whitekiss

Főhősünk a lovagi erények próbáival szembesül(ne), ha egyáltalán összerakná, hogy ezek az ő próbái.
De mivel nem járt be a lovagképzőre, mert a kocsmában meg a bordélyban múlatta az időt így elhasal az összesen.
A próbák mind varázslatok, a kedves mama (Morgan le Fay) gondoskodó konstrukciói.
Barátunk elbukik a jóakarat próbáján, mert csak valamiért cserébe akar segíteni a szellemnek (Szent Winifred).
Segít, ezért megkapja cserébe az információt, hogy a zöld lovag egy olyan valaki, akit ismer + bónuszként
visszakapja a fejszét (ez is a mágia része). Itt már rájöhetne, hogy vigyáznia kéne mit cselekszik (de nem, boldogan elrohan a fejszével, hogy utána legyen mivel elbaltázni a következő próbát).
Az óriások vélhetően a gombás hallucináció részei, egyébként elég random szereplők.
A begombázás a torkosság és a mértékletesség erényeinek ellentmondása lehet (bár akkor Gawain nagyjából éhezik).
A bekötött szemű nő vélhetően a kedves mama álcázva, aki a kastélyban fenntartja a varázslatot és közelről figyeli fiának a buja természetét, amikor hmmm... az úrnővé varázsolt barátnőjével "megpecsételi" a zöld övet.
Újabb bukta - súlyos vétség a szüzesség/tisztaság lovagi erénye ellen.

Clarice azzal egyértelműen lenyűgözi Lectert, hogy megfejti a feladványait. Pont intellektuális síkon méltó partnere Lecternek. Az intellektusa, az önfegyelme, bizonyítási vágya miatt Clarice folyamatosan mutatja fel az eredményeket, bizonyít a főnökének és Lecternek is, de saját maga árnyékát is átlépi - lásd pl. boncolási jelenetben, amikor leküzdi az undorát. A végén a félelmét küzdi le. Egyszóval a figyelemre nem érdemes csúnya kis "báb" a végére lenyűgöző pillangóvá alakul, aki méltó ellenfele lehet Lecternek is. Nagyjából kimaxolja amit be lehet "tolni". Törtetőnek én inkább olyan figurát neveznék, aki másokat kihasználva mások kárára jut előre.