Lady Ópium

Tapasztalat: 33 film
Kompetencia: 0 film
Súly: 33
Regisztráció: 2020. március 25. (6 nap, 12 óra)
Kedvencnek jelölték: 2 user

Bemutatkozás

A rózsa piros,
Az ibolya kék,
A szegfű hófehér,
De hozzám fel nem ér..

Demográfiai adatok

Nem: nő
Születési év: ?
Lakhely: ?

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
La pianiste
A zongoratanárnő
4 2020-03-31 3,9
(388)
Miss Austen Regrets
Miss Austen bánata
5 2020-03-31 4,0
(30)
Edward Scissorhands
Ollókezű Edward
5 2020-03-31 4,1
(1218)
Batman Returns
Batman visszatér
5 2020-03-31 3,5
(857)
The Crow
A holló
5 2020-03-31 3,9
(688)
Frankie and Johnny
Krumplirózsa
5 2020-03-31 3,6
(212)
Tristan + Isolde
Trisztán és Izolda
5 2020-03-31 3,2
(136)
Onegin
Anyegin
5 2020-03-31 3,7
(129)
Doctor Zhivago
Doktor Zsivágó
5 2020-03-31 4,0
(190)
The Lovely Bones
Komfortos mennyország
4 2020-03-31 3,3
(437)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

Őszintén szólva a film címe nem igazán tetszik,Én inkább azt adtam volna neki,hogy:
"A csodálatos Miss Austen".

Sokkal de sokkal találóbb lett volna,mert igen,Ő az volt,egy igazi jelenség,remek író,egy rendkívüli Nő,és mondhatnám mára azt is,hogy egy igazi ikon.
Ezzel a filmmel is bepillantást nyerhettünk az életébe,ami persze kitudja,még a mai napig is,hogy mi valójában a teljes igazság,mert hisz Jane halála után megtalált és fennmaradt levelekből táplálkoznak oly sokan.
Ezekből írnak könyveket róla,ezekből készülnek az ilyen jellegű filmek,pont mint ez is,az Ő életéről.
Ebben a filmben már a 40-es éveiben járó Jane Austen-t ismerhetjük meg,aki még mindig az írásnak szenteli az életét,mert neki ez volt maga az élet.
Én mindig is úgy éreztem,hogy az írás testesített neki meg mindent,a szerelmet,a vágyak kiélését,az örömöt,bánatot,csalódást,és minden olyan lehetséges dolgot ami csak megadatik egy emberi életben.A filmben az mondta,hogy valójában az ő regényei neki nem más,mint a saját gyermekei,annak tekintette őket.Mindig próbálta tökéletesíteni,óvni őket,és megfelelni a környezetének,hogy tetszen másoknak is.A regényeiben megtalálható remek karakterek kialakításának igen sok szerepe volt azon embereknek,kik körbevették Őt élete során,inspirálták őt.Figyelte az embereket,a beszédüket,mozdulataikat,reakcióikat egyes helyzetekben és már szerintem akkor kirajzolódott Jane előtt a sok-sok karakter amit olyan bájosan és fantasztikusan megformált regényeiben.
A táj szépsége,ahol élt,ahol csak járt,mind-mind ihletet adtak neki,a kastélyok,az erdő,egy tó,egy mulatságos ember(lásd.Mr.Collins-t)vagy akár egy olyan egyszerű kis ház,mint amiben ő is élt a családjával.
Eszméletlen nagy horderejű képzelőereje volt,olyan dolgokat is képes volt szavakba önteni amik meg sem történtek vele,vagy legalább is nem olyan szinten,mint az Ő szerette volna.
Ez az egyik volt a szerelem.Talán tényleg vágyott rá,hogy igaziból megadasson neki,de egyben félt a változástól is,talán tartott tőle,hogy befolyásolná a továbbiakban az írást,már nem tudna annyi inspirációt gyűjteni.Mert valljuk be,sokkal könnyebben szárnyal a képzelet akkor ha csak álmodozunk és elképzeljük mind azt a csodát vagy bármit amit szeretnénk,mint akkor ha már ott van a kezünkben,és csak a miénk.
Ez persze nem biztos,sőt,hogy 100%-ig boldoggá teszi az embert,de talán ennyi elég is,Jane Austen-nak úgy érzem elég is volt.
Szerette volna átadni magát egy embernek,aki megérti,aki talán olyan mint Ő,de túl sok volt a gátló tényező,amik azonban elnyomták-e érzést,hogy kiteljesedjen,ezért csak írt róluk.
Az anyagi dolgok is közrejátszódtak,próbálta eltartani a családját az írásból,így még jobban erre a dologra koncentrált,nem engedett be más zavaró tényezőt,ami gátólná az írásban.Ebben teljesedett ki oly nagyszerűen,amiért hálásak vagyunk neki világszerte,bepillanthattunk a karakterein át az Ő világába,mosolyogtunk vele,szomorkodtunk vele,és átéreztük mindazt amire Jane valójában vágyott.
Bár ez a film nem éppen a boldog Jane Austent mutatja be,de úgy érzem ez is hozzá tartozott,erről is tudomást kell venni,meg a betegségéről,ami számára a legnagyobb gát volt az életben,ami csak létezett.
Egészen haláláig írt,ez volt neki az egyetlen erő,ami miatt a végsőkig kitartott,és még akkor is a tökéletességre törekedett,hogy az ő olvasói számra megfeleljen,minden amit csak adni tudott világszerte az írásain keresztül.

2020-03-31 15:52:31 Onegin (1999) / Anyegin Lady Ópium (5) #12

Számomra csodálatos a mai napig :)

előzmény: tomside (#11)

Talán pont azon van a hangsúly,hogy pont mennyire mások ebben a kis városban az emberek,és mennyire más Edward,itt nem a külsőségen van a lényeg,hanem azon,amit belülről látsz meg a másik emberben és elfogadod olyannak amilyen.
Mindegy,hogy milyen ruhát hord,milyen a külseje,milyen házban lakik,milyenek a szokásai,ez már tényleg csak nézőpont kérdése.
Az elfogadásról szól, szerintem..

2020-03-31 15:15:01 Shame (2011) / A szégyentelen Lady Ópium (?) #89

Először is tőlem :)

De hasonló szöveg hangzott el Uma Thurman szájából is, az Első a szerelem című filmben(2005)

előzmény: BonnyJohnny (#88)

2020-03-31 15:11:30 Onegin (1999) / Anyegin Lady Ópium (5) #10

"Szinte látom a megvetés
tüzét, mely büszke szemében
ég majd, ha bánatomról
olvasott...."

"Nap mint nap magával lenni,
követni mindenhová, nézni, látni
minden mosolyát.
szeme minden villanását
elmerülni lelke tökélyében,
a hangját hallani, emésztődni
a vágy tűzében…
ez a boldogság…
ebben nem lehet részem…
Az időm lassan lejár,
kincset ér minden nap
és óra, és én mégiscsak
vánszorgok unottan.
Sivár minden napom, mikor
nem tudom – felébredve már,
hogy aznap láthatom magát.
Ha tudná, milyen heves a
láng, amely bennem lobog,
s melyet megpróbálok
eszemmel oltani…
De feladom, érzelmeim
ellen tovább harcolni
nem bírok.
Beletörődtem, a
hatalmában vagyok…"

Anyeginen kívül ki ír ma még ilyet? :)

Elnézést.

előzmény: Bubu (#40)

"Bár nem ismerlek téged, sosem találkoztam veled, nem nevettem veled, nem sírtam veled, nem csókoltalak, én mégis szeretlek. Teljes szívemből szeretlek."

Számomra megdöbbentő és kissé felkavaró volt a film,egyrészt mert valós eseményeket takar,és a színészek annyira jól hozták a rájuk szabott karaktereket,hogy sikerült teljesen beleélnem magam,átérezni Susie testi és lelki vívódásait.
Saoirse Ronan egyszerűen elbűvölt,remek színésznek tartom,ezt mondjuk már más filmekben is bizonyította nálam.Ahogy mesélte a történetet,mindvégi ott volt,szereplője volt a történéseknek,kereste önmagát,és végül,talán lelke megnyugvásra talált a Mennyországban.
Sokan írják,hogy giccsesnek találták ennek ábrázolását,őszintén szólva nekem olyan érzésem volt mint ha ez kimondottan Susie Mennyországa lett volna,olyan volt mint amilyet Ő elképzelt,ahol felszabadultnak és boldognak érezhette magát.
Talán ezért is az a film címe,hogy Komfortos Mennyország,mert olyan amiben mi jól érezzük magunkat,talán olyannak tárul elénk amilyenről álmodtunk,ezt földi halandó sose tudhatja,hogy milyen,csak maximum elképzelni tudja.Viszont addig nem lehetett ott teljesen,nem nyughatott lelke amíg gyilkosa szabadon járt-kelt,és látta,hogy családjának sem volt könnyű ezt feldolgoznia,sosem találták meg a testét.Lelke egy időre a 2 világ között rekedt.
Gyerek volt,egy boldog gyerek aki annyi de annyi mindent szeretett volna csinálni,véghez vinni az életben,és pont rátalált az ifjúkori szerelem,tényleg boldog volt.Nem is sejtette,sőt nem is gondolt rá,hogy a világban létezhetnek más emberek,nem boldogok,gátlástalanok,betegek,akiknek nem kell ok,csak úgy ölnek,hidegvérrel,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.Egyfolytában Susie-nak az a mondata cseng a fülembe,amikor azt mondta,hogy a gyilkosa ezzel a tettével MINDENT ELRONTOTT…egyrészt nem hagyta élni,összetörte ezzel az álmait,fájdalmat okozott szeretteinek,megsemmisült általa.
Vajon hány ember van aki elrontja életünk során a dolgokat,ezzel ártva nekünk?
Pont ezen gondolkoztam.Mennyire befolyásolnak minket,rossz irányba visznek bele ezzel olyan dolgokba amely a lejtőn visz egyre és lejjebb,minden következmény nélkül?Kitudja..
Stanley Tucci-tól a hideg rázott ki mindvégig,egyrészt nekem Ő mindig az a jópofa,mókás fazon volt,most meg egy nyugodtnak mondható elmebeteg gyilkos.Voltak pillanatok amikor úgy izgultam,hogy majd’ leállt a szívem.Susan Sarandon játéka ezt egy kicsit próbálta ellensúlyozni,egy kicsit feleszméltem közben,hogy mi is van valójában,még nevettem is ahogyan hozta a „szupernagyi” szerepét.Megmondom őszintén én valahogy keveseltem Susie és a gyilkos utáni nyomozást.
Még a film végén is ott volt és bepróbálkozott egy lánynál,és mondhatjuk,hogy egy jégdarab okozta halálát,mert megcsúszott,leesett és szörnyethalt a szikláról leesvén.Valahogy elégedettséget éreztem abba a percben és remélem fájt neki,bár nem hiszem ,hogy annyira mint Susie-nak.És most itt nem csak a testi fájdalomról beszélek.Mark W. és Rachel Weisz játéka itt nekem csak mellékág volt.Nem éreztem tőlük annyira a szülői ragaszkodást,ennek ábrázolását kellőképpen,noha az apa részéről elég erősen volt mutatva.Ő sose adta fel a keresést se Susie se a gyilkos után.Tetszett még Susie nővérének játéka,hogy mindig is gyanús alaknak tartotta a szomszédot,valahogy megérezte a gonosz jelenlétét.
Vannak filmek melyek végén az ember azt mondja,hogy minden jó ha a vége jó,legalább a gyilkos is megkapta a magáét,Susie megnyugvásra talált,a család érzelmileg kezdett helyreállni,stb.
De én úgy érzem,hogy sem Susie,sem a lányok életét már senki sem tudja visszahozni,és az álmaikat sem,melyek sosem válhattak valóra.

Maga az élet nyers valója,és annak bemutatása..,és azért írom,hogy nyers,mert egyáltalán nincs a filmben semmi giccs és olyan elem ami már esetleg Hollywoodi-as lenne,nem mutat se többet,se kevesebbet mint az élet.A szereplők olyan átlagos embereknek tűnnek mint bárki más,akit pl látok menni az utcákon vagy bárhol a városban nap mint nap,egy kicsit néha meg is feledkeztem arról,hogy persze színészekről van szó,és Bruno Ganz zseniális volt,mert ezt elhitette velem,akár csak másik nagy kedvencem Peter Falk,akit mindig jóleső mosollyal nyugtázok ha meglátom.
Olyan volt mintha én is ott lettem volna,és követtem volna mindazt amit az Angyal.Néha megrendítő,szomorú és olykor persze megmosolyogtató pillanatoknak is tanúja lehettem.Vajon miránk is vigyáznak és figyelnek az angyalok?Már ha léteznek..és miért ne létezhetnének?
Nekik egészen más küldetésük van,vigyáznak ránk,mi meg saját magunkra és szeretteinkre,és sokszor eszünkbe sem jut,hogy micsoda ajándék az élet,számtalan tulajdonsággal bírunk,csak ki kell használni őket.
Boldogság,szomorúság,különböző életérzések adott szituációkban,emlékek,melyek életünk végéig elkísérnek,és ezt nem veheti el tőlünk senki.
Fekete fehér képkockák,az élet szürkesége lenne netán?
A mindennapokban való elveszlés,monot-rutin cselekmények,független attól,hogy felkel és lenyugszik a nap,élünk..és mikor boldogok vagyunk vagy történik velünk életünk során olyan momentum amikor kiugranánk a bőrünkből akkor hirtelen átvált ez a fekete-fehér,már-már szürkeség egy színes világba,mert akkor minden jobb és szebb,pont úgy mint a felvillanó színes képkockák.Ilyenkor valami megváltozik,és tart addig amíg engedjük,hogy tartson.
Még egy Angyalt is megérinthet az élet egyik legszebb érzése a szerelem?Igen,mint láthattuk..és Ő is,mint bármely halandó mindenre képes ilyenkor,áldozatot hoz,persze ha kellő képpen szeret és úgy érzi van miért.
Nem csak a szerelmet,hanem az összes létező emberi tulajdonságot át szeretné érezni,beleértve a fájdalmat vagy bármi olyat ami emberi,mert a lényeg ilyenkor,hogy úgy érzi van miért csinálnia,vagy valakiért,nincs illetve nem lesz egyedül.
Az a rész annyira kedves volt amikor Peter Falk odaszólt az angyalnak,hogy „érezlek ám,nem látlak de tudom,hogy itt vagy”…néha tényleg jó lenne ezt bizton tudni nekünk is,pláne egy rosszabb helyzetben,talán erőt adna,hogy figyel és vigyáz ránk is valaki.Egyáltalán nem lenne rémisztő,hanem csak megnyugtató,mintha azt éreznénk,hogy mi is számítunk valakinek és ott van velünk az adott pillanatban.
Nem egy könnyű film,az eleje lehet,hogy sokaknak kissé vontatottnak tűnik,de talán pont ez a lényeg,nem siet el semmit,minden apró kis részletet az életből igyekszik megmutatni,ami felett mi már szinte átsiklunk,vagy mert csak természetes.
És tényleg,ha jól belegondolok,néha én is rengeteg dolog mellett-felett átsiklok,néha észre sem veszem azt ami pont a szemem előtt van és szinte égbe kiált..,talán pont ezért van ez a különleges film is,elgondolkodtat dolgokon,és talán megváltozik tőle valami…

2020-03-31 10:16:53 Shame (2011) / A szégyentelen Lady Ópium (?) #87

A film nem egy nagy szám, viszont Fassbender-nek ritka szép szerszáma van, legszívesebben sapkát kötnék neki.

Összes komment...