. Tetszett a fényképezés, a színészi játék, a sztori nem extra, de elfogadható. A vége nekem nem tetszett túlzottan, valami mást vártam. De manapság már annak is örülni lehet, ha valamit akar mondani egy film, ez a film pedig naná, hogy akar mondani valamit, de a kivitelezés nem tökéletes. Nem unatkoztam a film alatt, néha ellaposodott, nem tudja fenntartani a figyelmet végig, részben emiatt sem nevezném 5/5-ös filmnek, de közepes filmtől meg többet nyújt, jó film, de messze nem tökéletes, 4/5 nálam.

Szerintem az aránylag fiatal zeneszerzők közül Ramin Djawadi messze a legkiemelkedőbb, a Game of Thrones intro zenéjét legtöbben ismerik tőle, ha mást nem is, de számomra a Westworld-ben hallható rockszámok klasszikus zenei átiratai jönnek be legjobban https://www.youtube.com/watch?v=3iZ9JRVmJ5o&list=PLBKadB95sF457xDQY3CItUfiEnTeNBONC

Hát nem is tudom, vannak benne "csavarok", de annyira egyik sem vert a földhöz engem, a film lényegi részét én személy szerint már az első 5 percben felvázoltam magamban, hogy nagyjából miről is fog szólni ez a film és nem is lőttem mellé az igazat megvallva. Olyan akar lenni a film, mint a Shutter island, de nálam nem tudja azt semmilyen szempontból überelni.
Személy szerint nem tudom elhinni a film egy percében sem, hogy épelméjű a nő, pedig véleményem szerint sokszor ezt akarja elhitetni a film a nézővel. Például a Viharsziget szerintem pont attól zseniális, mert a végén derül ki a "turpisság", és a film újranézése közben más szemszögből nézi az ember a filmet, vagy pl. az Eredet szintén ilyen, hogy a végén eldől-e a pörgettyű vagy sem nem hagyja nyugodni az embert és át kell gondolnia, "mi van, ha..." Ennél a filmnél ez egyáltalán nem volt meg nálam a film befejeztével, de lehet én néztem olyan szemmel az egész filmet, hogy nem ért meglepetés a film végén.
Én többet vártam ettől a filmtől, nem volt rossz, de sajnos egyszer nézős nálam, újranézés nem adna többet a filmhez, ellenben a spoilerben említett filmektől. Aztán ki tudja, ha elolvasok pár hozzászólást, lehet olyan érdekességeket mutattok, hogy megváltozik a véleményem, bár sajnos kételkedek ebben. Hatalmas manipulátor a nő, ezt már a film elején megtudjuk, érdemes ilyen szemmel nézni a filmet és ezzel nem spoilereztem el semmit.

Ui.: Akinek tetszett ez a film, annak érdemes megnéznie a spanyol író/rendező többi filmjét is, valószínűleg azok is befognak jönni, pl. Contratiempo, El cuerpo, Durante la tormenta (ezek magyarul azonos sorrendben Láthatatlan vendég, A hulla, Káprázat).

Ezt szerintem én is láttam, de meg nem mondom, melyik az a film. A sziklatetőről meg az étteremről/kávézóról/bárról nekem A Big Lebowski jut eszembe, de tudom, hogy nem arra gondolsz. Ajánlom egyébként, ha még nem láttad. Szerk.: Közben eszembe jutott, hogy mintha az El Camino-ba is lenne egy ilyen jelenet, ami egy sziklás vidéken lévő étteremben játszódik, a Breaking Badből ismert Walter és Jesse vannak a jelenetben, de ez szerintem nem filmvégi jelenet. A komment írása közben még a Pulp Fiction jutott eszembe végső ötletként, de az meg nem sziklatetőn van asszem, hanem városban.

A képi világ valóban lenyűgöző, jók a kamerabeállítások is, de ez nálam nem menti meg a filmet. Nem tudtam azonosulni a karakterekkel, nem tudtam velük együttérezni, túl hosszú a film ahhoz képest, hogy a történet 2 mondatban összefoglalható. Nálam ez a film nem tartozik a jó filmek közé, abban az időben lehet, hogy annak számított, de eljárt felette az idő. A jó (4-es) és zseniális (5-ös) filmek mondhatni kortalanok, 100 év múlva ugyanazt tudják nyújtani, mint a megjelenés évében, ez számomra egyáltalán nem ilyen, középszerű film, se több, se kevesebb.

Alapjában véve a film jól mutatja be a felnőtt-gyerek kapcsolatot illetve azt, hogy a gyerekek hogyan gondolkoznak akár a világról, akár a jövőről, akár a szüleikről, de szerintem túl sok dologról akar szólni egyszerre, túl sok mondanivalója van, ami pont annyira tud egy film hátránya lenni, mint ha egy se lenne. Jól játsza a karakterét a főszereplő Joaquin Phoenix és a kissrác is, alapjában véve tetszett is a film, de nem is tudnám megmondani, pontosan mit láttam, nem tudnám megmondani, ki nézze meg ezt a filmet. Ha azt mondanám, mindenkinek tudom ajánlani, akkor szvsz túlértékelném a filmet, ha meg azt, hogy egyszernézős, akkor meg alulértékelném. Tudtam azonosulni a felnőttel is meg az interjúztatott gyerekekkel is, de úgy érzem, vagy nem vagyok már a film hatása alatt, vagy MÉG nem ülepedett annyit, hogy a hatását érezném. Nem egyszerű a pontozás, de 4-es mellett döntöttem, mivel 5-öt nem ér meg nekem, 3-astól viszont egyértelműen jobbnak érzem.

Én nagyon jól szórakoztam, az egyik legjobb szórakoztató film az évben szerintem (bár sok emlékezetes film nem volt idén sem). Egyszernézős, de azok közül a jókhoz tartozik. Poénok nem a full idióta amerikai poénok (fingós-szexista poénok), történet egyszerű, de jól van felépítve a sztori, fokozatosan ismerjük meg, ki kicsoda és miért vannak a vonaton. Operatőri munka, látvány szerintem szintén jónak mondható, hangok semmi extra, pár szám ázsiai átiratán kívül semmi említésre méltó. Én nem éreztem túlnyújtottnak a filmet, volt, hogy ellaposodott, de nem néztem egyszer se az órámra. Agyatlan akciófilmektől szerintem sokkal többet ér egy ilyen film, legalábbis nekem jobban bejön ez a stílus. Tökéletesnek nem mondanám, tele van olyan hihetetlen dolgokkal, amit csak amiatt elnézek neki, mert akciófilm, más esetben biztosan nem nézném el.
Aki csak jól szeretne szórakozni egy filmen, kikapcsolódni szeretne, annak bátran ajánlom ezt a filmet.

Én jóval többet vártam ettől a filmtől a véleményeket és pontszámot látva, ehhez képest egy aránylag lassú és hosszú filmet kaptam, amiben számomra érthetetlen dolgok történnek, amik nincsenek eléggé megalapozva vagy nincsenek kifejtve a filmben. Vannak benne logikátlanságok, összefonódó sorsok, véletlenek, amikbe inkább nem kötnék bele, de amellett nem tudok elmenni, hogy a 2 óra 17 percet követően úgy álltam fel, hogy mégis mi volt ez a film, mi volt (volt-e) a film mondanivalója, üzenete? A rendőrös szál nekem abszolút kihagyható lett volna, volt vagy 10 karakter legalább a filmben, de egyik sem volt elmélyítve, mindegyikről csak pár dolgot tudunk és ennyi. Tom Holland karaktere kvázi egyfajta főszereplő, ennek ellenére kb. semmit nem tudunk meg róla azt leszámítva, hogy elkezdett dolgozni útépítőmunkásként. Egy dolgot tudok felhozni a film mentségére: jól bemutatja a hittel ill. vallással kapcsolatos negatív dolgokat, pl. mindent istennel magyarázni, mindent alárendelni istennek, áldozatot bemutatni istennek, a Bibliát felhasználni arra, hogy fiatal szűz lányokat kapjon meg egy pap , bemutatja, milyen hatása lehet a vak hitnek ill. ha képtelen az ember a való világban élni, emberekkel ismerkedni, kommunikálni stb. Nem tudom, ez volt-e a film mondanivalója, mindenesetre nekem hiányérzetem volt a film végén, hogy valamit nem kaptam meg. Számomra egy jó film többet nyújt, mint amit ez a film tud átadni, ezért 3-ast kap tőlem.